Dr Bita Dezső.
l) Schuttleworth. Non t r a d i t i o , sed scriptura. Franzelin Tract. De Divina Trad, et Scriptura 18, 19.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK
Budapest, febr. 23. A pápa fejedelmi és területi függetlenségének szükségessége. I. —
Az események bámulatos szabályossággal következ-nek egymásután — annak bizonyítására, hogy a világ legnagyobb erkölcsi nagyhatalmassága, a pápaság, mos-tani helyzetében sokáig nem hagyható, hanem teljes fe-jedelmi függetlenséggel és területi önállósággal veendő körül, hogy az egész kath. és nem-katholikus de a ka-tholiczizmussal békében élő világ megnyugodhassék ab ban, miszerint a pápa szentséges személye, és magasztos hivatalának szabad gyakorlása, a mennyire csak emberi-leg lehetséges, biztonságban vannak.
Itt áll előttünk az európai nagy konflagráczió fe-nyegetése. Ösztönszerűleg érzi minden gondolkodó fő, hogy baromi erőszakra bizni a nemzetek sorsát nemcsak lealacsonyító, de mindenki bőrére nézve csiklandós, vesze-delmes vakmerőség egyszersmind. Önkéntelenül keresik tehát a becsületes, tiszta elmék az emberhez és keresz-tényhez méltó kiszabadulás irányát a kölcsönös nemzet-közi gyilkolás e barbár, ez ördögi helyzetéből, melybe a népeket és nemzeteket az Isten nélkül tervező államfér-fiak és koronás fők vakmerősége sodorta. Mint legnagyobb erkölcsi hatalom a világon, feltűnik mindnyájuk előtt a pápaság. Az egész emberiség előtt mindinkább világossá kezd válni, hogy a pogány, hogy az állatias népgyil-kolásnak elejét lehet és elejét kell venni a keresztény igazság és szeretet elveinek érvényre emelése által. És erre nézve egyetemesebb központot, tekintélyesebb vezért, alkalmasabb, jártasabb intézőt a pápánál keresve sem lehetne találni. Minden szem tehát, a ki a barbár társa-dalmi és nemzetközi viszonyok keresztényies átalakulá-sát várja és óhajtja, Rómára van függesztve.
Ámde Rómában magának a pápának is oly, barbár korba illő helyzetet teremtettek a koronás olasz királyság és az ő majordomusai, az olasz forradalom által szolgál-tatott királyi ministerek, hogy a legmagasztosabb erkölcsi nagyhatalmasság képviselőjének személye és élete is im-minens veszélyben kezd forogni. A minapi római munkás-zavargás megmutatta, hogy Rómában, az olasz király-ság nagyhatalmi állása daczára, nemsokára a forrada-lom lehet az ur. Hogy akkor az olasz királyság fog-e birni elég garancziával szolgálni a pápa szentséges szemé-lyének biztonságára nézve : az most már a kétségesnél is kétségesebb. Élénk színekkel domborította ki e tarthatat-lan helyzetet szentséges atyánk magán beszélgetés közben is, midőn néhány nap előtt a bibornokok üdvözletét fo-gadta trónralépésének ezidei évfordulója alkalmából. Hír-lik, hogy ez irányban nuntiusai által is újból figyelmezte-téseket intézett a világ hatalmasaihoz. Adja Isten, hogy egyszer már megértsék Európa fejedelmei, miszerint a pápa világi fejedelemségének visszaállításával saját trónjuk jövőjét biztosítják.
Az alatt azonban a katholikusok, a mint ez köte-lességök, nem szűnnek követelni a pápa szabadságának igazi és teljes biztosítását. A szabad Amerika Egyesült-Államainak püspökei és az angolországi katholikusok „Unió"
nevii országos szövetsége épp e napokban adták ki és
RELIGIO. 125 küldték fel Rómába nyilatkozatukat az apostoli szentszék
teljes függetlenségének biztosítása érdekében.
Az események tebát fejlődnek. Tőlünk függ, Euró-pától függ, a fejedelmektől függ, a katholikusoktól függ, a béke és ker. művelődés barátaitól függ, hogy az ese-mények végkifejlődésben mindnyájunknak javára, meg-nyugtatására szolgáljanak. ? ?
Berlin, febr. 18. A vallásoktatás az iskolában. — Windthorst a Centrumpártnak zseniális vezére újból előterjesztette ama törvényjavaslatát a vallásoktatásról a porosz országgyűlésen, melyet a mult évben az akkori körülmények, nevezetesen a trónon történt változás miatt visszavont vda.
A törvényjavaslat főkép azért nyugodott mostanáig, hogy II. Vilmos császárnak s porosz királynak módja legyen megmutatni, vájjon saját uralkodói kezdeménye-zéséből akar-e katholikus alattvalói millióinak jogos ki-vánatainak eleget tenni, ő, aki oly nagy nyomatékkal emelte ki a Hohenzollernek jogait a trónra, vagyis a porosz alattvalók hűségére s áldozatkészségére. Mindeddig azonban mi sem történt, ami arra mutatna, hogy a ka-tholikus alattvalóknak is hajlandó volna igazságot szolgál-tatni, akiktől mégis ugyanazon áldozatokat várja, mint saját hitsorsosaitól, protestáns alattvalóitól. Pedig nem hiányzik a gyöngéd figyelmeztetés, valamint az egyenes fölhívás sem. Mint jól értesült körökben hirlik, a porosz püspökök közöl azok, kik csak a mult év végén jöhettek személyesen üdvözölni II. Frigyes utódját s fiát, mivel csak késő őszszel kapták meg a választ a trónváltozás alkalmából az uj fejedelemhez intézett hódoló föliratukra, amaz alkalommal érintették a vallásoktatás kérdését is ; a katholikus lapok pedig közvetlenül a fejedelem érdek-lődését óhajtván az ügy iránt fölébreszteni, bővebb tár-gyalásokat inditottak meg a katholikus poroszok igényei-ről, egyenesen a koronát hiván föl sérelmeik megvizsgá-lására s orvosmegvizsgá-lására.
A fejedelem azonban, ki legtöbb idejét katonaügyek-kel tölti, ugy látszik nem ért rá katholikus alattvalói-nak bajaival foglalkozni, vagy talán Bismarck s környe-zete közt, valamint az udvari körök közt kitört viszály (a hires frictiók, máskép Bismarck duzzogásai) miatt az ügy elkerülte figyelmét, Bismarck pedig a nagy politi-kával s személyes ügyes-bajos dolgaival lévén elfoglalva, a protestánsok pedig, kik vele s neve alatt uralkodnak, ugy sem lévén soha hajlandók kényszerítő okok nélkül a
katho-likusok millióinak ugyanazon jogokat s szabadságot adni, melyeket ők csak maguk számára látszanak visszatartani.
Windthorst e kétes állapotnak véget vetendő, újból benyújtotta tehát törvényjavaslatát, melynek czélja a porosz alkotmánynak a kulturharcz élén eltörölt 24. §-át helyre-állítani. E szakasz igy szól : „A különböző hitvallások vezetik a vallásoktatást az iskolában."
A Centrumpárt ügyes taktikusa még a következő intézkedések tételét indítványozza javaslatában : 1. Taní-tókul az iskolában csak oly egyének alkalmazhatók, kik ellen az egyházi hatóságok vallási szempontból ellenve-tést nem tesznek. 2. Ugyanazon egyházi hatóságok egye-dül birnak a joggal megjelölni ama közegeket, kik a
vallásoktatást az iskolákban vezetni, arra felügyelni hi-vatva vannak. 3. A rendes közegek a vallásoktatást akár maguk adhatják, akár az e czélra megbizott tanitó, és ez utóbbi esetben felügyelhetnek e tanítóra és megadhat-ják neki a szükséges utasításokat. 4. Az egyházi hatósá-gokat illeti meghatározni a tanitó könyvét és a tanulóét, a vallástanításra nézve, valamint a tanítás természetét, anyagának kiterjedését és fölosztását az iskolák külön-böző osztályaira.
A porosz kormány egyelőre hallgat erről a javas-latról, illetőleg arra vonatkozólag elfoglalandó álláspont-járól. Annál lármásabbak a protestánsok és liberálisok, talán épp azért, mert érzik, hogy nincs igazuk még az úgynevezett porosz szempontból sem, mivel a porosz alkotmánynak fent idézett czikkelye épp azon porosz királyok idejében volt érvényben, akiket a protestánsok most is mintaképül állítanak föl.
A protestánsok különösen Stolberg grófra hivatkoz-nak, aki szerint az iskola és a hadsereg kizárólag az állam dominiumát van hivatva képezni. Ez ugyan vitat-ható állítás ; de föltéve, azonban meg nem engedve, annak helyességét, Windthorst javaslata nem érinti az állani befolyását az iskolára, ha csak a protestánsok nem akar-ják azt állítani, hogy a protestáns közoktatásügyi minisz-ter vagy közegei hivatottabbak vallásoktatást adni az iskolában katholikus gyermekeknek, mint a katholikus egyházi hatóságok s ezek közegei. Azért az állam befo-lyása nem csorbíttatik, ellenkezőleg az állam mint a lel-kiismereti jogok főbiztosítója az országban épp az által gyakorolja leginkább befolyását az iskolára, hogy a hit-vallások jogait s igazait a vallástanításnál, valamint az egész tanrendszerben oltalmazza. Az állani joggal nem lehet a polgárok lelkiismeretének kényura, hanem sza-badságuk védelmezője. Azért nincs más választás, mig az állam a jog s igazság terét el nem hagyja, mint vagy megegyezni az egyházi hatóságokkal az iskolaügyben az emiitett jogok szabad gyakorlására nézve, vagy pedig teljesen rájuk bizni az iskolákat s csak a legfőbb fel-ügyeleti jogot gyakorolni. A protestánsok által sokat emlegetett vallásszabadságról és vallási türelemről nem is szólunk, mivel a protestánsoknál ilyen nincs, mint ujabban a kulturharcz nemcsak Poroszországban., de Svájczban is bebizonyította, és mint az egész világ pro-testáns lapjai tanúsítják, amidőn nagy lelki megelégedés-sel veszik tudomásul s követésre méltónak ajánlják a franczia vagy az olasz szabadkőművesek által a katholikus iskolák ellen folytatott irtóháborút.
Ugyanezt lehet mondani a liberálisokról is, kiknek lapjai Windthorst javaslatát megtámadják. Különösen pe-dig a zsidó „Berliner Zeitung"-nak meg lehet jegyezni, hogy mit szólana, ha az antiszemitának mondott porosz közoktatásügyi miniszter nevezné ki a rabbikat s bo-chereket ?
A liberális lapok azonban leginkább azzal akarnak hatni, hogy Windthorst javaslata mögött mindenféle po-litikai fogást sejtetnek, nevezetesen, hogy a Centrumpárt annak elfogadásától teszi függővé a kormány bizonyos javas-latainak megszavazását. Erre csak annyit: Wie der Schelm ist, so denkt er ! Mert a nemzeti-liberálisok trafikálnak a
„do ut des" alapján, másról sem képesek egyebet föl-tenni.
Pedig, ha van „fogás" ama javaslat mögött, a z n a p -nál világosabb és a Bonnban megjelenő „Deutsche Reichs-zeitung'-1 nem is késik azt országnak-világnak hirdetni.
Azt irja ugyanis e lap, hogy a kulturharcz még nem szűnt m e g ; az egyház s állam közt létre jött ugyan bizonyos egyesség, de ez is a kormány kényétől-kedvétől függ, azonban az iskola terén még mindig foly a kultur-harcz, azon a téren, amely a katholikusok előtt nem kevesebb fontossággal bír, mint a vallásgyakorlat, sőt ennek is lényeges részét képezi. Ha ezt nem akarják megváltoztatni, ez annyit jelentene, hogy riyilt sisakkal való harcz helyett alattomos kuliurharczot akar a kor-mány még mindig folytatni. Windthorst javaslatának legalább az az előnye van, hogy széttépi ama fátyolt, melylyel a kormány kulturharczos törekvéseit álnokul takarja.
A tiz millió porosz katholikus szivvel-lélekkel tá-mogatja Windthorst revindicatióit és talán a katholiku-soknak inkább van módjuk megítélni, mire van szükségük s mi illeti meg őket, mint a protestánsoknak vagy koz-mopolita liberálisoknak. Amig az alkotmányban biztosított, de jogtalanul elkobzott jogaik vissza nem állíttatnak, addig a kulturharcz mindig foly. Ezt a katholikusok, kik polgári kötelmeiket a trón s haza körül mindig tel-jesítették s teljesítik most is, nem érdemlik meg !
Cbrisztiania.
A katholicismus Norvégiában.- (Vege).
Megérthetjük kétségkívül, hogy az elmék hangulata, mely e czikket szülte, komolyan nyugtalanítja az állam egyházának pásztorait.
Midőn nehezökre esnék bevallaniok, hogy a megis-mert igazság az, mely az eszmék e fordulatát szülte, a vádat ama szekta szellemére hárítják, amely elárasztá Norvégiát azon a ponton, melyet minden kis város a szektáknak legalább féltuczatjára számit ; ugyanezen idő-ben a katholikus egyház előnyére feljegyzésre méltó val-lomásokat csúsztattak el.
Igy a Luthersk Ugeskrift, Christiania lelkészeinek organuma, legutóbbi számában következőleg sóhajtozik:
„Jól meg kell gondolnunk, mit jelentene az, ha nem lenne vége azon egyenetlenségnek, mely magával ragadja a felekezet szellemét, oly helyzetbe hozná a (lutheránus) egyházat, melyben megszűnnék a nép egyháza lenni. Az tehát az egyedüli forma, amely alatt az egyház az Ur által adott küldetését teljesítheti : tanítványait a népnek szánni.
Ha a felekezetek által szított, folyvást nagyobbodó egye-netlenség képtelenné tenné az evangelikus egyházat az Ur e parancsainak végrehajtására, ott állna egy másik egy-ház, mely mindig kész e munkával fáradni, és ez a katholikus egyház.
„Egy különös balsors nehezedik az összes felekeze-tekre: az, hogy hogy mindenütt előkészítik az utat a katholicismusnak, melyet mégis gyűlölnek s legmélyebben megvetnek. Ismeretes, mily bámulatos hódításokat tett Róma az utóbbi években Amerikában és Angliában, a szektarismusnak e valódi faiskoláiban. Igy hosszasan fárad-nak el az emberek a tompító versengésekben, melyek a
a szektarismust vezérlik, s amelyek késelkedést és bizony-talanságot öntenek egyaránt a keresztény lélekbe. Érzik öl:, hogy aß Isten igéjének értelmezésében és applicatiójá-I ban egy támaszra, egy tekintélyre van szükségeik (ime az
elvált protestantismus alapelve) és |midőn látniok kel-lett, hogy az evangelikus egyházban minden egyházi tekintély fenyegetve van részint a felekezetek benső egye-netlenségei által, részint a keresztény vallás minden objec-tivitásának és változhatatlanságának közös elvetése által, igen könnyen kísértetbe esnek, hogy e javakat a katholi-kus egyházban keressék, amely határozottan a tekintély és egység egyházának tekinti magát s a lelkeket az üdv legbiztosabb biztositéka által vonzza magához, egy szilárd objectivitásra támaszkodva.
„A folyton növekedő szektarismus azon országgyűlés-hez hasonlítja a protestantismust, melyet egy napon Wola-Slettenben Lengyelországban tartottak, melyen min-den tagnak joga volt liberum vetó-ja által az egész gyű-lést feloszlatni : igy az evangelikus egyházak ki vannak téve annak, hogy osztozzanak e királyság sorsában, s nyomassanak el egy szomszédos durva, erős és magában tökéletesen egyesített hatalom által.
„A trieri Paulinusblatt egyik czikkében, amely Dr.
Fallize J . B. Norvégia apostoli helynökének egy közlését reprodukálja a Deutsche evang. Kirchenzeitung által, lát-juk, hogy a katholicismus Norvégiát is reménykedik meg-hódítani. Amig egyrészről nem hiszünk e merész, alap-talan reményben, ha Christiania egyetemének egy tanára mondta volna is, hogy egész Norvégia egy század lefolyása alatt katholikussá lesz, másrészről azonban igaza lehet a katholikus helynöknek, midőn azt mondja, hogy a talaj a számtalan megtérésekre el van készítve, oly előkészítés, mely mindig nagyobb erővel nehezedik a szektákra, a katholicismus kiengesztelhetetlen ellenségeire. Eddig a katholikusok, hála szeretetmüveiknek s különösen Chris-tiania apáca-kórházának, csodálatos módon szervezhettek, vagy legalább szerezhettek elég nagyszámú tértbitüeket, sőt többé-kevésbé rokonszenves ragaszkodást mindnyájuk körül. Sőt az iratok, melyeket a legutóbbi évek lefolyása alatt közzétettek propagandájuk érdekében, például „Dr. Luther Márton tana a megigazulásról, eredet; iratai nyomán"
kiadva Holfeit Houen M. abbé által, és „Atyáink törvé-nyei" Gibbon kardinális műve, fordítva és kiadva Holfelt Houen által, a legnagyobb alapossággal vannak szerkesztve és ugy, hogy egyrészt fenyegessék a reformáczió alap-tanaiban való bizalmat, másrészt a bizalmat irányozzák a katholikus egyházra, mint amely egy hosszú kor méltó-ságának és az eredetiségnek birtokában van. Bár a katho-licismus nem fegyverek zajával és trorobitaharsogással tör az üdv felé, mint ama szekták, melyek körünkben ipar-kodnak könnyű sátraikat felütni s lassú csendben halad, erős alapot keresve, mielőtt egyházát építeni kezdené, mégsem félünk tőle, különösen azért, mert ő, miként ezt be fogjuk bizonyítani, ott arat, a hol a szektarismus vetett."
E fenyegető veszélvlyel szemben a lutheránus papság ugyan ez az organuma a legkeserűbb szemrehányásokkal illeti követeinket és a királyt azért, mert a protestantismus alapelveihez teljesen hűen, eltörölték csaknem mind
RELIGIO. 127 azokat a törvényeket, melyek századok óta tartják kötve
Norvégiában a lelkiismeretet és teszik lehetetlenné az életet mindazoknak, akik nem ismerik el a lutheránus egy-házat. Midőn a legutóbbi junius hónapban e korlátozó törvények utolsóinak egyikét megszüntették, a düh való-ságos vihara tört ki a derék pásztorok sorában, akik Luther atyjukkal mégis folyton azzal dicsekszenek, hogy Rómával ellentétben ők a lelkiismeret szabadságánalt hősei.
Haragjukban minden okosságról megfeledkeznek.
Arról panaszkodnak, hogy a világi hatalom alkot törvényt egyházuk számára, hogy az határoz minden egyházi kér-déseikben és hogy a mester és ur szerepét játsza egy-házukban. S valóban egyházuknak alapitói csakugyan azok, akik, hogy büntetlenül hadakozhassanak az Isten által rendelt igaz egyház tekintélye ellen, az állam kar-jaiba vetették magukat s ennek ajánlották fel minden egyházi és világi hatalmukat; hála e z«arnoki hatalomnak, hogy az állam durvaság és erőszak által elnyomta
Nor-végiában a katholikus egyházat és megalapitá, fentartá helyébe a lutheránus egyházat, melynek legnagyobb di-csősége az a czim, hogy „az állam egyháza." Miért pa-naszkodnak hát, ha maga a mindenben souverain állam alkalmasnak találja, hogy hatalmával éljen jelentéktelen érdekeik ellenében?
Részemről, mig egyrészt elismerem, hogy királyunk, kinek hatvanadik születésnapját ünnepeljük igazi enthu-siasmussal, adott nekünk kiváltságokat s ezeket meg is védi mindenki ellenében, csak az igazság sugallatára hallgat, de másrészt távolról sem állithatom ezt szabad-elvű követeinkről, akik maguk hozták maguknak e kitűnő törvényeket. Az ő czéljuk nem az, hogy nekünk igazságot szolgáltassnaak, hanem hogv lerontsák az állam egyházát, mert az általában a tekintélynek egy részét képviselte, melyet a szabadelvű norvégek és társaik mindenüt alá ásni akarnak, ahol csak találják. Várjuk meg, mig a kath. egyház hatalommá fejlődik Norvégiában és látni fogjuk, mint törnek rája a szabadelvűek és szabadkőmű-ves társaik. Ez az, miért nem sajnáljuk, hogy az utolsó őszi törvényhozói választások megingatták a szabadelvű többséget, anélkül azonban, hogy a törvények egy elég-séges többséget adtak volna arra, hogy megsemmitse azt, amit a szabadelvű többség jogszerint alkothatott. Külön-ben ez nagyon bajosan menne, minthogy a norvég nép-nek van annyi jó érzéke és szabadságszeretete, hogy nem engedi egykönnyen elragadni azt a szabadságot, mely e névre csakugyan méltó ; és másrészt pedig, lia cselekvési
tehetségeink, melyekkel fontos kath. missiónk rendelkezik, nem erősbülnek, ha missiónknak mindennap szakadatlanul kell remegnie léteért, mert létezése óta nem volt miért élnie három hónapnál tovább, és lehetetlen üdvös műkö-dését elterjesztenie segédeszközök hiányában, sokáig kell várnunk, mig hatalma lesz, daczára missionáriusaink emberfeletti törekvéseinek. Legutóbb találkoztam e missi-onáriusok egyikével, ki vigasztalhatatlan volt azért, mert mindenben hiányt kell szenvednie, hogy csak gyakorol hassa a buzgalmat, mely őt elnyeli. „Oh, mondá nekem, bár csak Norvégia pogány volna, akkor egész másképp segítenének minket!"
KATH. E G Y L E T I E L E T .
A Szent-István-Társulat
választmányának 1889. évi február hó 21-én tartott ülése.
Nagy és fényes tagu társaság jelenlétében emelte fel szavát a társulat alelnöke, dr Steiner Fülöp páp. h.
praelatus, midőn a kegyelet hangján megnyitotta a mai választmányi ülést.
Mélyen tisztelt választmány ! Utolsó választmányi ülésünk óta egy megrendítő esemény boritá a legmé-lyebb, a legfájdalmasabb gyászba felséges apostoli kirá-lyunkat, felséges királynénkat s az egész fenséges
dynas-tiát ; fenséges trónörökösünk elhunyt. Mélyen tisztelt választmány ! Ha a magyar nép őseitől öröklött törhetlen hűséggel, hódolatteljes legbensőbb kegyelettel állja körül mindenkoron, jó és balsorsban apostoli királyának trón-ját, a Sz.-István-Társulat ez ősi erények fokozott érzel-meivel sereglik e trón körül ; mert e trón égi pártfogó-jának, szt. István királyunknak öröksége, a magyar király, égi védnökünknek örököse. S azért, midőn ama gyászos esemény lesújtó hire bejárta e drága honnak bérczeit s rónáit, szomorúság s fájdalommal betöltve minden szivet, a Szt.-István-Társulat hódolatteljes kegyeletének legbensőbb részvétével, lelke mélyéig érzé át s osztá királya, király-néja s dynastiája vérző szivének mérketlen fájdalmát ; s
e hűséges kegyeletének, a mennyire mint magántársulat arra hivatva volt, a külvilág előtt is kifejezést adott.
Kitűzte a társulati házra a gvászlobogöt, tudományos és irodalmi osztálya elhalasztá összgyülését s jegyzőkönyvé-ben örökité meg legkegyeletesb részvétét ; a társulat nagyméltóságú elnöke, s a társulati alelnök fájdalomtelt szivvel álltak az ünnepélyes temetésen a kora virágában elhunyt trónörökös ravatala körül. S meg vagyok győ-ződve, a Szt.-István-Társulat minden tagjának szivéből hő ima száll az ég és föld urához, az elhunytnak lelki üd-veért, s hő ima száll szent Védnökünkhez, esdjen le a királyok királyának trónjától bőséges vigaszt s erőt trón-jának, koronátrón-jának, erényeinek örökösére, forrón szeretett királyunkra, a ki a nemzet két legdrágább ereklyéjének, a szent koronának s a dicsőséges szent jobbnak árnyában keres enyhülést sebzett szivének ; esdjen le szent Védnö-künk bőséges vigaszt s erőt forrón szeretett mélységes
Kitűzte a társulati házra a gvászlobogöt, tudományos és irodalmi osztálya elhalasztá összgyülését s jegyzőkönyvé-ben örökité meg legkegyeletesb részvétét ; a társulat nagyméltóságú elnöke, s a társulati alelnök fájdalomtelt szivvel álltak az ünnepélyes temetésen a kora virágában elhunyt trónörökös ravatala körül. S meg vagyok győ-ződve, a Szt.-István-Társulat minden tagjának szivéből hő ima száll az ég és föld urához, az elhunytnak lelki üd-veért, s hő ima száll szent Védnökünkhez, esdjen le a királyok királyának trónjától bőséges vigaszt s erőt trón-jának, koronátrón-jának, erényeinek örökösére, forrón szeretett királyunkra, a ki a nemzet két legdrágább ereklyéjének, a szent koronának s a dicsőséges szent jobbnak árnyában keres enyhülést sebzett szivének ; esdjen le szent Védnö-künk bőséges vigaszt s erőt forrón szeretett mélységes