A pénzügyi statisztika néhány időszerű kérdése

(1)

970

^SZEMLE

A malthusianizmus és a biologizmus kér—

désében az opponens hangsúlyozza, hogy

kritikai észrevételei nem politikai, ha—

nem tudományos jellegűek. Szerinte a

malthusianizmus és a biologizmus lé-

nyege az, hogy nem veszi kellően figye—

lembe a társadalmi kapcsolatokat, és az emberi nem szaporodását az állati és a

növényi élet szinvonalán szemléli első-

sorban. Ez teljesen hibás. Ily módon jo—

gosultan lehet egyrészt a házassági moz—

galomnak a termékenységgel kapcsolatos

mellőzéséből, másrészt a születési szám

csökkenésének tényezői között a halandó-

ságnak az első helyre való rangsorolásá—

ból a biologizmus megnyilvánulására kö-

vetkeztetni a jelöltnél. Ebben semmi megbélyegző nincs. ,,Megjegyzéseimből meg lehet állapítani — mondotta az opponens —, hogy nem vagyok ellene az

optimális népességszámnak, viszont kon-

statálom, hogy a szovjet statisztikusok többsége és a Bojarszkij—féle könyv is ez ellen foglalt állást még 1955—ben is."1 A szocialista demográfiai irodalommal kap—

csolatban az oppenens megjegyezte, egyet—

ért a jelölttel abban, hogy az aránylag szűkkörű, de nem egészen szűkkörű, ha figyelembe vesszük azokat az egyéb cik- keket, amelyeknek demográfiai vonatkozá—

sai vannak, továbbá a szovjet delegációk-

nak az ENSz ülésein többször leszögezett

véleményét a neomalthusíanizmussal szem—

ben. A kínai tudományos és más cikkek—

ben beszélnek a családtervezésről, de

ennek tudományos alátámasztása nem

látható. A bíráló itt azt hiányolja, hogy

a szerző felfogását nem határolta el tu—

dományosan a neomalthusianizmussal szemben.

Végül az opponens megállapítja, hogy fenn kell tartania kritikai észrevételeit, amelyek legjobb meggyőződése szerint a lényeges dolgokat objektív módon bi—

rálják. A bírálat elismeri a jelölt ered—

ményeit, ugyanakkor rámutat bizonyos

fokig kezdő voltára, amit a jelölt is fel- szólalásában elismert. Az opponens ezue tán így folytatta ,,._.. én magamat is csak kezdőnek tekintem, mert általában a tudomány nagy dolog és mindnyájan

csak kezdők vagyunk. Éppen ez a szép benne Én ebben nem látok semmi

megbélyegzést..." Ezt és a kritikai ész—

revételeket azonban a jelölt rendkívül érzékenyen vette tudomásul, mint az egyes szubjektiv megjegyzéseiből kitű—

nik. Opponens megjegyzi, hogy több, a lényeget nem érintő részletkérdésre, adott keretek között nem térhet ki.

Összefoglalóan megállapítható: a halan—

dóság tekintetében a dolgozat elég sok eredményt produkált. A születési moz—

galom és a reprodukció kérdésében azonban lényeges kifogásokat kell emelni. A szerző választhatta volna dolgozata témá—

jául csupán a halandóságot, akkor az

sokkal jobban sikerült volna. De nagy

fába vágta a fejszéjét, és nyilván nem

látta, hogy itt milyen nehézségek vannak.

Most talán látja, és így remélhető, hogy munkájáből olyan tapasztalatokat szűrt le, amelyeket a jövőben hasznosíthat.

A pénzügyi statisztika néhány időszerű kérdése

A pénzügyi statisztika a gazdaságsta—

tisztikai munka egyik ága, mely az állami és gazdasági élet egész területén rend—

szeresen tanulmányozza a pénzeszközök felhalmozásának, valamint a pénzügyi és bankrendszer útján az állam által történő elosztásnak és újraelosztásnak egész fo—

lyamatát, e folyamatot kísérő pénzmozgá—

sokat, s figyelemmel kíséri a folyamat—

ban érvényesülő törvényszerűségeket és kölcsönös összefüggéseket.

A pénzügyi statisztika fontosabb általá-

nos feladatai: '

1. A pénz oldaláról összefüggésében be—

' Az optimális népesség kérdéseinek részletei te- kintetében az opponens nem foglalt állást.

mutatja a társadalmi termék, a nemzeti

jövedelem termelésének, elosztásának, újraelosztásának és felhasználásának egész folyamatát, e folyamatban érvénye—

sülő törvényszerűségeket és kölcsönhatá—

sokat;

2. Méri, ellenőrzi az országgyűlés, ille—

tőleg a kormány által megállapított pénz—

ügyi tervek teljesítését, elősegíti a tervek teljesítése érdekében szükséges ope—

rativ tennivalók és távlati jellegű mun—

kálatok végrehajtását, felszínre hozza a tervtől való lemaradásokat s a lemara- dások okait;

3: Feltárja a termelés és az elosztás kü—

lönböző szakaszaiban a ki nem hásZnált

(2)

SZEMLE

tartalékokat; a megtakarítási,

többletbevételi lehetőségeket;

4. Megbízható és szemléltető tájékoz—

tatást nyújt a pénzügyi és hitelrendszer szerkezetéről és fejlődéséről.

Ahhoz, hogy a pénzügyi statisztika

mindezeket a feladatokat eredményesen

elvégezhesse, számos módszertani kérdést

kell megoldania. Meg kell határoznia a pénz- és hitelgazdálkodás területén a megfigyelés és a számbavétel körét. Ki kell dolgoznia az adatok áttekinthető és rendszerezett, bizonylatokon történő nyil—

vántartását, valamint az egyes fogalmak szabatos, világos meghatározását; meg kell állapítania a megfigyelés körébe vont jelenségek közgazdaságilag helyes osztályozásának rendszerét; elméletileg és gyakorlatilag tisztáznia kell a statisz—

tikai elemzés konkrét, pénzügyi-statiszti—

kai módszereit; biztosítania kell a fogal—

mak, osoportosítások, módszerek egyön- tetű alkalmazását, legalább egy—egy há—

rom vagy ötéves tervidőszak alatti állan—

dóságát és szorgalmaznia kell a statiszti—

kai adatoknak, elemzéseknek széleskörű

felhasználását a pénzügyi és hitelrend—

szer mindennapi feladatainak megoldásá—

ban.

A következőkben a pénzügyi statisztikai elemzés legáltalánosabban használt mód—

szere: a pénzügyi mérlegek néhány idő—

szerű kérdéseivel foglalkozunk.

illetőleg

A pénzügyi mérlegekről

Jelenlegi gyakorlatunkban a következő

pénzügyi mérlegeket állítjuk össze:

1. Az állami költségvetés adásainak mérlegel:

2. A Magyar Nemzeti Bank hitel- és betétállo—

mányának mérlegét:

3. A nemzetközi pénzügvi mérlegeket;

4. A pénzforgalmi mérlegeket.

bevételeinek és ki—

Az állami költségvetés bevételeinek

és kiadásainak mérlege

A költségvetési mérleg (az állami költ—

ségvetés bevételeinek és kiadásainak mér—

lege) azt vizsgálja, hogy az állami felada—

tok ellátásához szükséges pénzeszközöket

milyen forrásokból gyűjtötték össze, ille—

tőleg az összegyűjtött pénzeszközöket milyen célokra fordították.

A költségvetési mérleg bevételi adatai magukban foglalják a vállalatok költség—

vetési befizetéseit (például a forgalmi adó és egyéb adók, nyereségbefizetés, stb.), a

971 szövetkezetek adóbefizetéseit, a lakosság

befizetéseit (adó— és illetékbefizetés) a költségvetésből ellátott szervek működé- sükkel kapcsolatos bevételeinek az állami

költségvetésbe befizetendő részét (tárca- bevételek, tanácsi bevételek) és az egyéb

költségvetési bevételeket (például a hosz—

szú- és középlejáratú hitelek visszafize—

tése stb.).

A költségvetési mérleg kiadási olda-

lán szerepelnek a beruházásokra és kész—

letezésekre fordított kiadások, a vállala-

tok költségvetést terhelő kiadásai (vesz—

teségtérítés, dotáció stb.), a költségvetési

szervek kiadásai (a nem vállalati formá—

ban működő gazdasági szervek fenntartá—

sával és feladatai végrehajtásával kap—

csolatos kiadások, a kulturális és szociá—

lis kiadások, a rend— és jogbiztonsági, va—

lamint védelmi kiadások) és az egyéb ki—

adások (például hosszú— és középlejáratú hitelfol'yósítások stb.).

A költségvetési mérleg egyenlege — el—

vileg—azt mutatja meg, hogy a költség—

vetésben összpontosított eszközökből

mennyit nem használtak fel (szufficit),

illetőleg a bevételeknél—a meglévő tar- talékok vagy újabb* pénzkibocsátás ter—

bére—az egyes időszakokban mennyivel tobbet használtak fel (deficit).

Az egyenleg azonban csak mutatja ezt.

A költségvetési mérleg összeállítása je—

lenlegi módszerének véleményünk sze—

rint lényeges fogyatékossága, hogy a mér- leg egyenlege nem fejezi ki az állam be- vételei és kiadásai közötti számszerű kü—

lönbséget, mert a mérlegben, a mérleg

bevételi oldalán esetenként fiktiv, nem realizált bevételek is szerepelnek. A költ—

ségvetési bevételek döntő hányadát a for—

galmi adóbefizetés alkotja. A forgalmi adóbefizetés jelentős része pedig az ipar—

tól származik. Az ipar a forgalmi adót

akkor ,,fizeti be", mikor a terméket a ke-

reskedelemnek eladja (értékesitéskor).

Ilyen körülmények között, ha az ipar

olyan termékeket gyárt és ,,értékesít" a kereskedelemnek, amelyet a kereskede—

lem nem tud tovább adni a lakosság szá-—

mára (ha ezek a termékek a kereskede—

lemnél ,,elfekvő" készletté válnak), az ál—

lam nyilván nem rendelkezik annyival,

mint amennyit a költségvetési mérleg be—

vételei mutatnak. Az állam kiadásai vi—

szont nem ,,fiktívek", hanem minden eset—

,,elvileg"

(3)

972

^SZEMLE

ben tényleges kiadásokat jelentenek ——

így előfordulhat, hogy a papíron suffici—

tes költségvetés lényegében hiánnyal zá—

rul, mely hiányt az állam a meglévő tar—

talékokból vagy a tényleges szükségletnél

nagyobb összegű bankjegykibocsátással tud fedezni. Ezt a fogyatékosságot meg

kellene és lehetne szüntetni úgy, ha az

állami költségvetés bevételei között csak a tényleges, már realizált bevételeket tüntetnék fel. (Ez természetesen számos számviteli és finanszírozási problémát vet

fel.) ,

A költségvetési adatokkal szemben olyan követelményt is támasztunk, hogy tájékoztatást nyújtsanak egyrészről az

adott időszak folyamán történt bevételek

és kiadások alakulásáról (a tényleges pénzforgalomról), másrészről az adott idő——

szak folyamán elért tényleges eredmé—

nyekről (keletkezett nyereségek, veszte—

ségek stb. alakulásáról). Ennek megfele—

lően a költségvetési mérlegét az ún. pénz—

forgalmi adatok és —— az 526/3/a/1954. MT

számú határozat előírásai szerint -— az ún. eredményadatok alapián kell összeál-

lítani. A pénzforgalmi adatok a beszámo- lási időszakban ténvleeesen megtörtént

be—, illetőleg kifi7etéseket tartalmazzák,

az adatokban tehát az előző évekről át—

húzódó esetleges ki— és befizetések is sze—

repelnek. Az eredménvadatok alanián összeállított költségvetési mérleg a költ—

ségvetés végrehajtásával kapcsolatban megnyíló állami követeléseket és kiadá—

sokat tartalmazza, függetlenül attól, hogy a bevételeket, illetve kiadásokat a beszá—

molási évben pénzügyileg teljesítették—e, vagy a teljesítés esetleg csak későbbi időpontban történik meg. Az olyan mérlegnek, mely sem a tényleges pénz—

forgalmat, sem az eredmény-helyzetet nem mutatja tisztán s lényegében csupán arról ad számot, hogy a vizsgált időszak

eseményeivel kapcsolatosan az időszak

végéig mennyi ki—, illetőleg befizetés tör—

tént. különösebb közgazdasági tartalma nincs.

A költségvetési mérleg adatai csak a vizsgált idÖSZak (év, negyedév) bevételeit és kiadásait, illetőleg egyenlegét tartalmazza. Évről évre azonban bevételi fe—

leslegek keletkeznek, melyeknek sorsáról és több éven át történő felhalmozódásá—

nak mértékéről a költségvetési mérleg

nem ad tájékoztatást. Ezért szerintünk

'pénzállományt a

, szerves részeként tekintenék. így bizto—

helyes lenne, ha a nyitó és a záró kész- költségvetési mérleg

síthatnánk a költségvetési, valamint a _ hitel— és betétállomány mérleg közötti ;

számszerű összefüggést is.

A költségvetési mérleg — mely jelen—

leg a legösszefoglalóbb jellegű pénzügyi mérleg —— véleményünk szerint csak a rö—

videbb időszakra való tájékozódás igé—

nyeit elégíti ki; Hosszabb időszakokra — több évre —— vonatkozó. a főbb kérdések—

kel foglalkozó elemzést nem végezhetünk Vele. A mérleg ugyanis nem ad választ a

gazdaságpolitika szempontjából fontos számos kérdésre, még arra sem például, hogy a fő termelő népgazdasági ágak kü—

lönböző címeken mennyit fizetnek be a költségvetésbe és mennyit kapnak a költ—

ségvetésből. Ezekre a kérdésekre csak

másfajta megközelítő számításokkal lehet

jelenleg választ adni. Ami a több évre vonatkozó elemzés kérdését illeti, az igen gyakori szervezeti és szerkezeti vál—

tozások miatt az adatok összehasonlítha—

tóságának biztositása nagyon sokszor igen

nehezen oldható meg.

Meg kell mondani, hogy mindkét kér—

désben a probléma felismerésén már túl—

jutottunk, és a jelenleg is fennálló ne- hézségek jórészt annak a következményei, hogy az illetékesek az egyébként helyes határozatokat nem hajtják végre kielé—

gítő mértékben.

A 2186/1955. MT sz. határozat, mely az állami költségvetés szerkezeti és ter—

vezési rendjéről intézkedik, a költségve—

tés ágazati rendjét nagy vonásokban a népgazdaság ágazati rendjével összhang- ban szabályozta. Nem hajtották azonban

végre a határozatnak azt a részét, mely'

kimondja, hogy ,,a pénzügyminiszter gon- doskodjon arról, hogy a vállalati mérleg—

beszámolók, illetve a vállalati költség- vetési kapcsolatok tényszámai a népgaz—

daság ágazati rendszerének megfelelően is összesítésre kerüljenek."

Nem hajtották végre ,,az állami költ—

ségvetés szerkezeti és tervezési rendjé- nek megszilárdítása, a második ötéves terv időszakában való állandóságának és összehasonlíthatóságának biztosítása ér—

dekében" hozott fenti minisztertanácsi határozatnak azt alapvetően fontos

rendelkezését sem, mely szerint ,,fo—

kozottan törekedni kell arra, hogy

(4)

SZEMLE

1956. évtől kezdődően költségvetési szer—- vek vállalatokká vagy vállalatok költség—

vetési szervekké átszervezésre, illetőleg

minisztériumok (fejezetek) közötti át—

adásra és átvételre csak a legindokoltabb

esetekben kerülhetnek", valamint azt, amely szerint ,,állami feladatot 1956. év—

től kezdve előirányzatos folyószámlás (EF) szervek útján ellátni nem lehet. A jelenleg EF—rendben gazdálkodó szerveket —— EF jellegüket megszüntetve — be kell sorolni a költségvetés rendszerébe.

Indokolt esetben EF szervet vállalattá

is át lehet szervezni."

A határozat meghozatala azért vált szükségessé. mert az elmúlt években gya—

korlattá vált, hogy a pénzügyminiszté—

rium évenként — nem egy esetben az egyes negyedévek között is -—— igen gyak—

ran megváltoztatta az egyes szerveknek

a költségvetéshez való kapcsolatát rész—

ben az által, hogy egyes szerveket a kü—

lönböző időszakokban más és más elszá- molási rendszerben szerepeltetett, más- részt pedig úgy, hogy egyes szerveket évenként más és más alágazatba sorolt

be. Ezeknél a módosításoknál nem jártak

el mindig kellő gondossággal, a módosi—

tások nem mindig jelentettek okvetlenül

fejlettebb, tökéletesebb költségvetési

rendszert, gyakran csak alkalomszerű igé- nyek, meggondolások kielégítését céloz—

ták. Erre mutat az a nem kevés számú eset, amelyben egy—másfél év után a

Pénzügyminisztérium számos szervet ugyanabba a gazdálkodási formába tett vissza, melyből máshová áthelvezte.

A Pénzügyminisztérium 1956—ban az

előirányzatos folvószámla helvett létre-

hozta az ún. "költségvetési folyószámla"

(KF) rendszert, amelyben a szervek eaz- dálkodása lénvegében ugyanúgy történik, mint az E? rendszerben s így tovább ne—

hezíti az áttekintést. Úev gondoliuk, hogy az elnevezés megváltoztatása nem jelenti

a határozat végrehajtását.

Az adott évre vonatkozó elemzés és az

adatok összehasonlithatóságának biztosí- tása szempontjából igen fontos és még

mindig nem kellően megoldott kérdés az,

hogy a vállalatok költségvetési kapcsola—

tainak adatai milyen (bruttó vagy nettó, illetőleg milyen szinten bruttó vagy nettó)

rendszerben kerüljenek a mérlegbe. Vé—

leményünk szerint a pénzügyi lebonyolí-

tás egyszerűbbé tétele, a minisztériumok,

5 Statisztikai Szemle

973

igazgatóságok hatásköreinek, önállóságá—

nak és egyúttal felelősségének fokozása céljából a nemrégiben bevezetett nettó pénzügyi lebonyolítás feltétlenül helyes

módszer, de a ténymérleg összeállításá-

nál az elemzés és az ellenőrzés céljaira, a vállalatok költségvetési kapcsolataira vonatkozó adatokra feltétlenül bruttó rendszerben van szükség.

A Magyar Nemzeti Bank hitel— és

;betétállományának mérlege

A Magyar Nemzeti Bank hitel- és be—

tétállományának mérlege magában fog-'

lalja egyrészről a vizsgált időpontban ki- helyezett rövidlejáratú hitelek és az egyéb aktívák összegét, valamint a hitelek meg-

oszlását (vállalati, szövetkezeti és egyéb

hitelek, MNB tartalék), másrészről a nyújtott hitelek forrásait. A források leg—

jelentősebb tételei az ún. betétek (válla-

latok, szövetkezetek, pénzintézetek, ál—

lamhatalmi és államigazgatási szervek

betétei). A hitel— és betétállomány mér—

legében kifejezésre jut tehát az állami költségvetés bevételi feleslegének növe—

kedése, amennyiben azt mint a rövidle—

járatú hitelek forrását. tünteti fel. Ha—

sonlóképpen forrása a rövidlejáratú hite—

leknek a forgalomban lévő bankjegy-

mennyiség, továbbá a MNB saját alapjai

és az ún. egyéb passzívák is.

A hitel— és betétállomány mérleg ,,ál—

lomány" mérleg, minthogy a népgazda—

sági tervnek azok a mutatói, amelyekhez a hitelterv mutatói közvetlenül kapcso- lódnak (például készletek) és a vállalati

mérlegek is állományszemléletűek. A hi- tel- és betétállomány mérleg ennek kö-

vetkeztében nem mutathatja be a hitel—

pénznek és forrásainak összetételében az egyes időszakokon belüli teljes mozgást,

csak —— a kezdő és a záró időpont ,,állo—

mány" adatainak rögzítésével —— a lezaj—

lott mozeás végső kifeilődését szemlél- teti. Az állományadatokból, illetőleg azok változásából a hitelnénz forgalmáról rsak közvetve tudunk képet alkotni. A hitelek átlagos nagyságának a vizsgálata, ame—

lyet —— bár a probléma elvi vonatkozás—

ban tisztázott — jelenleg még a gvakor—

latban nem oldottunk meg. a pénzügyi

statisztikának igen fontos feladata.

Nem mindenben helyeselhető a hitelek * csoportosításának jelenlegi rendszere sem,

(5)

574 ^szemu;

mert a hitelcsoportok nem annyira a köz—

gazdasági tartalmat, mint inkább a mindennapi hitelezési, lebonyolítási szempon—

tokat szem előtt tartva kerültek össze—

állításra. Követendő kísérletnek tartjuk

ebből a szempontból Lang Györgynek a

Statisztikai Szemle 1956. évi májusi szá- mában közölt cikkében! felvetett új szem—

pont szerinti csoportositást (,,eredeti rendeltetés szerint funkcionáló" és ,,nem eredeti

hitelek). Ez a csoportosítás némileg kö- zelebb visz olyan, eddig még soha nem

vizsgált kérdéshez is, mint például a hi—

telek optimális nagyságának a meghatá-

rozása.

Nemzetközi pénzügyi mérlegek

Nemzetközi pénzügyeinkre vonatkozóan

jelenleg a következő négy mérleget állít- juk össze:

a) a nemzetköü elszámolási mérleget.

b) a hitelzmozgási mérleget, c) a hitelállomány mérleget, d) a fizetési mérleget,

A nemzetközi elszámolási mérlegakül—

földdel szemben egy meghatározott idő—

szak alatt keletkezett összes követelése—

ket és tartozásokat állítja szembe mind

a követelések, mind a tartozások oldalán a következő főbb részletezésben: 1. áru- forgalom, 2. árumellékköltség, 3. szállí- tás és posta, szolgáltatások, 4. utasforgalom, 5. kormányzati— és külkereske—

delmi képviseletek, 6i arany eladás—vétel, 7. egyéb követelések-tartozások.

A nemzetközi hitelmozgási mérleg arról tájékoztat, hogy a beszámolási időszak

alatt milyen fajtájú és összegű hiteleket

vettünk fel külföldön, illetve nyújtottunk

külföldnek, továbbá milyen összegben

történt hiteltörlesztés a külföld részére, illetőleg a külföld által. A hitelmozgási mérleg bevételi és kiadási adatait a kö—

vetkező főbb csoportosításban tünteti fel:

1. áruforgalommal, szolgáltatásokkal kap- csolatos hitelek és azok visszafizetése, 2.

számla— és bankhitelváltozások, 3. valu-

ták kivitele-behozatala, 4. egyéb rövid—

lejáratú hitel, 5. államkölcsön és azok törlesztése, 6. külföldi beruházások, 7.

egyéb bevételek—kiadások.

! Lang' György: Hitelrendszerünk működése a tg—azdaságosság tükrében, Statisztikai Szemle, 1956.

évi 5, sz. 395e409. old.

rendeltetés szerint funkcionáló"'

A nemzetközi hitelállomány mérlege egy adott időpontban a külfölddel szem-—

ben fennálló összes követeléseinket és

*tartozásainkat veti egybe a követelések és tartozások fajtái szerint, végeredmény—

ben tehát arról ad számot, hogy az or- szág a mérlegkészítés időpontjában hite—

lező vagy adós helyzetben van-e a kül- földdel szemben. E mérleg összeállítása főbb csoportjaiban megegyezik a nemzet- közi hitelmozgási mérleggel kapcsolatban elmondottakkal.

A nemzetközi fizetési mérlegben, jelent- kezik az elszámolási és a hitelmozgási mérleg adott időszakban ténylegesen ki—

egyenlítésre kerülő tételeinek pénzügyi

kihatása. A fizetési mérleg ugyanis az

országnak a beszámolási időszak alatt

külföldtől kapott és külföld részére tel—

jesített összes fizetéseit állitja egymással szembe, nagyjából a következő részlete—

zésben: 1. áruforgalmi fizetések, 2. áru—

mellékköltség, 3. nemzetközi szállítás, posta, 4. utasforgalom, 5. kormányzati és

külkereskedelmi képviseletek, 6. egyen- legező tételek. Az egyenlegező tételek kö—

zött szerepelnek: a valuta— és devizaállo- mány változása, az általunk nyújtott hi—

telek változása, a számla— és a bankhite—

lek változása, aranymozgás stb.

A nemzetközi pénzügyi . mérlegekkel kapcsolatos legfontosabb problémákat két kérdéscsoportban foglaljuk össze: 1. fo-

galmi—csoportosításbeli kérdések; 2. érté—

kelési kérdések.

Az első kérdéscsoporttal kapcsolatban elsősorban a mérlegek összeállításánál azt a jövőben következetesebben érvény—

re juttatandó követelményt kell hangsú—

lyoznunk, hogy a nemzetközi pénzügyek—

re vonatkozó adatok minden esetben az ország (és ne a Magyar Nemzeti Bank vagy a Pénzügyminisztérium) külfölddel szembeni viszonyát rögzítsék. A nemzet—

közi pénzügyi adatok áttekinthetőségét, értékelhetőségét ugyanis a múltban gá—

tolta az a körülmény, hogy az adatokban a devizagazdálkodásban résztvevő szervek (például a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank) egymás közötti

—-— tulajdonképpen belföldinek minősülő

—— elszámolásai is nem egyszer tükröződ—

tek, s ezek az országnak a külfölddel

szemben fennálló pénzügyi helyzetére vonatkozó adatokat összegszerűen is be—

folyásolták.

(6)

szama.

915

Az értékelést megnehezíti, hogy a nem—

zetközi szállítással, postaköltségekkel kapcsolatos devizafizetés-forgalom teljes összegében mint árumelle'kköltség szere—

pel, jóllehet a nemzetközi szállítással és postaköltségekkel kapcsolatos devizaforgalom áruforgalomra és egyéb jogcímekre is vonatkozik. A nemzetközi pénzügyi helyzet alakulásának elemzése, de többek

között a nemzeti jövedelemszámítás szem—

pontjából is, szükséges lenne, hogy a nemzetközi szállítással és postaköltségek- kel kapcsolatos devizaforgalom áruforga—

lommal és nem áruforgalommal kapcso—

latos fizetésforgalomra, továbbá az áru- forgalommal kapcsolatos fizetéseken be—

lül exportot, illetőleg importot érintő fi—

zetésekre történő felosztását elvégezzük.

Az áruforgalmi és az árumellékköltség fizetések között egészen pontos elhatáro—

lás az ügyletek természete miatt nem

* lehetséges. Az áruforgalmi és az árumel—

lékköltség jellegű fizetéseket ezért helye—

sebb általában összevontan vizsgálni, mint az áruforgalommal kapcsolatos ösz—

szes fizetésiorgalmat. Az adatok össze—

hasonlíthatóságának biztosítása is e mel—

lett szól, ugyanis a külkereskedelmi for—

galom értékelése 1952-ig ún. határparitá- son történt (import esetén a feladási helytől a határig történő szállítás költsé—

gei tehát az áru árában szerepeltek, ex-

port esetén a határtól a rendeltetési ál—

lomásig történő szállítás költségeit pedig mint árumellékköltséget számították fel), 1952—től viszont az értékelés tényleges paritáson történik, vagyis az exportot és importot az átadás, illetve átvétel helyén

megállapított árakon értékelik és így az

áruforgalmi költségek export esetén tar—

talmazzák a (határtól az átadás helyéig a

külföldi szállítások költsédelt is. import esetén viszont az áru árában a vétel he-

lyétől a határig történő szállítás költségei nincsenek benne.

'A nemzetközi pénzügyi

—— mint ismeretes —— nemzetközi

Zettségeinket (tartozásainkat e's követe-

léseinket) ún. devizaforintban mutat—

ják ki. A devizaforintban történő nyilván—

tartásra azért van szükség, mert a kül—

földdel kapcsolatos tartozások és követe—

lések legtöbb esetben idegen

pénznemeiben (valutáibam jönnek létre s szükséo'es ezeket összeadhatóvá és össze—

hasonlíthatóvá tenni. Ezt a forint, vala—

5! ,

mérlegekben

kötele—

államok

mint a külföldi valuták aranytartalmának (hivatalos árfolyamának) egybevetésével hajtják végre, minthogy az arany az az áru, amelyet bárhol elfogadnak fizetés- ként (világpénz) s minthogy végeredmény- ben minden valuta közvetlenül vagy köz—

vetett módon az aranyon keresztül fejezi

ki értékét. "

Világosan kell azonban látnunk azt,

hogy a belföldi termelés megszervezésé- hez, az importszükségletek számbavételé—

hez, az export termelés megtervezéséhez stb. a devizaforintban történő számítás nem elegendő. E számítás az áruforga—

lomban ugyanis —— jóllehet kötelezettsé- geinket csaknem kizárólag belföldi ter—

mékekből tudjuk fedezni — nem a bel—

földi árviszonyok alapján történik. Más—

részt időközben a forintnál és a külföldi valutáknál bekövetkezett vásárlóerő vál-

tozások ellenére, a devizaforint értéké—

nek megállapítása még az 1946. évi ár—

folyam (aranytartalom) alapján történik.

Feltétlenül szükséges lenne, hogy követe—

léseínk és tartozásaink volumenét a bel- földi árak figyelembevételével is rend—

szeresen megállapítsuk. (Ennek szüksé- gességére utal egyébként az árkiegyenlí—

tés alakulása is.) Annak, hogy a deviza—

forintban kimutatott kötelezettséeeinket a belföldi tényleges árviszonyok figyelem—

bevételével összegszerűen hogyan határoz—, zuk meg, megnyugtató módon még a

módszere—sincs kidolgozva. A devizaforint

belföldi árviszonyo alapján történő át- számítási módszerének kidolgozásánál természetesen figyelembe kell venni egyrészt az elmúlt évek külkereskedelmi forgalmának áruösszetételét. másrészt a

kötelezettségeink kiegyenlítése céljából

előállítható vagy előállítani tervezett ex- portáruk összetételét. Mindezt az teszi szükségessé, hogy —— mint az erre irá—

nyuló számítások mutatják —— az egy de—

vizaforint kitermeléséhez szükséges bel—

földi forintráfordítás az egyes termék— és devizaféleségeknél igen nagy * határok között ingadozik. E módszermielőbbi ki- dolgozása annál is inkább helyes lenne, mivel nemzetközi kötelezettségeinknek belföldi árviszonyok figyelembevételével történő összegszerű meghatározása nélkül nem lehetséges sem a termelés és az el- osztás megtervezésekor előirányozni (a belföldi pénzügyi mérlegekben megfelelő

(7)

976' ^SZEMLE

módon szerepeltetni), sem a végrehajtás során biztosítani nemzetközi kötelezett-—

ségeink szüksége mértékű kiegyenlíté—

sét. '

Pénzforgalmi mérlegek

A pénzforgalomra vonatkozóan jelen—

legi gyakorlatunkban két mérleget álli—

tunk össze:

a) a Magyar Nemzeti Bank emissziós mérlegét, bia lakosság pénzbevételemek és kiadásainak merleget.

A Magyar Nemzeti Bank emissziós mérlege magában ,foglalja a

Nemzeti Bank valamennyi készpénzkiadá—

sát és a Magyar Nemzeti Bank részére történt készpénzbefizetéseket, valamint a

kettő egyenlegeként a forgalomban kint—

lévő készpénzmennyiség* növekedését vagy csökkenését (készpénzforgalom). Az

emissziós mérleg kifizetési oldalán a

főbb csoportok a következők: 1. munka- bérek és személyi jellegű kifizetések; 2.

felvásárlás és termeltetési előleg; 3 áru—

és anyagbeszerzési költségek; 4. lakos- _sággal kapcsolatos pénzügyi kiadások; 5.

, egyéb kifizetések;

csökkenése.

A befizetési oldal részletezése: 1. áru—

értékesítés (ebből: kereskedelem, üzem—

—étkeztetés, vendéglátóipar); 2. szolgálta-

tás; 3. lakossággal kapcsolatos pénzügyi

bevételek; 4. egyéb befizetések; 5.'kész-

pénzforgalom emelkedése.

A lakosság pénzbeiíételeinek és kiadá-

sainak mérlege összefoglaló képet nyújt a lakossággal kapcsolatos teljes pénzfor- galomról. Ebben a mérlegben a pénzfor—

galomnak három formáját különböztetjük meg: a szocialista szektor bevételeitala—

kosságtól, a lakosság bevételeit a szocia—

lista szektortól, és végül a lakosság egy—

másközti pénzforgalmát. A pénzforgalmi mérleget ——,,—- jelenleg annak csak a bevé—

teli oldalát — három szektor szerint cso- portosítjuk: 1. munkabérből és fizetésből élők, 2. parasztság, 3. egyéb lakosság. A mérleg csoportosítása különben az emisz- sziós mérlegével egyezik meg,), azzal a

:ülönbse'ggel, hogy ami ott kifizetés volt,

az a lakosság pénzforgalmi mérlegében bevétel, ami pedig ott befizetésként szere-

pel, az a lakosság pénzforgalmi mérlegé-

ben kiadás. :

Magyar ;

6. készpénzforgalom .

A teljesebb elemezhetőség biztosítása érdekében feltétlenül ki kellene dolgozni

a kiadási oldal szektorok szerinti bontá—

sát legalább is a lakosságnak a bevételi

oldalon is alkalmazott három' fő cso-

portja szerinti részletezésben.

*Az emissziós mérleg nettó rendszerben kerül összeállításra, a mérleg tehát az

egyes jogcímeknél a tényleges készpénz

ki—, illetve befizetéseket tartalmazza.

Mindamellett a munkabérstatisztika, az

adóstatisztika stb. adataival való egyez—

tethetőség érdekében helyesebbt lenne az

emissziós mérleg bruttó rendszerben tör—

ténő összeállítása. (Természetesen a mér—

leg egyenlegét, a készpénzforgalom növe—

kedését. illetve csökkenését ez nem be—

folyásolja, minthogy mindkét oldalon azonos összegekről van szól A bruttó rendszerben történő összeállítás mellett szól ezenkívül az, hogy a lakosság pénz—

bevételeinekés kiadásainak mérlegében A és. ennek alaoián a vásárlóalan számitás—

nál is —— ahol a lakosság rendelkezésre álló oénzmennvisége és pénzügyi kiadá—

sainak szembeállítása útján jutunk el a

vásárlóalap összegéhez —— természetesen nemcsak a készpénz, hanem a ténvledes,

talies (bv-uttol bevételekből ,és kiadások—

ból kell és lehet kiindulni.

összefoglaló megiegvzések a jelenleg ösz—

szeállitásra kerülő pénzügyi mérlegekről

Az ismertetett mérlegeknek közös sajá—

tossága (s egyben fel nem róható fogya—

tékossága), hogy egyik sem alkalmas ön—

magában a népgazdaság pénzügyi helyze—

tének értékelésére, hanem csak egy—egy részlet bemutatására, elemzésre ad lehe—

tőséget.

A költségvetési mérleg, illetőleg annak egyenlege —— mint láttuk —— nem hű és főleg nem teljes kifejezője a népgazda- ságban végbemenő folyamatoknak, _mert csak részleteket képes bemutatni. Előfor- dulhat. hogy a költségvetés bevételi fe—

lesleggel zárul, a feleslegek évről évre növekednek. ugyanakkor a népgazdaság pénzügyi helyzetében romlás áll be és

viszont. * .

A költségvetési mérleg — hasonlóan a

többi pénzügyi mérlegekhez —-—- lényegé—

ben csupán a pénzforgalmat mutatja be s egyáltalán nem alkalmas arra. hogy az

újratermelési folyamatban a pénzmozgás

szerepét ábrázolja.

(8)

(SZEMLE

977 A népgazdaság pénzügyeire vonatkozó általános tájékoztatást az ún. összevont pénzügyi mérleg lenne képet adni. (Ösz—

szevont pénzügyi mérlegen mást értünk.

mint amit a különböző tankönyvekben e megjelöléssel illetnek.)

Az összevont pénzügyi mérleggel kap—

csolatos elgondolásainkat a következők—

ben fejtjük ki

Az összevont pénzügyi mérleg

Az összevont pénzügyi mérleg feladata, hogy a pénz oldaláról bemutassa a tár—

sadalmi termék és a nemzeti jövedelem

termelésének, elosztásának, újraelosztá-

sának és felhasználásának egész folyama- tát, számot adjon a pénzforgalom szem-

pontjából is fő egységek (állam, vállala-W

tok, szövetkezetek, lakosság) nemzeti jö—

vedelemből történő végleges részesedésé—

ről. a részesedés hovafordításáról (termé—

kek vásárlása, pénzformában való megőr—

zés) s végül, hogy alapul szolgáljon az újratermelési folyamatban a pénz szere—

pének elemzéséhez.

E meghatározással kapcsolatban leg-

alább három kérdés merül fel. Az első,

hogy feladata—e az összevont pénzügyi mérlegnek a társadalmi termék elosztásá- nak. újraelosztásának stb. folyamatait is bemutatni. vagy csupán a nemzeti jöve- delmet kell tárgyalnia? Szerintünk igen, mert egyrészt a termelés anyagi ráfordí—

tásai is pénzmozgással járnak, másrészt például az állóalapok amortizációja min—

den körülmények között része az újrael- osztási alapnak. A másik kérdés, hogy tükröznie kell—e az összevont pénzügyi mérlegnek az egyes szektorokon belüli mozgásokat is? Szerintünk ez az össze- vont pénzügyi mérleg összeállításának mélységétől, részletességétől függ. Mert ha például csak a lakosság egészére k-i—

terjedően végezzük el az adatok összeállí-

tását, akkor csupán a lakosság_és a szo-

" cialista szektor közötti mozgásokat kell a mérlegnek tartalmaznia. Ha azonban — szerintünk helyesen -——- a lakosság egyes

szektoraira is kiterjed a mérleg, akkor a lakosság egyes szektorai közötti mozgáso—

kat is tükröznie kell. A harmadik kérdés a .pénz formát nemöltő mozgásokkal kap—

csolatban merül fel. Feladata—e az össze—

vont pe'nzügyi'mérlegnek, hogy bemutassa a pénz formát nem öltő mozgásokat is

-e7 nem tényleges levonást,

(természetbeni juttatások, saját termelés-

ből történő fogyasztás stb.)? Minthogy e mérlegben a társadalmi termék elosztását, felhasználását stb. kell bemutatni, úgy

gondoljuk, hogy a mérlegben ezeket a té-

teleket is szerepeltetni kell. Ezek .a téte—

lek még mint elsődleges jövedelmek sem öltenek pénzformát; ezért nem kerülnek be az újraelosztási alapba, hanem egy—

szerre, mint végleges vagy 'végső jöve- delmek jelennek meg s kerülnek valaminő

formában felhasználásra. A tisztánlátás érdekében tehát helyes, ha ezeket a téte-

leket rögtön a kiindulásnál a nemzeti jö- vedelemszámításnál alkalmazott értéke—

lés alapján levonjuk s a végső jövedel—

meknél újra hozzáadjuk. Nyilvánvaló, hogy a mérlegtechnikai szabályok szerint illetve hozzá—

adást jelent, hanem csupán külön tétel—

ként való szerepeltetést.

Mivel a megtermelt társadalmi termék és nemzeti jövedelem elosztása általában a jövedelmek körforgásáhak formájában történik, az összevont pénzügyi mérleget

—— véleményünk szerint — folyó árakon

kell összeállítani —

Az összevont pénzügyi mérleget a kö—

vetkező csoportosításban lenne helyes

összeállítani:

1. Termelő vállalatok

a) állami vállalatuk (népgazdasági _ágak sze—

rinti részletezésben).

b) svövetkeze'ek: ,

2. Nem termelő jellegű intézmények (ágazatok s7erint):

3. Lakosság (szektorok szerint).

Az összevont pénzügyi mérleget —— a termelésre, az anyagi ráfordításokra és a tiszta termelésre vonatkozó adatokat ille—

tően —— a társadalmi termék anyagi.mér-

legeiből, a jövedelmek elosztására vonat—

kozóan a költségvetési mérlegből, a vál—

lalatok összesített bevételi és kiadási mérlegéből, a lakosság pénzforgalmi mér—

legéből és az egyéb pénzügyi mérlegek—

ből kell összeállítani. Ennek médiát a jö- vedelmek keletkezésének, elosztásának és felhasználásának folyamata szabja meg.

Az összeállításnál a következő fejezeteket

kell megkülönböztetnünk:

1. A társadalmi termék és a nemzeti jövedelem meahatározása, valamint d nemzeti jövedelem elsődleges elosztása.

Első lépésként a megtermelt társadalmi

termék értékét, a szocialista (állami és

(9)

978

SZEMLE

szövetkezeti) termelő vállalatok, valamint

a magántermelők termékei realizálásának

(értékesítésének) értékét kell meghatároz—

nunk. Ez a jövedelmek körforgásának ki—

induló. kezdeti szakasza. Mint mondot—

tuk, ez az adat megegyezik a társadalmi

termék anyagi mérlegének megfelelő ada-

tával. m

A megtermelt társadalmi termék (pon- tosabban a realizált termékekért befolyt összegek) egy részét a termelésben fel—

merült anyagköltségek (anyagfelhaszná- lás, energiafelhasználás, amortizációs le—

írások, stb.) fedezésére fordítják,

része pedig a vállalatok tiszta (nettó) ter- melését képezi (ez népgazdasági szinten összesítve: a nemzeti jövedelem).

Ezután a nemzeti jövedelem elsődleges

elosztását kell megvizsgálnunk. Ez a fo- lj amat a következőképpen megy végbe:

_a vállalatok tiszta nettó termelésének (a nemzeti jövedelemnek) egyik részét a ter—

melő ágazatokban foglalkoztatottak (mun-—

kások és tisztvikelők) munkabérére for—

dítják, másik része a vállalati tiszta jöve—

delmet , képezi.

2. Az elsődleges jövedelmek újraelosz?

tása, a származékos és a végső jövedel—

mek képződése.

Ez a fejezet az összevont pénzügyi mér—

leg lényege. Ebben a fejezetben kell bemutatni az anyagi értékeknek, illetve a jövedelmeknek a termelő és nem termelő szféra, illetőleg a lakosság közötti mozgá—

sát, a származtatott jövedelmek útján a végső jövedelmek képződését Itt kell megmutatkoznia részben a költségvetési mérlegben nem szereplő különböző ténye—

zőknek (az eladósodásnak, a bankjegyfor- galom, valamint a készletek növekedése miatti hitelállomány növekedésnek stb.), bár ezek részben nem itt, illetőleg nem—

csak itt, hanem a végső jövedelmek fel—

használása címén (például megtakarítás,

készpénzkészlet növekedés formájában) is jelentkezhetnek.

Az elsődleges jövedelmek összpontosíta—

sát és újraelosztását az állam többnyire

a pénzügyi és hitelrendszer segitségével

(költségvetés, hitelrendszer, takarékpénz—

tár) végzi el Az újraelosztásnak azonban nem ez az egyedüli útja Újraelosztá's fo—

lyik —— a pénzügyi és hitelrendszeren

másik '

kívül —— 'a szolgáltatások teljesítése során

is (személyszállítás, színház, mozi, fürdő stb.). A szolgáltató vállalatok bevételei

is származtatott jövedelmek ugyanúgy, mint például az állami költségvetés ki—

utalásai. A társadalmi termék összegéből kiindulva az elsődleges felosztás, az újra—

elosztás és a végső jövedelmek felhasz—.

nálásának folyamatait kell bemutatnunk.

Összegszerűen a felhasználás összegének tehát a társadalmi termék összegével kell megegyeznie.

Az eddig elmondottak a 979. oldalon

lévő sémán láthatók.

A séma alapján, a kérdés lényegét a következőkben látjuk

" Miután azt kell bemutatnunk, hogy az elsődleges jövedelmek milyen módon vál—

nak végső jövedelmekké, azt kell meg—

vizsgálnunk, hogy a jövedelmek milyen módon mozognak a termelő ésanem ter—

melő szféra, illetőleg a lakosság (vagy

annak egyes szektorai) között.

A termelő vállalatok elsődleges jöve- delmeiknek legnagyobb részét befizetik az állami költségvetésbe (forgalmi adó, nyereség, társadalombiztosítás stb.), ille- tőleg hitelvisszafizetés formájában a hitel—

rendszerbe. E jövedelmek másik részéből származtatott jövedelmek lesznek (szolgál—

tatás); kisebb részük a vállalatnál marad és onnan közvetlenül a nemtermelő szfé—

rába kerül (termelő Vállalatok hozzájáru—

lásai bölcsődék, rendelők fenntartására, üdültetésre stb ). Az elsődleges jövedel—

mek fennmaradó része végső jövedelem—

mé válik, amelyet vagy felhasználnak (saját beruházás, felújítás) vagy kész- pénzkészletnövekedés formájában tarta—

lékolnak.

A nem termelő szférában nincsenek el;- sődleges jövedelmek.

A lakosság elsődleges jövedelmének (termelő vállalatok alkalmazottainak bére.

magántermelés nettó értéke) egy része a pénzügyi és hitelrendszerben összponto- sul (adó államkölcsön, takarék, büntetés- pénzék, hitelvisszafizetés); más részéből származtatott jövedelmek keletkeznek (szolgáltatásokra fordított összegek), har—

madik részük végső jövedelemmé válik.

amely vagy felhasználásra (fogyasztásra) kerül vagy késznénzkészlet növekedés formájában kint marad

.

(10)

SZEMLE

979

! TÁRSADALMI mmm !

lf/YAG/ m'FaRMfísa/r NEMZETI Jók/50515,"

!. ELsa'oL EGES ELUSZ m'

'TERMELÓ'I m'uamr/ gli/_lglflt'lámfl may/(45529 ,r/rzm ral/(Avram:

Joufafzfm ámfmmt:

, x A

MMG—, , ' '

FszAsZA/Amr MW,/MW xx

! l l l

i

.'

wmaosmís/ ,'

ALAP :

I I/

I

1, ,/

ll /'

_Vf'aso' "11

Jol/[oflME/f

'XA

////LM9)MALTS

rómfőfs' mmm—_ IZMZMIA/irg— masnap—,

raw/nad A'iMTkodÚ Magyaran/( xgszzfr; "pm, vmrfsőatl

Nőm-52715" Fűó'Vl—S'ZTÁS fűlt/(fűtő lVűVfA'EDES

Mauna/m raw/454—

Az elsődleges jövedelmekből a pénz— termelő vállalatoktól és a lakosságtól ügyi és hitelrendszer útján összpontosított

jövedelmek alkotják az újraelosztási ala—

pot. Véleményünk szerint azonban az új—

raelosztási alapot még az amortizáció ösz—

szegével is növelni kell, minthogy lénye—

gében az is felosztásra kerül.

Az újraelosztási alapból fedezik az álló—

és a forgóalapok bővítését. A nem ter- melési szféra finanszírozása is ebből tör—

ténik és a nyugdíjakat, ösztöndíjakat, vala—

mint a lakosságnak más címen kifize—

tett összegeket (takarékbetét, kölcsön- nyújtás) is innen folyósítják. Az így ke—

letkező másodlagos jövedelmek mellett származtatott jövedelmek keletkeznek

a vállalatok, hivatalok, a nem ter-

melési szféra szervezeteinek további ki—

fizetéseiből (például a nem termelési

szférában dolgozó lakosság részére kifi—

visszakerül a pénzügyi és hitelrendszerbe, tehát az újraelosztás eszközévé válik (pél- dául szolgáltató vállalatok adói).

Végső soron tehát a vállalati tiszta jö—

vedelemnek az a része, amelyet a pénz-—

ügyi és hitelrendszerbe befizetnek, to—

vábbá a lakosság által a pénzügyi és hi—

telrendszerbe befizetett összeg alkotja az ún. újraelosztási alapot.

A vállalatok és a lakosság egyrészt be—

fizetnek az újraelosztási alapba, másrészt

kapnak ebből az alapból. A termelő vál—

lalatok és a lakosság jövedelmei az újra—

elosztásban növekszenek vagy csökken- nek (a lakosságnál általában növeksze- nek, a vállalatoknál csökkennek) az újra—

elosztási alapba történt befizetések és az újraelosztási alapból történt kifizetések zetett munkabérek és illetmények), to- különbözetével, és így válnak végső jö- vábbá akár a vállalatok, akár a lakos— vedelmekké, amelyeket anyagi javak vá—

ság, által a szolgáltatásokért kifizetett sárlására, tartalékok növelésére stb. hasz—

(összegekből. Mindezek egy része a nem

nálnak fel.

(11)

980 ^Szenna

3. A végső jövedelmek, a társadalmi

termelés felhasználása.

A jövedelmek körforgásának utolsó

szakasza a végső jövedelmeknek fogyasz—

tásra és felhalmozásra történő felosztása, tehát a -végső jövedelmek felhasználása.

A végső jövedelmek felcserélése fo- gyasztási cikkekre és termelési eszkö- zökre egyet jelent a nemzeti jövedelem- .nek fogyasztásra és felhalmozásra való felhasználásával, amelyet az alábbi séma is mutat.

Fonyasslrts Termelő Nem termelő Fellm'mozn's

Allóalapnk növekedése

Forgoalapok növekedése Tartalékok növekedése Export

Veszi eségck

x'————J

: Társadalmi termék összege

x—

Az összevont pénzügyi mérleggel kap—

csolatos elgondolásaink csak a kérdés ' elvi felvetését tartalmazzák. A mérleg

gyakorlati összeállítása során számos kér— — dés vár tisztázásra, amelyek mind önálló

tanulmányoknak lehetnek és kell legye—

nek tárgyai. E cikk keretében ezeknek a részletesebb kifejtést igénylő, de alapjá- ban mégis részletkérdéseknek a megoldá-

sával nem foglalkozhattunk, annál is in—

kább, mert cikkünkben nem annyira az egyes kérdések részleteit, mint inkább néhány általános, időszerű kérdést kí- vántunk felvetni. Reméljük, hogy apám—

ügyi kérdések szakértői a cikkben fog—

laltakhoz adott megjegyzésükkel, vélemé—

nyükkel hozzájárulnak a pénzügyi sta—

tisztikai munka hazai gyakorlatának to—

vábbfejlesztéséhez.

Dr. Lengyel László

A kapacitáskihasználás összehasonlító Vizsgálata a tehergépkocsxközlekedésben

Közlekedésünk fejlődésében egyre na—

gyobb szerep jut a gépjárműközlekedés-

nek. A tehergépkocsin elszállított áruk

súlya 1955—ben mintegy 43 millió tonná- val, az árutonnakilométer—teljesítmény

pedig 267 százalékkal volt magasabb,

mint 1950—ben. 1950—től 1955-ig a vasút és 'a tehergépkocsi által szállított áruk súlyából a tehergépkocsiközlekedésre eső arány 28 százalékról 46 százalékra növe—

kedett. A közlekedés fejlesztése a gép-

kocsiközlekedés forgalmának, járműállo—

mányának és jelentőségének további gyorsütemű növekedését hozza magával.

A gépkocsíközlekedés előtt álló felada—

tok ellátása csak a kocsik lehető legjobb kihasználásával biztosítható. A kihaszná—

lás növelése az egyre szaporodó szállítási igények nagyobbmérvű kielégítésének egyik legfontosabb tartaléka. A tehergép-

;kocsiközlekedés statisztikájának ezért

egyik fő feladata a kapacitáskihasználás

megfigyelése.

Cikkünkben a tehergépkocsi-kapacitás kihasználásának néhány megfigyelési módszerével kívánunk foglalkozni. Nem részletes, műszaki kapacitás- és kapaci—

tás—kihasználási számítást akarunk ismer—

tetni, hanem azokat a módszereket, ame—

lyeket a kapacitás kihasználás megfigye-

lésére a Közlekedés— és Postaügyi minisz—

térium területén jelenleg is alkalma—

zunk, s amelyeket — véleményünk sze—

rint — a gépkocsi közlekedési szervek előnyösen felhasználhatnak. Ezek a mód—

szerek lehetővé teszik a kapacitás—kihasz—

nálás összehasonlító vizsgálatát

I. vállalaton belül a tervvel vagy vala—

mely bázisidőszakkal szemben;

II. különböző szervezeti formában mű—

ködő vagy más—más feladatokat végző gépkocsiparkok között

A kapacitás fogalma és tényezői Kapacitáson valamely adott időszak

alatt a rendelkezésre álló járműállomány

optimális kihasználásával elérhető telje- sítményt értjük. A kapacitásszámítás

alapjául választható teljesítmények közül

az árutonnakilométer—teljesítmény látszik legalkalmasabbnak, mivel ez a tehergép—

kocsiközlekedés olyan összetett mutatója, ' mely az ágazat működését a legteljeseb—

ben jellemzi.

A kapacitás— és kapacitás-kihasználás számításához és elemzéséhez meg kell vizsgálni mindazokat a tényezőket, me—

lyek ,az árutonnakilométer—teljesítmény alakulását külön—külön és összességükben