• Nem Talált Eredményt

MOHÁCS TÖRTÉNETE

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "MOHÁCS TÖRTÉNETE"

Copied!
194
0
0

Teljes szövegt

(1)

MOHÁCS TÖRTÉNETE

IRTA

K Ö L K E R J Ó Z S E F

MOHÁCS HIVATALOS ÉVKÖNYVVEZETŐJE

MOHÁCS VÁROS TULAJDONA

MOHÁCSON

NYOMATOTT ROSENTHAL MARK KÖNYVNYOMDÁJÁBAN

1900

(2)
(3)

Oldal

E l ő s z ó ... 1

B e v ez eté s... 5

I. korszak. Mohács keletkezésétől 1526-ig, vagyis a török uralom kezdetéig 8 II. korszak. 1526 —1686-ig, vagyis a török uralom k o r s z a k a ... 26

III. korszak. 1686-tól, vagyis a török kiűzetésétől napjainkig ... 46

I. Közigazgatási és politikai v isz o n y o k ... 53

II. Közgazdasági v i s z o n y o k ... 102

III. Közegészségügyi v is z o n y o k ... 143

IV. Vallási viszonyok: A) Katholikus v a l l á s ... 146

B) Református v a l l á s ... 155

C) Görög keleti v a l l á s ... 156

D) Zsidó v a l l á s ... 157

V. Oktatásügyi és közmivelődési viszonyok ... 157

VI. Társadalmi v i s z o n y o k ... 175

(4)
(5)

M ohács város képviselő testületé 1897. évi novem ber 18. n ap ­ ján az évkönyvvezetésre vonatkozó szabályrendeletet m egalkotván, 245. szám ú h atáro zatáb an kim ondja, h o g y : « . . . a m egválasztandó évkönyvvezető által a folyó bejegyzéseket m egelőzőleg a község eddigi rövid tö rtén e té t is m egiratja és az évkönyvbe bejegyezteti.»

Ez a határozat a szülője jelen kis m unkának.

Szerény könyvecském teljességgel nem ta rt igényt arra, hogy abszolút történeti és irodalm i becsűnek ism erjék el. Igénye — m int e nem ben szinte ú ttö rő m unkának — sokkal kevesebb.

A m ikor kezünkbe ak ad a családi levéltárból egy sárguló levélke, elm osódó írással, alig fölism erhető betűkkel, m elyet oly igen sokszor átolvastunk már, a m elynek egész ta rta lm á t betüről- betüre kívülről tudjuk; bizonyos édes-kedves m elegség járja át szívünket, és — elolvassuk ismét. Mert hiszen ez a levélke csalá­

dunk élettörténetének egy érdekes m ozzanatát tárgyazza.

ím e csak ennyi az igénye ennek a kis m u n kának is.

S arról meg vagyok győződve, hogy ugyanaz az édes-kedves melegség fogja átjárni m inden m ohácsi lakos szivét is, ha e köny­

vecskét végig olvassa; m ert hisz, ebben a m i nagy családunk, a mi legszűkebb hazánk, a mi kedves, sok at szenvedett városunk élettörténetével fog m egism erkedni.

S ha ezen felül m unkám m ég azt a szolgálatot teljesíti, hogy talán egy h iv ato ttab b egyén által m ajd an m egírandó tökéletesebb m unkához anyagot szolgáltathat, fáradozásom nem volt czéltalan.

H a lesz mégis m unkásságom nak valam elyes erkölcsi sikere, ezt első sorban és főképen tekintetes N ém eth Béla pécsi ügyvéd urnák, várm egyénk e jeles történészének köszönhetem , aki szives volt nyolez évi k u tatásá n ak tárházából a városunk m últjára vonat­

kozó történelm i a d a to k a t rendelkezésem re bocsátani. V árosunk 1

(6)

2

történetét a XVII. századig bezárólag jav a részében az ő közlései nyom án írtam meg. K észséges öröm m el rovom le em e nagybecsű szívességéért im itt nyilvánosan is hálás köszönetem et.

K itűnő forrásul szolgált Brüstle József elhunyt olaszi plébá­

nosnak «Recensio universi Cleri Dioecesis Q uinquc-Ecclcsiensis czimü m unkája, valam int a Velics és K äm m erer által kiadott

«T örök kincstári defterek» czimü könyv. A legbővebb forrásra b u k k an tam pedig a városunk levéltárában fölfedezett községi kép­

viselő testületi jegyzőkönyvekben, a m elyek a XVIII. és XIX. század, teh át városunk közelm últja történetének teljesen hü képét tárják elénk. Ezen kívül hálásan kell fölemlítenem, hogy társadalm i egyle­

teink is készséggel b o csá to tták rendelkezésem re jegyzőkönyveiket és irom ányaikat.

V égül különösen forró köszönetét m ondok Mohács város képviselő testületének azért az igazán megtisztelő bizalm áért, mely lyel engem egyhangú választása folytán m éltónak ta rto tt e szép feladat teljesítésére és nekem ekként m ó d o t nyújtott arra, hogy szeretett városunk eddigi rövid tö rtén e té t csekély tehetséggel, de sok jó a k a ra tta l s m indenek fölött a legteljesebb történeti hűséggel egybeállithassam és m egörökíthessem .

M ohácson, 1899. évi o któber havában.

F ö l k é r J ó z s e f ,

városi pénztáros, évkönyvvezető.

(7)

MOHÁCS VÁROS TÖRTÉNETE.

1*

(8)
(9)

zésének m agyarázatára nézve kétségtelen történelm i adatokkal, okiratokkal nem rendelkezünk s igy m indezen kérdésekre inkább csak többé-kevésbé tudom ányos föltevésekkel felelhetünk meg.

H ogy m ár az őskorban is em berlakta vidék volt ez a hely, a hol városunk m a áll, vagy legalább is ennek környéke, azt kétségtelenül beigazolják azon őskori leletek, m elyeket városunk h atáráb an találtak, és m elyek részint közintézetek, részint m agán- gvüjtők tulajdonát képezik.

Őskori leletről, m elyeket M ohács vidékén találtak, dr. P osta Béla a «Baranya várm egye m últja és jelene» czimü m onográfia 176. lapján három d arab ró l em lékezik meg. Ezek:

1. E gy átfúrt csiszolt trachit-baltatöredék. Juhász-féle gyűj­

tem ény.

2. K rausz Jak ab kezei közé került 1877-ben egy 15 kilóra m enő bronz-lelet, m elynek egy része Berlinbe került az ethnogra- fiai gyűjtem énybe és a m elyből egyes p éldányokat a nemzeti m uzeum is m egszerzett.

3. La T éne Ízlésű v astőr tokjába rozsdásodva.

E p oly bizonyossá teszik az itt talált különféle róm ai k o r­

beli régészeti leletek azt is, hogy ezen k o rban is volt itt valam ilyen 1 Bár Mohács mai közigazgatási szervezeténél fogva nagyközség csupán, történetének megírásánál mégis következetesen városnak fogom nevezni. Nemcsak azért, mert a közszokásban tényleg ma is mindig a város czimmel él, és avval illetik, sőt hivatalos pecsétjének körirata is «Mohács város»; hanem azért, mert történelmi alapon e czimet ma is teljes joggal használja. Látni fogjuk, hogy Mohács már 1408-ban szabadalmas város (Civitas) volt, 1840. évben pedig a legújabb szabadalomlevél (privilegium) alapján ismét városi rangra emelkedett; ezen kivált­

ságos jogait, tehát városi jellegét pedig — bár közigazgatásilag maga-magát lefokozta nagyközséggé — forma szerint soha el nem vesztette.

(10)

6

róm ai telep. U gyanazon m unka 189. lapján m ohácsvidéki római korbeli leletek közt felsorolvák: Kézijj alakú bronzfibula töredéke, rugós tűszerkezettel. Bronz láncz-részlet. Ólom vámjegy. Bronz gyűrű stb. efféle apróbb lelet. T o v áb b á egy róm ai kőkoporsó, m elyet 1870-ben találtak s az időben a sóház egyik udvarán viz- m edenczének használtak.

Az azon k o r Írói és k u tató i azonban nem tu d ta k megegyezni abban, hogy mily róm ai elnevezés alatt kell M ohácsot keresnünk és értenünk.

Fröhlich és Csevapovics (Recens, pag. 400) A ltinum róm ai castellum m al azonosítják M ohácsot, mig K atanchich és ennek nyo­

m án H aas A ltinu m alatt K ölked községet értik.

H a azon történetírók vélem ényéhez csatlakozunk is, a kik M ohácsot A ltinum m al azonosítják, sem m i esetre sem képzelhetjük az egykori A ltinum ot a mai Mohács területén. E nnek ellent m ond k é t körülm ény. Az egyik a név, A ltinum , a m ely altus — m agas szóból eredt, tehát olyan helyet jelöl, a mely m agasabb fekvésű.

A m ásik körülm ény, hogy a róm ai castellum ok a fő útvonalak m ellett épültek; m ár pedig a ró m aiaktól fenm aradt itinerarium ok- ból és egyéb történeti em lékekből az m egállapított tény, hogy az országút a róm aiak idejében L ancsuk felé egyenest délnek irányult F öld v ár (Sátoristye) irányában. E zt a két körülm ényt figyelembe véve az egykori A ltinum ot a m ai b a a r—lancsuki országút felett a hegyben, közel L ancsukhoz kell képzelnünk.

M indezt történeti kútfők alapján bőven és érdekesen fejtegeti dr. P osta Béla a «Baranya m últja és jelene» czimü m onográfiában (II. köt. 78., 82., 176., 187. lap).

A m ily bizonyosnak vehetjük azonban azt, hogy e vidék m ár az őskorban, valam int a róm aiak k orában és a népvándorlások idejében benépesített terület volt, m ert hiszen term észeti viszonyai­

nál fogva ép oly kívánatos terület volt az ősem ber szám ára, mint a mily kitűnő szolgálatot te tt a hóditó ró m aiaknak; ép oly való­

színű, hogy m indezen régibb helységek nem azonosíthatók a mai M ohácscsal, vagyis a m a i Mohács — úgy látszik — nem közve­

tetten fo lyta tá sa am azoknak.

É pen azért, a m ikor a m ai M ohács tö rténetének m egírásáról van szó, kevésbé érdekel bennünket annak a kérdésnek vitatása és eldöntése, hogy mi volt városunk helyén a régm últ időben;

m int inkább érdekel bennünket annak a kérdésnek a megfejtése,

(11)

m ikor és hogyan keletkezett és fejlődött ki történelm ileg a m a i Mohács.

V árosunk tö rtén e té t k ét évszám három korszakra osztja. Ez a két szám városunk élettörténetében két valóságos sirkó'. E nnek a két évszám nak a szom orú em léke vér és füst, m ert ebben a két évben városunk úgyszólván végképen eltűnt a föld színéről.

H a a P hönix-m adárról ism eretes rege valaha jogosult alk al­

m azásra talált, bizonyára a legjogosultabban alkalm azhatjuk Mo­

hácsra, mely a szó legszorosabb értelm ében kétszer kelt m egifjodva uj életre — hamvaiból.

Ez a k ét évszám: 1526 és 1686. Ehhez kép est városunk tö r­

ténetének m egírását a következő három korszak szerint oszthatjuk be: I. korszak. M ohács keletkezésétől 1526-ig, vagyis a törö k uralom kezdetéig. II. korszak. 1526— 1686-ig, vagyis a törö k uralom k o r­

szaka. III. korszak. 1686— 1898-ig, vagyis a török uralom alól való felszabadulástól napjainkig.

(12)

I. K O RSZAK.

Mohács keletkezésétől 1526-ig, vagyis a török uralom kezdetéig.

M ohács keletkezése, m egalakulása m inden valószínűség szerint egyidejű m agával a hon alapit ássál. A m ikor ugyanis őseink a honfoglalás nagy m üvét befejezték és m ag u k at az állandó letele­

pedésre végleg elhatározták, azon őseink, a kik azonnal a föld- miveléssel és halászattal, szóval a gazdálkodással foglalkoztak, falvakat alapítottak, vagy az itt talált falvakat elfoglalták és azok­

ban végleg m egtelepedtek. E rre enged következtetnünk a m agyar elnevezés, továbbá hogy lakói között — a m int látni fogjuk — a m ohácsi vészig tisztán m a g ya r hangzású neveket találunk és végre, hogy városunk m a i nevével (latin írással) m á r 1093. évben találkozunk.

Az országos levéltárban t. i. D L. 3200. szám alatt egy töre­

dékes alakú, hiányos szövegű h árty alap o t őriznek, a m elyben Paulus ju d e x curiae domini regis, a nyulszigcti apáczáknak Csele és Jenő közsé­

gek b ő l álló b irto k ára vonatkozó intézkedések közben, egyebek közt m int h a tá ro k a t felemlíti L an ch u k és Mohach falukat. 1 M inthogy pedig az ezen okm ányban hivatkozott 1093. évben m ár m int határt képező, tehát kész és ism eretes falu szerepel, fenti föltevésünk tel­

jesen jogosult, hogy M ohács a houalapitás befejeztével, de legalább is Szent István idejében m ár ism ert falu volt. S mivel m ár akkor is Mohach néven szerepelt, látni való az is, hogy városunk eredeti nevét több, m int 800 éven át változatlanul m egtartotta.

1 Ezen okirat hivatalos másolatát jelen történeti munka okiratgyüjteménye számára megszereztem. Ezt az okiratot ugyanis méltán tekinthetjük városunk keresztlevelének, mert ez a legrégibb eddig ismert okirat, melyben városunk neve előfordul.

(13)

N evét ném elyek szerint nép-etym ologiai alapon akként nyerte, hogy az itt először letelepedett halászok m ohából készítettek m a­

guknak ágyakat és a «moh-ágy» változott át idővel «M ohács»-ra.1 Ez az állítás azonban — bárm ily tetszetős — kevésbé valószínű.

Ism erünk ugyan ilyen alakulást, pl. S om ogy várm egyében fekvő H árságy községe, m ely ugyanily m agyarázattal hárs-ágyból (hársfával b eü ltetett területen épült falu) keletkezett, vagy várm e­

gyénkben Szil-ágy (szilfában bővelkedő vidék) stb. D e ezek a községek mai napig H árságy, Szilágy nevet viselnek, s azt sem m i­

vel sem lehet megokolni, vagy m egérthetővé tenni, m iért változott volna át M ohágy — m ely szó igy is egészen jó m agyar hangzású — úgyszólván születése után azonnal M ohácsra; m ert hiszen keletke­

zésének legelső éveiben, m ár 1093-ban Mohach név alatt szerepel.

Ez tehát csupán egy közönséges népm ese s kom olyan épen nem vehető; m ert semmiféle történelm i ad a tta l m eg nem okolható, sőt épen a történelm i ad a to k a leghatáro zo ttab b an megczáfolják.

Ez különben m aga is városunk régisége m ellett bizonyít, m ert a nagy, sok százados m últtal dicsekvő városok és helységek keletkezésének történ ete közönségesen és legtöbbnyire népm eséken, m ondákon alapul.

T ö b b valószínűséggel bir ennél az a vélelem, m ely szerint a régi időben a «moha» szónak nem a m ai értem énye volt, hanem úgy látszik, a viz fogalm ához tartozó valam ilyen m ás dolognak, pl. ingovány, pocséta, láp, m ocsár vagy effélének jelzéséül szolgált.

S igy — mivel a régi okm ányokban a cs, ács, écs helyhépzö gya­

nánt szerepel — lett belőle arra való tekintettel, hogy a község a D una folyam partján, tehát ingoványos, m ocsaras, szóval mohás helyen é p ü lt: Mohács.

A zt látjuk ugyanis, hogy a községek elnevezése legtöbbnyire a terepviszonyokból, a term észeti alakulásokból és a vidék jelle­

géből eredt; ilyenek pl. Bodzás, K ökényes, flan to s, K övesd, Sásd, N ádasd stb. M ohácshoz hasonló alakulások pedig a régibb helyek közt pl. Jebecs, Patacs, Szabolcs, Szembecs (t. i. D una-Szekcsővel szemben, B áthm onostori László által a XV. században épített favár).

1 Dr. Tárnái Károly mohácsi ügyvéd közleménye a «Pécsi Figyelő» 1893.

évi 85. számában.

(14)

10

A «moha» szónak akkori, a m aitól elütő' értem énye m ellett bizonyítanak pl. «Moha, M oha-réve» stb. helynevek.

K özségünk Szent István idejében még királyi birtok lehetett, m ert, b ár M ohácsot a létező kutforrások alapján általában évszáza­

dokon keresztül mindig püspöki birtoknak ism erjük, tudjuk azt is, hogy Szent István a pécsi püspökségnek csak a tizedet adta, nem pedig ingatlan birtokot.

Legvalószínűbb, hogy m agát a b irto k o t a p é c s i' püspökség Szent László királytól kapta. E rre joggal következtethetünk azon történeti tényből, hogy Szent László ugyanezen időben eme vidéken más adom ányt is tett. Nevezetesen ugyancsak 1093. évben adta a bátai ap á tn a k N agy-N yárád községet, a mely község északi ha­

tárán akkor K erekegyház (egy erdőben levő tem plom ) és L aym ér község állottak.

H ogy azt a kevés történelm i adatot, a m it városunk legrégibb m últjából a különböző o kiratok szám unkra m egm entettek, kellőkép m egérthessük és városunk akkori szerepéről és jelentőségéről eléggé tiszta képet alkothassunk; föltétlenül szükséges előzőleg m egism er­

kednünk az akkori terepviszonyokkal, a község határával és azon szom szédos községekkel, m elyek vonatkozással bírnak Mohács akkori történetére.

M ohácstól déli irányban volt K ölked (Kewlkcd, Kulked, K elkedy, K ulkcdy) község, m elyről a legrégibb okiratoknak egyike, az 1015. évből való, em lékezik meg. E szerint Szent István király ezt a falut a pécsváradi ap átság n ak adom ányozta, a mely ennek jóidéig birto k áb an is m aradt. K ésőbb azonban K ölked a pécsi püspök b irto k áb a m ent át. Ezen okirat K ölked határait jelezvén, azt m ondja, hogy h atára északról szilfa (vagyis erdőség), nyugatról K ubalai (kőbálvány).

M ohácstól délnyugoti irányban volt L ay m ér községe, a melyről a Zichy-codex különösen sok följegyzést tartalm az. M egtudjuk ezekből pl. hogy 1278-ban Lőrincz és Tam ás, aztán Lőrincznek és S ám sonnak fiai és más L ay m ér községbeli nem esek birtokaikat és a «szent keresztről nevezett egyház» p atronátusi jo g át eladták K em ény (Kemyn) Illésnek és fiainak.1 1322-ből olvassuk, hogy János, laym éri Jánosnak fia (filius Joannis de L aym ér) a Cykadori és Schibigiuni (Zebegény) apátság, valam int a püspöki birtokot

Koller IV. 413.

(15)

képező' K ulked (Kölked) község m elletti b irto k át E gidiusnak «filio C haata de Beechey» ad ta el.1 U gyanez vette m eg 1331-ben Bitó (Bitow) laym éri b irto k át is, 26 hold szántóföldet és egy szessziót.2 L aym ért késó'bb (1334-ben) m egosztják Beechey Im re fiai, Tó'tős és Veszős s G yula fia, Jak a b .3 U gyanezen évben já r közben a m egosztozkodásnál Com es Paulus, ju d e x curiae regiae 4 és 1335-ben a barátságos osztályt akként hozta köztük létre, hogy Tó'tős és Veszó's átengedtek Jak ab részére saját birtokukból 20 h o ld at.5 Mikor pedig ez a Jak a b örökösök nélkül halt el 1344. évben, ennek birto k át I. L ajos király T ető sn ek (de Beechey) adom ányozta sok­

szoros és hűséges szolgálatainak m egjutalm azására.6 Ez a Tó'tős ile Beechey különben mint m agister janitorum regis sz e re p e l7 stb.

M ohácstól végül északra a mai Csele p a ta k m ellett a cselei hegyoldalban feküdt Csele (Cseley) község, késó'bb Kis-Csele és N agy-Csele,8 mely utóbbi előbb lett várossá, m int Mohács. A cselei birtok részben a lápon, részben a p arto k felett húzódott egész a C salina-hegy nyugoti lejtőjéig, a hol J e n ő 9 (Jenew) község feküdt.

Ezekről röviden csak a következőket:

A pécsi káptalan 1248-ban kiad egy okiratot, m elynek tárgya az, hogy a Kalán nem zetségből szárm azó testvérek, G ergely fiai, a cselei birto k o t N ana com esnek ad ták á t.10 Késó'bb a pécsváradi konvent által 1274. évben kiállított okiratból pedig arról szerzünk tudom ást, hogy ez a Comes N ana, feleségével egyetértőleg, m int­

hogy örökösük nem volt, cselei b irto k u k at m inden tartozékaival együtt, kivéve azt a helyet, a hol kastélyuk állott, örök tulajdonul adom ányozták a boldogságos Szűzről nevezett nyulszigeti (M argit­

sziget) apáczáknak.11 111

H a m egem lítjük, hogy L ancsuk (L anchok, L onchuk, Lanchó), Maiss (Mois, Moysa), N yárád (Narad), Boly (Ból) ak k o r m ár szintén léteztek, s hogy a D una közvetetlen közelében fent D una-Szekcső, alant pedig Kis-Kőszeg akkor igen jelentékeny helyek voltak, im m ár tudunk annyit, a miből a községünkre vonatkozó történelm i föl­

jegyzéseket m egérthetjük.

1 Zichy-cod. I. 241. — 2 U. o. 379. — 3 U. ο. I. 428. — 4 U o. 435. — :> U. o. 441. — 0 U. o. 446. — 7 U. ο. II. 81. — 8 Ezen község neve és emléke lenm aradt: a «Csele patak», «cselei völgy», «cselei hegy» stb. nevezetek alatt. — ,J Az a vidék ma is «jenyei dűlő». Ott a jenyei rét, jenyei völgy, jenyei árok. — 111 Zichy-cod. III. 433. — 11 Fejér-cod. VII. 2. 321.

(16)

12

Laym ér, Csele és Jenő egykori községek fölem litését és rövid m egism ertetését annyival is inkább szükségesnek tarto ttam , m ert ez tulajdonképen a legszorosabban beletartozik M ohács történe­

tének keretébe; m inthogy a mai M ohács h atára jóform án m agában foglalja em e községeket, nem csak politikailag, hanem egyházilag is, a m ennyiben L ay m é r is, m eg Csele is külön-külön plébániákat alk o ttak annak idején. A laym cri tem plom ról a fent idézett föl­

jegyzések tesznek bizonyságot, a cselei plébániának létezéséről pedig a pápai adólajstrom okból szerzünk tudom ást. Ezekben az adólajstrom okban olvassuk, hogy 1333-ban Cosmas sacerdos de Csele solvit 20 banales; 1334-ben Cosm as de Csele solvit 20 b a­

nales; 1335-ben C osm as de Cscley solvit 30 banales. Ugyanezen évben pedig Petrus de Mohács solvit 15 ban ales.1 A mely utóbbi a d a t kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a XIV. században a cselei plébánia sokkal tekintélyesebb volt, m int a mohácsi, mert épen kétszeres összeggel adózott a pápának.

M indezeket tudva m ár m ost tisztában lehetünk az akkori M ohácscsal. L átjuk, hogy a Kölked, L aym ér, Jenő és Csele köz­

ségek közé ékelt M ohács falu a m ainál sokszorta szükebb határok­

kal bírt; köröskörül jelentékeny u rad alm ak tó l határolva, egyelőre a továbbfejlődés m inden előfeltételétől m eg volt fosztva és igy a X II— XIII. században egészen jelentéktelen falucska lehetett. S ha veszszük, hogy a m ohácsi sziget sem m i m ódon nem volt védve a D una árja ellen és igy sokszor éveken át teljesen hasznavehetetlen volt, m egértjük azt is, hogy a pécsi püspöknek em e b irto k a azon időben nem valam i n agyértékü lehetett.

D e eltekintve a közvetetten szom szédságban levő verseny­

társaktól, ez időben m ár azért sem vergődhetett jelentőségre és nem ju th a to tt vezérszerephez, m ert a D una m entén fent is, alant is k é t különösen hatalm as versenytársa a k a d t D una-Szekcső és Kis-Kőszeg (Battina) községekben. E zek a hatalm as olygarchák, a H erczeg-család, b irto k át képezték, kik az egész vidék fölött évszá­

zadokon át uralkodtak. A család egyik ága Kis-Kőszegen virágzott, a hol hajdan a pálosoknak volt m onostora. Ezen szerzetesek a gazdászat m inden ág á t mivelvén, a püspöki b irto k k al szemben gazdászati tekintetből is erős versenytársnak bizonyultak.

Ilyen hatalm as szom szédok m ellett, annyi jelentékeny község

1 Koller 11.

(17)

közé szorulva, városunknak, a m ely X I—XIV. századokban egy­

szerű falu volt, összes történelm e abból a h atalm askodási esetek­

ből állott, m elyet lakói a szom széd birtokosok, különösen a nyul- szigeti apáczák és m ások ellen elkövettek.

Ilyen történelm ileg följegyzett h atalm askodási esetek pl. az alábbiak: 13'23-ban a pécsváradi konvent levelet adott ki, mely szerint Mohács a pécsi püspöké. E nnek officiálisa T em o k E gyed, T em o k P éter testvére, C huda Gergely, D énes fia, Miklós, Kescecu fia, A ndrás és Mohács összes lakossága a nyulszigcti apáczák Cseley nevű birtokán h atalm ask o d ást követtek el, a m ennyiben ez úrnők p ro k u rá to rá t (m eghatalm azottját) S ebereket m egverték és azok halas tavait elfoglalták.1

1331-ben a cselei birto k elleni ezen hatalm askodás ism étlő­

dik. A helyet az okm ány «M ohach»-nak nevezi és Cselével szem ­ ben akként tünteti föl, m intha az a D una túlsó partján feküdnék, azaz nem ugyanazon oldalon, m int C sele;2 m iből az látszik és következik, hogy M ohács azon időben m ég nem a Duna jo b b partján, hanem a szigetben feküdt. U gyanezt látszik igazolni az 134-3-ban B odrogm egyében kelt egy közgyűlési határo zat is.3 E bből m egtudjuk ugyanis, hogy H erczeg Péter, bodrogm egyei főispán ellen Gallics pécsi k anonok azon panaszt em elte, hogy nem csak a m aga birtokain szedett a pécsi püspöki alattvalóktól vám ot, h olott ezeknek általában vám m entességi jo g u k volt, hanem még M ohácsnál is a folyón vám ot szed, m ikor M ohácsra á t és vissza akarnak menni. V agy m ég valószínűbben azt következtet­

hetjük, hogy M ohács a D una m indkét p artján ép ü lt volt és csak későbben épült egészen a jo b b parto n föl, a hol azt a XVI. szá­

zadban találjuk.

A pécsi káp talan 1333-ban azt bizonyítja, hogy László pécsi p üspök m ohácsi jobb ág y ai a nyulszigeti apáczáknak egyik Miklós nevű jo b bágyán elkövetett em berölésért járó vérdijt m eg­

fizették.4

1359-ben Beechey T őtősnek (Teutus) fiai: Miklós és László, hatalm askodást követtek el a pécsi püspöknek M ihály nevű m o­

hácsi (Moliac) jo b b ág y a ellen; ebből és egyéb h atalm ask o d áso k ­ ból később p ö r fejlődött, m ely csak 1367-ben ért véget.5

1 Fejér VIII. 495. — 2 U. o. 525. - 3 Fejér IX. 1. 143. — 4 Dl. 2788. — 5 Zichy III. 328., 332.

(18)

14

1374-ből olvassuk, hogy a pécsi püspöknek jobbágyai L an­

csuk, N yárád és M ohácsról többen cs T rcu tu l (Trötöl) János m esternek officiálisa M ohácsról, valam int Mohács püspöki jobbágyai stb. h atalm ask o d á st követtek el T ő tő s fia László ellen, ennek L aym ér, M aysa (Moiss) és L oncha nevű birtokain.1

1380-ban Bálint pécsi p üspök m ohácsi officialisát (gazdatiszt) C hatut (Csató) tan ú n ak hívták, a ki T ő tő s László ellen ennek laki birtokán (Főherczeglak) hatalm ask o d ik .2

Ugyanazon időben Csató János Mihály pécsi várnagygyal T őtős Lászlónak K erekegyház és M aysa nevű birtokán a határ­

jeleket rom bolják szét.3

1389-ben a pécsi püspö k n ek m ohácsi officialisát Gyó'rfi S oldus (Zsoldos) P álnak hívják. Ez összeszedvén a püspöknek mohácsi, szabari, himesházi, kátolyi és neovadi jobbágyait, hatal­

m askodást követnek el T ő tő s unokája, L ászlónak majsi birtokán, elvevén ennek egész term ését.4

Csató János, a m ár fentebb em lített püspöki officialis pedig ugyanezen időben T ő tő s unokája, L ászlónak L ak nevű birtokán g arázd á lk o d o tt,5 m ely ügyben a vizsgálatot a püspök ellen még azon év folyam án teljesítik.6

Bár ezen folytonos hatalm ask o d áso k folytán Mohács term é­

szetszerűleg anyagiakban gyarapodván, m ind jo b b an és jobban em elkedett és fejlődött; m ind a m ellett m égsem igen boldogult a pécsi p üspök különösen közvetetlen szomszédai, a nyulszigeti apá- czák birtokával szem ben és ezen hatalm as versenytársától tényleg csak a tö rö k ö k utján szabadult m eg s b irto k u k at csakis a törö­

kök kiűzése után csatolta a m agáéhoz.

A nyulszigeti apáczák jogutódai, a pozsonyi apáczák a «Neo aquistica commissio» előtt törvényes utón k eresték is a hajdani Csele nevű b irto k u k at és annak tartozékait; de m iután Csele nevű község ezen időben m ár épen nem létezett, igy a bíróság az apáczák részére azt m eg nem ítélhette. A m agyarázata pedig körülbelül az, hogy a XVII. században M ohácsra letelepedett rácz- ság e hely nevét az ő nyelvi sajátosságával Cselinre ferdítette el.

S mivel az beigazolást nyert, hogy Cselin puszta a XVIII. század elején tényleg m ár M ohács tarto zék át képezte, ennek alapján a p ü sp ö k a hajdani Cselét saját birto k ai közé kebelezte be.

1 Zichy III. 579. — 2 Zichy IV. 151. — 3 Zichy IV. 152. — 4 Zichy [V.

381. — 5 Zichy IV. 383. — 6 Zichy IV. 404.

(19)

Igen figyelemre m éltó m egjegyzést találunk M ohácsra v onat­

kozólag 1333-ban, a hol az idevágó történelm i okirat m egem lítvén M ohács lakosságát, azt m ondja: «hospites de villa M ohach», azaz: a m ohácsi jövevények. E nnek csak az lehet a m agyarázata, hogy a mi­

dőn a tatárpusztitás végig dúlt hazánkon, ennek vészes nyom ai B ara­

nyában s igy M ohácson is m utatkoztak. A p üspök tehát M ohács m eg­

ritkult lakosságának kiegészítéséül idegen népeket telepített le, m ert hospes alatt ilyeneket kell értenünk. Ezen jövevények a történelm i följegyzések szerint többnyire kézm ivesek és leginkább az építke­

zésekhez értők voltak, úgym int: kfímives, kőfaragó, szobrász, a ra ­ nyozó stb. A m iből indokoltan azon következtetésre ju th atu n k , hogy a püspök valószínűleg valam i nagyobbszerü tem plom építését tervezhette. A zt ugyanis m ár föntebb, a pápai adólajstrom okból m egtudjuk, hogy M ohach vagy M ohácz ak k o r m ár kath. plébániá­

val bírt, m ég pedig az adó összegéből következtetve m ár elég jelentékeny lehetett e plébánia.

T örténelm ileg is érdekes, de jellem ző e m ellett azon kor p ap i fegyelm ére a következő eset:

1400-ban a m ohácsi plébánost V örös (Rufus) S ebestyénnek hívják. E gy éjjel kertjébe idegenek vetődtek. A házbeliek felköl- tö tték őt, hogy azokat elűzze. O erős szavakkal szól rá a lárm á- zókra, mire azok egész m éltatlanul m egtám adják őt. E rre szolgáinak parancsot adott, hogy űzzék el a lárm ázókat, de ne bántalm azzák őket (non tam en offendant), m aga pedig aludni tért. Pál az egyik tám ad ó t nyilhegygyel úgy m eglőtte, hogy h arm a d n ap ra m eghalt.

S e m iatt a plébános, m int em berölésben közrem űködő, kénytelen a pápához a defectu lenitatis föloldozásért folyam odni.1 Rufus azon­

ban nem sokáig élvezhette a plébániát, m ert m ár 1401-ben olvassuk, hogy a p ápa Pál fiát: S ebestyént erősítette m eg a m ohácsi p léb á­

nián, m ely okirat a helyet Mohacz-nak írja.2 T örténelm i érdekességet kölcsönöz ez okm ánynak főképen az, m ert ebből tud ju k meg, hogy városunk akkori tem plom a M ária tiszteletére volt szentelve.

V árosunk ezen időben m ár m indinkább kiem elkedik a h o ­ mályból, folyton és jelentékenyen em elkedik. A m it bizonyít egye­

b ek között az is, hogy a fentebb vázolt h atalm askodási ügyben a püspöki em berek élén a püspöknek m ohácsi gazdasági intézőjével egyetem ben a pécsi várnagy is állott és pedig azon a czimen,

1 Mon. vat. I—IX. 185. — 2 Mon. vat. I—IX. 388.

(20)

16

hogy fizetésében ő bírta K ölkedet. Ez az okirat a püspöki intézőt m ár Comes-nek nevezi, a mi ab b a n az időben m agas czimzés volt. Ez a m agasabb czimzés kétségtelenül nagyobb és tekintélye­

sebb hatalm i körének kifolyása. Úgy látszik egyébként, hogy ez a Com es állott egyúttal M ohács községnek élén.'

1401-től 1408-ig M ohácsra vonatkozó érdekesebb történelm i följegyzést nem ism erünk. Annál m eglepőbb és városunkra nézve annál nagyobb érdekességgel és jelentőséggel bir egy 1408-iki okirat, m ely arról szól, hogy bizonyos hatalm askodási ügyben alperes három helynek piaczán való kikiáltással idéztetett meg;

ezen helyek közt van Civitas Mohach is. Ezen időtájt tehát Mo­

hács a városok sorába em elkedett és ezen időtől fogva minden o kiratban m ajd m int civitas, m ajd m int oppidum fordul elő, vagyis a szabadalm as városok rangsorozatába ju to tt. Minden bizonynyal a pécsi p üspök eszközölte ki e szabadalm at (privilé­

gium ot) Zsigm ond királytól.2

Ezzel M ohács további em elkedésének leglényegesebb előfel­

tételéhez ju to tt, m ert a civitas m ég több, m int az oppidum. Míg az utóbbi szó t. i. a megerősített egyszerűbb városok jelzéséül is szolgált; addig a «civitas» nevezet alatt előforduló városok sokkal nagyobb jogkörrel látszanak bírni. E nnek lakói m ár nem voltak egyszerű lakosok, m ég kevésbé jobbágyok, hanem valósággal pol­

gárok (cives).

T ényleg M ohács lakóit polgároknak (cives) nevezi 1412-ben egy okirat.3 H ogy a későbbi o k irato k m ár többnyire oppidum nak nevezik városunkat, annak talán az lehet a m agyarázata, hogy városunkat a későbbi időben a fenyegető tö rö k pusztítások elleni sikeresebb védekezés czéljából körülsánczolták és m egerősítették s az ily városokat általáb an o p p idum nak nevezték volt azon időkben.

A lakosok teh át — úgy látszik — szinte ném i nemesi elő­

jogo k k al b írn ak ; m utatja ezt egyebek között pl. az is, hogy az egyetem ek régi indexeiben mohácsiakat találunk. így pl. 1430-ban a bécsi egyetem en tan u lt D em eter fia: Mihály M ohácsról.4

M ohács népe azonban to v áb b ra is a pécsi p ü sp ö k alattvalója m arad. K ésőbbi időben, legkivált a közelm últban m indig «incolae 1

1 Zichy IV. 549. - 2 Zichy V. 559. - Károly «Magyar tanulók» 71. 1.

3 Dl. 9854. 4 Dr. Schrauf

(21)

privilegiati episcopalis oppidi» (kiváltságos fiispöki város lakói) elnevezés alatt szerepel.1

Csak term észetes dolognak kell tartanunk, hogy a városnak ezen haladása és kiváltságai a város lak ó it további hatalm i ter­

jeszkedésekre ingerelték.

1435-ben M ohács lakosai — az okirat itt oppidum ot em lít — nagy hatalm ask o d ást követtek el a nyulszigeti apáczák Csele nevű birtokán, a m ely ügyben a következő évben Lévai Cseh P éter m achói bán, a ki ak k o r egyúttal B aranya várm egye főispánja volt, ítéletet hozott.

E pörbeli iratok érdekes részleteket tartalm azn ak Csele és M ohács városok közti h atárjárás tekintetében; de az okiratnak legfőbb történeti érdekességét képezi a mi városunk szem pontjából azon körülm ény, hogy ezen p ö rira tb a n M ohács város lakosai név- szerint felsorolvák, és ezen okm ány is azt bizonyítja, hogy városunk­

nak keletkezésétől kezdve a m ohácsi vészig tiszta m agyar törzs­

lakossága volt, m ert a fölsorolt m ohácsi polgárok neve kivétel nélkül m ind m agyar hangzású; egyetlen rácz vagy ném et név sincs abban.

1457-ben, a m időn Miklós püspök, V. László titkos kanczel- lárja M áré várát elfoglalja, de késő b b Tőtó's László királyi kincs­

tartónak és fiának, Péternek, ism ét visszaadta, ez ügyben M ohács­

ról M árk nevű egyén szerepel.2 A mi világosan bizonyítja, hogy Mohács történ ete azon időben a pécsi p ü sp ö k viselt dolgaiból alakul leginkább.

1467-ben a T rinitáson ta rto tt m egyegyülésen beigazolást nyert, hogy azon év pünkösd k eddjén S zentpéteri János, a pécsi p ü spöknek m ohácsi intézője, több m ohácsi jobbágygyal, névszerint:

G ere A ntal, K alm ár Balázs és Csapó Benedekkel, T ő tő s Lászlónak m ajsai b irtokáról a b a rm o k a t elh ajto tták .3

1478-ból olvassuk, hogy egy Zsigm ond pécsi p ü sp ö k által a nyulszigeti apáczák ellen Cselén tám aszto tt hatalm askodási ügyben, m elyben a pécsi m indkét k áp tala n n ak tö b b tag ja is részt vesz, előfordul Comes K akas Lőrincz, ki a m ohácsi püspöki udvar pro- vizora és T hek e János, nyugalm azott m ohácsi intéző.4

Ugyanezen évben m ár m aga M átyás király is foglalkozik az 1

1 Lásd közgyük jkvek a XVIII. és XIX. században. — 2 Zsélyi levéltár 213: 2260. — 3 U. o. 213: 2786. - 4 Koller IV. 414.

2

(22)

18

apáczák ügyével és biztosokat küld ki. Ezek B aranya vármegye nem eseiből tanu k k én t igen so k at idéznek meg, köztük Bakos Lő- rinczet, M ohácsnak akkori főnöket, a ki a hírneves Zalavári (güns- bergi) családnak a m ai G yula pusztáról elnevezett G yulai család­

ágából szárm azott s igy B aranyában előkelő állást foglalt el.1 1500-ban a R óm ában levő Szent L élek-társulat anyakönyvé­

ben találjuk följegyezve m ohácsi lakosokként: F óris G ergelyt,2 Z akart (Szakály), M árkot és népeiket.11

Ezen időtől kezdve a m ohácsi vészig városunkra vonatkozó okiratról nem tudunk. D e tudvalevő az országos történelem ből, hogy a tö rö k a XVI. század elején m ár előkészíteni igyekezvén ú tját M agyarországba, a D una jo b b p artján levő nagy hadutat egyes sűrűbb betö rések által folyton pusztította. E m iatt m ár ez időben M ohácsnak és vidékének állapota felettébb siralm as lehe­

tett. íg y tudvalevő, hogy a M ohács közelében levő zebegényi m o­

n ostort lakói m ár a X V . század végén elhagyták; a gechi (Géta) m onostor tem plom a pedig a m ohácsi csata idejében m ár rom ok­

ban hevert s a törököknek hátvédül szolgált. T u d ju k a történelm i följegyzésekből, hogy a tö rö k dúlások a D una m entén föl egész Bátáig h alad ta k fel, s igy városunk e b etörések siralm as áldo­

zata volt.

U gyancsak hazánk történelm éből tudjuk, hogy II. Lajos cse­

kély hadával m ár 1521. évben volt M ohácson s illetve Mohács mezein, akkor, a m ikor Szulejm an hadai első ízben közeledtek ellenségként, s a m ikor a király «More püspök szép házában k ed ­ ves szállásra talált».4

M inthogy azonban a tö rö k h ad ak ekkor a déli vidéken elkövetett dúlások után zsákm ányukkal visszavonultak, ütközetre ezúttal nem k erü lt a sor s II. L ajos király is hadával visszatért B udára. «Lajos király ism eg h á tra té re B udára az M ohács meze­

jéről, sem m it nem használa!» írja V erancsics krónikájában (II. 17.) E lkövetkezett végre az a gyászos nap, a m ohácsi vész napja, a mely városunkat szom orú történelm i nevezetességű helylyé, vi­

dékét «nemzeti nagy létünk nagy tem etőjévé» avatta.

E nnek a gyásznapnak a tö rtén ete nem a m ienk; ez már egész drága hazánké.

1 Dl. 18040. — 2 A Fóris-család jelenleg az ev. ref. hitfelekezethez tartozik.

— 3 Mon. vat. I—IV. 131—132. — 4 Haas 327.

(23)

A csata leírását annyifelé és annyiféleképen találh atju k föl a különböző történelm i m unkákban, hogy annak e helyütt — váro­

sunk rövid történ etén ek keretében — való bővebb leírását m ellő­

zöm. Hisz él az összes borzalm asságaival m inden m üveit m agyar em ber szivében, lelkében és kitörülhetetlenül élni fog m inden­

koron.

T eh át csupán annyit fogok itt följegyezni, a mi szorosan véve a történelm i részét képezi s eb b e a k eretb e beletartozik.

L ajos király Szulejm an közeledésének hírére 1526. évi julius 20-án m egindul Budáról, augusztus 6-án T olnára ér; itt csatlakoz­

tak hozzá a főurak és egyháznagyok csapataikkal, valam int a pápa költségén összeszedett idegen csapatok. A ugusztus 14-én a m int­

egy huszezernyi sereggel és nyolezvan ágyúval M ohácsnak indul, hogy a tö rö k ö t útjában m ielőbb feltartóztassa. Ú tközben kinevezi T om ory P ált és Zápolya Jánost fővezérekké; utóbbinak helyette­

séül — mig m egérkeznék — rendeli testvérét, G yörgyöt. Az erdélyi vajda és horvát bán követeket küldenek és kérik a királyt, hogy addig meg ne ütközzék, mig ők m eg nem érkeznek. Az első m integy tizennégy ezernyi haddal Szegednél állott, a m ásodik m integy tizenöt ezernyi h ad d al szintén m ár ú tban volt. Az idő­

közben m integy huszonöt ezerre felszaporodott sereg azonban m inden áron m eg ak a rt ütközni.

II. L ajost, az ifjú királyt Újfaluban (F essler N eudorfnak írja) P odm aniczky Mihály, ki a m ohácsi táb o rb ó l jött, azon hírrel veri föl éjjeli álm ából, hogy a tö rö k a Dráván átkelt, és igy az ütközet ki nem kerülhető.

A király teh át Ú jfaluból (D una-Szekcső m ellett volt) augusz­

tus 19-én, épen neve napján lejött a m ohácsi táb o rb a és o tt sere­

gét m egtekintvén, visszavonult M ohácsra és csak akkor szállt táborba, m ikor hajókon a különféle hadi szerelvények, lőpor, golyók stb. úgyszólván az utolsó n ap o k b a n m egérkeztek.

A m agyar táb o r egyik része M ohács mezőin a királylyal, a m ásik része a K arassó jo b b p artján M onostor és Bodolya között állott. Ez utóbbi táb o r harczi kedve különösen oly nagy volt, hogy követeket kü ld tek a királyi táb o rb a sürgetni az ütközetet, azzal fenyegetőzvén, ha kívánságuk nem teljesül, nem a török, hanem a M ohácsnál álló m agyar táb o r ellen fogják fegyverüket fordítani.

így sodorta bele hazánk szom orú végzete a kisded sereget a biztos halálba és d ö n tö tte országunkat a hosszas tö rö k rabigába.

2

(24)

20

A m agyar hadsereg Mohács m ezőségén az akkori Földvártól (mai S átoristye) északkeletre a m ai országút nyugati oldalán fog­

lalt állást; mig a török h ad közepe az akkori F öldvár táján állott fel.

A törö k h ad test fölvonulása csak lassan történvén, a csatát m egelőző napokon is m ár kisebb előcsatározások, összeütközések történtek, m elyek győztesen folyván le a m agyarok részéről, annál inkább feltüzelte ezeket. V erancsics krónikájában írja: «hetfün, kedden, szerdán délig a terekek nagy harezot adának». (II. 22.)

A ugusztus 29-én, szerdán, gyönyörű verőfényes napon, a m agyar sereg m ár k ora reggel csatarendbe állott. A törö k azonban csak lassan húzódván előre, az ütközet csak délután 3— 4 óra felé kezd ő d ö tt és rövid másfél óra alatt a csata sorsa m ár eldőlt.

B áthory nádor, B radarits, Perényi Péter, B atthyányi Ferencz és T ah y János szerencsésen m egm enekültek; de hét főpap, köztük More F ülöp pécsi püspök, ki csak p ár nappal az ütközet előtt érkezett a királyi táborba, huszonnyolez világi zászlós ur, ötszáz főbb nemes, három száznál több pécsi tanuló és m integy huszonkét ezer vitéz h o ltteste födte a csatateret és szentelte -meg vérével M ohács téréit.

II. L ajos király a történelm i közfelfogás szerint m enekülés­

közben a hirtelen tá m a d t nagy záporesőtől m egáradt C selepatakon lovával átugratni akarván, lovának hátsó lábai az iszapba sülyedtek, m inek következtében a ló hanyatt beleb u k o tt a p atak b a, m aga alá tem etvén a királyt.1

M cnekülésközben szám osán az éj sötétében a zuhogó zápor közepette a D una körüli m ocsarakba fúltak, m ások az üldöző törö k kezébe kerültek. A m ikor a foglyok négyezerre felszaporod­

tak, ezeket F ö ld v á r táján Szulejm an m egölette, az összefogdosott nőket pedig szabadon b o csá to tta; az ú tjába eső falvakat és váro­

sokat pedig m ind felpörkölte. Ez a gyászos sors érte a történelm i följegyzések szerint a mi ak k o r m ár szép fejlődésnek indult tekin­

télyes városunkat is.

A csata utáni b orzalm akat a történelem ily szavakkal ecse- 1 Ennek a gyászos eseménynek emlékére Turcsányi Soma J848-iki honvéd­

tiszt, mohácsi lakos, 1864-ben egy emlékoszlopot állíttatott a Csele patak pariján, a hol az országutat a patak átmetszi. Ehhez a város háromezer darab téglával járult. Az emlékoszlopot 1897-ben az előző évben alakult «Emlékmű-bizottság»

mintegy kétezer forintnyi költséggel megujittatta.

(25)

toli: «Alig távozik el a török erő e m agyar vérrel festett térről, m indjárt égnek városaink és falvaink mindenfelé. A m egrém ült föld népe m egöletik, haju k at tépő' és kezeiket összekulcsoló nők és szüzek fölkerestetnek és vagy m egöletnek, vagy rabszijra füzet­

nek; csecsem őik édes anyjuk szem eláttára k ettév ag d altatn ak ; a kik pedig ezen fenevadak közelgetésit sejditvén, hegyek közé és b a r­

langokba rejteztek, m iután a síró kisd ed ek et elevenen a földbe ásták, hogy sírásukkal őket el ne árulják, a hosszas éhséget, szom ­ júságot, rettegést ki nem állhatván többé, vagy önként m entek az ellenség elébe, vagy pedig elalélva a sok b ú b án a t m iatt, seregen- kint hullottak az ilyen életnél jo b b halál fagyos karjai közé».

ím e teh át halálsikoly, vér és füst fejezik be e korszakot.

Mivé lehetett volna virágzásnak indult szép városunk, ha a Gondviselés e gyásznaptól m egkím éli ? É s mivé lön ?! Mezősége nagy tem ető, m aga a város pedig kihalt, füstölgő rom halom .

Ezen korszak általános jellem zésére vajm i keveset hozhatunk fel, m ert hiszen a vad, portyázó ra b ló csap ato k nem csak öltek, rab o ltak boldogtalan városunkban, hanem rom boló dühökben tel­

jesen porrá égették s úgyszólván eltörülték városunkat a föld szí­

néről, cltörülvén egyúttal m inden történelm i em léket is.

H ogy pedig a történelm i em lékek és o kiratok m egsem m isí­

tése városunkra m ily végzetesen káros volt, azt egyetlen ad attal kívánom csak m egértetni. Minő más lehetett volna pl. városunknak későbbi történelm i, politikai és vagyoni fejlődése, ha csak az az egyetlen okirat, az a szabadalom levél m egőrizhető lett volna és a későbbi nem zedék b irto k áb a ju th a to tt volna, a mely szabadalom ­ levél m ár a XV. századnak a legelején, 1408 előtt városunkat a szabadalm as városok rangsorozatába emelvén, bizonyára oly ki­

váltságokkal ruházta fel, a m elyekben — m ikor hosszú százhatvan év után a tö rö k bilincseket lerázta m agáról — bizonynyal gyors és biztos fellendülésének, politikai és anyagi gy arap o d ásán ak ösz- szes előfeltételeit bírta volna; mig igy az egykori virágzásnak, az egykori kiváltságoknak csak szép em léke m a ra d t az utó d o k ra, a mint az annak a szom orú rab ság n ak idejében apáról-fiura édes­

bájos m eseképen szállott.

Úgy vagyunk e kevés történelm i ad attal, m int a m ikor egy d arab o k ra tö rt hatalm as szobornak csak egy p á r részét találhatjuk meg. Bár az egész szobrot tö b b é össze nem állíthatjuk, m égis a m egm entett d arabokból következtethetünk a szobor arányaira,

(26)

22

idom ainak tökélyére s képzeletünkkel szinte m agunk elé varázsol­

hatjuk az egészet . . .

. . . E bből a nagyon kevés történelm i ad a tb ó l is képzeletünk segélyével és az a d a to k logikai m éltatásával szinte látjuk városunk egész élettö rtén etét bölcsőjétől a nagy gyásznapig.

L átjuk, m iként telepednek le a honfoglalás nagy m unkájának befejeztével őseink az erdőszegélyezte D una mohás partvidékén, az itt talált és leigázott népeket szolgáikká tevén, azokat sátraikba családjuk közé fölveszik és teljesen beolvasztják, m egm agyarositják.

A pécsi püspök, m int földesuraság úri hatósága alatt általában földm iveléssel és halászattal foglalkoznak; az utóbbi különösen egyik főfoglalkozásuk lehetett, a mire főkép az egyik följegyzésből teljes joggal következtethetünk, a hol a Csele birto k elleni h a ta l­

m askodást tárgyazó egyik okirat megem líti, hogy a nyulszigcti apáczáknak kilencz halastavát foglalták el és m aguknak m eg is tarto tták . A földm ivelés és halászat csendes, békés foglalkozása m ellett azonban ősterm észetük és faji jellem ük nem tagadhatja m eg m agát. Ellenség nem lévén, szom szédaikat háborgatják, apróbb tám ad áso k és h atalm askodások által zsákm ányt szereznek, terüle­

teket kerítenek hatalm u k b a és vesznek birtokba s ilykép g y a ra ­ pítják, növelik vagyoni erejüket. H atalm i terjeszkedésükben a siker főtényezője volt az uraság, a pécsi püspök, kinek uradalm i intézői voltak legtöbbnyire ezen kalandos kirohanások, hatalm askodások vezérei. A népesség szaporodik, a h atár tágul, a vagyoni erő job- ban-jobban izm osodik . . . és a szerényke kis falu m ind nagyobb és szebb fejlődésnek, virágzásnak indul . . .

D e végig rohan drága hazánkon a vad tatárcso rd a; útját lángtenger világítja, nyom ában halálsikoly, pusztulás.

É s M ohács lakossága is m egritkul, épületei elham vadnak.

D e a p ü sp ö k-uraság benépesíti újból a falut, idegen népeket telepit ide, a kikkel uj vért, uj szellem et hoz az elernyedt lakosság közé, a kik m egism ertetik és gyakorolják im m ár az ipart és kéz­

művességet is. M ohács ism ét föléled, a betelepített idegenek telje­

sen beolvadnak, teljesen m agyarokká lesznek nem csak szellemben, de névre is, m ert az összes okiratokban, a hol m ohácsiak nevével találkozunk, sehol idegen hangzása névre nem akadunk. A művé­

szetek, tudom ányok, szóval a nyugati m iveltség s a katholiczizm us szelleme m indjobban átjárja, átidom itja őseink jellem ét s lassankint m ás irányú tevékenységre serkenti őket. M oliács lakossága ismét

(27)

nagy arányokban gyarapodik, a falu ism ét oly fejlődésnek és virágzásnak indul, hogy Zsigm ond király im m ár m éltónak találja arra, miszerint a közönséges faluk keretéből kivéve a szabadalm as városok rangsorozatába emelje, lakosait polgárokká tegye, kivált­

ságokkal, előjogokkal ruházza fel.

. . . E s fejlődésének, virágzásának zenithjén érte városunkat — a nagyszerű halál . . .

V allásra nézve term észetesen a X II—XIV. században városunk összes lakossága róm ai katholikus volt. H ogy a hitélet milyen élénk és lendületes lehetett akkor városunkban is, sejthetjük abból, hogy az egész környék tele volt m onostorokkal és apátságokkal.

Pl. Kis-Kőszegen voltak a pálosok, M ohács közelében a cykádori apátság és a zebegényi kolostor; a sűrűn épült falvak és városok m indegyikében tem plom volt, a közvetetlcn szom szédságban, neve­

zetesen a földvári, kerekegyházai, laym éri, cselei stb. M ohácson, m int a fölsorolt történelm i följegyzésekből tudjuk, szintén volt tem plom és plébánia, még pedig — a m int olvastuk — tem plom a szűz Mária tiszteletére volt szentelve. A hitélet fokozatos föllendü­

lésének m agyarázata, hogy az a Szent István által keresztény ala­

pokra fektetett állam alkotásnál az első években és századokban politikai szükséglet és az állam alkotás egyik fő kívánalm a volt.

V árosunkban ehhez m ég az a különleges körülm ény is járult, hogy a földesurasága pécsi püspök, egy katholikus egyháznagy volt.

1721-ben N esselrod p üspök által ta rto tt egyházlátogatás jegyzőkönyvi följegyzései közt olvassuk, hogy M ohács egykori tem plom a Szent B orbála tiszteletére volt szentelve, m ely tem plom anyagából a sóház épült s a m elynek rom jait a reform átus hívők épületeik alapkövezetéhez használtak fel. (Á llítólag t. i. o tt volt a tem plom , a hol ma a reform átus-lakta városrész van). Ez a tö rté ­ nelmi ad a t azt látszik bizonyítani, hogy városunknak ebben az első korszakban, vagyis a m ohácsi vész előtt k ét tem plom a volt, s hogy ez a Szent B orbáláról czim zett tem plom volt bizonyára az a m ásodik, nagyobbszerü tem plom , m elyet a püspök, m int földesur az általa betelepített jövevény (hospites) kézm űvesek által építte­

tett. Mert ha ennek a tem plom nak a falait 1721. év körül csak­

ugyan látták, ezek a falak csakis a törökvilág előtti időből m ara d ­ h attak fenn. Mert annak a lehetősége s illetve az a föltevés, hogy Mohácson a törökvilág idejében építettek volna föl katholikus tem plom ot, egyszerűen teljes képtelenség.

(28)

24

V árosunk akkori fekvésének, helyének m eghatározásához szintén nagyon kevés történelm i tám pontot találunk. E gyik itt föl­

em lített okirat latin szövegéből pl. olykép tűnik ki Mohács, mint a m ely a D una folyam nak nem ugyanazon partján feküdnék, a melyen Csele község, hanem ezzel szemben a D una túlsó pattján.

E b b ő l és egy m ásik följegyzésből azt kell következtetnünk, hogy városunk az első századokban m ajd a szigetben, m ajd a D una m indkét p artján terü lt el, mig aztán később, a X V —XVI. száza­

dok b an m ár a D una jo b b p artján találjuk, á m elyen m a is van.

Mindez egyébként azt is látszik bizonyítani, hogy ezekben az első századokban a nagy D una a mai öreg D una felé lehetett, és itt volt bizonyára a kisebb ág, teh át könnyű volt m ég az átkelés. Λ XIV. század m ásodik feléből fenm aradt egy okirat Fel-M ohácsot és A l-M ohácsot említ. Ez alatt bizonynyal nem k ét külön M ohácsot kell értenünk, hanem ennek a m egkülönböztetésnek valószínűleg csak annyi értem énye és jelentősége volt, m int a m últ században a belső Mohács és külső Mohács, avagy napjainkban a belváros és külváros elnevezések.

K ésőbb azonban, vagyis e korszak végén, Mohács m ár m in­

den kétség et kizárólag m ai helyén terü lt el.

A Szent B orbála tem plom áról az 1721-iki jegyzőkönyv ugyanis azt m ondja, hogy annak falai, rom jai o tt voltak, a hol m a a refor­

m átus hívek házai állanak. Mivel pedig a tem plom ok közönségesen lehetőleg a helység közepén szoktak épülni; ebből következik egyrészt az, hogy a D una m edre azon időkben nem a m ai helyén, hanem távolabb a szigeti rész felé húzódott (erről később kétség­

telen bizonyosságot fogunk nyerni), s igy a tem plom a D unától is m ég eléggé távol állott; m ásrészt az, hogy városunk ak k o r inkább délnek feküdt, m int m a és közvetetlenül a D una partján. A mai város északi, északnyugati és nyugati részei a régi Mphács idejében m ég nem képeztek beép ített területet.

Minden k étséget kizáró történelm i bizonyítékot arra sem tu d u n k felhozni, hogy városunk e korszakban nyílt város volt-c, avagy fallal körülkerített, m egerősített hely.

A bból, hogy M ohácsot a XV. században az okiratok kezdet­

ben civitas-nak, később következetesen és m indig oppidum -nzk (megerősített hely) nevezik, teljes joggal következtethetünk arra, hogy városunk eleinte nyílt, szabad hely volt, később azonban sánczczal és esetleg a sánezon belül az akkori szokások szerint

(29)

paldnkokkal v ették körül és erősítették meg. E rre kényszeritette a várost az országos történelem ből ism ert az a ténykörülm ény, hogy a törö k m ár a XV. század vége felé sürü betörésekben p usztította e környéket és így M ohács — ezen b etö rések útvonalába esvén — a m aga védelm éről kénytelen volt m inden m ódon gondoskodni.

H ogy tehát e korszak végén városunk m egerősített, körül- sánczolt hely volt, felettébb valószínű; annál is inkább, m ert a török-világ idejében kétséget kizárólag ilyennek ism erjük, s a törö k is valószínűleg azért szem elte ki M ohácsot e m eghódított terület székhelyévé, m ert erőssége és biztonsága egyebeknél nagyobb és tökéletesebb volt.

H ogy az ok tatás ügye városunkban e k orszakban elég fényes lehetett, abból az egy följegyzésből is következtethetjük, a hol az egyetem i hallgatók közt mohácsi fiú nevével találkozunk; a mi bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy kellett városunkban fej­

lettebb elemi o k tatásn ak lenni ebben a korszakban. A tanító m es­

tert a történelm i okiratokban a név m ellett följegyzett «litteratus»

szó jelzi.

(30)

II. K O R SZA K .

1526—1686-ig, vagyis a török uralom korszaka.

A m ohácsi gyászos ütközet után a tö rö k hadsereg — mint tu d ju k — B uda ellen indult és azt m inden ellenállás nélkül elfog­

lalván, rabolva és pusztítva kivonult az országból.

Az útjában m eg h ó d íto tt terü letek et azonban birodalm ához csatolta és később 1529— 1531 körül őrségekkel is m egrakta.

íg y vette azonnal b irto k áb a városunkat is és ellá tta török helyőrségi katonákkal.

A lakosság nagy része pedig, a m ely a szerencsétlen ütközet idején a D unán át m ég jó k o r elm enekült az elég biztos rejtek­

helyei nyújtó szigeti erdőségekbe, lassan vissszatért földúlt csa­

ládi tűzhelyéhez és házait ism ét felépítvén, a török alattvalójává (Rajah) lett.

H ogy városunk oly roham osan tám ad t föl újra rom jaiból, abban a töröknek is nagy része volt; a m ennyiben — úgy lát­

szik — neki is érdeke és óhaja volt, hogy Mohács ism ét helyre­

állítva, a neki szánt jelentékeny szerepet betöltse. Alig pár évvel a m ohácsi szom orú végű ütközet után ugyanis városunkat m ár m int szandzsák székhelyét találjuk.

A mily gyászos em lékeket gerjesztett t. i. Mohács neve a m agyarok szivében, ép oly örvendetesen, kellem esen hangzott e név a törö k fülében; hiszen Mohács vér áztatott mezőin nyíltak meg előtte M agyarország kapui. É pen ezért M ohácsot a hatalm as tö rö k szultán m agyarországi h ad járatai alkalm ával m indenkor öröm ­ m el kereste föl és m aga is jelentékenyen m unkált Mohács em e­

lésén.

T u d ju k az országos történelem ből, hogy m ég a töröknél is nagyobb veszedelem érte szegény hazánkat az által, hogy az ország

(31)

két részre szakadván, egyszerre két királyt választott, F erd in an d o t és Szapolai Jánost, s igy a törökkel együtt három gazdája tám adt.

A külellenség dúlásainak iszonyait tetézte a boldogtalan belviszály.

A nagyravágyó Szapolai János, hogy' hiúságát kielégítse és czélját érje, m ég arra is képes volt, hogy országunk legnagyobb ellensé­

gének, a török szultánnak, segítségéért könyörögjön.

Jgy történt, hogy Szulejm án — Szapolai kérésére — 1529-ben hatalm as hadseregével ism ét bejö tt M agyarországba és a neki oly igen kedves mohácsi síkon m egállapodván, itt fogadta János királyt, a kit ezen útjára elkísértek főbb hívei: Frangepán Ferencz kalocsai érsek, Statilius ‘János erdélyi püspök, Czibak Im re, Verbőczy István stb. s tb .1 B rutus J. M. azt írja e találkozásról,2 hogy . . . «m egtartandó a b a rb á ro k szokásait, Mohácsról (a hol tehát János király szállva volt) Szulejm án elé m entek L askyval és 6000 lovassal, viszont eléjük pedig a nagyvezér jött. János király itt rövid beszédet tarto tt, tudván azt, hogy sem m i sem indítja meg úgy a b arb árn a k különben szolid s a könyörületre hajló szi­

vét, mint a könyörgés és m agánbarátainak felsorolása. E beszéd­

ben azon kívül, hogy az alattvalói általi elhagy ato ttság át fölhozta, m agánvagyonától való m egfosztatását is felem lítette. Szulejm án rövid feleletében kijelentette, hogy saját sugallata, de ősei iránti tekintete sem engednék, hogy csalódásba essenek azok, kik az ő kegyelm ébe futnak», Szulejm án naplója szerint ez a dolog (1529.

julius 20.) nagy ünnepélyességgel m ent végbe. Szulejm án sátorában ott voltak a törö k ö k minden előkelőségei. János király a sátorba lépvén, Szulejm án fölkelt és három lépést tett előre, fo g a d ta a kézcsókot és leültette János királyt, rnig Ibrahim , Ajar, H assán állva m ara d tak ; igen nyájas volt hozzá, s elmenvén, három arany- szerszám os lovat és négy aranyos kaftánt ajándékozott neki . . .

«Ez volt tehát a szultán m ásodik győzedelm e Mohácson.»3 U gyanezt a m ohácsi találkozást sok eredetiséggel írja m eg Szerém i G yörgy,4 mely érdekes, följegyzésre és hitelre m éltó főkép azért, m ert erről — m int szem tanú — beszél. A hosszas leírásból csak a következőket veszem ki: «Egy kis m értföldnyire, a m eddig a lovasok a király elé jöttek, ezek álltak sorfalat s az u ta t bíb o r­

ral és szőnyegekkel terítették be. János király először A jár basa

1 Vorancsics II. 30. — 2 II. 357 -358. — 3 Hammer II. 82. — 4 De Perdi-

tione R. H 255. ,

(32)

28

sátorához ért, s itt felöltöztették őt a legdrágább ruhába; újabb öltözetet nyert m ég Ibrahim basa sátoránál s igy jö tt végre Szolim án elé, hol a főbbek m ind jelen voltak s a pogányok sokasága. M időn a király Szolim ánt m eglátta, leszállt lováról és a vele volt m éltóságokkal gyalog közeledett Szolimán felé; de Szolimán is közeledett János király felé s egym áshoz érvén, meg­

ölelték egym ást, (tehát kézcsókról itt szó sincsen) és János m agyarul üdvözölve, köszönte a neki nyú jto tt segélyt. Mechmed ezt törökül tolm ácsolta Szolim ánnak, mire ez úgy felelt, hogy a m agasságbeli isten m egtartja őt, úgy a m agyar királyt vissza fogja helyezni királyi székébe Budán, megszerzi és átad ja neki egész Syrm ium ot, Szabács és N ándorfejérvár kivételével, s a m eddig én élek, m eg akarlak védelm ezni a te ellenségedtől és nem kell sem ­ m it g ondolkodnod . . .»

Szolim án egész Paksig a d o tt kíséretet János királynak.

A z 1532. évi julius végén harm adszor táborozott Szulejmán m integy 300 ezernyi seregével és sok hajóval M ohács m ellett. <Λ m ohácsi mező a sorstól — úgy látszik — különösen ki vala választva a m agyar név lealáztatására. N em csak hogy Lajos király veszté o tt életét és Zápolya porig alázta m eg m agát a vad török negéde előtt, hanem m ost Perényi P éter is ide jőve a törö k büsz­

kesége vagy fukarságától m egveendő vagy kikoldulandó honunk ingadozó királyi székét. F iával és hatszáz pom pásan felkészült lovaggal és gazdag ajándékokkal jelent m eg; de rossz kedvében találta a p ártos u r Szulejm ánt; elfogatott és szabadon bocsáttatá- sáért kénytelen volt fiát adni túszul, ki aztán később törökké té te te tt.» 1

Más forrás szerint azonban Perényi P éternek és a m agyar koronának Szulejm án részére tö rtén t átad ása nem a mohácsi talál­

kozás alkalm ával esett meg, hanem B átaszéken.2

1566-ban negyedízben is itt táborozott Szulejmán, a m ikor Szigetvár elfoglalására indult és itt várta be a m agyarországi csap ato k n ak csatlakozását.

L á tju k tehát, hogy a hóditó szultán városunkat és mezőségét, m int h ad u tjáb a eső egyik előkelő és kedvencz helyét elég sűrűn kereste föl és — úgy látszik — M ohács em elését és fölvirágzását m aga is óhajtotta. Mohács ugyanis és B aranyának dunam enii

1 Haas 152. i. — 2 Hammer III. 82. és 649. .

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

gyalogezred alkalmi bélyegnek a kettes pontban leírt változatát, (Gyalogsági roham, zászlóval) láthatjuk. A bélyeg világos krémszín ű papíron 40x55

A magyar reform átus egyház története során az esperesi hivatal úgynevezett mozgó hivatalként jö tt létre, amely azt jelentette, hogy a traktus vezetőjének nem volt

Amellett persze, hogy egyáltalán nem így van (a rendszerváltás során is tapasztalhattuk), azzal a rossz következménnyel is jár, hogy az emberek belemerevednek az adott

s elmetompasag szülte tudatlanságot; holott ellenkezöleg a történelmi részrehajla-tlan igazság abban a kedélymüveltség B tevékeny ész müveinek világos nyomait észleli. Hogy

Az Egri Érseki Római Katolikus Tanítóképző Intézet története Az egri érseki római katolikus tanítóképző intézetet Pyrker J.. Mint magyar tanítási nyelvű

Ugyanebben a könyvben Priszjolkov teljesen pozitív értékelése is olvas- ható Andrej Bogoljubszkijról: saját korát és kortársait megelőző bátor és szigorú

484 Annak érdekében, hogy a kezdeményezés új lendületet kapjon, közel két évvel később, 1925 novemberében baloldali ellenzéki képviselők egy csoportja

parochiali diuinis officiis temporibus et horis debitis intereris more aliorum rectorum in ipsa Ecclesia existencium Quocirea honorabili et discreto viro -domino Johanni