A H o f f l i a l t e r e k v á r a d i és g y u l a f e h é r v á r i n y o m d á j a
«
A reform áció nyom án kibontakozó nag y szellemi erjed és áram latai az európai radikalizm us nem egy érdekes, haladó szem élyiségét sodor
ták el Erdélybe. A tö rö k to rk ában lévő fejedelem ség ugyanis a p ro tes
táns Európa p erifé riájá n ak szám ított, ahol — ak ár a világ v ég én — a k o n zervatív erőkkel szem ben a XVI. század m ásodik felében fo k o
zatosan h áttérb e szoruló és üldözött radikális értelm iségiek m enedéket rem élh ettek m aguknak. E reform ációs, pontosabban antitrin itáriu s ösz- szeköttetések szálán k erü lt Erdélybe és lett itt a nyom dam űvészet elő bb reviv ője a XVI. századi tipográfia eg y ik jelentős alakja: Raphael H offhalter. Szem élyét és itteni m űködését egészen a legújabb időkig m eglehetős hom ály b o rította, m ely csak az utóbbi év ek k u tatásai n y o mán kezd oszladozni.1
Ma m ár tudjuk, h o g y Raphael H offhalter 1525 körül szü letett Poz- nánban, Ja n S krzetusky és M argaréta N inienska gyerm ekeként, nem esi eredetű, de v áro slak ó és hihetőleg ip arral foglalkozó, módos lengyel családból.2 O nnan k ö v etk eztetü n k erre, hogy te stv érei közül az egyik ötvös, a m ásik pedig selyem szövö m esterséget űzött. Eredeti családneve teh át S krzetusky, volt, m elyet az u tán v á lto ztato tt ném etesre, am ikor 1547—48 körül, bizonyára tanulás végett, elh ag y ta hazáját. N év v álto z
ta tásán ak a régebbi irodalom különös jelen tő ség et tu lajd on íto tt, és erő ltete tt m agy arázato kat adott felőle. Ügy vélte, ho g y Bécsben való letelepedésekor a kato lik u s császárvárosban így ak arta elkendőzni p ro testán s m últját, s m indebből H offhalter jellem ére nézve vont le k e d vezőtlen k ö v etk eztetések et. M inthogy azonban H offhalter m ár a p ro tes
táns Zürichben és családi körben is ném etesen nevezte m agát, illetve több bécsi nyo m tatv án y án , cím eres nyom dász je lv én y én to v áb b ra is S krzetuskynak írta m agát, egyszerűen arra kell gondolnunk, hogy jó zanul szám olt lengyel n eve kiejthetetlen ség év el, és ném et körn y ezete érdekében te tte ezt a g yak orlati engedm ényt. M űvészi k ivitelű n yom d ászjelvénye is m ár ném etes n evére utaló ún. beszédes ábrázolás. Ez k ö rü lk e rített gyüm ölcsfát ábrázol, m ely a Spes (rem ény) szóból nő k i és, jelm ondatával is bizonyíthatóan, a Hoffnung (remény) szóra utal.
F elvett neve te h át rem én yét Istenbe vető szem élyt jelentene.
H offhalter nyom dásszá v álásán ak ú tja m ég tisztázatlan. A külföldi m agyar vonatkozások irán t különösen érdeklődő és általáb an jól tá jé kozott Szenczi M olnár A lbert — év tized ek k el Raphael halála u tán — belgium inak n evezte őt.3 M indm áig ez az egy etlen olyan nyom, am ely azt m utatná, hog y szülővárosából előbb N ém etalföld felé v ette útját, ott szerezte m eg a nyom dam űvészetből az alapkiképzést, és talán on
n an hozta m agával ro ko nszenvét a reform áció radikálisabb, polgáribb áram latai iránt. 1549. július 27-én Zürichben H ektor Göldli földbirtokos
4* 51
K athrin nevű lán y áv al k ö tö tt házasságából arra kö v etk ezteth etün k , hogy m ár m egelőzően Svájcba telepü lt át és biztos életk ö rü lm én y ek et terem tett m agának a családalapításhoz.4 A m ikor Zürich tanácsa 1551- ben polgárjog nélküli lakosként összeírásba v ette H offhaltert, foglalko
zására nézve betűöntőnek és nyom dai form am etszőnek m ondja. H ázas
reform átor ugyanis 1557. október 26-án Bécsböl Buliingerhez intézett le
velére a választ már H offhalter cím ére k érte.6 V alóban a következő esz üzletét hátrah ag yv a, nyom dai felszereléséből m atricákkal, m etszőszer
szám okkal és n é h án y kedves könyvdísze dúcával a szekerén — bizo
fordítását (RMNy 205). Ha e k iad v án y még árulkodik is az újrakezdés nehézségei felől, ugyanebben az évben m eg jelen tetett W erbőczy- kötetének (RMNy 207) kiállítása, fam etszetű díszeinek művészi színvo
nala már arról tanúskodik, hogy H offhalter ismét ren delkezett igén y e
sebb nyom dai feladatok ellátására alkalm as felszereléssel.
Az akkor m ár hihetőleg az antitrinitarizm ussal rokonszenvező nyom dász azonban aligha érezhette jól m agát a ,.kálvinista Rómá"-ban.
Az ott m indenható, harcias M elius Ju hász Péter nem leh etett elő tte k í
vánatos m ecénás. E gyébként is túl nag y v o lt a különbség a H absburgok székhelye és a tőzsérkedő cívisek v árosa között, hogy D ebrecen lakóhely
nek se legyen vonzó szám ára. A m ikor teh át a W erbőczy-kiadvány (RMNy 207) kapcsán m ég 1565 őszén m egism erkedett W eres Balázzsal, V árad literátus föb írájáv al és Bihar várm egye nótáriusával, e k ö te t for
dítójával, könnyű szívvel átköltözött az erős hum anista és reneszánsz hagyom ányú és a török elöl odam enekült nagyszám ú pesti polgársága folytán sokkal inkább váro sias légkörű K örös-parti városba.8 H offhalter V árad ra kerü lésén ek körülm ényei felöl a W erbőczy-fordítás aján lását aláíró W.M.I. szem élyének m eghatározásától rem élhető valam i további felvilágosítás.
V árad azonban ism ét csak átm enő állom ás lett H offhalter é le té ben és ideológiai fejlődésében Erdély legfontosabb m űvelődési köz
pontja: a fejedelm i u dvar és a n y ílt három ságtagadás felé. H offhalter- nek V áradon is főként M elius Juhász m unkáit k ellett nyom tatnia, de szem élyétől mégis m ár viszonylagos függetlenségben. 1565-ben m eg
jelen t első váradi kiad v án y át, M elius Ju hász Jó b-fo rd ítását (RMNy 213) más szem ély szedte, m int akivel addig dolgozott. Ennek a kö tetnek a hely esírása ugyanis különbözik a D ebrecenben m egjelentekétől.9 V ára
don te h át H offhalteren k ív ü l legalább még egy szem ély bizonyosan dolgozott e m űhelyben.
Raphael H offhalter k övetkező váradi k ia d ván y a p rotestáns én ek es
kö n y v volt (RMNy 222), m elynek an y ag át bizonyos L.F. em endálta és állíto tta össze korábbi gy ű jtem én y ek alapján. E m onogram m egfejtésé
vel egyelőre adós a kutatás, pedig talán m agyarázattal szolgálna H offhalter v árad i kö rnyezete, esetleg p ály áján ak újabb fordulópontja:
Erdélybe kerü lése részletei felöl. Az a régebbi feltételezés, hogy e szigla mögött M elius sógorának, Literátus F erencnek a neve rejtőzne, a felében latin, felében m agyar n év haszn álat szokatlanságán k ív ül azért sem lá t
szik valószínűnek, m ert M elius nem nézte jó szemmel ezt a kiadványt, mivel énekei luth erán u s szellem űek v o ltak .10 Nem m eggyőzőbb az az újabb k ísérlet sem, am elyik Laurentius Fronius brassói szász k ö n y v nyom tatóval, fam etszövel és festővel k ív án ja azonosítani az én ek es
kö n y v rejtély e s összeállítóját.11 Ennek még abban az esetben is k ev és lenne a valószínűsége, ha csaku gy an bebizonyosodnék, hogy Fronius H offhalter bécsi m űhelyében szerezte k épesítését. A címlap ugyanis L.F.-et világosan szerzőként és nem nyo m tató k én t említi. O lyan sajátos ism ereteket viszont, am ilyenek a m agyar g y ülekezetek és papság ig é
nyeinek m egfelelő énekesk ön yv összeállításához abban a forrongó idő
szakban szükségesek voltak, a m égoly sokoldalú Froniusról sem lehet feltételezni.
53
H offhalter sajtó ja harm adik v árad i term ékének M elius Ú jszö vet irodalom különféle m agyarázatokkal pró bálta feloldani — sik ertele
nül.13 G ondoltak arra, hogy az idősebb H offhalter a V áradon b eren d e más feltételezések szerint Rudolf H offhalter — az ak kor m ár az an titrini- táriu sok at szolgáló apja tu d táv al v ag y anélkül — G y u lafehérvárott n yom
egyeznek a debreceni tipográfiában 1567-ben használt típusokkal (Vö. reform áció akkori fejlem ényei szolgálhatnak némi m agy arázattal.15 H offhalter m in d járt azután táv ozo tt el V áradról, ho g y 1567 feb ru árja B landrata befolyása alatt, 1564-től fogva lépésről lépésre közeledett az an titrin itáriu s nézetekhez, míg M elius h ajth ata tla n u l k itarto tt a luthera- nizm ustól való elkülönüléskor elfogadott, szakram entáriusnak n evezett k álvin i h itelv ek m ellett. Az új és egyre radikálisabb eszm éket S v ájc
képek m etszését titok b an m ár V áradon elkezdte, és ezek leleplezése m iatt k ellett a terv e zett időpontnál korábban eltávoznia V áradról. A júdási árulás és e képek k ifaragásának em legetése M elius fentebb id é
zett kifakadásában azt sejteti, hogy ennek az incidensnek szerepe le h e
te tt M elius és H offhalter kapcsolatai m egszakadásában.
H offhalter „árulása" rend kív ü l érzékenyen é rin th ette M eliust. Ra- összekülönbözött M eliusszal és átköltözött V áradra szerencsét próbálni.
É rthető te h át M elius k eserű k itö rése prédikációs k ö te te többször em
Raphael H offhalter átteleped ését G yulafehérvárra általában Jáno s Zsigmond fejedelem h ív ásának szokták tulajdonítani. V élem ényünk sze
fegyvertársra, az utóbbi pedig Bécs utáni hányódásából így rem élt ú jra bekerülni a hatalom birtokosainak és a m űvelődési élet tek in tély ein ek környezetébe. H offhalter m egnyerésének fő m ozgatója B landrata leh e
tett. Ezért írta ö a nyom dász átköltözése után, 1568. jan u ár 27-én, lel
kendezve Lengyelországba: H abem us typographum pláne nostrum (Van már nyom dászunk, aki teljesen a m iénk).17
H offhalter szíves fog adtatásra szám íthatott mind az antitrinitariz- mus vezetőinél, mind pedig a fejedelm i udvarban, m ert m indkét körben mond k örnyezetében olaszok, lengyelek, ném etek nyüzsögtek.18 Raphael m ester G y ulafehérvárott korszerű reneszánsz udvart talált, a reform á- ciós v iták tól felpezsdített, forrongó, eleven szellemi élettel, am elynek középpontjában olyan nem zetközi hírn év n ek örvendő szabadgondolko
dó állott, m int G iorgio Blandrata, a fejedelem Lengyelországból jö tt olasz orvosa. Ján o s Zsigm ondról m agáról is köztudott volt, hogy a könyvek, a tudom ányok és a m űvészetek n ag y barátja, és híve a refo r
m áció legradikálisabb tanainak. M elius ,,pápálkodása" h ely ett a m űvelt fejedelem m el, Dávid Ferenccel és B landratával, literátus hajlandóságú udvari föem berekkel, v ag y Erdély élvonalbeli hum anistáival k erü lt összeköttetésbe. H offhalter Bécsből való m enekülése óta itt ebben a környezetben érezh ette m agát először újból otthon. K iszolgáltatottsá
gának és anyagi gondjainak egy csapásra vége szakadt. N y ug h atatlan m értékben előm ozdította, hogy Dávid Ferenc teljesen kibontakoztassa a szakram entáriusok ellen in d íto tt elsöprő erejű tám adását. Az ő s a j
vánosságot. Erre term észetesen írásban k e llett válaszolni. Ilyenkor 57
k ö ny vek ú tján v ív tá k tovább, válto zatlan hevességgel, szellemi p á rb a
fogója, v ag y a szintén m űvelt Kendi Sándor a szellem i élet k érdései irán t érdeklődő előkelőségek, Schesaeus pedig a korabeli Erdély leg
ism ertebb hum anista költője. Irodalm i eszközökkel ünnepelni Békést és b aráti k ö ré t akkor áttételesen szintén az antitrinitarizm us nép szerűsí
jobb külföldi alkotásaival. Az allegorikus ábrázolásokkal, alakokkal díszített, piros és fekete színben nyom ott, rangos cím lapkereten k ív ü l
je len tek meg Debrecenben, hanem ezzel az iratu k k al m árcius 3-ra Tor- Irinaeus budaki szász lelkipásztor egykorú feljegyzéséből tudjuk, hogy pontosan hat nappal a h itvita kezdete, azaz m árcius 8-a e lő tt tem ették a gy ulafehérvári officina színvonala Raphael haláláv al egy csapásra m ekkorát zuhant. A tíznapos h itv itán ak ez az an titrin itáriu s jeg y ző könyve napról napra haladva közli a hozzászólásokat, persze a h áro m ságellenes álláspontnak m egfelelő kivonatolásban. Ennek során Dávid Ferenc érvei mind súlyban, mind pedig terjedelem ben an n y ira előtérbe
niusban hagyta el a H offhalter-sajtót Dávid Ferenc D em onstratio íalsi- tatis doctrinae Petri M elii címmel n évtelenül m egjelen tetett tám adása M eliusék reform átus három ságtana és K risztus term észetéről vallo tt fel
fogása ellen (RMNy 250). Amíg az előző kiadv án y b an lépten-nyom on elő b ukkantak a nyom dász já ra tlan sá g án ak és az elsietésnek a jelei, e füzet k iállítása már azt sejteti, hogy időközben rendeződtek az officina ügyei, és a m űhely vezetésére sikerült megfelő tipográfust találni.
M inthogy azonban H offhalter özvegyének v ag y nyom dászának neve ettő l fogva, egyetlen eset kivételével, nem szerepel a gyulafehérvári kiadványok im presszum ában, arra kell gondolnunk, hogy Dávid Fe- rencék bizonyos, részleteiben ma már tisztázhatatlan átszervezést h a j
tottak végre az officinában. Ennek lényege azonban m egállapítható: a nyom dai m unkák színvonalának biztosítására gy akorlo tt m estert ig y e
keztek állítani a m űhelybe, am elyet, hogy biztosan rendelkezhessenek vele, valam ilyen form ában, esetleg bérb evétel útján, egyházi ellenőrzés alá vontak.
Erre annál is inkább szükségük lehetett, m ert ek kor készült el, Blandrata szerkesztésében, az 1560-as évek an titrin itárius tanainak nagyszabású rendszerezése.31 Az 1568 jú liusában vag y augusztus ele jén k inyom tatott De íalsa et vera unius Dei patris című k iad v án y (RMNy 254) nyug at-eu róp ai és lengyel három ságtagadók, valam int Dá
vid Ferenc és G iorgio B landrata m űveiből n y ú jt válo gatást a szakra- m entárius tano k cáfolata és az an titrin itáriu s álláspont igazolása é rd e kében. E külföldön legism ertebb XVI. századi erdélyi antitrinitáriu s k i
ad v án y széles k ö rű elterje d tség ét bizonyítja, hogy példányai m a is m egtalálhatók a legkülönbözőbb európai országok könyvtáraiban.
M elius 1568. augusztus 22-re V áradra m eghirdetett h itv itá ján Dávid F erenc nem je len t meg szem élyesen, de Refutatio propositionum Petri M elii címmel (RMNy 252) írásban adta meg válaszát az előzetesen V á
radon k in yo m tato tt reform átus tételek re (RMNy 258). Dávid ebben a szeptem ber elején k in y om tatott röp iratában közzétette a váradi vita során novem ber 14-re T ordára kitűzött disputa elé terjeszte tt pontokat is. A k ö tetk e m ásodik részét alkotó névtelen bibliam agyarázat szerző
jé n e k — sa já t későbbi k ijelen tése alapján — Faustus Socinus te k in tendő, noha régebben Blandrata, majd újabban — stilisztikai ism érvek alap ján — Jo h an n Sommer szerzősége szintén felm erült.32
A három ságtagadók és szakram entáriusok között az őszi hó n apok
ban v áltozatlan hevességgel dúlt a szellemi harc, és ennek term ékeit Dávidék, pártfogóik segítségével, gyors egym ásutánban meg is je le n te tték gyu lafeh érv ári officinájukban. Szeptem berben h agyta el a s a j
tót, Pókai Ja k a b „fejedelm i hopm ester"-nek ajánlva, Dávid Ferenc v ita irata (RMNy 253) K árolyi Péter váradi reform átus p rédikátor ma már ism eretlen m űve ellen. Ezt a m u nkáját Dávid valam ivel korábban, Bekes G áspár költségén, a külföldi közvélem ény befolyásolására latinul szin
tén m eg jelen tette (RMNy 249). Ehhez csatolva k özzétette a n ém eto r
szági anabaptista M artin B orrhausnak az egyház reform ációjáról még 1527-ben írt fejtegetéseit, m inthogy ezeket az antitrin itáriu so k jól fel
h aszn álhatták saját nézeteik alátám asztására. Ezt k ö v eth ette ugyancsak szeptem berben vag y októberben Basilius István kolozsvári prédikátor
61
k ét m agyar n yelvű v itairata (RMNy 242—3), szintén Bekes G áspárnak és Pókai Ja k a b n a k ajánlva.
A közelebbről nem datálható 1568. évi g yu lafehérv ári n y o m tat
ván y o k közül m eglehetős bizonyossággal az esztendő végére teh ető D ávid F erenc latin n y elvű verses v itairatán ak m egjelenése (RMNy 248).
Ebben a m agyarországi állapotokat festi le és a h áro m ságtant g ú nyolja ki. B landrata k é t latin n y elv ű rövid k iad v án y án ak (RM Ny 244—5) m eg
je len ését viszont a hibás besorolás elkerülése v é g e tt helyezzük az esz
tendő végére. M eglehet azonban, hogy m indkettő m indjárt a gyula- feh érvári disputa jeg yzőkönyve után, teh át még tavasszal h ag y ta el a sajtót. B landratának a n y ár folyam án m egjelent De falsa e t vera című k iad v án y áb an (RMNy 254) ugyanis e v itairato k egyes részei szintén benne találhatók.
A H offhalter-officina 1568. esztendei gazdag term ése m ögött Dávid Ferenc és G iorgio B landrata harci ak arata állott hajtó erő k én t. Ő k h a j
szolták keresztül a fentebb ism ertetett, pontosan időzített k iad v án y o k m egjelenését a Raphael H offhalter h alála u tán nehézségekkel küzdő m űhelyben. Egyes k iad v án y o k (RMNy 253) han y ag nyom tatása elá rulja, hogy — bár m inden érd ek ü k ezt k ív án ta — nem sik erült állan dóan képzett szakem bereket foglalkoztatni a kizárólagos h aszn álatu k ban álló tipográfiában. A m ikor teh át 1569 n y arán az addig tartózkodó öreg H eltai G áspár is a három ságtagadás zászlója alá állott, D ávidék szám ára előnyösebbnek látszott a job b an felszerelt kolozsvári nyom dá
ban k iad atn i v itairataik at, m int a h an y atlásn ak indult H offhalter-offi- cinában tartan i a lelket. Ezt a lépést az is sürgette, hogy M eliusnak ez év n y arán sik erült a debreceni nyom dát ú jra talp ra állítania. D ávidék félreállása aztán m egpecsételte az elárv u lt H offhalter-m űhely sorsát.
W agn er G ergely rövid kísérletezése u tán k én y telen v o lt egy id ő re félbeszakítani m űködését.
Az 1569 elején G yulafehérvárt m egjelent n éh án y k iad v án y közül Jo h an n Som m ernek a brassói tudós P eter Bogner és a m edgyesi főbíró leánya, A nna Koch m enyegzőjére k észített Elegia cím ű latin v erse (RMNy 271) keltezh ető legkorábbra. A február folyam án k in y o m tato tt v ersezet több m int egy esztendő óta első olyan gyulafehérvári n yom tatvány, am elyik nem a h itv iták érdekében készült. A három ságtagadó tábo rral azonban ennek is világos a kapcsolata, hiszen Sommer az e r dély i antitrinitarizm us radikális irá n y á n ak eg yenesen kezdem ényezője, Dávid F erencnek pedig v e je volt. Ezzel a füzetkével egyidejűleg k észü l
h etett el Basilius Istv án n ak egy ma m ár példányból nem ism eretes m agyar n yelv ű v ita ira ta (RMNy 268), m elyet a De iegno Christi című, sok v itá t k iv álto tt k ö te t k ö v eth ete tt (RMNy 270). A korai an titrin itáriu s irodalom ból egyetem es eszm etörténeti jelentősége folytán kiem elkedő mű szerzőjének sokáig D ávid F erencet tek in tették, és csak legújabban tisztázta a filológiai k u tatás, hogy szövegéből m indössze 10— 15 lapnak nincs pontos m egfelelője M ichael S ervet Christianism i restitutio (1553) című főm űvében. M inthogy a m á rtírh alált szenvedett S ervet k ö n y v ét mint eretnek tan o k at hird ető írást forgalom ba hozatala előtt elkobozták és n éh án y p éldány k iv ételév el m egsem m isítették, ez a szerző m eg
nevezése nélkül m eg jelen tetett gyulafehérvári n yo m tatv án y az egyetlen 62
olyan mű, am ely S ervet szövegének legalább 2/3 részét megőrizve, merész eszm éit k ö zv etíte tte a k o rtársak n a k .33
M iután a kolozsvári H eltai-nyom da is a három ságtagadó k ö n y v kiadás szolgálatába szegődött, a gyu lafeh érv ári tipográfia elvesztette addigi központi szerepét D ávidék ideológiai harcában. Ekkor W agner külföldi visszhang k eltését. A G yulafehérváron latinul kinyom tatott három ságtagadó teológiai m unkák valóban nem zetközi érdeklődést k e l 1849 előtt Enyeden tanulm ányozott könyvről, akkor az 1570-ben V áradon felbukkanó nyom dászt, a körülm ények ism eretében, legtöbb joggal
Bánffi M iklós költségén négy lutheránus szellemű, m agyar n y elvű kö n y vet ny om tatott ki (RMNy 319—21). Ide kerü léséről M iksa k irály 1574. február 7-i parancsa tá jék o ztat.35 Ebben az uralkodó felszólítja Bánffit, hogy távo lítsa el birtokáról azt az an titrin itáriu s nyom dászt, akit Báthori István Erdélyből kiüldözött. Ez a k étségtelenü l Rudolf Hoff- h alterrel azonosítandó tipográfus — a rendelet szavai szerint — nem sokkal azelőtt (non ita pridem) érk ezett Bánffi b irtokára. H offhalternek feltehetőleg Báthori István 1571. szeptem ber 17-i cenzúrarendelete k ö vetkeztében k ellett távoznia V áradról. De hol tartó zk o d o tt 1571 végétől 1573 k ö zep éig ? T ekintettel arra, hogy apja halálak o r csak 17 esztendős volt és később mégis alaposan képzett nyom dásznak m utatkozik, fel
teh etjü k , ho*gy ebben az időben valahol külföldön, esetleg an yja svájci hazájában tö k é lete sítette m esterségbeli tudását.
H offhalter az idézett király i parancs v étele után a közeli D ráva- vásárh ely re (Nedelica) költözött át, ahol még abban az esztendőben, Zrínyi G yörgy anyagi tám ogatásával, bizonyosan kin y o m tatta W e r
bőczy Hármas k ö n y v ének. ho rvát fo rdítását és esetleg egyéb m unkákat is.36 Ezután ú jra eltű nik szem ünk elöl, és csak 1577-ben (esetleg már 1576-ban) bukkan fel m egint D ebrecenben. Ide azonban ap ján ak még A lsólindván és D rávavásárh elyen is használt felszereléséből már e g y e dül csak a családi cím erét ábrázoló fam etszetet és a betűk m atricáit vitte m agával. Ezért régebben feltételezték, hogy D ráv av ásárhelyröl fel
bőczy Hármas k ö n y v ének. ho rvát fo rdítását és esetleg egyéb m unkákat is.36 Ezután ú jra eltű nik szem ünk elöl, és csak 1577-ben (esetleg már 1576-ban) bukkan fel m egint D ebrecenben. Ide azonban ap ján ak még A lsólindván és D rávavásárh elyen is használt felszereléséből már e g y e dül csak a családi cím erét ábrázoló fam etszetet és a betűk m atricáit vitte m agával. Ezért régebben feltételezték, hogy D ráv av ásárhelyröl fel