Az iparstatisztikai csoportosítások néhány kérdése

BÁCS GYÖRGY:

AZ IPARSTATISZTIKAI CSOPORTosíTAsoK NÉHÁNY KÉRDÉSE

' —— A* csoportosítások módszere az iparstatísztikában alapvető kérdés.

Az ipar összetételét, szerkezetét, belsö arányait sokoldalúan csak különféle csoportosítások segitségével tanulmányozhatjuk. Az ipari termelési folya—- matok sajátosságait,összefüggéseit, a társadalmi munkamegosztás sokféle problémáját csak csoportosítások segítségével elemezhetjük, és ismerhetjük

meg. — —

Bár a csoportosítás nagy jelentősége nem vitatott kérdés és a különféle csoportosítások tudományos szempontjai is általában tisztázottak, az utóbbi évek során mégis nem egyszer találkozhattunk olyan gyakorlattal (főként az ipar igazgatási szerveinél), amely a csoportosítások kérdésében a helyes tudományos szempontokat mellőzte. Az effajta gyakorlatot alátámasztó nézetek a felesleges viták mellett (például ágazati rendszerünk kidolgozásá—

nál is) sok hibára vezettek A kártékony központosítás talajából kinőtt——- igazgatási és ellenőrzési szempontokat előtérbe helyező -———— bürókratiküs szemlélet a legfontosabb csoportosításaink lényegét, közgazdasági értelmét is kezdte felhígit—ani, összekeverni.

E cikk keretében nem foglalkozhatunk az iparstatisztikai csoportosi—

tások valamennyi problémájával, csak azOkkal amelyek a mindennapi munkában a legtöbb gondot okozzák, s amelyeknek rendezése nélkül az iparstatisztikai munkát nem fejleszthetjük, tovább.

, Figyelembevéve, hogy a különféle csoportositásokkal az ipar reszletek ben való, sokoldalú tanulmányozásának feltételeit biztosítjuk, elsosorban a következő kérdéSekre kell Világos magyarázatot találnunk.

_, 1. Milyen ipari szervezet (vállalat, telep, műhely stb.) legyen portosítaSok alapegysége?

II. A szakmai ágazatok szerinti csoportosttasnal milyen kerdeseket

_ ési?

' ,;kell tisztáznunk?

III.. Az.iparon belül hogyan határoljuk el a gyáripartés a k1s1part? ,,

Vegyük sorra az egyes kérdéseket. . _ _ , ,

I

Az iparstatisztikában sokféle szempont szerinti c'soport0sítást alkaln'íaZ—

hatunk rendszerint azonban szakmai ágazat, igazgatási szervezet és terület"

szerint csoportosítjuk adatainkat.

BÁCS; ,AZ IPARS'I'ATISZTI'KAI CSOI'ORTOSITÁSOKRÓL gar,

, E csoportosításoknál elsösorban a számbavételi egység és megfigyelési egység kérdését kell tisztáznunk. A megfigyelési egység vizsgálódásunk_,_

céljától függően rendkívül változatos lehet. A számbavételi egység kivá—' lasztása azonban adott számviteli feltételektől; függ, mert vele szemben ', csak azt az,,egyetlen követelményt támasztjuk, hogy a szervezet olyan5 fokú önálló számvitellel rendelkeZzék, amely a szükséges adatokat szolgál;

tatni képes. Tehát a számbavételi egység kiválasztása szempontjából kötve vagyunk, a különféle ipari szervezetek között (műhely, üzem, ipartelep)

nem válogathatunk szabadon. '

A legfontosabb Csoportosításoknál azonban ettől a megkötöttségtől el kell tekintenünk. A számbavételi egység, mint ipari szervezet igen gyakran összetettebb annál, hogy szakmai ágazatok vagy terület szerinti csoporto—l sításnál a csoportosítás értelmének mindenben megfelelően helyesen jár-—

hassunk el. Ezért, amikor a csoportosítás alapjául szolgáló ipari szervezet helyes megválasztásáról van szó, nem a számbavételi egységet, hanem a csoportosítás céljára legalkalmasabb megfigyelési egységet kívánjuk meg—

határozni.

A megfigyelési egységnek mint szervezeti egységnek kiválasztásánál meg kell vizsgálnunk az ipari termelő szervezetek különböző fokozatait. El kell döntenünk azt a kérdést, hogy melyik szervezeti típus az, amelyik a különféle csoportosításoknál osztályozásra egyaránt alkalmas, s bár szerve—

zeteket osztályozunk, a szervezeti szempontokat az osztályozásnál milyen mértékben tarthatjuk szem előtt

Az ipari termelő szervezetek sorában az egyszerűbbtől az összetettebb felé haladva a következő Szervezeteket kell az osztályozásra legalkalmasabb egység kiválasztása céljából megvizsgálnunk: műhely, üzem (vagy gyár—

egység), ipartelep, iparvállalat, iparvállalatok különféle egyesülései.

A műhely, ha nem önállóan dolgozik, ha több műhelyből összetett szervezet része (bár részletező ismérvek szerint könnyen osztályozható lenne) az ipar ágazati csoportosításánál nem jöhet tekintetbe, mert nagyobb, ' összetettebb ipari szervezetekben a termelő műhelyek mellett kisegítő műhe- lyek is vannak, a termelő műhelyek pedig ismét alaptevékenységű és mel—

léktevékenységű műhelyekre oszlanak. Mindez rendkívül nagy nehézsége- ket okozhatna ott (például az ágazati osztályozásnál), ahol lényegében a termelő tevékenységet (éspedig az alaptevékenységet) kell osztályoznunk.

Minthogy a mellék- és kisegítő tevékenységet végző műhelyek az alaptevé- kenység érdekében működnek, több műhelyből összetett szervezet esetében a szervezet egészet kell az osztályozás tárgyának tekintenünk. (Egyébként az ipari termelés volumenének eddigi mérési módszere mellett —— ha a mérést műhelyenként végeznénk, akkor az ipari szervezeteken belüli ko—

operáció hullámzása következtében a vállalatok közötti kooperáció hullám—

zása miatt jelenleg is észlelhető kisebb—nagyobb torzulások többszörösükre fokozódhatnának. )

Azokban az esetekben, amikor a műhely önálló (rendelkezik adatszol- gáltatásra képes számvitellel is), megfelel a magasabb fokú szervezeteket (üzem, ipartelep vagy iparvállalat) jellemző ismérveknek. Tehát, ha ilyen

esetekben ténylegesen műhelyeket sorolunk is csoportokba, nem a műhely—

jeileg, hanem az üzem, ipartelep vagy iparvállalat jelleg a mérvadó. Az ipari szervezetek (a kisipart is beleszámítva) többségükben ilyenek, mégsem választhatjuk a műhelyt osztályozási alapegységül, mert összetettebb ipari:

szervezetek esetében erre alkalmatlanok.

'962 " * , BACS owner—

Az üzem (gyáregység) bár több műhelyből áll, ha összetettebb szerve— *

zet keretein belül részegységként működik, általában ugyanolyan elbírá—

lás alá esik, mint a műhely. Csak akkor tekinthetjük csoportosítási alap—

egységnek, ha egyben a magasabb fokú ipari szervezet jellegével is rendel- kezik. Egyes esetekben azonban, ha egészen kivételes gazdasági szempöntok indokolják (például valamely ipartelepi szervezeten belül, de gyáregység—

ként elkülönítve valamely fejlődés előtt álló ágazat már kialakulóban van) kivételt tehetünk. Ilyen esetben természetesen kivételes intézkedéseket is kell tennünk (elkülönített önálló számvitel megszervezése stb.).

Az ipartelep lehet egy műhely, több műhelyből álló üzem vagy több üzemből (gyáregységből) álló nagyobb szervezet. A gyáripari szervezetek alaptípusa az ipartelep. Legtöbb esetben megfelel az iparvállalatot is jel-—

lemző ismérveknek, amennyiben a legtöbb iparvállalat csak egy ipartelep——

pel rendelkezik. Ezekre (valamint a műhelyről e's üzemröl fent elmondot—

takra) tekintettel célszerűnek látszik az ipartelepet, illetve az ipartelep jel—

lemző vonásainak megfelelö műhelyeket, üzemeket tekinteni annak a leg-' kisebb szervezeti egységnek, (amely összetételét tekintve nem veszélyezteti sem. az ágazati sem a területi csoportok egyneműségenek és állandóságának követelményét.

Az ipartelep csoportosítási alapegységként való kiválasztása mellett szólnak (fentieket is figyelembe véve) a következő érvek:

1. az ipartelepek általában földrajzilag különálló szervezetek;

2. az ipartelepek többsége egyúttal iparvállalat is;

3. az alacsonyabblokú ipari szervezetek (üzem, műhely) földrajzi kü- lönállóság vagy egyéb okok miatti önállóság esetén azonosíthatók az ipar—

telep fogalmával;

4. a többtelepes iparvállalatok ipartelepei, ha önállóságuk nem is tel—

jes rendelkeznek olyan számvitellel amely a telepre vonatkozó adatokat

szolgáltatni képes; ki

5. az ipartelep főtevékenységét tekintve általában azonosítható vala—

mely gyártási ággal. Több gyártási ág esetén is csak kivételesen fordul elő, hogy a gyártási ágak jellegükben olyannyira eltérjenek egymástól, hogy közös jellemző vonásuk alapján például a szakmai egyneműséget nem le—

hetne megállapitani. (Aligha fordulhat elő, hogy valamely ipartelep szer!

számgépgyártásra és emellett bútorgyártásra is be lenne rendezkedve.) Ha mégis előfordulna ilyen eset, sor kerülne az üzemegységenkénti szét—

választásra. Erre is csak abban az esetben lenne szükség, ha mindkét üzem—

ág végtermékeket termel, és így mindkettő alaptevékenységű üzemnek számít. Vertikálisan szervezett üzemnél erre nem kerülhet sor, mert az egyik üzem melléktevékenységet folytat, a melléktevékenység pedig ipartelep esetében osztályozás tárgya önmagában nem lehet. Az ipartelepek ún. ki—

segítő (rezsi) üzemei' osztályozás szempontjából nem kerülhetnek szóba,

mert minden esetben függvényei az alaptevékenységnek, annak céljait szol-

gálják. Ezek szerint általában csak horizontális összetettségű (egynél több alaptevékenységű) ipartelep esetében lehet szó csoportosítás céljából üzem—

egységenkénti szétválasztásról.

6. Egyes vertikálisan szervezett nagy ipartelepek (ún. ipari kombiná—

tok) gyáregységei azonban szakmai szempontból önmagukban is oly nagy súllyal rendelkeznek (önálló számvitelük, sőt mellék— és segédüzemeik van—

nak), hogy külön—külön is ipartelepeknek tekinthetők. Ipartelepi jellemzőik

" AZ WARSTATISZTIKAI CSOPORTOSlTASOKRÓL - ' , 963

közül csupán a földrajzi különállóság hiányzik (például a Csepeli Vas— és Fémművek). Az ilyen, egy területen levő, de szervezetileg teljesen elkülö—

nített gyáregységeket szakmai különbözőség esetén külön—külön kell osz—

tályozni. * *

, Az ipartelepnek osztályozási alapegységként való kijelölése ellen tudo—*

mányos érvek nem szólnak, csupán tervellenőrzési' és szervezeti szem- pontok. Eddigi tervezési rendszerünkben a tervkötelezettség, nem ipar—

telepekre, hanem iparvállalatokra vonatkozott, s így a terv teljesítésének.

mérése is vállalati, szinten történt stb. Az ilyen ellenvetések, bár valóban gátolták az ipartelepi szinten történő osztályozás lehetőségét, nem elvi jelen—

tőségűek, csupán a bürokrácia számára jelentettek "Praktikus" előnyöket.

Az iparvállalat szervezetileg igen változatos lehet. Állhat egyetlen műhelyből de állhat'több, földrajzilag is különálló ipartelepből. Tehát több alaptevékenysége is lehet," amelyeket a szakmai egyneműség vagy a föld—

rajzi különállóság szempontjából külön—külön kell megfigyelnünk és osztá—

lyoznunk. Emellett a vállalati szervezet az állandóság követelményét 'sem_

biztosíthatja. A vállalat elsősorban jogi személy, 5 mint ilyen nem tárgyi, hanem csak eszmei jellegű szervezet. Mint ilyennek, fennállása kizárólag szervezési intézkedésektől függ (megszüntethető, összevonható, bontható, le'-tesíthető, bővíthető stb. anélkül, hogy az ipari termelő objektumok állo—

mányában bármiféle változást vonna maga után). A'vállalatnak ez a sajátos—

sága mindaz ágazati, mind a terület szerinti csoportosítás alapelveinek ellentmond, s ennélfogva az iparstatisztikai csoportosításoknál alapegység—

ként —— megnyugtató módon —— nem használhatjuk. A vállalati szervezet már olyan összetett lehet, hogy a szervezeti szempontokat következetesen nem tarthatjuk többé szem előtt, mert különben félrevezető adatokat kap—

hatunk. Például, ha az ipari dolgozók létszámának megállapítása céljából nem az ipartelepeket, hanem az iparvállalatokat csoportosítjuk, akkor több mint 30 000 fővel nagyobb munkáslétszámot mutatunk ki Buda—

pesten, mint amennyi ipartelepek szerint csoportosítva ténylegesen van. A többtelepes vállalatok egy részének ugyanis csak egy ipartelepe (vagy csak a vállalat székhelye) van Budapesten, ipartelepeik nagyrésze vidéken van (Selyemipari Vállalat, Ecetipari Vállalat stb.). Az iparvállalat olyan összetettségű szervezet, amely változékonysága mellett nem feltétle—

nül azonos valamely ingatlanjellegű objektummal. Tehát nagyobb, összetet—

tebb (több ipartelep hozzátartozása esetén) mint az a legkisebb szervezeti egység, amely iparstatisztikai csoportosítás szempontjából minden tekintet—

ben alkalmas.

Az iparvállalatok különféle egyesüléseí a vállalatnál még összetettebb szervezetek 5 mint ilyenek még kevésbé alkalmasak arra, hogy a csoporto—

sítás alapegységéül szolgáljanak. Bár az ipari minisztériumok törekedtek arra, hogy ,,tiszta" iparigazgatósági profilokat alakítsanak ki, ez azonban ágazati csoportosítás szempontjából mégsem volt elég tiszta ahhoz, hogy egy—egy trösztöt vagy iparigazgatóságot összeségében be lehetett volna sorolni valamelyik szakmai ágazatba. (Voltak ugyan kivételek: például szén-

bányászati trösztök, ezek alapján általánosítani, azonban hiba volna.) Egy-egy

egyesülési szervezethez az esetek többségében azonos szakmai ágazathoz . tartozó ipartelepek mellett más ágazathoz tartozó ipartelepek is tartoznak.

A kisebbségben levő, más ágazathoz sorolandó ipartelepek a tröszti vagy iparigazgatósági szervezeten belül (mint iparvállalaton vagy telepen belül a

9543 , * 7 ' ' .; ' _. "Ha?" _; ng rssácsriáxükar " ' *

geduzemek) segedvallalatoknak mmosulnek ugyan, de;ugyanaz a mag——

,gondolás, mint amit a; mellék— és segédűZem—i tevekenyseg, tekinteteben , üzemi, illetve ipartelepi vonatkozásbanb helyesnek tartottunk, ilyen nagy szervezetre nem lehet érvényes. Nem a nagy szervezetek, hanem a legkisebb:

, szervezetek alaptevékenységét kívánjuk osztályozni, mert egyébként egyes jelentékeny szakmai ágak, melyek nagy szerVezeten belül melléktevékeny—

'* ségnek minősülhetnek, az ágazati rendszerből egyszerűen kimaradnának

vagy csak megcsonkítva szerepelhetnének benne. (Például trösztönkénti * * csoportosítás esetén ez történne egy acélipari tröszthöz tartozó ércbánya, szénbánya, kokszolómű vagy erőmű esetében. így helytelen képet kapnánk az ércbányászat, szénbányászat, szénfeldolgozó vegyipar és villamosenergia?

termelés elnevezésű iparágakról, de az acéliparról is.) Terület szerinti csoportosítás céljára is teljesen alkalmatlanok az ilyen nagy szervezetek mert éppen a csoportosítás lényegét a területi különállóságot nem lehet, megállapítani.

' Az iparvállalatok egyesülései (egyesülés tröszt, iparigazgatóság) külö—

nösen érzékenyek a szervezeti változásokra. Tetszés szerint alakíthatók át más és újra más igazgatási vagy együttműködési szempontok szerint. Az iparvállalatoknál is sűrűbben vannak kitéve változásoknak. Ilyen változé—

konyságnak kitett szervezeteket a szervezeti csoportosításon kívül semmi—

féle más csoportositásnál nem lehet figyelembe venni. A szervezeti csopor—

tosítás pedig kizárólag csak ellenőrzési szempontból jöhet tekintetbe.

A fent elmondottak alapján arra a megállapításra kell jutnunk, hogy 'iparstatisztikai csoportosítások szempontjából az ipartelep az a szervezeti egység, amelyet a csoportosítás alapegységének kell választanunk. Egyrészt azért, mert ingatlan objektum jellegénél fogva szervezeti változásoknak ki- téve nincs, másrészt azért, mert az ipartelepeken (egyes kivételektől elte- kintve) általában egy alaptevékenység folyik Horizontálisan össztett ipar—_

telepeken is az egyes gyáregységek alaptevékenysége általában azonos ága—4 zathoz tartozik. Az ipartelepeknek, kevés kivételtől eltekintve, olyanfokú számvitelük van, amely a telepre vonatkozó adatokat szolgáltatni képes.

Nem zárná ki azt hogy továbbra is a vállalat legyen a számbavételi egység., mert a telepenkénti megfigyelés a vállalat részére semmi nehézséget nem okozna. Az ipari szervezetekben iparteleptől lefelé és felfelé vannak ugyan kivételek, a kivételes esetek többségében azonban az érintett szervezetek az iparteleppel azonos fogalom alá vonhatók. Mindezeknél fogva a rendszere—

sen alkalmazott csoportosítások optimális pontosságát, állandóságát, szak—, szerűségét, az egyes csoportok egyneműségét az ipartelepek osztályozása útján biztosíthatjuk.

ii.

Az ágazati rendszer kialakítása, az egyes ágazatok meghatározása sok vizsgálódást, sok szempont mérlegelését igénylő elemző munka. Azokat az ismérveket, amelyeknek segítségével az ágazati osztályozást helyesen hajt- hatjuk végre, csak többirányú vizsgálódás és több —— gyakran egymásnak ellentmondó —— szempont gondos mérlegelése alapján állapíthatjuk meg.

A következő kérdéseket kell elsősorban tisztáznunk:

a) az ágazati csoportosítás kizárólag statisztikai kérdés-e?

b) milyen gazdasági tartalommal kell rendelkezniök az egyes ágaza—

toknak, s ezt milyen ismérvek alapján kell meghatároznunk?

AZ IPARSTATISZTIKAI CSOPORTOSITASOKRÓL 965

c) milyen követelményeknek kell megfelelnie egy—egy ágazati cso- portnak?

d) az ágazati rendszernek mint egésznek, milyen tulajdonságokkal kell

rendelkeznie? '

Az ipar ágazati csoportosítása, az ágazatok meghatározása statisztikai feladat, közelebbről: a Központi Statisztikai Hivatal feladata. Bár az ága—, zati rendszert a népgazdasági tervek kidolgozásánál sem lehet nélkülözni, az ipari minisztériumok sem végezhetik munkájukat nélküle, kidolgozását mégis olyan független szervre kell bízni, mely érdektelen abban, hogy az ágazati rendszer, az egyes ágazatok tartalma milyen legyen. Az ágazati rendszer kialakításánál az egész népgazdaságot kell áttekinteni, s a szakmai csoportok nemzetközi összehasonlíthatóságát is szem előtt kell tartani.

Minden nem tudományos szempont érvényesülésének lehetőségét ki kell zárnunk, amely ellenkezne a szakmák különbözősége szerinti osztályozás elvével. Ezt a munkát csak az ipar igazgatásában közvetlenül nem érdekelt szerv végezheti tárgyilagosan.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ágazatok szerinti csoportositást ki—

zárólag csak ipargazdasági szakembereket érdeklő metodikai problémának kell tekintenünk. Az ágazati csoportosítás ennél sokkal több. Gazdaságpoli—

tikai érdekek szempontjából sem lehet közömbös az ágazati osztályozás rendszere olyan országban különösen, ahol az ipar tervszerű fejlesztése állami feladat. Az ágazati rendszerre szükség van a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, a nemzetközi munkamegosztás tervezésében és áttekintésében is: a tudományos vizsgálódás mellett mindennapos gyakorlati szerepe is van. Az ipar tervszerű fejlesztése elképzelhetetlen ágazati osztályozás, az egyes ágazatok összefüggésének ismerete nélkül. Ágazatonként kell dönte—

nünk a termelési kapacitások növeléséről, a termelés és fogyasztás terjedel—

méről, arányairól stb.

Ezek szerint az ágazati rendszer meghatározásánál nem csupán szű—

kebben értelmezett statisztikai szempontokat kell figyelembe vennünk, hanem széles értelemben vett ipargazdasági szempontokat is mérlegelnünk kell. Ezekben a részletkérdésekben nem egy esetben ellentétes szemponto—

kat kell a Központi Statisztikai Hivatalnak összeegyeztetnie úgy, hogy a szakmai különbözőség szerinti osztályozás elve csorbát ne szenvedjen.

Az ipar egyes ágazatait az egész ipar olyan részeinek kell tekintenünk, amelyek nem igazgatási, hanem jellegzetes szakmai vonásaiknál fogva ön—

magukban is azonos gazdasági tartalmú egészet alkotnak. Magukban kell foglalniok. (a szervezeti hovatartozástól függetlenül) az ipar valamennyi közös szakmai vonásokkal rendelkező termelő szervezetét.

A szakmákat megkülönböztető jellemző vonások a termelt iparcikkek, a gyártási technika, a feldolgozott nyersanyagok szerint igen változatosak lehetnek. Következésképpen az egyes ágazatok határait is más-más is—

mérvek alapján kell meghatároznunk. Egy vonásban azonban az összes ága—

zatoknak meg kell egyezniök. Abban, hogy a népgazdaság szempontjából minden ágazatnak, akár a fogyasztási igények kielégítése, akár az ipar adott területének tervbevett fejlesztése, akár technikai, akár munkamegosztási vagy más fontos ok miatt külön gazdasági jelentőséggel kell rendelkeznie.

Ágazati csoporton tehát az iparnak olyan szakmai szempontból ho- mogén részét kell értenünk, amelynek ágazati különállása gazdasági okokból fontos, amelybe tartozó kisebb termelő szervezetek, közös szakmai

4 Statisztikai Szemle

966 * , ; _ , BACS GYÖRGY

vonásaiknal fogva egyneműeknek tekintendők, és éppen közös vonásaik miatt különböznek egyéb ipari ágazatoktól. (Ezek szerint, ha például—fémé- feldolgozó ipartelepekkel, a faipari cikkekkel való ellátás folyamatosságának biztosítása céljából, közös igazgatás alá vonnak valamely fafeldolgozó ipartelepet, a fémfeldolgozást és fafeldolgozást jellemző vonások különbö—

zőségét nem hagyhatjuk figyelmen kívül, s a fafeldolgozó ipartelepet nem sorolhatjuk a fémfeldolgozó ipartelepekkel közös ágazatba anélkül, hogy

meg ne sértenénk az ágazati csoportosítás alapelveit.)

Az ágazatok csoportképző ismérveit többféle szempont szerint is meg- határozhatjuk. A szempontok, melyek alapján az ismérveket kiválasztjuk, nem saját önkényes elhatározásunktól, hanem az ipar meglevő, tényleges szerkezetétől függenek. Az ismérveket tehát az ipar részleteiben való tanulmányozása utján állapíthatjuk meg helyesen. Ismérvnek azokat a kö—

zös jellemző tulajdonságokat kell tekintenünk (ha előbb megállapítottuk az ágazati különállóság indokoltságát), amelyek az egyneműségét és a más ága—

zatokkal szembeni különállóságot jellemzik. ,

Az ismérvek megállapítására nem állíthatunk fel olyan szabályt, ame—

lyet vakon követhetünk. Legfeljebb az alkalmazható ismérvek fajtáit hatá- rozhatjuk meg.

Az ismérvek vonatkozhatnak:

1. a termelésben alkalmazott ,munkaeszközöknek, illetve a feldolgozás technikai folyamatának,

2. a feldolgozott nyersanyagoknak és

3. az előállított termékeknek különbözőségére.

Az ágazati rendszerben biztosítanunk kell az ágazatoknak (például na- gyobb vonalú áttekintés céljából) nagyobb csoportokba való összevonható—

ságát, illetve részletesebb elemzés céljából kisebb csoportokra való bontha—

_ tóságát. Az ismérvek egész skáláját kell felsorakoztatnunk, kezdve a ter—

melés specifikácioinak részletkérdéseitől egészen egy—egy iparcsoport meg—

határozásáig. A csoportok képzésénél arra kell törekednünk, hogy a na—

gfibb csoportot jellemző ismérvek a kisebb csoportokat is jellemezzék;

Ezek szerint felülről lefelé egyre szűkebb gazdasági tartalmat körülhatároló

ismérveket kell alkalmaznunk; emellett el kell kerülnünk azt a veszélyt, hogy egyik vagy másik ágazat a helytelenül megválasztott ismérvek követ—

keztében a többiben feloldódva eltünjék, és így látókörünkből kiessek. (Ez a veszély különösen vertikálisan szervezett nagyipari szervezetek hovatarto—

zásának elbírálásánál vezethet tévedésekre.) Vannak ágazatok, amelyek ága—

zati rendszerünkben jelenleg nem is szerepelnek,,mert az ipari szervezetek adottságai miatt statisztikailag nehezen figyelhetők meg (például a vas— és acélöntészet, a pamut— és gyapjúfonás vagy szövés — fonóipar, szövőipar ——

stb.). Nem mondhatunk azonban le véglegesen az ilyen, más ágazatokba szétszóródottan beolvadt szakmák megfigyeléséről.

_ Az egyneműség és a beolvadási veszély elhárításának követelményé—

ből egyenesen következik a harmadik: az állandóság követelménye. Bár vannak ,,időszerű" szempontok, de az időszerűségét nem értelmezhetjük úgy, hogy a pillanatnyi aktualitásnak megfelelően alakítjuk az ágazati cso—

portokat. (Az időszerűség szempontjait az ágazati rendszer rugalmassága, 'összevonhatósága, bonthatósága, új csoportok alakításának lehetősége biz—

tositja.) Az ágazati csoportoknak hosszú időn keresztül összehasonlíthatók—

nak kell lenniök. Az összehasőnlithatóságot csak az ágazati csoportok gaz—-

AZ IPARSTATISZTIKAI CSOPORTOSKTÁSOKRÓL * — 967

dasági tartalmának állandósága biztosíthatja. Az ágazati csoportok gazda—

sági tartalmának állandósága az ágazati rendszer legfontosabb követelmé—

nye. Az ipar fejlődéséről, időbeni Változásairól csak az összehasonlíthatóság elvének szigorú betartása mellett nyújthatunk a tényeknek megfelelő he- lyes képet. Az állandóság követelménye tehát nem valami konzervatív szemléletet tükröz, hanem ellenkezőleg, ennek révén válik lehetővé az új megkülönböztetése a régitől, a haladás lemérésc vagy az elmaradás megál—

lapitása. Az iparban világszerte rohamos a fejlődés. A technikai haladással, a termelés mind szélesebbkörű specifikálásával új ágazatok keletkezése, régiek elmaradása jár együtt. Az összehasonlíthatóság elvéhez való szigorú ragaszkodással éppen ezt, a fejlődés szempontjából egyik legfontosabb folyamatot mérhetjük le, és értékelhetjük helyesen.

Az ágazati rendszertől megkívánjük, hogy biztosítsa:

1. állandóságával hosszú időszakok (évtizedek) áttekintését;

2. a szakmai különbözőség tárgyilagos szemléletének elsőbbségét min—

den más szemponttal szemben;

* 3. az ágazatonkénti csoportosítás többféle lehetőségének rugalmas al- kalmazhatóságát (az ipar több szempontból való áttekinthetőségét).

Az ágazati rendszer felépítésére a 968. oldalon közölt sémát állíthatjuk

fel. ;

Ipari főcsoportok: a nehézipar, a könnyűipar és az élelmiszeripar (vagy más hasonló jellegű kategóriák). Ez az osztályozás, minden nagyvonalusága ellenére már bizonyos szakmai jelleget is meghatároz és az ágazatonkénti csoportosítás rendszerébe szorosan beletartozik. Az ipari főcsoportok ipar—

csoportok összevonása útján képezhetők.

Az iparcsoportok iparágakat összefoglaló, általánosítóbb ismérvek szerint meghatározott kategóriák. (Képzésük, ellentétben az ipari főcsopor—

tokkal, nem. iparágak összevonása útján történik, hanem fordítva: az ipar—

csoportokat kell —— ha kell ——iparágakra bontani.) Az iparcsoport tartalmá—

nak meghatározásánál főként a feldolgozott nyersanyagok különbözősége, részben a feldolgozás technikai különbözősége, határesetekben pedig az elő—

állított termékek rendeltetésének különbözősége a mérvadó. Az iparcsoport nem származtatott csoport, hanem az ágazati csoportosítás gerince, leg—

fontosabb alkotó eleme. '

Az iparágak az iparcsoportokat részletező kisebb csoportok. Tartal—

mük meghatározását már részletezőbb ismérvek alapján kell elvégeznünk.

Az iparágak meghatározásánál nem elég csak a feldolgozott nyersanyagok és a feldolgozás technikai különbözőségét meghatározó ismérvek szerint cso——

portosítani, hanem az előállított termékek rendeltetésbeli különbségét jel—

lemző ismérveket is figyelembe kell vennünk. Mindhárom ismérv szerint mérlegelnünk kell, mert különben abba a hibába eshetünk, hogy valamely gyártási ágat iparággá léptetünk elő indokolatlanul, holott sem terjedelme, sem egyéb fontos gazdasági szempont miatt erre nincs szükség. Például 1949. évben a gépipar iparcsoporton belül csavargyártás elnevezésű ipar—

ágat létesítettünk, holott ez a gyártási ág nem is a gépiparba, hanem a tö—

megcikkiparba tartozik. (Itt a termékek rendeltetésének ismérvet alkal—

maztuk egyoldalúan.)

Tehát az iparágak meghatározásánál figyelembe kell vennünk azokat az ismérveket is, amelyek az adott iparágat magában foglaló iparcsoportot jellemzik. (Például, ha a cipőt gyártó ipartelepeket nagy Számukra és a ci—

4!!!

pőgyártás gazdasági jelentőségére tekintettel külön iparágként kellnyilván—

tartanunk, s a cipő rendeltetését mechanikusan azonosítjuk a ruházkodáSik céllal (a ruházat ismérveivel), akkor a cipőipart mint iparágat a ruházati ipar íparcsoportba fogjuk sorolni, holott ha a feldolgozott nyersanyagot, a

Ipar

* W,

!

Ipari fő csoportok

Nehézipar **"

Élelmiszeripar *"

Iparesoportok

N...__ 1 ...—

Iparágak ""M" '_A úm-," M _,_—._M

,___,.Wi._______r_,,,_, mmm." _. 77 2 __

r, _ 1 ,,,,,,

_a_ M_M_____ _, _ A 7 . 3 __

— — 2 _,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,

W " _"W"**""" " *" *" ————— stb. "—

——— 3 M M __ ___—

,,___ stb.

; Gyártási ágak

—— 1

! —__— ,_r % __" "_

" 2

3

1 ————— r stb

L ,A,___ "___,,,,,,,,,,,

bőrt is figyelembevesszük, akkor az iparágat inkább a bőripar elneVezésű íparcsoportba soroltuk volna. Ez a következőkben a ruházati ipar és bőripar — iparcsoportok gazdasági tartalmának is felülvizsgálatára vezetett volnafs az

előbbi iparcsoportot inkább textilkonfekció, az utóbbit pedig bőr— és bőrfel—

dolgozó iparnak neveztük volna. A cipőipar egyébként a bőrfeldolgozáson

AZ IPABSTATISZTI'KAI CSOPORTOSITASOKRÓL

969

belül csak gyártási ág, és ilyen elnevezésű iparágba a bőrfeldolgozás egyéb ágai nem férnek bele. Igy kimaradna a műszaki bőrcikkek, a bőrdiszműáru, a mezőgazdasági bőráru gyártása. Ezeknek iparági besorolása külön gondot okozna, s végeredményben a bőr— és bőrfeldolgozó ipar ágazati rendsze—

rünkben mint szakma szétszóródnék.) Ha az iparcsoportokat meghatározó ismérveket az iparágak meghatározásánál nem mérlegeljük újra, fenti pél—

dához hasonló, kétes helyességű ágazatokat fogunk létesíteni. Ezeknek pe—

dig egyoldalúságuk miatt nem sok gazdasági értelmük van.

Az iparágak képzésénél gondot kell fordítanunk az iparágak egymásra—

utaltságára, az iparágak közötti szükséges kooperációra. Az anyaggyártó és feldolgozó ágazatokat célszerű közös iparcsoportba foglalni, mert egyéb—

ként vagy túl sok iparcsoportunk, vagy túl sok vegyes tartalmú és így na- gyon keveset vagy semmit sem mondó iparcsoportunk lesz. Például a kő—

olaj kitermelést és a kőolajfeldolgozást mint iparágakat más—más iparoso- portban (bányászat és vegyipar) tartjuk nyilván, holott szakmai szempont—

ból sokkal logikusabb lenne' mindkettőt a kőolajipar elnevezésű iparcso—

portba sorolni. (Ilyen iparcsoportunk nincs.)

Gyártási ágakat ilyen elnevezéssel az ágazati rendszerben jelenleg nem tartunk nyilván (kivételes esetben iparágkéntl) az iparágak helyes meg—

határozásánál azonban nem nélkülözhetjük a gyártási ágak ismeretét. Az ipartelepek besorolásánál, alaptevékenységük megállapításánál meg. éppen elengedhetetlen a gyártási ágak ismerete. Bár a gyártási ágakat a legtöbb esetben meghatározzák maguk az előállított termékek, a termékeket azon—

ban mégsem azonosithatjuk minden esetben a gyártási ágakkal, mert eset—

leg helytelenül állapitanánk meg az ipartelep alaptevékenységét. Olyan esetben, amikor a termékek alapján határozott biztonsággal nem osztá- lyozhatunk, tovább kell folytatni vizsgálódásunkat (esetleg még a hely—

szinen is).

Az ipar fejlődése, a specializálódás, a nagyobb arányú munkamegosz—

tás, a technika fejlődése következtében egyes gyártási ágakból iparágak, iparágakbol iparcsoportok fejlődhetnek. Az ilyen tendenciát idejében ész—

lelnünk kell, s ágazati rendszerünkbe a megfelelő új ágazati csoportot (pél—

dául atomenergiaterm'elés) fel kell vennünk. Az 1954. évi, a gyártási ágakra is kiterjedő adatgyűjtések alapján mintegy 300 fontosabb gyártási ágat kü- lönböztettünk meg, amelyeknek bármelyike iparággá fejlődhet. Az ágazati csoportosítás keretébe —— véleményünk szerint —— a gyártási ágak megfigye—

lése is beletartozik, mert a gyártási ágak ismerete nélkül sem magát az ága—

zati rendszert szakszerűen felépiteni, sem az osztályozás tárgyát alkotó ter- melőszervezeteket ágazati csoportokba besorolni nem lehet.

Ágazati rendszerünk az elmúlt évek folyamán gyakran változott. Né—

hány esetben olyan iparágakat képeztünk, amelyek igen rövid életűeknek bizonyultak. Ilyen iparágak voltak például a nehéziparban nyilvántartott ,,könnyűvegyipar" a faiparban külön-külön nyilvántartott fűrészipar és

*lemezípar vagy a bútoripar és a hajlított bútoripar iparágak stb. Ezzel szemben egyes iparágak (például mezőgazdasági gépgyártás) külön nyilván—

tartását egyideig elhagytuk. Az iparágak tartalmának szűkítése, az ipar na—

gyobb részletezése alapjában véve nem lett volna hiba, ha az ipari szer—

vezetek besorolásánál nem engedtünk volna több/teret az ipar szervezeti

!

1 1946 előtt az iparsiatisziika 14 ,,ípari főcsoport"—ban több mint 200 gyártási ágat tartott nyilván

"ipari alcsoportok" címén.

970 ' - ' ; aAcs GYÖRGY

— (igazgatási) szempontjainak, mint amennyit az egyneműség követelménye—

megengedhetett. ' ' '

Gyakran valamely igazgatási szervezetet, a rövidlejáratú tervek ,,cím—

zett jellé-g" elvét helyezve előtérbe, az ágazattal azonosítottunk (például a ,,szinesfémipar" elnevezésű iparág is ilyen okból létezett egy ideig).

Az adatokat az ágazati csoportositást háttérbe szorítva, főként szerve—

zeti csoportosításban tartottuk nyilván. Az iparstatisztikai munkában ez a szemlélet volt az uralkodó, s igy az iparstatisztika nagyobb részében elleni- órzés (általában tervellenőrzés) jellegűvé vált. Kétségtelen, hogy az ipari szervezetek vezetői mindennapi munkájukban nem nélkülözhetik a statisz—

tika ellenőrző tevékenységét, kétségtelen továbbá, hogy a statisztikának a tervteljesítés ellenőrzése és az ehhez szükséges szervezet szerinti csoporto—

sítás nagyon fontos feladata volt, de nem kevésbé lett volna fontos az ágazati csoportosítás sem. Ellenőrzési szempontok kedvéért tovább nem áldozhatjuk fel az ágazati csoportosítás alapelveit. A jelenlegi ipari szervezet mai hely—

zetünkben lényeges változásokon mehet keresztül, s mi hasznát vesszük majd akkor a szervezet szerint csoportosított adatoknak, ha a mai szerveze- tek már nem is léteznek?

Az iparág fogalmával gyakran felcseréltük az iparigazgatóság fogalmát, azaz a tudományos közgazdasági kategóriát egy tetszés szerint változ- tatható igazgatási szervezeti formával. így fordulhatott elő, hogy egyes iparágak, bár elméletileg helyes tartalommal rendelkeznek, a gyakorlatban oda nem tartozó elemeket is magukban foglalnak. Például a vízüveggyártó vállalat helytelenül a könnyűfémkohászatban, a Műanyag— és Töltőtollgyár a vas— és fémiparban van nyilvántartva.

Az ipari minisztériumok nem egyszer foglaltak állást amellett, hogy az iparág és az iparági igazgatóság között ne tegyünk ágazati csoportosítás szempontjából különbséget, s az igazgatósági szervezetet teljes egészében azonositsuk valamely iparággal. Az érvelés legtöbbször az volt, hogy az iparági igazgatóság alá tartozó vállalatok közül csak egy-kettő nem tartozik az iparágba, s emiatt nem érdemes az összesített adatokat két— vagy három-

felé bontani. Az ilyen érvelés nem fogadható el, mert az ágazatok állandó—

ságát, az összehasonlíthatóság elvét adjuk fel ezzel. Ilyen esetek miatt a multban nem egyszer kellett "visszamenőleg" is átdolgozni adatainkat, hogy úgy—ahogy összehasonlithatókká tegyük. Eközben esetleg eredetileg helyes besorolás alapján csoportosított adatainkat a szervezeti sZemlélet kedvéért el is ronthattuk.

Az ágazati csoportosítás tekintetében következeteseknek' kell lennünk.

A szervezeti formák sűrűn változhatnak (mint ahogy változnak is), s a szer—- vezet szerint csoportosított adatok összehasonlíthatatlanná válnak. Csak az ágazati csoportosítás biztosíthatja az összehasonlíthatóságot, ezért az ága—

zatok tartalmán, a besorolás elvein változtatnunk nem szabad. Igaz, hogy

ma még nem is létező iparágak fejlődhetnek ki és meglevők elsorvadhat—

nak, ipartelepek létesíthetők és megszüntethetők, de üzembe lépésüktől a megszűnésükig nem változnak. (Ritka az olyan profilváltozás, mely az ipar—

ági hovatartOZást is érintené. Ebben a ritka esetben az ipartelepet meg—

szűntnek tekintjük.) Különféle felügyeleti szervek között vagy a vállalati szervezeteken belül ellenben gyakran cserélhetnek gazdát.

' Iparági rendszerünkben egyes iparcsoportok és iparágak nem követke—

zetesen mérlegelt ismérvek alapján, hanem ötletszerűen vannak meghatá-

AZ IPARSTATISZTIKAL CSOPORTOSXTASOKRÓL 971 —

rozva. Elnevezésük sem mindig szerencsés. Például a vaskohászat elnevezés sem kifejező, mert a kohóüzemekkel kombinált acelhengerműveink alap—

tevékenysége nem főként a kohászat, hanem a hengerelt acél gyártása.

Szerencsésebb lett volna az acélipar elnevezés használata. Külön ipar— _, csoportként tartjuk nyilván a háziipa'rt, jóllehet ez.nem is szakmai ágazat, hanem a gyáripar vagy a kisipar fogalmához hasonló kategória. Külön helyi ipari használatra vegyesipar elnevezésű iparcsoportot is létesítettünk.

(Éppen a vegyesség bizonyítja, hogy ez nem ágazat.) Ezeket a hibákat mi—

előbb ki kell javítanunk.

III.

A gyáripar, kisipar (esetleg középipar) szerinti osztályozás, bár nem valamely szakmát (ágazatot) jelöl —— véleményünk szerint —— némiképpen

kapcsolódik az ágazati csoportosítás rendszeréhez. Az ágazati csoportosítást ezeken a kategóriákon belül kell elvégeznünk és fordítva, ágazatokat ezekre a kategóriákra kell felosztanunk. Ezek a kategóriák ugyanis szakmai szem—

pontból is (szakmán belül) lényeges különbséget jelentenek. Az egyes ága- zatok fenti kategóriák szerinti részeinek gazdasági tartalma és jelentősége is más és más. Az ágazati csoportosítás ilyen kombinációja alapján láthat—

juk világosan, hogy egy—egy ágazaton belül egy időben kis kézműipari mű—

helyek, fejlettebb, de még gyári jelleggel nem bíró üzemek és a modern technika minden eszközét alkalmazó hatalmas méretű gyárak működnek—e.

A kézműiparból a modern nagyiparrá fejlődés folyamatát legegyszerűbben ilyen csoportosítás segitségével tekinthetjük át. (Véleményünk szerint a statisztikának —-— *megfelelő csoportosításban —— a gazdaságtörténeti kuta—

tások számára is kell adatokat szolgáltatnia.)

Nem szándékozunk e cikkben kísérletet tenni ezeknek a kategóriáknak pontos meghatározására, mégis szükségesnek tartjuk nagyjából körvona—

lazni, hogy ezek a bizonyos nagyságrendet (vagy technikai felszereltséget) kifejező kategóriák, milyen jelentékeny és fontos minőségi különbségekkel rendelkeznek.

A kisipar jellegzetességének valamilyen egyéni szakmát gyakorló ipa—

ros termelő tevékenységét tekintjük. A termelő munkát nagyrészt kézi erő—

vel, kézi szerszámokkal végzik. A munkamegosztás egyszerű, ennélfogva a termelés szervezettsége is kezdetleges. Nem a tömeggyártás, hanem a ter- mékek egyedi előállítása jellemző. A termelési profil oly egyszerű, hogy tel—

jesen előtérbe lép az egyéni szakma (a pék, a cipész, asztalos stb.) jelleg—

zetessége. Éppen ezekből az egyéni szakmákból fejlődtek ki a gyártási ágak, iparágak stb. Ezeket a kisipari műhelyeket tekinthetjük a szakmai osztályo—

zás elemi sejtjeinek. Ezért nem lehetnek szakmai osztályozás tárgyai pél—

dául kizárólag az előállított termékek, hanem azok a legkisebb ipari szerve—

zetek (kismarban a műhelyek, gyáriparban az ipartelepek), amelyeknek alaptevékenységét lényegében az egyéni szakmák határozzák meg.

A gyáriparm a tömeggyártás, a gépi technika alkalmazása a jellemző.

A termelő munka elvégzéséhez több egyéni szakma együttműködése szük—

séges. Gyáron belül a munkamegosztás bonyolult, magasfokú szervezettsé—

get igényel. '

A középipar (bár ezt a kategóriát jelenleg nem alkalmazzuk) fontos át—

meneti kategória. Átmenetet alkot a kisipar és a gyáripar között. A kézi szerszámok (kézierő) alkalmazása mellett itt jelentős szerep jut a gépi tech—

" 972 BÁCS: Az IPARSTA'I'ISZTIKAI CSOPORTOSITASOKBÓL nikaíalkalmazásának is. *Bizonyosfok'ú munkamegosztás is érvényre jut, _' egy-két egyéni szakma együttműködéSef is szükséges, azonban a szervezet általában csak egy műhelyből áll, segéd— vagy kisegítő műhelyekre nincsen . szükség, így alaptevékenység mellett melléktevékenységről szó sem lehet.

A munka szervezettségét, az alkalmazott munkaeszközök közötti különbségeket általában tükröző, a termelő kapacitást jellemző ismérvek szerint csoportosított szervezeteknek ez a nyilvántartása úgy gondoljuk ——- bár más jellegű csoportosításnak tekintjük —— az ágazati csoportosítás kér- dései közé vonható. Statisztikai elemzésnél az ilyen irányú vizsgálódás az illető ágazatot jellemző vonásokat csak gazdagíthatja, elmélyitheti.

A gyáripar, középipar és kisipar fogalma a magyar iparstatisztikai gya—

korlatban jelenleg nincs pontosan meghatározva. Csoportosításainkban eze-—

ket a kategóriákat jelenleg következetesen nem alkalmazzuk, mert a szer—

vezeti csoportosítást helyeztük előtérbe.

így-fordulhatott elő, hogy a kisipar jelentékeny részét, minthogy egyes műhelyeket válllalati keretbe vontak össze, és az így létesített vállalatokat minisztériumi irányítás alá rendelték, évek óta a gyáriparban tartjuk nyilván, mert egyrészt a vállalat volt az osztályozási egység, másrészt a vállalati létszám nagyságát tekintettük a gyáripart és a kisipart meg—

különböztető fő ismérvnek. Ennek az elvnek az alapján a nagy—

létszámú vállalatokká szervezett sütőipari, szikvizipari üzemeket és gyümölcsszeszfőzdéket a gyáriparba sorolták annak ellenére, hogy telepeik tipikusan kisipari jellege megmaradt. Ez a szemlélet egyéb hibáknak is forrása volt. így például a kisipari szövetkezeteket minden válogatás nélkül a kisiparban tartottuk nyilván, holott tömeggyártásra való berendezkedésüknél, szervezettségüknél, gépi felszereltségüknél fogva jelentős részüket a gyáriparba vagy legalább is a középiparba kellene so- rolni. A középipar kategóriáját (melyet a múltban alkalmazott a magyar iparstatisztika) figyelmen kívül hagytuk, így az átmeneti szervezetek osztá-—

lyozásánál nem is járhattunk el helyesen. A gyáripar és a kisipar elkülöníté—

sét mechanikusan ve'geztük. Ha egy vállalat szervezetileg valamely ipari mi- nisztériumhoz vagy a megyei tanácshoz tartozott (az ún. minisztériumi és' helyiparba), minden tovabbi vizsgálódás nélkül a gyáriparba soroltuk, a ma—

gániparosokat és az OKISZ kötelékébe tartozó szövetkezeteket pedig a kis—

iparba. A kisiparon belül azonban tettünk megkülönböztetést a tulajdon—

forma alapján, de úgy, hogy ,,összes kisipar" csoportot nem mutattunk ki, hanem a szövetkezeteket a szocialista ipar egyik szektoraként ,,szövetkezeti ipar'c—ként tartottuk nyilván. így fonódtak össze az ágazati, szervezeti és tulajdonforma egyébként helyes és szükséges csoportjai egy kevert tartalmú

rendszerben. ' _

Cikkünkben a csoportosítások jelenlegi hibáit kívántuk megvilágítani és egyúttal ,a csoportosítások körüli vitákat a helyes mederbe terelni. Úgy gon— '

doljuk, hogy a csoportosítások kérdésének tisztázása az iparstatisztika előtt