b) A szabadkőművesség eredete és története Brittaniában.
Ez építészet olasz és gallus építőmesterek által kö-vetkezőképpen került át Brittan iába. Urunk születése után 43-ban, Claudius császár Rómából építőmestereket küldött Brittaniába, kik várakat és erődöket építének, hogy a rómaiak ott biztonságban lehessenek. Ez építő-mesterek a vitruviusi építészetre másokat is megtanítá-nak, kik Vespasián és Hadrián császárok idejében is épi-tettek falakat az északi népek ellen, mig Lud (Lucius) király — ki Brittaniának első keresztény fejedelme volt — templomokat épittetett általuk. Mivel a rómaiak és gö-rögök páholy-rendszerrel birtak, az épitőmesterek ezt Brittaniába is behozták, s igy maradt Brittania némely vidékén, mig 300-ban K. után Karansius császár Verula-mium városában palotát épittetett, a város körül pedig falat vonatott, mely czélból még több művészt hozatott Rómából. E művészek között volt Amfiabalus, ki sz.
Albánnak tanítója lett, mert ez vezeté az építkezéseket mint a császári udvartartás feje. Sz. Albán — tisztes római lovag — pártolta a művészeteket, mivel megked-velte, szerette a munkásokat és támogatta őket. — Szervezetet adott nekik és rangfokozatot állapitott meg közöttük, megtanítá a szokásokra s mindenre, amit Am-fiabalustól tanult. Jó bért szerzett nekik, miután két schillinget adott nekik hetenként és három fillér tartás-pénzt, mig ezelőtt élelmen kivül csak egy schill inget kaptak. Királyi engedélyt eszközölt ki számukra, mely-nek erejénél fogva a kőművesek Brittaniában is egy társasággá egyesíttettek, s az épitőmesterek vezetése alá
') Rom. 15. 4. ') V. ö. Vosen. i. m. 92.
RELIGIO. 131 rendeltettek, a mi azelőtt nem volt, mert minden egyes
ott vállalt munkát, ahol épen kapott. 0 maga is a tár-sasággal tartott, segített munkát vállalni, s gondoskodott róla, hogy mindig el legyenek látva elegendő munkával, s ő volt az első, ki ezt Brittaniában tevé. Halála a tár-saságot igen megszomorítá. A császár ugyanis megtudván, hogy sz. Albán titokban a ker. hitre tért, kivégezteté, s valamint sz. János az egész egyházban, úgy ő Brittaniá-ban volt első vértanuja vallásának. Megkezdődtek az üldöztetések, a művészet szünetelt, mig Konstanczius császár — kinek fia, Konstantinus uralkodása alatt a ker.
hit szabadságot nyert — uj életre támasztá ; amikor is néhány templom és nagyobb szabású épület készült ró-mai épitési modorban. Azonban az északi (skót, pikt) népekkel újra kitört a háború, s mivel erősebbek valá-nak a rómaiaknál, ezek Brittaniában uralmukat elvesz-tették, s a brittek kénytelenek valának az angolokat és szászokat segítségül hivni, minek következtében a
mű-vészetek ismét szüneteltek, mert e népek pogányok valá-nak, s a háború tovább folyt. Végre létrejött a béke, s a római püspök az angolokat és szászokat a ker. val-lásra térítteté, minek következtében mindig több és több épitész találkozék Brittanniában, kik a fennmaradt régi britt építőmesterek őrködő (vigilans) szemei előtt része-sültek kiképeztetésben. Most Canterbury ban és Rochester-ben uj templomokat építének, a régieket pedig ki javí-tották. Később a szász király kívánságára Martell Károly is számos építészt küldött Brittaniába, s igy az építészet a régi britt építőmesterek vezetése alatt uj életre ébredt.
Mindenesetre sajnálandó dolog, hogy a dánok berontásaik alkalmával számos augustusi építményt leromboltak, s a társaságról szóló emlékeket a zárdákkal felégették ; a pá-holyok ugyanis már ezen időben is a zárdákban tartattak.
A jámbor Athelstan király — ki a művészeteket oly nagyra becsülé, hogy mihelyt békét kötött a dánokkal, azonnal számos építményt készíttetett, — elhatározá, hogy a támadt hiányt pótolni fogja. Azért elrendelte, hogy a sz. Albán által behozott római szervezet viszaállíttasék, amiért is legifjabb („talán fogadott") fiának, Edwinnek a kőművesek számára „szabadalmat" adott, mely szerint
önmagukat kormányozhassák, s a művészet felvirágoztatá-sára üdvös intézkedéseket tehessenek, mivel Edwin maga is kőműves rangot fogadott, és eltanulta a szokásokat.
Gallus kőműveseket is hozatott, és felügyelőkké tevén elrendelé, hogy összevettetvén a görög-római és gall szervezet sz. Albánéval, minden kőműves társaság e sze-rint kapjon szervezetet.
Tekintsétek tehát Edwin herczeget védnöktök gya-nánt, ki a királyi parancsot végre fogja hajtani, titeket pedig figyelmeztetni és lelkesíteni, hogy a mult hibáit többé el ne kövessétek. Azért az összes páholyok építő-mesterei és felügyelői évenkint egyszer össze fognak
gyűlni, hogy neki az építkezésekről, s esetleg szükséges változtatásokról jelentést tegyenek. Ide hivatott titeket Yorkba, hogy a felügyelők a törvényeket nektek felol-vassák, a mely törvényeket az átkutatott régi okmá-mányokban találtak, s melyeknek megtartása jó és hasz-nos. E törvények, melyeket elfogadni, s melyek iránt a sz. könyvre (evangéliumra) tett kézzel engedelmességet
esküdni fogtok, a következők. Hasonlóképen minden mes-ter olvassa fel páholyában. Valamint akkor is felolvas-hatja, ha uj testvért fogadnak be, miután ennek hasonló-képen az evangéliumra tett esküvel kell magát megtar-tásukra kötelezni.
II. A kőműves testvéreknek Edwin herczeg által adott törvényeik és kötelmeik.
1. Az első kötelesség: hogy őszintén tiszteljétek Istent, s a Noachidák törvényeit megtartsátok, mivel isteni törvények, melyeket az egész világnak tisztelnie kell.
Kerüljetek tehát minden tévutat, nehogy általa Isten ellen vétkezzetek.
2. Királyotoknak — távol minden árulástól — hű-séggel szolgáljatok, s az elöljáróságnak — bárhol legye-tek is — kétszínüség nélkül engedelmeskedjelegye-tek. Felség-árulás távol legyen tőletek, s ha ilyesmiről tudtok, figyel-meztessétek a királyt.
3. Minden ember irányában szolgálatkészek legyetek, kössetek velők a mennyire lehet szoros barátságot, nem gondolván azzal, hogy más vallást vagy elveket követnek.
4. Legyetek hívek egymáshoz, tanítsátok és segít-sétek egymást becsületesen a munkában ; ne rágalmaz-zátok egymást, hanem cselekedjetek másokkal szemben ugy, amint óhajtjátok, hogy mások cselekedjenek veletek szemben. Ha tehát valaki közőletek testvér, vagy más valaki ellen vétett, mindnyájan kötelesek őt segíteni, hogy hibáját helyrehozza és megjavíttassák.
5. Minden páholyban hűségesen ragaszkodjatok a tagok tanácsához és munkáihoz, s mindazzal szemben, ki nem testvér, titokban tartsátok az ismertető jeleket.
6. Kiki óvakodjék a hűtlenségtől, miután hűség és becsületesség nélkül nem állhat fenn a társaság, s a jó hirnév igen nagy jó. Mindenkor szem előtt tartsátok ura-toknak vagy mesterteknek javát, s munkáját mindenkor becsületesen végezzétek.
7. Tartozásaitokat becsülettel törleszszétek, s ne csináljatok oly adósságot, mely miatt a társaságnak jó hirneve szenvedhetne.
8 A mester (meister) ne vállaljon munkát, ha nem érez magában elegendő tehetséget, mert az építőmesterre (Baumeister) és az egész társaságra szégyent hozna. Min-den mester jutányos áron szerződjék, de ugy hogy segéd-jeit fizethesse, s ő is megélhessen.
9. Senki a másikat el ne nyomja, hanem hagyja meg mindenkinek a vállalt munkát, ha mindjárt gyenge is hozzá.
10. Mester tanonczot csakis hét évre fogadjon, s ez ido leteltével is csak a testvérek tanácsával és beleegye-zésével tegye kőművessé.
11. Továbbá sem mester, sem segéd kezességet ne vállaljon, hogy valakit kőművessé tesz, ha nem szabadon született (Freigeboren), jó hirben nem áll vagy ép ta-gokkal nem bir.
12. Segéd segédet ne korholjon, ha ő a korholtnál jobban nem érti.
13. Minden mester tudomásul vegye, ha az építő-mester — minden segéd, ha a építő-mester által munkájának javítására szólíttatik fél, s eszerint cselekedjék.
14. Minden kőműves elöljárói irányában
engedel-17*
mességet tanúsítson, s készségesen teljesítse, amit neki meghagynak.
15. Minden kőműves fogadja fel a segédeket, kik hozzájőnek, s neki az ismertető jeleket megadják. Gon-doskodjék róluk, amint azt neki meghagyták. Segélyezze a szükséget szenvedő testvéreket is, ha szorult helyzetük tudomására jut — amint ez neki. meghagyatott — ha mindjárt fél mértföldnyire vannak is.
16. Mester, vagy segéd olyant, ki nincsen fölvéve kőművesnek, a páholyba ne bocsásson, hogy a formálás művészetét (ars formandi) ellesse ; sem köveket vele ne formáltasson, sem szögmérőt, vagy szabályzót neki ne készítsen, valamint annak használatára se tanítsa meg.
Ezek azon törvények, melyeknek megtartása jó és hasznosnak fog találtatni, mindig jegyeztessék fel s hir-dettessék ki az elöljárók által, hogy minden testvér kö-teleztessék reá. — Ezzel végződik a konstituczió.
Copia. Codex ille membraneus, lingua patria antiqua conscriptus, qui apud Rev. summám societatem archi-tectonicam nostra in civitate asservatur, eadem, quae haec translatio in latinam habet. Testőr haec Eboraci MDCCCVI. Pridie Non. Jan.
(L. S.) Stonehouse.
„Amaz ősi honi nyelven szerkesztett, pergamentre írt kézirat, mely városunkban a tisztelendő legfőbb épí-tészeti társaságnál őriztetik, a fentebbi latin fordítással teljesen azonos. Ezt bizonyítom. York, 1806. Jan. 4-én.
Stonehouse.
„Dass diese abschriftliche lateinische Beglaubigung mit ihrem Originale, das sich unter derjenigen lateinischen Uebersetzung, welche vorstehend weiter ins Deutsche über-setzt worden ist, befindet, völlig gleichlautend, jene latei-nische Ueberzetzung aber in der vorstehenden deutschen, nach dreier Sprachkenner und des Unterschriebenen Ur-theile getreu wiedergegeben worden sei ; solches wird nach ausgestelter Yergleichung hiermit pflichtmiissig versichert. *)
Altenburg den 9-ten Jänner 1809.
(L. S.) Herz. Regierungskanzlei Carl Erdmann Well er
Regierungs-Gerichts Sekretär.
Ez a yorki okiratnak teljes szövege. Ami illeti a hitelességét, azt különösen bizonyítani nem tesszük felada-tunkká. Az alája csatolt hitelesítések meggyőznek arról, hogy ó-angol nyelven megírva Yorkban csakugyan létezik, s hogy az eredeti szövegből készült latin, valamint az ebből eredő német fordítás az eredeti szöveg tartalmát híven visszaadják.
Magának az eredeti szövegnek hitelességét a szabad-kőművességnek egyik hires történetirója, dr Krauze testvér bizonyítja, s a magára vállalt feladatot sikeresen megoldja, miről Eckert is tanúságot tesz. Felirata szerint az oklevél 926-ban adatott ki, mindazonáltal 1806 előtt sehol sem találunk róla említést téve. Egyébiránt kiadatásának ideje gyanánt nem is fogadják el mindnyájan az irat homlokán
') Az okirat német szövegét 1. Eckert : Mysterien . . . 101. 1.
A tudós szerző bő jegyzetekkel kiséri az okmányt, melyekben rej-t e rej-t rej-t érrej-telmével foglalkozik. E jegyzerej-tekre rej-támaszkodván mondjuk egyrészét annak, ami következik.
talált 926-ik évet, s maga Eckert is alapos okok által vezettetve keletkezési idejét 1425 és 1440 közé teszi, ugy, hogy 1425 előtt semmi esetre sem adatott ki, s valószí-nűleg 1440 után sem. Azon esetben pedig, ha keletkezése folytatólagos, ezen időközben nyerte befejezett alakját.
Tartalmát és értelmét illetőleg csak tanulmány utján nyerünk fogalmat. A sz. irás alakjait és történetfonalát vévén alapul, a kőműves mesterség és épitészet keletke-zéséről költött történetet ad elénk ; majd a világtörté-nelem fonalán egy angol épitész társaságnak alapittatásá-hoz vezet — és ennek alapszabályait konstituczió formában adja elénk. Mint az irat maga mondja : Athelstan király adta volna Edwin fia által a kőművesek számára, kik az ő védnöksége alatt társasággá egyesültek, hogy nekik
— mivel az előbbi időkben fenállott épitész társaságról szóló hirek a skótok által felégetett zárdákban elvesztek — az épitészet keletkezéséről és történetéről tudósítást adjon.
Ezen benyomás után indulva azon véleményre jutunk, miszerint ez okirat semmi egyéb, mint a középkor egy épitő czéhének számára adott alapító és törvénylevél.
Azt a körülményt, hogy a sz. irás alakjait szerepelteti a kőművesség történetének levezetésében, nemcsak hogy különösnek nem találjuk, hanem tökéletesen beleillik a középkor érzés- és gondolkodásmódjába; a jámbor épí-tészek ártatlan hiúságukban dicsőségnek tartották, ha foglalkozásuk és müvészetök eredetét a származás törté-netén vezethetik végig. Az irat némely helyének homá-lyossága és laza összefüggése az oklevél tárgyának, s keletkezési ideje hiányos és fejletlen műveltségének kell betudnunk. Az okmánynak ilyetén jellegét még azon — magában az iratban előadott — körülmény is bizonyítani látszik, hogy azon időben adatott ki Athelstan király által, midőn országát a skótok elpusztították. A romba döntött templomokat, zárdákat és városokat a békekötés után ismét fel kellett építtetni, s hogy az építkezésekhez elegendő építészt nyerjen, kőműves czéheket alapított, melyet különféle kiváltságokkal felruházott, s — amint azt szintén az okirat maga mondja — Francziaországból is hozatott művészeket, kiket a szervezett társaság élére állított, hogy az építészeket vezessék.
Ezek szerint megvolna az oklevél kiadatásának indoka és annak magyarázata is. Ha még is valami, úgy az oklevél második részében foglalt tizenhat pont alatt előadott szabályok engednek következtetést vonni arra, hogy ez iratnak a szabadkőművességgel köze van. De ezen körülmény is természetes magyarázatot nyer. A szabadkőművesség symbolikus kőművesség lévén, mint ilyen az építészet műszavait és jelvényeit használja, sőt
— mint egy későbbi fejezetben látni fogjuk — az építő-czéheknek szervezetével és alapszabályaival is birt. S ez esetben épp úgy mint a páholy által közönségesen hasz-nált kőműves kifejezések symbolikus értelemben veendők.
Mivel pedig e természetes magyarázat önmagától kínálkozik, sokan nem is hajlandók a yorki okiratnak más értelmet és fontosságot tulajdonítani. Megfontolván azonban, miszerint úgy kőműves — mint profán részről a legtekintélyesebb szerzők az ellenkezőt állítják és bizonyítják, kénytelenek vagyunk az oklevélnek másnemű
jelentőségét elismerni. (Folytatjuk.)
RELIGIO. 133
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, febr. 27. A pápa fejedelmi és területi függetlenségének szükségessége. II. —
A spanyol nemzet azóta hogy dicsőségének napja leáldozott, sok megaláztatáson ment keresztül. Valaha az első nagyhatalmasság volt Európában és a nagy földke-rekségen ; a nap, mint I. Károly büszkén mondá, soha le nem nyugodott birodalma felett. Uralmát a tenger felett magához ragadta Angolország, s a szárazföld felett még csak kivívandott hegemóniáját pedig elhalászta előle a franczia
királyság, a franczia nemzet. Az udvarokban spanyol lett ugyan a szokás, a szertartás ; de a diplomacziában a fran-czia nyelv emelkedett trónra. Azután fokról fokra sülyedt ez a hatalmas félsziget; népe elszegényedett, megfogyott.
Az angolok és francziák földig lealázták. Amazok Gib-raltárban fészket raktak hajóhaduk védelmére Spanyol-ország sziklafalaira ; emezek nagy Napoleon alatt meg-hódított ország sorsára kényszeritették — a világ egy-kori urait. Jöttek a belső villongások, a pártharezok és polgárháborúk. Kalandor szellemű emberek vezetése alatt a katholikus Spanyolország saját édes anyjára, a kath. egyházra is ráemelte kezét. Az egyházat megalázta, kirabolta.
Hanem a hanyatlás és roskadás után, századunkban magasan felragyogott Spanyolország egén a nemzeti újjá-születés, a jobbra fordulás reménycsillaga. Balmes, Donoso Cortès, és a többi jelesek felébresztették e nemzetben az ősi katholikus szellemet. Es e szellem azóta nagy hala-dást tett Spanyolországban. Nemcsak számítani kell vele Spanyolországban mindenkinek, hanem egész Európában is a vezérszerepet a katholikus újjászületés müvében a spanyol nemzet nem a legutolsó jogczimnél fogva köve-telheti magának. Oly nyiltan, oly bátran, a hivatalos világ, a kormány sehol, egy országban sem exponálta magát a pápa fejedelmi és területi függetlenségének ügyé-ben, mint Spanyolországban. A spanyol államférfiak, bár-mely politikai párthoz tartozzanak otthon, midőn kor-mányra jutnak, nem feledik, hogy katholikusok, hogy a pápa szabadságának védelmezésére kötelesek, hogy annak kivivására Spanyolország nekik a ministeri hatalommal
— jogokat is adott. A testestől-lelkestől katholikus és valóban buzgó Pidal, a mérsékelt Canovas, és legújabban a jelenlegi „liberális" kormány egyik tagja, Vega de Armijo, Spanyolország külügyministere, a kit klerikaliz-musról vádolni még a mi klerophobjainknak első trombi-tása, a Pester Lloyd sem fog talán merészelni, — mind-nyájan, mert valamennyien egy anyagból, abból a büszke spanyol anyagból vannak gyúrva, a mely az önálló, nem-zeti gondolkodás tisztaságát egész Európában legtisztáb-ban megőrizte, mindnyájan büszkén tanúságot tesznek a mellett, hogy Spanyolország a pápa világi fejedelemségé-nek ügyét nemcsak nem ejtette el, de sőt hangosan köve-teli azt vissza — még ha maga Bismarck és Vilmos csá-szár lenne is az, a ki velők szemben a nyomorult olasz statu-quót fentartani akarják.
Ez azután államférfiúi, igazi nemzeti önállóság a politikában, nem az a gyáva meghunyászkodás és nem-telen tettetés, mely a mi katholikus államférfiainkat
jel-lemzi, a kik Bismarck kedveért készek a forradalmi Olaszországgal egész az örökkévalóságra magukat elje-gyezni, a másik pillanatban pedig, egyet fordulva, a pá-pának is kezet csókolni, a mely csókot azonban az a bölcs pápa csak harapásnak kénytelen venni.
De hát mit is tett e napokban Spanyolország kül-ügyminisztere, Vega de Armijo ?
A politikai és erkölcstani tudományok akadémiájá-hoz (Academia Real) Madridban emlékiratot intézett „A szentszék és az olasz királyság viszonyáról." Ezt az.em-lékiratot, mert a spanyol faj büszkesége nem engedi meg, hogy macskát zsákban áruljon, röpirat alakjában is nyilvá-nosság elé bocsátotta. Nem puszta szóhalmaz e röpirat;
nem röpke nyilatkozat, mely a levegőben elhangzik ; nagy politikai tett az a keresztény katholikus ébredés és
újjá-születés érdekében a Spanyolország külügyeit vezető államférfiú és az őt lelkesen követő spanyol nemzet ré-széről.
Jövőre röviden ismertetni fogjuk. ? ? London, február hó 15. A pápa legutóbbi allocutiója az államok lefegyverkezéséről visszhangot keltett az egész világon, de főleg a szabad Albionban talált a Vatikánból jövő békeszózat elfogulatlan elmékre és szivekre, mert itt sem a kormányok, sem a koztnopolita-liberalismus nem képes az igazság szavát elnyomni, mint a nagy európai kontinensen. Angliában meg van hatva a köz-vélemény a fogoly pápa bátorsága és eszméinek magas-röptű szárnyalása által és a napilapok többé-kevésbé e hatás alatt állanak. Hogy erről fogalmat nyújthas-sak, közlöm itt egyik legelterjedtebb angol lapnak, a
„Daily Telegraph"-nak hozzászólását a pápa beszédéhez, mely protestáns lapnak tiszteletteljes hangját például vehetnék maguknak a berlini, bécsi s budajjesti újságok is.
Az idézett lap irja :
„A kereszténység s a czivilizáczió nevében köszöne-tet mondunk a szentatyának a béke és eszély ama sza-vaiért, melyeket mult szerdai allocutiójában Európához intézett.
„Valóban, a jelen súlyos körülmények közt vigasz-taló hallani egy agg pápát, mint emlékezteti a népeket arra, hogy a háború csak szükséges rossz mindaddig, mig az emberek nem helyezik hazájuk legfőbb érdekeit a ha-ladásba s igazságosságba.
„Az bizonyos, hogy e két tényezővel el lehetne érni a legbonyolultabb kérdések megoldásához anélkül, hogy szükséges volna akár csak egy csöpp vért ontani.
„A legkuszáltabb kérdések, mint például az, mely Oroszország s Anglia közt Közép-Ázsiára vonatkozólag, vagy Anglia s Francziaország közt a keleti, az egyptomi kérdésre nézve fölmerültek, meg volnának oldhatók oly férfiakból alakított bizottságok utján, akik legjobban is-merik az illető országokat.
„Francziaország s Németország közt ott van Elszász-Lotharingia réme, melyért tengernyi vér fog talán ömleni.
„Ott van azután a Balkán-félsziget, hol Ausztria (-Magyarország) és Oroszország egymással farkasszemet néznek a Balkánon át, mialatt Németország figyelő állás-pontot foglal el.
,Olaszországnak és Francziaországnak szintén meg-van a maga Eris-almája: Tunisz, Tripolisz, Nizza és Szavója és az egész földközi tenger. Sőt a bonyodalmakra ürügyet lehet találni Zanzibárban. a Szamoa-szigeteken, a Panama-földszoros körül és másutt is, mely utóbbiak ugyan kevésbé jelentős kérdések, de amelyeket mindig kihasználhatnak azok, akik a háborút óhajtják és akik ezt meg is akarnák indítani, mihelyt az alkalmat arra kedvezőnek hiszik.
„A magánéletben mindazáltal okkal-móddal létre jő a még sokkal bonyolultabb nehézségek barátságos oldása, és ha a népek csak elég okosak volnának meg-követelni a békét, bizonyára végre is kellene valami mo-dus vivendi-1 találni, mely megengedné, hogy a hadseregek a legszükségesebbre leszállíttassanak.
„Addig is a fegyveres béke lesújtja Európát, a né-pek szomszédjaikat ellenségekül tekintik s gyűlölik, és a győzelem épp oly nagy romlással fenyeget, mint a vereség.
„Ö szentségének igaza van, amidőn elitéli e szé-gyenletes nyomasztó állapotot, fennen hirdetvén egyúttal, hogy eme népszerű és diplomácziai őrültség ellenében az orvosszer e két szóban található : béke s méltányosság.
„Azonban kegyes haragjának e kevésbé veszedelmes villámai épp oly kevés hatással lesznek, mint a mi
„Azonban kegyes haragjának e kevésbé veszedelmes villámai épp oly kevés hatással lesznek, mint a mi