A mezőgazdasági statisztika néhány kérdése

(1)

MÓD ALADÁRNÉ :

A MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA NÉHÁNY KÉRDÉSE

[trip/mezőgazdasági statisztika feladata, hogy a mezőgazdasági termelés

% fejlődését, a mezőgazdasági tervek teljesítését megfigyelje, mezőgazdaság

területén végbemenő változásokat tanulmányozza és feltárja azokat a tar-

,j talékokat, melyek meggyorsíthatjálk fejlődésünket, azokat a körülményeket,

% melyek akadályozhatják előrehaladás'unkat,

A mezőgazdasági statisztika alapelvei ugyanazok, mint a gazdaság—

statísztikáé általában. Ennek megfelelően a mezőgazdasági statisztikának (ugyanazokkal az eszközökkel kell dolgoznia, mint amilyeneket a gazdaság—

statisztika többi ágaiban használnak. Az alapelvek alkalmazásában, az esz- közök kiválasztásában azonban tekintetbe kell venni a mezőgazdaság sajá—

tosságait. Ezek a sajátosságaik kétfélék:

termelési sajátosságok,

társadalmi sajátosságok. %

A mezőgazdaság termelést sajátosságai viszoaylag állandó jellegűek:

a termelés nagy mértékben idényszeríi;

sok esetben hosszú, majd egy éves a termelési ciklus;

lígy-egy üzem, még a legkisebb is, sokirányú termelési tevékenységet

fejt i; *

a tenmelés eredményét még jelentősen belolyásolj ák a természeti adott—

ságok.

A mezőgazdaság társadalmi sajátosságai ezzel szemben átmeneti jel—

* legűek. Hazánkban átmeneti gazdaság van: népgazdaságunkban a szocia—

lista, a kisáruterrnelő és a tőkés gazdaságelemei egyidőben egymás mellett

léteznek. A különböző szektorok" egyidejű egymásmellettisége sehol sem olyan széles, mint a mezőgazdaságban: míg népgazdaságnak többi terüle- tein általában már a szocialista szektor az uralkodó, addigia mezőgazda-

ságban még túlsúlyban vannak a kisárutermelők, sőt jelentős a tőkés szek-

tor is.

A mezőgazdaság termelési sajátosságainak megfelelően a mezőgazda—

sági statisztikának az év különböző szakaszán más-más központi feladata

van. A hosszú termelési ciklus következtében külön tanulmányozandóa ter- melési ágak csoportosításának, valamint a munkaerőszükségletnek és fel—

használásnak a kérdése. A mezőgazdaság termelési sajátosságai következ- tébep. a többi népgazdasági ágnál—általában korlátozottabban lehet meg—

figyelni a termelő tevékenység és a termelés eredménye közötti kapcsolatot.

Elemezni kell, hogy milyen súllyal érvényesültek természeti tényezők, és

mi a közvetlen emberi munkaüeredménye.

(2)

MODNE: MEZÖGAZDASAGI STATXSZTIKA 181

A mezőgazdaság társadalmi sajátosságai következtében a statisztika§

fokozottan az osztályharc fegyvere. A szocialista, kisárutermelő és tőkés;

szektor "*egymásmelletiségét nem békés nyugalom, hanem éles harc jellemzi:

harc folyik az osztályellenség leküzdéséért, harc a dolgozó kisárutermelők

széles tömegeinek megnyeréséért. A mezőgazdasági termelés területéről szóló statisztikai jelentések éppen ezért sohasem pusztán gazdasági jelen—

tések, hanem egyben a mezőgazdaságban széles terepen folyó osztályharc—

ról szóló jeladások. Miután a mezőgazdasági statisztika általában az osz- tályharc előtérben álló kérdéseit: a tulajdon, a gazdaság, a beadás, stb. ada—

tait tudakolja, a mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtéseket alap-os politikai mérlegeléssel, szélesen megalapozott szervezőmunkával kell előkészíteni.

A mezőgazdasági statisztikának fel kell tárnia az osztályharc formáit, az egyes társadalmi rétegek eltérő eredményeit, azokat a körülményeiket, ame- lyelk az egyes szektorok eredményeit alakították. S ha a statisztikának álta- lában feladata, hogy a valóságot fejlődésébera, változásában ábrázolja, úgy mezőgazdaságunk nagyszabású átalakulása szakaszánfoikozott feladata! ez a mezőgazdasági statisztikának, s hozzátehetjük —— ha lehet, nehezebben megoldható feladata, mint a többi népgazdasági ág statisztikájának.

Miután a körülmények szabják meg a feladat megoldásának módját,

fölmerül azkérdés: milyen körülmények közt kell a mezőgazdasági statisz-

tikának az átalakulást ábrázolni? * ' '

""'Mezőgazdasági termelésünkben túlnyomó a kisárutermele's. A kisáru- termelés nem használ nyilvántartást; Kisparaiszti gazdaságainkban csak

akkor találhatók bizonylatok, ha a termelő közvetlen kapcsolatba kerül a

szocialista gazdasági rend valamilyen formájával: elcsépelteti gabosnáját és a gépállomás cséplési eredmenylapot állít ki számára, teljesíti gabona,-, takar- mány—, vagy állatbeadását és vételi jegyet kap erről. De nemcsak a nyilván- tartás, hanem a pontos számbavétel sem szokásos a kisárutermelő gazda- ságokban. Természetesen minden gazdálkodó tudja, hogy hány lova, tehene, kocája van, de azt már, hogy például aprójószága mennyi, hogy ezeknek az állatoknak az ellátásához szükséges takarmányból mennyi termett, csak hozzávetőlegesen tudja. A kukoricát nem teszi imázsára, a lucernát nem méri, csak annyit tud, hogy mondjuk 24 zsák kukorica, 4 szekér lucerna ter-

mett. Az adatszolgáltatás ilyen körülmények között egy sor esetben függ az

adatszolgáltató emlékezőtehetségétől, jó becslési képességétől, és ami a fő,

igazmondási szándékától. '

De nemcsak a ikisüzeimekben, hanem a szocialista nagyüze'melkben is hiányos a bizonylati alátámasztás. A mezőgazdaság szocialista nagyüzemei túlnyomórészt nem régi kapitalista nagyüzemekből, hanem a tegnap kísáru-

termelőiből lettek, akik még nem ismerik a nyilvántartás jelentőségét. Mig

a kapitalisták tulajdonából a nép tulajdonába került nagyipari üzemekben a Skorábbi nyilvántartásokat csupán át kellett alakítani a szocializmus magasabb nyilvántartási igényeinek megfelelően, addig a mezőgazdaság szocia—

lista szektorának nagyobb területén a nyilvántartásnak semmiféle (alapja, gyökerei nem voltak;

A mezőgazdaság szocialista szektorának túlnyomó többsége: a ter— ? melőszövetkezetek, gépállomások számára újonnan kialakított nyilvántar- tási, bizonylati rendszer még komoly gyermekbetegségekkel küzd. Abizony—

lati rendszerek sokszor túlméretezettek, nem felelnek meg szocialista üze- f meink adott fejlődési fokának. De megtalálható az ellenkező véglet is: a

(3)

182 , Mon ALADARNÉ nyilvántartások nem adnak pontos választ olyan kérdésekre, amelyek szük-

ségesek az üzem jó vezetéséhez.

Ilyen körülmények között felmerül a kérdés: lehet-e az osztályharc követelményeinek megfelelő, megbízható statisztikát készíteni a mezőgazda—

sá ról.

g Ha a körülmények valóban sajátosak, nehezek is, helytelen lenne arra a következtetésre jutni, hogy a mezőgazdaságban nem lehet az'osztályharc követelményeinek megfelelő statisztikát késziteni. Pusztán arról van; szó,

hogy a pontosság fogalmát dialektikusan, az adott körülményektől nem el—

vonatkoztatva hanem azok figyelembevételével kell értelmezni. Ez termé—

szetesen nem jelenti azt, hogy a mezőgazdaságban az ,,adott körülményekre"

való hivatkozással megnyugodhatunk abban, hogy az adatok itt mindig kevésbbé pontosak, mint például az iparban, hanem azt, hogy a mezőgazda- sági statisztikának —— számolva a realitásokkal —— egyik állandó feladata, hogy jobb szervezési és ellenőizési middszerek kialakításával harcoljon a bizonylati rendszer megszilárdításáéit, megfelelő nyilvántartások vezeté-

séért, a statisztika jelentőségének tudatosításáérí.

,, Nem kétséges, hogy az egyéni gazdaságok tömegeinél soha sem érhető el olyan pontosság, mintpél dául a szocialista gyáriparban De ilyen pontos- '"ságra nincs is szükség A gyáripar termelését állami tervutasítás szatbá—

lyozza s az anyagellátás a munkaerőielhasználás a termékek elosztása mind szoros része az állami tervnek. Az állami terv ellenőrzése megköveteli a számbavétel pontosságát. A mezőgazdasági termelés és a termékek lel használása terén más a helyzet: a termelést jórészt nem állami terv—utasítás írja elő, hanem az állam csupán a tervszerű befolyásolás eszközeivel irá—

nyítja azt. A termékek nagy részét a termelők maguk fogyasztják el, s ez a fogyasztás tenmészetszerűleg 'csak lazábban illeszkedik az egész népesség fogyasztási tervébe, mint az állami kereskedelmen keresztül a dolgozóknak juttatandó iparcikkek

Ha az adott körülményeik között az egyes gazdaságok adatai kevésbbé pontosak is mint a népgazdaság más területein, az átmeneti gazdaság tenu gazdalkodasanak megfelelő pontosságot. nagyságrendileg helyes adatokat, a fejlődés irányát, a növekedés vagy csökkenés mérvét a mezőgazdaságban is meg lehet és meg is kell állapítani A több mint egy millió adatszolgáltató

meltett az adatoknak becsléslbői és nem mérésből, emlékezetből és nem

nyilvántartásból származó pontatlansága tökéletesen kiegyenlítődik, ha az adatokat nem befolyásolja valamilyen meghatározott szándék. A magán "' gazdaságokra vonatkozó mezőgazdasági statisztikának éppen ezért figyel—

mét túlnyomórészt nem 'az adatok véletlen pontatlanságából, mint inkább a tudatos ierdítéstekből származó eltérések kiküszöbölésére kell fordítani.

Ehhez ismerni kell az egyes tudakolt adatok és a kérdezettekérdekeinek összefüggését, az adott szakasz általános és konkrét termelési és politikai körülményeit, az osztályharc alapvető törvényeit. A' különböző érdekekből

származó ferdítések forrását ieltámi, a ferdítés mérvéről meggyőződést sze— [_

rezni, az észleletek alapján helyesen általánosítani —-—— ez a magángazdasá—

gokkal kapcsolatos mezőgazdasági statisztika mai iőieladata

A mezőgazdaság szocialista szektorában a tervutasítás szorosabb kere- ' tei a fejlettebb pyilvántartás és az adatszolgáltatók!kisebb száma mellett "

az adatoknak sokkal nagyobb pontosságára lehet és kell törekedni Bár az előbb ismertetett körülmények miatt bizonyos mértékig itt is van hasonló feladat mint a magángazdaságok területén ezen a területen mégsem any-

(4)

MEZÓGAZDASAGI STATISZTIKA 183

nyira az adatok megbízhatósága, mint inkább a rohamos fejlődés, az állan—

doan változó viszonyok miatt kell a körülményeket fokozottan tanulmá—

nyozni, az adatszolgáltatásrabefolyással bíró tényezőket mérlegelni.

CSOPORTOSTTÁS A MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKABAN

Al szocialista statisztika minden területén döntő jelentőségű a megfelelő csoportosítás. A mezőgázdaSági statisztikában a nagyszabású átalakulás mai szakaszában, a keletkezőnek és elmúlóna—k éles harcában—, fokozott jelen- tősége van a megfelelő cSoportosításnak.

' *Az átmeneti gazdaság korában leglényegesebb a társadalmi rétegek szerinti csoportosítás: a fejlődésta változást elsősorban lkülönakülön kell

látnunk a szocialista és az egyéni gazdaságokban. Ezen belül külön kell megfigyelni egyrészt az állami és a termelőszövetkezeti tulajdont képező

gazdaságokat, másrészt a dolgozó paraszti és kulák gazdaságokat. Részle—

tesebb megfigyelés esetén külön kell választanunk a különböző profilú állami gazdaságokat, kísérleti és, tangazdaságokat, továbbá a kevésbbé fej—

lett formát képviselő I. és II-es típusú termelőszövetxkezeti csoportokat, vala— 4;

mint a fejlettebb Ill-as típusú és önálló termelőszövetkezeteket. A dolgozó

paraszti gazdaságokon belül különbséget teszünk a 18_mk,_l1__._alatti kisparaszti gazdaságok, a középparasztság alsó (8—15 holdas? ésa—"felső, módosabb *

(lő—25 holdas) rétegei között. A*Mkiíti'ákjgáwzidaságOfk közt különbséget teszünk aszerint, hogy azok még jelenlegi gazdasági erejüket tekintve is _

tőkés gazdaságok, vagy pedig már nem folytatnak tőkés gazdálkodást, de '

változatlanul az osztályellense'ghez tartoznak. '

A mezőgazdaság forradalmi átalakulásának szakaszán fontos, hogy az egyes társadalmi rétegelken belül is részletesen elemezzük az átlagokat ki- alakító tényezőket. A szocialista gazdaság fejlődését különös gonddal kell figyelemmel kísérni, s még a társadalmi rétegeződés szempontjából helyes csoportátlag is sokszor elfed lényeges jelenségeket. így például egyáltalá- ban r—íem mindegy, hogy a termelőszövetkezetek holdankénti búza-termés—

átlaga azért magasabb—e lOO/O-kal, mint az egyéni gazdaságoké, mert a szó- vetkezetek — a nagyüzemi gazdálkodás jobb lehetőségeit kihasználva ——

többségükben valamivel jobb eredményt értek el mint a kistermelők, vagy azért, mert a szövetkezetek egyrésze messze—messze túlszárnyalja az egyéni gazdaságok eredményeit, azonban másrésZe még gyermekbetegségekkel küzd, munkafegyelmük, munikasrzervezetük nem kielégítő és ezeknek gyengébb eredményei lehúzzák a nagyon kimagaslók eredményeit. Világos, hogy egészen más intézkedésekre van szükség az első, mint a második eset- ' ben. Éppen ezért, elsősorban a szocialista szektorban, üzemenként csoporto—

sítani kell a gazdaságokat a különböző termelési eredmények: például a hol—

dankénti terméshozam, fejési átlag, a hizlalási súly, a takarmányértékesi'—

tés stb. alapján, a termelőszövetkezeteket ezenkívül a teljesített munka—

egység száma és ellenértéke, a gépállomásokat a traktorok teljesítménye, ki—

használása, üzemanyagfogyasztás, stb. alapján.

A társadalmi rétegek szerinti csoportosítás mellett nagy jelentősége van a mezőgazdaságban a területi, tájankéntí csoportosításnak. így egészen másképp kell értékelni a búza holdiankénti termésátlagát. Békés vagy Nógrád megyében, az állatsűrűséget a bő takarmánytermő Vas, vagy a kevésbbé kedvező körülmények között lévő Hajdu megyében. De ma már nemcsak a különböző természeti adottságok megfelelő értékelése miatt kell

(5)

184 mon ALADAR—NÉ —

területi egységenként megfigyelni a mezőgazdasági termés alakulását." "

A természeti viszonyokat egyre inkább befolyásolja az emberi munka, az állami terv, a társadalmi és állami szervek mozgósító ereje. Egy—egy megye

állattenyésztése, vetése, betakarítása, beadása nagyjából azonos körül-

mények közöttis nagymértékben eltérhet egymástól, aszerint, hogy a helyi f

társadalmi és állami szervek megfelelően, vagy helytelenül alkalmazzák a;

tervszerű befolyásolás gazdasági,,gglitíkai és adminisztratív eszközeit,'kel'-

lően segitik vagy elhanyagolják a tszociálista szektor üzemeit. A terület sze- j rinti csoportosítás módot nyújt arra, hogy a termelés eredményeit és az eset—

leges hiányosságokat az államhatalom helyi szerveitől, a megyei, járási és községi tanácsoíktól. a tanácsok végrehajtó bizottságaitól számon lehessen :

kérni. Ugyanezen okból alkalmazni kell a mfezőgazdaságban is az irányító—

főhatóságok, minisztériumok szerinti csoportosítást. A mezőgazdasági ter- melés ezidőszerint két minisztériumhoz, a Földművelésügyi Minisztériumhoz és az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériumához tartozik, de bizonyos

mezőgazdasági termelés folyik ezenkívül egy sor más minisztérium felügye—

lete alatt is; így például a Begyu'jtési Minisztériumnak hizlaló és tenyésztő vállalatai, az Élelmiszeripari Minisztériumnak célgazdaságai vannak és az ipari minisztériumo'ikhoz, a Közoktatásügyi és az Egészségügyi Miniszté-

riumhoz is tartoznak kisegítő mezőgazdasági üzemek, az utóbbiak azonban

az egész mezőgazdasági termelés szempontjából nagyon kis jelentőséggel

irna .

A MEZÖGAZDASAGI STATISZTIKA FELADATAI

A mezőgazdasági statisztika feladata, hogy számot adjon a mezőgazda—

sági termelésről, a mezőgazdaság termelési módjának változásáról. Miután a mezőgazdasági termelés igen sok irányú, fenti kérdések megválaszolásához sokoldalú megfigyelést kell végrehajtani. A mezőgazdasági statisztika fel-

adatai a következő főbb csoportokban foglalhatók össze .

l. A földterület statisztikai vizsgálata

A földterület statisztikája számbaveszi a legfontosabb mezőgazdasági

termefésí eszközt: a' földet -—4J'Á'a—nnakgkiterjedését, felhasználás szerinti meg- oszlásátÚamü'velési ágak öSSzetété'lének változását. 73; földterület statisztikai megfigyelésének eszközei igen EgX§§§£ű€1$§ a jenti'kérdések megválaszolásá—

"höznéhány dinamikus"ié'si'"*"1inmé7gős7zláSi viszonyszám elegendő. A mi viszo- nyaink között azonban a földterület statisztikája a mezőgazdasági statisz-

tika egyik légn-ehezebb feladata. A föld, ez a legállandóbb termelési eszköz, napjainkban az állandó változás, mozgás állapotában van: a szocialista

szektor az év bizonyos szakaszaiban viharos tempóban növekszik, a dolgozó kisparaszti gazdaságok szocialista nagyüzemekké egyesülnek, a lkulákgazda—

ságok a különböző korlátozó intézkedések következtében fokozatosan csök-

kennek, az úgynevezett kétlaki münkások ipari munkásokká válnak és fel- ajánlják földjeiket, a szocialista községekben végrehajtott tagósitásoik sokszor megváltoztatják még azoknak a gazdaságoknak is a fekvését, össze-

tételét, sőt kiterjedését, amelyek ugyanabban a társadalmi kategóriában

maradnak, mint amelyben korábban voltak. '

(6)

MEZÖGAZDASAGX STATISZTIKA 185

;

A mezőgazdaság egyik kÖZponti kérdése napjainkban a különböző tár—

sadalmi rétegek változásának, fejlődésének nyomonkisérése, és ennek bár nem egyetlen, de alapvető kifejezője a földterület szektorok szerinti vál—

tozása. Ennek az állandó mozgásnak nyomonkövetése két okból különösen nehéz:

l.__A nyilvántartás (thirtokívek, telekkönyvek, földkönyvek) vezetése (messze elmarad az élet mögött. '

' 2. A földterület nagyságának megállapításához az adatszolgáltatóknak

túlsok közvetlen érdeke fűződik.

A gazdaságok/'—*földterü"lete képezi az állami begyűjtések alapját: nagyobb?

terület után nemcsak arányosan, hanem fokozottan magasabb a be- É

adási teher. Az állami szektorban, ahol ilyen szempontok nem játszanak ?

közre, szintén nem lehet fenntartás nélkül elfogadni a földterületre vonat—

kozó adatokat. Az állami gazdaságok területe ugyancsak állandóan változik, s az üzemek számára _ szűk partikuláris érdekeiket tekintve —— előnyös ha

területük nagyobb, mint amiről irányító szerveik tudnak. Ilyen esetben köny—

nyebben teljesítik üzemi terveiket, kisebb erőfeszítéssel, a számukra előírt—

nál alacsonyabb termésátlaggal is teljesítik össz—termelési tervüket, rejtett

tartalékot képezhetnek lazaságaik leplezésére, amire helyenként nem egy

példa van.

' Ilyen körülmények között nem csodálható, hogy az egyéni (köztük

tőkés) gazdaságok nagy száma, a szocialista szektor állandó változása és a hiányos nyilvántartás mellett a valóságot megközelíteni központi harci kér—

dés. Az osztályharc szempontjából a legélesebben vetődik föl a kulákgazda- ságok földterületének megállapítása: a mezőgazdasági statisztikának ebben a kérdésben alá kell támasztani a harcot a tanácsok helyenként meglévő liberalizmusa, a kulákgazdaságok ,,eltíinése" ellen, de ugyanígy fel kell tárnia az eSetleg megmutatkozó baloldali elhajlásokat is, és ami a legfonto—

sabb —— le kell lepleznie a kulákok minden törekvését, hogy kivonják magukat a szocialista nyilvántartás alól.

A technikai és politikai szempontból egyaránt rendkívül bonyolult, nagyszabású feladatot teljeskörű számbavétel útján évenként egyszer hajt-

_já'kvégre. Közvetlen kikérdezés, valamint a rendelkezésre álló birtokívek,

földkönyvek, adóelőírásoík, bérleti nyilvántartások és egyéb írásos bizony—

latok alapján mind a szocialista, mind a magánszektorban évente össze- írásra ke'rül gazdaságonként, üzemenként Magyarország egész mezőgazda—

sági müvelés alatt álló területe. A gazdaságokat ennek az összeírás—nak az alapján nemcsak társadalmi rétegenként, hanem a begyűjtés progresszív rendszerének megfelelően igen részletes nagyságkategóriák szerint is csopor—

tosítjáik. Az egyes évek összehasonlítása feltárja a dolgozó parasztságon belül a kis- és a lközépparasztság földterületének, gazdaságnagyságának változá- sát, a begyűjtés progresszivitásának hatására a dolgozó paraszti gazdasá- gok látszólagos elaprózódását, a termelőszövetkezetekbe való áramlás hatá—

sára egyik vagy másik gazdaságnagyság-csoport gyorsabe fogyását.

A gazdaságok évenkénti számbavétele képezi az adott év begyűjtésének

alapját. .

Részint ennek az egyszeri, igen nagyszabású számbavételnek az ellen—

őrzésére, részint az átalakulás évközi figyelemmelkísérésére a mezőgazdasági statisztika folyamatosan megfigyeli a gazdaságok bizonyos kisebb körét, amiből az összes gazdaságok alakulására következtet. így folyamatos meg- figyelésre kerül egyrészt a szocialista szektorhoz tartozó üzemek földterü—

(7)

186 _ * mon amo—mm;,

lete és az átalakulás kapcsán átmenetileg az állam kezébe kerülő tartalek- * _ területek, másrészt a kulákgazdaságok földterülete. A szocialista szektor:

földterületének alakulásáról rendszeres havi, vagy negyedévi közvetlen üze—mi

adatszolgáltatás ad képet, a kulákgazdaságolk földterületében beálló változáa

sokat pedig a kulákok által felajánlott,1illetve tőlük átvett területek nyilván-

tartásából közvetett úton állapítják meg

2. A növénytermelés statisztikája

A földterület számbavételével szorosan kapcsolatos a mezőgazdasági

statisztika következő feladatcsoportja: a növénytermelés szambavetele Ez az átfogó feladat kiterjed a legfontosabb művelési ág: a szantofoldi tennie—-

lés statisztikájára, ezenkívül a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelés, vala——

mint a rét, legelő és végül az erdőtelepítés, erdőművelés, továbbá nádas statisztikája,

A növénytermelés statisztikája felöleli a hosszú termelési ciklus három fő szakaszát:

termelés előkészitése —— szántás, vetés, termelés folyamata —— növényápolás,

termelés befejező szakasza —— a termés betakarítása, (aratás, cséplés _ behordás). :

Amig a földterület számbavétele minden egyes gazdálkodó: egyéni kis-

üzemi gazdaság és szocialista nagyüzem közvetlen kikérdezésén alapszik,

addig a növénytermelésnek csak egy részéről folyik közvetlen adatgyüjtés.

A növénytermelés szempontjából alapvető tevékenységet: a vetést, az adat,- szolgáltatók rendkivül széles köre ellenére évente három ízben: az őszi gabon-aneműekre, a tavaszi vetésállományra, és a nyári másodvetésre vonat—

kozólag számbaveszik. Ez a számbavétel az egyéni gazdaságoknál szám—

lálóbiztosok útján egyénenkénti kikérdezés, a szocialista szektorban pedig üzemi beszámolójelentéseik útján történik. A növénytermelés ezt megelőző

és ezt követő munkáit —— szántást, niövényápolást csak a szocialista szektor— , , ban figyelik üzemi adatgyűjtés alapján, mig az egyéni gazdaságokról csak globális tájékoztató jellegű jelentések készülnek. Sőt a magángazdaságok- nál a növénytermelés tulajdonképpeni késztermé'kének, a terméseredmények- nek a számbavétele is csak a legfontosabb területen: a gabonaneműeknél történik ismét gazdálkodó-nként. Ez a számbavétel az egyetlen- a magán-.

gazdaságoknál, amely egységes bizonylati rendszer: a cséplőgépeknél ki-

állított cséplési eredménylap alapján folyik. A számbavétel emellett is nehéz

feladat: a jogtalan eltulajdonítás, a nyilvántartás alóli elvonás elleni harc- ban széles tömegmozgósítást, a széles méretek és lklampányjelleg miatt igen gondos szervezeti előkészítést kíván. A többi növények terméseredményeinek

adatait az egyéni gazdaságoknál a várható megbizhatatlanság, pontatlanság miatt közvetlenül nem kérdezik, hanem csak a szocialista üzemektől gyűj—

tik be

Miután a növénytermelés területén a legfontosabb növények termelését az egyéni gazdaságokra nézve is minisztertanácsi határozatok írják elő, egy sor más fontos növény termelését pedig állami terv szabályozza, szükség van a szocialista üzemeken kívül is a szántás, növényápolás, főleg pedig ;;

terméseredmények statisztikai megállapitására.

A szocialista üzemekben a tervutasítás végrehajtásáért az üzemek veze- '

tői felelősek. Az egyéni gazdaságoknál, ahol csupán tervszerű befolyásolás

(8)

MEZÖGAZDASAGI STATISZTIKA , 187

érvényesül, az állami terv végrehajtásáért nem közvetlenül az egyes gazdál- kodók, hanem az államhatalom helyi szervei: a községi, városi, megyei taná-

csok felelőselk. Miután a munkák menetéről is maguk a feladat végrehajtá—

sáért felelős tanácsok adnalk tájékoztatást, a valóság megállapítás-a ért- hetően nem könnyü. Nem egyszer nehézséget okoz, hogy a" helyi végrehajtó ' szervek akarva-akaratlanul a valóságnál szebb képet adnak a tervek teljesí—

téséről, amire szinte csábít a bizonylatok hiánya, a menetközbeni teljesen

pontos számbavétel lehetetlen volta. *

A mezőgazdasági statisztika egyik legnagyobb nehézsége, hogy választ kell adnia az ország dolgozó népének ellátása, az állatállomány fejlesztése, az ipar mezőgazdasági nyers—anyaggal való ellátása szempontjából döntő

kérdésre, a növénytermelés eredményére, anélkül, hogy a termelőktől szár-

mazó közvetlen statisztikai adatokkal rendelkeznék. Ebben a kérdésben egy sor közvetett megfigyelési módszert kell alkalmazni: támaszkodni kell a növények fejlődésénelk folyamatos megfigyelésére alapozott teirimésbecslésre, a szerződéses termeltető és a mezőgazdaság nyersanyagait feldolgozó ipari üzemek menetközbeni megfigyelésére és nem utolsó sorban a-begyűjtés ada—

taira.

A terméseredmény megállapítása a szocialista szektorban teljesen más

jellegű, de nem kevesebb problémát vet fel. A szocialista üzemek a növény- termelés minden imozzanatáról —— a talajelőkészitésről, nlöve'nyápolásro'l és terméseredme'nyről lbeszámolójelentést adnak.

A szocialista üzemekben a termés számbavétele pontosabb. Azonban egy kérdésben —— a takarmány kérdésében — egyes gazdaságokban itt —is jelentkezik ferdítés. Az állattenyésztés szempontjából olyannyira jelentős takarmány terén szocialista üzemeink csak részben önellátdk. Miután első- sorban az állami gazdaságok nagy súllyal termelnek ipari növényeket, csak akkor tudják a mezőgazdaságot minőségi tenyészállattal ellátni, ha állami

készletből kapnak takarmánykiegészitést. Egyes állami gazdaságok és szö- vetkezetek hajlanak arra, :hogy ezzel a nélkülözhetetlen anyaggal túlbiztosit—

sák magukat, saját takarmánytermésük eredményeit a valóságnál kedvezőt- lenebbnek tüntessék föl, részben azért is, hogy leplezzék azokat az eseteket, amikor a takarmányokkal nem bánnak kellő gondossággal, és takarékos—M ságga'l.

A szocialista szektor terméseredme'nyeinek statisztikájánál azonban a

feladat távolról sem merül ki a valódiság biztosításában, még akkor sem, .

ha ez a kérdés például a takarmányok viszonylatában egyes esztendőkben

komoly harci feladat. A szocialista szektor terméseredméiayeinek statisztiká- jában a főfeladat a körülmények gondos vizsgálata, Statisztikailag számba kell venni, értékelni "kell mindazokat a tényezőket, amelye—k eredményekép- pen a szocialista szektor terméseredményei messze" túlszárnyalják az egyéni gazdaságok eredményeit, de azokat a tényezőket is —— a laza munkafegye—

met, a rossz munkaszervezést —— amelyek következtében a szocialista szek—

tor egyes üzemeiben még az egyéni gazdaságok átlagát sem érik el. Úgy a jó, mint a nem kielégítő eredményeknek nemcsak előfordulására, méreteire, hanem forrásaira is rávilágítani —— ez a mezőgazdasági statisztika mai fel—

adatainak egyik legfontosabbika. Ennek jelentősége messze túlnő a gazda- *

sági kihatásokon: egy-egy termelőszövetkezet 16—18 o-ás holdankénti búza—

termése mindennél eredményesebben agitál, és ellenkezőleg, egy-egy szocialista üzem kalpálatlan kukoricaföldje, betalkarítatlan gyapottáblája sokszor többet árt a szövetkezeti mozgalomnak, mint a tudatos káirtevés. A jót álta-

(9)

188 MÓD ALADARNP;

lánosítani, a hiányosságokat kiküszöbölni, csak megfelelő konkrét—ismeretek alapján lehet. Ezt az ismeretet lehetővé tenni: a mezőgazdasági statisztika

feladata.

3. Az állattenyésztés statisztikája

Az állattenyésztés terén megoldandó statisztikai feladatok ismét más jellegűek, de semmivel sem lkisebbek, mint az eddig említett területeké.

Az átmeneti gazdaságnak megfelelően ezen a területen is teljesen más problémákat vet fel az egyéni gazdaságok, köztük a kulákgazdaságok állat—

állományának statisztikai megfigyelése, mint a szocialista szektoré. A Szov—

jetunió példája megtanított beanünket arra, hogy a szövetkezeti gazdál-

kodásra való áttérés szakaszán az osztályharc során egyik lkiözponti kérdés

az állatállomány megtartása, fejlesztése. Az állattenyésztés sokkal inkább a gazdaságok kapuin belül folyik, mint a széles nyílt határban folyó növény-

termelés, s így fokozottan érvényesülhet benne a kártevés, az osztályellenség

aknamunkája. Az állattenyésztés figyelemmelkísérése különös jelentőséget

nyer a gyenge takarmánytermő időkben, amikor az állatállomány fejlesztése

fokozott erőfeszítést követel, amikor az ,,objektív körülmények" leple alatt nehezebb megkülönböztetni a tudatos kártevőt, és a kártevőnelk felülő, nem

elég harcos dolgo—zo parasztot. ,

Az ország állatállományát évenként egyszer teljeskörű, számlálöbizto—

sok vűtján megtartott"közvetlenhelyszíni számlálás alapján állapítják meg.

Ez a számlálás úgy széleskörű volta, mint az osztályharccal való szoros

, kapcsolata miatt igen alapos technikai és politikai előkészítő munkát igé—

nyel. Az évenkénti teljeskörű számbavétel mellett az ország területén egyen—

letesen elosztott, mechanikusan kiválasztott községekben, amelyek az állat—

állománynak kb. lO%—át képviselik, évenként még két alkalommal hasonló módszerrel számlálást tartanak, ami elegendő alapot ad az állatállomány évközi alakulásának megfigyelésére. Az ország egyéni gazdaságainak állat- állományát, minden juhot, bárányt, malacot abszolút pontossággal meg—

számolni nem lehet. Éppen ezért a számlálás pontosságának állandó foko—

zása mellett központi feladata hibahatár jó megállapítása. Amezőgazdasági statisztikának az állatállomány számbavételével kapcsolatos legfontosabb és

egyben legnehezebb feladata az ellenőrzés jó megszervezése.

Az ellenőrzésiaek két főfeladata van:

1. A hiányosságok felvétel alatti,menetközbeni feltárása (,,javíbó ellen—

őrzés"). * " ' "

2. A felvétel lezárulása után a hibahatár megállapítása.

A menetközbeni jó ellenőrzés alapján hozott intézkedések —,— tudatos le- tagadások megbüntetése és ennek közzététele, felelőtlenül dolgozó számláló- biztosok leváltás—'a, a rémhírek leküzdése, stb. —— nagymértékben javíthatják ' a felvétel minőségét, az adatok megbízhatóságát, a hibahatár jó megállapi-

tása pedig reálissá teszi az eredményt

A hibahatár megállapításának két módszerét alkalmazzák:

a) viszonylag sok községben, mindenütt kevés gazdaságban végre- hajtott szúrópróbaszerű újraszámlálás alapján,

b) a községek viszonylag kis számában megtartott teljes újraszámlálás alapján. .

Mindkét ellenőrzés sikerének előfeltétele, hogy akik végrehajtják mind

szakmai, mind politikai szempontból magasabb színvonalon álljanak, mint

(10)

MBZOGAZDASAGI STATISZTIKA * 189

azok a számlálóbiztosok és ellenőrök, a'ki'k magát az eredeti számlálást

végezték. Ezért a szúrópróbákat és újraszámlálást a statisztikai helyi szer-

vak legmegbízhatóbb munkatársai hajtják végre, olyanok, akiknek e téren megfelelő tapasztallatuk, gyakorlatuk van, akik teljes mértékig függetlenek

minden helyi befolyástól, akik az elvégzendő feladatot, alkérdés politikai jelentőségét megértve, fokozott hivatástudattal végzik el.

Az ellenőrzésnek ki kell terjednie arra, hogy a felölelt gazdaságokban a különböző kor- és ivarcsoportokmak megfelelően helyesen számolták e meg az állatokat, mert a letagadásnak rendkívül általános formája a "fiatalítás", hízó helyett süldő, süldő helyett malac, stb. bevallása, ez pedig erősen csök—

kenti a számbavétel értékét, operatív intézkedésekre való felhasználható- ságát. Az ellenőrzésnek ezenkívül meg kell mutatnia, hogy az összeírásából

nem maradtak-e k'i gazdaságok, és ha igen, ezek közül milyen súllyal szene—

pelnek az állatot nem tartó gazdasá—gok. Az utóbbiak —— mint tulajdonképpen nem is gazdaságok —-— könnyebben kimaradhatnak a számlálásból. Hogy a gazdaságok kimaradásának mérvét megállapítani milyen nehéz, arról a gaz- .daságok összes számának megálapításánál vázolt nehézségek adnak képet.

Ugyanakkor a gazdaságok kimaradása nagyobb súllyal esik latba, mint az

állatállomány egy nészének letagadása, hiszen az első esetben a gazdaság

egész állatállománya marad ki az összeirásból, míg a másodikban csak egy

resze. -

A szocialista szektor állatállományát havonta, negyedévenként rend- szeresen megfigyelik. Bár a szocialista szektorban szintén nem hanyagol- ható el az állomány hiánytalan számbavételének feladata (a Szovjetunió

statisztikai ellenőrzésének irodalma is megemlékezik arról, hogy különös—

szigorral büntetik meg azokat a kolhozfunkcionáríusokat, akik az ellenőrzés alól ki akartak vonni állatokat), a feladat súlypontja mégsem itt van

A magángazdaságok állattenyésztésének megfigyelése ma egyedül az egyes idopontokban meglévő állatállományon keresztül lehetséges, és így csak közvetve lehet képet kapni a tenyésztés, gondozás eredményeiről, illetve hiányosságairól. Az állati termékek hozamáról ugyanígy csak közvetve, a piaci felhozatalon keresztül lehet tájékozódni A szocialista üzemek tekin- tetében ez természetesen nem elég: a szocialista üzemekben a statisztikának közvetlenül meg kell figyelnie az állattenyésztési munka minden fontosabb mozzanatát: azanyaállatotk kihasználását, a fialások számát, a szaporulatok alakulását, a bővített újratermele's utánpótlási lehetőségét stb 'Fel kell tárni a takarmányozás körülményeit és az esetleges gondatlanság minden jelenségét: a felnőtt és szopósállományban mutatkozó elhullás alakulását,

a fertőző megbetegedések elleni védekezés elégtelenségét.

Figyelemmel kell kísérni ezenkívül az állati termékek hozamát: a tej.,

tojás-, gyapjútenmelést, a hizlalás eredményeit és a hozamok előállításának körülményeit: a takarmányértékesitést, a hizlalási időtartamokat, az áru- termelés kibocsátásának ütemesse'gét, stb. *

4. Gépesítés

'A! mezőgazdaság nagyüzemi átalakulásának döntő tényezője a gépesí-

tés, ennek megfelelő jelentőségű a statisztikája is. Vizsgálni kell a mező-

gazdaságnak jutott gépállomány növekedését, az elvégzett gépi munkát, s az egyes munkálatok gépesítettségének fokát. E főfeladatok mellett a mezőgazdasági statisztikának választ kell adnia a gépek kihasználására,

(11)

190

Mon ALADÁRNE:

a gépek üzemeltetésének körülményeire, a különböző ráfordítások alakulá—

sára, az üzemanyag felhasználására is. _

A gépesit'és statisztikájának egyik problémája a gépállomások sajátos szerepéből folyik. A gépállomások nem egyszerűen csak gépi munkát szol- gáltatő,üzemek,'amelyek megrendelésre szántanak, vetnek, vagy aratnak.

Feladatulk, hogy a nagyüzemi gazdálkodás objektiv alapjait biztosítsák, de ugyanakkor az is, hogy a korszerű mezőgazdasági termelés módszerének

tanítói, terjesztői legyenek; A gépállomások így lényegében nemcsak azért ;

felelősek, hogy például a mélyszántást elvégezzék, hanem azért is, hogy az általuk felszántott területen a "termelőszövetkezetek magasabb eredményt

érjenek el, mint a kisüzemi módszerekkel dolgozó paraszti gazdaságok.

Ez felveti a gépállomási munka minőségének statisztikai ellenőrzését. ,

'Az ipari üzemekben a minőség statisztikai vizsgálata viszonylag (leg-?

alább is elvben) egyszerű. Az ipari termékeket sok esetben szabványok alapján, szigorúelőírások szerint mtííködő minőségellenőrző hálózat vizs-

gálja felül és minősíti. A statisztika feladata a minőségvizsgáló hálózat-

üzemi nyilvántartásain alapuló adatok összegyűjtése és ellenőrzése. A gép—;

állomások tehén alapvetően más a helyzet. Itt nem késztermékeket gyár-

tanak, hanem szolgáltatásokat teljesítenek, amelyek eredménye csak hosszú idő múlva jelenik meg, s a gépállomások munkáján kívül még igen sok más tényezőtől függ. A gépállomási munika minőségét csak a helyszínen, sokszor csak közvetlenül a munkafolyamat alatt lehet ellenőrizni, ami önmagában

is korlátozza a statisztikus [munkáját. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az

ellenőrzésnek bizonylati alapja nincs, és magának az ellenőrzést végző statisztikusnak kell a munka minőségét megállapítani, akkor képet alkot—

hatunk a feladat nehézségeiről.

* A gépállomás munkájának ellenőrzése legszorosabban összefügg a ter- melőszövetkezetek eredményeinek vizsgálatával. Ennek során a lehetőség- hez képest választ kell adni arra a kérdésre, milyen mértékben hatott ki köz—

vetlen—ül és milyen mértékben közvetve a gépállomások jó vagy rossz mun-

kája a termelőszövetkezeteik eredményeire. Ha mindezeken kivül tekintetbe

vesszük, hogy a terméseredm—ényelk alakulását egyelőre még jelentősmér-

tékben befolyásolják a természeti adottságok is, akkor fölmérhetjük, milyen sokoldalú mérlegeléssel, milyen gondosan kell eljárnunk a gépállomások *

munkájának lkellő értékelésénél. *

5. A munkaerő kérdései

A mezőgazdasági statisztika munka—ügyi kérdéseket kizárólag a szocialista szektorban figyel meg. Az állami üzemekben: állami gazdaságokban, ' erdőgazdaságokban, gépállomásokon, a munkaügyi kérdések vizsgálata lényegében azonos feladatot jelent mint a népgazdaság többi ágaíban.

A munka idényszerűsége, a foglalkoztatott munkások jórészének ideiglenes volta, a nagyszabású évközi'hullámzás bizonyos mértékig sajátOS jelleget,

sajátos feladato—kat ad a mezőgazdaság munkaügyi statisztikájának.

Némileg másnemű feladat a termelőszövetkezetek munkaügyi viszo—

nyainak megfigyelése. A termelőszövetkezetekben a tagok munkájuk ered- ményeképpen részben természetbeni, részben készpénzjuttatásb'an —— munka-

egységben —— részesülnek. A statisztika feladata, hogy a teljesített munka-

egységek számát és ellenértékét a szövetkezetek összeredményével össze-

függésben mntassa ki, mutassa meg a juttatott munkaegységek—Száma és

(12)

MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA l91

elleeértéke és az elvégzett munka mennyisége és minősége közötti kapcsolatot, és tárja fel a termelőszövetkezetek munkaszervezetében, munka—

fegyelmében rejlő kezdeti hiányosságokat. Ezenkívül tanulmányozni kell,

hogyan viszonylik egymáshoz a különböző ágazatokban teljesitett munka-

egységek száma, milyen összefüggésben áll az egyes ágazatokban:-az állat- tenyésztésben, a növénytermelésben, az épitkezéseknél, stb. teljesített munka—

egységek aránya a tsz-ek összeredmée—yével, és Végül, hogy a különfblöző ága—

zatokban különböző munkákért elszámolt munkaegységek arányosak—e

egymással.

Sajátos feladat a gépállomásokon dolgozó tszcs-tagolk dijazásánalk vizs—

gálata, akik a gépállomás többi dolgozóitól eltérően, nem teljesítménybérben, _ hanem mlunkaegységben kapnak fizetést. A termelőszövetkezeti tag trakto- rista díjazása a teljesített munkaegységek száma tekintetében közvetlenül egyéni munkájától, az egy munkaegységre eső ellenérték tekintetében azon—

ban termelőszövetkezetülk összeredményétől függ. Ilyen- körülmények között fokozottan kell figyelni a tsz-tag és a többi traktoristák keresetének alakulá-

sát, egymáshoz való viszonyát. ,

Az ipari üzemekben jelentkező normalazitáshoz hasonló törekvések elő- fordulnak a termelőszövetkezetekben is. A kevésbbé öntudatOS szövetkezeti tagoknál előfordul a törekvés, hogy maguknak illetéktelenül több munka—

egységet számoltassanak 'el: ha az iparban ,,nonmalazításról", akkor a

tszcs-e'kben ,,munikaegység-higításról" beszélhetünk. A két jelenség hatása

nem teljesen egyforma: amíg az ipar normalazítói munkanélküli bérhez jutva,

az össznépességet közvetlenül károsítják meg, addig a munkaegység—higítók

csak a tsz—cs többi tagjainak rovására juthatnak közvetlenül illetéktelen

előnyökhöz. Egy—egy termelőszövet'kezet tagságának összessége számára

? teljesítette—él több munkaegység elszámolása nem hozhat reális eredményt, mert a termelőSzövetkezeti tagok csak a tényleg elvégzett munka gyümöl-

csein osztozhatnak. Közvetve azonban az egész népességet megkárositják a munkaegység-higítók is: ahol megtűrik a csalást, ott nem. bontakozhat ki a szocialista munkaerkölcs, ott nem lehet megfelelő a munkához való viszony, ott nem fejlődhet kellően a termelés, ott nem járulnak hozzá kellőképpen

a szocializmus építéséhez; * , ,

_,A hosszú termelési ciklus miat-t széleskörben alkalmazzák a mezőgazda—

ságban a teljesitménybér mellett a prémium—rendszert: nem a közvetlen teljesítmények, hanem a teljesítmények későbbi eredménye. esetére előre meghatározott jutalmak rendszerét. A prémiumnendszer üzemi szinten nagyon részletes bizonylati rendszert, pontos nyilvántartást igényel. A pré- miumok kifizetését, mint a mezőgazdaság szocialista bérezésének sajátos formáját, a statisztikának gondosan figyelnie, elemeznie kell.

Miután a munkaráforditásoik és a munlka eredménye között sok esetben hosszabb idő telik el, a mezőgazdaságban némileg máskép vizsgálják a ter—

melékenységet, mint a népgazdaság többi ágaiban.

' 'A' mezőgazdaságban megkülönböztetjiik a termelékenység teljes és köz—

vetett mutahóít. —

A mezőgazdasági termékek előállításukhoz többféle munkafolyamaton mennek keresztül. A búza termeléséhez például szükség van szántás, vetés,

aratás, hordás, cséplésre. Ha a megtermelt búza mennyiségét, vagy értékét a termeléshez felhasznált összes munkaidővel osztjuk el, akkor teljes munka—

termelékenységi mutatót kapunk, ha viszont csak egy-egy munkafolyamMot vizsgálunk (pl. egy kat; hold szántáshoz felhasznált munkaidőt), akkor köz-

m..

(13)

192 ' MÓD ALADARNÉ

vetett termelékenységi mutatókat kapunk. A teljes termelékenységi mutató

a közvetett mutatók összefoglalója. Miután azonban a természet még ma is

nagy befolyással bír a mezőgazdasági termelés eredményére, a teljes mutató

nem feltétlenül azonos a közvetett mutatók összegével. Előfordulhat, hogy például kedvező időjárás esetén a teljes munkatermele'kenység akkor is emel—

kedik, ha az egyes munkaiolyámatoknál a termelékenység változatlan marad, vagy. 'hogy az egyes munkafolyamatok munkatermelékenységének emelke—

dése ellenére a teljes termelékenységi mutató csökken, mert elemi kár követ—

keztében a betakarított termés alacsonyabb.

Az egy kal. hold búzavetés-területre jutó munkam/ordítás órában

Megnevezés 1951 1952

Talajelőkészités ... 15 10

Vetés ... 4 " 3 Aratás, bordás ... 50 45

Cséplés ... 15 14 Egyéb..._.__. ... ..t 30 22

Összesen ... 111 l 9 !

Termésmennyiség 1 kat hol-

don a—ban ... 10 7,2

Figy (;. buzára jutó munkaóra 11,4 13,0

A közvetett termelékenységi mutatónak mégis nagy jelentősége van, mert az egyes munkafolyamatok termelékenységének menetközbeni feltárá—

sával lehetőséget nyújt a teljes termelékenység fokozásához.

A fent elmondottakon kívül van a mezőgazdaságnak még egy további

feladat—csoportja, amely jellegében erősen eltér az eddig tárgyaltaktól. Ez a feladat a mezőgazdaság árutermelésének megfigyelése.

6. A mezőgazdaság árutermelésének statisztikája

Sztálin elvtárs új műve: ,,A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" megvilágítja, hogy mindaddig, amíg a szocialista termelés—

nek kétféle formája —— össznépi forma és, kolhoz forma ———' fennáll, addig az áruforgalom a fogyasztási javak területén szükségszerű, addig az áruforga—

lom a szocializmusban is a népgazdaság rendszerének szükséges és feltét—

len hasznOS eleme.

Miután nálunk nemcsak a szocialista" termelés két formája, hanem még magántulajdon alapján álló, sőt tőkés-termelés is folyik, az áruterme—

lésnek a mi országunkban fokozott jelentősége van. Pártunk II. Kongresz—

szusa, mint egész népgazdaságunk továbbfejlődéséneik egyik döntő előfelté—

telét jelölte meg a falu és város közötti árukapcso'lat kiszélesítését, a mező- , gazdaság árutermelésének növelését, mert az ipar, az építkezés, a forgalom a közegészségügy és a kultúr-fomadalom különböző posztjain állók ellátása, honvédelmiink, biztonságunk szempontjából nem egyszerűen a mezőgazda—

(14)

MEZÖGAZDASAGI STATISZTIKA

193

ság összes termelése, hanem a mezőgazdaság árutermelése döntő. Gerő elv-

társ kongresszusi beszámolójában rámutatott arra, hogy a felszabadulás

után mezőgazdasági dolgozóink össztermelésük lényegesen nagyobb hánya-

dát fogyasztják el, mint a Horthy—Magyarország 3 millió koldusa, és ennek megfelelően az össztermelésből lényegesen kevesebb az árutermelés, mint

a felszabadulás előtt.

A mezőgazdasági árutermelést még a Szovjetunióban is, ahol a kolhoz- piacokon, eladóként elsősorban az egyesült szocialista termelők, a kolhozok jelennek meg, csak közvetett és reprezentatív módszerekkel figyelik meg,

A mi viszonyaink között a mezőgazdasági árutermelés statisztikai vizsgá-- lata különösen nehéz feladat, mert eladóként nemcsak a rendkívül nagy—

számú, elaprózott egyéni gazdaságok jelennek meg, hanem még a tszcs-k

árufölöslegét is jórészt Rem maga a szövetkezet, hanem a szövetkezeti tagok egyenként viszik a piacra.

A mezőgazdaság árutermelésébe Sztálin elvtárs útmutatása nyomán ,,a falun kívüli forgalmat" kell beszámítani. A ,,falu" itt nem földrajzi, hanem mun—kamegosztási fogalom, mert nyilvánvaló, hogy nem azt kell vizsgálni, mi került át egyik falusi termelőtől a másikhoz, hanem azt, hogy mi jutott a mezőgazdaság körén kívüli dolgozók ellátására, az ipari termelés, a külkeres- kedelem, valamint az állami tartalékok képzésének céljára.

Az átmeneti gazdaság szakaszán nem elég a mezőgazdaság áruterme—

lésének globális vizsgálata, mert a szocialista szelktor erősödésének, a tőkés—

gazdálkodás csökkea—ésének egyik legfontosabb fokmérője éppen az, hogy az egyes szektorok mekkora hányadát szolgáltatják az őssz—árutermelésnek, milyen hányad válik össztermékükből áruvá. Az átmeneti gazdaság szakaszán ezért külön számítják az állami, a szövetkezeti szektor, valamint a dolgozó parasztok és kulákgazdaságok árutermelését. Ilyen körülmények között az az elv, hogy az árutermelés egyenlő a falun kívüli forgalommal, nem; érvénye—

sülhet teljesen tisztán. Előfordul ugyanis, hogy a dolgozó panasztok vásá—

rolnak réSzint a kuláakoktól, részint a termelőszövetleezetektől és a tsz-ek is ben támaszkodik közvetlen statisztikai megfigyelésre, jórészt megkell elé-

gedni közvetett számításokkal.

A mezőgazdasági árutermelők és az állam közötti kapcsolatok: a beadás, szerződéses termelés keretében történő átadás, gépállomássok munkadíja, állami felvásárlás stb. mérve és forrásai az egységes beszámolási rendszer alapján viszonylag pontosan megállapíthatók. Az állami kézbe kerülő termé- keken kivül a piacon értékesülő rész megállapitása azonban csak kis mérték- ben támaszkodik közve'tlen statisztikai megfigyelésre, jórészt meg kell elé—

gedni közvetett számításokkal.

Felmerülhet a kérdés, vajjon nem nyugszik-e ennek a döntő jelentőségű kérdésnek a statisztikai megfigyelése ilyen körülmények között túlságosan

, bizonytalan alapokon. Ezek a számítások kétségkívül nem léphetnek föl az

üzemi statisztikák pontosságának igényéVel. Itt sem szabad azonbae elfelej—

teni, hogy a pontosság követelményét dialektikusan —— a körülmények és a cél mérlegelésével kell meghatározni. A szocialista statisztika átfogó ren—d—

szere mellett, amely lehetőséget nyújt az egyes területek összefüggésüloben való statisztikai vizsgálatára, ellenőrző közgazdasági számításokra, az ered- mények a népgazdasági mérlegek számításához kellő pontosságúnak, nagy- ságrendileg helyesnek tekinthetők.

2 Statisztikai Szemle -— iii—R

(15)

₁₉₄ _* _, _' mon ALADÁRNE

Az állami szektorban az árutermelés megállapitása hasonló problémá-

kat nem vet fel: az állami szektor összes feleslegét temészetszerűleg az

államnak adja át, ami minden nehézség nélkül megállapítható.

A termelősz-övetkezeteknél az előbbi általános kérdéseken kivül felmerül egy sajátOS probléma. A mi szövetkezeteink munkaegységkénit nagyrészt _

nem pénzt, hanem mezőgazdasági termékeket: gabonát, takarmányt, bort,

tejet stb. juttatnak a tagságnak. Világos, hogy a temnelőszövetkezetek ter- meléséből a term-előszövetkezeti tagok számára kiosztott termékek általában

nem tekinthetők árunak: a tagok saját munkájukkal fedezik saját szükség— .,

leteiket —— a termékek önitogyasztásra kerülnek. Miután azonban nálunk

*a kiosztott rész általábian messze meghaladja a tagok tényleges szükség-

leteit, ha csak azt teikintenők a termelőszövetkezetek árutermelésének, amit

a termelőszövetkezet [kifelé értékesít, az a látszat alakulna ki, hogy a tsz-ek

termelésének kisebb hányadát teszi ki az árutermelés, mint akár az egyéni

gazdaságokénak, ami nem felel meg a valóságnak. Mai átmeneti viszonyaink

között a valóságot jobban megközelíti az a gyakorlat, .hogy a termelőszövet— *

kezetek termeléséből árutermelésnek tekintjük:

a) a termelőszövetkezetek által az államnak átadott, a gépállomásovk—

nak munkabér fejében nyújtott, vagy piacon közvetlenül értékesített részt,

továbbá .

b) a tagságnak kiosztott termékek azon részét, amely számításszerűen

meghaladja a termelőszövetkezeti tagok saját szükségletét

Miután a terrnelőszövetkezeti tagok a közös termelés mellett háztáji

gazdálkodást is folytatnak, és így önfogyasztásulk, ugyanúgy mint árui'eles—

legük, részben a közös termelésből, részben pedig a háztáji gazdaságból származik, a termelőszövetkezetek árutermelésének vizsgálatánál a statisz—

tika a közös és a háztáji gazdálkodás együttes eredményéből indul ki,

ÁRAK

A mezőgazdasági statisztika a temetést általában nem pénzben, hanem természetes mértékegységben veszi számba—. Ennek két oka van: , _

l. A mezőgazdasági termékek jórésze nem állami elosztás, hanem piaci

forgalom keretében kerül a fogyasztókhoz. A szocializmusban az árutermeiés ., -

megváltozott tartialmca mel—lett állami készletek segitségével erősen befolyá—

solják az áralakulást. De ha az árak nem is— korlátlanul, bizonyos mértékig azért mégis a kereslet—kínálat hatására alakulnak, nincsenek államilag rög-

*zitve.

2. A mezőgazdasági termelők túlnyomó többsége maga fogyasztja el termékeinek nagyrészét, azok nem kerülnek bele .a csere folyamatába, s ezért nincs kialakult tényleges áruik.

Ha ilyen körülmények között a beszámolójelentéseken a termelés ered—

'ményét megis értékben, pénzben vennénk számba, úgy az ezernyi helyen

alkalmazott különféle árak mellett nem lehetne egységes eljárást biztosi——

tani: a különböző árak megihavmisíthlatnák a termelés volumenéről alkotott képet. Még a Szovjje—tunió mezőgazdasági üzemei: szovhozok, kolhozotk, munkások és alkalmazottak kisegítő üzemei is csak természetes mértékegy—

ségben adnak beszámolójelentést és csupán a Szovjetunió Központi Statisz—

tikai Hivatala számítja ki a termelés értékét Pénzben.

Azt a korlátozottságot, amit a pénznek, a közös nevezőnek a hiánya—

jelent, csak részben enyhiti, hogy a mezőgazdaságban a termés eredmé-

(16)

MEZÖGAZDASAGX STATISZTIKA 195

nyének, az egyes mezőgazdasági munkáknak, ca különféle viszonyítási ala-

poknak összehasonlítására egy sor területen használnak különböző közös

mértékegységeket. így például: a ,,normálhold" segítségével, ami ] kh.

középkötött talajon végzett középmélyszántásnak felel meg, összeadlhatók

munkaigényességük alapján a különböző talajmunkák és gépi munkák, ennek segítségével hasonlíthatók össze a gépállomásdk. A ,,traíktoregység" a külön-

böző gyártmányú és hatásfokú mezőgazdasági traktorok közös értékmérője (l traktoregyse'g ': 15 vonóhorog lóerő), ami lehetővé teszi a különféle gépekkel felszerelt gazdaságok erőgép ellátottságának összehasonlítását, a különféle gépek teljesítményének közös nevezőre hozását. A ,,redubkált szántó" különböző művelési ágakhoz tartozó területeknek munkaigényes—

ség, hozam, illetve _értékszerínti közös mértékegysége, amely lehetővé teszi,

hogy az eltérő nagyságú és művelési ágmegoszlású gazdaságok összterü—

leteit összehasonlítsu—k. A ,,búzakilogramm" a beszolgáltatási kötelezettség

teljesítése szempontjából 100 kg búzáthOz képest fejezi ki az egyéb termékek,

termények egyenértékét, ami lehetővé teszi, hogy az eltérő népgazdasági jelentőségű beszolgáltatott termények összegezhetők, a termelők beszolgál- tatási kötelezettsége egységesen megállapítható legyen. ,,Számosállat" alatt

500 kg súlyú élőálla'tot értünk. Ennek a mértékegységnek a használata lehe—

tővé teszi a különböző állatfarjofkhoz tartozó különböző korú és ivarú állatolk számának összegezését, az _állatsűrűség, a takarmányozási szükséglet, stb.

összefoglaló megállapítását, TA' ,,keményítőérték" az egymástól eltérő táp-

értékű takarmányok közös értékmérője.

"Al felsorolt közös mérték-egységek mindegyike azonban csak a mező—

gazdaságegy-egy részterületének, nem pedig egészének eredményeit teszi ösrszehaisonlíthatóvá, összegezhetővé. Ilyen körülmények között arra a kér—

désre, hogy például 400 állami gazdaság közül melyik a minden tekintetben legjobb 40 üzem, a statisztikai beszámolójelentések közvetlenül nem adnak

választ. A beszámolójelentések csak arról adnak képet, hogy melyek a leg-

jobb gabona-, takarmány-, vagy gyapottermő gazdaságok, melyekben leg- magasabb a fejési átlag, melyekben legjobb a traktorok kihasználása, stb;

Ilyen körülmények közt bizonyos vonatkozásban már az üzemek statisztikai vizsgálatához is, de méginkább átfogó népgazdasági összefüggések vizsgálatához, feltétlenül szükséges a termelés értékének, a mezőgazdasági áraknak az ismerete, használata.

A mezőgazdasági árak regisztrálása egyike a legnehezebb feladatoknak, hiszen a mezőgazdasági árak igen erősen i'nvgadoznak aszerint, hogy a ter- mékeket az év melyik időszakában értékesítik, falun vagy városon viszik—e pia-era, állami szerveknek, vagy közvetlen fogyasztóknak adják el. A mező- gazdaság termelésének, értékelésének megállapításához nem elég a forgalomba került termékek árának megállapítása: meg kell állapítani a forgaw l'omba nem került (üzemi vagyegyéni Önfogyiasztásra felhasznált) termékek

értékét is.

A Szovjetunió példája nyomán a forgalomba került termékek esetében megállapítják az egyes terményelkből az összes forgalombakerült mennyisé- get és azt, hogy az össz-forgalombahozott mennyiségből milyen mennyiség,

milyen áron került forgalomba. A különböző áron értékesített rész-mennyi-

ségekből számított súlyozott átlag adja meg az összes termelés, az összes

mennyiség átlagos árát. A forgalomba nem került termékeket a tényleges

forgalomba került mennyiség átlagos árával értékelik.

2.

(17)

196 MÓD ALADARNB

Ez a számítás minden egyes termékre vonatkozólag igen részletes kal—

kuláción alapszik. A búzának például az értékesítés módja szerint 1951—ben

hatféle, és 1952-ben is még négyféle ára volt.

Fenti módszerből következik, hogy aszerint, hogy az árutermelésnek

milyen hányadát értékesítik piaci árakon és milyen hányadát ezeknél álta-

lában alacsonyabb állami begyűjtési árakon, igen külömböző átlagárak ala-

kulnak lki. Miután ez az arány az egyes szekt—oroknál igen különböző, agyara—azoknak a termékeknek az átlagára az egyes szektoroknál nagyon

különböző. Az állami szektor termékei például _- ahol az üzemi szükséglete—n kívüli összes felesleget az államnak adják át —— ennek megfelelően alacso—

nyabb áralkon kerülnek értékelésre, mint például a dolgozó parasztoké, akik beadási kötelezettségük teljesítése és üzemi és fogyasztási szükségleteik fede-

zése után fennmaradó feleslegüket közvetlenül fogyasztóknak, az állami be—

gyűjtési árnál gyakran lényegesen— magasabb áron értékesítik. A kulákok

viszont ——- akik a különböző [korlátozó rendelkezések következtében termékeik

nagyobb hányadát szolgáltatják be állami áron, mint a dolgozó parasztdk ——

a számítások szerint olcsóbb gabonát termelnek, olcsóbb kenyeret esznek, mint a dolgozó parasztok.

De nemcsak az értékesítés iránya, hanem az önfogyasztás mérve is nagy mértékben befolyásolja az árak alakulását. Ha például az egyéni gaz—

daságok változatlan beadás mellett egyik évben megmaradt termésülk kisebb

részét fogyasztják el és nagyobb részét viszilk piacra, úgy összes forgalomba

hozott termékük átlagára a beadott és fogyasztóknak eladott mennyiségek

arányának az utóbbi javára való eltolódása következtében terméSZetesen magasabb lesz és magasabb ár alapján kell értékelni az önfogyasztásra került részt is.

Ezek az árak természetesen egyedül arra alkalmasak, hogy egy év tény—

leges elosztási viszonyait mutassák, nem pedig arra, hogy akár az egyes

üzemeket, egyes szektorokat, akár több év eredmény—ét egymással össze

lehessen hasonlitani. Ilyen összehasonlítás célját egyedül a változatlan árak rendszere szolgálja. Magyarországon a hároméves terv során állították össze először a mezőgazdaság Változatlan árait. Ennek az ár'ren—dszernek azonban _ részint a tapasztalatok hiánya; részint a rendelkezésreállóidő rövid volta miatt még sok hiányossága volt, sok ellenmondást tartalmazott. Az üze- mek közti "összehasonlítás, az üzemek önlloölt'ségelszámolásának céljára az Országos Tervhivatal 1951-ben kiadta a mezőgazdasági árak részletes jegy—

zék-ét, a népgazdaság egészére vonatkozó statisztikai számítások pedig az első ötéves tervben egy év tényleges árviszonyainalk, az 1949. év átlagos

árainak alapulvételével készülnek.

*

A feladatoknak csak vázlatos felsorolása is képet ad a mezőgazdasági statisztika széles köréről, munkaterületénelk sokoldalúságáról, mai problé máinlak változatosságáról.

l.?lmezőgazdasági statisztika különböző jellegű statisztikai munkákat öle e:

a magángazdaságokkal kapcsolatos statisztika elsösorban szélesen megalapozott politileaz szervező munkát, jó ellenőrzést igényel. A feladat a fej- a szocialista szektor üzemeinek megfigyelése elsősorban fejlett statisz- tikat módszerek, alkalmazását követelt meg _ ezek segítségével biztositani

(18)

MEZÓGAZDASAGI srarrszrrm 197 kell az üzemek egyenkénti, minden körülményre kiterjedő részletes meg- figyelését, mélyreható vizsgálatát:

végül egy sor kérdésben, mint amilyen például a termelői önffogyasztás, az árutermelés, a parasztság pénzjövedelme, stb. mérleg-módszerre, sok- oldalú ellenőrző számításokra alapozott közgazdasági számításokat kell

végezni. —

A feladatok sokoldalúsága folkozott igényeket támaszt a mezőgazdasági

statisztikával szemben. A n-ehézségeke'rt azonban bőven kárpótol, hogy a mezőgazdasági statisztika népgazdaságunk fejlődése szempontjából ma egyik leglényegesebb gazdasági és politikai területről van hivatva jó tájé- koztatást nyújtani.

I

A ,,SZOCIALISTA STATISZTIKA KÖNYVTÁRA"

című sorozat harmincegyedik számaként _ m e g i e l e n t

A. JA. BOJARSZKIJ és P. P. SUSERIN

" NÉPESSÉGI STATISZTIKA "

! című munkáját

A könyv ismerteti a népességi statisztika elméleti alapjait, tárgyát, a népességi folyamatok vizsgálatának módszertani alapelveit. Tárgyalja a kapitalizmus népes—edési törvényét, a viszonylagos túlnépesedés törvényét az imperializmus korszakában. Részletesen foglalkozik a szocialista társa- dalom népesedési törvényével. Tárgyalja továbbá a népesség összetételét és elhelyezkedését a kapitalizmusban, valamint a népesség összetételét és terü- leti megoszlását a szocializmusban. Behatóan foglalkozik a népesség repro- dukciójának kérdéseivel és ennek keretében a népesség- átlagos lélekszámá- val, az élveszületési, halálozási arányszámokkal, a természetes szaporodás arányszámával, a házasságkötések arányszámával, a népesség kor és nem szerinti megoszlásával, a születési és halálozási arányszámok alakulásával a kapitalista országokban, a Szovjetunió népességének reprodukciójával, stb_ Ismerteti a szovjet népszámlálások történetét, megszervezésük és le- bonyolításuk módját, a népmozgalmi statisztika problémáit, a népesség reprodirkciós rendje mutatószámait, a népességstatisztikai számításokat és végül a reakciós polgári népesedési elméletek részletes bírálatát adja:.

Bojarszkij és Suserín könyve nélkülözhetetlen segítséget nyújt munká—

! jukban nemcsak a népességstatisztikusoknak, egészségügyi statisztikusoknak és a statisztikát tanuló egyetemi és főiskolai hallgatóknak._hanem témája fontosságánál fogva a közgazdászoknak, gazdasági földrajzzal és gazda- ságtörténettel foglalkozóknak is.

Ára: kötve 50. —, fűzve 45. — Ft ,

Kapható valamennyi Á L LA M ! K ö N Y v E 5 B o LT-ban, vagy

megrendelhető az Eötvös Lóránd Könyvesboltban; (Budapest, V., Kecskeméti u. 2.)