• Nem Talált Eredményt

Az anyagstatisztika néhány kérdése

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Az anyagstatisztika néhány kérdése"

Copied!
6
0
0

Teljes szövegt

(1)

keztében az anyagstatisztikai adatokat és értékeléseket csak kevéssé tudja felhasz-

nálni.

Az anyagstatisztika említett hibái a következő okokkal magyarázhatók:

a) az anyagstatisztika elsődleges bi—

zonylatai nem alapulnak megbízható mé—

réseken;

b) az anyagstatisztika bizonylatai több helyen nem- megfelelőek;

c) a feldolgozó szervezet munkája nem

kielégítő.

Külön kell még foglalkoznunk az

anyagtakarékosság eredményének statisz-

tikai megfigyelésével, melynek hibái az említetteken kívül a terület sajátosságai—

ból származnak.

Vegyük sorra a fogyatékosságokat:

a ) Az anyagok — pontos számbavételének egyik akadálya, abból származik, hogy vállalataink, különösen a.

anyagok méréséhez, számos területen nem rendelkeznek sem elegendő számú mérő- eszközzel, sem pedig az anyagok mozga- tásához szükséges eszközökkel (daruk, csigák, stb.). Emiatt a beérkező, tároló vagy felhasználásra kerülő anyagok mennyiségét becsléssel állapítják meg.

Ennek következtében a nyilvántartások—

ban szereplő adatok és a valóság között

nagy eltérések fordulhatnak elő. Ezeket

az eltéréseket csak a leltározások alkal—

mával helyesbítik. Azonban számos olyan vállalat van, amely még a leltározások során sem képes valamennyi tárolt anyag mennyiségét mérés útján megalapítani, hanem ez alkalommal is csak becsléseket

végez.

Mérőeszközök hiányában a vállalatok különböző pontatlan módszerekkel vagy becsléssel állapítják meg az anyagkészlet

mennyiségét, és az anyagfelhasználásra

vonatkozó adatokat. Igy pl. kohászati üze- meink termelésüket és készléteiket elmé—

leti súly (köbözés) alapján veszik számba,

tényleges mérésre csak akkor kerül sor,

amikor az elszállítás során a vasút aszál—

Iítmányt leméri. Más területeken (bányá- szat, vegyipar, papíripar) egy szállítóesz-

köz (lift, csille, kokilla) rakományának átlagos súlya alkotja a mérés alapját. Az ilymódon megállapított súly és a valóság

között természetesen jelentős eltérés mu- tatkozhat. Emiatt az anyagkészletek, a

termelés, az értékesítés, a felhasználás

pontos nagyságával senki sincs tisztában.

' tikai

nagytömegű__

így pl. az 1953. október 1—1 anyagstatiSZ—r

készletadatok és az ugyanakkor végrehajtott készletösszeírás adatai között

egyes helyeken számottevő eltérés volt, a * készletek valódi nagyságát a lefolytatott vizsgálat szerint gyakran egyik sem tük—

rözte, mert egyik készletadat sem alapult megbízható méréseken.

Vállalataink zöménél a nagytömegű (építőanyagok, vas, fa) anyagok részére nincs sem fedett, sem elkerített raktár.

Ennek következménye hogy a tárolás

során az anyagok tökremennek, másrészt

pedig lehetővé válik, hogy az anyagból utalvány (kivételezési jegy) nélkül véte—

lezzenek. Emiatt a nyilvántartott és a

valóságos készlet, másfelől a nyilvántar—

tott és valóságos felhasználás között eltérés tapasztalható. Egyes épületek, termékek így szinte a számvitelben ki- mutatható anyagfelhasználás nélkül ké—

szülnek el, mint pl. az EMAG—han, a

Kender-Jutagyárban, a Csepeli Papír—

gyárban stb.

Sok Vállalatnál a raktározásra szolgáló

hely: épület, udvar szűk (pl. MÁVAG,

Tatabányai Bányagépjavító, Inotai Alu—

míniumkohó), az anyagok rendezetlenül egymásra halmozva tárolnak. Más válla—

latoknál az anyagok egymásrahalmozódá- sának oka a kocsiálláspénzek megtakar,—

tása céljából végrehajtott kényszerkira—

kás. Igy van ez például a Szegedi Gőz- fűrésznél és a Láng Gépgyárban. A válla—

lat emiatt képtelen megállapitani, miből mennyi anyaga van.

Vannak vállalatok, ahol a szűk férő—

hely következtében egy-egy anyag több helyen is tárol. (Pl. Klement Gottwald Villamossági Gyár, Kőbányai Zománc—

edénygyár.) A gépiparban pl. egyes válla- latok anyagai 40—50, sőt több raktárra

szétaprózva tárolnak. Ez megnehezíti a

pontos számbavételt és állandó hibalehe—

tőség (kimaradás) forrása.

b) A kormányprogrammot megelőző sza—

kaszban a termelés mennyiségi növelése volt előtérben. Ugyanakkor kevés figyel—

met fordítottak a termelés gazdaságossá—r

gára, a termék minőségének és önköltsé-

gének alakulására. Ennek következtében

a számvitel, amelynek feladata a fenti

kérdésekkel kapcsolatos tények rögzítése,

szintén elmaradt a fejlődésben. A szám—'

(2)

vitel általános elmaradásán belül különö-

sen visszamaradt fejlődésben az anyag—

számvitel. Ezek a hiányosságok éreztetik

hatásukat az anyagstatisztikában is, amely az anyagszámvitel bizonylatain alapszik. Az anyagstatisztikával kapcso—

latos Iontosabb anyagszámviteli hibák a közetkezők:

1. Az anyagstatisztikai adatok megbíz—

hatatlanságának egyik oka, hogy az Egy-

séges Arulista csoportosítását, megjelö—

léseit (cikk—, cikkelemszám) nem min—

denütt alkalmazzák.

Az anyagigénylést, a tervezést, a kiuta- lást, az értékesítést, a számlázást, az anyaggazdálkodás valamennyi fázisát, az Egységes Árulista csoportosításai, meg-

jelölései szerint kellene lebonyolítani.

Ugyanígy kellene az erre vonatkozó nyil- vántartásokat is vezetni, mivel a statisz-

, tikai adatszolgáltatás is az Egységes Áru—

lista szerint történik. A vállalatok azon—

ban nem mindenütt alkalmazzák az Egy-

séges Árulista csoportosításait és meg—

jelöléseit. Kétségtelen, hogy 1953. év fo- lyamán és idén ezen a téren jelentős előrehaladást értünk el, de a vállalatok _ jelentős része nyilvántartásaib an és szám—

láin még mindig nem az Egységes Aru—

lista, hanem saját házi megjelöléseit használja vagy csak az anyagok ke—

reskedelmi megjelölését és méretét tün- teti fel.

Ennek egyik következménye az, hogy

a statisztikai és más beszámolójelen- tésekben, melyeket az Egységes Árulista

csoportosításában és megjelölései szerint

kell elkészíteni, az értékesítő vállalatok sokszor másképpen sorolják be a termé—

keket, mint a beszerző vállalatok. Emiatt

az értékesítési és beszerzési tényszámok

sek terméknél nem egyeziek és nem tük—

rözik a valóságos értékesítést vagy be-

szerzést. /

E területeken az Egységes Termék— és Árjegyzék bevezetése sem fog Változtatni,

mert nem remélhető, hogy a vállalatok,

amelyek eddig bizonylataikon a cikkszá- mot nem tüntették fel, ezentúl önként

változtatnak eljárásokonj

Az Egységes Árulista szerinti megjelö—

lések használatában az Építésügyi Minisz- térium, a MÁV és a Kohó— és Gépipari

Minisztérium maradt el leginkább. Mind—

három tárca a maga területén olyan válla-

lati anyagszámrend használatát írta elő,

melynek az Egységes Arulistával semmi, vagy csak igen laza kapcsolata van.

2. Mint ismeretes, egyes anyagfajták—

kal (építőanyagok, vegyianyagok, ferro- ötvözetek stb.) összefüggő anyaggazdálko-

dás, tervkészítés és statisztikai adatszol—

gáltatás bizonyos méretekre, vagy minő—

ségekre átszámítva történik.

A vállalatok egy része azonban sem nyilvántartásaiban, sem számláin, vagy

anyagkönyvelési bizonylatain nem tünteti fel az anyag minőségét, vagy az átszámíi

tási kulcsszámot, ennélfogva a bázisra

való átszámítást vagy egyáltalán nem, )" vagy helytelenül végzi. Ez a helyzet pél-

dául a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűz—

helygyárban, a Kecskeméti Gépgyárban,

Kohászati Alapanyagkészletező Vállalat- nál és egyes. építőipari Vállalatok szak—

ipari részlegeinél.

3. Az anyagstatisztika elsődleges bizony—

latai: a bevételezési jegy, az anyagutal—

vány, (kivitelezési jegy) és a raktári nyil—

vántartólap. (Az anyagutalvány a fajlagos anyagfelhasználás kiszámításának is bi—

zonylata.)

A bevételezési jeggyel kapcsolatos hi—

bák a következők:

A bevételezési jegyeken általában csak

a beszerző vállalat saját bevételezési számlaszáma, vagy egyéb jelzése nem.

így az egyes vitás tételek egyeztetése az értékesítő és beszerző vállalat között igen bonyolult, az előforduló hibák tisztázása

sokszor súlyos nehézségekbe ütközik.

További hiba, hogy az anyag beérke—

zése és a bevételezési jegy kiállítása kö—

zött eltelt idő gyakran igen hosszú; pl.

egyes nagy gépgyáraknál, mint a MÁ VAG.

a Ganz, a Wilhelm Pieck Vagon— és Gép- gyár, 4—8 hét. A bevételezés elhúzódását

a lassú minőségi átvétel okozza. Ez gátolja a termelés folyamatos menetét, és oda vezet, hogy az anyagok egy része sem az

értékesítő, sem pedig a beszerző vállalat készletében nem szerepel, ami azt a ve-

szélyt rejti magában, hogy az anyag

mindkét vállalat jelentéséből kimarad.

Ezenkívül pedig az átvétel elhúzódása akadályozza az értékesítő és beszerző vál—

lalatok adatainak egyeztetését és így az előforduló hibák tisztázását.

A raktári anyagnyilvántartó kartonokon és a késztermék raktári nyilvántartó

lapokon tapasztalt egyik leggyakoribb

hiba —— amint ez pl. az Ózdi Kohászati

(3)

üzemekben, a Vaskohászati Kemence—

építő Vállalatnál, a Vas- és Fémanyag-

ellátó Vállalatnál, az Egri Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál előfordult —— az

ú. n. ,,mínusz—készlet", ami azt jelenti, hogy noha a nyilvántartólap szerint már készlet nincs, kivételezés még történik az anyagból. A ,,mínusz—készletek" keletke—

zésének legfőbb oka a helytelen mérés,

vagy ugyanazon anyag adatainak külön—

böző nyilvántartólapokra történő felveze—

tése, aminek következménye az, hogy—a

nyilvántartólapok szerinti állapottal ellen—

tétben —— a valóságban a vállalat az adott

anyagból még rendelkezik _készlettel.

Számos vállalat a raktári fejlapokon kivül anyagforgalmát és készleteit más helyen is (anyagkönyvelés, gyártáselőké—

szítő osztály) nyilvántartja. Gyakori hiba az is, hogy a különböző helyeken nyilván—

tartott adatokat egyáltalán nem, vagy csak igen ritkán egyeztetik. Emiatt már a Vállalaton belül is több, egymástól el- térő adatot tartanak nyilván. így van ez többek között a Színesfém Készletezö Vál—

lalatnál, a Törökszentmiklósi Mezőgazda—

sági Gépgyárban, a Metallochemiában és az Ikarusnál.

A nyilvántartott adatok és a valóság közötti eltérés további oka az, hogy az anyagstatisztikai adatok egyik legfonto- sabb bizonylatát képező anyagkönyvelési lapok és raktári kartonok számos helyen nincsenek naprakész állapotban (Hárosi Falemezművek, R. M. Kohászati Tröszt, Kohászati Alapanyagkészletezö Vállalat, Híradástechnikai Anyagok Gyára, Sztalin Vasmű, Budapesti Villamosgép— és Kábelgyár és az Egri Mezőgazdasági

Gépjavító Vállalat.)

A vállalatok által használt raktári fej—

lapok és anyagkönyvelési nyilvántartó—

lapok a bevételezéseket és kiadásokat csak naplósorrendben tartalmazzák. Az anyagstatisztika és az anyaggazdálkodás rendszere azonban szükségessé teszi, hogy az anyagkönyvelési bizonylatok és nyil- vántartólapok az anyagstatisztikával, vagy az anyaggazdálkodás rendszerével összhangban a bevételeket és kiadásokat részletesebb csoportosításban tartalmaz—

zák (pl. kiadás termelésre, értékesítésre, stb.). A jelenlegi bizonylatok és az anyag- statisztika mai rendszere közötti különb—

séget feldolgozási munkalapok segitségé—

vel hídalják át. A munkalapok vezetése

6 Statisztikai Szemle

azonban lényegében az összes beérkezés

,és kiadás újrafeldolgozását jelenti. Ha a raktári fejlapok és az anyagkönyvelési'

lapok részletesebb csoportosításban tar—

talmaznak az adatokat, akkor a másod-

szori feldolgozás —— és ezzel jelentős

munkaidő —— megtakarítható lenne.

Míg az anyagkönyvelés területén azt a

rendszert követik, hogy egy anyagról egy lapot vezetnek (melyen fel van tüntetve az anyag készlete, a beérkezés és a fel—- használás vagy értékesítés), addig a kész—

termékkönyvelés területén általában kü—

lön lapon (és többnyire külön helyen is)

vezetik a termelési, kiszállítási és készlet—

adatokat, s ezek egyeztetésére csak igen ritkán kerül sor. Ennek következtében az adatok sokszor ellentmondanak egymás- nak.

Számos helyen nincs kellően megszer—

vezve a kivételezett anyagokkal való el—

számoltatás. A kivételezett, de fel nem használt anyagokat a munka elvégeztével

számvitelileg sem vételezik vissza a rak—

tárba, hanem mivel az a műhelyben tárol, más folyó munkához, vagy selejtpótlásra

használják fel. (Igy gazdálkodnak például

a Klement Gottwald Villamossági Gyár—

ban, a Kőbányai Vas— és Acélöntödében, az EMAG—ban és a MÁVAG—ban.) Ez

megnehezíti az egyes gyártmányokra vonatkozó fajlagos anyagfelhasznála's, valamint a termék önköltségalakulásá- nak megfigyelését, bizonytalannaá teszi a késői visszavételezés miatt az egyes időszakok felhasználásának adatait és

így lazítja a számviteli fegyelmet.

Az iparági főkönyvelőségek, amelyekf

nek az a feladatuk, hogy a vállalatok anyag— és késztermékkönyvelését irányit—

sák, elhanyagolják kötelességuket. Az anyagkönyvelés emiatt nem egy helyen túlságosan bonyolult vagy elnagyolt.

Helyes lenne, ha hazánkban is —— a Szovjetunióhoz hasonlóan —, az anyag—

és késztermékkönyvelés az anyag- és áru—

forgalmi osztályhoz tartozna. A jelenlegi rendszer —— amelyben az anyag— és kész—

termékkönyvelés az értékkönyvelési osz—

tálynak van alárendelve —— arra vezet, hogy az értékkönyvele'si osztályok az anyag— és késztermékkönyvelést csak a szintetikus értékkönyvelés egyik analiti—

kus nyilvántartásaként kezelik és mint ilyent, nem tekintik elsőrendű fontosságú—

nak. Ezen a helyzeten feltétlenül javi—

(4)

tana, ha az anyag- és késztermékkönyve-

* lés az anyag- és áruforgalmi osztályokhoz tartozna. Ezek helyes működése ugyanis

nagymértékben függ a fenti nyilvántar-

tások megbízhatóságától, s így azok fej-

lesztése egyik legfontosabb feladatuk

lenne.

A számvitel fogyatékosságai jelen—

tős mértékben hátráltatják az anyagsta—

tlsztika feldolgozását és fokozzák az ada—

toknak a pontatlan mérési módszerekből

adódó megbízhatatlanságát.

c) A felsorolt hibákat tetézi, hogy

az anyaggazdálkodásban foglalkoztatottak 'szakképzettsége nem üti meg a kellő 'nér-

tékét. Ebben a munkakörben egyébként

is igen nagy munkaerőhullámzás tapasz—

talható.

Az anyagstatisztikával foglalkozók nagy

részének a legelemibb statisztikai és anyagismereti tudásuk sincs. Mint vala—

mennyi statísztikusi munkakör, az anyag- statisztikus munkaköre is szakképesítés- hez van kötve. A vizsgák megkezdését az akadályozza, hogy az anyagstatisztikus

munkaköre általában nem önálló, hanem

kapcsolt, s így még Vitás, hogy az anyag—

statisztikus kötelezhető-e vizsgára.

Az elégtelen szakmai képzettség nem—

csak a vállalatokra, hanem a tárcákra is vonatkozik. Ebből az következik, hogy a

tárcák anyagstatisztikai részlegeinek mun—

kájában a mechanikus összesítő jelleg

domborodik ki, a vállalatok szakmai irá—

nyítását és ellenőrzésüket, valamint a

beérkezett adatok elemzését azonban el-

hanyagolják.

Az anyagstatisztikusok képzettségének

alacsony színvonala nagy mértékben járul

hozzá az anyagstatisztika lassú feldolgo-

zásához e's megbízhatatlanságához.

Az anyagstatisztika munkaköri hovatar—

tozása is rendezetlen. Egyes vállalatokban a raktárnok vagy az anyag— és árufor- galmi osztály, másutt az anyagkönyvelés

vagy a statisztikai részleg készíti el a be—

számolójelentéseket.

.

A fajlagos anyagfelhasználás statiszti- kai megfigyelésének legfontosabb fel—

adata, hogy számot adjon az anyagok takarékos vagy pazarló felhasználásai-ól.

A fajlagos anyagfelhasználás statiszti—

kai megfigyelése 1951—ben kezdődött meg.

1951—ben és 1952. első félévében érvény-

ben volt megfigyelési rendszer a fajlagos

anyagfelhasználást, a közvetlen anyag- költségek mennyiségi részletezéseként az önköltségstatisztikához kapcsolta. Az adatszolgáltatás csak az önköltségstatisz—

tikai megfigyelés során kiemelt gyártmá-

nyokra vonatkozott.

1952. második fele óta a fajlagos anyag—

felhasználás megfigyelésének nem az a célja, hogy elősegítse a viszonylag kis—

számú kiemelt termékek önköltségalaku—

lásának elemzését. Ehelyett azt tűztük ki célul, hogy lehetőleg átfogó, globális ké—

pet adjunk arról, hogy általában gazda-

ságos—e az anyagfelhasználás vagy sem?

A termékek önköltségének megfigyelésére

irányuló szemlélettől való eltávolodás és az anyagfelhasználás gazdaságosságanak

általános megfigyelését célzó törekvés

volt az oka annak is, hogy beszámoló—

rendszerben ettől kezdve nem az egyes

gyártmányok előállításához felhasznált anyagokat, hanem a kiemelt anyagokból bizonyos gyártmányokra felhasznált

mennyiséget figyeltük meg.

Az egyes anyagok gazdaságos vagy

pazarló felhasználásának értékeléséhez, a gyártmányonkénti anyagszükséglet meg—

figyelésének fenntartása esetén, több tízezer gyártmány anyagfelhasználását kellett volna megfigyelni, ami gyakorla—

tilag megvalósíthatatlan volt. Hogy az anyagfelhasználás alakulását minél rész—

letesebben megfigyelhessük, viszonylag

kevésszámú gyártmány anyagfelhasználá—

sának megfigyelésén kívül áttértünk az

összevont guártmánycsoportokhoz felhasz- nált anyagok megfigyelésére.

Mivel még a Viszonylag nagyszámú gyártmányt magukban foglaló gyártmány-

csoportok sem tartalmazták a megfigyelt anyagok teljes felhasználási körét, beve—

zettük egyes anyagokból valamennyi nor-

mával ellátott gyártmányra vonatkozóan,

az összes norma szerint felhasználható anyagmennyiség és az összes tényleges anyagfelhasználás összesített megfigyelé-

sét.

Az a törekvés, hogy az anyagfelhasz—

nálás gazdaságosságának alakulásáról köz- pontosított adatszolgáltatással, az összes anyagfelhasználás és az anyagnormák

összegének egybevetésével alkothassunk

képet, nem vezetett eredményre. E mu- tatószám legfontosabb hibája az volt.

hogy túlságosan összevont jellegénél

fogva, a mutatószámban az elért jó és

(5)

rossz eredményt kiegyenlítették egymást.

Emellett még rendkívül sok (több száz—

ezer) gyártmányegységre vonatkozó fel—

használási mutatószámot kellett volna megfigyelnünk, ami gyakorlatban meg-

valósíthatatlan, vagy összevont gyártmány—

csoportokat kellett volna vizsgálnunk, amelyekben a norma és a teljesítés egybe—

vetése nemcsak az anyagtakaréknsság alakulását, hanem a termelési arányok eltolódását is mutatja a gyártmánycsopor—

tokon belül.

Az egyre elnagyoltabb módszerekkel

dolgozó megfigyelés a statisztikát készítő vállalatok számára úgyszólván teljesen

tartalmatlanná vált. A helytelen elvi cél—-

kitűzés következményei a gyakorlatban

is nagymértékben éreztették hatásukat;

részben ennek voltak tulajdoníthatók a

rendkívül megbízhatatlan eredmények,

emiatt akadozott az adatszolgáltatás.

Hozzájárult ehhez, hogy a normák helyte—

lenül vannak megállapítva és a mennyi—

ségi utókalkuláció rendkívül elmaradott, különösen a gépipar területén.

Az eddigi adatgyűjtések tapasztalatai

alapján megállapítottuk, hogy a helyes célt -—— az anyagfelhasználás minél át-

fogóbb, minél általánosabb megfigyelését

——- helytelen úton akartuk megközelíteni.

A fajlagos anyagfelhasználás adatai

ugyanis csak nagyon kis mértékben össze-

síthetők, ezért az anyagfelhasználás ala—

kulását lényegében anyagonként, gyárt—

mányonként, vállalatonként külön-külön kell elemezni, ami csakis a felhasználás

helyén vagy a közvetlen irányítószervnél

lehetséges.

* Mindennek következtében szükségesnek tartjuk, hogy az anyagtakarékosság meg—

figyelését egészen új alapokra helyezzük:

1. A megfigyelésnek az egyes anyagok—

ból a konkrét gyártmányokhoz felhasz-*

nált mennyiségekre kell vonatkoznia;

2. Az anyagtakarékosság megfigyelését

legfőképpen magánál a vállalatnál kell megvalósítani.

A vállalatoknál — ha komolyan akar—

nak foglalkozni az önköltségcsökkentéssel

——- valamennyi fontosabb gyártmányra vo—

natkozóan meg kell figyelni az anyag-

ielhasználás és a norma viszonyát, amit

az iparági igazgatóságoknak, illetve a minisztériumoknak a helyszinen kell ellenőrizniök. Az iparigazgatóságokon a

6.

fontosabb gyártmányok közül sokkal ke—

vesebbet kell statisztikai beszámolójelen—

tések útján rendszeresen megfigyelni, mint magánál a vállalatnál, a miniszté—

riumokban pedig ennél is kevesebbet.

Az irányítószervek a beszámolójelenté-

sekből így nem kapnak általános, áttogó,

hanem inkább szúrópróbaszerűen egyedi, konkrét képet, ami abból következik,

hogy a fajlagos anyagfelhasználás mutató—

száma adott anyagra és gyártmányra vonatkozik. A fajlagos anyagfelhaszná—

lás megfigyelésén keresztül az anyagtal—

használás gazdaságosságának alakulásá—

ról általános, átfogó képet alkotni nem is lehet. Végső fokon azonban az anyag—

felhasználás gazdaságosságának az ön—

költség és a nyereségbefizetésí hányad alakulásában kell mutatkoznia.

A felsőbb szervek, köztük elsősorban a

Központi Statisztikai Hivatal feladata, hogy az iparági sajátosságok legmeszebb- menő szem előtt tartásával kialakítsa a megfigyelés és az értékelés módszereit, megjelölje a megfigyelendő anyagok és termékek körét és ellenőrizze, hogy avál—

lalatok helyesen végzik—e el a reájuk bí—

zott megfigyelési feladatokat, az illetékes

szervek pedig kellően felhasználják—e a kapott adatokat.

Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az anyag—

takarékosság megfigyelésének új rend:—

szere sem szünteti meg a normakészités

és a mennyiségi utókalkulácíó jelenlegi

elmaradottságát, sőt ha lehet, még éleseb—

ben Veti fel ezeket a kérdéseket. A jelen-

legi állapot megjavítása nélkül az anyag-

takarékosság alakulása nem figyelhető

meg, még a vállalatoknál sem.

A Központi Statisztikai Hivtal ezentúl nem gyűjti rendszeresen a fajlagos anyag- felhasználás adatait. Az egyes jellemző

gyártmányok anyagfelhasználásának ala—

kulása a normákhoz képest és az anyag-

takarékosság vizsgálata ugyanis semmi—

képpen sem mellőzhető az egyes terüle—

tek anyagellátottságának összefüggő, rész- letes

elemzése során. Ezért az egyes terü—

letek anyagellátottságának vizsgálata—

kor a vállalatnál, az igazgatóságokon

és a minisztériumokban rendelkezésre álló számanyag alapján az eddiginél nagyobb gondot kell fordítania az anyag—

takarékosság elemzésére.

!

(6)

Nagy vonalakban érintettük az anyag- ,statisztika mai legégetőbb kérdéseit. Az anyagstatisztika helyzete, -— mint láttuk

—-—-, ma még sok tekintetben nem kielé—

gitő.

A fogyatékosságok okainak megszünte—

tése nem egyszerű, nem könnyen meg-

oldható feladat. Felszámolásuk csak hosz—

szú, szívós harc útján valósulhat meg Az itt vázolt hibák elleni küzdelem szerves

része a termelés gazdaságosabbá tételéért vívott harcnak. Népgazdaságunk fejlödé—

sének új szakaszában az egyik legfonto—

sabb célkitűzés a termelés gazdaságossá—

gának fokozása. Ezzel szorosan összefügg,

'a raktározás megjavítása, az anyagszám—

vitel fejlesztése, az anyaggazdálkodással

és anyagszámvitellel foglalkozók szakmai képzettségének emelése. Mindez, amint láttuk, előfeltétele az anyagstatisznika

további fejlődésének. A termelés gazda- ságosságát szolgálja az anyagtakarékosság széleskörű megfigyelése és e megfigyelés

módszereinek tökéletesítése is.

A szocialista statisztika követelményei—

nek megfelelő gyors, pontos és megbíz- ható anyagstatisztika értékes segitő esz—

, köznek bizonyult a termelés gazdaságos—

ságának megjavításában. Mind a terve—

zésnek, mind az operatív vezetésnek, ezért fokozottabban kell a statisztika megbiz—

ható adataira támaszkodnia.

Dr. Szira Tamás,

Megjegyzések a készételekre vonatkozó piackutatáshoz

A Statisztikai Szemle 1954. június——

júliusi száma közölte György István elv-

társnak a Szabad Nép 1954. június 23-i számában ,,103 kérdés a készételről" című cikkét, szerkesztőségi megjegyzéssel.

Tekintettel arra, hogy a ,,Szerkesztőségi

megjegyzés" olyan megállapításokat tar- talmaz, amelyek —— véleményem szerint

—-— nem helyesek, úgy gondolom, hasznos

lehet vitába szállni ezekkel és ennek kap—

csán tisztázni több, György István elvtárs cikkében tett megállapítást is.

Mindenekelőtt helyesnek látszik néhány szóban vázolni magának a piackutatás- nak feladatait.

A piackutatási munka az elmúlt idő—

szak áruforgalmának, a kereslet alakulá—

sának rendszeres és állandó tanulmányo—

zására, valamint bizonyos konkrét kér—

dések vizsgálatára irányul. Az elmúlt idő-

szak általános elemzése és abból az áru—

forgalom jövőbeni alakulására vonatkozó következtetések levonása mellett a kon- krét piackutatás célja, hogy egy adott

kérdést teljes mélységében és összefüggé-

sében feltárjon és részletesen elemezzem.

Ehhez tanulmányozni kell az elmúlt időszak áruforgalmat. a ki nem elégített keresletet és mindazon tényezőket, ame-

lyek a fogyasztást befolyásolják: a cikk forgalmának összefüggése más cikkekkel;

a vásárlóerő. az ár. az idényszerűség, a földrajzi és egyéb helyi adottságok, a di—

vat, az ízlés. a kereskedelmi apparátus

munkája, a bolthálózat problémái és álta,

lában mindazok a kérdések. amelyek a

lakosság szükségleteinek kielégítésével

összefüggnek.

A piackutatás nem vonatkozhat csupán a számok elemzésére. hanem fel kell hasz——

nálnia a fogyasztók közvetlen megkérde—

zésének különböző módszereit.

A fogyasztók véleményének megisme—

résére különböző módszerek vannak és

esetenként. a feladat jellegének megfele

lően alkalmazni ezek egyikét vagy mási- kát, vagy pedig együttesen a különböző módszereket. Ilyen módszer többek kö—

zött a fogyasztók szóbeli megkérdezése ankétok vagy egyéni beszélgetések útján, továbbá a fogyasztók írásbeli megkérde—

zése kérdőívek segítségével. A készétel—

piackutatásnál mindkét módszert alkal—

maztuk. Takarékossági szempontból is természetes. hogy a szóbeli kérdezést vi—

szonylag csak igen szűk körre lehet kor—- látozni. de a szóbeli kérdezéssel nem is

lehet elég széles területet felölelni. Ilyen

esetekben a legcélravezetőbb az írásos kérdezés.

Mind a szóbeli, mind az írásos megkér—

dezés sokféle követelményt támaszt a kér—

dőkkel szemben és nagyon gondosan kell eljárni ahhoz, hogy a kérdésekből a ki—

vánt eredményt megkapjuk. Különösen nagy körültekintést és megfontolást igé—

nyel a piackutató kérdőívek megszerkesz- tése.

A piackutató eljárás a kérdőívekben a

statisztikai kérdőívekhez hasonlóan felr—

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Érdekes mozzanat az adatsorban, hogy az elutasítók tábora jelentősen kisebb (valamivel több mint 50%), amikor az IKT konkrét célú, fejlesztést támogató eszközként

A helyi emlékezet nagyon fontos, a kutatói közösségnek olyanná kell válnia, hogy segítse a helyi emlékezet integrálódását, hogy az valami- lyen szinten beléphessen

A törzstanfolyam hallgatói között olyan, késõbb jelentõs személyekkel találko- zunk, mint Fazekas László hadnagy (késõbb vezérõrnagy, hadmûveleti csoportfõ- nök,

Minden bizonnyal előfordulnak kiemelkedő helyi termesztési tapasztalatra alapozott fesztiválok, de számos esetben más játszik meghatározó szerepet.. Ez

A népi vallásosság kutatásával egyidős a fogalom történetiségének kér- dése. Nemcsak annak következtében, hogy a magyar kereszténység ezer éves története során a

A gyerekek iskolai közérzete szempontjából a tanulmányi eredmény mellett az iskolai légkör néhány mutatójának szerepét vizsgáltuk. A tanulmányi eredményt nem az

Bárcsak szentséges sebeidet csókolgatva hal- hatnék megl.. Közben belép a szebába a pap! Azzal a kívánsággal köszönt, mellyel az Úr Jézus üd- vözölte tanítványait:

! Nyilvánvaló, hogy termelési értékként csak az elfogadott és a Döntő- bizottság által megítélt tételeket szabad számbavenni. Nehézséget ez utóbbi csoportnál az okoz,