Hentschel, Martin: A társadalmi össztermék és a nemzeti jövedelem keletkezésének és felhasználásának kiszámítása az NDK második ötéves tervében

§74

arany—, dollár- és egyéb devizakészlet

1956 végén 4,3 milliárd dollár volt. Fran—

ciaországban 1956—ban a fizetési mérleg folyó tételeinek mérlege nagyarányú hiánnyal zárult és a tartalékok kb. 800 millió dollárral csökkentek. Finnország és

Hollandia szintén jelentékeny tartalék-

veszteséget szenvedett. Ausztria készle—

tei emelkedtek. A többi földrészen a tar—

talékok mozgása erősen eltérő volt, mind nagyságban, mind irányzatban. Ezek a tényezők elsősorban attól függtek, hogy az illető országokban milyen mérvű volt a gazdasági expanzió, mennyiben sikerült megfékezni az inflációt és hogyan alakult az exportcikkek árszínvonala. Indiában a folyó deficit 1956—ban meghaladta a 400 millió dollárt és 1957 elején az Alap 200 millió dollárt bocsátott rendelkezésre.

Japánban az 1955—ben mutatkozott fize- tési mérleetöbblet 1956-ban erősen csök—

kent és 1957 elején deficitté vált. Kana—

dában a természeti erőforrások feilesz- tése, új iparáeak létesítése jelentékeny

arányú külföldi tőke beáramlását idézte

elő, ami túlkompenzálta a folyó tételek egyenlegének rosszabbodását.

A fizetési mérlegben mutatkozó nehéz—

ségeket a nyugat-európai országok álta—

lában inflációellenes intézkedésekkel pró—

bálták kiegyensúlyozni.

A jelentés hangsúlyozza, hogy az Alap tevékenységének legfőbb célja továbbra is a valuták konvertibilissé tételére való törekvés, azonban sajnálatos módon igen korlátozódtak azok a lehetőségek, ame—

lyek az Alap tevékenységét a konvertibi—

litás megteremtésére vagy fenntartására irányuló programok végrehajtásával kö-

tik egybe.

(Ism.: Keviczky Lóránd)

*

A Német Szövetségi Köztársaság nemzet—

gazdaságának egészére vonatkozó számí-

tások, beleértve a pénzgazdálkodásra

vonatkozó számításokat

Grúm'g. Ferdinand: Volkswirischaítliche Gesamit- rechmmg einschliesslich (ii—ldverm/imrnsrnrhmmg für die Bundesrepublik — Vierleljahrsheile zur

Wirisrhafls/orschung. 1th? No. 15. aaa—Hung). p.

A Német Szövetségi Statisztikai Hiva—

tal 1957—ben új számítási módot vezetett be a nemzeti termék kiszámítására vonat—

kozóan. Az új módszerrel számított ada-

tok szerint a bruttó nemzeti termék 1950—1956 között 95,3 milliárd márkával

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEL'Ö _

emelkedett, ami kereken 98 százalékos növekedésnek felel meg. (A korábbi mód—

szerrel számított emelkedés 99,8 százalé—

kos volt.) Ha figyelembe vesszük, hogy a számításnál alapul vehető árindex a szó- ban forgó időszakban 20,5 százalékkal emelkedett, akkor a nemzeti termék reál- értékének növekedése kereken 64 száza—

lék volt. Az ennek megfelelő évi átlagos

emelkedés tehát 8,6 százalékot tett ki. A belföldön előállított nemzeti termék jelen-

tős része (általában több, mint 40 száza- lél a) a feldolgozóiparból származott. Ki- emelkedő még a kereskedelem részese—

dése (13—14 százalékkal). A mezőgazda—

ság 1950-ben 9,9, 1956—ban már csak 7,4

százalékkal járult hozzá a belföldi előállí—

tású nemzeti termékhez.

A foglalkoztatottak száma a vizsaált

időszak alatt 13,8 millióról 18,1 millióra (31 százalékkal) emelkedett, ami évi át-

lagban 4,6 százalékos emelkedésnek felel meg. Az egy munkavállalóra jutó átlagos

teljesítmény az 1950. évi 7030 márkáról

1956—ban (változatlan áron számítva)

8840 márkára (összesen 25,7 százalékkal)

emelkedett. Ez évi átlagban kereken 4 százalékos nemzetgazdasági termelékeny—

ség-növekedést jelentett.

1950—1956 között a bruttó nemzeti ter—

mékből 59—64 százalékot tett ki az egyéni fogyasztás és 21—26 százalékot a beruházás. A fogyasztásra kerülő hányad részaránya 1950 óta általában csökkenő, a beruházási hányad —— különösen 1955-ig

—— növekedő tendenciát mutatott. A be—

ruházási arányszámok az értékcsökkenési

leírásokat és a készletváltozásokat is tar—

talmazzák. Az ezek nélkül számított nettó állóeszköz-beruházások az ugyancsak nettó alapon számított nemzeti termék- hez képest nagyobb mértékben emelked—

tek, mint a bruttó módon számított ada—

tok esetében. 1956 közepétől fogva azon—

ban már a beruházási hányad jelentős visszaesése mutatható ki.

A nyugat—német nemzeti termék gyors emelkedése a koreai háború kitörése ide—

jén., 1950—ben kezdődött, amikor hirtelen megnőtt a német beruházási iavak iránti külföldi kereslet. A gyorsan megindult gazdasági konjunktúra a következő évek—

ben. kisebb-nagyobb ingadozásokkal to—

vább emelkedett, majd —-— beruházási javak iránti keresletet tekintve —— 1955—

ben elérte csúcspontját, Ezzel a folyamat—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEIÁÖI

375

tal távolról sem tudott lépést tartani az egyéni jövedelem, illetve a fogyasztás;

utóbbi hányada a bruttó nemzeti termék—

hez képest jelentősen visszaesett. A vizs—

gált időszakban igen magas kiviteli több—

lettel zárt a nyugat—német kereskedelmi

mérleg. A Német Demokratikus Köztár-

sasággal és Nyugat—Berlinnel lebonyolított forgalmat nem számítva, 1955—ben 2,9 milliárd, 1956—ban pedig 5,4 milliárd

márka volt a külkereskedelmi forgalom aktívuma.

A Német Szövetségi Köztársaság nem—

zeti vagyona a jelzett időszak alatt bruttó alapon számítva 255 milliárd márkával, nettó alapon (az értékcsökkenési leírások figyelembevételével) számítva pedig 161 milliárd márkával nőtt.

1957 első félévében a bruttó nemzeti termék 7,4 százalékkal volt nagyobb,'mint 1956 első félévében. Az ipari termelésben éreztette hatását az 1956 közepe táján

megkezdődött lanyhulás. A beruházási

javak termelése 1957 első felében mind—

össze 1,2 százalékkal volt magasabb, mint az előző év azonos időszakában. 1957 első íélévében az egyéni fogyasztás 6,5 száza—

lékkal, a közületi fogyasztás pedig 19 szá—

zalékkal nőtt 1956 első félévéhez képest.

Az egyéni fogyasztás növekedésének le—

maradása a lakosság takarékoskodásával, a közületi fogyasztás növekedése a meg—

növekedett hadikiadásokkal magyaráz—

ható.

A tanulmány befejező részében részle—

tes táblaanyag található.

(Ism.: Fáy József)

A társadalmi össztermék és a. nemzeti jövedelem keletkezésének és felhaszná—

lásának kiszámítása az NDK második

ötéves tervében

Hentschel, Martin: Die Berechmme (les Auf- kom'mens und der Verwendung des eesellschaftiiclwen Gesamlprodukls und des Natimmleinkommens im zweílen Fünl'iahrplan. — Statislische Pramís. 1957.

No, 8. 151—155. p., No. 9. ITS—182. p.

Az ilyen természetű számítások végzé—

sénél a korábbi gyakorlathoz képest né—

hány újabb számítási módszert, újabb

csoportképzést vezettek be, ami által le—

hetővé válik az újratermelési folyamat

jobb és átfogóbb elemzése.

A számítások abból az elvből indulnak

ki, hogy a társadalmi összterméket el—

adási árakon kell értékelni, minek foly—

tán az így nyert érték egyben az összes

árak összegével egyenlő. Ez a módszer lehetővé tesz egy bizonyos mérlegelést a termelés, valamint annak elosztása és fel- használása tekintetében, emellett mód nyílik különféle összefüggések kifejtésére

is, amelyek az újratermelési folyamatban jelentkeznek.

A társadalmi össztermék és a nemzeti jövedelem szerkezete általában csak az árstruktúrát tükrözi, anélkül, hogy a ter—

melés valódi összetevőit kifejezésre jut- tatná. Viszont az ár nem minden esetben kifejezője az egyes termék értékének, mivel a különféle árak nem fejezik ki szükségképpen a különféle társadalmilag szükséges munkaráfordításokat. Ennek ellenére a társadalmi össztermék értéke—

abszolút nagyságában —— másképpen nem fejezhető ki, mint az összes árak összegé—

ben.

Maga a probléma úgy nem oldható meg, hogy például az adókat stb. külön mutat—

juk ki, vagy esetleg az értékelést önkölt—

ségi áron eszközöljük. Az önköltségét ép—

pen a ráfordításokon keresztül határoz—

zuk meg, amelyek viszont a rendelkezésre álló árstruktúra alapján jönnek létre. Az ilyen kísérletek oda vezetnek, hogy fontos főarányok nem állapíthatók meg, tehát előbb megfelelő módszereket kell kidol—

gozni, hogy az árstruktúra hatása kikap—

csolható legyen. Természetesen az újab—

ban tervbevett számítási eljárások nem fogják feleslegessé tenni az újratermele'si folyamatnak a termelés árviszonyok alap—

ján végzendő elemzéseit.

Az első ötéves terv folyamán a társa—

dalmi össztermék megállapítása az egyes népgazdasági területeken például a kö—

vetkezőképpen történt: az össz ipari bruttó termelés értékét, mint az ipar (népgazdasági ág) bruttó termelésének eredményét mutatták ki,függetlenül attól, hogy milyen üzemek eredményezték a ter- melést. Az eddig követett számítási mód—

szer nem volt tekintettel arra, hogy ipari

üzemek gyakran építkezési tevékenysé—

get, vagy mezőgazdasági üzemek ipari tevékenységet is folytatnak stb., már—

pedig az újratermelési folyamat mélyebb elemzése szempontjából nagy fontossága van az össztermelésnek a nettótermék s a terméktelhasználás értékformái szerint való tagolásának is.