Fürst, Gerhard – Raabe, Karl Heinz – Sperling, Hans: Az egy foglalkoztatottra jutó termelési eredmény Nyugat-Németország nagy nemzetgazdasági ágazataiban, 1950–1957. A termelékenység alakulása

1012

_STATISZTIKAI IRODALMI F—IGYELÚ

gazdasági kutatónak, ha ezeket a fenn—

tartásokat nem téveszti szem elől, mert lehetővé teszi olyan összefüggések ábrá- zolását és nyomonkísérését, amelyeknek

vizsgálata verbálisan vagy egyszerűbb

sémák segítségével bonyolultságuk követ-

keztében nem oldható meg.

(Ism.: Nemény Vilmos)

Fürst, Gerhard — Raabe,

Karl-Heinz -— Sperling, Hans:

Az egy foglalkoztatottra jutó termelési eredmény Nyugat-Németország nagy nemzetgazdasági ágazataiban, 1950—1957.

A termelékenység alakulása

(Das Produktionsergebnis je Bescháflígtenin den grossen Bereichen der Vollcswirlschalt 1950, bis 1957. Zu—r Entwicklu/ng der Produklivitát.) —— Wirt—

schaft und Stalistik, 1958. No. 3. ,147—154. p.

A termelékenység mérésének problé—

máját már 1953—ban tárgyalta a folyóirat és —- bár az alapvető megfontolásokban nem igen következett be azóta változás——

a nemzeti termék újraszámítása és külö——

nösképpen változatlan árakon való kiszá—

mítása a termelékenységi számítások

egyik komponenséhez: a ,,termelési ered—

mény"—hez jobban megalapozott számo—

kat adott. A foglalkoztatottsági kompo—

nens körülményei kedvezőtlenebbek, mi- vel a foglalkoztatottaknak a nemzetgazda—

ság valamennyi ágára kiterjedő összeírása utoljára 1950-ben volt, s így jelenleg csak

részleges adatok állnak rendelkezésre. A

Szövetségi Statisztikai Hivatal azonban

-— tekintettel a termelékenység jelentő—

ségére —— megkísérelte, hogy a nemzet—

gazdaság három nagy területén termelé—

kenységi számításokat végezzen. A szá—

mítások nem pontosak, azonban jól szem—

léltetik a fejlődés általános vonalát.

A cikk a továbbiakban két részre ta—

golódik. Az első rész a termelékenységi számításokkal kapcsolatos fogalmakkal és összefüggésekkel, a második: rész az egy

keresőre jutó nemzeti termékkel foglal—

kozik.

A cikk behatóan foglalkozik a nemzeti

termék fogalmával, amely felöleli az egy

év folyamán termelt fogyasztási és beru- házási javakat, valamint a szolgáltatáso—

kat, azonban mindezeket csak végtermék, illetve végső felhasználás formáiában,

azaz csak egyszer, halmozódás nélkül ve—

szi számba. A nemzeti termék nemcsaka

felhasználásra váró javak oldaláról mu—

tatható be, hanem a termelés oldaláról, azaz minden egyes gazdasági ágazatnak,

illetve vállalatnak a nemzeti termékhez

való hozzájárulása szemszögéből nézve is.

A nemzeti termék többféle meghatáro-

zása is ismeretes, Használatos a "brut—

tó nemzeti termék piaci áron számítva", amely valamennyi fogyasztásra és beru—

házásra kész jószágot tartalmazza, tekin—

tet nélkül arra, hogy a későbbiek során :

az elhasználódott töke pótlására vagy új :

beruházásokra fogják—e ezeket felhasz- nálni. Ez a meghatározás alkalmas az egész nemzetgazdaságra kiterjedő tenne—

lékenységi mérésekre, ugyanis az, hogya

megtermelt javakat mire használják fel,

teljesen jelentéktelen a termelési ered—

mény mérése szempontjából. Az egyéb meghatározások szerinti nemzeti termék — fogalmakat. mint például a ,,piaci áron szá—

mított nettó nemzeti termék" meghatáro—

zást (bruttó nemzeti termék minusz ér—

tékcsökkenési leírás), a ,,termelési ténye—

zők költségén számított nettó nemzeti termék" fogalmát (piaci áron számított

nettó nemzeti termék minusz közvetett

adók), bér— és jövedelempolitikai szem—

szögből használjuk.

Jelen cikkben, — mivel az adatok eb—

ben a formában állnak rendelkezésre — a termelékenységi számításoknál elsősor—

ban a ,,piaci áron számított bruttó, illetve

nettó belföldi terméket" tekintik kiin—

dulópontnak. (Ez a meghatározás eltekint a külföldi vonatkozásoktól.) ,,Ebből követ—

kezik, hogy a nemzetgazdaság termelési eredményét különbözőképpen lehet és a

vizsgálat célja szerint különbözőképpen

is kell definiálni.! !

A már említett nem kielégítő, foglalkoz—

tatottsági adatokra való tekintettel nem volt lehetségesa termelékenységi számítá—

sokat a nemzeti termék számításánál használatos 11 gazdasági ágazatra elvé—

gezni. Ezért ezeket három nagy területre vonták össze. Ezek a következők:

a) mezőgazdaság, erdőgazdaság, halá—

szat (azonos a nemzeti termékszámítás

megfelelő gazdasági ágazatával),

b) ipar és kézműipar (bányászat, ener—

giagazdálkodás, gyáripar, építőipar),

c) egyéb gazdasági ágazatok (kereske-

delem, közlekedés és hírközlés, bankok és magánbiztosítás, lakásbérbeadás, állam, egyéb szolgáltatások).

STATISZTIKAI IRODALMI 'FIGYEL'Ú

1013

A cikk felhívja a figyelmet arra, hogy

a foglalkoztatottak számának becslésénél sok nehézség merül fel (például a segítő családtagok kérdése) és ezen túlmenően a foglalkoztatottak száma a ledolgozott munkaidő nélkül nem tekinthető teljes—

értékű mutatónak. A ténylegesen ledol- gozott munkaidőne'l számításba kell ven—

ni nemcsak a munkások és alkalmazot—

tak, hanem a segítő családtagok és az ön—

állók munkaidejét is, erre vonatkozó ada-

tok azonban nem állnak rendelkezésre.

A termelési eredményt igen sok tényező befolyásolja. Ezeknek egy része a terme—

lési. tényezőkben bekövetkezett változá—

sokból ered (például a keresők számában ,

bekövetkezett változás, a munkaidő vál—

tozása, nagyobb teljesítőképességű gépek üzembehelyezése, jobb szervezés, korsze—

rűbb üzemgazdasági módszerek alkalma—

zása stb.), másrészt változást idézhetnek

elő a termelési eredményben a nemzet—

gazdaság szerkezetében bekövetkezett változások, a külföldi gazdasági befolyá—

sok, továbbá kormányzati intézkedések

(főlega pénz—,hitel— stb. politika révén) is.

A második rész (egy keresőre jutó nem—

zeti termék, változatlan áron számítva)

ismerteti a számítás módszerét és ered- ményét.

A módszertani rész felhívja a figyel—

met a becslési hibákra, majd utal arra,

hogy hasonló tárgykörben kidolgoztak már régebben egy számítást, azonban an—

nak alapjául a bruttó nemzeti termék szolgált, míg a mostani számítás alapja főként a bruttó belföldi termék. A szá—

mítások az 1954. évi árak alapján történ-

tek. Számításokat végeztek a nettó belföl—

di termék alakulásának bemutatására is.

Ezután bemutatja a cikk az 1954. évi változatlan piaci árakon számított bruttó és nettó belföldi termék alakulását 1950 és 1957 között egészében és egy keresőre vonatkoztatva. Mind a bruttó, mind a nettó belföldi termék 1951—ben és 1955—

ben emelkedett a legnagyobb mértékben az előző évhez képest, azonban míg 1955—

ig a nettó belföldi termék jobban növe—

kedett, mint a bruttó, 1956-ban és 1957—

ben az erős beruházási tevékenység kö—

vetkeztében a leírási knlrcnk magasab—

bak lettek és a nettó belföldi termék nö- vekpdése'nek üteme elmaradt a bruttó belföldi termék emelkedésének üteme mögött.

A három nagy gazdasági terület (ipar, % mezőgazdaság, egyéb) közül a mezőgazda—

ság hozzájárulása a bruttó belföldi ter—

mékhez igen alacsony és az 1951. évet ki—

véve, amikor ugrásszerű növekedés kö—

vetkezett be, meglehetősen egyforma szinten áll. Az ipar részéről alegnagyobb a hozzájárulás és itt tapasztalható a leg—

nagyobb fejlődés is. Mikor azonban a gazdasági ágazatoknak a belföldi termék—

hez való hozzájárulását egy keresőre szá—

mították ki, azt tapasztalták, hogy bár e

számítás szerint is az iparé a vezetősze—

rep és a mezőgazdaság igen alacsony ösz—

szeggel szerepel, a fejlődési tendencia

1950-hez képest a mezőgazdaságnál jobb, mint az iparnál és az egyéb területeknél.

Ennek oka a mezőgazdasági foglalkozta- tottak számának csökkenésében és az iparban, illetve egyéb területeken foglal- koztatottak számának növekedésében rej—

lik.

A szerzők végezetül a három nagy gaz—

dasági ágazat közötti strukturális eltoló—

dások kihatásait vizsgálják. Az egyes ága- zatok fejlődésén kívül az is előidézhet

változást, hogy viszonylag magasabb ter—

melékenységű ágazatok előrenyomulnak vagy alacsonyabb termelékenységű ága—

zatok visszamaradnak az általános növe—

kedéstől. Ha az ilyen strukturális eltoló- dásokat ki akarják küszöbölni a számítá- sokból, akkor annak megfontolása után, hogy a számításokat milyen ismérvek sze—

rint végzik, vagy a foglalkoztatottak ága- zatok szerinti megoszlását kell változat—

lannak venni, vagy az egyes ágazatoknak az egész termelési eredményhez való hoz- zájárulását kell konstansnak tekinteni.

Természetesen az ilyen számítások min- dig hipotetikus jellegűek, de jól beváltak tényleges folyamatok elemzésénél (pél—

dául index—számítások).

A számítások azt igazolják, hogy az 1950—1956-ban tapasztalt termelékenység—

emelkedéseknek meglehetősen nagy szá—

zaléka a három nagy gazdasági ágazat—

ban végbement strukturális eltolódásokra vezethető vissza. A. szerzők véleménye szerint az ilyen eltolódások által okozott hatásokat különösen akkor kell figvelem—

be venni, ha a termelékenvsép: emelkedé—

sét a jövedelmek emelkedésével állítják szembe.

(Ism.: Kármán Tamásné)