London, január 26. Gladstone a Vatikánban. — Ez a napi kérdés egy idő óta az angol sajtóban. A ,gran old man" (a nagy „öreg ur," mondaná a magyar) most Nápoly közelében tölti a telet, a hol természetesen érintkezésbe jött a politikai körökkel és óhaját nyilvánitá a pápát láthatni, ha ugyan egészsége engedi, hogy Ró-mába menjen. Az természetes, hogy az angol államférfiú sem vonhatja ki magát ama befolyás alól, melyet XIII.
Leo pápa egész korára gyakorol ; de főkép ama tény lehetett elhatározó Gladstone-ra, hogy a pápa az ir nem-zetet jogos politikai követeléseiben, melyeket a whig párt vezére támogat, meg tudta tartani a törvényesség terén.
Ha Bismarckról azt mondják, hogy a kulturharcz után Canossába ment: Gladstone-ről, a „The Vaticanisme"
egykori Írójáról nem kevésbé mondhatni, hogy „sapientis est consilium mutare in melius." A pápai tévmentesség egykori nagy ellenségéből XIII. Leo egyik legnagyobb tisztelője lett. Valóban, nagy tehetségű államférfiú csa-latkozhatik ugyan, de csalódását akár szóval, akár tény-nyel mindig kész elismerni ; csak a korlátoltság és vak gyűlölet tagadhatja meg az elismerést és a tiszteletet az igazságtól és ennek képviselőjétől.
Gladstone szándéka azonban nagy zavarba hozta az angol tory kormányt, és ez a tény maga is bir annyi jelentősséggel, hogy Angliában ma már nem bir
érvény-nyel a régi (Magyarországon még mindig létező) protes-táns jelszó, mely a „no popery" (nem kell a pápaság) csatakiáltásban talált kifejezésre.
De még jellemzőbb az angol viszonyokra, hogy a Salisbury-kormány a Vatikánban lépéseket tett annak megakadályozására, hogy a pápa elfogadja Gladstone tisztelgését. E követelésben van ugyan egy kis adag szemtelenség, de másfelől lehetetlen nem látni benne az önkéntelen hódolatot a szentszék iránt, melynek elhatá-rozásait bizonyára nem vennék számba, ha nem volnának nagy befolyással. XIII. Leo azonban féltékenyen óvja souverain függetlenségét, és sokkal inkább tudatával bir nagy felelősségének és erkölcsi hatalmának, sem hogy el ne utasítsa magától az oly követelést, melyet a világi kormányok hasonló viszontszolgálat fejében mindig kész-ségesen teljesítenek, amidőn szorgosan kerülik az érint-kezést is a másik kormány előtt épen nem kegyelt
sze-mélyekkel. Azért XIII. Leo nem fog vonakodni elfogadni Gladstonet, lia ez Nápolyból Rómába jő.
Ez valószínűnek látszik, Manning bibornok s west-minsteri érsek is óhajtja; és ha megtörténik, még sokkal nagyobb kihatással lehet a jövőre nézre, mint amaz érint-kezés, mely Sanfelice biboros nápolyi érsek és az angol államférfiú közt bizonyára a pápa tudtával s hozzájáru-lásával már több hete történik.
Gladstone határozott barátja az ir nemzet jogainak és igy látogatása a pápánál, ki védő angyalként őr-ködik az ir nemzet fölött, nagy hasznára lesz ez elnyomott kath. nemzetnek, sőt majdan hozzájárulhat Anglia vég-leges megtéréséhez.
Ami az ir nemzetet illeti, XIII. Leo kezdettől fogva fölismerte e nép kifogyhatatlan életképességét és jelen politikai nagy harczának diadalát. A kath. Írország a történelemben az egyház büszkeségét fogja képezni. Ez egy legyőzhetetlen, bámulatos erejű népfaj. Más nemze-tek is adták a hitszilárdság s hősiség nagy bizonyítékait.
De amit másutt nem láttak soha, az, a naponkinti ke-resztrefeszítése egy népnek ; az a törhetetlen és legyőz-hetetlen tűrés és ellentállás; az a folytonos emelkedés s térfoglalás mindemez akadályok daczára ; az a bámulatos szívósság s erély, melyen a protestáns liberalismus s ön-kény minden erőszaka s furfangja megtört ; az végül ama kitartó, állhatatos, meg nem fogyatkozó életteljesség, melylyel ez a szegény nép minden ellenséges áramlaton győzedelmeskedik. Az áldozatok s önmegtagadás e sza-kadatlan lánczolata a katholiczizmus apologiáját képezi.
A történelem bizonyítja, hogy egyedül a katholikus nem-zetek birnak ilv életképességgel, holott elnyomóik vagy eltűnnek a föld szinéről vagy katholikusokká lesznek. A kath. népek életében is vannak válságok, de ők túlélik ezeket, sőt ezek folyama alatt is hódítanak s terjeszked-nek. Ott van pl. Lengyelország. Hát még az ir faj ! Az angol elnyomatás által mesterségesen előidézett éhínség vagy nyílt üldözés folytán elűzetve hazájukból, az irek bizonyos tekintetben elözönölték a világot. Nemcsak min-denütt feltalálhatók Nagy-Britannia területén, hanem ők uralkodnak Éjszak-Amerikában, és Ausztráliában mil-liókra rug a számuk : itt ők képviselik a jövőt és úgy-szólván előkészítik azt. Ha tekintetbe veszszük, hogy a jövőben nagy szerepet van hivatva játszani Amerika s Ausztrália, lehetetlen elzárkózni ama nagy befolyás elől, melyet az ir nemzet fog gyakorolni a huszadik századra.
A jelenkor nagy szellemű s áttekintésü államférfiai már belátták ezt, és a szerint figyelik meg azt a harczot, me-lyet e nemzet, mely három század előtt még egész Irlan-dot se volt képes benépesíteni s ma a félvilágot elözö-nölte, nemcsak a zöld Erin szabadságáért, hanem a jövő századért, az újjászületésért vív.
XIII. Leo, ki mint a kath. egyház feje legjobban tudja, hogy a püspökök közt az egész világon legtöbb az ir pásztor, és Gladstone, ki a katholikusok
emanci-patiója óta látta az ir nép hallatlan gyors fejlődését ma-gában Angliában, messze betekintettek ebbe a jövőbe. Azért Gladstone vatikáni látogatásának fölmerült eszméje, akár meg fog az valósulni, akár nem, már is elvben az ir ügy győzelmét jelenti, és ez oly bizonyos, mint az
egy-RELIGIO. 79 ház szeretete eme faj iránt, melynek köszönhető az, hogy
az óriási nagy és gazdag Éjszak-Amerikából nem lett s nem lesz soha anglikán vagy lutheránus nagyhatalom;
hanem ellenkezőleg még Anglia is épp az irek odaözön-lése folytán közel áll a megtéréshez. Ezért a nagy harag s gyűlölet ellenök az összes szektárius protestáns s koz-mopolita-liberalis körök részéről!
Páris, január hó 29. Lavigerie bibornok és karthagói érsek levele apostolkodásának eddigi eredményeiről és a jövő teendőiről.
A „Bulletin de la Société antiesclavagiste de France"
(Francziaország rabszolgaságellenes társulatának értesítője) legutóbbi száma közli a levelet, melyet az afrikai rabszol-gaság elleni keresztes hadjárat nagy apostola Afrikába való elutazása előtt az emiitett franczia társulat állandó bizottságának elnökéhez, Keller úrhoz intézett. A levél igy szól :
Marseille, 1889. jan, 19.
Igen tisztelt elnök ur !
Végre visszatérhetek egyházmegyémbe, miután fel-adatom első részét befejeztem.
Ez, mint ön tudja, abban állott, megismertetni a világgal az afrikai rabszolgaság iszonyatosságait és tár-sulatokat vagy bizottságokat alakítani Európa különböző államaiban, amelyek a sajtó és gyűlések utján folytatnák a dolgok ezen állásának fölleplezését és az igy megkez-dett agitácziót. Holnap nyolcz hónapja és tizennégy napja lesz, hogy Marseilleben kikötöttem, magammal hozván Rómába az afrikai zarándoklatot, hogy szentséges atyánkat XIII. Leo pápát értesítsem arról, amit akkor úgyszólván egyedül én tudtam és hogy kikérjem utasításait e tekin-tetben. Azóta egy éjjel sem háltam a saját fedelem alatt, sem nem ettem a saját asztalomnál ; ez azt jelenti, hogy az ut és a tartott gyűlések fáradalmai, a megvívandó
akadályok folytán, de még inkább annak következtében,
#ami ennél is súlyosabb, vagyis életem hosszú évei s mun-kái következtében erőim fogyatékán vagyok ; elvesztettem álmomat, étvágyamat, sőt azt hiszem a mozgás és gon-dolkodás képességét is ; csak az érzés tehetsége maradt, és érzem, hogy mindhalálig ragaszkodni fogok a rabszolgaság
eltörlésének müvéhez, mert nem hiszem, hogy létezzék a világon ennél szentebb és szükségesebb vállalat.
Az önök bizottságára és a vállalat összes bizottsá-gaira bizom tehát annak a gondját, hogy az emberiség s keresztény szabadság ez apostolkodásának lángját szitsák, mialatt én Afrikánkba megyek néhány hétre nyugalmat me-ríteni, mely nélkül érzem, hogy össze kellene roskadnom.
De ha bevégzem vala feladatom első részét, megis-mertetvén a világgal annyi nyomort, még egy másik vár arra, hogy teljesíttessék ; nem elég megismerni a rab-szolgaság viszonyait, munkálkodni kell megszüntetésükön.
Nyilvánvaló, hogy ezt csak lassankint lehet elérni, és hogy a rabszolgaság nem fog egy nap alatt eltűnni Afrikából ; de azon ürügy, hogy a feladat nehéz s hosszú, ez nem elég ok arra, hogy ne fogjunk a munkához ; azért ugy hiszem, hogy mostantól fogva már gondolkozni kell feladatunk második részére, vagyis a gyakorlati s hatályos akczióra.
Valóban vannak itt oly dolgok, melyekhez kése-delem nélkül hozzá lehet fogni, milyen például a belga Kongo, a Nyanza, a Zambéze ügye. Vannak továbbá más dolgok, melyek hosszabb időt s több segédeszközt igényelnek, amidőn, mint Kelet-Afrikában, hibákkal és izgatásokkal el vannak rontva,J) ahol oly nehezen fog a dolog menni, holott más eszközökkel könnyen ment volna.
Ily vállalkozásokra legszükségesebb a szervezkedés, az egység, egyetértés ily nagy kiterjedésű művel szemben.
Mielőtt tehát általános akczió foganatba vétethetik, föl-hívást kell intézni az összes érdekeltekhez és minden erőt, minden tapasztalatot igénybe kell venni. Földgömbünk egy negyedrészét kell igy a polgárosodásnak, az életnek megnyerni. Nem hiszem, hogy a tizenkilenczedik században legyen egy nép, melynek kebelében nem találkoznának nemes szívű férfiak, akik nem tartanák szerencséjüknek ebben közreműködni, nem is szólva a könyörületről, amely oly természetes azoknál, akik nemcsak, mint gyakran mondám, a keresztény nevet, hanem az ember nevét egy-általán megérdemlik.
Ez okól, elnök ur, mostantól fogva gondolni kell egy gyűlésre, mondjuk ki félelem nélkül, nemzetközi kongresszusra, amelyen egybegyűlnének az Európában most létező rabszolgaellenes bizottságok küldöttjei, va-lamint mind ama népek önkéntes küldöttjei, amelyek ily nagy kérdés iránt érdeklődnének és amazokkal egyesíteni akarnák érzelmeiket, véleményeiket, ha kell, akcziójukat.
Mondja meg tehát bizottságának, hogy müvem első ré-szének megkoronázására, és mielőtt a másikhoz hozzá-fognánk, szándékom húsvét után fólhivást intézni az egész világ ily delegáltjaihoz, akik különösen e czélból vallás- és személy-különbség nélkül az európai fővárosok egyikében összegyűlnének , és különösen arra gondolok, hogy, meg akarván tisztelni a szerecsen fajt, melynek megmenté-séről van szó, e kongresszusba meg fogom hivni a már megszilárdult szerecsen népek küldötteit s a szabad Ame-rika négereit.
Ily gyűlésen valóban azt óhajtanám, hogy ott az egész emberiség hallhassa mintegy egyetemes visszhangját a kétségbeesés, az igazság s szabadság utáni feljajdulá-sainak, amelyek az oly kegyetlenül halálra üldözött ez egész faj kebeléből hangzanának, — azt remélvén, hogy I amit egy aggastyán s pásztornak egy szava nem volt képes, azt az övével egyesült mindezen testvéri szózatok fogják eredményezni. A világ minden részéből jött ez emberektől kérdeni fogjuk, vájjon azt gondolják-e, hogy a közönynek vagy kapzsiságnak kell átadni ez egész nagy szárazföld sorsát s az emberi teremtményeket, kik azt lakják. Kérdeni fogjuk tőlük, vájjon helyén van-e, hogy, mert mi Európában el vagyunk foglalva talán előkészi-teni a végső katasztrófákat, elhagyjuk veszni ama gaz-dagságokat, termékeket, munkát, melyeket Afrika a jö-vőben igér. Végül kérdeni fogjuk tőlük, mi volna szerintök a teendő gyakorlatilag, az elengedhetetlen egyetértés és a szükséges segédeszközök elérésére ily vállalathoz.
Kétségen kivül többen meg lesznek lepetve, látván minket ünnepélyesen föltenni e kérdéseket. Valóban ugy
') Czélzás a németek gyarmataira.
látszik, mintha az afrikai ügyek már meg volnának oldva a néhány futólag adott és a tudatlanság által általáno-sított példa után. Fönebb a Kongóról szóltam. Ön tudja, hogy e tekintetben egyetértve ő felségével a belgák ki-rályával, 100 embert s egy milliót kértem, hogy a Tan-ganika tó elzárassék a rabszolgakereskedés szállitmánvai elöl. Nem figyelmes emberek azt hitték, hogy én ekkép Brüsszelben egész Afrikáról beszéltem. Mások meg azt gondolták, hogy én egyúttal és azonnal nemcsak a rab-szolgakereskedést, hanem a házi rabszolgaságot is meg akarom támadni, ugy a mint ez például a muzulmá-noknál és Madagaskar bizonyos keleti részeiben létezik.
Én csak a rabszolgakereskedést, vagyis az embervadászat, az akár titkos, akár nyilvános embervásárt, valamint a rabszolgáknak a török piaczokra való hurczoltatását kí-vántam s követeltem azonnal elnvomatnTsJ^gjj&jytflóban ezek okai a kegyetlenségnek, a könyörtelen kiirtásnak, melyek ellen én Európa szószékeiről fennen tiltakoztam.
A többi lassanként magától fog jönni az erkölcsök élő-haladásával. E kérdéseket megvilágítani, közösen tárgyaljai s megoldani remélik értelmes és nemesszivü férfiakká}, kutatókkal, bölcsészekkel, nemzetgazdákkal s mindazokkal
— és ezek számosak —- akik ma rabszolgaság kérdéseivel foglalkoznak. (Vége köv.)
KATH. E G Y L E T I É L E T .
= A Szent-István-Társulat ő cs. és kir. fensége Rudolf trónörökös gyászos elhunyta alkalmából a társu-lati házra a gyászlobogót kitűzte. A Szt.-István-Társulat
„tudományos és irodalmi osztálya" jan. hó 31-re volt a téli osztálygyülésre összehíva ; az osztálygyülés nem tar-tatik meg. A társulati elnökség ugyanis az osztály szak-osztályainak elnökeihez a következő levelet intézte :
„A mélységes fájdalmat, a mely csász. s apóst, ki-rályi felségének forrón szeretett királyunknak atyai szivét eltölti s vele a fenséges uralkodó családot, édes hazánk s az egész monarchia népeit a fenséges koronaörökös gyászos elhunyta felett, szive mélyéig átérzi, a Szent-István-Társulat tudományos és irodalmi osztályának min-den tagja. E fájdalom súlyos érzete s a hódolatteljes alattvalói kegyelet sugalja, hogy a mai napra kitűzött osztálygyülést elhalaszszuk : azért azon tiszteletteljes ké-relmet intézem Czimedhez, szíveskedjék szakosztálya nagy-érdemű tagjait értesíteni, hogy az osztálygyülés a boldo-gult koronaörökös temetése után a társulati elnökség által ideje korán kitűzendő napon fog megtartatni.
Budapesten, 1889. jan. hó 31.
Dr. Steiner Fülöp, a Szent-István-Társulat alelnöke.
VEGYESEK.
*** Az ország prímása, Simor János bibornok érsek ur ő emja, kit urunk királyunk ö felségéhez a leghódolat-teljesebb s mondhatni legbizalmasabb alattvalói viszony csatol, mint nekünk irják Esztergomból, mélyen megren-dülve fogadta szerdán az általunk megtáviratozott lesújtó gyászhírt, hogy az apostoli trón örököse gyászos halállal végezte be földi létét. A primási palotából villám gyor-saságával terjedt el a rettenetes hir, melynek hatása alatt ős Esztergom ősi királyhűségére nyomban a leg-mélyebb gyász ült. A város olyan mint egy nagy gyá-szoló ház ; benne legnagyobb fájdalom a főpásztoré !
— Olasz fölírat a pápához. Az olasz kormány meg-gátolta ama kérvényezési mozgalmat, mely az olasz ka-tholikusok részéről az olasz parlamentet a pápai függet-lenség biztosítására vala fölhívandó. Az olasz katholi-kusok azonban nem hagyták -magukat megfélemlíteni és ama kérvényeket most átalakították hódoló fölirattá,
melyet aláirásokkal ellátva XIII. Leo pápa o szentségé-nek lett bemutatva.
— A brazíliai császárné fényes és drága, nemzeti szinü zászlót készittetett és azt elküldte a lourdesi szen-télynek. Magyarország zászlója már régóta ott van. Vajha Lourdes csodákat művelő Nagyasszonya kegyelme sugarait
megsokasítsa Magyarország felett!
— A világ leggazdagabb államai közt első helyen ál-lanak az Egyesült-Államok É.-Amerikában. Gazdagsága néhány év előtt végzett kiszámitás szerint 8.730.000,000 font sterling vagyis 218 milliárd 250 millió frank. Ezen az összegen meg lehetne venni az orosz és török biro-dalmat, Svéd- és Norvégországot, Dániát, Olaszországot, egész Ausztráliát, Dél-Afrikát és egész Dél-Amerikát együttvéve, földestől, hányástól, lakóhelyestől, palotástól, minden gyárral, hajóval, gyapjúval, nyájjal, pénzzel, trón-nal, jogarral, kincscsel együtt, mely az itt összesített földrészekben található 177 millió lakossal együtt . . . . Ez azután állam! 1860-ban az Egyesült-Államok a rab-"
szolgák felszabadítása következtében 6 milliárd 250 millió frank vagyont vesztettek. De már 1870—1880-ig, tíz év alatt, vagyona 100 milliárd frankkal szaporodott Mi itt Magyarországban e rettenetes vagyon-kolosszussal szemben egészen eltörpülünk. Messze vinne, ha ennek okait fejtegetnők. Széchenyi óta nem volt államférfiunk, a ki utat tudna teremteni az elszegényesedésből ki a vagyonosodás világ-versenyének terére. Hiányzik társa-dalmunkból az egyéni érvényesülés, a teremtő munkakedv amerikai láza, s helyette nagy adag van bennünk a keleti
— quietismusból, mely az ősöktől örökölt 7 szilvafával nemcsak megelégszik, de sőt azt is elvesztegeti indo-lencziájával s pazarlással.
TARTALOM. Vezereszmék és Tanulmányok : f Rudolf trónörökös- — A szabadkőművesség eredete. — Pásztorlevél a hypnotismusról. — Egyházi Tudósítások : L o n d o n : Gladstone a Vatikánban. — P á r i s.- Lavigerie bibornok, karthagói érsek levele apostolkodásának
eddigi eredményeiről és a jövő teendőiről. — Kath. Egyleti Elet : A Szent-István-Társulat gyásza. — Vegyesek.
Kiadótulajdonos ós felelős szerkesztő : Breznay Béla, h i t t u d o r , k. m. t u d . egyetemi ny. r. t a n á r . Budapest 1889. Rudnyánszky A. könyvnyomdájából. (Papnövelde-utcza 8. sz.)
M e g j e l e n i k e l a p h e t e n - ï k é n t k é t s z e r : i szerdán és szombaton, =
Előfizetési dij : j
f é l é v r e h e l y b e n s p o s t a - : k ü l d é s s e l 5 f r t . : Szerkesztő lakása .-Buda- : p e s t , V I I I . . P á l - u t c z a : 2 . , h o v a a l a p s z e l l e m i : r é s z é t i l l e t ő m i n d e n k ü l - : d e m é n y c z i m z e n d ő . \