A n a g y b á n y a i ö tv ö sc é h a XV—XVII. szá za d b a n
N agybánya váro sa az em berek tu d atáb an elsősorban régi b á n y a telep ü lésként él. A bányászat m ellett azonban falai között a m estersé
gek is roham osan fejlődtek, s eg y ü ttesen a középkori b án y av áro s gaz
dasági és m űvelődési felem elkedését eredm ényezték.
A m űvészi jelleg ű iparszám ba menő foglalkozások közül a p én z
verés és a hozzá szorosan kapcsolódó ötvösség1 főként a XV—XVII. szá
zadban virágzott. A v áro s közvetlen szom szédságában feltárt gazdag ezüst- és aran y b á n y ák s k iv ált a XV. század kezdetétől működő n ag y bányai pénzverde döntő módon befolyásolta az ötvösség ko rai m eg
honosodását és gyors fejlődését.
Erdély nevesebb ötvösközpontjairól és ötvöscéhei belső életével kapcsolatosan több szakm unka is m egjelent.2 Ezenkívül több tanulm ány v ag y közlem ény3 tartalm az n ag y b án y ai ötvösökre vonatkozóan is é rté kes u taláso k at v ag y adalékokat, de az itteni ötvösökről és az ötvöscéh életéről egy etlen összefoglaló közlem ény sem láto tt nyom dafestéket napjainkig.
A nag y b án y ai v áro si lev éltár XV. és XVI. századi iratan y ag án ak jelen tő s hányada,, sajnos, háború v ag y tűzvész áldozata lett, k ivéve a XVI. század utolsó három évtizedének okm ányait. A XVII. század forrásanyaga, s kiv áltk ép p en a je lzett le v éltá r ún. ,,gazdasági és p o li
tikai" részlegének adatgazdagsága azonban m intha az előző évszázadok szegénységéért is kárpótolna.
K utatásainkat elsősorban en n ek felhasználására alapoztuk, de ig y e
keztünk beépíten i tanulm ányunkba általunk ism ert és hozzáférhető más term észetű forrásanyagot, b eleértv e a még itt-o tt fellelhető tárg y i em lék ek et is.
1. N agybánya első aranym űveseiről O m echin János 1408. június 28-án k elt v ég ren d eleté b ő l4 értesülünk, m elyet Simon A urifaber v á ro s
bíróként, C onradus A urifaber pedig esküdt m inőségében erősít meg.5 A XV. század első éveiben a városi tanácsban teh át k ét ötvössel is találkozunk. Ez arra enged k övetkeztetni, hogy akkoriban az ötvösség N ag y b án yán m ár e lte rje d t m esterség lehetett, de jelzi azt is, hogy az itten i ötvösök a v áro s legtehetősebb rétegéhez tarto ztak és a város vezetésében jelen tő s szerepet v ittek.
A XV. század utolsó évtizedeiben a nag y b án y ai ötvösök ország
szerte ism ertté váltak. Erről tanúskodnak H yppolit esztergom i érsek m egrendelései,6 s ezt b izo n y ítja M átyás k irá ly 1482-ben k elt p arancsa is, m elyben elrendelte, hog y a nag y b án y a i C ristianus A urifaber által készített k é t nagy k up át szálláshelyén m utassák be neki.7
A k orai nag y bány ai ötvösök között találju k továbbá M artinus A u
rifaber de Rivulo D ominarum n ev ét is, aki 1476-ban K assán h alt meg 121
és akit a város leggazdagabb polgárai között em legettek. H ag y aték áb an
véljük, hogy itteni céhük 1601-nél sokkal régebbi. M egítélésünk szerint
tári b án y ák és a pénzverde vezetősége, valam int a szomszédos te rü lete k
hogy bizonyítsa be, hol tan u lta a m esterséget, m ajd az ítélőszék elh a
tározta: „Eötwes László keresse k ed v é t a céhnek, és csináljon egy bokor k u p át".28 M ás okm ányok is azt tanúsítják, hogy a rem ekm ű sike
res elkészítése a n ag y b án y ai ötvöscéh esetéb en is a m esterré n y ilv án í
tás egyik lényeges feltéte le volt. K ivételt ez alól az elhalálozott m ester fia sem alkotott. 1638-ban Peleskei Eöttw ös Pál özvegye a k öv etkezőket vallotta: ,,... fognak ű kegyelm ek ilyen dolgot reám, hogy az m ívelte- tisnek színé alatt rem ek nélkül akartam fiam at m esterem berré tenni; rá é n is ezt felelem, hogy soha bizony meg sem gondoltam , se ű k eg y el
m eket arra nem k írtem ."23
A rem ekm ű elfogadása után a céhbe újon nan belépőnek „m ester- asztalt" k ellett adnia, m elyen a céh összes m estere részt vett. Ezenkívül belépődíjat, „beállópénzt" fizetett, am ely 1601-ben h at forint volt.
A n ag yb án yai és v árad i ötvösök 1601-ben k ö tö tt szövetsége alap já n a n agy bány ai céh a kölcsönösség tiszteletben ta rtá sá v a l v állalja, h o g y „valam ely ötvös V áradon rem ekét m egcsinálja, és az céhnek igazságát m egadja, és az váradi céhnek egyik tagja, valam ely időben V árad ró l ide az mi v áro sun kb a ak ar jönni lak ásnak okáért és az várad i céh tő l lev elet hozván, itt az mi céhünkbe azon V áradon csinált rem ek
k e l beállhasson és itt rem eket ne csináljon, hanem egy m esterasztalt és az beállópénzt, tudniillik h at forintot, tartozzék m egadni és mind- já ra s t az mi céhünknek egyik tag ja legyen".30
H asonló m egegyezés szü letett 1669-ben a nag ybányai és szatm ári ötvö scéh között is.31
A céh k öltség ein ek fedezésére a tagok különféle d íjak at fizettek.
A mi esetünkben a „bejárópénz" és a „próbaszedés-pénz" érdem el fi
gyelm et. A m ár többször is idézett P eleskei Eöttw ös Pál özvegye erre vonatkozóan azt állítja, ho gy „ . . . idvezült uram nak holta u tán is b e já ró pinzt, próbaszedis pinzt, szintén úgy, m int ű kegyilm ek közül eqy,
beszolgáltattam ."32
A XVII. században a nag ybányai ötvösök élén k é t céhm ester állott.
Bár az okiratok szó szerint nem tesznek k ü lönbséget közöttük, a v aló ságban az első és a m ásodik céhm ester között ez mégis fennállott. Ügy tűnik, hogy a céhben k ülön „látóm ester" nem volt, s a különböző m ű
hely ek b en készült ötvösm űvek ellenőrzése a k ét céhm ester feladatai közé tartozott. Á llításunk igazolására ú jra Peleskei Eöttw ös Pál özve
g y ét idézzük: „C éhm ester uram hoz oda m entem és h írre tev én m eg
mondottam,, hog y im már az műhöz én is kezdettem , hanem kegyilm etek m ikor próbát szed én hozzám is eljüvén, m elyre ű kegyilm e is megfelel-, vén, hogy m eg leh et."33
A céh közgy űlését rendszerint az első céhm ester lak ásán tarto tták . Ezeken a céhet érintő m inden k érd ést m egvitattak: így az új m esterek avatásáról a közgyűlés döntött, tanonc és segéd felvétele csak a k ö z
gyűlés beleegyezésével tö rtén h ete tt; első fokon bírásk o d tak a céh ta g ja it érintő peres ügyekben. M int a közrend éber őrei, a nag yb án y ai ötvöscéh is, a tag jai által elk ö v etett sértegetések, rágalm ak esetén és egy éb kisebb jelen tőségű ügyekben bírsággal sú jto tta a vétk eseket. Az izgága, vádaskodó m esterek től m egvonták azt a jogot, hog y a köz
gyűlésen szót k érje n ek .34 A zokat az ötvösöket, akikről bebizonyosodott, 125
hogy loptak, vag y m ások által eltu lajd o n íto tt an y ag o t dolgoztak fel, céllal születtek: megelőzni, illetve még csírájában letörni m indenféle ellenszegülést. E llenszegülésért v o n tá k felelősségre V áradi Eötwes
A lkalm azásuk szabályairól, az inasév ek számáról v ag y a n a g y bányai ötv ösleg ény ek vándorlásáról viszonylag kevés az adat. Az in a sok száma m ár a XVI. század m ásodik felében magas volt. Ennek érzé
k eltetésére csupán a rra az 1583-as tan ú k ih allg atásra utalunk, am elyben egy Ferenc n e v ű borbélyíeg én y erkölcstelen életén ek bebizonyítása során öt ötvös tan uló t is k ihallgattak, akik közül három egyazon m es
tern él dolgozott.42 A m esterétől m egszökött ötvösinast b ö rtö n b ü n tetés
sel sú jto tták .43
Az inasévek elvégzése után az ifjúból segéd lett. A kor k ö v etelm é
nyein ek m egfelelően a leg én y ek számára, több-kevesebb v ándorév („bujdosó" év) követk ezett. Ez a szabály a n ag y b ány aiakra is érv én y es volt. Az idevonatkozó lev éltári iratan y ag tan ú sága szerint a N ag y bán yán dolgozó segédek többsége V áradon, Kolozsváron, K assán v ag y más, közelebb fekvő ötvösközpontokban inaskodott, és a n ag ybányai eredetű segédek szintén főként ezeket a v áro so k at k eresté k fel. Ez utóbbiak többsége a v án d o rév e k letelte u tán visszatért N agybányára, de gy ak ran találkozunk más v ároso kb an is véglegesen letelep ed ett n ag ybányai eredetű ötvösökkel. Bánffyhunyadi Ö tvös Ján os szem élyé
ben pedig olyan n ag y b án y ai eredetű aranym űvest ism erünk meg, aki külföldön korának n eves szem élyiségévé vált.
A nagybányai váro si tanács jeg y ző k ö n y v ei m ásolatban k ét ,,Hu- niadi Eöttweös Ján o s N agybányai" aláírású és e g y ,,Bánfihuniadi"
eredetjelzövel élő, az előbbi szem ély fián ak tollából szárm azó lev elet is tartalm aznak. Az első levél 1606. m ájus 3-án K assán íródott, s benne a levél cím zettjét, T hagy Bálintot m eghatalm azzák, hogy a N agybánya h atáráb an fekvő és H unyadi ö tv ö s Ján o s tulajdo náb an levő szőlőt gon
dozza. M inket a lévéln ek főképpen az a része érdekel, am elyben Ö tvös Ján o s külföldre m enetelén ek szándékát közli.
A m ásodik levelet, am ely 1613. április 2-i keltezésű, a levélíró ugyancsak T hagynak, sógorának címzi, s egyebek m ellett közli, hogy
„Itt A ngliában, Londonban lakom, nem v ag y o k senki szolgája, hanem m agam nak való bires házban lakom és az ötvös m ívet m ívelem . Szán
dékom nem volt, hogy ennyi ideig haza ne m enjek, de m ostan Isten kegyelm essége velem lévén, m inden szándékom az, hog y ez jövendő esztendő Pünkösd n ap ján ti keg yelm eteket m eglátogassam ." Kéri só gorát, hog y ezután is v iselje g o n dját szőlőjének és a présháznak, de főként azokra a lád ákra vigyázzon, am elyek m o stohaanyjánál m arad tak: ... az ládáknak, m ely ek et ő kegyelm inél hagytam volt, k ö n y v ek k el és ónszerszám okkal rakva, m elynek regestrum a nálam vagyon, Te kegyelm ed v iseln é gondját, ho g y valam iképpen el ne tékozoltassák."
M ajd így foly tatja: „János uram nak is F o rintvereö uram nak, írtam , az m ely portékám ő kegyelm inél vagyon, hog y őkegyelm e viselné gond
ját; az kisláda, m elyben ezüst és ara n y portékám vag y o n és viszontag szerszám os láda, m elyet K assáról küldöttem v ala haza . . ."44
Az id ézett szövegrészből is kitűnik, hogy az ifjú H unyadi Ö tvös Ján o s m unkavággyal és tudásszom jjal, k ép zett em berként, célkitűzései
nek eléréséért külföldre távozott. 1613-ban Londonban m ár m int önálló ötvös dolgozott. K özben belek óstolt a term észettudom ányok s főként a v eg y tan titkaiba, olyannyira, ho gy rövidesen lem ondott az
ötvös-127
m esterség gyakorlásáról, és 1648-ban bek ö v etk ezett haláláig kizárólag a tudom ánynak élt. Idővel a londoni G resham Collegium ta n ára lett, s ko ra tudom ányos életén ek rep rezen tatív szem élyiségévé vált. Róla még halála u tá n eg y évszázaddal is m int egy ik legkiválóbb angol tu d ós
ról beszéltek.45
Külföldön dolgozó más n ag y b ány ai eredetű ötvösökről nincsenek adataink. Egy dolog azonban bizonyos: az ö tv ösleg én yek hosszú v á n dorévei a n ag y bán yaiak esetében is h o zzájárultak a m esterségbeli tudás gyarapodásához, az anyagm egm unkálás m ódszerének tökéletesedéséhez, és nem utolsósorban az új form ák és kifejezési eszközök elterjedéséhez.
S m indez biztosította az itten i ötvösm űvészetnek a kor színvonalára em elkedését.
2. M ielőtt a n ag yb án y ai ötvösök által k észített alkotások ism erte
tését m egkísérelnék, úgy véljük, elöljáróban még tisztáznunk k ell az ötvösm űvek alapanyagával, en n ek beszerzésével és a m unka m egszer
vezésével kapcsolatos n éh án y problém át.
Az általunk ism ert esetek b en a n ag ybányai ötvösök szám ára is az ezüst jelen te tte az alapanyagot. Az a ran y a t elsősorban az ezüstből k észült tá rg y a k díszítésére, ezek befu ttatására használták. K ivételt al
k otn ak egyes ékszerek (gyűrűk, karperecek, ny ak láncok stb.). Ezek többnyire aranyból készültek. D íszítőelem ként drágaköveket, csont- faragv ány ok at és sokszínű gyöngyöt használtak. Ügy tűnik, hogy az itteni m esterek ónnal v ag y egyéb kevésbé nem es alapanyaggal csak elv étv e dolgoztak.
Az erd ély i fejedelem ség időszakában az a ran y és ezüst beszerzése legtöbb város ö tvösének nehézséget okozott. Az aran y tudvalevőleg a k in cstár részére fen n tarto tt anyag volt, kereskedelm i forgalm ával és az ezzel kapcsolatos visszaélésekkel több országgyűlési végzés is fog
lalkozott. Bár a ren d elkezések az ötvösök szám ára bizonyos előnyöket biztosítottak, arany és ezüst beszerzése általáb an nehézkes vo lt.46
Ebben a tekin tetb en a n ag y b án y ai ötvösök előnyös h ely zetben vol
tak. A pén zv erd ét 1620— 1636 között a város bérelte. Szám adásaiból kiderül, hogy az a ran y a t az ezüsttől a pénzverdében v álaszto tták szét.47 Az ötvösöknek k ötelességük v o lt az aranyos ezüstöt szétválasztás cél
jából a pénzverdénél „beváltani". Az em lített szám adásokból kitűnik, hogy a n ag y b án y ai ötvösök a pénzverdétől a szükséges ezüstm ennyisé
get bárm ikor m egkaphatták. Ennek ára I. Rákóczi G yörgy uralkodásáig a b eváltási árhoz igazodott. Idővel azonban ehhez különféle illetm én y e
ket, így a „példázóbért" is hozzávették. Ezt még akkor is felszám olták, ha az ötvösök az ezüstöt n y ers v ag y szemcsés alakban vásárolták . Ezeket a tö b b letkö ltség ek et sérelm ezte a n ag y b án y ai ötvöscéh 1665-ben, am ikor m egbízottját K assára küldötte. A szepesi k am arán ak ez ügyben a n ag y bány ai v áro si tanácshoz intézett levele egy eb ek között a k ö v e t
kezőket tartalm azza: „V áradi Eötwes László az több k eg y elm etek v á rosában lakozó ötvösök n evével instála elő ttün k, jelen tv én m iként ennek előtte ha az őfelsége pénzverő házából m űre ezüstet k ív á n tak volna, az olyat példázóbér nélkül attan ak v olna nekik, hanem öregbik Rákóczi fejedelem id ejéb en Proczner Bálint kezdte először rajto k meg-128
venni az példázóbért, m ely m ivel ennek előtte nem volt, könyörge azon, hogy mi is m egengednék n ekik."48
A nagy bán yai ötvösök azonban nem csak a saját anyagukból dol
goztak. A városi tanács szám adásaiból m egállapítható, hogy főképpen a XVII. század első h a t évtizedében a v áro s éven k én t több ö tv östárgy elkészítését ren delte meg, és az ezekhez szükséges anyagot (aranyat, ezüstöt, nem egy esetben d rágakö v eket v ag y gyöngyöket is) a v áro si tanács adta‘. Ezek sú ly át mindig pontosan m egállapították, de az ö tv ö zet próbázására nincsenek adataink. A nnál több ilyen hivatkozással ta lálkozunk m agános m egrendelők esetében. Úgy tűnik, hogy főként a N agybányától távolabb fekvő h ely ségekben lakó tisztségviselők vag y nem esek, m indig próbának v e te tté k alá az általuk m egm unkálásra á t
adott nem esfém et. íg y például Bethlen István huszti v árk ap itán y a k ö v etk ező k et írja a v áro sbíró nak 1639. novem ber 28-i levelében: „Valami p o harak at ak arv án csináltatni, kegyelm edet akarom requirálni, hogy ez levelem vévén, k üldjö n egy értelm es és tudós ötvös em bert ide Huszt- ban hozzánk, kinek m agam érettem is adhassam eleiben, m iképpen k el
lessék az p o haro k at csinálni s az ezüstöt is m agam adhassam kezében;
de kegyelm ed adja eleiben, hogy az m érték m ellett próbakövet is hoz
zon m agával."49
A fenti levél köv etkezm én y ek ént a nag ybányai v árosbíró és a céh m egbízásából egy Á goston István nev ű ötvösm ester je len tk ezett Husz- ton. Tizenkét és fél g íra ezüsttel tért vissza N agybányára, Bethlen Ist
v án azon k érésével, hogy ezt a céhm esterek osszák szét a városb an dol
gozó ötvösök között, és félretéve m inden egyéb m unkájukat, szorgos
kodjanak, hogy szám ára „hat egyb en járó poharat" minél előbb elk é
szítsenek.50
A hasonló eset, am ikor egy nagyobb m egrendelésen a céhm esterek irán y ításáv a l több ötvösm ester is dolgozott, nem v olt ritka. íg y 1646 n y ará n a szatm ári v árk a p itán y h atáro zo tt sürgetésére N ag y b án ya ösz- szes ötvösei egy ideig az általa k é rt „szerszám ok" elkészítésén szor
goskodtak.51
A m esterek legtöbbször sa ját m űhelyeikben dolgoztak, de előfor
dult az is, hogy hosszabb-rövidebb időre a fejedelm i udv arb a vag y fő- tisztségviselők rezid en ciájára utaztak, hogy ott készítsék el a ráju k bízott m unkát. így 1640, 1646 és 1647-ben G yulafehérváron,52 egy m á
sik esetben pedig a kő vári v árb an dolgoznak n ag ybányai ötvösök. Ez utóbbira von atk ozik R eöthy O rbán k őv ári k ap itán y 1644 augusztusában íro tt levele: „K egyelm edet kérem , ne neh eztelje az ötvöst, Végh J á nost által küldeni hozzám, valam it akarn ék vele csináltatni, m érték et is had hozna m agával és valam i szablya és hegyes [tőrjivelyére való form ákat is."53
Az ide vonatkozó szakirodalom bizonysága szerint az a szokás, hogy egyazon nagyobb m egrendelés k iv itelezésére több m estert is b e
vontak, Erdély m ajd m inden ötvöscéhében m egfigyelhető. Ezzel ellen tétben bárm ilyen ötvösm unkának a városon k ívü l tö rtén t elvégzését a legtöbb céhszabály tilto tta.54 A nag y b án yai ötvöscéhben m eghonosodott szokások valószínűleg ebben a tek in tetb en különböztek a m ásutt ism ert céhtörvényektöl.
9 — M űvelődéstörténeti T an u lm án y o k 129
3. A n ag ybányai ötvösök tev ék en y ség e és a céh élettel kapcsolatos vagy ezek stílu sjeg yein ek részletes ism ertetésére vállalkozzunk. Bizton állítju k viszont, hogy az itteni ötvösm űhelyekből nagyon szép tárg y ak k erü ltek ki. B izonyítja ezt a m űvészi ízléséről h íres H yppolit esztergom i érsek rendelésére és m egelégedésére készült tá rg y a k nag y száma. M eg
állap ításu nk at tám asztja alá azoknak az 1476-ban összeírt ö tvösm űvek
nek a jeg y zéke is, am elyeket az 1470-ben K assára költözött M artinus A urifaber de Rivulo Dominarum hozott m agával N agybányáról.55
A felsőbányái reform átus egyház tu lajd o n áb an egy nagyon szép,
használták a v ésett és forrasztott díszítés te c h n ik áját is. A viszonylag nyos csepegtetésű" p o harakk al is találkozunk.
K eresettek v o ltak a n agybányai ötvösök készítette, henger alakú,
irata alap ján 1623-ban k észítették és adom ányozták. N ag yb án y án is
m okat a k a rt ajándékozni m agasrangú tisztségviselőknek.64
A női v iselet legfőbb dísze a p ártaö v volt, am ely — ha csak mód olvashatunk, am elyeknek többségét n ag ybányai ötvösök díszítettek.
1633-ból „pikkelyes kapcsokat" ism erünk, m elyeket kézelők vag y szok
ny ák összefogására, b iztosítására használtak; 1694-ből gyöngyökkel é k e síte tt csatokról h allh atu n k és olyan gom bokról (1628), am elyeket zom án
cozással, esetleg gyöngyökkel d íszítettek.65 132
A n ag yb án yai ötvösök term ékeit messze földön ism erték és k ed velték. M űveik nag y része azonban a v áro sb an ta lált gazdára, és a p o l
gárok k in cseslád áinak féltve őrzött érték év é lett. A nag y b án y ai céhek többsége is őrzött a váro s ötvöseitől k észített serleg ek et és a céh lako
m ákon használt más iv óedényeket.66
A rról is ism erünk XVII. századi adatokat, hogy nagy bán yai ö tv ö s
term éket gabonanem űek ellenében, a váro ssal szomszédos falvakon lakó, ny ilv án tehetősebb paraszto k n ak ad tak el.67 M indez közvetve a re n e szánsz m űvészi ízlés te rjed é sé t eredm ényezte.
★
A XVII. század utolsó évtizedeiben N agybánya és k ö rn y ék e foko
zatosan h adszín térré vált, m ajd H absburg fennhatóság alá került. Ez
zel eg y idejűleg m egindult az itten i ötvösség gyors hany atlása. Az ö t
vösök egy része más váro so k ba költözött, a fiatalok jövedelm ezőbb foglalkozást k erestek . K övetkezésként az a város, am ely még 1669-ben is 11— 12 ötvösm ester m egélhetését biztosította, a XVII. század végén m ár alig n éh án y a t foglalkoztatott falai között. 1693-ban a nag ybányai ötvösök céhe még m egvolt, de több m int valószínű, hogy rövidesen m eg
szűnt. A m ikor M ária T erézia rend eletei alapján a n ag y b án y ai céhek is m eg ú jították statútum aikat, az itteni ötvösökről m ár em lítés sem tö rté nik. M indez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy néh án y ötvös to v ább ra is a v árosb an dolgozott, de csekély szám uk és viszonylag jelen té k telen an yag i erejü k a céh fen n ta rtását már nem tudta b iztosí
tani.
A céh felbom lásával iratai szétszóródtak. Részben ez is k ö z re já t
A céh felbom lásával iratai szétszóródtak. Részben ez is k ö z re já t