Az ipar ágazati rendszere

SZEMLE

Az ipar ágazati rendszere

A Központi Statisztikai Hivatal az ipari adatokat ágazati részletességgel közli. A Hivatal azonban nem adott ki és belső használatra sem készített olyan jegyzéket, amely az egyes ágakba tartozó tevékeny—

ségek közelebbi megjelölését tartalmazza.

Éppen ezért az adatok használhatóságát megnehezíti az a körülmény, hogy az ágazatok belső tartalmát a számadatok—

kal foglalkozók nem ismerik. Az ipar-

ágak elnevezése emellett sokszor félre—

vezető, mert az elnevezés és a belső tar—

talom között nagyon felületes kapcsolat van. Utóbbira példa a ,,Vaskohászat", amely a vaskohászaton kívül magában foglalja az ötvözést, hengerelést, kovácso—

lást, öntést stb. Az olyan világosnak és egyértelműnek látszó esetekben is, mint a bányászat iparágai, a mi jegyzékeink alapján nem lehet 'megállapítani, hogy hová tartozik például a tőzegfejtés, .az ásványolaj— és földgázkutatás, az olaj- vezetékek üzemeltetése, a homokbányá—

szat, a bányáknál végzett kőfaragás, az ásványőrlés stb. E bizonytalanság meg—

szüntetése végett szükség van olyan jegy—

zék elkészítésére, mely a tényleges álla—

potnak megfelelően tartalmazza azt, hogy az egyes ágakba milyen technikai tevékenység, illetve milyen termékfajták termelése vagy anyagfajták feldolgozása tartozik, A bányászat és a kohászat jegy- zéke körülbelül a következőket tartal—

mazná:

Bányászat S::üilninmísznl, Feketeszón, nil bányászata.

lsvánuolaj— (is iiililglízluinnás:nl. Ásványolaj és löldgz'n kutatása—, kitermelő-Se. olaj— és földgázveze—

le'—kek üzeii'ielletése.

Tőzeg/Inínudsznl. Tőz 'fl'ejlós. tözegásás, l'asörrrbdmmszul. VHM'H' (ls mangánwórr szálla

Haurillwímnísml. ,

.S':im'x)'l"nwl_— (in-find." bányászata. ()lom, réz és egyéb szineslómekei tartalmazó ércek bányászata.

hányá- l)?)TnHSZ'ÖH és lig—

[(ő—, kavics— és Izunu;Irlnínuzisruí. Épitési kövek lejtése. homok— és knv' 'skil'ernwlt's

Ásvánubányászul. Feslekiöld, gipsz és vegyi fel—

dolgozás telj—ára szolgáló egyéb ;i 'anyok kiter—

irl—elése.

Kohászat

l'uslmhúszall V'skohászazl: nyersvas előállítása va ércből; acélgyártás: ötvözött és ötvözetlen nyers—

aieelrok gyártása. (elektro—, martin— stb. eljárással).

hengerelós, kovácsolás, sajtolás ú 'ui előállított rudak, huzalok, lemeze L övek, vasúti sinek stl) gyártása; vas- és arélön

K(innui'ifűmlcohásrai. '1' i'földgyártás; alumínium—

"ll; hengerelt, sajtolt, húzott alumínium fél—

(ul pl'ormák), kiönnyi'il'ómiitvözelek és öntvenyek gyar

Színesíc'mkoh Rez, horgany. nikkel, ólom.

(m és egyéb szines, nemes és nem nemes fémeket tartalmazó értek és hulladékok k'UhűlSZilltl, olvasz- tása, finomítása ötvözóse; e fémek hengerelesc.

Siaijtolása, hú? a), öniióse alapformákká (rúd. hu zal, lemez, eso, szalag, öntvény), ttöi*i't)öti'özet()k

gyártása. i

—

Abban az esetben, ha ilyen jegyzéket a vállalatok tényleges besorolása és tény—

leges termelése alapján elkészitenénk, kérdés, hogy megállja-e ez a jegyzék a

helyét a nyilvánosság kritikájával szem-

ben? Arról van szó, hogy bizonyos irány—

elvek tisztázatlansága vagy mellőzése, a besorolás alapjául szolgáló három ismérv

—— a) a gyártási technológia, b) a termék rendeltetése, c) a felhasznált alapanya—

gok — közötti választás szabad lehető—

sége és a besorolás helyes elvégzéséhez szükséges adminisztratív jellegű feltéte—

lek hiánya miatt jelenlegi rendszerünkön Jelül is ellentmondások lehetnek.

A három ismérv alkalmazásával kap—

csolatban megemlítem F. Fedorov: Az iparágak osztályozásának kérdései című vitaeikkét.1 A cikkíró bírálja a jelenlegi szovjet iparági rendszert, és számos pél—

dát hoz arra a bizonytalanságra, melyet a három szempont változó alkalmazása okozott.

lhásd: Veszlnik Sztaliszliki 1455. évi '2. sz.

erk—341 nm.

Az alábbi példák arra mutatnak, hogy bizonyos zavar nálunk is fennáll.

Az emlitett részletező jegyzék elkészí- tése esetében például a ,,Vegyesipar" el—

nevezésű iparágnál azt kellene közöl—

nünk, hogy ide tartozik:

a műszaki tam—uk gyári-isa.

a i'agöngyölegxzk gyúl—lá. _ a gyufagyártás,

a' sportszcrek gyártása.

n pairafaifeldiol—gozóipar.

az iskolabútomk gyártása.

;] korsigyáriás.

a vegyi al-ágyújt'ó gyárlása.

Nagyon nehéz volna megindokolni,

hogy az iskolabútor előállítása miért nem

a bútoriparba, a kocsi miért nem a köz—

lekedés1 eszközökhöz (a Kölcsönös Gazda- sági Segitség Tanácsának és az Egyesült Nemzetek Szervezetének jegyzékei, vala—

mint a régi magyar iparstatisztika szerint

is így van) és a vegyi alágyújtó gyár—

tása miért éppen a faiparba és nem a háztartási vegyiparba tartozik. Nyilván—

való, hogy az iskolabútor gyártása ——

alapanyagánál, gyártási technológiájánál és a termék rendeltetésénél fogva is ——

sokkal közelebb áll a bútoriparhoz, mint a vegyest'aipar bármelyik ágához. Nem

kétséges az sem, hogy a kocsigyártás, a kocsi jármű jellegénél fogva, ,így rendel—

tetés és gyártási technológia szerint sem azonosítható a gyufagyártás, parafafel—

dolgozás stb. ágakkal, alapanyaga szerint pedig akár a bútoriparba vagy a fatelítő iparba is tartozhatna, A vegyi alágyújtó besorolása teljesen önkényesnek látszik.

Nem lehet egykönnyen tudomásul Venni azt sem, hogy a brikettgyártás a bányászatba, a földgázkitermelés a vegy—

iparba, a szerves trágya gyártása az épitőanyagiparba. a tőzegbányászat az építőanyagiparba. a szappan, kozmetikai rés háztartási vegyi cikkek, valamint az ipari olajok gyártása az élelmiszeriparba tartozik stb. Megjegyzendő, hogy az em—

lített esetekben ún. tiszta termelési ke—

resztmetszetű vállalatokról van szó. tehát a megfelelő helyre Való besorolásnál nem lehetnek kételyek.

Az anyag igen nagy teriedelme miatt nem volt lehetőség valamennyi iparág átvizsgálására. de nagyon valószínű, hogy igen sok. a felsoroltakhoz hasonló eset—

tel kell számolnunk. Az elmondottak alaoián feltétlenül szükség van ágazati rendszerünk általános felülvizsgálatára.

Továbbiakban a csoportosítás módsze—

reivel két részben foglalkozom:

1. a vállalatok osztályozása szerint,

2. az iparágak osztályozása iparcsopor—

tok szerint. '

A két feladatot azért választom külön, mert — véleményem szerint _az első esetben a vállalatok iparágak szerinti osztályozásánál az iparág meghatározását mindig az adott vállalatok hasonlósága, illetve különbözősége dönti el, és a meg—

oldás —— néhány határeset mérlegelhető—

sége nem ide tartozik —— csak egyféle lehet. Ezzel szemben a második esetben, az iparágak iparcsoportonkénti osztályo—

zásánál, az iparcsoportokat az iparnak mint egésznek valamilyen szempontból való vizsgálatának célja határozza meg;

a megoldás a célnak megfelelően többféle

lehet. Például a gabonaőrléssel foglal—

kozó malmok vitathatatlanul, egyértel—

műen a malomiparba tartoznak. A ma—

lomipart azonban a termék rendeltetése szerint az élelmiszeriparba. elkészültségi fok szerint az A vagy B csoportba, anyag—

forrás szerint a mezőgazdasági (terméke—

ket feldolgozó) iparba kell sorolni, vagy gyártási technológia szerint össze lehet vonni például a paprikaőrlő malmokkal, vagy különválasztani tölük, attól függően, hogy az adatok elemzése a technológiai ágak mennyire összevont vagy részletes formáját teszi szükségessé.

iparágak

1. Vállalatok osztályozása iparágak szerint

Az iparágaknak mint legkisebb ágazati egységnek kiválasztását nem lehet füg- getleníteni az ország iparának valóság—

ban meglevő sajátos technikai és gazda—

sági—földrajzi tagozódásától. Az ipari ter—

melés ágai számos, különféle szükség- szerű gazdasági és technikai követelmény függvényeként alakultak ki, E bonyolult folyamatok következtében létrejött ágak olyanok, hogy közülük egyesekre a ter—

mékek egyneműsége, másokra a gyártási technológia, vagy a felhasznált alap—

anyag azonossága, vagy esetleg egészen más ismérv jellemző, Az osztályozás elvi alapját képező három ismérv az ágakban felismerhető ugyan de közülük egynek kiválasztása és valamennvi ágra való általánosítása nem mindig lehetséges.

SZEMLE

379

Előfordul például, hogy éppen a gyártási eljárás azonossága az, ami akadályozza a felhasznált anyag szerinti csoportosítást (például a textilipar ágainál), vagy a be- számolási egységek túlságosan vegyes termékfajtái miatt egyik ismérv sem al—

kalmazható. A textiliparban, ha ugyan—

azon a gépi berendezésen gyapjú— és pa- muttextiliákat is vagy pamut- és selyem- szövetet is gyártanak, a felhasznált alap—

anyag ismérve alapján alkotott ágak (Pamutipar—Gyapjúipar—Selyemipar) tar—

talmát semmiféle módszerrel nem lehet az átfedésektől megtisztítani, A vegyes termékfajtákra példa, amikor a ,,Kő-

bányászat"—ba vagy az ,,Asványbányá—

szat"—ba sorolt ugyanaz a vállalat építési kövek és vegyi ásványok bányászatával _ egyaránt foglalkozik, s emellett az építési kövek faragását, valamint a vegyi ásvá—

nyok őrlését is végzi, Az ilyenfajta ipar—

ágaknak —- példánkban külön ,,Kőbányá—

szat" és külön ,,Ásványbányászat" ipar—

ágnak —, minthogy a valóságban önál—

lóan nem léteznek, nincs értelmük. Az

iparágaknak, mint legkisebb egységeknek

képzésénél tehát a probléma nem az,

hogy a három ismérv közül melyik az egyedüli, amelyet általános érvénnyel kell alkalmazni, mert ezen az úton az elmélet elkerülhetetlenül összeütközésbe kerül a tényekkel, A kérdés az, hogy melyek azok a legkisebb csoportok, ame—

lyekbe valamennyi vagy valamely szem- pontból egynemű vállalatok még besorol- hatók. A technológiai ágak szerinti osz- tályozásnál például a kémiai és mecha—

nikai technológia két fő csoportjától kezdve a legapróbb gyártási műveletekig igen széles skálája volna a csoporthatá—

rok kiválasztásának, ha ennek nem szab—

na határt a statisztika számára elfogad—

ható legkisebb, de még önálló elszámo—

lásra képes termelési egység, mint alsó határvonal. Erre később még visszatérek.

A csoporthatárok kiválasztásánál vitás az egyszerű és az összetett vállalatok

(kombinátok) kérdése. Vegyük példának

az öntödéket. Egyrészt számos olyan vál—

lalatunk van, mely kizárólag öntéssel foglalkozik. másrészt különféle kombiná—

tokon belül

vállalati üzemrészek termelnek. Az első esetben az öntészet önálló ,,iparág", a második esetben egy iparágnak — pél—

(lául a vaskohaszatnak —— egyik ,,gyártási jelentékeny öntödék, mint,

ága". A kétségtelenül fennálló viszony—

lagosság miatt nem volna célravezető, ha az ',,iparág" és a ,,gyártási ág" fogalmai—

nak általános érvényű elhatárolására tö—

rekednénk. Nem jutnánk előbbre ugyan—

is, ha azt vitatnánk, hogy az öntészet (sak ,,gyártási ág", mert ezt a gyártási ágat is be kellene sorolni valamely ipar—

ágba. El kell fogadnunk azt a szükség- szerüséget, hogy iparágba csak egész el—

számolási egységek —— általában vállala—

tok vagy telepek —— sorolhatók be és emiatt a szakosítás (specializáció, kon- centráció) folyamatában az iparágak el—

veszíthetik önálló jellegüket és más, esetleg egészen új iparágak gyártási ágaivá alakulnak át.

Az átalakulás nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kérdéses ágazat jellege mind a három ismérv szempontjából megvál—

toznék. Az öntészet gyártási technológiá- ban világosan elhatárolható más ágaza—

toktól, felhasznált anyagát tekintve pedig a kohászattal rokon, s mindkét jellem—

vonás felismerhető az önálló és a válla- laton belül működő öntödéknél egyaránt.

Nem az a helyzet a termékek rendeltetése szempontjából. A gépgyári vagy más vállalatok keretében létesített öntödéket úgy lehet felfogni, mint amelyeknél a specializálódás folyamata általában be- fejeződött, az illető vállalat számára szük—

séges öntvényfajták körére, Míg az egy- szerű vállalatként termelő öntödék éppen avért önállók, mert termékeik — rendel—

tetés szerint — heterogén jellegűek (több vállalat, több iparág részére termelnek) és ugyanezen oknál fogva a rendeltetés szerinti csoportosítás nem is lehetséges, csoportképző ismérvként csak a gyártási technológia vagy a felhasznált anyag azonossága fogadható el. Nyilvánvaló, hogy az ilyen öntödéket egyik ismérv alapján sem lehet például a gépgyárak—

kal egy iparágba sorolni. A szakosítás folyamatában lehetséges, hogy egyes iparágak —— így az öntészet — visszafej—

lődnek. esetleg idővel teljesen meg is szűnnek. Indokolatlanul előrehozott meg- oldásnak látszik azonban az, ha ilyen, nálunk még létező iparágakat kiiktatunk ágazati rendszerünkből. E megkülönböz—

tetés amellett kíván szólni. hogy ha pél—

dául az öntészetet önálló iparágnak fo- gadnánk el, ebből még nem feltétlenül következik az, hogy a megfigyelésnek ki

kell terjednie az összetett vállalatokon szehasonli'tás többféle változatának ki—

belül működő öntödei üzemrészekre is. elégítése. '

Ugyanis az a követelmény, hogy a sta—

tisztika számára megfelelő egységnek ön- álló egésznek kell lennie, nem csupán számviteli—elszámolási okból fakad, ha—

nem emellett és főként olyan ismérv, mellyel technikai és területi szempontból

összefüggő termelési egységeket lehet

meghatározni, s így a technikai koncent—

ráció (specializáció) és a területi centra—

lizáció (decentralizáció) alakulásának vizsgálatára alkalmas megfigyelési egy—

ség.

Különböző országokban a szakosítás

folyamata különböző fokon állhat, s ezért

az iparágat, mint legkisebb csoportot leg- helyesebb az ipar ténylegesen meglevő állapotának megfelelően megállapítani.

A. legkisebb csoportok kiválasztásának helytelen sorrendje az, amikor előbb ál- lapítják meg. a csoportosítás ismérveit és ennek alapján az iparágak számát (hány iparág legyen), elnevezését, és ezután igyekeznek a vállalatokat az előre elké—

szített sémába beilleszteni, A helyes sor—

rend inkább az lenne, ha a vállalatok tényleges termelése szerint választanánk ki raz összetartozókat és a különneműe- kett és csak azután kerülhet sor annak vizsgálatára, hogy az ipar milyen ismér-

vek szerint specializálódott, hogy egyál—

talán hány iparágunk van és hogy az

* ioarádakbol az iparcsoportoknak külön—

féle. kombinációi milyen ismérvek szerint állíthatók elő.

Az iparágak meghatározásánál töre—

kedni kellene arra, hogy azok — az azo- nositási,,;lehetőség határáig —— valóban a legkisebb egységek legyenek. Például a gépgyártást lehetséges és szükséges hajó- gyártásra, motorkerékpárgyártásra, Ake- rékpárgyártásra, traktorgyártásra stb., vagy a vegyes faipart műszaki faáruk—, fagöngyölegek-i gyufa-, parafacikkek

gyártására. felbontani, Minél kevesebb

vállalatot foglalnak magukban az ipar- ágak, annál homogénebbek, annál széle- sebb körű és egyben mélyebb lehetőség nyílik az ipar szerkezeti alakulásának vizsgálatára. illetve az egyes iparágak elemzésére. annál inkább alakíthatók az iparágak a különféle ismérvek szerinti nagyobb csoportok képzésében és annál egyszerűbb a külfölddel kapcsolatos ösz—

A legkisebb csoportok kiválasztásának

emlitett szempontjai természetesen sok—

kal pontosabban érvényesülhetnek, ha a , vállalat helyett a telepet tekintik meg-—

figyelésx egységnek, Meg kell jegyezni

azonban, hogy az ágazati csoportosítás

szempontjából, az ipartelepi részletezés nem minden esetben szükséges (tejipar, malomipar). Egyrészt — mint említettük

-— az ágaZati rendszerhez egész elszámo—

lási egységekre van szükség (az ipartelep

nem tekinthető minden vonatkozásban

ilyennek, például a központi irodák lét—

számának, a teljes termelés elszámolásá-

nak bízonyos nehézségei miatt), másrészt a földrajzi elhelyezkedés és a nagyságl

kategóriák szerinti megfigyelésnél ele—

gendő egy—két olyan ipartelepi adat ki—

emelése, melyhez nincs feltétlenül szük—

ség egész elszamolas1 egységekre. Ezért

célszerű lenne megvxzsgálni, melyek aZpk az esetek, amikor a vállalatnak a válla;

lathoz hasonló önálló elszámolási egy—

ségekre való bontására egyáltalán szük—,

ség van az iparági csoportosítás szem- pontjából.

Összefoglalva: a vállalatok osztályozása iparágak szerint —— beleértve az iparágak meghatározását és az iparágak jegyzéké—

nek elkészítését is —- nem más, mint té—

nyek felmérése:

a) A beszámolási egység kiválasztását az egyes esetek alapos és körültekintő

mérlegelésével kell elvégezni. Vállalatnál

nagyobb egységet (egyesülés, tröszt) csak abban az esetben szabad elfogadni, ha iparágaink tartalmának tisztaságát nem zavarják és bizonyos az, hogy átszerve—

Zések a jövőben sem zavarhatják. Egyes esetekben szükség lehet arra, hogy vál—

lalatnál kisebb egységet, ipartelepet jelöl—

jünk meg.

b) Teljesen figyelmen kívül kell hagyni * az igazgatási szervezet szempontjait. 'Ide tartozik a minisztériumi és a helyi ipar

azonos elbírálása is. *

c) Iparágnak a beszámolási egységek

legkisebb csoportjait kell elfogadni, tekin—

tet nélkül arra. hogy egyes iparágakba kevés, esetleg csak egy beszámolási egy- ség kerül. Ha valamely országban pél—

dául csak egy szénbánya volna, az sem—

miképpen sem indokolja, hogy a szén—

SZEMLE

381

bányászatot összevonják más ágazatok- kal.

d) Határesetekne'l, amikor hasonló, de kisebb—nagyobb mértékben eltérö terme- lési profilú vállalatok nehezen oszthatók be kisebb csoportokba, figyelembe lehet venni a külföldi iparági rendszereket.

e) Az iparágak tartalmi körének meg—

határozásánál törekedni kell arra, hogy mindazok a termék-(anyag-)fajták és gyártási ágak fel, legyenek sorolva, ame—

lyek alapján a vállalatok stb. besorolásá—

nak történnie kell.

2. Iparágak osztályozása iparcsoportok szerint

Az iparágak kisebb-nagyobb mérték—

ben eleve eldöntik, hogy belőlük a na—

gyobb ágazati csoportok (iparcsoportok) változatai milyen pontossággal állíthatók elő. Például a ,,Vegyes faipar" egyáltalán nem alkalmas a termékfajták szerinti csoportosításra, mert benne különféle rendeltetésű ágak fordulnak elő Ha ipar—

ágnak a legkisebb egységet vesszük (,.Vegyes faipar" helyett ,,KocsigyártásH stb.), így is előfordulhat egyes esetekben, hogy a beszámolási egység (vállalat vagy ipartelep) valamelyik ismérv szerint nem sorolható be egyértelműen. Ezért ipar- csoportok képzésével nem is szabad fog- lalkozni mindaddig, míg pontosan nem ismerjük, hogy milyen jellegű iparágaink vannak. a valóságban. Nem lehet kétsé—

ges azonban. hogy a legkisebb egységek alkalmazásával —— néhány kivételtől és kisebb átfedéstől eltekintve —— sokféle

igényt ki lehet elégíteni.

Ezek az igények. a nemzetközi össze—

hasonlítással kapcsolatban a KGST és az ENSZ ágazati jegyzékei, belföldi viszony—

latban pedig a régi magyar iparstatiszti- kával való összehasonlítás lehetősége, végül különleges csoportosítások megha—

tározott célú elemzéshez. A továbbiak—

ban az osztályozás elvi alapját képező ismérvek szerint az egyes külföldi mód—

szerekkel foglalkozunk.

Technikai ágak2 szerinti csoportosítás A KGST által kiadott módszertani alap—

tételekben szükségesnek. tartják a ,,ter—

2Más neveken: a lermclf—si l'olvavnml jellegu :i termelő—s lcrlinolf'igiájn. művelési ágak; foglalko—

yzisi ágak.

melési folyamat jellege" szerinti osztá- lyozást, erre azonban nem dolgoztak ki

nomenklatúrát (bányászat, kohászat stb.).

Az ENSZ Statisztikai Hivatalának álta- lános besorolási elvei nem tartanak igényt semmiféle külön meghatározott

szempont betartására. Ágazati jegyzékük, tapasztalat alapján, az országok külön—

féle iparági rendszereinek koordinálásá- ból alakult ki. A jegyzék 21 iparcsoportot tartalmaz, melyek jellegükben általában a technikai ágak. szerinti csoportosítás—

nak felelnek meg. A jegyzékben a bá—

nyászat külön népgazdasági ág, az ipar

pedig a következő iparcsoportokból áll:

Épílőaliiya'gipar

Fólmxallaiiaiiyalgi nil r ( jelenlegi kohászaltunk)

Fómllömcgcikkek gyártása Gépgyártás (villaniosgépek

nélkül)

Villamos gépek és beren—

Élc l-mri s ze ri pa r

lltallgyártás Dohállylpü'l' 'l'lexlilin-ar

Ruházati ivar (cipő.

Gyártás 75) Fallömegcikliek

gyárlászi dei k gyártása

Bn'im'ipar Közlck (lési esz—közök gyár—

Pam'ripar lása

Nymmlaimir Vegyes gyáripar (műszerek.

Bőripalr opl'k-li cikkek, óra.

("lumiiiiar (gumiA lék *, hangszc *

cipő is) Eg'ch gyárip'r

Vegyipar aru. sporilolszor ,

Kőolaj- és szónlermé— apróbb használati (*l'kkí'kí kek gyártása (kőolaj- lú (ik, jelvények stl). ("s l'inwmilók, koksz, j;wnlásnl;)_

brikett)

Külön népgazdasági ág a ,,villany—, gáz—, víz- és köztisztasági szolgálatok", beleértve a villamosenergia és a gáz ter- melését is.

[(Amennyiben az iparcsoportok sor—

rendjének fontosságot lehet tulajdoní—

tani figyelemreméltó, hogy a mi rend—

szerünkkel ellentétben a, fogyasztási cik—

keket gyártó ágak foglalják el az első helyeket)

Az ENSZ jegyzéke a fenti csoportokon belül mintegy 50—60 iparágat sorol fel, és minthogy az egyes iparágak tartalmi körét is meghatározzák, a mi iparágaink—

kal való azonosítás elvégzésére jegyzékük

megfelelőnek látszik.

Ebbe a kategóriába (technikai ágak) sorolhatók, a magyar (új és régi) csoport-

; rendszerek is.

[Will fví (új) ipurl'swmrlnll'

Én—ítőavliyagipzi r X'ceyipnr

rlás Fainalr

Paxpíriua "

("róm.

lírővsáramú villamosipar Gyen ge áramú villamosipar Finommechanikn

Tömegcikkipzir ('n'-uja vilóípa r

Villa mosonoruin lmi r

liu— laza i ipar lilelmlszel'ipzl r

1946. ("vi (régi) iparcsoporlok Bányászat (iparon kívül) Gumiipar

Vas— és femcipvaa' (va's— Sörre-. szőr- és toll'mar kohászat ipamn kivül) Textilipar

Gépgyártás Ruházati ipar

Villamosenergiaimr Papiripa—r Épiltőanyagipar (kőbányá— Élelmezési ipar

szam is) Vegyi—par

Faipa- Nyomdauipanr

Csont- és műanyagipavr Bőripar

A jelenlegi és az 1946, illetve 1938. évi iparági jegyzékek azonosításával a Kö?

ponti Statisztikai Hivatal külön foglalko—

* zott. A feladat nem volt maradéktalanul megoldható az előbbiekben már többször említett ok —— a részletező iparági jegy-

zék (jelenlegi) hiánya —— miatt.

A (termékek rendeltetése szerinti csopor—

tosítás ,(KGST jegyzék)

A jegyzék 23 ,,iparcsoport" jellegű

ágazatot tartalmaz, s a ,,termékek túl—

nyomó részének rendeltetése" szerinti

csoportosításnak nevezik. E rendszer lé—

nyege abban van, hogy egy—egy iparcso- porton belül a vertikálisan összefüggő ágazatokat gyűjtik össze. A jegyzéknek ebből a szempontból jellegzetes csoport—

jai a következők (a KGST csoportjait dőlt betűkkel jelöljük és alatta az e cso—

portokba tartozó, jelenleg érvényben levő iparcsoportjaink, illetve iparágaink meg—

nevezését közöljük):

Tt'irelűanunníjmr Bányászatból :

kettgyántás.

Vegyiparből: földgázkiterm—elós.

koksz- és gázgyártás.

Épitőanyagíparhől: tőzeghányászat.

szén—, kőolaj—_ lőzegbányászaut, bri- kőolajfilnwmí'tás,

VaSérclm'nnászal és vaskohásmt

Bányászaiból': vas— és mangánórc bányászata (jelenleg nem különálló iparág).

Kolúszatból: vaskohászat.

Szines fémek érceínek bányászala és kohcisratn Bány ás zalból : ércbány ásza—t. balnx i ("bányászat

Kohásza ihol: szí nesíéumk oh ás za t, alnwm lni nm k oh á- szat.

Építési anyagok gyártása

l'i—ányászatból: kűbányászat és kayinsk-iterm—lés.

Énitöanyagipalrból: tégla— és csarépipawr, tűzálló- anyagipar, mész- és cementipar, beton—, ce—

rmenlárn és énületelemip—ai', építőipari segéd- ipar.

Uveg- ("s porcelúninar

Építőanyaginarból: finomkerá—miaipar. üvegipaxr.

Bőr—. szőrme— és lábbeli [par Bör- és

Ruházati

szőrmcípzir.

iparból: ripőilmr.

Gépggárlás és iv'mmegmunkála's3 Gépgyártás.

Erősára—mú villamosipar.

Gyengcáramú villamosipar.

Finommhamika.

Tömegeikkipar, Gépjavitóipar.

Faipar' PapíripaH Textilipard ZN'yomdaíparl

Vlllamosenemíaipar4

Búnyavegyipar

Részben ásványbányászatból. részben vegyiparból tevődik össze

Veguipar

Az ásványolaj—finomítás, a koksz-. gázgyárbás és bányavegyipar kivételével a többi vegyipari ágaink,

Gumi és azbesztipar

Nem le'mex ásványok kitermelése stb.

Ruházati ipar

(Textilrnházat) Élelmiszeripar

Záradék—, sm'ppan— és illatszerguárlá's Az élelnmisumrip'arból ide tartozó rész.

Egyéb iparágak !

Erő'hakarmánygyártá-s. vízművek. sörte-, s'zőr- és toll—feldolgozás, vegytisztitó e's festő üzemek stb.

A fenti azonosítások nem egészen pon—

tosak, az utóbbiak —— a Bányavegyipartól

kezdve —— pedig egészen tájékoztató jel- legűek. Az azonosításnak —— mint előbb mondottuk —— előfeltétele, hogy elkészül—

jön az iparágak tartalmát feltüntető jegy- zékünk.

Különleges célú, javasolt csoportosítások A KGST módszertani alaptételei szerint biztosítani kell a következő vállalatcso—

portok kimutatásának lehetőségét is:

a) energiahordozók kitermelése (ide tartoznak a tüzelőanyagok, az ércek, az ásványok, az építési anyagok elsődleges kitermelése, valamint a halászat, az ás—

ványvíz-források termelése, a vízművek) és ezektől elkülönítve a kitermelt energia- hordozók és a mezőgazdasági termékek feldolgozása;

b) termelési eszközök (,,A" csoport) és fogyasztási cikkek (,,B" csoport) terme—

lése;

3 Ezt a csoportot a jegyzők három kisebb részre bontja: a tulajdonkómwni gépgyár—tásra (beleértve a villamosgzópeket' is). fémmegmunkáló iparra (bele—

értve az elektrotechnikai tömegei—'kkek gyártását is) és gópjavításra.

**Megegyozik a mi inarvsonoriunkkal.

szama

383

c) termelési eszközök csoportosítása tályozásánál — úgy vélem az ismertetett aszerint, hogy azok gépek és egyéb mun— csoportrendszerekben eléggé világosan kaeszközök vagy nyersanyagok, félkész— felismerhető —— a kiválasztott ismérv termékek, illetve egyéb munkatárgyak;

d) gépek, munkaeszközök, munkatár—

gyak termelése egyrészt termelési eszkö—

zök (,,A" csoport), másrészt fogyasztási cikkek (,,B" csoport) termelése céljára.

A különleges csoportosítások között említjük meg F. Fedomv szovjet szakíró

előbb említett cikkében tett javaslatot.

Az alapanyagok és a technológia szerinti csoportosításnak ——- írja —— nincs gyakor- lati jelentősége, mert egy-egy iparágon

belül különféle anyagokat használnak fel és különféle technológiát alkalmaznak, s

így az anyagi—műszaki ellátás jobb meg- szervezését ez a csoportosítás nem segíti elő. Szerinte fő ismérv a termékek ren—

deltetése, s csak ennek keretében lehet egyéb ismérvek alapján alcsoportokat képezni. Részletesen közli az általa java- solt iparági jegyzéket, amely 6 főcsoport- ból és 25 alcsoportból áll. Rendszerében egy alcsoportba kerülnének például: a mezőgazdasági gépek a műtrágyával stb., az élelmiszeripari gépek a liszttel, szesz—

szel, élesztővel stb., a tengeri hajó a tele—

fonkészülékkel, csomagolóanyagokkal stb. (a közlekedés, távközlés és a keres- kedelem számára gyártott termelési esz—

közök alcsoportjában sorolja fel ezeket), az építőipari gépek az építőanyagokkal, ablaküveggel stb.

Ami e különleges csoportosításokat illeti, ismét az a kérdés merül fel első—

sorban, hogy jelenlegi ágazati csoport—

jainkból előállíthatók—e? Ez a kérdés is Válaszolatlan marad mindaddig, míg a valóságos állapotot tükröző, részletes ágazati jegyzékünk el nem készül.

A különleges csoportosítások említett fajtái közül az a) energiahordozók kiter- melése és azok feldolgozása szerinti cso—

portosítás az ,,anyagfelhasználás"

Vén alapszik, az ipari termelés két fő anyagforrásából a mezőgazdasági termé—

kekből és az ipar által kitermelt alap—

anyagokból indul ki. Ezzel a módszerrel

talán érdemes lenne alaposabban foglal—

kozni, tekintettel arra, hogy a magyar ipar — anyagbázisait illetően —- eléggé külföldre van utalva.

A b), c) és d) pont az ,,A—B szektor"

általunk is jól ismert témájához tartozik.

Az iparágak iparcsonortok szerinti osz—

ismér— '

csak mint egészen általános, fő jellem—

vonás érvényesül. A csoportosítási szem—

pont kiindulási alap, de nem vihető végig az ipar belső szerkezetén, annak vala—

mennyi részletén. Véleményem szerint erre nincs is szükség. Az egyes módsze—

rek az ipart, mint egész gazdasági egy—

séget, annak különböző oldalairól kíván—

ják megvilágítani, a módszereknek külön—

külön megvan a gazdasági értelmük, az

egyik nem helyettesítheti a másikat, közöttük nincs egy, mely jobb lenne a,

többinél. A termékek rendeltetése sze—

rinti osztályozás kielégítheti a szükség—

letek vizsgálatának szempontjait, de semmit sem mond az ipar anyagforrásait

előállító ág fejlődéséről, és egyik sem

pótolhatia a technikai ágak adatainak ismeretét, mely egészen. más metszetben, az ipar nyersanyagfelhasználása és ter- mékkibocsátása közötti termelési folya—

matokba nyújt betekintést. Ezért nem tartom szükségesnek, hogy bármelyik csobortrendszer mellett —— a többi mód—

szer elvetése céljából —— valamilyen vélt alapvető elvi megfontolás alapján állást foglaljak.

!:

Ipar-ági rendszerünk hibái a következő

okokra vezethetők vissza:

1. Nincsen olyan vállalati jelentés, ame—

lyen a besoroláshoz szükséges összes ada—

tok rajta lennének. Ismertetésem elké—

szítéséhez az éves beszámolójelente'st használtam fel, azonban a termékek túl—

ságosan összevont csoportjai, a beszá—

molójelente's ipartelepi részén pedig az üzemi tevékenység nem eléggé kifejező megjelölései és az anyagfelhasználási adatok teljes hiánya miatt a besorolás sok esetben csak nagyon bizonytalanul végezhető el.

2. Annak idején nem rögzítették le, hogy az egyes iparágakba milyen gyár- tási ágak, milyen termékfaiták tartoznak, s így az egyes esetek elbírálásánál hiány—

zik a mindenki számára kötelező. biztos alap. A. besorolást lényegében véve az iparstatisztikai tankönyvekben3 leirt

5 IL V. Szavz'nszkij: Az ipm'siuiisztíka tankönyve, Budapest. 19.50, I.ulcárs ()!!ő (is SZPI'S/íldrmi: ipar-- statisztika, Budapest. 1938.

szempontok alapján végzik. Ezek a szempontok lehetnek helyesek, de nem pótolják a szükséges konkrét előírásokat.

Ilyen jegyzék elkészítésére azért is szük- ség lett volna, mert

3. a Központi Statisztikai Hivatal Ipari

főosztálya a decentralizálással a besoro—

lások intézését kiengedte a kezéből, illetve megosztotta a minisztériumokkal. Az

említett jegyzék hiányában viták folytak, a főosztály véleményét nem mindig fo—

gadták el, az 1. pontban említettek miatt

ennek a véleményezésnek sem volt meg

a kellő, biztonsága és a minisztériumok

ismert érdektelensége úgy érvényesül, [hogy az iparági besorolások az igazga—

tási szervezet szerinti csoportosítássá de—

formálódnak.

4. Nincs megszervezve, hogya besoro—

lásokat, a' tényleges állapottal összehason—

lítva ki, mikor, milyen időközönként kö—

teles figyelemmel kísérni, ellenőrizni.

Általában csak új vállalatok besorolásá—

val foglalkoznak, s ezért lehetséges, hogy a régi besorolások elavultak, nem felel—

nek meg a tényeknek, az átsorolások el- mulasztása miatt az iparági adatok eset:

leg nem is összehasonlíthatók.

5. Nem kísértük figyelemmel, illetVe

nem vizsgáltuk eléggé alaposan a kül—

földi módszereket, s ezért a csoportosítás

egész rendszere —— beleértve az iparága—

kat és az iparcsoportokat is —— nem kor——

szerű.

Pál E. György

A tehergépkocsi—"szállítás gazdaságosságáról

A hazai tehergépkocsi—szállítás gazda—

ságossága tekintetében még számottevő tartalékok várnak feltárásra. üzemgazda—

sági számításokkal a tartalékokra és ezek népgazdasági jelentőségére rá lehet pm—

tatni.

Az egyik üzemgazdasági számítás a xállalati egység—önköltség, röviden az ön—

költség elemzésével kapcsolatos. Vállalati önköltség az a hányados, amelynek szárn—

lálója a vállalat (tehergépkocsi—szállítási ágazat) összes ráfordítása, nevezője pedig a gépkocsiknak valamely teljesítménye (például az árutonnakílome'ter, a kilomé- ter. a megmozgatott súly stb).

A gyakorlat sokszor megelégszik a gépkocsik kilométer—önköltségének vizs- gálatával. Népgazdasági szempontból ez a szemlélet nem kielégítő, mert nem közöm—

bös. hogy a gépkocsi végez—e a nép—

gazdaság részére hasznos munkát, szál—

lít—e árut vagy sem. Ha szállít—, rak—

súlyáig terhelt—e, vagy üresen, kevéssé terhelten fut. Minden üresen megtett kilo—

méter ugyanis növeli a költségeket anél—

küli hogy a gépkocsi szállítási feladatot végezne.

A népgazdasági érdek tehát a szállítási teljesítményt legjobban kifejező áru—

tonnakilométer—önköltség vizsgálatát írja

elő.

Más szempontok egy tonna elszállított áru önköltségének számítását indokolják,

, szállítás

Ilyenkor az összes ráfordítást az elszállí—

tott súly tonnában kifejezett mennyiségé—

vel kell elosztanunk, Ebből az következik, , hogy az egy tonna szállított áru tonna- önköltsége döntően laz áruk szállítási távolságának. függvénye; minél nagyobb távolságról kell az árut rendeltetési he—

lyére szállítani, annál nagyobb egy tonna áru szállítási költsége.

E kétféle önköltségszámításból követ—

kezik, hogy az árutonnakilométer önkölt- ségét főként a gazdaságos tehergépkocsi—

szabja meg, az egy tonnára jutó önköltséget pedig az, hogy az ipari nyersanyagok, építkezési anyagok, kész—

áruk stb. lelő— és termelőhelyei mekkora

távolságra fekszenek a felhasználó üze—

mektől, az építkezésektől vagy a fogyasz-

tóktól. !

Közismert az tehergépkocsi—szállítás áru—

tonnakilométer teljesítménye és a szállí- tott áruk súlya között fennálló összefüg—

gés. Ha a szállított súly mennyiségét megszorozzuk az átlagos szállítási távol—

sággal, megkapjuk a teljesített árutonna—

kilométerek számát. Ebből következik,

hogy a teljesített árutonnakilométer és az átlagos szállítási távolság hányadosa a szállított súllyal egyenlő. Ez az össze- függés az önköltség számításnál is fennáll.

ugyanis —— azonos ráfordításokat feltéte—

lezve —— a tonna-önköltség az árutonna—

kilométer-önköltség ésaz átlagOS szállí- tási távolság szorzatával egyenlő.