M ilyen zenei anyag le h etett otthonos a fejedelm i udvarban? Egy
korú k o ttaan y ag h ián y a kö v etkeztében korabeli s későbbi g y ű jtem é
nyek, elszórt utalások, esetleg más u d v arral való óvatos összevetés m indössze sejteti: mit szólaltath attak meg a muzsikusok.
Ján o s Zsigm ond idejéb en az énekes-lantos rendelkezésére állott Hofgreff nyo m tato tt énekeskö ny v e (1553) és Tinódi Cronicája (1554).
Tinódi k ö ltészetét a fejedelem Csáki M ihállyal egy ütt m aga is tan u lm á
nyozta.95 A C ionica irán ti érdeklődését fokozhatták családjára s az o r
szág tö rtén eté re vo natkozó u taláso k is. Ján o s Zsigmond zeneértő lé vén, jogosan feltételezhetjük, hogy nem v o ltak idegenek szám ára a d al
lam ok sem. Liszti Ján o s feljegyzése (1568) u tal arra, hogy az erd ély i én ek esek m űsorán históriás énekek is szerepeltek, sőt sajátos v álto za
to k at is a lak íto ttak ki.96 Századunkig fennm aradt balladák az elbeszélő műfaj elterje d t voltáról, népszerűségéről vallanak .97 A K ájoni-kódex s más XVII—XVIII. századi gy ű jtem ény darabjai m ellett elszórt ad ato k bukk an nak fel a vo kális líra u dv ari h aszn álatára vonatkozóan. Báthori G ábor h istó riáját Tinódi dallam ára ének e lték a XVII. században. II. Rá
kóczi G yörgy én ek ére u tal a K ájoni-kódex N yú l-én eke. A Rákóczi-nóta változatai — román, szlovák, ru tén elem ekkel színezve — kéziratos én ek eskö ny vein kb en m aradtak fenn, de n éh án y varián s nyom tatásban is m egjelent. II. Rákóczi Ferenc éneke (G yő zhetetlen én kószálom ) szá
zadunk reform átus én ekeskö ny v eib en él tovább, népi változataiv al egyetem ben. A R ákóczi-nóta dallam -családjából n ő tt ki később a híres Rákóczi-induló. A kuruc táborban m ár elhangzott a K ét sze g én y leg én y beszélgetése, az Ő szi harm at után kezdetű s más szöveges dal, valam int a Rajta kuruc, rajta című, m elyet Esze a Csinom Palkóról szól énekkel azonosít. A S zé k i k e serve s ma is Rákóczi k eserv esek én t él a k ö ztu d at
ban. Szabolcsi Bence és M ajor Ervin 20 élő kuruc dallam ot ta rt szá
mon. T eljesebbé v álik m ajd képünk erről a zenéről, ha hozzánk is elju t az A pponyi-kódex any ag a.98
A k ó ru s-rep erto árral kap cso latban em lékeztetünk a Báthori Zsig
mond m edgyesi b eik tatásán m egszólaltatott m o tetták ra.99 E lképzelhetet
len, hogy a B áthoriaknak aján lo tt P alestrina-, valam int de M onte-dara-103
bőkből ne adtak volna elő a fejedelm i udvarban. Barlay feltételezi, vokális dallam ok hangszeres átirata is. Egyik fennm aradt Hajnal-nótánk.
részben gregorián, részben pedig p rotestán s zso ltárkezd etre is em lékez táncok: chorea, baletha, courrante, lauf, allem ande, passamezzo, volta, sarabanda stb.,107 akkor ezek még otthonosabbak leh ettek a fejedelm i udvarban. Ezek eg yikének-m ásikának m agyar v álto zatáról is tud u n k (pl. chorea hungarica, saltarello ongaro, passam ezzo ongaro, paduana ditta la ongara, m agyar polonica, m agyar allem anda).108 E táncok leg szomszéd népek dallam anyagának együ ttes felhasználását, am int ezt többek között K ájoni és Speer g y űjtem énye tan ú sítja. Ezekben a so k
E tánc, a reneszánsz gyakorlathoz híven, páros-páratlan változatban m aradt az utókorra. M ásik fontos k o ttap éld án k A z erdélyi fejed elem tánca (U ngarischer Tantz des Fürsten aus Siebenbürgen) a Stark-féle virginálkönyvből. Szabolcsi feltételezi, hogy ez azonos T h ö kö lyi Im re táncával, m ely szintén táncpár form ájában ism eretes. Ennek k ét első sora feltűnően em lékeztet a T yu ko d i nóídra, illetőleg a S zeg én y legény énekére.111
Ritka p éldák ként em líthetjü k a Bethlen idejéb en előadásra k erü lt baletteket, am elyek valószínűleg nem a későbbi tem atikus cselekm ényű darabok lehettek, hanem inkább stilizált táncok sorából keletkeztek, a hangszeres szvit szellem ében.112
M egem lítjük még a zenés isten tiszteletek et Báthori Zsigmond, ille
tőleg Bethlen G ábor idejéből. N álunk ebben az esetben nem k ell fel
tétlenül nagy eg y ü ttesre gondolnunk. Ha Rómában, 1639-ben, a h an g szeres részt (bevezető, kíséret) 1—2—3 hegedű s orgona já tszh atta,113 ily en form áció az erd élyi u d v arn ak is tö bbnyire rendelkezésére állott.
A tem plom okban is foglalkoztatott kisebb han gszeregyüttesről Dávid F erenc tiltó ren delete és az Ö reg Graduál előszava tanúskodik.114 A v e gyes m űfajú — énekhang h an g szerk ísére ttel — m egnyilatkozások közé so ro lh atju k a tem etéseken ritornellszerűen elhangzott m uzsikát, am ikor az én ekes strófát kö v etk ezetesen fúvós m uzsika v álto tta fel. Ilyenkor n yilván tem etési dallam anyagot szó laltattak meg, a hangszeres v á lto zatokban ékítések k el k ö rü lírv a az énekszólam ot, a m elódiát. Külön is ki kell em elnünk a fejedelm ek tem etéséhez kapcsolódó változatos g y a
korlatot, m ely az elh u n y t ran g ját hangsúlyozta a zene eszközeivel. E zenei m egnyilatkozások fontossága azért szám ottevő, m ert a fejedelm i tem etés bizonyos m ozzanatait nem csak a fönemesség, hanem a közép- és kisnem esek, sőt a köznép is figyelem m el k ísé rte s így h atásuk széle
sebb körben érv én y e sü lh etett.115
*
Az erdélyi fejedelm i udvar zenei életéről fentebb rajzo lt kép bizo
n y ára n agyon töredékes. A rra azonban mégis alkalm as, hogy az eddigi elképzelések felülvizsgálásának szükségét bizonyítsa.
T alálkozunk azzal a felfogással, hogy az erdélyi fejedelm i u dvar zenei életének, zenei g y ak o rlatán ak nem leh etett jelentősebb hatása, m ivel ezek a hivalkodást, az u dvari pom pát szolgálták csupán. M int
hogy a m ecénás haláláv al a külföldről toborzott együttes felbom lott, ez a zen ek u ltúra elszigetelt m aradt és nyom talanul eltűn t.116 Ezzel szem- benáll az a felfogás, m ely az egyes részeredm ények folytonosságát hangsúlyozza a XVI. század vo k ális lírájátó l és történelm i ihletésű zeneköltészetétől kezdve a m agyar udvarházi (rezidenciális) zene nag y századán át a XVIII. századig,117 illetőleg napjainkig.
A fejedelm ek zenekedvelése, zenepártolása, v ag y éppenséggel m u
zsikálása serkentőleg h ato tt környezetükre. V alóban, a zenekedvelés példái a XVI. századtól eg yre szaporodtak, Erdélyben is a zene kisebb- nagyobb m értékben szerves részét a lk o tta nem es és paraszt, polgár és diák életének. Ezzel a m egállapítással látszólagos ellentm ondásban ál
lanak a zenélést tiltó egyes rendelkezések (M arosvásárhely: 1649, Ko
lozsvár: 1653). E tilalm ak azonban a késő esti, éjjeli m ulatozásokra, 105
csend háb orításra s a vasárn ap i istentisztelet id ején kocsm ákban való m uzsikálásra, m uzsikáltatásra s a vándorzenészekre vonatkoztak. H i
szen — tu d ju k — a v ároso k is ta rto tta k m uzsikusokat (Brassó, Szeben, Kolozsvár, Beszterce stb.). V an adatunk arról, hog y a g y u lafeh érv ári szabó céh „tisztességes m usikások, hegedűsök s cimbalm osok" fogadá
sát engedélyezi. N éha, m int például az 1657-es sik ertelen lengyel h a d já rat u tá n az országgyűlés rend elt el zenélési tilalm at, de m áskor a feje
delem m aga k elt a kom oly zene védelm ére.118
A zenés ébresztőt, névnapi, ünnepi zenés köszöntőt, zenés tem etést, m uzsikusoknak a szűkebb k íséretb e való beillesztését s más zenés szo
k áso k at a rezidenciák és u d v arh ázak átv ették a fejedelm i udvartól. Ha ny ilván való túlzás is Dániel Speer m eglátása, hogy m inden m agyar nem esnek m uzsikusa volt, tény, hogy a teh etősebb főurak m uzsikust is ta rto tta k ud v aruk ban.119 A por P éter azt írja, hog y ném elyik régi e r
délyi förendű 10— 11 gyaloginast, 15— 16 étekfogót s em ellett tro m b itá
sokat, töröksíposokat, hegedűsöket, dudásokat, furulyásokat, cim balm o
sokat, ének eseket is ta rto tt.120 H a nem volt sa já t m uzsikusa a nem esi udvarnak, kölcsö n kért ily et az élet ünnepélyes alkalm aira.121
A fejedelm i ud var nem csak zenével kapcsolatos m egnyilatkozásai révén h a to tt körny ezetére, hanem eg y ü ttese já ték - és harm onizálási te ch n ik ájáv al is. K özép-erdélyi cigányzenekarok rep erto árja, zenélési m ódja — a rézfúvók (főleg a trom bita) előtérbe állítása — századunkig m egőrzött valam it a hajdani rezidenciális, udvarházi zene em lék ei
ből.122
V égigkísérve az erdélyi fejedelm i u d v ar zenei életén ek m ajdnem kétszázados útját, m egállapíthatjuk: jelentősége abb an áll, hogy felfi
gy elt az európai fórum okon kibontakozó eredm ényekre, szerencsés sza
kaszaiban találkozott ezekkel s ad o tt lehetőségeihez k ép est azok at nag y áldozatokkal — több-kevesebb sik errel — k ö zv etíte tte is Közép- és Dél- kelet-E urópa felé.
Az udvar zenei életében népi és egyetem es, népi és nem zeti e le m ek találkozása Európa más tájaiho z hasonlóan m ent végbe. Szabolcsi Bence szavaival élve, az u d var m űvészete „főúri m űvészet, de ami benne társadalm i elkülönülés és kifinom odás, legtöbbször h alv án y re f
lex a népi gondolat benne izzó, vag y mögüle előtörő, időtlen fénye s ereje m ellett. S itt ta lálju k meg m ag y arázatát annak, hogy e k o rszak főúri irodalm ának, ének k ö ltészetének jelentős — zenei szem pontjából talán legjelentősebb — dokum entum ait ú jab b an a nép között sik erü lt m egtalálni."123