RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
MDCCCLXXVIL
M Á S O D I K F É L É V .
KIADO-TULAJDONOS S FELELŐS SZERKESZTŐ
r r
B A R O H O R N I G K A R O L Y ,
j l S Z T E R G O M - j ^ Ő M E G Y E I y ^ L D O Z Á R , ^ f l T T U D O R , fA. K, ^ G Y E T E M I ^ A N Á R , j - ' Á P A ő S z e n t s é g é n e k t . J Í a m a r á s a .
BUDAPEST, 1874.
NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, ORSZÁG-UT 39. SZ.
TARTALOM-JEGYZÉK
a „Religio" 1877. II. félévi folyamához.
Önálló czikkek s értekezések.
Sanctissimi Domini Nostri, Pii, Divina Providentia Papae IX. allocutio habita die 22. Junii 1877 ad S. E. E. Car- dinales in Aedibus Vaticanis, 1.
Decretum TJrbis et Orbis (quo S. Francisons Salesius Docto- ris Ecclesiae titulo condecoratur, 153.
De sententiis contrariis quoad naturam corporum, 154.
Nmlgu s ftdő Haynald Lajos, kalocsai érsek urnák gyász- beszéde gr. Károlyi György ravatalánál, 322.
Nmlgu Peitler Antal váczi püspök ő exjának elnöki beszéde a Sz.-László-Társ. szept. 20-kán tartott közgyűlésén, 201.
Ftdő dr. Schlauch Lörincz, szatmári püspök ugyanott tar- tott elnöki, székfoglaló beszéde, 203.
Felhivás Mindszenty Gedeon síremléke ügyében, 2.
A katliolikus olvasóközönség és a liberális lapok, 3, 11, 20, 28, 36, 44, 52,'61, 67, 75, 83, 90, 92.
A budapesti kir. egyetemi alap jogi természete, 11, 19, 27, 35, 44, 51, 60, 67, 75, 83, 91, 99, 107, 147, 172, 181, 188, 196, 203, 212, 220, 227, 235, 244, 251, 261,269, 277, 285, 292, 300, 308, 315, 324, 332, 340, 348.
A trienti sz. zsinat „ex informata conscientia"-féle felfüg- gesztési határozatáról, 25, 33, 41, 49, 57.
Lélektani érvek az egyházi szónoklatról, 81, 89.
Nagy-Boldog-Asszony napja, 97,
Az ember története, 100, 108, 118, 124, 131, 139,147.
Lelkipásztorkodás! eszmék, 105, 185, 193, 369.
Egyházi beszéd sz. István király ünnepén, 113.
A kereszténység a civilizatio édes anyja. Egyh. beszéd, tar- totta aug. 20. Szfehérvárt Pellet Ödön kanonok, 121,129.
A nagyszombati kir.-érs. convictus programmja az 1877/8 isk. évre, 123.
Egy régi hazai műkincs, 155.
A visszaeső szokásos bűnösök szentségi feloldozása, 162, 169, 177.
Néhány Nefelejts római utamról, 163.
Figyelmeztetés „a legszentebb Szivnél közbenjáró Asszo- nyunk" imaegyleti tagokhoz, 171.
Mi köze az ima-apostolságnak a sajtóval ? 171, 180.
A napi sajtó, 187, 195.
,E pur si muovel' 219.
Mint vezethetni a hiveket a szent gyónás és áldozás gyakori felvételére, 225, 233, 241, 249.
Lateau Luiza az utolsó nagypénteken, 226.
Eoy katholikus mintaintézet Francziaországban, 234, 243.
A^párbajról, 257, 265, 273.
Instructio pro Sacerdotibus circa benedictionem Corona- rum etc., 259.
„ Ut Veritas pateatu, 268, 276, 284, 291, 299, 307, 314.
Gondolatok minden szentek ünnepén, 281.
A communismus jövője hazánkban, 289.
A vatikáni zsinat az isteni hit (fides divina) természetéről, 297, 305, 313, 321.
Az akatholikus szülők gyermekeinek keresztelése katholi- kus papok által, 329.
A vegetáriánusok és a kath. egyház, 337.
A szentbenedekrendi pápák, 341, 349.
A halálbüntetés, 355, 364, 372.
Boldogasszony szepl. fogantatásának ünnepe Budán, 360.
A kereszténység és a népjog, 371, 378, 386, 395, 403, 411.
A karácsonünnepi három szentmise, 377, 384.
Az olasz szabadkőművesség, 386.
Nyugdíjas lelkészek s alapok adóztatása, 393.
„Jézus legszentebb Szivénél közbenjáró Miasszonyunkéról czimzett iszouduni imaegylet felkarolása és fejlődése ha- zánkban, 396.
Az emberi nemnek előkészítése Krisztusra, 401, 409.
Egyházi okmánytár.
1) Gloria et lté missa est, 333 ; (1.153 s 259 1.) — 2) Ge- nuflexiones coram SS. 333 ; — 3) Dubia circa Missam de Requiem, 373 ; — 4) Oratio pro conversione Chamita- rum, 381 ; — 5) Benedictio mulieris post partum, 404. — 6) Missa votiva pro sponsis, 405. — 7) Indulgentiae con- cessae in fine labentis ac in principio renascentis anni in oratione perseverantibus, 412. — 1. m. 153, 154 s 259 lapokat.
Szent-István-Társulat, 53, 251, 331, 339, 388.
Szent-László-Társulat, 201, 204, 356.
Havi Szemle, 9, 17, 65, 73, 137, 145, 209, 217, 345, 353.
E g y h á z i t u d ó s í t á s o k .
1) Magyarország.
Eger. Az érseki kápolna restauralása, 262.
Erdély. Körlevél ő szentsége jubileumáról, 6,14. — Meg- hívó a statusgyülésre, 55. — Az erdélyi róm. kath. status 1877. junius 18—20 napjaiban tartott gyűléseinek tár- gyalásairól, 86, 94, 102, 110, 119, 126, 135, 142, 150,157,
166. — A Gyulafehérvári és kolosmonostori levéltárak- nak Budapestre való átvitele ügyében, 206, 214. — A főméit, magyar kir. belügyminiszter ur válasza az 1877-ik évi statusgyülésnek a gyulafehérvári káptalani és kolos- monostori konventi levéltárakról szóló előterjesztésére, 406, 413.
Esztergom. Ö Emja, a bibornok-herczegprimásnak bér- málási körútja, 165.
Göncz. Püspöki beiktatás Kassán, 237, 246.
Kalocsa. Kettős ünnepély, 214. — Érsek ő exjának vála- sza az erdélyi kath. status üdvözlő feliratára, 366.
Komárom• Ő Eminentiájának ottléte, 317.
Pécs. A fehérvári küldöttség, 63. — Ftdő Dulánszky Nán- dor, pécsi püspök ő Méltóságának ünnepélyes beigtatása, 325, 334, 342, 351.
Pécsmegye. Párbaj és requiem, 278, 286.
Pest. Az erdélyi kath. statusgyülés, 5. — Az engesztelhe- tetlenek, 12. — A fővárosban alapítandó uj plébánia, 21.
— Pótlék egy pesti levélhez, 30. — Viszhang egy nyilat- kozatra, 37. — Zempléni bölcseség, 45. — A munkások pere, 54. — Az erdélyi katholikus statusgyülés érdekes- ségei, 62. — A béke apostolai, 68. — Halaszthatatlan teendőink, 76. — Hitfelekezeti éx-dekharcz, 85. — A min- ható állam, 93. — ,Világi katholikusok ligája', 101. — Az ébredés jelei, 109. — Kulturharharczos szövetség, 118.
— A vatikán ,titkos' rendeletei, 125. — A rabbi-képző intézet, 132. — A mi ,barátaink', 140. — Észrevételek egy ministeri tanterv alkalmából, 147. — Zavargások a pancsovai ev. egyházbaű, 157. — Hivatalos pályázati hir- detések, 164. — A király egy nyilatkozata, 174. — Ma- gyar Encyclopaedia, 181. — Liberalis speculatio, 189.—
— A franczia választások, 213. — A pápaválasztás, 221.
— A genti socialista-congressus, 228. — Nemzetközi jog, 236. — Phrázis-e vagy valóság? 245. — Két pont egy beszédből, 253. — Észrevételek a legutóbbi duellura fölött, 261. — Az uj thema, 270. — Hivatalos ajánlat, 277.
— Egy kis párhuzam a gyakorlati életből, 283. — ,Pater Curci', 292. — Protestáns argumentumok, 301. — A .re- formatio' emlékünnepe, 309. — A liberalismus elitélése, 317. — Conservativ culturharcz, 324. — Egy okos szó, 333. — A kivetett háló, 341. — Kalászai a magyar re- formátus egyház conventjén tartott beszédekből, 350. — E g y félhivatalos nyilatkozat, 358. — A büntető codex, 365. — A párbaj az országházban, 374. — Liberális hi- telesség, 381. — A veto-,jog* a magyar delegatio albizott- ságában, 389. — Érdekes vallomások, 397. — Egy titok felfedezése, 405. — Az utolsó ,pesti levél' 1877-ben, 413.
Rábaköz. Templomszentelés, 134.
Rozsnyó megye. Ft. dr. Schopper György, rozsnyói püs- pök ő mlgának fogadtatása ő szentségénél, 77.
Szatmár. Ajánlás, 382.
Székesfehérvár. A püspök távozása, 31. — Püspöki bú- csúszó ; Yenosz kanonoknak alapítványa, 46. — Festum saeculare Dioecesis Albaregalensis annunciatur et fiunt congrui ordines, 69. — A megyei jubileumnak megün- neplése, 133. — Praesulis litterae valedictoriae ad capi- tulum et huius responsum, 142. — Dulánszky Nándor püspök ur ő mlgának búcsúja, 229.
Szepesmegye. Püspök ő mlgának római utja, 38. — Iter romanum Episcopi, 166, 175. — Püspök ő mlgának kör- levele Prímás ő emjának látogatásáról, 254.
Szombathely. A megye fenállásának századik évfordu- lója, 22.
Unghvár. A megye 100-éves jubileuma, 302, 310, 318, 320, 335, 343, 351.
Vácz. Pázmány-egyleti zárünnepély a papneveldében, 13.
Znyóvdralja. Az élő rózsafüzér társulatának gyűlése, 222.
2) Külföld.
Angolország. Egyházi ügyek, viszályok és örömök. 255 Raj or ország. A fekete és fehér könyv, 47.
Rerlin. .Kulturharcz kellemetességek', 87. — A temető- ügyet ,rendező' tvjavaslat, 151. — A német birodalom ,különlegesei', 175. — A ,kulturharcz'-nak unalmas volta.
Keinkensnek fiascója a császár előtt, 223. — A protestáns ,orthodoxia' erőlködései, 230. — A protestans-egyleti iránynak támadásai, 319. — Bezárt apáczák, Brenk plé- bános, a dittrichswaldei jelenések sat. 359. —] A ,kultur- harcz'-nak hanyatlása, 367.
Csehország. ,Pesti levél', 151.
Északamerika. A katholikus bennszülöttek vallási hely- zete, 158.
Francziaország. Ö szentségének az angersi katholikus egyetemet megerősítő bullája, 293.
badság, 255.
Maincz. B. Ketteler püspök és kora, 55,70, 79, 88, 95,103.
Marpingen. Nagyszerű szédelgések, 399.
München. Az érseknek temetése, 295; — végrendelete, 382.
Németország. Protestáns lamentatio ő szentsége püspöki jubileuma felett, 7. — Ókatholikus veszekedések, 111.
Paris- Ft. dr. Haynald Lajos kalocsai érsek ur ő excjának alapítványa az itteni kölcsönösen segélyző magyar egy- egyletnél, 95. — Lacordaire atyának öröksége, 110. — Gambetta Levi, a zsidó, 263. — A katholikus egyetemek állapota, 374.
Róma. Jubileumi hirek, 6, 14, 23, 31, 39. — Az uj jöve- delmi adó; az Exequatur; Curci atyának könyve a ki- egyezésről, 78. — A szabadkőműves hirgyárosok, 126. — A plébániai javaknak elkobzása, 135. — Szemle, 183,189, 198, 207, 247. — Curci atyának ügye, 311. — Curci atya levele, 319. — A gyermekseminariumok elleni támadás ; ő szentségének hogyléte ; itteni állapotok, 336. — Vá- lasztási statistika. Sacrum Septenarium, 359. — A szent- atya egészségi állapota ; ministerialis vajudásák ; Simeoni bibornok körjegyzéke, 390, 398. — A ,Federazione Plana1 legújabb felhívása, 414.
Svajcz. ,De mortibus persecutorum', 71. — Sal. szent Fe- rencz. Az üldözések, 191. — A liberalismusnak házas- sági törvénykezése s annak eredményei, 375.
IVürzhurg. A német katholikusoknak X X V . nagygyű- lése, 183, 190, 199, 207.
Missiói tudósítások. 15 ; a protestáns hittérítés köré- ből, 271; Keletindiából, 383, 190.
I r o d a l o m .
Jelentés a Horváth-alapitcány ügyében és pályázati hirdetés, 327.
Brück-Zimándy, Egyháztört., II. kötet, 32.
Cselkó, A debreczeni r.-kath. egyház vázlatos története, 155.
Fábián, Constitutiones dogmaticae SS. Concilii Vaticani, 15.
Haulleville (Varga-Zibrinyi) : A kath. népek jövője, 32.
Hurter, Comp. Theologiae Dogmaticae, 231.
Krassy (Stolz), Száz jó tanács egy baj ellen, 32.
Kuncze, A legsz. Szivnél közbenjáró Miasszonyunkról cz.
Imaegylet, 104.
Márkfi, Introductio, 32.
Némethy, Nagyboldog Asszonyról nev. budapestvári főtem- plom, 111 ; — Nyilt levél Czobor Béla tudor úrhoz Né- methy Lajostól, 127. Válasz Némethy Lajos nyilt leve- lére, 143.
Váry Gellért, Huszonöt év a Kegyes-Bend irodalmi életé- ből (1850—1875), 8.
Wieser-Stentrup, Zeitschrift für kath. Theologie, 272.
Kinyilatkoztatás képekben (Herder), 216.
Könyvjelentések, hirdetések sat. 16, 24, 32, 40, 80, 96, 104, 120, 128, 136, 144, 168,176, 192, 208, 239, 256, 280, 296, 304, 319, 336, 344, 360, 368, 376, 383, 390, 400, 407, 415.
Középtanodai Értesítők, 47, 56, 71, 80.
Megjelenik e lap heten- kint kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij : félévre helyben s posta-
küldéssel 5 l't.
Szerkesztői 2aÁ-ás.Budán yiziváros.föutca2ál.hova alap szellemi részétillető minden küldemények in-
tézendők.
J
RELIGIO.
KATH. E G Y H Á Z I S I R O D A L M I F O L Y O I R A T .
H A K N I I M Z I I A T O D I K É V F O L Y A M .
Előfizethetni minden kir.
postahivatalnál : Budán a szerkesztőnél. Pesten Kocsi Sándor nyomdai irodájában.országút liP-k szám alatt, hova a neta- láni.nyitottlevélben bér- mentes reclamatiók inté-
lendők.
Pesten, julius 4. II. Félév, 1877.
Tartalom. Pápai allocutiója. — Felhívás Mindszenty Gedeon síremléke ügyében. — A katholikus olvasóközönség és a ,liberális' lapok. — Egyházi tudósítások : Pest. Az erdélyi kath. status-gyűlés. Erdély. Körlevél ő szentsége jubileumáról.
Róma. Jubileumi hirek. Németország. Prot, lamentatio ő szentségének püspöki jubileuma felett. — Irodalom. — Vegyesek.
S A N C T I S S I M I D O M I N I N O S T R I
D I Y I N A P R O V I D E N T I A
P A P A E I X .
ALLOCUTIO
HABITA DIE XXII. I U N I I MDCCCLXXVII AD S. E. E. CARDINALES I N AEDIBUS VATICANIS.
VFNERABILES FRATRES.
Gratissimuin est Nobis hodie conspectu f r u i f r e q u e n t i a q u e Vestra, non solum u t Vobiscum aga- mus de novis p r a e s t a n t i b u s viris in a m p l i s s i m u m
ordinem V e s t r u m cooptandis, sed etiam u t iustissi- m u m , quod Nobis m a x i m e cordi est, officium erga Yenerabiles F r a t r e s Ecclesiarum Catholici Orbis Antistites, et erga Christifideles universos implea- mus, ac intimos sensus ad eos e x p r o m a m u s , quos corde continere non possumus. Dedit enim Nobis n u p e r divinae Clementiae a m p l i t ú d ó p r a e t e r tot alia insignia bonitatis suae a r g u m e n t a , u t quinquagesi- m u m natalem diem Episcopalis Nostrae consecra- tionis videremus, a t q u e hoc m u n u s aliis etiam mu- neribus c u m u l a v i t , ut nempe tam effusam hacocca- sione erga Nos et Sanctum hanc Sedem dilectionem omnium ordinum, t u m U r b i s Nostrae, t u m aliorum p o p u l o r u m et n a t i o n u m longissimo etiam terrae m a r i s q u e t r a c t u a Nobis dissitarum, t a m i n i r a o b s e - quii, pietatis et liberalitatis eorum e x p e r i r e m u r officia, quae vere m a g n u m spectaculum f u e r u n t mundo, et Angelis et hominibus. Agnoscebamus Nos quidem, et publica cum commendatione, u t nostis, declarare non ommisimus in Allocutione ad Vos habita die 12. elapsi Martii, Catholicum popu- lum u n i v e r s u m Nobis et huic Apostolicae Cathedrae esse devinctissimum ; sed hoc ipsum Fideles ita
splendidis n u p e r indiciis, o m n i b u s q u e modis p a l a m publiceque ostendere et confirmare v o l u e r u n t , u t quae ad eorum laudem p e r t i n e b a n t in m a g n a m ad- mirationem p r o r s u s converterint, et gloriam Deo tribuentes, Nos iucundissima consolatione p e r f u d e - rint. In omni enim paene m u n d i regione ille dies divinae erga Nos b e n i g n i t a t i s et miserationis a po- pulo Dei publicis laetitiae et religionis significatio- nibus celebratus est, u n d i q u e ad Nos litterae alla- tae s u n t plenae filialis affectus, plenae doloris ob iniquuin b e l l u m cui obnoxii s u m u s , quasi t u m pri- m u m post longa i n t e r v a l l a filiorum vox compressa e r u p i s s e t : ipsi etiam catholicarum n a t i o n u m recto- res, aliique principes viri et feminae non solum amplissima nobilitate, sed regali etiam s a n g u i n e spectabiles, suae Nobis devinctae v o l u n t a t i s officia e x h i b u e r u n t , luculenter ostendentes s u u m religio- sum Studium ab a l i o r u m pietate non vinci. F r e - quentia autem ac m u l t i t u d o F i d e l i u m ex omni lin- gua, populo et natione, ex omni ordine, aetate et sexu, qui, p r a e e u n t i b u u s P a s t o r i b u s suis, peregri- natione suscepta e x remotissimis etiam r e g i o n i b u s ad Nos v e n e r u n t , fide et amore eorum animos i n t e r tot cuiusque generis incommoda sustentante, com- p e r t a est Vobis, Venerabiles F r a t r e s , qui t a n t a m vim dilectionis a d m i r a n t e s de ea, in Vestrae g r a t u - lationis officio a p u d Nos amanter implendo, glori- ficastis Deum, et super ipsos d i v i n a r u m g r a t i a r u m largitatem votis Vestris implorastis. Vos enim vi- distis confertissima agmina ad has aedes Nostras ita in dies singulos confiuentia, u t satis ostende- rent quam cuperent d i u t u r n u m desiderium P a t r i s sui conspiciendi et alloquendi explere, vidistis amantissimos filios voces Nostras cupidissime hau- rire, et suis p r o t e s t a t i o n i b u s ac obsequii significa- tionibus, quas lacrimae i n t e r d u m i n t e r r u m p e b a n t ,
1
in persona humilitatis Nostrae Vicariam Christi po- testatera venerari, atque ipsum colere Apostolorura Principem, cuius dignitas in indigno licet haerede non deficit. Hanc autem venerationem illustriorem ac splendidiorem quoque Catholicus Populus facere voluit, missis et allatis ad Nos ex omni parte ube- ribus largitionum subsidiis, missis et allatis mune- ribus, multitudine, varietate, pretio, artificio admi- rabilibus, quae dum Nobis facultatem praebent sub- veniendi huius Apostolicae Sedis, et Ecclesiae suis bonis spoliatae necessitatibus, christianae etiam caritatis vim etsplendorem produnt, quae non modo omnia suffert, omnia sustinet, sed etiam calamitatum et paupertatis impedimenta nesciens, talis est ut nunquam excidat, nunquam e x h a u r i a t u r .
At quis, Venerabiles Fratres, dies tribulatio- num nostrarum in exercitationem et splendorem t a n t a r u m v i r t u t u m convertit, quis t a n t a m fidem ac pietatem extulit ac fovit, quis infirmitati Nostrae illud solatium concessit, ut tam illustrium exem-
plorum Populi Christiani spectatores et testes esse- mus ? Pater misericordiarum et Deus totius conso- lationis, qui ubi maior est servorum suoruin t e n u i - tas, et infirmitas, ibi magis suam gloriam manife- stare consuevit, in cuius ditione cuncta sunt posita, Ipse fecit Nobiscum misericordiam suam, Ipse fecit cum tentatione proventum ut possemus sustinere, Ipse gloriam suam in Ecclesia revelavit ostendens mundo, earn quo magis i m p u g n a t u r vires suas in- tentius exerere, quo magis deprimitur, altius attolli.
Facere itaque non possumus quin in conspectu Vestro et coram universo orbe ex intimo corde gra- tiam et gloriam tribuamus Deo clementissimo, Ipsi benedicentes et confitentes quoniam benignus est, et confortans in die tribulationis, et sciens sperantes in se, ac Eura precantes ut sacrificium laudis et bene- dictionis nostrae licet impar operibus misericor- diae suae, in abundantia tamen suae dignationis bonus ac propitius excipiat.
Hoc autem officii Nostri debito erga Divinam Bonitatem perfuncti, aequuin est nunc ut ad Vos, Venerabiles Fratres et Dilecti Filii, ex catholico orbe universo, sermonem Nostrum convertamus.
Vellemus quidem, uti apud eos ex Vobis egimus, qui ad Nos accesserunt, ita etiam unicuique Vestrum a q u i b u s amoris testimonia accepimus, gratissimi animi Nostri sensus declarare; sed cum id opero- sius et mains esse videamus, quam ut litterarum ministerio praestari possit, grave Vobis non sit, ut quemadmodum unum fuit omnium Vestrum
cor, anima una in obsequiis Nobis deferendis, ita etiam una sit oratio, qua dum universos publice alloquimur, erga singulos privatim intendimus grati animi Nostri officio perfungi. Vobis itaque, Venerabiles Fratres et Dilecti Filii, corona mea si- cut Apostolus ait, et gaudium meum, singulares gratias et habemus et agimus, eo affectu et sensu qui melius intelligitur ab animis fidelibus, quam verbis exprimi et aequari possit. Vos fecistis ut luceret l u x Vestra coram hominibus, Vos glorifi- castis Deum et Ecclesiam, Vos de iminaculata Chri- sti Sponsa ac Christi in terris Vicario optime ine- ruistis, ac pia liberalitate thesaurum Vobis fecistis non deficientem in caelo, ubi eutn nec aerugo cor- rumpit, nec tinea demolitur.
Quoad Nos autem dilectionis Vestrae memoria ex animo Nostro non excidet, immo Ecclesiae fastis commendata ad exemplum etiam aedificationem et praeconiuin posterorum dimanabit, nec quidquam unquam erit Nobis antiquius, quam Pastorum Prin- cipem constanter rogare, ut Vobis, qui seminastis in benedictionibus, de benedictionibus et metere
abundanter largiatur.
At nunc in hac parte sermonis Nostri praeter- mittere non possumus, quin, ad verain vim et signi- ficationem t a n t a r u m rerum, mentem Nostram con- feramus. Quidnam enim tantus Fidelium ardor, t a n t a alacritas et constantia, t a n t u s eorum consen- sus in communis Patris acerbitatibus sublevandis, in hac Apostolica Sede suis subsidiis iuvanda eius- que causa tuenda, in deplorandis iniuriis quae earn affligunt, et divina Clementia imploranda, in assi- duis peregrinationibus suscipiendis, quidnam liu- iusmodi studia et non intermissae sollicitudines ostendunt, quid mundo innuunt, quid spectant, quid assequi contendunt?
Haec manifeste luculenterque demonstrant at- que confirmant, quod alias iam animadvertimus, perturbationem scilicet et anxietatem in qua sunt Fideles ob communem Patrem hostili dominationi subditum ; ac simul universalis veri solemnisque suffragii vim habent, quo contra praetensa suffra- gia seu potius mendacia huius saeculi, Catholicus orbis universus iterum atque iterum significat se velle, ut Supremus Pastor Dominici Gregis cum dignitate, libertate, et nemini obnoxia potestate Ecclesiae praesideat.
Hac praeterea dum aperte probant vim carita- tis qua membra Ecclesia Suo Capiti adhaerent, ac
proinde etiam firmum unitatis vinculum quo mem-
3 b r a i p s a i n t e r se i n v i c e m c o n i u n g u n t u r , s p l e n d i d i s - s i m e s i m u l d o c e n t , C a t h o l i c a m E c c l e s i a m t o t ini- q u i s m o d i s t a n t o q u e i m p e t u o p p u g n a t a m , o m n i q u e e x t e r n o a u x i l i o d e s t i t u t a m , a t n o n m o d o n u n q u a m l a b e f a c t a t a m et v i c t a m , sed c o n t r a m i l i t i a e s u a e la- b o r e s c o n s t a n t e r s u s t i n e n t e m , e t v i r e s s u a s in d i e s m a g i s e x p l i c a n t e i n , r a d i c e s , u t C h r y s o s t o m u s a i t , h a b e r e in eaelis, et d i v i n a ac i m m o r t a l i v i t a v i g e r e ; p l e n e q u e c o n f u n d u n t i m p i o r u m voces, q u i s a n c t a m C h r i s t i s p o n s a i n s u i s d e f u n c t a m t e m p o r i b u s , effe- t a m v i r i b u s , ac etiarn e x t i n c t a m d i c e r e n o n v e r e n t u r .
H a e c i p s a d e m u m v a n a ac s t u l t a e o r u m con- silia r e d a r g u u n t ; q u i inique, inordinate, perverse, u t m a g n i A u g u s t i n i v e r b i s u t a m u r , volunt levare aquam super oleum, sed demergetur aqua, oleum super eminebit, ponere volunt sub tenebris lucem, fugabuntur vero tene- brae lux manebit, super caelum terram volunt collocare, pondere autem suo cadet terra in locum suum.
N o s a u t e m V e n e r a b i l e s F r a t r e s , c o n s i d é r a n t e s v i a s d i v i n a e P r o v i d e n t i a e a d m i r a b i l e s , q u a e t r i b u - l a t i o n i b u s s o l a t i a m i s c e t u t n o n d e f i c i a n t a n i i n i et vires, sed fiducia c o n f i r m e t u r , v i r t u s m u n i a t u r et e r i g a t u r , e x his i n c i t a m e n t u m c a p i a m u s u t a u g e a - m u s c o n s t a n t i a m et a l a c r i t a t e m n o s t r a m in p r a e l i i s D o m i n i p r a e l i a n d i s , in officiis m i n i s t e r i i n o s t r i fide- l i t e r o b e u n d i s , i n a d v e r s i t a t i b u s p r o Dei et E c c l e - siae c a u s a i m p a v i d e p e r f e r e n d i s . D u m g r a v i s b e l l i a t r o c i t a s t e r r a s hoc t e m p o r e c a e d e ac s a n g u i n e c r u e n t a t , q u o D e u s a b o m n i b u s v u l t i n t e l l i g i , q u i d i n t e r h o m i n e s , d i v i n i s et h u m a n i s i u r i b u s e v e r s i s , i u s t i t i a et v e r i t a t e o p p r e s s a , e x s p e c t a n d u m sit, p r o - d u c i t u r e t i a m n i h i l o r e m i s s i o r d i m i c a t i o n o s t r a , t a n t o n o b i l i o r e t s u a n a t u r a p r a e s t a n t i o r , q u a n t o a d c a u s a m et i n c o l u m i t a t e i n n o n R e l i g i o n i s s o l u m sed civilis i p s i u s S o c i e t a t i s p e r t i n e t , et a d ea p r i n c i p i a r e s t a u r a n d a q u a e p a c i s et v e r a e p r o s p e r i t a t i s f u n - d a m e n t a s u n t . P r o p o s i t u m i t a q u e c e r t a m e n a r m i s m i l i t i a e n o s t r a e v i r i l i t e r c e r t e m u s , in s e m i t a i u d i - c i o r u m s u o r u m s u s t i n e a m u s D o m i n u m , E u i n f e r - v i d e et h u m i l i t e r o b s e c r a r e p e r g a m u s u t i m p e r a n s v e n t i s et m a r i t r a n q u i l l i t a t e m r e d u c a t , ac i n t e r e a n e c a d v e r s a nec p o t e n t i a m h o s t i u m t i m e a m u s ; Ma- i o r est e n i m q u i in n o b i s est, q u a m q u i in m u n d o .
E e 111 i
y
.4 sMíndszenty Gedeon síremléke ügyében,
Minden katholikus kebel érzi ama nagy veszteséget, mely a magyar katolikus irodalmat Mindszenty Gedeon, a koszorús költő, kitűnő hitszónok, katolikus egyházunk egyik díszének váratlan halála által érte.
Emléke, érdemei, munkái élni fognak mindaddig, mig
lesz, ki igazán tud lelkesedni a katolikus ügy mellett; mig lesznek költői keblek a szépet szeretők ; mig lesznek, a kik a keresztény igazságok nagyszerűségét, a mint az Mind- szenty szónoki müveiben nyilvánul, élvezni s csodálni meg- szűnni nem fognak.
És mégis érezzük: jó volna, ha ezen érzelmek mara- dandó kifejezésre találnának ; ha ezen közmeggyőződés kül- alakot nyerne ; érezzük : igen szép nyilatkozata volna a Mindszenty Gedeon emléke iránti tiszteletnek és elismerés- nek, ha a porait takaró hantok felett emlékkő hirdetné a helyet, mely alatt oly kitűnő férfiú hamvai nyugszanak; ki- tüntetné: ki, mi volt Mindszenty nekünk; megörökíteni fáj- dalmunkat, érdemei iránti elismerésünket.
Sirkő, emlékkő felállítását határozta el f. évi junius 19-én az egri egyházmegyei irodalmi egylet választmánya, melynek a boldogult munkás tagja volt. Az egri egyház- megyei irodalmi egylet körében foglalja Mindszenty pap- társainak, barátainak, buzgó tisztelőinek nagy részét ; s Egerben székelvén, legalkalmasabbnak vélte magát, hogy az egri, „fájdalmas"-nak nevezett sirkertben nyugvó Mind- szenty emlékét hirdető sirkő ügyét magáévá tegye, s e czél- ból Mindszenty barátait, tisztelőit s általán az egész magyar katolikus közönséget adakozásra fölhívja.
A begyült adományokból emlékkő, sirkő lesz felállí- tandó, mely majd ha később mind jobban előtérbe fognak lépni Mindszenty hervadhatatlan érdemei, azt mutassa, hogy voltak, kik már előbb is érezték, tudták, méltányolták, mit vesztettek benne, s e meggyőződésüknek a sirkő felállítása által adtak kifejezést.
Az egri egyházmegyei irodalmi egylet választmánya felszólítja tehát a t. katolikus közönséget, a Mindszenty Gedeonnak emelendő sirkő költségeinek fedezése tekinteté- ből, szíves adományok nyújtására.
Az adományok átvételére jónak láttuk első sorban megkérni az „Egri Egyházmegyei Közlöny" és az egri „ N é p - újság" szerkesztőségeit. Reméljük, hogy a katolikus lapok szerkesztői szivesek lesznek az e czélból netán hozzájok kül- dendő adományokat, az előbb említett szerkesztőség vala- melyikének leendő átadás végett, átvenni.1) A beküldött összegek nyugtázása az „Egri Egyházmegyei Közlöny1'-ben fog történni.
Ha az egri egyházmegyei irodalmi egylet választmá- nya a beküldött adományok összegét elegendőnek fogja vélni
a tervezett emlékmű, felállithatására, a további intéz- kedésekről a katolikus lapokban fogja értesíteni a katoli- kus közönséget.
Kelt az egri egyházmegyei irodalmi egylet f. é. j u - nius 19-én tartott választmányi üléséből.
Szmida Viktor, titkár. Zsendovics József, elnök.
A katholikus olvasóközönség és a ,liberális' lapok.
(Folytatás.)
Tagadhatatlan tapasztalati tény, hogy a liberalismus és annak sajtója katholikus hitelvektől egyenesen, sőt erő- szakkal is megtagadják a jogot, a nyilvános életben érvé-
') A t. bizottság bennünket is egy gyüjtőivvel megtisztelvén, örömmel készeknek nyilatkozunk, a hozzánk netalán befolyó adomá- nyokat lapunkban nyugtázni s a maga idején rendeltetésök helyére
eljuttatni. • Szeri;.
nyesülhetni ; jó, ho^y egyelőre még megengedik, hogy a ma- gán ember otthon, négy falai közt, azok szerint élhessen. S ez épen nem uj praetensiója ; mert már I. Lajos bajor ki- rálynak trónraléptekor a nagy Görres szükségesnek látta, igy szólni hozzá: „Ne engedd ineg, ő Király, hogy a ke- resztény jogi elv csak a magánéletben bírjon érvénynyel, az állami, nyilvános jog pedig pogány legyen. Mire való. val-
lásról, erényekről és erkölcsösségről szónokolni a népnek, lia az állam ugyané nép szeme láttára Baálnak oltárokat emel a magaslatokon s áldozati tüzeket gyújt ? . . . Csak az egyén gyakorolja magát az önmegtagadás erényében, az összesség pedig tartózkodás nélkül szolgáljon az ádáz önzésnek?...
Csak az egyes polgár legyen igazságos, elnéző s kegyes, gyakoroljon minden keresztény erényt, mig az állam, raga- dozó vadállat gyanánt, mindent leüt, mit körmeivel csak elérhet? . . . Avagy a menny és föld Istene csak valami házi isten legyen, mig a nagy közönség szolgálata alól kivonja m a g á t ? . . . Távol legyen ! Hanem az O törvénye uralkod- jék néped felett, s Te légy szolgáinak legelseje. Csak ha Te
magad tiszteled Isten jogait, van alapod s illetékességed sa- ját, az övéiből származó uralkodói jogaidat mindenki, még azok ellen is fentartani és védelmezni, kik netán az O nevé- ben ezek ellen támadni, kedvet mutatnának." . . .
Oly szavak ezek, melyeknek igazvoltát hivő keresz- tény ember egy pillanatig sem vonhatja kétségbe. Isten aka- rata, hogy a keresztény hitelvek ne csak az egyes embernek magán, hanem a népek nyilvános életében is érvénynyel bír- janak; ennélfogva nem illik, nem szabad, hogy keresztény
népeknek állami törvényeiben oly tételek, oly határozatok forduljanak elő, melyek a keresztény hit- s erkölcstannal összeegyeztethetlenek. Már pedig mindennapi tapasztalat, hogy a liberalismus és sajtója szünet nélkül oda törnek, mi- szerint a keresztény népeknek törvényhozásából minden ke- resztény gondolat s mindaz távolittassék el, mi annak ker.
jellemet kölcsenezhetne s hogy a keresztény irányelvek he- lyébe pogányszellemüek lépjenek. Innen van, hogy a libe- rális sajtó az egész világon a polgári házasság mellett ra- jong, holott tudjuk, hogy a katholikus hitineggyőződés
szerint a keresztény ember számára nincs más érvényes há- zasság, hanem az, mely szentség, mely az egyház szine előtt köttetik, s hogy a merő polgári frigykötés keresztények közt nem létesit igazi házasságot, hanem csak vétkes, Isten előtt büntetésre méltó viszonyt. Innen van, hogy a liberális sajtó mindenütt a keresztelési kényszer ellen küzd, mi által sze- rencsésen már ki is vitte, hogy pl. hazánkban ugyan csak szórványosan egyes esetek merültek fel, de Poroszország- ban a ,keresztény' szülőknek maidnem fele gyermekeiket pogányoknak hagyják felnőni, keresztelés nélkül. Innen van, hogy a liberális sajtó annyira buzog a ,hitfelekezetnélküli', azaz vallástalan iskola mellett, elhitetvén ,felvilágosodott' olvasóival, miszerint a gyermek tudományos kiképeztetésé- nek érdekében mulhatlanul szükséges, hogy az iskolától a valláserkölcsös jellem, s egyáltalában a gyermektől az egy- háznak nevelő befolyása minél inkább távol tartassék. Ezek szerint szükségesebb az irás-, olvasás-, szám-, föld- és ter- mészettanban, valamint a történelemben való jártasság, mint a hit alapelveinek ismerete, mint a keresztény vallásos ne-
velés, melytől pedig az embernek földi s örökkévaló bol-
dogsága függ. Isten Fia, kinek szavai minden felvilágoso - dottság daczára is örökké igazak maradnak, azt mondá ugyan, hogy mitsem használ az embernek, ha az egész vilá- got megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja ; de azért a liberális sajtó, ösztönöztetve a gonoszság szelleme által nem fog nyugodni, mignem sikerült ,kivívnia' azt, vagyis, mig arra nem vitte az embereket, hogy Krisztust, tanait s ma- lasztjait mellőzve, sőt megvetve, az egyházon kivül mint pogányok éljenek és haljanak.
Ennyire igaz, hogy a liberális sajtó engesztelhetlen gyűlölettel viseltetik a katholikus hitélet ellen, s hogy min- deu erejét megfeszíti oly czélból, hogy annak gyakorlati nyilvánulásait, egyelőre a köz-, majd a magánéletben is visszanyomja, elnyomja, elfojtsa. Menjünk ismét egy lépés- sel tovább, s lássuk: miként küzdenek a liberális lapok s mily gyalázatos fegyverekkel a katholikus egyház belszerlcezete és intézményei ellen.
Ebben is, semmi ujat sem mondunk talán egynéme- lyiknek t. olvasóink közül, jeléül annak, hogy nem költünk, de nem is tulozunk. A mit mondunk, azt mindenki tapasztal- hatta már, talán tapasztalta is; recapitulatiónknak voltaké- peni végczélja tehát csak az, hogy a veszélyre, mely talán eddig egyiknek másiknak figyelmét elkerülte, és a — bűnre figyelmeztessünk, melyet a liberális sajtó pártolása által könnyen, — majdnem bizonyosan, elkövetünk.
Meg kell vallani, hogy a liberális sajtó, űzelmeinek ezen részében talán még nagyobb változatosságot fejt ki, mint az eddig emiitettekben. Majd az egyháznak legfőbb főpásztora, — ilyenkor ,Hierarchia', ,római Caria' sat. a hi-
vatalos kifejezések, — határtalan uralkodási vágyról, a szel- lemek elnyomásáról s az alsóbb clerus feletti tűrhetetlen zsarnokságról vádoltatik; „mérteket nem ismerő dölyf s papi gőg", ezek ilyenkor a pápának rendes, mintegy vele- született tulajdonai, melyekhez „az újkor vívmányai és fel- világosodottsága" elleni álnok, de nyakas hadakozás is járul.
De kikapja a maga részét az u.n.alsóbbrendű papság is: el- butitja a népet, fanatizálja, a hazafias érzületet elnyomja s elfojtja benne, sőt a ,törvény' elleni lázadásra készti s nem ritkán a külfölddel esküszik össze a haza ellen. Majd a szer- zetesekre s vallási testületekre kerül a sor: csalók s nép- ámitók, vagy legalább is ingyen élők s henyélők, a társa- dalomnak haszontalan tagjai. S mennyi megtámadásnak nin- csenek kitéve azon intézetek, melyekben a tudomány s az erény ápoltatik, vagy melyek a katholikus felebaráti szere- tetnek s önfeláldozásnak folytonosan virágzó s a világot jótéteményekkel elárasztó szintannyi templomai, — meny-
nyit nem hazudoznak róluk a liberális irók, könyveiben s lap- j a i k b a n ? . . . S ha valahol egy, katholikus szertartás szerint
keresztelkedett egyén feltűnőbb gaztettet követ el, hány- szor nem tapasztaljuk, hogy azért a katholicismus, a katho- likus erkölcstan, a katholikus papság tétetik felelőssé ; de azon szemtelen csalásokról, melyeket holmi ,csuda-rabbik' elkövetnek, azon nyilt és titkos kijátszásáról az állani min- den törvényeinek, mely a zsidó fajnak, ugy látszik, szaba- dalmazott életfeladata, miben őt a protestantismus dereka- san követi, minderről hallgat a krónika, sőt az utóbbinál az ily dolgok még „a protestáns autonomia érdekébeni viselt dicső harcz" gyanánt magasztaltatnak; — d e ha valahol
5 egyegy kálvinista tiszteletes felakasztja magát, vagy egy rácz pópa lopás miatt a törvényszék elé kerül, — láttunk már ilyeneket is, — akkor ez a sajtó a jelzőt nagy gondo- san elkerüli s csak per „pap" beszél, jól tudván, liogy a közvélemény e szó alatt ösztönszerűleg csak a lcatholikuS papot érti ; itt is tehát czélja az, hogy a katholicismuson üssön egyet, melyet szokott álnok modorával nem ritkán
el is é r . (Folyt, köv )
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
l'est 3 julius 3. A z e r d é l y i k a t h . s t a t u s - g y ü . l é s . Erdély lángbuzgalmu főpásztora nem sok idő múlva ismét maga körül gyűlve fogja látni egyházmegyéje hivei- nek képviselőit; a kath. status-gyülés ugyanis, melynek sike- rült már eddig is a kormány által okozott sérelmeket rész- ben megszüntetni, juliushó 18-ra összehivatott. Minden mozzanatot, mely a katholicismus érdekében történik, figye- lemmel kisérve és örömmel üdvözölve, kétszeres örömmel üdvözlünk oly mozgalmat, mely a nevezett czélból szeretett hazánk határán belül akár megindul, akár pedig eddig is már kifejtett működését, az eddigi buzgalommal s a szent ügy iránti forró szeretettel folytatja, ez fejti meg örömün- ket is, valahányszor értesülünk, hogy az erdélyi katholikus status tanácskozás végett összegyűl.
Nekünk katholikusoknak azonban Magyarországon, melynek civilisatiója, kulturája, szabadsága és mindennemű művelődése és haladása érdekében annyi áldozatot hoztunk, napjainkban az a sorsunk, hogy még csekély örömünk sem lehet zavartalan ; ha összejövünk, a fájdalom hoz bennünket össze, ha tanácskozásra készülünk, ez nem annyit jelent, hogy a tanácsteremben örvendetes tudósitásoknak leszünk tanúi, hanem mindig a legszomoritóbb tényekre kell elkészülve lenni; Dem azért gyűlünk össze, hogy egymással örömein- ket, hanem hogy fájdalmainkat közöljük, és igy a találko- zás, a viszontlátás örömei is ürömmel vannak vegyitve, még pedig oly mértékben, hogy az előbbi, az utóbbi mellett tel- jesen elényeszik.
így vagyunk az erdélyi kath. status-gyülés összehívá- sával is; örvendünk, tudva, hogy a katholikusok az egyház érdekében összegyűlnek, de ezen örömünk úgyszólván, csak addig tart, míg az összehívásról értesülünk, ha azonban átmegyünk a tárgysorozatra, ha látjuk, hogy a tanácskozás csaknem szakadatlanul az egyház sérelmei körül fog forogni azon sérelmek körül, melyeket a kormány okozott az egy- háznak, ugy fájdalom váltja fel örömünket és aggodalmunk fokozódik, ha felgondoljuk, mi fog történni, ha a sérelmek hasonló módon folytattatnak? Hosszas, kitartó küzdelem után erdélyi katholikus testvéreinknek sikerült a sérelmek egyrészét orvosoltatni ; de ha végig tekintünk a mostani meghivó tárgysorozatán, megdöbbenve kell látnunk, hogy még sokkal több a még orvoslandó, mint orvoslott sérelem, meglepetéssel kell szemlélnünk, hogy a julius 18-ra össze-
hívott kath. status-gyűlésnek, alig csekély kivétellel, az egy- ház sérelmeivel kell foglalkoznia. Ily sérelem azon leirat, melylyel a kormány nem, engedi meg, hogy az erdélyi róm.
kath. elemi tanitók önálló nyugdijalapot hozzanak létre ; továbbá, hogy a kormány a nagyszebeni Orsolya-szűzek intézetének jogos követelését még sem teljesítette; ide tar-
tozik a kir. kincstár kegyurasága alatti lelkészek és tanitók sérelmes ügye ; továbbá a kormány azon jóindulatu ténye, hogy a kolozsvári róm. kath. lyceuini épülethelyiségeket a felekesetlen, vagy a mint máskép nevezik, az állami, tényleg pedig protestáns tudomány-egyetem részére lefoglalta ; végül a katholikusok azon sérelme, hogy a kormány a kath. alapo- kat önmaga kezeli, ahelyett, hogy azokat jogos tulajdono- saiknak, a katholikusoknak kezelés végett épen ugy átadná, mint bírják azokat, a magok módja szerint a protestánsok.
Ha a sorozatot végig olvassuk, bátran kérdezhetjük:
melyik az a vallásfelekezet, melynek ennyi sérelmet kell tűrni? Tudjuk, nagyon jól ismerjük, hogy különösen a pro- testánsok folyton telve vannak panaszszal, sérelmeket emle- getnek; de azt is tudjuk, hogy panaszaik alaptalanok, azt is tudjuk, hogy nem az ellen panaszkodnak, mert a kormány vagyonukat megtámadná, hanem azért, mivel nem osztotta még fel a katholikus vagyont köztük, és mivel mindenben nincsenek még a katholikusok az ő önkényüknek odadobva.
Egyedül a katholikusok vannak azon helyzetben, hogy ala- pos panaszaikkal felléphetnek, kik nem azért szólalnak fel,
inert a másét nem adja nekik a kormány, hanem azért, mert saját vagyonukat, birtokukat a kormány megtámadja.
Lehetetlen, hogy ez alkalommal a t. olvasóinknak em- lékébe ne idézzük Deák Ferenez szavait, melyeket még az alkotmányos aerának úgyszólván mézes, ha nem is heteiben, de éveiben mondott. Midőn ugyanis Yuchetich országgyű- lési képviselő ur bizonyos rape-cape-féle velleitások ellen az országgyűlésen oly erélylyel lépett fel, melyhez hason- lót azon idő óta sem világi, és talán annál kevésbbé papi képviselőtől nem hallottunk, Deák Ferenez felállván, töb- bek közt azt is mondta kérdőleg : Ki akarja az egyházi va- gyont elvenni ? Nagy kár, hogy Deák Ferenez meghalt, azóta már concret esetekben nagyon csattanós választ kap- hatott volna kérdésére, ma talán már ő sem tenné a fentebbi kérdést, hanem elismerné, hogy ilyféle erélyes felszólalások az országgyűlésen nagyon helyén vannak a katholikusok részéről. Ha ugyanis nein egyházi vagyon valamely katho- likus kanonoki stallum, ha nem katholikus vagyon mindaz, miben az erdélyi katholikusok a kormány részéről rövidsé- get szenvednek, ugy mi egyáltalában nem tudjuk, hogy mi a katholikus vagyon?
igenis, itt az idő, mely meghozta, fájdalom! Deák F . kérdésére a választ ; szegény erdélyi kath. testvéreink az elsők, kik a fájdalmas feleletet megadhatják, ők azok, kik első sorban kénytelenek küzdeni a mindenható állam önké- nye ellen és meg kell vallani, mit. örömmel teszünk, hogy erélyesen is küzdöttek mind ezideig, mi feljogosit bennün- ket azon meggyőződés kifejezésére, hogy a jelen status- gyülés is méltó lesz a múlthoz a kath. ügyek védelmében.
Az összetartás, az egyhangú erélyes fellépés részben már megtermette üdvös gyümölcseit, a kitartás, hiszszük, meg fogja teremni a jövőben is, és nem kételkedünk, hogy a sé- relmes ügyek tárgyalásánál jelenleg is meg lesz az egyetér- tés, mit lelkünkből óhajtunk. De mi nem csak az erdélyiek egyetértését óhajtjuk, van még más kivánni valónk is. Mi magyarországi katholikusok nem nézhetjük, nem szabad közönynyel néznünk, mikép küzd egy és ugyanazon test tagja jogaiért. Akkor, midőn az erdélyi katholikusok jogaik-
ban sértetnek, mi is sértetünk, minélfogva kötelességünk az ő támogatásukra sietnünk, mert ugyanakkor saját, bennün- ket még közvetlenebbül is érintő jogainkat is védelmezzük.
Van is egy mód, hogy e támogatást nyujtsuk erdélyi test- véreinknek és ez a petitionalis joy, melytől nem tilthat el bennünket semmi hatalom, semmi önkény. Nekünk katholi- kusoknak is meg kell végre ragadni e módot ; ha a liberalis- mus ilymódon pressiót tud gyakorolni az országgyűlésre, legtöbbnyire igazságtalan ügyeknek érdekében, miért sze- rénykednénk mi katholikusok ugyanezt tenni, jogos ügyeink- ben ? Nem vagyunk ugyan mi katholikusok ugy szervezve, mint szervezve lenni kellene, vagy jobban mondva, sehogy sem vagyunk szervezve ; de mégis minden város, minden faluban van kath. plébános, miért nem hihatná össze a plé- bános hiveit? miért nem magyarázhatná meg híveinek az erdélyi katholikusok sérelmének természetét? miért nem irathatna alá oly petitiót, mely az országgyűléshez intézve, azt felkérné erélyes szavakban, a sérelem megszüntetésére.
Oly mód lenne ez, mely talán az országgyűlésen is figyelmet ébresztene, anélkül, hogy a katholikusok, nem tudom mi- féle törvénytelenséggel vádoltathatnának, vagy kellemetlen következményekkel fenyegettethetnének. Ezt tenni becsü- letbeli kötelességünk, mihelyt az erdélyi kath. status-gyü- lés határozatairól értesülünk, és ha van még bennünk élet- revalóság, meg is teszszük, ha nincsen ? . . . elvégre mi meg- tettük az indítványt, várunk rá oly csattanós feleletet, mi- nőt a tapasztalat Deák Ferencz kérdésére adott. $
Erdély. K ö r l e v é l ő s z e n t s é g e j u b i l e u m á- r ó 1. (Folyt.) Azonban, ha a felbőszült árvíz szennyes hul- lámai az U r szent hegyének csak old;ilait ostromolnák, nem volna még annyira szomoritó az anyaszentegyház állapota ; de ha már annak ormáig is felhatottak a hullámok és az azon épitett szent várost magát elözönlötték ; akkor a ve- szély tetőpontra hágott. Már pedig ezen gyászos esemény- ről panaszolkodik szentséges atyánk folyó évi böjtmásha- vának 12-ik napján a római szentegyház bibornokaihoz in- tézett felszólalásában, melyben egyszersmind azon óhajtását is kifejezni méltóztatott, hogy a főpásztorok értesítsék az egész ker. kath népet azon veszélyekről és kellemetlensé- gekről, melyeket neki hét év óta legfőbb pásztori hivatalá- nak gyakorlatában eltűrnie és szenvednie kell.
Ugyanis hetedik éve már, hogy világi fejedelmi hatal- mától és birtokaitól megfosztva, egyedül pápai palotájára szoritva, mintegy önkénytes fogságra van kényszerítve, hon- nan azon félelemből nem mozdulhat ki, nehogy nyilvánosan való megjelenésével akár a tisztelgők hangos kitörése által a világi hatalomnak kellemetlenségeket, akár ellenségeinek aljas tüntetései neki és minden jó érzelmüeknek keserűsége- ket okozzanak.
Midőn az erőszakoskodó hatalom Rómát a pápák fe- jedelmi és főpapi székét és a kath. kereszténység központi szent városát elfoglalta, farisaeusi ajkai és Ígéretei azt han- goztatták, hogy ők az anyaszentegyház szabadságát és a szentséges római pápának egyházfejedelmi függetlenségét tiszteletben fogják tartani és minden bántalmazás ellen megvédeni. Azonban, mint előre lehetett látni, ezen kétszínű ígéretek alatt lappangó gonosz czélzataik, melyeket még
úgynevezett garantia-törvényekkel is ügyekeztek elleplezni,
nem sokára nyilvánvalókká lettek azon rombolások által, melyeket a szent városban részint a pápa ő szentsége füg- getlensége, részint az egyház szabadsága ellen elkövettek.
Ugyanis a szerzetes-rendek, az anyaszentegyháznak ezen ősrégi szerves intézetei, melyek az egyházi tanításnak és lelki vezérletnek tartalékseregét képezték : csakhamar szét- űzettek, házaik lefoglaltattak, birtokaik elraboltattak, sőt azon nevelőintézetek is, melyek a pogányok megtérítésére hitküldéreket képeztek, részben bezárattak ; a pápai nyil- vános tanintézetek, melyek a világnak annyi tudós férfiakat adtak, az egyház fejének kormányzása alól kivétettek és elszakasztattak, maga a vallástanítás, az isteni tisztelet, rend- őrök ellenőrzésével vétetett körül és a püspökök küldetése állami tetszvényektől tétetett függővé, s a mi több, az egy- házi szertartások nyilvános becsmérlése s gúnyolása nem- csak ő szentségének a pápának, hanem minden jó érzésű ka- tholikusnak legmélyebb fájdalmára felszabadittatott és meg- torlás nélkül elnézetett ; eretnek templomok, iskolák s gyü- lekezetek alkotása a kormány által megengedtetett, hogy a szentatyának szive annál sajgóbban megkeserittessék. Mind- ezek az örök városban ama hires jelszó alatt történtek, me- lyet egy olasz kormányférfi mondott ki : „Szabadegyház legyen a szabad államban".
íme, szeretett Hiveim ! ezek s még többek, miket a szent atya fentemiitett felszólalásában az egész világ előtt elpanaszolt és fájdalmas hangon mint tényeket a köznyilvá- nosságra hozott. Lehetetlen az igaz katholikusoknak ezek hallatára közömbösen vagy hidegen venni anyaszentegyhá- zunk szentséges fejének e lelketrázó fenhangu felszólalását.
Mert nincs kétség benne, hogy ezen szentségtörő merényle- tek az apostoli szentszék egyházi legfőbb tekintélyének meg- döntését czélozzák. Midőn ugyanis az apostoli sz. szék meg- fosztatik azon eszközökből, melyekre az anyaszentegyház kormányzásában szüksége van ; elraboltatníik tőle azon anyagi eszközök és segédforrások, melyeknek segitségével szent hitünket a pogány népek közt terjeszti és fentartja;
lefoglaltatnak azon birtokok, melyeket egy ezeréves jog biztosított részére : akkor kétségen kívül az ármány s táma- dás a pápa egyházfejedelmi függetlensége s szabadsága ellen van intézve, melynek fenmaradása minden gondolkozó ka- tholikust kell, hogy érdekeljen, s melyet a mai kor vallás- talan iránya bizonyosan felforgatna, ha Krisztus Urunk sza- vai nem kezeskednének arról, hogy azon kőszálon, melyre anyaszentegyházunk építtetett, a pokol kapui nem fognak győzedelmeskedni. Az istentelenek a szabadság csábító jel- szava alatt azt kiáltozzák ugyan a katholika anyaszentegy- ház ellen: „szagassuk el köteleiket és rázzuk le magunkról igájukat" ; de a mennyekben lakó kineveti őket és az Ur ki- gúnyolja őket, mond a próféta (2-ikZs. 4. v.) (Vége köv.)
Róma. J u b i l e u m i h i r e k . (Folyt.) Junius 11-e oly kihallgatásx-ól nevezetes, melynél, mint katholikus újság- íróknak kissé megállapodnunk kell, e napon ugyanis a msgr.
Tripepi indítványa folytán az egész katholikus világ lap- jainak hódolatát kifejező diszalbum adatott át ő szentségé- nek. (L. ,Rel.' I., 46. sz., 368. 1.) A nevezett napon körülbe- lül 600 képviselője a kath. sajtónak gyülekezett a consisto- riumi nagyteremben, hol ő szentsége kevéssel dél után, fé- nyes kisérettel megjelent s msgre Parocchi, bolognai érsek,
7 most már bibornok s a ,Scuola cattolica' vezetője, a követ- kező feliratot olvasta:
„Szentséges Atyánk ! Mint az egész világ katholikus sajtójának képviselői tisztelkediink Előtted, Főpap és Király előtt azon, bizonyos tekintetben hatalom nevében, mely ma-
nap azzal dicsekszik, hogy csudásan működik közre a jónak, borzasztóan a rosznak előmozdítására.u
„Feletted nem ismerünk el más fejedelmi fenhatósá- got, kivéve Jézus Krisztusét, kinek helytartója vagy; Mel- léd egy sem állhat,egy sem mondhatja Neked: ,Szentatyám ! a hatalom, inelylyel birsz, tőlem származik, én közöltem azt Veled.' Mert ellenkezőleg, Tőled származik küldetésünk ereje s minden eredménye ; mert Te vagy minden jognak, minden kötelességnek kútforrása, alapja, szentesitője. Ennél-
fogva, megingathatlanok azon, állítólagosán haladási s köz- művelődési elvek elvetésében, melyeknek álnok vol tát a te bá- tor Syll.'ibusod feltünteté, s époly következetesek az ellen- kező elveknek hirdetésében, melyeket a vatikáni zsinatban, s egyéb számtalan, Bölcseséged által közzébocsátott okmá- nyokban hirdettél, — legkülönösebben a divatos liberalis- musnak megsemmisítésére, — ismételjük szent Jeromos- nak ezen, Damasus pápához intézett szavát: „A ki nem gyűjt Veled, szétszór, a ki nincsen Veled, az Ellened van, az kivüle van a mentő hajónak s a vizözön hullámai által sodortatik ! "
„Szentatyánk ! Elősorolni Előtted ama sokféle szoron- gattatást, mely nehéz foglalkozásunkkal karöltve jár, elmon- dani Neked mind ama keserűségeket, melyeket e kehely
a mi számunkra tartalmaz, mig mások számára oly édes lenni szokott, — mindez felesleges fáradozás lenne Előtted, ki megdönthetlen sziklád magaslatáról egy szempillantással végig tekintesz a földi események egyre váltakozó alakza- tain s egyiket a másik után figyelemre s néhány bátorító szóra méltatod azokat, kik Nevedben bátran küzdenek.
Az emberek gyűlölik a világosságot; mert ők magok sötét- ségben vannak, leginkább pedig az igazságot gyűlölik a katholikus Írókban, s az ezek által védelmezett ügy- nek igazságosvoltát, melyet dühösen s nyakasan üldöznek, ürügyül a modornak érdességét s az őszinteségnek bátorsá- gát hozván fel."
„De mi ezért meg nem ijedünk. Vannak köztünk, kik azon hősiességgel, inelylyel az irói működésben feláldozzák magokat, összekapcsolják a zárdai életnek áldozatait is, mi pedig mindnyájan megígérjük Istennek és Neked, Szent- atyánk, hogy bátran haladni fogunk amaz uton, melyen bá- torító szavadat már annyiszor hallók, készebbek darabokra törni a tollat, melyet Isten adott kezünkbe, vagy vérünket ontani előbb, mintsem egy jotával is eltérnénk a te csalha- tatlan tanításaidtól."
„Szentatyánk ! Mi, szegény közvitézei a katholikus sajtónak, hálát adva a Mindenhatónak, ki püspöki jubileu- modat elérned engedé, egyúttal azt kérjük tőle, hogy az egyház e a társadalom javára még számos évekig tart- son földi életed, mignem a végdiadalt is meglátod ; Te pedig Szentatyánk, fogadd kedvesen üdvözletünket, ke- gyesen áldd meg fiaidnak fáradalmait, kik Irántad való kegyeletben nem hagyják magukat felülmulatni senki ál- t a l e földön." (Folyt, köv.)
Németország. P r o t e s t á n s l a m e n t a t i o ő s z e n t s é g é n e k p ü s p ö k i j u b i l e u m a f e l e t t . A
müncheni, protestáns ,Reichsbote' junius derekán ezeket irja :
„Miként ünnepeltetett a pápának püspöki jubileuma a Rajnamelléken, arra nézve egy hazafias érzelmű, protestáns férfiutói a következő tudósítást veszszük, mely uj tények- kel bizonyítja azt, mit mi már évek óta, intve s figyelmez- tetve, persze, hogy siket fülek előtt mondtunk. Szavainkra, fájdalom, nem hallgatott senki, — bár most a tényeken okulnának az illetők, látva, minők a ,culturharcz'-nak kö- vetkezményei." —
Az emiitett kölni tudósítás következőleg hangzik : Ö ö
„Ugyancsak fényes ünnepet ült Róma, junius 3-án, I X . Piusnak ötvenévi püspökségének ünnepét, és a német Rajna e napot oly fényesen (brillant) ünnepelte, hogy az emberek soká, igen soká fognak beszélhetni róla. Lám, ezek a ,kulturharczosok', hogy nevettek Schorlemer szép szavai felett, midőn azt mondá, hogy a .culturharcz' már magára felséges uralkodóházunkra is kezdi szomorú árnyékát vetni, és fájdalom — e szavak mégis igazak. Mily szegényesen s nyomorultan lapultak a hű evangélikusoknak zászlai csá- szárunk születése napján, ritkán elszórva itt és ott; végig járhattad a város valamennyi utczáit s sehol sem láttál, sem koszorút sem fenyőfát, de igenis elég gunyoros arezot és kárörömet! S estére — semmi kivilágítás, legfelebb egy kis hivatalos taraczkdurrogás ! S junius 3-án ! Mily valóságos népünnepély! Már előestéjén általános harangozás ; aztán mindenki az erdőbe sietett, hogy örömfát szerezzen ; az Űrnap óta még meglevő zászlók és koszorúk megket- tőztettek, felirat sorakozott felirathoz: ,Üdv Neked I X . Pius, te dicső aggastyán!', vagy: ,Üdv Neked, jubiláris püspök!' — ,Üdv Neked, Krisztus helytartójának!', — .Szentséges Atyánk, a hőn szeretett IX. Pius tiszteletére !'
— sat. sat. még a legfélreesőbb zsákutezákban is, hol soha- sem fordul meg az idegen ; virágok, képek, szőnyegek s min- den egyéb kigondolható diszitmény sehol sem hiányoztak, még — bámulatunkra — nem egy liberális s haladópárti protestáns orvos, kereskedő és iparos házán sem, hogy a li- berális katholikusokat ne is emlitsem... Reggel 4 órakor ismét kezdődött az ünnepélyes, messzire hallható harango- zás, mintha tüz lenne, vagy ellenséges hadsereg ostromolná a várost. S az előesti diszt egész éjjeli munka még teteme- sen növesztette volt. Igaz, hogy ünnepélyes processiót, mint ,nem szokásos'-t, nem volt szabad tartani ; de a különféle misék s isteni tiszteletek után künn a szabadban nagyszerű népünnepély tartatott. Ezeren meg ezeren özönlöttek ki a közrétre, egymásután harsogtak el a dicsénekek s Piushym- nusok, s a Piusra, a „szentatyára" szóló ,Hoch !-ok végtelenül hosszú sora, hogy még a városban is meghallhattuk ; itt ott dühös kifakadások is lőnek hallhatók az evangélikusok ellen, hogy miért nein tűztek ki zászlókat; sőt fenyegetések is hallatszottak, (— ez már bizonyosan hazugság ; mert akkor a rendőrség csakhamar kapott volna az alkalmon, hogy az egész ünnepélynek röviden véget vessen ;— Szerk.) Tető- pontját azonban az ünnep 3-án este érte el. Mintegy varázs- ütésre felvillant a sok gyertya, világító ballon és bengali tüz, s a fényes kivilágított utczákban késő éjjelig hullám- zott az örvendező sokaság, miben a forró nyári nap s az
erre következett kellemes éjszaka igen kedvezett neki. Min- denütt sürü népcsoportoknak hullámzása, mindenütt öröm és ének, közben taraczklövések a Rajnán innen és tul, me- lyek ezerféle visszhangot keltettek a hegyekben."
„Otthon pedig egy kis csekély számú evangelikus csa- pat csendesen ülte a vasárnapot. Váljon mit ártott — gon- dolá nem egy magában — mit ártott ez a ,kulturharcz' az ő önképző egyleteivel és közös iskoláival a római egyház- nak ? . . . . Semmit sem ártott neki, s Róma ma erőseiben áll, mint valaha-, mi pedig, itt a Rajna mellett, kik Daponkint érezzük s tapasztaljuk hatalmát s nem haladópárti szemü- vegen át nézzük, mi fejünket csóváljuk vak népszónokaink kulturharczos beszédeire. Az államnak egyedüli támasza (?) az erős evangelikus egyház, bo7nlik, egyre kisebbé s nyomo- rultabbá válik Rómával szemben ! Oh Istenem tekints ránk s irgalmazz nekünk":
Majd bizony, talán ,tekint' arra a végképen elrothadt ,államtámogató' u. n. egyházra az ő Krisztus- s Istentagadó prédikátoraival — !
IRODALOM.
X Huszonöt év a Keyyes-Rend irodalmi életéből (1850—1875.) irta Váry Gellért k. r. tanár. Vácz, 1877;
8-r. 68 lap.
A kinek csak némi fogalma van azon fényes szerepről, melyet a nagyérdemű Kegyes-Rend a hazai tudomány s iro- dalom terén ez országbani fenállása óta mindenha játszott, s aki tudja, hogy a rendtagoknak szorgalma és iparkodása az idők haladtával nem csak nem csökkent, hanem mihelyt valahol s valamikor a tudományos szempontok szaporodtá- val uj tér nyilt tevékenysége számára, legott elfoglalta azt is, s ekként mindig az irodalom minden ágában dicséretesen képviselve maradt, miről jelen füzet is kimerítő bizonysá- got teszen, — azelőtt ugyané füzetnek érdekes, sőt nagybe- csű voltáról többet szólni, valóban felesleges fáradság.
Mutatványt vagy egyes mozzanatokat kiemelni e tö- mött tartalmú, nagy szorgalommal s alapossággal összeállí- tott füzetből, lehetetlen ; csak annyit emiitünk, hogy a ki- jelölt huszonöt évi időszak alatt a kegyesrend 137 alkalmi
költeményt, (ezek közül ő Fölsége tiszteletére 17-et, egy- házi méltóságok iránt 49, a rend egyes tagjai iránt 43, egyéb alkalmakból pedig 28-at, — különösen bold. Szepesy tollá- ból 26, ftdő Budaváry Józseféből pedig 48-at), 115 pro- grammi értekezést, 117 tankönyvet, 63 tudományos és egyéb művet s 543 folyóirati czikket képes felmutatni, mint egyik vagy másik tagjának tollából származott irodalmi terméket, vagyis kerék számmal véve, ezer darab kisebb nagyobb nyomtatott művet, melyet a hazai irodalom közkincstárába szolgáltatott.
Nincs ága az irodalomnak, a politikait, közgazdásza- tit, sőt iparismeit s gazdaságit sem véve ki, melyen a rend egyes tagjai ezen időszak alatt ne működtek volna. Hogy ezek s sok egyebek mellett a tüzetesen vett tankönyviroda- lom kiválólag műveltetett a rend tagjai által, magától ért- hető, minek említésénél szerző igen találóan hangsúlyozza azon érdemeket, melyeket a rend e téren is a magyarság vé- delme s fentartása körül szerzett.
Talán kissé soká időzünk e bár dus tartalmú, de arány- lag csekély terjedelmű füzetnél; azonban kérjük figyelembe venni, hogy ilyetén munkáknak nagyhorderejű történelmi s apologetikai jelentőségük is van, amiért kivánatos volna, ha minden rend s minden megye számára találkoznának ha- sonló buzgóságu gyűjtők, kiknek szorgalma nem csak a kortársakat, hanem az utókort is lekötelezné. Ezértis einem zárkózhatunk azon remény elől, hogy jelen munkának t.
szerzője folytatás- illetőleg befejezésképen egy második fü- zetet csatoland hozzá, mely az elősorolt irók betűrendes névsorát, legalább azon helyek kijelölésével adja, melyeken e jelenlegi füzetben róluk szó vagyon ; vagy, mi még ennél is jobb lenne, melynek tartalmát a névsoron kivül az egyes munkának könyvészeti jelzése is képezné. T. szerzőnek ez már sok munkát nem okozhat, mert ő az anyagot már gyűj- tötte s tanulmányozta, érdemes munkájának becse pedig ezáltal tetemesen növekednék, mely ily alakban is, eltekintve egyes subjectiv nézetektől, szép emléke, nem csak a rend, hanem maga a szerző ur szorgalmának is.
VEGYESEK.
-f- Ft. dr. Haynald Lajos, kalocsai érsek ő Exja leg- közelebb Brüsselben járt, hol az „Afrikai congressus"-on a magyar földrajzi társulatot képviselte. Ez alkalomból a ma- gyar érseket a belga királyi pár különös kitüntetésben ré- 8zesité. Állandó vendége volt az udvari asztalnak, mindig a királyné oldala mellett, aki magyarul beszélt vele. Haynal- dot elutazása előtt a király és királyné is meglátogatta. A belga király magyar vendégének a belga Lipót-rend nagy keresztjét adományozta. {E. N.)
— A péterfillér hováforditásáról hazudik a liberális ,Gartenlaube', amint következik: „Nyolcz csodaszép fehér ló húzta ,Péter utódjának' köröskörül aranytól ragyogó, fényes tükörüvegből készült ablakokkal ellátott kocsiját. E 8 ló, mint erről biztosítottak, a Yaticán nyelvén ,Cavalli Pontificii'-nek neveztetik. Ö szentsége egészen különleges áldással szokta azokat megáldani. Mint Rómában mondák nekem, az egész jármű ,csak( egy félmillió lirába került" . . . Magától érthető, hogy az egész história egy szóig merő ha- zugság. Midőn ő szentsége még szabad volt, évenkint négy- szer szokott legnagyobb díszben kikocsizni. Az ily alkal- makkor használatba vett kocsit még VII. Pius rendelte meg és fizette ki, oly időben, midőn nem volt péterfillér ; először használta V I I I . Pius, 1829-ben. Az „arany" rajta aranyo- zott réz, a „különleges pápai áldás" pedig közönséges zsidó füllentés. A mi a nyolcz ,csodaszép' fehér lovat illeti, meg- jegyzendő, hogy a pápai istállókban nincs fehér ló, csak egyetlenegy fehér öszvér van, minőt, ha nem csalódunk, a nápolyi királyok szoktak a pápáknak ajándékozni ; hiány- zik tehát még hét ilyen szamárfajta, melyek hihetőleg egye8 liberális lapok szerkesztőségeiben vannak alkalmazva.
Szeretetadományok szentsége* Atyánk, IX. Pius pápa számára.
Eddigi összeg: 575 ft., 65 kr. 16 db. es. k. ar., 60 frank aranyban, 10 ez ftos, 7 db. ez. húszas, 3 tallér s 10 német mark papírban.
Ft. Khál József, bozsóki plébános 9 db. ez. húszas
E L O F I Z E T E S I F E L H Í V Á S .
Az expeditióban könnyen előfordulható zavarok elkerülése végett, tisztelettel kérjük t. olvasóinkat, miszerint a lap tovább járatása iránt bennünket lehetőleg jókor értesiteni, illetőleg a másodfélévi előfizetés körül ideje korán intézkedni méltóztassanak.
E l ő f i z e t é s i f e l t e t e l e k :
Egész évre 10 forint, félévre 5 forint o. é. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; a szerkesztőnél, Budán, viziváros, főuteza 221. s Kocsi Sándor nyomdai irodájában, Pesten, országút 39. sz. Legalkalmasabb, legczelszerübb s legkényelmesebb előfizetési módul az úgynevezett postautalványokat ajánljuk. A könyvkereskedői uton való előfizetést mellőzni leérjük : mert százalékot nem adhatunk.
Kiadó-tulajdones s felelős szerkesztő: báró Hornig Károly, hittudor, m. k. egyetemi tanár.
Nyomatott Budapesten 1877. Kocsi Sándor nyomdájában, országút 39. szám alatt.
r ^
Megjelenik e lap heten- kint kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij : félévre helyben s posta-
küldéssel .í ft.
Szerkesztői lakás.Budán viziváros.föutcaiWJL.hova alap szellemi részét illető minden kiildemenyek in-
tézendők
^
RELIGIO.
KATH. E G Y H Á Z I S I R O D A L M I F 0 L Y 0 I R A T .
11A KM I M / . H A T O D I K É V F O L Y A M .
Előfizethetni minden kir.
postahivatalnál : Budán a szerkesztőnél, Pesten Kocsi Sándor nyomdai irodájában,országút 39-k szám alatt, hova a neta- láni.nyitottlevélben bér- mentes reciamatiók inté-
zendők.
Pesten, julius 7. 2. II. Félév, 1877.
Tartalom. Havi szemle. — A budapesti kir. egyetemi alap jogi természete. — A katholikus olvasóközönség és a libe- rális' lapok. — Egyházi tudósítások : Pest. Az engesztelhetetlenek. Vácz. Pázmány-egyleti zárünnepély a papnöveldében.
Erdély. Körlevél ő szentsége jubileumáról. Róma. Jubileumi hírek. Missiói tudósítások. — Irodalom. — Vegyesek.
Havi szemle.
„Ö szentségének, m u l t hó 22-én t a r t o t t , meg- h a t ó a n nemes hangon fogalmazott allocutiója m é l t ó módon fejezi be a j u b i l e u m i ünnepélyeknek fényes sorát, mely zavartalan, méltóságteljes lefolyásában századokra emlékezetes esemény m a r a d a n d az egy- ház é v k ö n y v e i b e n " , m o n d j a az ,Oss. B.' egyik u j a b b i számában. Ezen allocutióban u g y a n i s ö szentsége, m i u t á n szivböl f a k a d t köszönetet m o n d o t t az isteni J ó s á g n a k , mely e napot s azon a l e g n a g y o b b fiúi sze- retet s a leghívebb ragaszkodás annyi fényes tanú- bizonyságait megérnie engedé, mint szerető atya és főpásztor u g y a n é tanúbizonyságok-, a g y e r m e k i ke- gyelet ezen jeleiért köszönetét fejezi ki a katholi- k u s v i l á g n a k is, bölcsen hangsúlyozván ezeknek mély j e l e n t ő s é g é t és horderejét.
IX. P i u s n a k minden szava h a l h a t a t l a n ; min- den allocutiója egyegy fényes t u l a j d o n á n a k kinyo- mata, a jelenlegi pedig különösen a r r a való, hogy mély bölcseségét s nemesszivüségét tüntesse fel a jelen- és u t ó k o r előtt. Legyen azért szabad e ma- gasztos nyilatkozatból n é h á n y oly következtetést v o n n u n k , néhány oly igazságot, t a g a d á s b a nem ve- hetőt, s z á r m a z t a t n u n k abból, melyek azon, valóban nagyszerű, óriási mérveket öltött katholikus moz- galomnak jellemzésére szolgálnak, melynek a pá- pának püspöki j u b i l e u m a a l k a l m u l s k i i n d u l á s i p o n t u l szolgált; m e r t méltó és illő, hogy ily ünne- pélyeknek befejezése u t á n e l m é l k e d j ü n k felettök s o k u l j u n k belölök.
A látvány, melyet ezen ünnepélyek a világ- nak n y ú j t o t t a k , rendkívüli, csodálatra méltó volt.
A v a g y nem csodálatra méltó, s ha s a j á t szemeink- kel nem l á t t u k volna, m a j d n e m hihetetlen egy moz- galom volt-e, melynek utolsó h u l l á m a i m é g m o s t
sem n y u g o d t a k le egészen, mozgalom, mely az egész földkerekségre kihatott, mely mindenünnen a fő- pásztorokat s híveiket hozta, zarándokképen, Krisz- tus h e l y t a r t ó j á n a k lábaihoz, hogy letegyék oda a j á n d é k a i k a t , hódolatukat, üdvözletüket, j ó kivána- taikat, megtörhetlen hüségök, változatlan ragaszko- dásuk s enyészhetlen szeretetök biztositásait, hogy kifejezzék a keresztény, hivő népeknek egy j o b b j ö v ő iránti reményét, kifejezzék a l e g k ü l ö n f é l é b b nyel- veken s m o d o r b a n , de mely különféleség épen, m i n t h o g y egy közös szent g o n d o l a t n a k a d o t t ke- gyeletes kifejezést, ujolagos bizonyítékát képezé annak, hogy a katholikusok száz meg száz millióit egy sziv egy lélek lelkesíti, egy s ugyanazon hit vezérli, egy s ugyanazon r e m é n y f e n t a r t j a n a p j a i n k nehéz küzdelmeiben is, egy s ugyanazon szeretet teszi b á t r a k k á , elszántakká s ezért e r ő s e k k é ; — szóval : e különféleség, e változatosság a szoros egységben u j o l a g is emlékezetébe szólitá a b á m u l ó emberi nemnek, hogy van m é g s lesz a v i l á g v é g é i g az egy, szent, közönséges, apostoli, római anyaszent- egyház, Krisztus tiszta t a n á n a k egyedüli letétemé- nyese, melyen kivül ü d v nincsen ! A t é n y oly fé- nyes volt, oly magasztos, oly csodaszerü, hogy el- lenségeink is meglepve, megzavarodva álltak vele szemben. A szónak teljes értelmében a p á p a lábai- nak zsámolyává lőnek ők e napokban, mint a ki- r á l y i szent költő m o n d j a : „Ponam inimicos tuos sca- bellurn pedum tuorum", — s érzik, s nem merik ta- gadni, hogy az U r n á k lehelete m e g r e n d i t é az egész világot, s hogy az ő földi h e l y t a r t ó j á n a k dicsősé- gével szemben elhalaványult, h á t t é r b e szorult, el- t ű n t minden, mi különben épen most a világ összes nemzeteit s fejedelmeit feszült, a g g o d a l m a s várako- zásban t a r t j a ; a p á p a magasztos személyével szem- ben ellenségei szánakozásra a szokottnál is m é l t ó b b ,
2
