A h itelesh ely i m unka k ét ág azatra oszlott: az egyik m agánjogi je l
legű volt, és az ügyfelek bevallásain ak (fassio) felvételéből állt, a m á
sikat v alam ely közhatóság p aran csán ak v ég reh a jtása jelen tette. M ind
k ettő t részletesen m egism erhetjük a k o n vent okleveleiből.
A bevallás felv ételén ek m ódját egy 1351-ben k elt oklevélből idéz
zük: N.N. „előttünk szem élyesen m egjelenve élőszóval b ev allást te tt" 43, vagyis előadta az ügyet, am elynek írásbafoglalását k ívánta. Ha a be-38
valló v alam ilyen okból nem je len h ete tt meg szem élyesen a ko n v en t előtt, m egbízottat (ügyvéd, procurator) k ü ld h e tett m aga h ely ett, aki az illető ügyv édv alló levelével felhatalm azva (cum litteris procuratoriis) teljes jogú b ev allást te h etett.44 Az oklev elekb en az „N.N. in persona X.Y." kifejezés jelöli a bevallásn ak ezt a k ö zv etett m ódját. N éh a azt is m egem lítik a k o n v en t oklevelei, hogy a m egbízottak ügyvédvalló leveleit m ilyen fórum ok adták ki.45 K ülönböző társadalm i hov atartozású pro curatorokról v an n ak adataink, a nem esek m ellett fam ulusok,46 sőt jobbágyok is47 szerep elh ettek m egbízottként.
A kár szem élyesen, ak ár m egbízottak ú tjá n te ttek bev allást a felek, a ko nv en t az előado tt ü g y et egyszerűen írásb a foglalta. Nem v o lt te h át köteles u tán ajárn i, v ajo n az elm ondottak m egfelelnek-e a valóságnak vag y sem.48 Ez irá n y ú tev ék en y ség e te h á t a mai közjegyzőkéhez h a sonlítható, a b e v alláso k at írásb an rögzítő ira t a felek szám ára m integy bizonyságként szolgált.
A kolozsm onostori k o n v en t elő tt te tt b ev alláso kat tárg y u k szerint vizsgálva észrevehetjü k , hogy legnagyobb részük a birtokforgalom ra vonatkozik. Az eladást, ajándékozást, cserét, zálogba té te lt v a g y m eg
osztást írásba foglaló oklev elek felsorolják a b irtokokat, eladás v ag y zálogba tétel esetén pedig az összeget is feltün tetik.49
N ém iképp hasonló tá rg y ú ak a n y u g tató lev elek (litterae expedi- toriae). Ezekben a bevallók elism erték bizonyos érté k ek (hozom ány, jeg y aján dék, zálogösszeg) á tv ételét.50 Mai szóhasználattal az effajta konventi ok lev elek et n y u g ták n ak nevezhetnök.
Ingó és in g atlan v ag y o n tá rg y ak azonban tö rv én y telen úton is gaz
d át cserélhettek. A középkorban igen g y ak ran fordultak elő b irto k foglalások, jo g talan adom ányozások, v ag y pusztítások, rablások. A sé r
te tt felek a k o nv ent előtt bevallóként m egjelenve tiltako ztak a jo g sérelm ek ellen.51 Az errő l k iá llíto tt o klevelekkel fen n tarth atták elv ett b irto k aik ra vo natkozó jogaikat.
G yakori v o lt a középkori p erek során a felek közös elh atáro zásá
ból tö rténő m egegyezés m ég a v ég ítéle t m eghozatala előtt. Az ezt b i
zonyító ok lev elet a k on ven tn él te tt fassio nyom án k ap ták kézhez a fe
lek.52 P olitikai célú m egegyezés a tá rg y a az 1467. augusztus 18-án k elt kolozsm onostori k iadv ány n ak, m ely az erdélyi nem esek, szászok és székelyek M átyás k irá ly ellen k ö tö tt szövetségét foglalja írásba.53
Bevallók g y ak ran fordultak a ko n v enthez ügyvédvalló levelekért.
V elük a m egbízottak nem csak a h itelesh ely ek en teh ette k érv én y es b e vallást, hanem bárm ilyen egyházi és világi bíróságon tá rg y a lt ügyben teljes joggal k ép v iselh ették m egbízóikat. M ivel az ügyvédvalló levelek nem v o ltak tartó s érv én y ű ek ,54 a felek ritk án őrizték meg őket. Rövi
d íte tt szövegeik azonban nagy szám ban m arad tak fenn a ko n v en t XV. század közepi protocollum aiban.
Em lítettük már, h o g y a b ev allások felv ételek o r a kon ven t nem ellenőrizte az elm ondottak valóságát. H a az ügy fontossága m egköve
telte a k ülön bizonyítást, a bevalló „Istenbe v e te tt hitére, az Űr k ereszt
jé n e k je lét érin tv e" m egesküdött,55 így erősítv e fassiója hitelét. Egy végrendelkező a k a ra tá t kö zv etítő pap „az illető egyházban em elt Szűz M ária oltárra tév e a kezét" esk üt te tt a b ev allást m egelőzően.56 Az
39
1467-ben M átyás ellen szövetkező erdélyi nem esek szükségesnek lá t
ták, ho g y m egegyezésüket hosszú és ü nnepélyes form ájú eskü v el e rő sítsék meg.57
A középkori élet jellegzetességei közé tartozik, ho g y az em berek nem ism erték pontosan életkorukat, születési év ü k et általáb an nem je g y ezték meg. V iszont bizonyos jogok g y ak o rlását a tö rv én y ek m eg
h atáro zo tt életkorhoz k ö tö tté k (csak 14 éven felüliek te h ette k teljes jogú bevallást, és nag y k o rú n ak csak a 24 é v et b etö ltö tt szem élyek szám ítottak).58 Ez a társadalm i szükség hozta lé tre azokat a szám unkra m ár különös okleveleket, am elyekben a kon ven t m eg állap ítja az eléje hozott gyerm ek ek életk o rát.59 Ezeket nevezték „időlátó le v e le k é n e k (litterae revisionales).
G yakran fordultak bevallók a konventhez oklevelek átíratá sa v é gett. A középkorban ugyanis csak az ép pecsétű, jól olvasható, meg nem rongálódott ok leveleket te k in tették érvényesnek. Id ö jártáv al v i
szont m egsérü lh etett a pecsét, víz é rh ette a h árty át, elm osódhatott az írás. M egoldásként a szöveg átm ásolása kínálkozott. A k o n v en t a b e valló részéről bem utato tt o k levelet a sa já t k iad v án y áb a (transsum ptum ) foglalva írta át, a m ásolat hitelességét p ecsétjév el szavatolta. M ielőtt az átírásra sor k e rü lt volna, a bem utato tt o klevelet a hitelesh ely i k a n cellária szakem berei alaposan m egvizsgálták, nehogy h am isítv án y n ak szerezzenek é rv é n y t a hiteles m ásolattal. S zem pontjaikat az átíró ok
levél végén sorolták fel: „non rasum ": vagyis az ered etin törlés nyom ai nem m utatkoztak; „non cancellatum ": azaz nem vo lt m eghasogatva az érv én y telen ítés jeléül; „nec in aliqua sui p arte viciatum ": te h át egyik részében sem vo lt változtatás, hiba.60
A bevallók társadalm i h o v atarto zása szem pontjából vizsgálva az oklevelek tartalm át, észlelhetjük, hogy a nem esek, egyháziak stb.
fassióinak tá rg y a különféle, a váro si polgáro k azonban szinte kizárólag csak ok levélátírás v ég ett fordultak a konventhez. Az eddig átn ézett fo rrásany agb an brassói, szebeni, besztercei és tord ai polgárok egy-egy esetben, a kolozsváriak pedig tizenegy alkalom m al k érte k a k o n v en ttő l hiteles m ásolatot okleveleikről. P olgárem berek által te tt más tárg y ú b evallás csupán n ég y fordult elő.61 N em m eglepő ez a jelenség, hiszen a nem esség írásig én y ét szinte kizárólag csak a hitelesh ely ek elég ítették ki, míg a polgárok a váro si nótáriusokhoz is fordulhattak. A v áro slak ó te h át elsősorban nem esi jellegű intézm énynek érezte a h itelesh ely et.
H a bizonyos kény szerítő körü lm én yek (öregség, betegség) m iatt a bevalló nem je le n h e te tt meg K olozsm onostoron, k érésére a k o n v en t egyik ta g ja fölkereste lakhelyén, és felvette a fassiót. A b ev allást aztán a k on venti k ik ü ld ö tt beszám olója alap ján foglalták írásba. L eggyakrab
ban a v égrendelkezni ak aró k folyam odtak ehhez az eljáráshoz,62 m ert szám ukra az utazás nag y nehézséget, v ag y eg y en esen leküzdhetetlen akad ály t je le n te tt volna.
A k on v en t más m ódon is ig y ekezett m egkönnyíteni a bevallók dol
gát. Például kik ü ld te n éh án y ta g já t a nem esi congregatiókra az eset
leges fassiók felvétele végett. 1368-ban a tordai közgyűlésen (generális congregatio) m aga az ap át szerepelt kik ü ld ö ttk én t a custos és a cantor társaságában, „m onostorunk ren d ta rtása és ősi jogszokása szerint".63 40
Ezzel a k o n v e n t a k ialakulóban levő v ajd ai k an cellária teh erm en tesí
ságainak m egfelelően változott. Ik tatás (statutio) esetén összehívták az illető birtok v a g y b irto k ok szomszédait, akik esetleges ellen v etéseik et
H atárjárá s (ream bulatio metarum ) esetén a kiküld ö ttek szintén az összehívott szom szédok je len létéb en vég ezték az illető b irto k h a tá r
jeleinek felülvizsgálását, m egújítását. G yakran előfordult, hogy egyik vag y m ásik szomszéd a h atáro k adott h ely zetét sérelm esnek ítélte,
L eggyakrabban a k o n v en t egyszerű tag jai (fráter) v a g y p apjai (pres- byter, sacerdos) szerepeltek m egbízottként. A tisztségviselők (dignitarii) közül a custos v e tt részt legtöbbször a hitelesh ely i külső m unkában, a can tort és a p rio rt m ár ritkáb ban k ü ld ték ki. N agy fontosságú ügyek esetén m aga az ap át szerepelt m egbízottként.83 N éha a m onostor b irto k ain ak falusi plébánosai is közrem űködtek k o n venti k ik ü ld ö tt g y anán t.84 1435 előtt a hitelesh ely i külső m unkában a k o n v en t szerzetesi foga
dalm at nem te tt iskolázott tag jai (a k arb eli papok — clerici chori) v ag y világi alkalm azottai (a notariusok) is részt v e h ettek .85
T anulságosnak ígérkezik a kolozsm onostori kohventhez érkezett p aran cslevelek szem ügyre vétele. E m andatum okat küldőik szerint cso
p o rtosítv a v álaszt k ap h atu n k arra a kérdésre, hog y m ely hatóságok k é rte k gyak rabb an külső m unkát a konventtől. M ivel an y ag g y ű jtésü n k még nem teljes, alábbi összeállításunk csak az 1390— 1440 közötti év ek re szorítkozik. Az ebből az időszakból szárm azó parancslevelek közül 127-et néztün k át. Ezek k iállító k szerinti m egoszlása a k ö v e t
kező:
alvajda király vajda nádor országbíró királyné
53 35 28 5 4 2
Szám szerű áttek in tésü n k bő l kitűnik, hogy Erdély közigazgatásában g y ak o rlatilag az alv ajd ák n a k v o lt fontosabb szerepük. A v ajd ák at, lé v én hogy tisztségü k nem csupán h ely i jellegű, országos jelentőségű ügy ek g y ak ran távo l ta rto ttá k tartom ányuktól. A k irály i k an celláriából érkező m andátum ok közül igen sok rendel ik tatást. E paran cso k at az a d o m á n y o z á so k a t, írásb a foglaló privilégium okkal egyidőben állíto t
tá k ki.
Ha a kolozsm onostori h itelesh ely n ek a középkori Erdély életében b etö ltö tt szerepét k ív á n ju k feltárni, nem h ag y h atju k figyelm en k ív ül azt a kérdést, hogy Erdély m ely részeiből jö tte k ide a bevallók, m ely falvakba szálltak ki a m egbízottak, egyszóval m ekkora k iterjed é sű v o lt a ko n vent illetékessége. M ivel a bevallók la k h ely ét nem mindig ism er
jü k pontosan, felm érésünk a bev allásokban előforduló helység n ev ek en alapul. A legtöbb fassio Kolozs m egyei b irto k o k ra vonatkozott. Torda, Doboka, Belső-Szolnok m egyék, v alam in t F ehér m egye északi része szám íthatók m ég a k o n v en t törzsterületéhez. R itkábban fordulnak elő a bevallások ban Közép-Szolnok, K raszna, Szatm ár, Bihar és Küküllő m egyei biítok ok . S zórványosan olyan h ely ség ek re is v onatkoznak a b e vallások, m elyek a D una—Tisza m entén (Heves, Külső-Szolnok, Pest, N ógrád m egyékben) v a g y a D unántúlon (V eszprém és Győr m eg y ék ben) feküdtek. Erdély déli részén (H unyad m egyében, Brassó vidékén) fekvő b irtokok szintén szerepelnek a bevallásokban.
A k on v en t h itelesh ely i külső m u n k áján ak illetékessége azokra a hely ség ek re te rje d ki, ahova a m egbízottak kiszálltak. Ez a k ö rlet szűkebb, m int a bevallásoké, nem érin ti például a D unántúlt v ag y a Duna—Tisza m entét. K iterjed viszont néhány, a fassiókban elő nem forduló m egyére is (Ugocsa, M áram aros, Zaránd, Beszterce vidéke). A törzsterü let ez esetben is ugyanabból az öt m egyéből (Kolozs, Torda, Doboka, Belső-Szolnok, Fehér) tevődik össze. M eg k ell jegyeznünk, hogy a k o n v en t illetékesség e nem je le n te tt valam iféle kizárólagossá
got. „A h iteleshely ek a p ártatlan ság elvénél fogva egym ás szorosan v e tt te rü leté n is m űködnek."86 íg y például a leleszi k o n v en t Kolozs és D oboka m egyei b irto ko kra vonatkozó b ev alláso k at is felvett, a gyula- fehérv ári k áp talan pedig Erdély déli részén (Fehér, K üküllö m egyék) volt terü letileg illetékes.