Az állattenyésztési statisztika néhány kérdése

ÁRVAY JÁNOS .-

AZ XÁLLATTENYÉSZTÉSI STATISZTIKA _A NÉHÁNY KÉRDÉSE

I.

A mezőgazdaság szocialista szektorának fejlődésével együtt az állat- tenyésztési statisztika terén is nagyobbak lettek a követelmények. Az állat- állomány mennyiségére, összetételére és termékeire vonatkozó vizsgálat mel—

lett szükségessé vált a tenyésztési munka megfigyelése és elemzése. A sta-

tisztikának ezt az ágát elsősorban la szocialista szektor gazdaságaiban alkal- mazzuk, —— a tenyésztési tevékenység folyamatairól ugyanis csak az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek beszámolójelentései tadnak számot. Az egyéni gazdaságokban az állatállomány reprodukciójának statisztikai vízs- gálatához a beszámolási rendszer csak korlátozott lehetőséget nyújt. Az itt alkalmazott közvetett módszer nem tárja fel az állattenyésztési munka egyes fázisait. Még a számítások is csak az ország egész állományára vonat- kozóan végezhetők ei. A szocialista szektorban azonban a tervek teljesítésé—

nek ellenőrzéséhez, az állattenyésztési dolgozók közötti szocialista munka—

verseny elbírálásához gazdaságonként kiszámítható pontos mutatószámok

szükségesek.

A tenyésztési munka legfőbb területeit az állami gazdaságokra vonat- kozóan 1950. elejétől, a termelőszövetkezetekre vonatkozóan 1952. eleiétől kezdve vizsgáljuk. Azóta állandóan újabb területeket vonunk statisztikai megfigyelés alá. A főbb vizsgálati módszereket a Szovjetunió állattenyész- tési statisztikája alapján vezettük be, amelyet Solc: ,,A mezőgazdasági sta- tisztika tankönyve" foglal össze. A későbbiek folyamán a Szovjetunióban alkalmazott tőbb mutatók kiszámítási módjától nálunk el kellett térni, mivel a Szovjetunióban használatos állattenyésztési mutatók kiszámításának mód- szerei nem tárják fel eléggé a mi szocialista üzemeink tenyésztési munkáinak eredményeit és hibáit. A statisztikai módszerek különbözősége abból szár- mazik, hogy a Szovjetunióban a kolhozok és szovhozok viszonylag állandó

állatállománnyal rendelkeznek —— amely főleg természetes növekedés útján fejlődik tovább —— a mi szocialista üzemeinkben viszont az állatállomány

nagymértékben növekszik még vásárlásokból, új tagok beviteléből. Allami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink közös állatállománya 1952-ben pl.

csaknem kétszeresére emelkedett. Nyilvánvaló, hogy ez a nagyarányú növe- kedés nagyobbrészt a szocialista üzemek munkájával közvetlenül nem ösSze-

függő tényezők hatása.

A tenyésztési (az állatállomány újratermelési) statisztikának éppen az la

feladata, hogy a szocialista üzemeknek az állatállomány fejlesztése, felne ve-

lése terén végzett munkájáról adjon számot. Az ehhez szükséges mutató-

ARVAY: AZ ALLATTENYÉSZTÉSI STATISZTIKA NÉHÁNY KERDESE 815

számok kiszámítását megnehezíti az állatállomány nagyarányú természetes és mechanikus mozgása. Amig a szocialista üzemekben döntő szerepe lesz a mechanikus változásnak (adás-vétel), addig az állatállomány reprodukciójá—

nak vizsgálatához sajátos módszereket kell alkalmazni.

Elöljáróban le kell szögezni, hogy az' állatállomány reprodukciójának vizsgálatánál alkalmazott valamennyi mutatót nem lehet ,,abszolút pontos—

sággal" kiszámítani, még 'a megszilárdult szocialista üzemekben sem. Az állattenyésztésnek a többi termelési ághoz viszonyított alábbi sajátosságai miatt még a Szovjetunióban is sok esetben csak hozzávetőleges pontosságú mutatókat számítanak ki.

Ezek a sajátosságok:

1. Természtes növekedés folytán az állatok termelési rendeltetése állan- dóan változik. Ugyanaz az állat egys—zer növendékállatként a forgóalapok közé tartozik. —— később végleges termelési rendeltetését megállapítva nagyobbrészt az állóalapok közé kerül (tenyésztés, igázás) — kisebb részt hízóba fogják, vagy soványan levágják (forgóalap). A tenyész— és igásállatok selejtezés után újból a forgóalapok közé kerülnek. Az állatállomány repro—

dukciójának vizsgálatánál tehát mindig számolnunk kell ezzel a természetes ,

folyamatot jelentő változással—.

2. Az állattenyésztésben a termelési ciklus hosszú. A tenyésztési munka eredményét csak meghatározott jelenségeken (pl. ellés) lehet lemérni. Ebből következik, hogy az eredmény nem fejezi ki mindig pontosan a munkát. Az

* állatoknak a gazdaságok közötti cseréje következtében gyakran előfordul, hogy a tenyésztési munka döntő része pl. ,,A" gazdaságban történik, azon- ban az állat eladása révén eredménye ,,B" gazdaságban jelentkezik (pl. az ,,A" gazdaságból eladott 8 hónapos vemhes tehén ,,B" gazdaságban ellik le).

Az állatállomány mechanikus mozgása a tenyésztési munka bármely szaka- szában bekövetkezhet.

3. Az állattenyésztés termelési folyamatának idényszerűsége szintén nagymértékben megnehezíti a reprodukció mutatószámainak kiszámítását.

A fedeztetések, szoporulatok, selejtezések túlnyomórészt az év meghatározott szakaszaiban fordulnak elő, aminek következtében az állatállomány változása az év különböző szakaszaiban eltérő ütemű és irányú. Az ellések —— különösen a ló— és juhállománynál —— az év első negyedében, a selejtezések és vágások

főleg az év utolsó szakaszában zajlanak le.

Fentiekből következik, hogy az állattenyésztési munka minőségét kifejező mutatószámok kiszámítása bonyolult feladat. ,,Pontos (mutató'tt csak úgy kaphatunk, ha az egyes állatokat egyedenként elbírálva soroljuk egyik, vagy másik, a tenyésztési mutatók meghatározásához szükséges állománycso- portba. Az állatállomány reprodukciójára vonatkozó mutatószámok meghatá- rozásánál azonban számításba kell venni, hogy ezeket a mutatószámokat nemcsak a szakemberek használják fel, hanem a szocialista munkaverseny- ben álló állattenyésztési dolgozók széles köre is. Ezért a mutatók kiszámítási módszereinek megválasztásánál az alábbi követelményeknek kell eleget tenni:

l. A mutatószámokat közérthető formában, egyszerűen kell megadni, úgyhogy azoknak tartalmát és jelentőségét, a kiszámítás módját nemcsak a szakemberek, hanem a széles tömegek is megértsék.

2. A kiválasztott mutatók maximális mértékben feleljenek meg a való- ságnak.

816 _ ÁRVAY JÁNOS

3. A mutatószámoknak időbeni, vagy különböző területekre vonatkozó

Összehasonlításánál azonos módszert kell alkalmazni.

' *

Az állattenyésztési statisztikában BZ állatállomány újratermele'si folya—

miatának vizsgálatához alkalmazott mutatók tekintetében számos probléma van. A nehézségeket és a legtöbb tévedést e téren az okozza, hogy sok alap- fogalom, sok terv- és tényszám tényleges tartalma sem a tervezési, sem a- statisztikai utasításokban nincs rögzítve. A használatos mutatószámok kiszá- mítási módjla —— több vita ellenére —— még ma sem egységes, ezért a Központi

Statisztikai Hivatal, az Országos Tervhivatal, a minisztériumok és az üze—

mek ugyanazon gazdasági folyamatokat ugyanazon adatok alapján, külön—

bözőképpen értékelik. A helytelen számítási módszerek három okból fakad- nak. Egyrészt a mutatók helytelen értelmezéséből, másrészt a minisztériumok—

nak abból a tudatos törekvéséből, hogy a tervfeladatokat lazítsák, ezáltal az elért eredményeket a valóságosnál szebbnek mutathassák, és harmadszor

abból, hogy tervező szerveink nem veszik figyelembe a népgazdasági és üzemi tervezés különböző módszereit. A szaporulatí mutatóknál pl. sok állami gazdaság könnyűszerrel elérhet 120—1800/0 -os tervteljesítést, holott gazdálkodásukban még súlyos hibák fordulhatnak elő. Ilyen körülmények között jelenleg olyan mutatókat alkalmazunk, amelyek nem töltik be hivatá- sukiat, nem mutatják meg a gazdálkodás minőségét, nem alkalmasak az üzemek összehasonlításához. Felvetődik, hogy minek számítunk olyan muta—

tót, amelyet nem lehet felhasználni az állattenyésztés megjavításánál.

ll.

Több probléma közül az alábbiakban a ,,szzapo—rulati mutató"—val és az_

állatok gondozását jellemző ,,elhullási —mutató"—val foglalkozunk. A kétféle mutató kiszámításának megoldása egyidejűleg a többi mutató terén fennálló probléma megszüntetését is eredményezi, —— mivel a hibák, az eltérések

forrása közös. a

Az állatállomány reprodukciójának mutatószámai közül legjelentősebb és legjobban felhasználható a szaporulatí mutató. Az állatállomány növeke—

désének legdöntőbb (országosan szinte egyetlen) tényezője a szaporulat.

A szaporulat növelésének alapvető módja az anylaállatok kihasználásának fokozása. Az e téren végzett munka eredményességét legjobban a szaporu- lat és az anyaállatok aránya fejezi ki. A mutató használatos formulája: ,,lOO anyára jutó évi szaporulat".

A mutató értelmezése körül ott vannak eltérések, hogy mit kell ,,szapo—

ruhat" és ,,anyaállat" fogalmán értelmezni.

Előbb tisztázzuk a szaporulat fogalmát.

Szaporulatnál a következő kategóriák lehetnek: l) holt szaporulat elve—

—télésből, 2. holt szaporulat ellésből, 3. élve született szaporulat, 4. legalább húsra értékesíthető szaporulat, 5. leválasztott szaporulat, és végül 6. haszno—

sult szaporulat. A szaporulat különböző kategóriái között egyazon gazdasági egységben lényeges —— 5—15%-os eltérés is lehetséges. Nem lehet pontos 122 a mutató, amelyet a fenti szaporulatí kategóriák figyelembevétele nélkül

számítanak ki és mindenkinek tetszésére bízzák, hogy melyiket használja.

A szaporulatí kategóriák önmagukban is és egymással összehasonlítva _ is fontos jellemzést nyújtanak a megfigyelt üzemek munkájáról. A statisz—

'AZ ÁLLATTENYESZTÉSI STATISZTIKA NÉHÁNY KÉRDESE

817

tikának —— amikor a fedeztetésektől egészen az állatok levágásáig (elhullá- sáig) a tenyésztési munka minden fázisát figyelemmel kíséri —— fel kell tár—

nila a különböző irányú és jellegű tenyésztési tevékenységet. De nem cél- szerű és fölösleges is, hogy valamennyi szaporulati kategóriát megtervez- ziik. Hogy melyik kategóriát válasszuk, azt az dönti el, hogy milyen tartal- mat adunk a mutatónak.

Az anyaállxatok termékenységét az élő és holt szaporulat együttes száma fejezi ki, — ahogy jelenleg la törzskönyvezett állatok egyedi nyilvántartá—

sába is ezt a szaporulatot jegyzik be. Az élveszületett szaporulat az anya- állatok megtermékenyítése mellett még a vemhes állatok gondozásának minőségét is kifejezi. A legalább húsra értékesíthető szaporulat azt a beszá—

molási időszak alatt született állományt,,foglalja magában, amelyet már hasznosítani lehetett. A ,,leválasztott szaporulat" kategóriában kifejezésre jut a megtermékenyítéseken, a vemhes állatok termékenységén és a gondo—

t zás minőségén kívül a fiatal állatoknak ja választásig tartó nevelése is. Staa tisztikai vizsgálatoknál a különböző szaporulati kategóriákat külön-külön viszonyítjuk ahhoz az anylaállatállományhoz, amelytől a szaporulat szárma—

zik. A mutatók különbözősége ilyen esetben abból adódik, hogy a mutató a tenyésztési munka milyen területére terjed ki, —— hányféle tenyésztési mun—

kát foglal magában.

A ,,hasznosult szaporulat" egy időszak öszesrszaporulatának és az álltatállományban bekövetkezett összes elhullás különbségét jelenti, Az egyéni gazdaságokban — részletesebb adatok hiján —— csak ezt a szaporu—

lati kategóriát számítjuk ki. Ennek a mutatónak nagy gytakorlati jelentő- sége van, azonban csak közvetve fejezi ki az anyaállatok kihasználásának mértékét. Ugyanis minél többüsző, tehén stb. hull el, annál kisebb lesZ ea szarvtasmarhaállomány szaporulata. Ebből következik, hogy a szocialista szektor tenyésztési munkájának jellemzésére használtszaporulati muhatótól élesen meg kell különböztetnünk a ,,luasznosult szaporulat" mutatóját.

A hasznosult sztaporulat nemcsak az anyaállatok kihasználásábó/l, hanem az egész állatfaj gondozásának minőségétől is függ.

_ A hasznosult szaporulat nagyságát az állatállomány levezetése révén kapjuk meg. Az egyéni gazdaságokban az állatállományváltozási mérleg minden tételét ismerjük, kivéve az ellésből származó szaporulatot és az elhullást. így a mérlegben csak ra kettő egyenlegét (nettó szaporulatot) sze- repeltethetjük. Pl. valamely állatfajnál a hasznosult szaporulatot a követ- kezőképpen számítjuk ki:

állomány .az év elején— 25000 db vásárlás (import) —— — ———— —— 1000 db

vágás —— ————— 4000 db

eladva—s (export) —— — __ — 2000 db ál'lomány az év végén —— —— 27000 db'

Ezekből az adatokból csak sa ,,hasznosult" és nem 'az összes szaporulat állapítható meg: (27 000 % 2000 —l— 4000) — (25 000 k—j—lOOO) : 7000 db. ,

Ez ea 7000 db hasznosult szaporulat az ellésből származó szaporulat es az állomány elhullása közti különbség eredménye. (Adódhat pl. 8000 db.

élveszületett szaporulxatból és 1000 db. elhullásból.) Ez a mutató az anya—

álltatok kihasználásának vizsgálatához nem alkalmas —— ugyanis helytelen lenne a tehénállomány kihasználásának rovására írni az ökör, tinó, üsző stb.

elhullását. '

818 ' ARVAY JÁNOS

A szocialista szektorban a tervek minden állományváltozási tételt elő—

írnak, köztük a szaporulatot is. A szaporulati tervieladatokkal szabhatjuk meg legjobban a tenyésztési munka terén elvégzendő feladatokat: az anya- állatok kihasználását. A terveket lazítaná, ha csak a hasznosult szaporulatot terveznénk.

A gyakorlatban tervező szerveink az ismertetett különböző fogalmakat nem veszik figyelembe. Az Országos Tervhivatal az 1953. évi minisztériumi tervutasításban minden szektorra egyformán előírja, hogy szaporulatnak kell tekinteni: ,

lovaknál az élveszületett csikókat, ,

szarvasmarhánál és iuhoknál a legalább húsra értékesíthető (kb. 2 hetes kort megért) szaporulatot,

sertésekne'l a választott malacokat.

A minisztériumok az üzemterveket természetesen ugyanilyen elgondolás szerint készítik. Ez a módszer már következetlensége miatt is kifogásolható.

Az elvieken kívül alapvető hiányossága, hogy az ú. n. ,,húsra értékesíthető szaporulat" kategóriájának megállapítása a gyakorlatban nagyon körülmé—

nyes. A született állatokat ugyanis csak az elléstől számított két hét után, tehát olyan időpontban kellene nvilvántartásba venni. amikor a szaporulat—, nál semmilyen változás nem következett be. Az ellés időpontjában nem volna szabad elle'si jegyzőkönyvet kiállítani és sehol sem lenne nyoma a két héten belüli elhullásnak. Ez a módszer minden gyakorlati alkalmazástól és szám- viteli követelménytől távol áll.

A KSH a szocialista szektorra vonatkozóan mind elvi, mind gyakorlati meggondolások alapján szaporulatnak tekinti azokat az élveszületett álla- tokat, amelyek legalább 24 óráig életben maradnak.

A tervieladatok meghatározásánál és a tervteljesítés mérésére szolgáló tényszámoknál az élveszületett szaporulat alkalmazását az alábbiak indo-

4 kolják:

a) Az élveszületett szaporulat kategóriája fejezi ki azt az állományt, amellyel az állatállomány ténylegesen gyarapodott. Ennek az állománynak a megtartása már nem az anyaállat, hanem a szaporulat gondozásától függ.

A 24 órán belüli elhullást ugyanúgy minősítjük, mint a holt ellést, azaz ez a kiesés még az anyaállatgondozás minőségének mutatóját rontja. Viszont helytelen lenne az anyaállatok kihasználásának rovására írni a rossz gondo- zás folytán bekövetkezett szopósállat elhullást.

b) A szaporulatot az ellés időpontjában lehet pontosan és egységesen számbavenni. (A 24 órás időszak is eredményez bizonyos lazaságot, azon- ban a gyakorlatban a szaporulatot nem az ellés időpontjában, hanem az ellést követő napon veszik számba.) Ennek döntő szerepe van a szaporulati terv teljesítésének ellenőrzése szempontjából. Ugyanis a jelenlegi tervuta- sítás szerint pl. az 1953. évi sertésszaporulati tervteljesítés mértékét ponto—

san csak 1954. február 28—án lehet megállapítani, amikor már minden 1953. évi születésű malacot elválasztottak. Ugyanakkor a tervteljesítésbe nem szabad beszámítani az év első 8 hetében leválasztott malacokat. Ezt a akorlatban nem lehet keresztülvinni és odavezet, hogy a tervteljesítés mértékét helytelenül állapítják meg. Ugyancsak nehézséget okoz a 100 anyára jutó szaporulat kiszámítása is. A naptári évre vonatkozó anyaállo—

mányhoz az 1953. március l-től az 1954. február 28—ig leválasztott malaco—

kat kellene viszonyítani.

AZ ALLATTENYÉSZTÉS! STATISZTIKA NÉHÁNY KERDESE 819

c) Az élveszületett szaporulat [kategóriájának alkalmazása lehetővé

teszi, hogy a megtermékenyítéseket és a szaporulatokat szorosabb össze—

függésbe hozzuk. Vizsgálni kell a megtermékenyítések eredményességét és a vemhes állatok gondozásának minőségét.

A Tervhivatal érvényben lévő utasításának alapja az, hogy helytelen elhullást megtervezni. A valóságban azonban:

a) :a szaporulatokr-a vonatkozóan minden gazdaságban számolnak bizo—

nyos elhullással;

b) mivel a tervteljesitésbe csak a két-, ill. nyolchetes korig felnevelt sza- porulatot számítják, ezért a terv 100%-os teljesítése érdekében minden üzemnek a szokásos elhullási százalékkal nagyobb szaporulat elérésére kell

törekednie. '

c) A tervek csak látszólagosan nem tervezik az elhullást: az elérendő

szaporulati mutatókban ezt már eleve leszámítolják.

Mind a tervezés, mind a statisztika számára technikailag is egyszerű—

sítést eredményezne az élveszületett szaporulat kategóriájának alkalmazása, mivel a szaporulat nagyságának meghatározásánál mindig az anyaállatok szaporulati képességeiből indulunk ki és nem lenne szükség még a ,,terve—

zett elhullás

levonására". Az élveszületett szaporulat tervezése révén reáli- sabb, mozgósítóbb és konkrétabb feladatokat lehetne kitűzni, amelynek ellenőrzése egyszerűbb és pontosabb lenne. Az elhullás tervezése nem ered- ményezné az állatok rosszabb gondozását. A tervezettnél kisebb elhullás elérése az

állatállomány tervének túlteljesítésében jutna kifejezésre, amely az állattenyésztési dolgozók számára nem kevésbbé konkrét célkitűzést jelentene. Ilyen tervfeladattal külön mozgósítani lehetne a veszteségek, a ki—

esések csökkentésére. A ten/feladatokat nem ,,elhullási terv"-ként kellene ki- adni, hanem elhullás csökkentési tervként.

*Az élveszületett szaporulat alkalmazása mellett szól még az is, hogy a gyakorlatban a tervutasításoktól eltérően vagy az élveszületett állatokat, vagy a 24 órát megért állatokat számítják szaporulatnak. Emellett előfordul 6, 12, 48 órás időszak figyelembevétele —— nemegyszer egyazon üzemben sem egységes az eljárás. Ellenőrzéseink során sehol sem találtunk olyan állami gazdaságot, ahol egyértelműen a tervutasítás szerinti szaporulattal számoltak volna.

Az állattenyésztésben lévő lehetőségek kihasználásához és a gazdál—

kodás minőségének értékeléséhez nélkülözhetetlen, hogy ugyanazokat a gaz—

dasági folyamatokat teljesen egységes módon, azonos összetételű statisz—

tikai adatokkal fejezzünk ki. Ellenkező esetben a tervteljesítés mértékét nemcsak a ténylegesen kifejtett munka eredménye alapján döntjük el, hanem jelentős szerepet játszik a számbavétel módja is. Kizárólag abból, hogy egyik helyen az élveszületett malacokat, másik helyen a 48 órát megért malacokat számítják szaporulatnak — 2—5 %-os különbség is keletkezhet.

Egyforma gazdálkodás esetén is előfordulhat, hogy az egyik gazdaságot terven felül, a másikat terven alul teljesítőnek minősítjük,

Az egyéni gazdaságokban nem lehet az ,,élveszületett szaporulat" kate—

góriát alkalmazni. Mind a tervszám, mind a tényszám csak a ,,hasznosult szaporulat"-ra vonatkozhat.

A szaporulat fogalmának meghatározása terén fennálló problémák könnyen megoldhatók. E téren az egységes értelmezést és alkalmazást meg- állapodás révén könnyen el lehet érni. A statisztikai szerveknek természe—

tesen továbbra is több szaporulati kategóriát kell számbavenni, hogy a

620 ( ÁRVAY JÁNOS

tenyésztési munkát több oldalról világítsák meg, azonban világosan le kell—

rögzíteni, hogy mit kell érteni a tervben előirt szaporulaton és a tervek méréa sére szolgáló tényszámokhoz is csak ugyanezen fogalomnak megfelelő álla—

tokat kell számitásba venni. '

III.

A szaporulat fogalmának _ rögzítésénél az egységes megállapodás hiányra okozza a fő problémát. Az ,,anyaállat" fogalmának meghatározásá- nál az egységes módszer hiányán kívül nehézséget okoz az álllatállomány nagyarányú természetes és mechanikus mozgása. '

A szapórulati mutató kiszámításához 'az ú. n. ,,ellésre' alkal-mas anya—

állomány"-t kell megállapítani, ami az állatoknak azt a körét jelenti, amely—

nek helyes gazdálkodás esetén egy év alatt szaporulatot kell adnia. A szapo- rulati mutatók csakis ebben az esetben lesznek alkalmasak ahhoz, hogy segítségükkel az azonos körülmények között lévő üzemeket egyforma terv—

feladatokkal lássák el és az összehasonlítások a ténylegesen elért eredmé- nyek aliapján történjenek. Az ,,ellésre alkalmas állomány" alkalmazása révén a mutatónak valóságos közgazdasági tartalma van.

Hogyan határozzuk meg az ellésre alkalmas állományt?

Ha az állatállományban csak természetes növekedésből származó válto—

zások fordulnának elő, akkor az ü. n. ,,ellésre alkalmas állomány" megálla—

pítása nem okozna nehézséget. Ebben az esetben beletartoznak az év elején meglévő állományból mindazok az állatok, amelyektől helyes gazdálkodás esetén az év végéig szaporulat várható.

Ezek szerint az év első napjának megfelelő állományból egy évre vonatkozóan az ellésre lalkialmas állományba kell sorolni:

szarvasmarhánál a tehenek, az előhasi üszők és a 18 hónapon felüli üszőket,

juhoknál az anyajuhokat és a 12 hónapon felüli jerkéket,

lovaknál a 3 éven'felüli klancákat,

sertéseknél a gyors növekedés és a vemhességi időszak rövidsége miatt nem helyes az éveleji állományból kiindulni — itt alkalmasabb az ,évi átlagos koca-állományt alapul venni.

Az ellésre alkalmas állományból minden álltatfajtánál le kell vonni azokat a kiselejtezésre kerülő állatokat, amelyektől már nem számítanak

szaporulatot. ,

Mivel a gazdaságok (szektorok) állatállományában az év folyamán jelentös mechanikus változás fordul elő, az év elején megállapított bázist állandóan helyesbíteni kell: hozzá kell adni az év folyamán beszerzett olyan tenyészállatokat, amelyek — optimális kihasználás mellett —— az év végéig még leellenek, viszont le kell vonni azokat az állatokat, amelyek a gazdaságból elkerültek és még nem hoztak szaporulatot, de a másik gazdia-

ságokban még hozhatnak. _ *

Ezt a folyamatos módosítást csak üzemi szinten lehet keresztülvezetni.

Az ellésre alkalmas állománynak felsőbb szerveknél történő pontos kiszá—

mításához az álliatállományváltozásokat olyan részletesen, csaknem egye- denként kellene számbavenni, hogy a hozott áldozat nem állana arányban

az elért eredménnyel. ,

Pl.: a szarvasmarháknál a tenyészállatok változását kb. 15 csoportban részletezve kellene megfigyelni: a növendékállatokat havonkénti korcsopor—

AZ ALLATTENYÉSZTÉSI STATISZTIKA NÉHÁNY KÉRDÉSE 821

tokban (18, 19, 20, 21, 22. stb hónapos üszők), a vemhes állatokat a vem—

hesség előrehialadottsága szerint részletezve (4, 5, 6, 7. stb. hónapos vem—

hes). Ugyanis a februárban vásárolt 20 hónapos üszőt még be kell számí—

tani a szaporulati kontingensbe, de az októberben vásárolt 22 hónapos üszőt már nem. Ugyanígy a júniusban vásárolt 4 hónapos vemhes tehenet már nem, de az októberben vásárolt 8 hónapos vemhes tehenet még az ellésreualkalmias állományhoz kell számítani.

Nyilvánvalóan le kell mondani ilyen részletes adatgyűjtésről és a szaporulati mutató kiszámításához szükséges bázist egyszerűbben kell meghatározni.

Solc ,,A mezőgazdasági statisztika tankönyvé"—ben erre vonatkozóan azt írja, hogy ,;a szaporulat szempontjából az anyaállatok kihasználását leg—

jobban kifejező mutiatószámnak kell tartanunk a borjúk, malacok, bárányok, csikók számának és az év elején meglévő és az év folyamán beszerzett tenyésztésre alkialmas anyaállatok létszámának arányát (szarvasmarhák—

nál a tehenek, előhasi üszők és azoknak az üszőknek összlétszámához viszo—

nyítjuk, amelyeket az év első negyedében befedeztettek; . . .) Pontos adatok hiányában itt is az anyaállatok kihasználására vonatkozóan csak megköze- litő mutatószámokkal kell megelégednünk (például ia szarvasmarhaállo—

mány kihasználásának jellemzésére, alapul rendszerint az év elején meg—

lévő tehenek és előhasi üszők létszámát vesszük) ."1

Brjianszkij ,,Az állatállomány reprodukciójának statisztikai mutató- számai" c. cikkében az állatállomány mozgásával foglalkozva azt írja, hogy:

,,Az állatállomány ilyen mozgása mellett a fedeztetés, sziaporulat stb.

mutatószámainak az éveleji anyaállatállomány alapján való kiszámítása nem adhat kielégítő eredményt. Ezekben az esetekben a fedeztetés, szapo- rulat stb alakulásának helyes kiértékelhetősége végett a mutatószámokat az évi átlagos, nem pedig az éveleii állatállomány alapján kell kiszámítani". 2 Az Országos Tervhivatal 1953. évre szóló tervezési utasítása szerint a szaporulati mutatókat az alábbi anyaállatállomány után kell megtervezni:

szarvasmarhánál az átlagos tehénállomány után, lónál az évelejí kancaállomány után,

sertésnél felfutó állománynál az éveleji kocalétszám és a felfutás 25 %a után — változatlan vagy csökkenő állomány esetén az átlagos kocalétszám után,

juhnál az éveleji anyaállomány után

Végül a KSH 1952- ben készített ,,Mezőgazdasági statisztika" c tan—

könyve szerint az ellésre alkalmas állományba kell sorolni:

szarvasmarhánál a tehenekevi átlagát és 2 éven felüli üszők évi átliagá-

nak felét, ,

lovaknál a 3 éven felüli kancák évi átlagát,

sertéseknél az egy éven felüli kocák évi átlagát, juha/mál a 2 éven felüli anyaállatok évi átlagát.

Fentiek mutatják, hogy az állattenyésztés eredményeinek vizsgálatához . leggyakrabban alkalmazott mutatók távolról sem egyöntetűek és egysége—

sek a különböző szerveknél. Az Országos Tervhivatal la minisztériumok szá—

mára legalább valamilyen módszert adott a tervezési utasításban, a minisz- térium azonban az állami gazdaságok 1953. évi üzemterveínek elkészítésé-

1 Sz. V. Solc: A mezőgazdasági statisztika tankönyve, Statisztikai Kiadóvállralat, l950, 69. old.

? Statisztikai Szemle, 1951. 10. sz., 909. old.

.,3 Statisztikai Szemle _ 3—7

322 ARVAY unos; ; ,

hez kiadott utasításban az egész kérdést a következő mondattal intézi el: , ,,Az állattenyésztés fontosabb mutatószámai között kell megtervezni a jóvá—

hagyott tervfeladatokkal összhangban az állattenyésztés fajlagos mutatóit;

tehát a szaporulati mutatót, tej- és gyapjútermelési mutatót és hizlalási, valamint növekedési mutatószámokat".

Valamennyi fenti módszer ellen lehet kifogást emelni. Sole eljárása figyelmen kívül hagyja az ellésre alkalmas állományban bekövetkezett év- közi változást. (A Szovjetunióban ez viszont már elhanyagolható tétel.) Az Országos Tervhivatal által előírt kétféle módszer közül egy sem tükrözi pontosan a- valóságot. Ha csak az éveleji anyaállományhoz viszonyítjuk a szaporulatot, akkor nem vesszük figyelembe a növendékálllatok és vásárolt anyaállatok ellését.

Alaposabban kell bírálat tárgyává tenni azt a módszert. amely az évi";

átlagos állományhoz viszonyítja a szaporullatok számát, mivel legtöbben ezt ' "

tartják helyesnek és ezt is alkalmazzák. *

1

Az átlagos állományhoz csak Olyan termékeket viszonyíthatunk helye- sen, amelyeket az állatoktól folyamatosan nyerünk, mint pl. a termelt tejet;

Ugyanis amíg a tehén a gazdaság állományába tartozik, addig tejet is adr amikor elkerült onnan, akkor már tejhozama sem jelentkezik *a gazdaság—

ban. Más a helyzet a szaporulatnál. Ha pl. egy tehén csak egy napig tarto—

zik a gazdasághoz és ezen a napon ellik, ez a gazdaság javára egy egész év munkáját kifejező borjúszaporulatot jelent, ugyanakkor a gazdaságnak tehénállománya nem volt. (Csak 1/365 tehén,) A gyakorlatban sokszor elő—

fordul a következő eset: Egy állami gazdaságnak az év elején 120 db, olyan üszője van, amely az év végéig ellik, mondjuk minden hónapban 10 db. A sza- porul'at 120 db. borjú. A 120 db. borjút a 120 üsző (most már tehén) után érték el, tehát a 100 tehénre jutó évi borjúszaporulat 100, -—— ami az üszőállo- ' mány optimális kihasználását jelenti.

Az Országos Tervhivatal által előírt számítás szerint azonban a 100—

tehénre jutó borjúszaporulat 200 db.; — mivel a tehénállomány évi átlaga

csak 60 db. Az átlagos tehénállományt az alábbi adatokból kapjuk:

január l-én ————— (] tehén

január 31—én ————— lO ,,

február 28-án ————— 20 ,, március 31—én ————— 30 ,,

stb. *"

december 31-én —- —— —— —— 120

Ebből az évi átlagos állomány kronológikus átlaggal számítvazzl—Égaem A hiba abból ered, hogy az 0. T. a szaporulatot adó állatokat csak

olyan mértékben veszi számításba, amilyen mértékben azok az anyaállatok takarmányozási napjai között szerepelnek. Tehát egy félévben vásárolt és ellett tehén csak féltehénként, az utolsó negyedévben ellett előhasi üs'ző csak negyed tehénként kerül számításba, annak ellenére, hogy mindegyik egy

,,egész szaporulat"-ot adott. Ebből a számításból következik az, hogy az állami gazdaságokban 100 tehén egy évben 130 bot—'jút ad, ugyanakkor a,

tehénállománynak és a tenyésztésre alkalmas üszőállománynak jelentős,

részét esetleg még elmulasztották fedeztetni és e1letni.

t

AZ ALLATTENYÉSZTÉSI STATISZTIKA NÉHÁNY KÉRDÉSE 823

Ugyancsak lazaságot eredményez a 100 kocára jutó szaporulat kiszá- mításának az a módja, amikor felfutó kocaállománynál csak az éveleji koca- állományt és a felfutás 25%—át veszi bázísként. Ez az állomány az átlagos- nál is kisebb,_tehát még helytelenebb képet eredményez. Ennek a módszer- nek a hívei azzal érvelnek, hogy a kocaállomány növekedése csaknem kizá- rólag előhasi kocák fiíaztatásából adódik, márpedig az e'lőhasi kocák egy évben csak egyszer fialnak. Ebben igazuk is van, csupán ott tévednek, hogy ha az előhasi kocák csak egyszer — mondjuk a második félévben — italnak, akkor az átlagban is csak számuk felével szerepelnek, tehát egy évre vetítve a szaporulati mutató teljesértékű lesz a régi kocák szaporulati mutatójával.

Pl. 100 előhasí koca fial júliusban (csak egyszer), az élveszület'ett (és 24 órát megért) malacok száma 600 db. Ha feltételezzük, hogy a gazdaság sertéstenyésztése csak ebből az állományból áll, akkor a 100 kocára jutó

évi szaporulat 8009?) : 1200 db. (a kocák évi átlaga: 93—599— :; 50 db.)

Ha a növekedésnek csak 25%—át vennénk figyelembe, akkor a 100 kocára jutó szaporulat %% _: 2400 db. lenne. A mutatónak ilyen nagyarányú hamisítása a gyakorlatban ritkán tűnik ki, mivel nem igen fordul elő, hogy ' kizárólag előhasi kocákat fialtatnak. Az egész sertésállománynál számított szaporulati mutatót azonban jelentősen megszépitheti, mivel a szocialista szektor kocaállománya jelentős mértékben növekszik kooasüldők tenyész—

tésbe fogása révén.

Felmerül még az a kérdés, hogy ha a szarvasmaarháknál az átlagos állo- mány a torzítások miatt nem nyújt megfelelő bázist, akkor a sertések szapo—

rulati mutatójának kiszámításánál miért alkalmazható 'az átlagos állomány.

Előre le kell szögezni, hogy az átlag alkalmazáSa következtében a sertés- szaporulati mutatók sem fedik pontosan a valóságot, azonban az alábbi tényezők miatt nem eredményeznek olyan *eltérést, mint a szarvasmarha-

állománynál:

l. A tenyészkocaállomány gazdaságok közötti cserélődése sokkal kisebb, mint a szarvasmarháké,

2. a vemhesség ideje csak feleannyi, mint a teheneknél, 3. a kocákat egy évben általában kétszer fiaztatják,

4. a kooaállomány gyorsan növelhető kocasüldők tenyésztésbe fogása

révén. *

O

A, sertéseknél a legegyszerűbb és a valóságot legjobban megközelítő mutatót tehát akkor kapjuk, ha az átlagos állományt tekintjük az ellésre alkalmas állománynak. Az átlagot azonban lehetőleg pontosan (leg—

alább negyedévenkénti adatok alapján) kell kiszámítani. Az éveleji és évvégi állományból számított átlag csak országosan alkalmazható, gaz—' daságonként az az átlag hamisítására ad lehetőséget. A sertésállomány gyors növekedése folytán minden sertéstenyésztő gazdaság —— még hiányos tenyésztési munka esetén is —— túlteljesítheti; szaporulatí tervét, ha évelejí és évvégi kooaállománya a tervszerinti mértéket nem haladja meg, de év- közben nagyobb volt a kocaállománya a tervben előirányzottnál. A terven felül fiaztatott kocákat nem számítják az ellésre alkalmas állományhoz, szaporulatuk azonban növeli a számításba vett kocaállomány szzaporulatát.

ü 3*

824 ' ARVAY JÁNOS

IV.

! x

Fentiekben elmondottak alaposan indokolják, hogy egyrészt már az 1953. évi tenyésztési munka valóságos eredményeinek feltárása, másrészt a következő évi tervezés érdekében egységes, egyszerű, összehasonlításra alkalmas és a pontosság követelményeit maximálisan kielégítő módszert vezessünk be. A KSH Mezőgazdasági főosztályának kollégiuma a szaporu- lati mutatók kiszámítása tekintetében az alábbiakat határozta: ,

a) A szaporullat elemzésénél két kategóriát kell alkalmazni: az egyik az ellésből származó élveszületett szaporulat (röviden: szaporulat), a másik a ,,hasznosult szaporulat". Országosan és a szektorok összehasonlításához a ,,hasznosult szaporulat"-ot kell kiszámítani. A szocialista szektor üzemei—

nél szaporulatnak kell tekinteni azokat az élveszületett állatokat, amelyek az elléstől számított 24 órát megérik. A 24 óra alatt elhullott állatokat holt szaporuliatnak kell tekinteni, —— ezek az állatelhullások nem növelik az el—

hullási mutatót. *—

b) A szocialista szektorban a szaporulati mutiatót úgy kell kiszámítani, hogy a szaporulatok számát viszonyítjuk az ,,ellésre alkalmas állatállo—

mány"-hoz. *

c) Az ellésre alkalmas állatállományhoz kell sorolni:

szarvasmaf'háknál az év "elején meglévő teheneket, előhasi üszőket és 18 hónapon felüli üszőket. Állományváltozás esetén az év első negyedében gazdát cserélt 18 hónapon felüli üszőkkel és üres tehenekkel, továbbá az év első három negyedében gazdát cserélt vemhes állatokkal módosítani kell az év elejére megállapított ,,ellésre alkalmtas állomány"—t.

' Sertéseknél az anyakocák évi átlagos állományát kell az ellésre alkal- mas állománynak tekinteni. Az évi átlagos állomány kiszámításához leg- alább a negyedévenkénti kocalétszámot kell alapul venni.

Lovaknál az év elején 3 éven felüli kancákat. Ezt módosítani kell az év első felében vemhesen gazdátcserélt klancákkal.

Juholmál az év elején meglévő anyajuhokat és a 12 hónapon felüli íer- kéket. Hozzáadjuk, illetve levonjuk az év első felében gazdát cserélt 12 honla- pon felüli jerkéket és anyajuhokat.

d) A szaporulati mutiatók kiszámítása érdekében az 1954. évi beszámo—

lási rendszert úgy kell kialakítani, hogy az ellésre alkalmas állomány ki- számítását az állatok csoportosítása lehetővé tegye.

e) Az érdekelt szervekkel egységesen rögzíteni kell, hogy az állatokat akkor kell vemheSnek jelenteni, amikor a vemhesség a vemhességi időszxak felét eléri, azaz amikor a vemhesség külső ismérvek alapján is megállapít—

ható. (Teheneknél 4,5 hónapos vemhes állatokat kell vemhesnek minősí-

teni.) ,,

i) A szaporulati mutatók csak éves időszakra vonatkozóan tekinthető—k teljesértékűnek

g) A szaporulati mutatók a ló- és szarvasmarhaállománynál egyúttal az anyaállatok kihasználási fokát is kifejezik. Az ellések száma és za szaporu—

llat száma közötti jelentéktelen különbség miatt el lehet tekinteni külön- mutató kiszámításától. A többet ellő állatoknál a szaporulati mutató az anya—

állatok kihasználási fokán kívül az anyaállatok termékenységét is kifejezi.

Ezért az anylaállatok kihasználási fokának megállapításához külön ki kell számítani az ellési arányt, amelyet úgy kapunk meg, hogy az ellések szá- mát viszonyítjuk az ,,ellésre alkalmas állomány"—hoz. Az ellések számába

Az ÁLLATTÉNYÉSZTÉSI STATISZTIKA NÉHÁNY KERDBSE 825

csak az eredményes elléseket szabad beszámítani, amikor legalább egy állat élve született (és a 24 órát megérte). A holt ellést, elvetélést nem szabad az ellések számához sorolni. Az anyaállatok termékenységét a fíalási átlag mutatja, amelyet úgy kapunk meg, hogy a szaporulat számát osztjuk az ellé—

sek számával.

*

A szaporulati mutiatók kiszámításához választott fenti módszernél abból az elgondolásból indultunk ki, hogy az év elején pontosan megállapítható az ellésre alkalmas állomány. Ez az állomány a szektorokba tartozó gazda—

ságok között (szektoron belül), vagy szektorok között mozoghat. Amennyi—

vel változás esetén egy gazdaság, vagy szektor ellésre alkalmas állományát

növeljük, lannyival kell csökkenteni a másikét. Kivételt csupán az képez, ha

az év elejére megállapított ellésre alkalmas állomány ö'Észességében is csök—

ken: elhullás, kényszervágás, selejtezés útján.

Az egyes gazdaságok szaporulati kontingensét csak azokkal az állatok- kal növeljük, amelyeknél optimális kihasználás esetén biztosítható a szapo- rulat. Az üresen gazdát cserélő tehenek közül csak azokkal lehet a vásárló gazdaságot megterhelni, amelyek még az első negyedévben kerültek a gazda- sághoz. Ugyanis így még elérhető, hogy az év végéig szaporulatot nyerje—

nek. A vemhes tehenek közül azért indokolt még a szeptemberben vásárolta- kat is figyelembe venni, mivel a vemhességet általában az 5. hónapban álla- pítják meg, és csak attól kezdve tartják a teheneket (előhasí üszöket) vem- hesként' nyilván. Ebből következik, hogy a június 30—ig vásárolt vemhes állatok az év végéig valamennyien ellenek, 'a III. negyedévben vásárolt vemhes állatoknak négyötödrésze és a IV. negyedévben vásárolt állatoknak egyötödrésze ellik az év végéig.

Gyakorlatilag nem okoz különösebb torzítást az, hogyha a III. negyed- évben vemhesen vásárolt teheneket teljes egészükben, a IV. negyedévben vásárolt vemhes teheneket pedig egyáltalán nem vesszük számításba, mert a két egyötödrész kiegészíti egymást. Ezt az eljárást az alábbi számítás indokolja. A vemhes tehén- — vagy üszöállományv, —— a vemhesség előre—

haladottságának egyenletes megoszlását feltételezve — öt csoportba sorol- ható: l. ötödik hónapos vemhes; 2. hatodik hónapos vemhes; 3. hetedik hóna—

pos vemhes; 4. nyoloadik hónlapos vemhes; 5. kilencedik hónapos vemhes.

Ebből következik, hogy a különböző hónapokban vásárolt Vemhes tehea nek a következő ütemben ellenek az év végéig:

a júliusban vásároltaknak —— —— lOO%—a augusztusban ,, —-— —— 80 ,, szeptemberben ,, _— —— 60

októberben — —— 40 ,,

november-ben —— —— 20 ,,

decemberben — —— 0 ,,

Ez az ellési ütem negyedévi átlagban ezt jelenti, hogy a III. negyedévo ben vásárolt állatoknak 80%—a (négyötöde), a IV. negyedévben vásároltak—

nak 20%-a (egyötöde) ellik.

Nem esett szó azokról az állatokról, amelyek az első negyedév után üres állapotban cserélnek gazdát. Nyilvánvaló, hogy az eladó gazdaságban ezek az állatok már nem hoznak szaporulatot. de az is természetes, hogy új gazdájuknál sem. Helytelen lenne az üzemek összességének eredményét

*

l

326 ' AÉVAY JÁNOS "*

szépíteni azáltal, hogy ezeket az állatokat sehova nem számitanánk. Jogo—

san járunk el akkor, ha az első negyedév után üresen eladott állatokat annak a gazdaságnak laz ,,ellésre alkalmas állományá"-blan szerepeltetjük, amelyik;

nek azt meg kellett volna termékenyítenie ahhoz, hogy az év végéig szaporu—

latot adjon. (Természetesen az év utolsó három negyedében sok olyan üres tehenet adunk el, amelyeknek zöme ezév folyamán már adott szaporulatot, tehát helyes, ha bázisként is régi gazdájuknál szerepelnek.) * , - Megjegyezzük, hogy fenti módszer esetében is előfordulhat, hogy a gya-

korlatban a szaporulati mutató nem tárja fel a valóságot. Pl. ha egy állami

gazdaság decemberben vásárolt 100 db. kilenchónapos vemhes tehenet és ezek decemberben ellenek, ;akkor a kiszámított mutató a valóságtól eltérő

eredményt fejez ki. A valóságban azonban titkári fordul elő ilyen'rendkívüli

jelenség. Fent ismertetett módszer nem abszolút pontos, de pontosabb, mint a jelenlegi és az esetek túlnyomó többségében helyes képet nyújt. Olyan általános módszer pedig nincs, amelyet fenti rendkívüli esetben is alkal- mazni lehet.

V.

Az állattenyésztési statisztikában a másik problémát az elhullási muta—

tók képezik. Az elhullási mutatóknak azt kell kifejezniök, hogy az egyes gazdaságokban, illetve ezek összességében az állatállományn'ak hány száza—

fléka (IDO—ból hány db.) hullott el. Itt is a bázis megválasztása körül merül

itel a legtöbb Vita. ,

Az elhullás mindazon állatokból bekövetkezhetett, amelyek a gazda- ságban megfordultak. Ez az állomány egyenlő a vizsgált időszak elején

meglévő és az időszak alatti növekedés összegével. Ha az elhullások szá—

mát ehhez a bázishoz viszonyítjuk, akkor az elhullási mutató a valóságos—

nál kedvezőbbnek tünteti fel a gazdaságok gondozási munkáját. Ugyanis ebben az esetben a bázis jelentősen nagyobb, mint a ténylegesen gondozott _ állatok száma. Hogy a bázis a valóságosnál nagyobb, azt legjobban az bizo—

nyítja, hogy az összesggazdát cserélt állatok kétszer szerepelnek, hiszen mindkét helyen megfordultak, mindkét helyen a bázishoz sorolják. X

Egyforma állatgondozás esetén is kisebb lesz abban a gazdaságban az elhullási százalék, amelyikben nagyobb volt az állatforgalom.

A mutató ezen hiányosságának megszüntetése érdekében célszerűnek ,látszott az elhullott állatokat az átlagos állományhoz viszonyitani, Ebből azonban az következett, hogy bizonyos esetekben az elhullási százalék 100 fölé emelkedett, vagyis oly mértékben meghamisította a valóságot, hogy a mutató elvesztette közgazdasági értelmét. (Nem hullhat el több állat, mint amennyi volt.) Pl. ha az időszak elején meglévő 400 db. blaromfíból az idő—

szak folyamán 300 db. elhull, akkor az elhullási mutató l20%. (Ugyanis az

időszak átlagos állománya ÉgOi-IOO : 250 db, az elhullott állatok száma

2

300, tehát az elhullási százalék l,2.) Az átlagos állományra vonatko—

556— aoom

-zó!an így kiszámított mutató a felnőtt állománynál sohasem okoz ilyen tor—

zítást, mivel a felnőtt állomány elhullási mutatója általában 1% alatt van.

Szopósállatok és baromfiállomány elhullásának elemzésénél azonban már olyan eltérések jelentkezhetnek, amelyek használhatatlanná teszik a mutatót.

Az átlagos állományhoz való viszonyításnál az a hiba, hogy az elhul—

lott állatokat nem ahhoz az állományhoz viszonyítjuk, amelyből az elhullás

.AZ ALLAI'TENYÉSZTÉSI STATISZTIKA NÉHÁNY KÉRDÉSE 827

bekövetkezett, hanem az elhullásyután megmaradt állatok átlagához. Fenti példában az elhullást a 250-hez viszonyítottuk, amely állomány éppen az elhullások miatt kisebb a 400-nál. Az átlaghoz viszonyított mutató tehát a valóságosnál mindig kedvezőtlenebb képet fest.

A legpontosabb, közgazdaságilag legmegfelelőbb elhullási mutatót

akkor kapnánk, ha az elhullott állatokat egy út. n, ,,helyesbitett átlag"-hoz viszonyitianánk. A helyesbített átlagot úgy kapnánk meg, ha az állatok tény- leges átlagához hozzáiadnánk az elhullott állatoknak azt az állományát, amellyel az átlagos állományt csökkentette: azaz azt az átlagos állományt kellene kiszámítani, amelyet akkor értünk volna el, ha nem következik be elhullás—Ez a módszer nagyon bonyolult, ezért nem alkalmas arra, hogy a mezőgazdasági üzemek széles körében és az irányító szervekben ilyen mó- don számítsák ki az elhullási százalékot.

Az elhullási százalék kiszámítására a Központi Statisztikai Hivatal

Mezőgazdasági főosztályának kollégiuma ;az alábbi határozatot hozta:

]. Felnőtt és növendékállománynál az elhullási százalékot úgy kell kiszámítani, hogy az elhullott állatok számát az átlagos állományhoz viszo- nyitjuk.

2. A szopósállatoknál és a baromfiállománynál az elhullási százalékot úgy kell kiszámítani, hogy az időszak alatt elhullt állatok számát viszo—

nyitjuk az időszak eleji állomány— és az időszak alatti állománynövekedés összegéhez.

3. Az elhullási százalékot minden esetben legalább fenti két csoporto—

sításban (szopós-felnőtt) kell kiszámítani. Helytelen elhullási mutatót össz—

állományra számítani.

l *

A javasolt elhullási mutatók nem "egészen pontosak, de legjobban meg- közelítik a valóságot. Több időszakra vonatkozóan ugyanazon módszerekkel végzett számítás esetén :a mutatók egymáshoz viszonyítása hű képet nyújt a gondozás terén elért eredményekről.

Felnőtt állománynál azért alkalmazható az átlagos állomány, mert itt az állatok elhullása viszonylag alacsony, ugyanakkor az állatforgalom jelen- tősebb. A szopósállománynál viszont nagyobb az elhullás, de jelentéktelen

az állomány forgalma. , *

*

Az állattenyésztési statisztika tárgyalt két mutatójával kapcsolatos kér- dések mutatják, hogy az állattenyésztési statisztika terén nehéz pontos, de ugyanakkor egyszerű és könnyen kezelhető statisztikai módszereket alkal- mazni. Az egyszerűség és pontosság harcának eldöntésénél mindig figye- lembe kell vennünk a mezőgazdasági üzemek fejlettségi fokát, a statisztikai káderek felkészültségét és a mutatók gyakorlati szükségességét. Annak el- döntése, hogy a pontosság lehető legjobb megközelítése érdekében mennyit engedjünk az egyszerűségből —— fenti körülmények figyelembevételével csak az érdekelt szervek közös megállapodása alapján dönthető el.

Ez a cikk a Központi Statisztikai Hivatal Mezőgazdasági főosztályá-

* nak állásfoglalását rögzíti —— az érdekelt szervekkel azonban végleges meg—

állapodás még nem jött létre. Ennélfogva a" cikk egyúttal vitaanyagul is szolgál a mezőgazdaságban dolgozó tervesek és statisztikusok számára, hogy többoldalú vélemény alapján lehessen rögzíteni az 1954. évtől kezdődő _ egységes statisztikai módszereket.