TANULMÁNYOK TÖRTÉNETI

TÖRTÉNETI

TANULMÁNYOK

K R I T E R I O N 1979

u " ° " lfnre és

G y U rk y K a ta lin

M ű v e lő d é s t ö r té n e ti Tanulmányofe0nyvtáfát>óí

M űvelődéstörténeti T anulm ányok

Szerkesztette

Csetri Elek, Jakó Zsigmond, Tónk Sándor

m

Kriterion Könyvkiadó

Bukarest 1979

A kötet fényképeit készítette Ferenczi Géza, Karsai Józsefné, Kovács András és Zoltán Mihály

B e v e z e t ő ü l

M ost ú tn a k in d íto tt k ö te tü n k et azok a k ív án alm ak h ív ták életre, am elyek m ind országunk történ ettu do m án y a, mind pedig a rom ániai m a g y a r, olvasóközönség oldaláról egy re sürgetőbben jelen tkezn ek . A k ialak u lt hely zet cáfolhatatlanul b izonyítja, hogy a rom ániai tö rtén et­

k u tatás az erd ély i országrész m últjának feltárásáb an nem m élyülhet el a m agyar és a szász von atko záso k k al való rendszeres foglalkozás n él­

kül. E k ét nem zetiség egykori gazdasági, társadalm i, politikai és m ű­

velődési h ely zete ug yanis olyan m eghatározó erejű v o lt Erdélyben, * hogy v iszonyaik tanulm ányozása nélkül az itten i fejlődésről csak tudom ánytalan, torz k ép ny újtható. A felől sem lehet ma m ár senkinek sem kétsége, hog y e feladatok elvégzését tudom ányosságunk jórészt az illető nem zetiség szakem bereitől v á rh atja. O rszágos tudom ányos é r­

dek ek k ív á n já k m eg te h át a tö rtén ettu d om án y nem zetiségi m űvelőitől az eddiginél fokozottabb, tervszerűbb és m ódszeresebb foglalkozást sa já t népük m últjával, hogy ezáltal m ielőbb eltű n jen ek a to v áb b h ala­

dást, a korszerűbb k u ta tá st fékező m ulasztások.

H asonló irán y ú a rom ániai m agyarság ig énye az önism eretre. Az elm últ évtized ek során végbem ent gyökeres társadalm i átalakulás, p á­

rosulva a m últ általános hazai kultuszával, a nem zetiségi töm egek köréb en szintén feléb resztette a v á g y a t nem csak az ország, hanem azon belül sa ját nép ük tö rtén ete m egism erésére is. A társadalm i elnyom ás alól felszabadult nem zetiségi dolgozók is b irtokba k ív á n ják venni, meg a k a rjá k ism erni sa já t m últjukat, m elynek tárg y i em lékei körülveszik őket. Történelm i szakirodalm unk m inél inkább kielégítetlen ü l h ag y ja ezt a társadalm i m éretű, term észetes érdeklődést, az annál inkább erő ­ södik az egyénekben. V étkes felelőtlenség lenne tehát, h a a tö rté n e t­

k u tatás nem zetiségi m unkásai figyelm etlenek m aradnának az egyre hangosabb és általáno sab b k ívánalm akra. Ezek k ielég ítése ugyanis egyik előfeltétele az egészséges, jó társadalm i közérzet kialakulásának.

Nem kicsi te h á t és több rétű a feladat, am ely a rom ániai tö rté n e t­

k u tatás m agyar m űvelőire hárul. A M űvelődéstörténeti Tanulm ányok eg y ik felad ata a fiatal szakem bereket m egism ertetni tö rtén etírásu n k h agyom ányaival, m ódszereivel, célkitűzéseivel, és ezáltal felkészíteni őket a fentebb je lze tt kéto ld alú elv áráso k teljesítésére. Ügy véljük, hogy az utánpótlás n ev elésén ek h aték o n y m ódja leh et az alkalom biz­

to sítása is k u ta tási feladatok g y ak o rlati m egoldására.

A m agy ar tö rtén etk u tatásn ak E rdélyben évszázados hagyom ányai vannak, m elyek egy részt társadalm unk tudatában, m ásrészt az európai h isto riográfiával való kap cso lato kb an gyökereznek. M indenkit tiszteletre kell hogy kötelezzenek azok az erőfeszítések, am elyeket az erdélyi m agyar történészek 1918 óta tettek, hogy tudom ányos érdek lő d ésü ket hózzászabják a m egváltozott valósághoz, és m aguk is közrem űködjenek az ország m ú ltján ak feltárásában. Szem befordulni évszázados beidegző­

désekkel a k é t háború közötti időszak polgári körülm ényei között im ­ ponáló erkölcsi báto rság ot és nagyfokú tudom ányos higgadtságot kö-

v etelt K elem en Lajostól és követőitől. N ekik köszönhető, hogy ma m ár kirajzolódóban v an n ak a nem zetiségtörténeti felfogás körvonalai, am e­

lyekhez a részku tatások és az összefoglaló kép k ia la k ítá sá ra irányuló erőfeszítések eg y arán t igazodhatnak.

Felfogásunk szerint nek ü n k tu d atosan nem zetiség tö rtén etet kell m űvelnünk. Ez a n em zetiségtörténet azonban teljes egészében felöleli az erdélyi m agyarság m últját, b ele értv e a tarto m án y ra an n y ira jellem ző hárm as eg yü ttélésb ő l fakadó kap cso lato k at és k ö lcsön h atáso k at is.

M inthogy a nem zetiségi sajátságo k legszem betűnőbben a m űvelődés terü letén n y ilv án u ltak meg, a m agyar n em zetiség tö rtén etn ek szintén fontos része, valóságos gerince a m űvelődéstörténet, de sem m iképpen sem azonosítható csupán azzal. H asonlóan jellem ző és fontos sajáto ssá­

gokat felm utató, eg yenesen nélkülözhetetlen fejezete a nem zetiség- tö rtén etn ek a társadalom v ag y az intézm ények tö rténete.

M agát a m űv elő d éstö rtén etet szintén a lehető legtágabban k ív á n ­ ju k értelm ezni, úgy, hogy a szellem i m űvelődésen, életform án, élet- szem léleten k ív ü l b eleférjen a m agyarság teljes anyagi k u ltú rája, kezdve a gazdálkodástól a településen, építkezésen, lakáson, ruházaton, étkezésen, egészségügyön át a m indennapi lét és m unka tárgy i h a g y a ­ tékáig. A nem zetiségtörténet te rü leté n eg y éb k én t sem ta rtju k m eg­

engedhetőnek a m ű velődéstörténet olyan m erev elkülönítését, m iként az m anapság terjedő ben van. A n em zetiségtörténeti felfogás ugyanis fokozottan m eg k ív án ja az eg ység b enlátást és a jelen ség ek term észetes egységükben való ábrázolását. M eggyőződésünk szerint a m űvelődés­

tö rtén et m aga is töm ény történelem , és reá nem kev ésb é k ö telezőek a história kipróbált m unkam ódszerei, m int a tö rtén etk u tatás bárm elyik más sajáto s ágára. Ezek te h át a még an n y ira k ív án ato s irodalm i k ifeje­

zési form ák k e d v éé rt sem áldozhatok fel. Ellenkező esetben ugyanis a dilettantizm us szám ára nyílna ú t k u tatásu n k b an , és ez, tekintve a m ű velődéstörténet em lített központi szerepét, m agát a nem zetiség- történ et tudom ányos h itelét veszélyeztetné. Nem tartozik viszont a m ű­

velő déstörtén et k eretéb e és sem m iképpen sem k ev erh ető össze azzal a m űvelődési m últ bizonyos k érdésein ek esszészerű v ag y publicisztikai tárgyalása. A n em zetiségtörténet ugyanis nem je len th e t csökkentérté- kűséget, hanem éppen fokozott tudom ányos és erkölcsi felelősséget, m egalkuvást nem ism erő k ritik ai m agatartást, alapos an y ag ism eretet és te ljes n y ito ttság o t az új módszerek, v alam int a külföldi k u ta tás friss eredm ényei irányában. A nem zetiségi önism eret csak olyan történ et- k u tatásra épülhet, am ely szilárd tudom ányos alapokon nyugszik, m ód­

szeresen dolgozik, m entes az önáltatástól, és a teljesség ét ad ja annak, am it a korszerű történ ettu d om án y eg y általáb an n y ú jth a t a m últ életre k eltése terén.

A n em zetiség tö rtén et szám ára term észeténél fogva alapkövetelm ény a ny ito ttság m ás nép ek irányában. Saját népiségünk k eretei közé b e ­ zárkózva m últunk legsajátosabb jelenségei is tá v latu k a t v eszten ék és ábrázolásuk eltorzulna. Erdélyben a sokszázados egy üttélés le tag ad h a­

tatlan tén yei eg y éb k én t is m indenki szám ára kötelező e re jű szabállyá a v a tjá k ezt a n y itottságot, m elyet a ku tatás te rü leté n senki sem h ag y ­ hat figyelm en kív ül a tudom ány m egkárosítása nélkül. Ennek m eg­

felelően különös fontosságot tu lajd o n ítu n k a kap cso lattö rténeti ku ta- 6

tásoknak. Az elm últ év tizedek tervszerű m u nkájának a társadalm i felszabadulásért v ív o tt közös h arc h agyom ányaival kapcsolatos gazdag eredm ényei n ap jain k ra m eg terem tették a biztos kiindulópontokat az újabb előrelépéshez az erdélyi eg y ü ttélés rom án—m agyar és szász—m a­

g yar vonatk o zásai ku tatásáb an . A közös küzdelm ek lank ad atlan u l fo ly ­ tato tt vizsgálata m ellett ma m ár sort k eríth etü n k az eg y ü ttélésn ek a békés építőm unka, a népi és a m agas m űvelődés legkülönbözőbb terü letein kim u tath ató fényeire is. Ezek szintén arra figyelm eztetnek, hogy az erd élyi tö rtén et esetében csak a párhuzam os és összehasonlító vizsgálatok k ecseg tetn ek szilárd eredm ényekkel, m ert az eg yü ttélő n é ­ pek m indegyikének fejlődése érték es analógiákat szolgáltath at a másik k ettő tö rtén etén ek jobb m egism eréséhez. íg y például a szebeni és a balázsfalvi régi rom án k ö n y vkiad ás tö rtén ete tisztázását a szász, illetve a m agyar n y o m d atö rtén e t új eredm ényei te tté k Tehetővé. Az össze­

hasonlító m ódszer azonban csak akkor le h et eredm ényes, ha a k u tatás óvakodik az egyoldalúságoktól. A m ag y ar és a szász n em zetiség tö rté­

net egyidejű, terv szerű és igényes m űvelése ezért egyik előfeltétele a rom án nép erd ély i m últja jobb m egism erésének is.

Sok még a teendő ezen a téren, m ert a kap cso lattö rtén eti ku tatáso k nagyobbrészt az egyre fogyatkozó létszám ú nem zetiségi tö rténészek feladata le tt annak következtében, hog y szinte kizárólagosan ők re n ­ delkeznek az ezekhez nélkü lö zh etetlen k éto ld alú tö rtén eti és nyelvi ism eretekkel. Lényeges változás ebben a tekintetb en csak ak kor re ­ m élhető, h a n ö v eljü k a nem zetiségi k u ta tó k számát, v a g y ha álta lá ­ nossá v álik szakk örein k ben a felism erés, ho g y a m agyar és a ném et nem zetiség fejlőd ésének tén y ei a rom án—m agyar és a rom án—ném et eg y ü ttélésen túlm enően is elm ellözhetetlen fontosságú k érdései — Er­

dély m ú ltja ré v én — az egész ország tö rtén etének. A M űvelőd éstörté­

neti T anulm ányok szerzői szám ára a rom án—m agyar—szász eg yü ttélés term észetes erdély i tö rtén eti adottság. Ebből az egykori valóságból k i­

indulva, a párhuzam os vizsgálatok m ódszerével ak a rjá k feltárni saját nem zetiségük m últját. A rom án—m agyar és a szász—m agyar k ap cso la­

tok k u ta tá sa te h át szám ukra nem divatos tem atika csupán, hanem a kendőzetlen, józan tö rtén eti önism eret m egszerzésének egyedül já r ­ ható útja.

A rom ániai tö rtén ettu d o m án y m agyar nem zetiségű m űvelői előtt álló legsürgősebb feladat m egterem teni az elő feltételek et ahhoz, hogy a m agyar olvasóközönség belátható időn belül tudom ányos igényű összefogó k ép et k aphasson sajá t nem zetisége m últjáról, arról, am ivel az ő elődei seg ítették az ország h aladását. A k o r színvonalán álló erd ély i m agyar nem zetiségtörtén et előfeltételei köréből1 ezen a helyen a tervszerű fo rrásfeltárást és részletku tatást, v alam in t a szakm ai u tá n ­ pótlás biztosítását hangsúlyozzuk. Ezek nélkül rem énytelen kísérlet m arad m inden vállalkozás, m ely az eddigi ism eretek szintjén álló, fel­

színes, alkalm i áttek in tésn él többet ó h ajtan a n yújtani. Az elő ttü n k álló feladat sem m iképpen sem oldható meg gazdag polgári örökségünk e g y ­ szerű átérték elésév el. Ú jszerű nem zetiségtörténethez az előbb ism er­

te te tt szem pontok szerinti új szakk u tatások ra van szükség. A M űvelő­

déstö rtén eti T anulm ányok ezt az új szintézist k ív á n ja előm ozdítani n em zetiségtörténeti k u ta táso k eredm ényeinek közlésével, e vizsgáló-

7

dások b áto rításával, új k u tató k form álásával és a m unka terv szerű sé­

gének fokozásával.

M eggyőződésünk, hogy szerzőink a nem zetiségi v onatkozások kon krét tény ei feltárásáv al hasznos és hézagpótló szolgálatot végeznek az egész ország tö rtén etk u tatása ja v ára is, m ert új inform ációikkal b ő ­ vítik az összehasonlító vizsgálatok alapját. A szak k u tatás előm ozdítása azonban csak egyik kötelessége a történelem nem zetiségi m űvelőjének.

Em ellett sohasem tévesztheti azt sem szem elöl, hogy széles körű, eleven társadalm i érdeklődés k íséri mindazt, am it a szaktudom ány a tö rtén eti önism eret terén nyújt. T ém aválasztásában, eredm ényei köz­

lési m ódjában te h át m indig szám olnia kell azzal is, hogy olvasói — k e ­ vés k iv étellel — nem szakkutatók, hanem sa já t m últjukkal ism erkedni vágyó, nagyon különböző iskolázottságú em berek. A szakszerűség és a közérthetőség, a legjobb értelem ben v e tt népszerű sítés igényeinek egyeztetése nem könnyű, de azért nem is m egoldhatatlan feladat. A M űvelődéstörténeti Tanulm ányok szerzői, tőlük telhetőleg, arra tö re ­ kednek, hogy tudom ányos pontossággal m eg állapított té n y ek et v ilá ­ gosan, közérthető, sőt minél élvezetesebb form ában közöljenek az é r ­ deklődök legszélesebb táborával.

K ötetünk különböző korosztályokhoz tartozó k u tató k kész ered m é­

nyeiből ad összeállítást, a tém ák sokféleségével is jelezve mind a v izs­

gálódási terü let k iterjed ését, mind pedig a tervszerűbb m unka idő­

szerűségét.

Jakó Zsigmond

FERENCZI GÉZA — FERENCZI ISTVÁN

M a g y a r r o v á s í r á s o s e m l é k e k r ő l

Ferenczi Enikő emlékének

N eves elődeink m essze szétágazó és állhatatos k u ta tásain a k ered ­ m ényeként ma m ár közism ert a m agyar rov ásírás türk eredete. Á lta ­ lánosodó v élem ény értelm ében viszont a tü rk írásrendszer betűinek ja v a része önálló fejlem ény. M eggyőződésünk szerint ezek k ia lak u lá­

sában rendkívüli v o lt a szerepe az ered etileg (az ősiségben) m ég totem ­ állatot ábrázoló, a képírásokéihoz hasonló, leegyszerűsödött nem zetség­

jeleknek: a tam gáknak, esetleg azok közösségi tu lajd o n t jelen tő változatainak. A tü rk ábécé betűinek csekély hán y ad a viszont a föní- ciai-aram eus (iráni) szogd írásjelren dszerb ől átv ett kölcsönzésként te ­ kinthető. A ma ism ert legkorábbi, biztosan keltezhető tü rk rovásírásos feliratok a VII. század végéről, a VIII. század elejérő l v alók .1 Szövegeik ren dkívül értékes, gazdag történ eti anyagot tartalm aznak. Az em lítet­

tek m ellett száznál több rövidebb-hosszabb felirat v á lt ism eretessé mongolföldön, D él-Szibériában. A k azak és kirgiz füves síkságokon még m ostanság is fo ly vást ú jab b ak ra bukkannak. A n y u g ati-tü rk (utóbb kazár) birodalom h ajd an i h atá rai közül eddig elők erü lt rov ásíráso s tö ­ redékek am azokkal szem ben csekély szám úak és eléggé bizonytalan olvasatúak.

Egyik arab földrajzi és tö rtén etíró 987 tá já n készült följegyzéseiben foglaltak szerint, ha a tu rk o k főfejedelm e ,,. .. az alsóbbrendű fejed el­

mek v alam elyikén ek írni akart, elő h ív atta vezírjét, és m egparancsolta, hogy nyilat [nyílvesszőt] hasítso n k etté. A v ezír aztán ro vá sjeg yeket m etszett bele, m elyeket a turkok előkelői ism ertek és elm agyarázták annak értelm ét, am ely et a főfejedelem [ki] ak art [fejezni], s akihez in ­ tézte volt, m e g é rte tte . . . De ezt csak fegyverszünetkor, békekötéskor, valam int h áborús időkben c se le k sz ik . . ."2 A sokat m ondó írásos k ú t­

főkön k ív ül ezt az állítást m ár régészeti lelet: ro v ásjeg y eiv el az íro tt forrás szin tjére em elt n yílvessző is igazolja.

A türk rovásírásos m a radványok azonban nagy többségükben kőbe v ésett sír,- és em lékfeliratok, sziklakarcolatok. M inthogy a kőbe, szik­

lára v ésett ro v ásjelek m ég szinte válto zatlanu l őrzik a fa-rovás vonal- vezetését, ezek a felirato k a bizonyára több évszázados m últra v issza­

tekintő, m ég eleven en élő, sőt talán virágzása tetőfokán álló fa-rovásírás köbe á tü lte te tt v e tü lete ik én t foghatók föl. Ennek a bizo nyítására em ­ lítjü k egy VI. századi, hiteles k ínai kútfő figyelm et érdem lő adatát.

Eszerint a t'u -k ü e [türk] n épnek nincs [a kínaiakéhoz hasonló] írása, hanem a szerződéseket falapokra vésik.3 A kínai T 'ang uralkodó család VI. századi év kö nyv ei állításából viszont a hu (más török nép) meg a t'u -k ü e nép írásán ak azonos vo lta tűnik ki.4

S lám, Thuróczi Ján o s 1488. évi krónikája, utána Bonfini, O láh M iklós (1536 táján), az 1573-ban elh u ny t V erancsics A ntal, Szam osközy

9

István 1593-ban, B aranyai Décsi Ján o s 1598-ban még fapálcákra kézzel rótt ősi írásról beszél.

Nem á rt jól észbe vésni: a k eleti csoport em lékei m ongol-földön, D él-Szibériában (kirgiz-földön), illetőleg Turfán v id ék én m aradtak fenn.

(Körösi Csorna Sándor ide is szeretett v o ln a eljutni.) Az ún. n yugati csoport szórványos em lékei viszont K azahsztántól Erdélyig, tovább a D una—Tisza közéig k erü ltek elő.

A m ongol-földi O rkun folyó, v alam in t a D él-Szibériában eredő J e ­ nyiszej folyam v ízg yű jtő m eden céjén ek felső részében fölfedezett ótörök nyelvű feliratok szövegének m egfejtése u tán nem sokkal N agy Géza, az egykori neves sepsiszentgyörgyi m úzeum igazgató 1890-ben a S zékely­

földön több titokzatos em lék rév én átö röklődött székely ro v ásírás meg az előbbiek jeg y ein ek h aso nlóságára figyelm eztetett.5 A m egfejtő dán W ilhelm Thom sen előzetes jelen tése meg az orosz W ilhelm Radloff szövegkiadása — fo rd ítása és m agyarázata — (1895) u tán pedig h a tá ­ rozottan állíto tta az alaki hasonlósághoz társuló h angérték-egyezése- ket.r> M ár a kezdeti k u ta tási eredm ények alapján is a régi m agyar írás jegy ein ek ja v a része a jen yiszeji török ábécé jelei „unokáinak" v ag y

„ükunokáinak" látszott.

Az ó-, a közép-török, de a mai török n y elv járáso k b an is sok az írásra utaló, írásos foglalkozással kapcsolatos szó.7 írás szavunk k ét fogalom körhöz fűződik: a m etszéses rovásíráshoz, to vábbá a festékkel való íráshoz, m ázoláshoz (vö. a m agyar „írásos" tojással, „írott" v arro t- tassal!). A m agyar nyelv n ek az írásra vonatkozó k ét legjelentősebb szava: az ír meg a betű török ered etű . (Ehhez csatlakozik különben a rovás-szerszám ként használt b'icaq — m agyar 'bicsök', 'bicska' is.) N a­

gyon egyszerű, de éppen egyszerűségénél fogva elfogadható föltevés értelm ében ezt a k é t szót az írásren d szerrel eg y ü tt v e ttü k át a k ö ze­

liinkbe k erü lt török néptől (népektől).

T ovábbléptünk előtt bizonyára nem haszo n talan m agáról az ótörök írásrendszerről szólani néh án y szót. Á bécéje 38 jelből áll: 34 m ással­

hangzó-, 4 (3) m agánhangzó-jel. Az előbbiek szám a azért oly föltűnően sok, m ert a legtöbb m ássalhangzó jelö lésére k ét b etűvel éltek: az eg y i­

ket m ély-, a m ásikat m agashangú szavakban rótták. A n ég y m agán­

hangzó-jel egyike az a, (rövid é szerű) a, m ásika az i, y (1), harm adika az o, u, negyedike pedig az ö, ü han g o t jelölte, b ár a magán- és m ással­

hangzó-illeszkedés term észetes követk ezm én y ek én t ezeket g y ak ran hem is jelölték. Bizonyos m ássalhangzók u tán ui. csakis bizonyos m a­

gánhangzók k övetkezhetnek. Az altaji n y elvcsoport tö rö k nyelv eib en a szájpadlás hátsó részén, a lágy ín y tá já n (ún. veláris), valam int az ínyen (kem ény szájpadláson) képzett (ún. palatális) hangok illeszkedése m iatt a m egfelelő n y elven beszélőnek ez igazán nem okoz különösebb fejtörést.

E redetükből kö vetkező en a jelek, csekély kivétellel, szögletesek, rovásuk, vésésü k term észetesen jobbról balra haladó. Eredetibb b etű ­ alak jait a Jen y iszej forrásv id ékén ta lált feliratos em lékek őrzik.

M int azt a XV—XVI. századi k ró n ik aíró k em lítésével kapcsolatban már m egjegyezhettük, m agyar népcsoportok, kö ztük a székelyek írá s ­ tudói a k eresztény ség fölvétele előtt nem a m a használatos latin b e tű k ­ kel rög zítettek szövegeket, hanem a v ázlatosan b em utatott tü rk írás-

10

rendszerhez hasonló, nagy részt abból sarjadzo tt rovásírással. Ezt a XV—XVII. században „szkíta", ,,hun-szkíta", „hun", utóbb székely írá s ­ nak, székely ro v ásírásn ak nevezték.

A különböző m agyar népcsoportok tag jai először a VI—VII. szá­

zadban, szabatosabban 567 és 659 között ism erkedhettek meg vele, a n y u g ati-tü rk birodalom első v irágzása idején, de még valószínűbb az írásrend szern ek a k ései n y u g ati-tü rk (= k a z á r) birodalom k eretéb en v aló elsajátítása, a VIII—IX. században. Ez utóbbi időszakban a m agyar törzsek legalább három -négy em beröltőn át a kazár kag án ság k ö te lé k é ­ b en éltek, és számos jelen tő s anyagi-szellem i m űvelődési h a tá s érte őket.

A k u ta tás jelenleg i állása szerint8 te h át a m agyar ro vásírás — a k á r­

csak népzenénk ötfokú, legősibb dallam rétege — belső-ázsiai: tü rk eredetű. Bölcsője a Szibérián keresztü l höm pölygő Jen y iszej folyam és O rkun folyó vidéke lehetett, de k özv etlen ül kapcsolódik a Tálász- völgyi tü rk n y elvű em lékekhez is. A türk népek ro v ásírásrend szerére jellem ző m agánhangzó-illeszkedés m inden szabályát bám ulatosan tü k ­ röző jelren dszere kétség b ev o n h atatlan u l igazolja a m agyar ro v ásírás szibériai tü rk ered etét. M éghozzá többségében (kb. 2/3 részben) ke- le ti-tü rk (O rkun—Jen y iszej vidéki), kb. 1/3 részben pedig n y u g ati-tü rk (Tálász-völgyi) ro v ásjel-v álto zato k at őrzött meg. A keleti- meg n y u ­ g ati-tü rk írásrendszerből szárm azás k é rd ését az előbbi ja v á ra dönti el a m agyar ro v ásírásb a átm entődött, de a n y u g ati-tü rk ro v ásírásren d ­ szerből hiányzó, viszont a k eleti-tü rk írás m egfelelő jeléhez nagyon hasonló, dűlt négyzet (rombusz) alakú k jel.

O kkal k érdezheti bárki: a m agyar rovásrendszer a jeg y ek m eg­

lepő hasonlatosságán (vagy éppen azonosságán) k ív ü l m ég miféle s a já t­

ság o k at v e tt á t az ótörök írásrendszerből? M egőrizte m inden jellem ző sajáto sság át, részint egészben, részint k étség telen nyom okban. M eg­

ta rto tta a rovásm űveletből egyenesen következő, jobbról b alra haladó sorvezetést, m egőrizte a szav ak at választó pontokat. (Az ótörök felira­

to kon kettőspo nt k ü lö níti el a szavakat.) A m agyar ro v ásírás korai em lékeinek az ótörök írásrend szerév el azonos jellem zője a m agán­

hangzók jelölésén ek hiánya. Az ótörökben e tek in tetb en még ném i tö rv én y szerűség m utatkozik, a m agyar szövegekben ez m ár eltűnik.

A m agyar ro v ásírás az ótörök m ássalhangzó-rendszernek is csak em lék ét (de k étség telen tanúbizonyságát) őrizte meg. Á b écén k n ek ui.

k é t (vagy ép pen három?) je le v an a k hang jelölésére. [K özbevetőleg jegyezzük 'meg az alábbit: m inthogy h an g érték e még bizonytalan, ed ­ digi rovásíráso s em lékeinkben még nem fordult elő, a hom oródkará- csonyfalvi, erdöszentgyörgyi (és bonyhai?) szövegben olvasható három ­ szög alakú je le t ta rth a tju k a harm adik ic-nak, és ez m ár valóban te lje ­ sen azonos lenne a k eleti-tü rk írás m egfelelő betűjével.] M iért m aradt m eg a m agyarban éppen a k h angnak k é t (három?) külön betűje, hiszen az ótörök írásn ak az r, 1, n, d, b, t, s, s, j, g szám ára is m egvolt a m aga külön jele, attól függően: ezeket a h an g o k at elöl vag y h átu l képzett m agánhangzók társaság áb an e jte tté k ki. H ogy éppen a ií-nak m aradt meg a k ét (három?) egym ástól eltérő jele, nem véletlenség. Az ótörök írásrendszerben ui. a íc-nak (éspedig csupán a Ic-nak!) öt jele van:

1. ka, 2. ke, ki, 3. ko, ku, 4. kö, kü, 5. k y (vagy ak stb.).

11

H ogy úgy m ondjuk, ez a legváltozatosabb ótörök m ássalhangzójel, s ha a többi m ássalhangzójelből nem is, ebből k ettő (három?) k erü lt a hozzá k ép est elszegényedett m agyar rovásábécébe.

Az ótörök ábécét 100—200 év, tetem es földrajzi távolság és a fin n­

ugor jelleg ű nyelvhez alkalm azkodás v álasztja el a m agyar ro v ásírás m a ism ert legősibb em lékeitől: az ásatások ren d jén n ap világra ju to tt ro vásjeles régészeti m aradványoktól. Ezalatt — n y ilv án — nem m aradt nyugalm i állapotban: változott, fejlődött. M indenekelőtt az ótöröktől eltérő óm agyar hangrendszerhez illeszkedett, m ajd hosszú évszázadok folyam án h ív en k ö v ette ez utóbbi n y elv lassú, szerves fejlődését. Az egyes változások érték eléséb en azonban nagyon óvatosnak k ell le n ­ nünk. Ezenkívül még valam iről nem szabad m egfeledkeznünk: a „szé­

kely" (m agyar) betű alak ján ak és h an g érték én ek tö rtén eté t a leh ető legaprólékosabban meg kell vizsgálni a m ag y arság körében. (U gyanezt kell elvégezni az egész ótörök nyelvterületen!)

A m agyar ro vásírás 37 jele közül 21 kétség telen ü l az ótörök, 3 a közép-görög, 3 pedig a glagolita betűsorból9 kölcsönzött. Á tv étele id eje legkésőbb a VIII. századra Vagy a IX. század első felére tehető, s a kazár birodalom ba illeszkedő Don menti széles szállásterületen már m agyarul beszélő népességhez fűzhető.

Á ltalában pont v ag y „függőleges" egyenesben egym ás m ellé m é­

ly íte tt 2—4 pont választo tta el egym ástól a szavakat. A m int láttuk, ősanyjával, a tü rk írással egyezően eleinte nem jelö lték külön a m agán­

hangzókat. Ó m agyar nyelvem lékeink tanúsága szerint a m agyar nyelv- tö rtén et korábbi szakaszában azonban a m agánhangzó-illeszkedés tö r­

vénye még eléggé tö kéletlen volt. Az em iatt adódó, zavaró félreértések elkerü lése v ég ett szükségessé v á lt a m agánhangzók követk ezeteseb b jelölése. M ivel a tü rk ábécében m indössze 3 (4) m agánhangzójel volt, azonkívül az ótörökből hiányzó, de a m agyarban m eglevő n éh án y m ássalhangzó (/, h, ly, c) jelölésére, v alam in t bizonyos m agánhangzók (a?, e, o) je lö lh etésére kölcsönhöz k e lle tt folyam odniuk. íg y ju to tta k görög m eg glagolita ered etű je lek a m agyar ábécébe. A többi új jel:

a szájpadlás első részével és a fogsorral képzett (dentipalatális) d' (=gy), rí (= n y ) és t' ( = ty ) hang új b etű fajtái általáb an a d + j , n + j , í-f-j ügyes kapcsolása rév én születtek.

S ha m ár idáig ju to ttu n k o k fejtéseink rendjén, röviden más term é­

szetű betű k ap cso latra is ki kell térnünk. Igaz, az egyes je le k e t ren d ­ szerint kü lön írták. Ha azonban az egyik betű utolsó v o n ala azonos irán yú v o lt a k övetkező betű kezdő vonalával, az utóbbit nem rótták m ég egyszer, hanem — időt, erőt s te re t ta k a rítv a m eg — csupán többi részének kö rv o n ala it h asíto ttá k hozzá az előző jeléhez. így k eletk eztek a betűkapcsolások (latinul ligaturae). Ennek köszönhetően, ha a b etű k tö rtén etesen ú g y kö vetkeztek, egész szó is „egyetlen jellé" von ó d h atott össze. Bonfini igazat állított: a székelyek k evés jegg yel sokat írhattak!

A rendszerint négyzetes keresztm etszetű rováspálca egy-egy olda­

lára legfönnebb k é t ren det róhattak. A szöveg hosszabb vo lta esetén a pálca következő, sim ára faragott lap ján fo ly tatták a rovást, ám de az újabb sor, a pálca m egfordítása, m ásik vég étől való kézbe fogása követk eztéb en az előző betű állásával éppen ellentétesen, hogy úgy 12

m ondjuk, a m ásikhoz k ép est „fejjel lefelé" rovódott. íg y k eletk ez ett a „kígyózó írás" (görögül busztrophédon).

A m agyar rov ásírásos em lékek n ag y többségben Erdélyből, k ü lö ­ nösen pedig Székelyföldről ism eretesek. A m ásutt elők erü lt följegyzetl szövegek ja v a része is szék ely ek tő l íródott. M aguknak a ro v ásfelira­

toknak is, meg a v elü k foglalkozó régibb tö rtén eti m űvek egy részének szerzői is székely ro v ásírásn ak tek in tik a szövegeket.

Az írás je lei évszázadok folyam án v áltoztak, különösen a bicsok- k al való rovásról a to llal-írásra áttérés je lleg e t cserélő h atása k ö v et­

kezm ényeképpen. A korábbi m erev vonalú, szögletes b etű k egy része ív eltté torzult.

A m agyar ro v ásírás teljes em lékkészletének áttek in tések o r a k ö ­ vetkezők ötlenek szem ünkbe: R ovásbotokra (pálcákra) v ésett szövegek

— anyaguk rom landósága m iatt — sajnos nem m aradtak fenn. K ézira­

tos alakban mégis rán k hagyom ányozódott egy botról m ásolt ro v ás­

írásos naptár. A m a ism ert többi ro v ásírásos em lék részben kőbe vésett, részben m ég puha téglába karcolt. De ism erünk vörös k rétá v al falra írt m ondatot, sőt m ennyezetdeszkára meg falfelületre festett szövegecs- k ét is. A többi, egyben későbbi rov ásíráso s em lék mind papiroson m a­

rad t ránk, s a tollal való írás időszakából való. íg y sem az előbbiek, sem az utóbbiak nem ad ják eredeti alak ju kb an a betűket, és éppen ezért nem tü k rö zh etik h ív e n a rovás m ű v eletét sem. E gyetlen k ivétel a XV. század közepéről származó, fa-rovás jelleg ét pergam en lapra átírv a is őrző ún. N ikolsburgi ábécé. Bizonyos von atk ozásb an ezt te ­ k in th e tjü k teh át „ősi rovásíráso s ábécé"-nek.

A rovás m űveletéről Szam osközy István (mh. 1612-ben) közöl rész­

leteket. K özelm últbeli v a g y még ma is élő néprajzi m intákkal1 m inden­

ben egyező észrev étele szerint a székelyek m ondanivalóikat nem m in­

dig tin táv al írják, hanem a szorosan egym ás u tá n következő b etű k et a k és hegyével, m int valam i síyius-szal ró ják hosszúkás fadarabokra és négyszögletűvé farag ott botocskákra. Eredetileg laposra, négy-, e set­

leg többszögletesre farago tt pálcák at használtak rövidebb-hosszabb szö­

vegek rögzítésére. R ováspálcák, rovásbotok — m int láttu k — nem m aradtak meg napjainkig, de an yaguk m inden valószínűség szerint puha: hárs-, nyár-, nyír-, fűz- és esetleg ju h arfa lehetett.

M inthogy fára rótt em lékek nem m entődtek át korunkig, a k utatók ja v a része a N ikolsburgi ábécé-m intát veszi kiindulási alapul; hihetőleg ez őrizte meg ui. leghívebben, legjobban a ro vásjelek egykorú, ered eti alakját.

Az ism ert ro vásíráso s em lékek meg a rovás m űveletétől eltérő körülm ények között, to llal-tin táv al lejeg yzett szövegek keletkezési idő­

szaka a XV. század elejétő l a XVIII. század végéig szám ítható.

Az első (tehát a korai) csoportba oszthatju k a régészeti em lékeket, valam int a hom oródkarácsonyfalvi kőrovást, a székelyderzsi tég laro ­ vást, a N ikolsburgi ábécét, M arsigli rovásírásos naptárm ásolatát, a bö- gözi vörös k ré tá s falfestm ényfeliratot, a csíkszentm ihályi—csíkszent- m iklósi farovás-m ásolatot, az isztam buli (konstantinápolyi) körovás-m á- solatot, a dálnoki festeti falmező, v égül az énlaki festett rekeszes m ennyezet feliratát.

13

A felirato s em lékek szak ad atlan rendben k ö v etk eznek a XV. szá­

zad első felétől 1530 körűiig. Az 1668. évh ez k öth ető aranyosszent- m ihályi és én laki szöveg „utószülöttként" fogható föl.

A m ásodik íro tt csoportba oszth atju k a — n ag y részt csak áb éc é­

változatokból álló — összes többi följegyzést. Id ejü k 1587-től a XIX.

század elejéig húzódik.

Az irodalm i em lékek a m agyar rovásírás tö rtén eté n ek utolsó, h a l­

doklási szakaszát jelentik. Az ered eti ro v ásb etúk től sokszor messze e l­

távolodott, tollal-tin táv al papirosra íro tt jeleik írástö rtén eti tan u lm á­

ny o k ra tö bbnyire alkalm atlanok.

Ezek után nézzünk végig a tiszteletre m éltó m aradványokon.

Rovásírásos régészeti emlékeink

1. Dienes István B ékéspovádon (MNK) X. századdal induló Á r­

pád-kori tem etőt tá rt föl. A 45. sz. lovassírból n ap v ilágra k erü lt v issza­

csapó íj öt csontalkatrésze egyik íjvég- és m arkolatlem ezén azonos alakú ro v ásjelek et talált.10

2. A Deszk (MNK) h atáráb an m egásott Á rpád-kori tem ető I. László (1077— 1095) érm ével k eltezett 87. sz. sírjából rovásírásos ezüstgyűrű ju to tt felszínre.

3. B attonyán (MNK) a XI—XII. századból szárm azó p ecsétgyűrűn ro v ásjeg y e k k erü ltek elő.

4. S zékesfehérvárott (MNK) a 400 sírból álló, XI'—XII. századi Á r­

pád-kori tem ető egyik ezüstg y ű rű jén ro v ásjeg yes szöveget találtak . 5. A Ladánybene (MNK) h atáráb an föltárt, XII. századi tem ető is szo lgáltatott rovásírásos gyűrűt.

6. A K unkerekegyháza (MNK) m elletti tem ető XIII. századra k e l­

tezett 6. sz. sírjából em eltek k i ásatá sk o r ro vásjelű gyűrűt.

7. A K lárafalva (MNK) h atárá b an fekvő Á rp ád -k o ri tem ető 6. sz.

sírjából ro v ásjeg y es ezüstgyűrű v á lt ism eretessé.

8. Pomázon (MNK) 1944-ben v ég zett ásatásokból XIII. századból keltezhető rovásfeliratos gyűrű k erü lt napvilágra.

9. M ezőberényböl (MNK) XIV. századból szárm azó ro v ásjeg y es ezüst pecsétg y űrű ism eretes.

10. H ódm ezővásárhelyen (MNK) kú tásásk o r ta lált kis edényből ro ­ v ásjeg y es elek tro n g y ű rű ju to tt a fölfedezők kezébe.

11. Tokaj (MNK) k ö rny ék érő l (?) fekete palából k észített, XIV. szá­

zadból keltezhető, ro v ásjeles bélyegző k erü lt múzeumba.

12. Esztergom ból (MNK) v ag y k örn yék éről XIV.(?) századból szár­

m aztatható p ecsétg y ű rű (vagy am ulett) ju to tt az Esztergomi M úzeum ba (ha ugyan nem ham isítvány!). A gyűrűn ro v ásjeg y ek láthatók.

13. L adánybenében (MNK) 1909-ben fölfedezett sírból szarm atákra valló edén y oldalán utólagosan bekarcolt, valószínűleg XIV—XV. szá­

zadi (?) rov ásírásos szöveg olvasható.

Korai kéziratos rovásírásos emlékeink

1. A N ikolsburgi ábécé (M ikulovo, CsSzSzK) a m agyar ro vásírás időrendben első, tollal m eg örökített em léke11 (16. kép). A harm adfélsoros ro vásábécé nem csak a m agyar ro vásírás betű in ek legrégibb hiteles 14

alakját, hanem rov ásu k m űveletének m ikén tjét is h ív e n m egőrizte. E lapról a ro v ásírás szabályai valósággal leolvashatók: a ró tt írás jobbról b alra halad. K ülönös figyelm et érdem elnek az ék alakú rövid, ferde vonalak. Egyes b etűk rajzán (16. ábra, a m ellékleten) jól látszik: hán y vágással k észítette a rovó.

2. A m agyar ro v ásírás legterjedelm esebb és egyik legnevezetesebb em léke ro vásírásos n a p tár.12 E redetiben ugyan nem m aradt meg, de az 1690 körül' Erdélyben hadi szolgálatban állott Luigi F erdinand M ar- sigli tudós császári hadm érnök Bolognában m egőrződött följeg y zései­

ben részletesen leírta.

A m eglehetősen terjedelm es ro v ásíráso s nap tár (17. kép) b etű alak ­ ja i s egyéb sajáto sság ai a m agyar ro v ásírás régi s nagyon jelen tő s em ­ lék ére u talnak. E n ap tár ered etije a XV. század utolsó évtizedeiből szár- m azhatik. írá stö rté n e ti okok m iatt fiatalabb nem lehet, de régibb sem, m ert em líti Sienai Szent B ernát n a p já t (m ájus 20-át), öt pedig csak 1450-ben a v a ttá k szentté. M arsigli m ásolata az állandó ünn ep ek et fel­

tüntető, fára ro v o tt/ró tt nap tárró l készült és kilenc levél terjedelm ű (I. része a 17. ábrán, a m ellékleten).

Feliratos rovásírásos emlékeink

1. M egbízható, de egyben korai k eltezése m iatt is jelen tő s a felső- szem erédi (H orné Sem erovce, Lévai járás, CsSzSzK) felirat.13 A Pozsonyi K om ensky Egyetem en történelm i segédtudom ányokat tanulm ányozó Püspöki N agy P éter ism e rtette a m agyar ro v ásírás ú j em lék ét14. A róm ai kato lik us tem plom h ajó ján ak oldalfalában fennm aradt későgótikus kőkapu egyik elem én lá th ató felírás az 1482. évszám ot és kilenc v eg y es ro v ásjeg y et tartalm az. O lvasata: 1482 Kürakó János mester. E felirat ez idő szerint a m agyar ro v ásírás legrégibb, szabatosan keltezhető, kőbe v é s e tt em léke. C sallány Dezső a következőképpen olvasta el a szöve­

get: Kikk Jo an n i M eister.15

2. A H argita m egyei Székelyderzs unitárius tem plom ának egyik déli, a b e já ra t jobb old alára eső csúcsíves ab lak ocsk ája befalazásához használt ro vásiráso s tégla k erü lt elő 1929-ben (1—2, 18. ábra, ez utóbbi a m ellékleten).16

A feliratot többen m egk ísérelték m egfejteni: Jaku bo vich Emil sze­

rint a szöveg értelm e: M l'klos zsidú pap; N ém eth Gyula: M ‘klos derzsi pap-nak olvasta; Pais Dezső: M lklos (és) Dezs (Derzs) Qpapap -ként fe j­

te tte meg; C sallány Dezső pedig a k övetkező eredm ényre ju to tt: M iklós kánt°r papatya.

1. A szék ely d erzsi rovásfelirat m ásolata C sallán y D ezső szerint.

15

2. A székelyderzsi rovásfelirat másolata Ferenczi Géza szerint.

C sallány Dezső érv elésével kap cso latb an n éh án y észrev ételü n k van. M egjegyzéseink részben m egkérdőjelezik C sallány m egfejtésének helyességét, részben egyes m ag yarázatain ak h e ly t nem álló v o ltát b i­

zonyítják.

A feliratban szereplő s jeg y e tek in tetéb en (ezt m áskülönben m in­

denki az s jele k én t olvasta!) C sallány Dezső „m eghosszabbított szárú"

s-ről ír, s párhuzam ként ,,... a karácsonfalvi, bögözi, csíkszentm ártoni, székelyderzsi, és a késő i változo tt form ában az e n la k a i. . szövegre hivatkozik. (NB. Derzs n év v el kapcsolatosan Derzsre hivatkozik!) A hom oródkarácsonyfalvi m eghosszabbított szárú s jeg y e még kétséges, nem bizonyított. (N ém eth G yula táblázatán nem is szerepelhet, m ert tanulm ánya ö sszeállításakor ez a felirat ism eretlen volt.) A bögözin (1. hátrább) a s je g y e nem m eghosszabbított szárú jegy; a székely­

derzsi, am int az ábrából is k itű nik (2, 18 ábra), szintén nem az,- Énlaka feliratának három s jele közül eg yiknél sem b izo nyítható a szár m eg­

hosszabbítása, hisz vízszintesen csatlakozik a betűhöz. Egyedül a csík- szentm iklósi—csíkszentm ihályi m ásolatban leljü k fel a „m eghosszabbí­

to tt szárú" s jelét, m egszokott s je g y ek körében.

Az ered etirő l készült (és ism ertetésünkben közölt) rajz alapján m egállapíthatóan C sallány Dezső érvelése — ,,. .. a M iklós-kántor szó­

ban a k (sk) ro v ásjel úgy fűzi össze az ós és nt jeleket, hogy az a hang

16 i

jelölést is k ifo rm á ltá k . . . " — téves. Itt különben önm agának mond ellent: a k érdéses részt nem ant-nak, hanem nta-nak kell olvasnunk!

Más valam it is meg k ell em lítenünk. N ém eth G yula m eglátása szerint17

„ . . . a lig aturák ban általáb an szem elő tt ta rtjá k a b etűk ren d jé t (Mar- sigli, 683) . . a rov ásnaptárb an azonban azt látjuk, hogy az Albert szó r jegye az A lb et jele u tán van. Ezzel h ely esk én t te k in th etn ék Csal- lány Dezső érv elését és m egfejtését, ám de ennek tudom ásul v ételév el Pais Dezsőé is elfogadható m arad. Az nta (ant) a jegy e viszont nincs meg.

De a kántor szó m ásképpen sem teljes. H iányzik belőle még a k t valam int az r jegye. Az ered etirő l készült és közölt fényképeken való ­ ban kiv ehető valam elyes vonalszerűség, ez azonban nem bekarcolt betű. A felület egy en etlen sim ításából adódó m élyedés.

Ezenkívül a „tisztség" m eghatározása is k ív án n iv aló t hag y n a m aga után. U gyanúgy, ahogy N ém eth G yula a Pais D ezsőével szem ben föl­

vetette: igazolható-e v ajo n forrásokból ebben a korban, a XV. század folyam án a „kántor-pap-atya"?

S ha már a kántor szónál tartunk, közbevetőleg em lítsünk meg még m ást is. C sallány Dezső, a hom oródkarácsonyfalvi és bögözi felirat (ki­

fogásolható és el nem fogadható) sa já t m egfejtésére alapozva, az alábbi

„szabályt" v o n ja le: szóelválasztó jelek hián y áb an a szomszédos sza­

v ak at m éretbeli k ülönbségekkel k ü lö n ítik el. Nos, szavunk esetében vag y nem h elytálló C sallány k övetkeztetése, v ag y nem helyes a m eg­

fejtés. A C sallánytól m eghatározott (de valóságban meg nem levő), viszonylag k isebb k je le u tá n ui. jóv al nagyobb m éretű (azaz szó­

kezdő betű!) nt (vagy más) je g y áll. A „szabály" értelm ében te h át ez­

zel a jeg g y el kellen e kezdődnie a szónak, m árpedig, h a valóban kán- tor-nak olvasnók, C sallány érvelése értelm ében a „szó kezdőbetűje"

végeredm ényben a szó közepére esik. H asonló eredm ényre ju tu n k a bögözi felirat esetében is, am int ez a későbbiek so rán kitűnik. Egyben hozzátesszük még, noha ez talán fölöslegesnek látszik ezek után: k á n ­ tor szó sem m iképpen nem olvasható ki a fentiek alapján, ellenben De(r)zs feloldás lehetséges!

A Paistól közölt apapap-pal kapcsolatban C sallány azt hangoztatja, hogy azért nem leh et helyes ez az olvasat, m ert „ . . . a szövegben leg a­

lább egy a je le t k e lle tt v o ln a rónni (így!) ahhoz, hogy »apa-pap«-ot ol­

vashassunk. . . . Ha figyelm esen m egnézzük az első p ro vásjel k ö ­ zépső k eresztvonalát, azt látjuk, hogy az ék alakban visszahajlik. T ehát itt a hiányzó a rovás je le t ábrázolták és v o nták össze az első p jellel.

O lvasata így nem “p, hanem pa ..

R ajzunkra (5. ábra) te k in tv e m ind járt szem ünkbe ötlik az utolsó három, (p) je g y teljes azonossága. Sem egyik, sem m ásik esetében nem figyelhető m eg sem m iféle visszahajlás, így eg yikkel k apcsolatban sem beszélhetünk bárm iféle betűösszevonásról.

A szöveg utolsó jeg y év el is k én y telen ek v ag y u n k külön foglal­

kozni. E jeg y b en C sallány az a jeg y év el összevont íy je lé t vélte fölis­

merni. A v alóságban azonban nem íy, hanem p. A fénykép tan ulm ány o ­ zásakor tévedett. A tég lán ui. (ezt rajzunkon pontozott vonallal — .—.—

jelöltük) a szöv egk eret alatti pontból balról jo bb ra rézsútosan fölfelé

2 — M űvelődéstörténeti T an u lm án y o k 17

haladó, a k e re t felső szélét messze túllépő utólagos karcolás húzódik.

Ámde a fénykép (közölt rajzunk is) nem a tégla teljes felületét á b rá ­ zolja, s ennek következtéb en nem látható, hogy ez a k arcolás a tégla felső széléig fut. íg y ebben az esetben is tökéletes, világos, az előző két p-vel te ljesen azonos (p) jeg g yel állunk szemben.

M ondottaink (és rajzunk alapján) állíth atju k : három p követi e g y ­ mást, ezt pedig nem olv ash atju k m ásként, csak apapap-nak.

M ellettü k em lítést érdem el még a k ö vetkező is: bár C sallány Dezső állítása szerint Dezs-Derzs szó nem olvasható ki a kérdéses je g y ­ ből, valam ivel h átráb b mégis ezeket írja: „Ha az összefüggéseket és az egym ásutáni sorren det nem tekintenénk, dekant (= d e c h a n t), vagy Dezs szavakra lehetne k ö v e tk e z te tn i.. ."I8

M indezek alapján legvalószínűbb o lv asatként még mindig a Pais D ezsőét tartjuk.

Az em lék hihetöen a Nik.oIsbu.rgi ábécével egykorú, írástö rtén eti tek in tetb en m indenesetre hozzá közelálló. A tem plom m eg ú jításainak történetéből m egállapíthatón a tégla a XVI. század első felében k erü lt a falba. F elirata te h át ennél régibb. Irástö rtén eti okok m iatt legkésőbb a XV. századból szárm aztatható: az m -nek itt előforduló alak ja csak a Nikolsburgi ábécé ben ism eretes, k -ja csak a nikolsburgi és csíkszent- miklósi—csíkszentm ihályi em lékben, o-ja á Nikolsburgi ábécében és Szam osközynél fordul elő, de hasonlóságot m utat a k onstantinápolyi felirattal is. A tégla m éretei alapján Cs. S ebestyén K ároly és Pais Dezső em lített m un kájában a feliratot a XIII. századba sorolta. Ez az időm eg­

határozás egyelőre kissé k o rain ak tűnik ro vásírásos szövegünk k eltezé­

sére. Ezzel k apcsolatban még azt is meg kell em lítenünk, hogy, C sal­

lán y Dezső állításáv al (1. az 1. ábrát) szemben, a téglán nem volt é v ­ szám .19

3. Korai, de bizonytalan k eltezésű feliratk én t kell tek in ten ü n k a H argita m egyei H om oródkarácsonyfalva un itárius tem plom ában levő em léket. D ebreczeni László fedezte föl még 1937 nyarán, de nem k ö ­ zölte. Utóbb Szőke István bölcsészettan hallgató látta ú jra 1944 jú n iu ­ sában, az em lített tem plom északra nyíló m ásodik em eleti lörésablaká- nak szem öldökkövén (19. ábra, a m ellékleten).20

A hen g er alakúra faragott kő kapuzat tag ja leh etett (m egközelítő keresztm etszete a 3. ábrán). Eredeti elhelyezése, rend eltetése ism eret­

len. A zonban kétség telen ü l nem a mai tem plom hoz faragták, ennek kapui jóval kisebb átm érőjű tagokból alak íto ttak lévén. A szentegyház n éh án y XIII. század végi részletet — hajót, szentélyt, szentélyzáródást, félköríves nyugati kaput stb. — őriz.21 Áz épület korai léte m ellett b i­

zonyít a pápai tized jegy zék 1333. és 1334. évi adata.22 K orábbi tem p ­ lomhoz ta rto zh ato tt tehát. Figyelem be kell vennünk, hogy a falu h a tá ­ rából k ét h elyrő l is (a K övesbércen, valam int a hom oródoklándi h a tá r­

szélen) k áp o lna m arad v án yai ism eretesek.23 A szóban forgó s ered e ti­

leg m áshová készült faragv ány t a torony ép ítésekor illeszthették be szem öldökköként.

A szöveg (a 4—5. ábrán) k ét sorban helyezkedik el. A „felső" v a ­ lam ivel hosszabb az „alsónál". Ebben még lett v o lna hely további je ­ gyek bevésésére, de erre talán nem v o lt szükség. A kőtöm b mai teljes 18

mrnniiwuummmiimwih

ítM jj)

k P m

A

F

2. sor

|

' a feliratos

- Kk.ia szémöídök-kő

ja torony belseje

V10

a hengerpalast a felirattal

M 3. A homoródkarácsonyfalvi kő vázlatos rajza a rovásfelirattal.

hossza 36, a feliraté pedig 28,5 cm. A ,,felső" sor kezdő és v ég jeg y e a k é t széltől nag y jáb ó l egyenlő táv o lságra h elyezkedik el. Ezek szerint a szöveg sem egyik, sem m ásik irán y b a nem folytatódott. T ehát nem hosszabb és eltö rt kőtöm b csonka feliratáv al állunk szemben, hanem teljes, esetleg valam ilyen okból befejezetlen szöveggel.

A toro ny ép ítési id eje ism ert (1495). Figyelem be véve, hogy a templom XIII. század végi részletek et őriz, valam int azt, hogy a torony lőrésab lakába illesztett kőtöm bre az írónak m ég beépítés előtt rá k e l­

lett vésnie a szöveget (a hely ad ottságai követk eztéb en a m ár b eh ely e­

zett töm bre rávésn i lehetetlen volt, még egyszerű lem ásolása is nagy

5 cm

4. A h om oród k arácson yfalvi rovásfelirat m ásolata Ferenczi Géza szerint.

2 ’ 19

5 cm

5. A homoródkarácsonyfalvi rovásfelirat vonalas rajza Ferenczi Géza szerint.

nehézségekbe ütközött), keletkezési id e jét csakis 1495 elő ttre te h e t­

jük; az előbbiekben íro ttak eredm ény ekén t adódik a XIII. század v ége és az 1495 közötti időszak. Ennek az egy etlen farag o tt szem öldökkőnek a behelyezése nem véletlen, hanem szándékos cselekedet leh etett (a többi öt lő résablak szem öldökköve egyszerű, faragatlan, lapos kő). A kőtöm b a lőrés m éreteihez alkalm azkodik, a sorok viszont az írásra a l­

kalm as szabad felülethez. Az építő m inden további nélkül írással le ­ felé is te h ette volna; te h át maga a tömb elhelyezése is arra utal: a b e ­ illesztő láttatni, o lv astatn i ak arta az írást (ha fordítva helyezi el, a v ésett je le k re jtv e m aradtak volna), az adott felületre viszont, am int erre a fentiekben m ár utaltunk, utólag, azaz beillesztése után már nem vésh ették be a ro v ásjegy ek et. M indezek alapján a to ro n y építési id e­

jével, a XV. század utolsó évtizedével ta rtju k egykorúnak. E v élem é­

ny ü n k et term észetesen az esetleg később m eg fejtett szöveg v ag y újabb lelet m ódosíthatja. Semm iképp nem fo g ad h atju k el azonban sem Franz A ltheim (a VIII. század utolsó negyede), sem C sallány keltezését (leg­

feljebb a XV. század első fele). A biztos je g y k én t m eghatározható m, h és d je le ui. inkább későbbi változatot m utat a kétség telen ü l korai n i­

kolsburgi és székelyderzsi rovásbetűk m egfelelő alakjához képest.

M ivel az eddigi m egfejtési k ísérletek nem az ered eti alapos v izsg á­

latára, hanem jobb-rosszabb egyszerű vonalas rajzo k ra és pacskolatról készült fény kép ek re tám aszkodtak, állításain k alaposabb bizo n y ítására a valóságot h ív en m utató (részben egyszerű, részben pedig két-vonalas) rajzban közöljük a szöveg k épét (4— 5. ábra).24

20

6. A hom oród k arácson yfalvi rovásfelirat m ásolata Szőke István szerint.

A szöveg k é t sorban, de nem félkörívben tölti ki a hengerrész felületét. A felteh ető betűösszevonásokat nem szám ítva, külön-külön je lk é n t összesen 16 (m indenik sorban 8—8) ro v ásjeg y olvasható. A betű k et eléggé gondosan vésték. Az anyag m eglehetős kem énysége ellen ére a je g y ek m élysége csaknem egyenletes {3,5—5 mm). M in t­

ho gy jól elkülönülnek, nem keresztezik egym ást, nem neh ezítik o lv a­

sásukat. „Rom lottabb" vo ltuk nem a véső szem ély hibája, hanem szi­

lánkok k ip attan ásán ak következm énye.

A m ások közölte kép ek et a m agunkéival összehasonlítva a k ö v e t­

kezőket állap íth atju k meg. Szőke Istv án k észítette a valóságot leg in ­ kább m egközelítő m ásolatot, és ezt ju tta tta el N ém eth G yulának (6. áb ­ ra); Franz A ltheim h ely reállítási k ísérlete m ár rom lottabb (7. ábra).

C sallány Dezső h ely reállítási k ísérlete esik legtávolabb a valóságtól (8. ábra). Az igazság k e d v é é rt meg k ív á n ju k jegyezni: ö nem csak nem

7. A h om oródkarácsonyfalvi rovásfelirat Franz A lth eim szerint.

létező ro v ásjeg y e k et és betűösszevonásokat, hanem a tömb felületén sehol nem látható latin betűs szöveget, neveket, évszám okat v élt föl­

fedezni.25 Elsőként N ém eth G yula ig yekezett m egfejteni a feliratot. A nehézségek köv etk eztéb en értelm ezhető szöveget kihozni nem tudott, csak az egyes jeg y ek é rté k é t kísérelte m eghatározni.

Franz A ltheim tag ad ja a felirat m agyar rovásírásos jellegét. A sorok valam ennyi ro v ásjelét az ótörök rov ásírás „segítségével" olvasta el. A felirat m indkét so rát töred ék esnek gondolja. Az ösbolgár ro v á s­

írás legrégibb a la k já t lá tja benne, győzelm i felirat m aradványát, az avar-b olgár-tö rök h arco k em lékét.

Az eddigi eredm ényeket felhasználó C sallány Dezső a felirat b e ­ tűinek „helyreállítása" u tán k ísérelte meg értelm es szöveg kihám ozását.

M ivel az ered etiek h ez alig hasonlító és eg y ú ttal nem is létező b etű k és betűösszevonások so rát állíto tta össze, teljesen téves nyom on jár.

M egfejtése éppen ezért elfogadhatatlan.

Ezek szerint a m integy félévezredes szöveg jeg y ei egyelőre még mindig őrzik „titkukat".

A feliratot n agyon jelentős v o lta m iatt tá rg y altu k részletesen. J e ­ lentőségét nem csak és nem is an nyira az előbb m ondottak határozzák meg, hanem az, hogy C sallány Dezső az eddig ism ert, közölt és kö zü let­

ien, de tőle ism ertetett és m agyarázott későbbi szövegeket éppen ennek az em léknek az alap ján vizsgálta felül és az ebben tőle „h ely reállíto tt", a valóságban azonban nem is létező jegyek, főképpen b etű ö sszev o n á­

sok felhasználásával m ódosított, „jav íto tt" azok eddigi (helyes vag y helytelen) kibetűzésén. M ás szövegek m egfejtésekor a tőle közölt és feliratunkban valóságban nem létező betűkre, elsősorban jelössze­

vonásokra tám aszkodik. Ez a körülm ény, sajnos, eleve k érd ésessé és egyben többé-kevésbé elfogadhatatlanná teszi több szöveg tőle m eg­

kísérelt ú jrao lv asását v ag y jónéh án y em lék m egfejtését.

2 2

4. Szigethy Béla26 teológus, K assay F. Pál társaságában, a H argita m egyei Bögöz reform átus tem plom ának északi falán 1930-ban fedezte fel a lekerülő m észréteg a la tti falfestm ényrészen az in n ét ism ertté vált ro vásírásos em léket. E falképek valójáb an még a m últ század végén ju to tta k napfényre. Le is rajzolták, le is festették, le is fényképezték, m ajd ú jra mész alá kerültek. A k u tató k figyelm ét akkor elk erü lték a vörös k rétá v al írt jelek. Az 1920-as év ek b en a m eszelés pattogzani k ez­

dett, és S zigethy Béla 1930 őszén, a festm ényt fedő m észréteg bontoga- Lása közben b u kk ant rájuk. Ekkor k erü lt napvilágra ism ét az első k ép ­ sor K risztus fejét övező dicsfényében a h at rovásjelből álló szöveg.

(Az egykori fényképek újrav izsgálásak o r kiderült, h o g y parányi, de ol­

vasható jelei azokon is látszanak.)

A h ely ség neve' a pápai tizedjegyzék 1333-as rov atáb an szerepel Bugus alak b an 27. Tem plom a ma is álló S zékelyudvarhely körn y ék i szentegyházaink egyik legkorábbika: a XIII. század folyam án kétszeri építkezés nyom a figyelhető meg rajta. M ind em iatt, mind nevezetes fal­

képei m iatt gazdag a rá vonatkozó irodalom .28

A feliratot (9. a. ábra) a v ele foglalkozók egy része A ty a i (Atyhai) Están-nak, m ások A fya Isten-nek olvasták. Szigethy Béla érvelése alap­

ján N ém eth G yula az első t ta rtja helyesnek, k ib ővítve azzal, hogy az st betűösszevonásban az a jegy e is szerepel tükörképszerűen. C sallány Dezső viszont A íya 7síen-nek oldja föl. Á llítása értelm ében, szóelvá­

lasztó jelek h ián yáb an (am iképpen az, szerinte, H om oródkarácsonyfal- v án is tapasztalható) a szomszédos szavakat m éretbeli különbségekkel v álasz tják el egym ástól (ezzel kapcsolatban Székelyderzs esetében b i­

zon y íto ttuk állításán ak tarth atatlan ság át). További eszm efuttatása é r ­ telm ében az Están szóban a m ély a m agánhangzó je lét külön, v ag y pedig az n ro v ásjelév el összevonva k ellett volna jeleznie (erre ugyan szabály nincs, m ehet — és m egy is! — az s/-vel), de ez nem tö rtén t meg. V élem énye szerint az sí betűösszevonásban nincs a jel, hanem csak „m eghosszabbított szárú" s jegy, mint (szerinte) Homoród- karácsonyfalván, C síkszentm iklóson—C síkszentm ihályon, később pedig, m ódosult alakban, Énlakán.

É rvelését azonban nem fogadhatjuk el. M égpedig a következők m iatt: a rajzot figyelm esen vizsgálva láth atjuk , hogy a jobbról balra szám ított ötödik jeg y betűösszevonás (9. b. ábra). Ebben felism erhetjük a Nikolsburgi ábécé ben, a M arsigli-féle szövegben és a csíkszentm i- hályi—csíkszentm iklósi feliratban is találh ató est jelentésű összevont

a

9. R ovásfelirat a bögözi falfestm ényen.

b

23

jegyet; Szigethy az a-á-t pedig k iu g rato tt han g k én t az n-hez kapcsolta.

C sallány éppen az a ugratása, illetve szerinte hián y a m iatt nem fogadta el ezt a m egfejtést. Pedig N ém eth Gyula, m int em lítettük, a b etű ö ssze­

vonásban ráta lált az a jelére, C sallány az a v o n alát m eghosszabbított szárú s-hez tartozónak tekinti. Az sí írására elég le tt v o ln a az s bal szára felső negyedéhez csatlakozó eg yetlen szártoldás (9. a. ábra). Ez­

zel szem ben a t je lén ek csatlakozásából a b etű b elseje felé m ásik szá- racska indul ki (9. b. ábra), a csatlakozási p o n tot a jobb oldali szárral kötve össze! M árpedig ez szabályos a jegy, akár fo rd íto tt alakban, m int N ém eth G yula v élte (M arsigli szövegének 677. és 683. lapjára, valam int az A lb ert n év re hivatkozva), akár pedig rendes állásban levő, csupán az adottságok m iatt kissé torzítottan. Ez utóbbi esetben, jól kivehetően, az a je g y é n ek fő szárát az s je g y én ek jobb oldali rézsútos vo n ala al­

kotja. E vonal m iatt nézte el C sallány az a tisztán m egfigyelhető je ­ gyét, és alko tta m eg (itt is) a m eghosszabbított szárú s jelét. M ind­

ezek értelm ében: elfogadhatatlan ezzel a jeggyel párhuzam ként érvelni azonosítás érdekében.

Ezek u tán a szöveg helyes m egfejtése (minden b etű je adott, csupán egyetlen, n ehézséget m ár nem okozó hangzóugratás van): A ty a i (A ty- hai) Están. írásán a k id ejét az 1530-as év ek k ö rű ire teh etjü k . Az A ty a i (Atyhai) Están név oklevélből is ism eretes, éppen az 1530-as évekből.

De C sallány Dezső (1480. évi) ko rai k eltezésén ek ellentm ond m aga az írás jellege, s az, hogy a szövegben m ár hangzóugratás sem fordul eiö a régebbi rovásírásos em lékekben m egszokott m értékben.

5. A szakirodalom csíkszentm ihályi, csíkszentm iklósi, illetve csík- szentm ártoni lelőhellyel ta rtja n yilván a XVI. század első évéből szár­

mazó és csak m ásolatok révén ism ert rovásírásos em léket. M egnyug­

tató an mai napig nem sikerült tisztázni, hogy v aló jáb an a három h e ly ­ ség m elyikéből ered.29

-V ele kapcsolatos vélem ényünk a következő: a R áday-levéltárból előkerült, N ém eth G yula közölte levél még mindig nem dönti el a fel­

irat eredőhelyét. A feltárt, egyelőre sajnos eléggé gyér adatokból Csík- szentm ihállyal szem ben C síkszentm iklóst v éljü k h ely esn ek előnyben részesíteni. Az alábbiakban bizonyos, látszólag nem sokat mondó rész­

letekre tám aszkodva k ísé reljü k m egvilágítani a kérdést.

A felirat — m inden vele foglalkozó k u tató egybehangzó vélem énye szerint — (templomon, esetleg k örn y ék én végzett) m unkálat befejeztét örökíti meg. Figyelm eznünk k ell talán arra is, hogy m esterem berekről, közöttük v asv erő rő l esik szó. A kovács m egjelölés értelem szerűen m indhárom szem élyre vonatkozhatik. Erre u talna az is, hog y e m ester­

ség m eghatározása után újabb n ev ek et írtak fel, de csak „m ester" m eg­

jelöléssel, te h át a „kovács" m esterség m ajdnem bizonyosan valóban m indhárom n év viselő jén ek a szakm ája volt. Ellenkező esetben ui. k ü ­ lön, eg yetlen névhez k ö tö tten k ellett volna fölírniok azt. Eszerint több vasv erő t igénylő, nagyobb, jelentősebb ten n iv aló t végeztek el. V izsgál­

juk m eg tehát, m int áll e kérdés előbb a csíkszentm ihályi, azután pedig a csíkszentm iklósi templom XV—XVI. századi ja v ítta tá sá v a l k ap cso lat­

ban. A gyér adatokból k id erülően az 1460-as években (de m indenkép­

pen 1467 előtt) v égeztek a csíkszentm ihályi tem plom on átalak ításo k at.

A k övetkező jelentősebb v áltoztatás: az építm ény kibővítése már csak 24

a feliratunk k eletk ezése utáni 1552. évhez fűzhető; m ajd 1649-ben épí­

tették föl a tornyot. M ás ja v ítá st a templom esetében csupán Endes M iklós föltételez, 1501-ben, onnan ered eztetett feliratunk alapján.

Érdekesebb viszont a C síkszentm iklóssal kapcsolatos adatunk: „A tem plom ot lőréses és b ásty ás fal övezi. T alán 1498-ban épült."30 M ind­

ez bizony édeskevés.

A föl nem sorolható történelm i és más szükségszerűségeket is számba véVe, ú gy ítéljü k azonban, talán nem já ru n k túl m essze az igazságtól, ha valóban a XV—XVI. század fordulójára keltezh ető ép ít­

kezésekhez kapcsolju k a feliratunk adta évszám ot, időt, v ég eredm ény­

ben pedig feliratun knak a k é t em lített helység közül inkább az utóbbi­

hoz fűzhető keletkezési helyét.

A to vább ra is m egm aradó bizonytalanság szem előtt tartásáv al teh át C síkszentm ihály és Csíkszentm iklós eg y ü ttes n evével jelezzük és tárg yalju k feliratunkat, m ind a szöveg ism ertetésekor, mind m ásutt, rá hiv atkozásunkban (C síkszentm ártont később tárgy alan dó okok m iatt eg y általán nem v eh e tjü k figyelembe).

M int em lítettük, szabatosan egyelőre m eghatározhatatlan eredő- helyű szövegünk csak a k ö n y v g y ű jtő Szilágyi Sámuel XVIII. századi m ásolatában m aradt ránk. Erről a nyom tatásb an is m egjelent m ásolat­

ról, később több újabb lejegyzés is készült. A felirat már átírásak o r se leh etett ép, m ásolásakor csak tovább rom olhatott. A rom lottabb részek kivételév el azonban így is világosan értelm ezhető.

Egyelőre a köv etkező olvasat látszik legvalószínűbbnek és e g y ­ ben a legterm észetesebbnek (10. ábra): „Ürnak születésétől fogván ír­

nak ezerö tszá ze g y, esztendőbe, Mátyás, János, Estyán kovács csinálták, M átyás mester, Gergely mester csinálták."

C sallány Dezső nem ért teljes egészében eg y et ezzel az o lv asat­

tal, és részben (elfogadhatatlan) hom oródkarácsonyfalvi betűössze­

v o n ásaira hivatkozva, részben egyes betűk alak ítá sá v al a követk ező ­ képpen v élte m egfejteni: „Váron m egett Viság folyó egván íg y ironk ezeröt százegy esztendőbe Mátyás, János, Sebeasttion ko vá cs csinálták, M átyásmester, G ergelym ester csinálták."

O lv asatát azonban nem te h etjü k m agunkévá. Egyrészt m ert a h o ­ m oródkarácsonyfalvi szöveg nem létező betűösszevonásaira h iv a tk o ­ zik, m ásrészt vélem én y e szerint nem föltételezhető több ro v ásjeln ek elírása v ag y m egrongálódása, holott m indkettő bizony nagyon is köny- ny en elképzelhető. Egyben földrajzi bizonyítékhoz is folyam odik. Sze­

rinte C síkszentm ártonban v á r (?) v o lt (helyesen erő d ített templom; ezt viszont nem nev ezték v árn ak, noha ma m ár v árn ak nevezünk m inden

\ . A e . e i . A ' f . ' k A

10. A csík szen tm ik lósi— csík szen tm ih ályi rovásfelirat.

25