Hozzászólás az állattenyésztési statisztika néhány kérdéséhez

(1)

SXZEMLE

Hozzászólás az állattenyészrési

A kormányprogramm különös jelentő—

séget tulajdonít a mezőgazdaság és azon belül az állattenyésztés fejlesztésének.

E feladat megoldása elsősorban az állami _

gazdaságok dolgozóitól, s a termelőszö—

vetkezeti tagok és a dolgozó parasztság jó munkájától függ, de fokozott követelmé—

nyeket támaszt a termelés irányítóival szemben is.

A statisztikára hárul az a feladat, hogy összefoglaló képet adjon a vezető szervek

számára a termelés alakulásáról, amivel lehetővé teszi az operatív intézkedések

foganatosítását. Ezért nagyon helyesnek találjuk Árvai elvtárs kezdeményezés t1

és hozzászólásunkkal eredményesebbé és

termékenyebbé szeretnénk tenni a meg—

induló vitát.

Szaporulat

Egyetértünk Árvai elvtárs vitacikké—

vel és igen fontosnak tartjuk a pontos,

egyértelmű mutatók alkalmazását, ame—

lyeket egyformán értelmeznek a gazda—

ságokban, a Központi Statisztikai Hivatal- ban, vagy az Országos Tervhivatalban.

Komoly kerékkötője lehet munkánknak

az olyan eltérés, ami az Országos Terv-

hivatal és a Központi Statisztikai Hivatal között / a szaporulat meghatározásánál fennáll. Véleményünk szerint a Központi Statisztikai Hivatal Mezőgazdasági fő- osztályának az álláspontja a helyes, mert szaporulat alatt az élveszületett és 24 órát megélt szaporulatot kell érteni minden állatfajtánál. Az Országos Tervhivatal meghatározása is helyes elgondolásból in-

dul ki, mikor csak a húsra értékesíthető szaporulatot tekinti szaporulatnak, de e

mutató számításának számos akadálya van, s így a gyakorlatban nem igen alkal—

mazzák. Nehezen is alkalmazható, mert

,a számbavétel időpontja állatfajonként változik, amit semmiféle természeti vagy tenyésztési változás legalább is a

1 L.: Árvai János: Az állattenyésztési statisztika néhány kérdése. Statisztikai Szemle, 1953. okt,

814. old. "

a

statisztika néhány kérdéséhez

szarvasmarhánál és a juhoknál —— nem je—

lez. Mindezen felül a húsként értékesít- hető szaporulat számbavétele visszaélési lehetőséget is rejt magában és a tervtel- jesítés mérésére sem alkalmas.

A bábolnai állami gazdaságban például az éves szaporulati terv teljesítéséhez az évi szaporulatot úgy állapítják meg, hogy a március 1. és december 31. között el—

választott malacok számához hozzáadják

a december 31—iki szaporulatállományt. Ez az eljárás nem helyes, mert a gyakorlatban az évi szaporulatból választásig fel—

nevelt malacok számánál gyakran jelen- tősen nagyobb szaporulattal számolnak

— a december 31—i született állományból február hó 28—ig elhullott, de figyelembe nem vett malacok miatt, —— ami a muta—

tót szépíti és lehetővé teszi a terv túl-

teljesítését anélkül, hogy tényleges túl—

teljesítés történt volna. (Itt azonban fenn-

áll annak a lehetősége, hogy —— talán nem

is szándékosan —— a következő év első napjaiban, a jelentés összeállításáig szü—

letett malacokat is az előző év eredmé—

nyéhez számolják.) Számos érv szól az Országos Tervhivatal álláspontja ellen.

Az Országos Tervhivatalra vár tehát az

a feladat, hogy ne ragaszkodjék a ke-

vésbbé fontos, húsként értékesíthető sza—

porulat megállapításához, mert ezzel a_

tényleges szaporulat nagyságának meg—

ismerése bizonytalanná válik,

A szaporulat megállapítása mellett az

ellésre alkalmas állomány megállapításá—

nál is ütközik az Országos Tervhivatal és a Központi Statisztikai Hivatal állás—

pontja. Szerintünk a Központi Statisztikai

Hivatal Mezőgazdasági főosztálya kollé—

giumának határozatában foglaltak közeli- tik meg inkább a valóságot, az mutatja

meg leginkább az állatállomány optimális

kihasználásának lehetőségét, és ma még jelentős — forgalmát is figyelembe veszi. Az Országos Tervhivatal 1953. évi tervezési utasítása nemcsak a forgalmat hagyta számításon kívül, hanem a tenyész- tésre alkalmas növendék állatokat is. Ez komoly lazaságot eredményez, s a terv

(2)

SZEMLE

59

így egyáltalában nem ösztönző jellegű. A vitacikk példáit szemléltetően alátá—

masztja az a tény, hogy egy olyan gazda—

ság, amely csak a kiselejtezések pótlásá—

hoz szükséges 12%—os előhasi és 18 hóna—

pon felüli üszőállománnyal rendelkezik, a tenyésztésre alkalmas állomány,75%-os tényleges kihasználásával is 84%—os sza—

porulati eredményt érhet el. Pl. a gazda—

ságnak január hó elsején 100 db. tehene, 12 db. előhasi és 18 hónapon felüli üszője van, A terv szerint 100 db. tehén után 84 db. szaporulatot kell elérnie.

A tervutasítás értelmében a gazdaság 84 borjúval már szaporulati tervét is tel—

jesiti:

84

— -— 0

10U.10(i.— 84 A,

Ezzel szemben a valóságban:

% . 100 : 75 %

ugyanis megfelelő tenyésztési munka mellett a január 1—én meglévő előhasi és 18 hónapon felüli üszők is szaporulatot kell hozzanak az éwfolyamán. A tenyésztésre alkalmas állomány optimális kihaszná—

lását figyelembe véve csak 94 borjú jelent—

het 1009/0—0s tervteljesítést, mert 94 _ __

11—72 . 100 _. 84 %

A bábolnai állami gazdaságban pél—

dául 1952—ben a szaporulati tervteljesítés az Országos Tervhivatal álláspontja sze—

rint 98,4%—os volt, mert 100 tehén után

82,8 szaporulatot értek el. Ha azonban az ellésre alkalmas állományt veszik fi—

gyelembe, akkor 100 ellésre alkalmas ál- lat után csak 73 borjút kapnak, az állatok kihasználására vonatkozó tervet tehát

csak 87%—ra teljesítették a bábolnai á]—

lami gazdaságban. Ebből következik, hogy az ellésre alkalmas állomány megállapí—

tásánál nem elegendő az Országos Terv—

hivatal utasításában felsorolt állatok fi- gyelembevétele, hanem figyelembe kell venni minden olyan állatot, amelytől szaporulat várható. Az ellésre alkalmas álla—

tok megfigyelésére akkor is szükség lesz,—

ha az állami gazdaságok és a termelő-

szövetkezetek állatállománya véglegesen kialakul, s az állatforgalom minimálissá válik. Nem valószínű ugyanis, hogy a fej- lődésnek ezen a fokán minden mező—

gazdasági üzemben egyformán alakuljon

az anyaállomány és az anyaállomány pót—

lására alkalmas állomány aránya.

Ugyancsak a szaporulattal kapcsolatban állapítja meg a vitacikk, hogy ,,Az egyéni gazdaságokban nem lehet az ))élveszületett szaporulatx kategóriáit alkalmazni". Ez valóban így van, a jelenlegi beszámolási rendszer, ill. adatgyűjtés ezt nem teszi le—

hetővé. Ezt azonban mi nem tartjuk he—

lyesnek, de főleg nem véglegesnek. Az egyéni gazdaságok élveszületett szaporu— _ 1atának*számbavételére is van lehetőség,

vagy meg lehet találni főleg a fontosabb

állatfajtáknál. Jelenleg az egyéni gazda—

ságoknak be kell jelenteniük szarvas-

marha, ló, sertésállományuk változását, így a szaporulatot is. így nincs különö-

sebb akadálya annak, hogy a tanácsok havonta vagy negyedévenként a szaporulatot összesítsék és jelentsék. Itt felvető—

dig az a kérdés, —— és ez újabb vitatéma lehet, — szükséges—e az egyéni gazdasá—

gok ,,élveszületett szaporulat"-ának isme—

/ rete.

Véleményünk szerint szükséges, mert ma még állattenyésztésünkben döntő súly- lyal szerepel a magánszektor, így a ma- gánszektorban elért ,,élveszületett szapo—

rulat" erősen befolyásolja népgazdasá—

gunk állatállományának növekedését, egy- ben világosan mutatja az egyéni gazda- ságok tenyésztési munkájának színvona—

lát, továbbá a parasztság tenyésztési ked—

vét. Végül az ellésből eredő szaporulat is—

meretében az elhullások aránya is meg—

közelíthető lenne. Ezeknek a tényeknek

a tisztázására a ,,hasznosult szaporulat" ! kevésbbé alkalmas. A ,,hasznosult szaporulat" kialakításában ugyanis közreját- szik egyrészt az ellésből származó szaporulat, mint növelő tényező, másrészt ,az

elhullás, kényszervágás és a fekete vágás

mint csökkentő tényező. Az ellésből szár-

mazó szaporulat ismerete alapján az

egyéni gazdaságok állatállomány-változási mérlegében ismeretlen tételként csak az elhullás, a kényszervágás és feketevágás szerepelne. Ezzel az egyes területek, szek—

torok vagy időszakok összehasonlítását sokkal reálisabb alapokon végezhetnénk.

Véleményünk szerint nem mindegy, hogy a vitacikkben említett 7000 db.—os ,,hasz—

nosult szaporulat" 8000 db., vagy 12000 db. élveszületésből származik.

A hasznosult szaporulat csak népgazda—

sági szinten az állatállomány változásának

(3)

60 _SZEMLE

vizsgálatára és a szektorok összehasonlí—

tására használható. Az állomány össze—

tételének alakulását már nem mutatja.!

Ezt a következő egyszerű példa igazolja:

nézzük, nem tudunk a két gazdaság

(megye, időszak) között különbséget tenni.

A december 31-i állomány ugyanis a

január l-énél 35%—kal magasabb mind—

két gazdaságnál, a hasznosult szaporulat nek alapján, hogy A és B között nincs különbség?

Nézzük meg, a szaporulat és az elhullás arányát.

A szaporulat a január 1—i állományhoz viszonyítva —— az ülésre alkalmas állo- mányt nem ismerjük, de tételezzük fel, hogy az állomány összetétele mindkét gazdaságnál egyforma —— A gazdaságnál

40%, B gazdaságnál 35%. A B gazdaság

tehát ezen a vonalon gyengébben dolgo—

zott. Viszont az A gazdaságnál 5,8%—os el—

hullás (helyesbített átlaggal számolva) volt, ami a jobb szaporulati arányt le—

rontja. Véleményünk szerint B gazdaság munkája jobbnak tekinthető, mert annak ellenére, hogy eredményét az alacsonyabb

— kisebb értékű borjút eredményező -——

szaporulati arány rontja, de a gazdaságban állatelhullás nem volt, ami nemcsak a szo—

pós és növendék, de a nagyobb értékü

tenyészállományban is csökkenést okoz- hatott.

Elhullás

A vitacikk a szaporulati mutató mellett az elhullási mutatóval is foglalkozik és közli a Központi Statisztikai Hivatal Mezőgazdasági főosztálya kollégiumának ezzel kapcsolatos határozatát is. Sok pro—

aránya így egyforma. Elmondhatjuk—e en— '

Meg— Állomány Évi Évi Állomány

nevezés jannár szaporulat elhullás december

l—en .Sl—en

1 l J

3 A ... 200 l 80 10 ; 270

! l

1; ... suo ! 280 — l 1 080

a l [

Ha csak a ,,hasznosult szaporulatot" bléma egyszerű és helyes megoldását je—

lenti az, hogy másképpen számolja a fel—

nőtt és a növendék állomány és máskép—

pen a szopósállatok és a baromfiállomány elhullási százalékát. Az így kapott mutató a jelenlegi körülmények között és a mos—

tani adatszolgáltatás mellett leginkább közelíti meg a valóságot, különösen orszá—

gos vagy szektor—szinten. Gazdaságok ese—

tében már a forgalom vagy az esetleges

nagyobb elhullás erős torzítást eredmé—

nyezhet.

A cikkből nem derül azonban ki, hogy a mutatószámításhoz szükséges átlagot boe

; gyan kell kiszámítani. Amennyiben a fel-—

nőtt és növendékállatok elhullási száza—

lékát is a takarmányozási napok alapján megállapított átlagos állományból szá—

mítjuk, ez a módszer sem egyszerűbb a

,,helyesbített átlag"-gal való számításnál,

ami pedig sokkal pontosabb képet ad. ' Elhullási mutatót hónapokra legponto—

sabban úgy számolhatnánk, hogy az elhullott állatok számát az elhullható állatok—

nak takarmányozási napok alapján szá—

mított átlaga és az elhullott állatok Ski—

esett takarmanyozasx napjai % —nak osz—

!

szegével osztjuk. (Az —— helyett 31 na—

.i!

1 ,

pos hónapban ——— -e1 számolunk.) Az igy 31

számolt mutatót különösen gazdasági szin—

ten lehetne jól alkalmazni, mert nemcsak az elhullás nagyságát, de az állomány változásának időpontját is tükrözi. Ezt igazolja és bizonyítja az alábbi példa is:

l

_ Meg- Állomány Vásárlás Elhullás Vásárlás Elhullás Állomány **

nevezés január l december

1-én 30-án

' január 12—án december 28-án ,

._, § ;

A ... ; um [ 100 190

IUU I 100 .

i !

10 Hm

(4)

*SZE—MLE

61

_A takarmányozási napok száma:

A gazdaságnál 2920, B gazdaságnál 5 780.

Az elhullott állatok fiktív takarmányozási napjainak száma

(elhullástól hó végéig)

A gazdaságnál 280

B gazdaságnál 20 így A gazdaság elhullási százaléka:

10 *

280 _ 10

2 920 30

A B gazdaság elhullási százaléka:

10 M ' 78!) 20 . _ 192 , 7 _;- o 7 , . 100 .? a 17 ,

? 4. 100 ! w , A

30 30

Könnyen meggyőződhetünk e mutató

számítási módjának helyességéről. A gazdaságnál csak hozzávetőlegesen szá—

molva 100 db. xállatból hullott el 10 db.

(hisz a vásárlás csak hó végén történt, a' vásárolt állomány csak két napig volt

.a gazdaságnál), ami 10%—nak felel meg."

így tehát helyes a 9,38 % -os elhullási szá—

zalék. B gazdaságnál pedig durván szá- molva 200 darabból, ill. kétszáznál vala—

mivel kevesebből hullott el 10 db., ami

5%-nak felel meg. Ezt is egészen ponto—

san mutatja az 5,17%—os, 5%-nál maga—

sabb mutató.;

Az elhullási százalékot fenti módon mai lehetőségek alapján csak gazdasági szin—

ten lehet számítani, s csak maguk a gazda- ságok alkalmazhatják. Ezzel kapcsolatban merül fel az a vita tárgyát képező kérdés, hogy nem lenne—e szükséges a takarmá—

nyozási napok számát bevonni az adat—

szolgáltatásba. Kétségtelenül megnehezíti

és megnöveli az adatsZolgáltatók munká—

ját, de például az állami gazdaságok bi- zonylati és nyilvántartási rendszere köny—

nyen lehetővé teszi a takarmányozási na—

pok jelentését, Sokan azzal érvelnek ez ellen, hogy pontos adatokat úgy sem le—

het kapni. Ez azonban nem lehet gátló körülmény, mert elsősorban tőlünk statisz—

tikusoktól függyhogy mennyire fedik az általunk összeállított vagy ellenőrzött ada—

tok a valóságot. Ez az érv azért sem állja meg a helyét, mert ilyen alapon minden statisztikai adat helyességében joggal kételkedhetnénk. Itt elsősorban azt kell gondosan mérlegelni, hogy a takarmányo—

zási napok ismerete hozna—e olyan ered—

4—-———— 100 : 97,3 %- 9,3 ' 100 : 9,39 %

3!) '

ményt munkánkban, mint amennyi mun—

katöbbletet jelent.

_Fedeztetések

A vitacikkel kapcsolatban hiányoljuk

azt, hogy a fedeztetésekkel, megterméke— ,

nyítésekkel nem foglalkozik. Ezt pedig igen szükségesnek tartanánk, egyrészt a mutató fontossága, másrészt a számítását akadályozó sok bizonytalanság és pontat- xlanság miatt. A,megtermékenyítés muta—

tójának fontosságával minden bizonnyal

a mezőgazdasági szakemberek és a statisz—

tikusok is tisztában vannak. Ez a mutató

feltárja, hogy a gazdaságok megtették-e

a kellő lépéseket az állatállomány növe—

lése, a szaporulati terv teljesítése érde—

kében.

Különösen fontos e megtermékenyítési mutató ismerete a szarvasmarhánál és a lónál, amelyeknél a vemhesség 9 és fel,

illetve 11 hónapig tart. A termelés irányí- '

tói, az operatív szervek igen gyakran hasz—

nát tudnák venni a megbízható fedeztetési adatoknak és az abból számolt helyes

mutatóknak. Ezeknek a mutatóknak ag

birtokában gyors, operatív intézkedéseket tudnának foganatosítani az esetleges terv—

teljesíte'si lemaradások kiküszöbölése ér—

dekében és nem fordulna elő az, hogy csak az év Végén tudnák a lemaradáso—

kat megállapítani. A szaporulati mutató

csak megtörtént tényeket szögez le, a fe—

deztetési mutató viszont a várható ered- ményekre is enged következtetni, a hibá—

kat, lemaradásokat legtöbbször már olyan—

kor mutatja, amikor azokat még menet közben fel lehet számolni.

A fedeztetési mutató azonban nem ké- pes ma még eleget tenni a követelmé—

nyeknek, legtöbbször nem tükrözi helye—

sen a valóságot. Ennek főleg a helytelen

adatszolgáltatás az oka. Ezt a problémát

a mai napig sem oldották meg,:részben

az ellenőrzés fogyatékosságai miatt, rész- ben pedig a megalkuvás következtében.

Mindenütt tisztában vannak a hiányossá—

gokkal, azokat tudomásul veszik, és azokra hivatkozva lemondanak e mutató számí—

tásáról és az ebből megállapítható fontos ;

következtetésekről.

Fontosságára való tekintettel javasol- juk, hogy a vita anyagába vegyük fel a

fedeztetési mutatót annál is inkább, mert '

az adatszolgáltatás rendezése mellett a

(5)

62" szanta

fedeztetésre alkalmas állomány meghatá-

rozása is tisztázandó kérdés. A jelenlegi

gyakorlat ugyanis nem felel meg az álla- tok optimális kihasználásának.

A fedeztetési arány számítása jelenleg

* nagy nehézségekbe ütközik, és legtöbbször

meg sem közelíti a valóságot. Ezt a meg- állapitásunkat igen jól alátámasztották bábolnai tapasztalataink. Bábolnán -———

—— törzSállattenyésztő gazdaságban —- 1952. év adatait vizsgáltuk és megálla- pítottuk, hogy a gazdaságnak 663 db. fe—

deztetésre alkalmas szarvasmarhája volt,

ezzel szemben megtermékenyítettnek 1170

db. állatot jelentettek. A 176,5%-os meg-

termékenyítési arány természetesen lehe—

tetlen. Világosan mutatja az adatok hely—-

telenségét az, hogy az I. negyedévi fedez-

tetések száma (a gazdaság vezetői szerint az ismétlődő fedeztetések nélkül) 305 volt.

A gazdaságban az állatforgalom jelenték- telen, így a fedeztetések számár figyelembe véve, szaporulatnak a IV. negyed- évben 240—250—nek kellett volna lennie.

A szaporulat ezzel szemben csak 125 db.

volt:

' Fentiekből megállapítható, hogy a fe- deztetések számát még a bábolnai állami

gazdaság sem a kiadott utasításnak meg—

felelően jelenti. Ezek szerint ezt a mutatót

a fenti adatokból számítani nem lehet.

A mutató számításának másik hibáját

—— a szarvasmarháknál —— a számításhoz szükséges fedeztetésre alkalx'nas állomány

megállapításának jelenlegi gyakorlatában látjuk. A fedeztetésre alkalmas állomány

jelenleg a következő:

1; január l—én meglévő tehenek, előhasi üszők és 9 hónapon felüli üszők;

2. az első félévben vásárolt vemhes te- henek és előhasi üszők;

3. az első negyedévben vásárolt 9 hóna—

pon, a második negyedévben vásárolt 12 hónapon, a harmadik negyedévben vásá—

rolt 18 hónapon felüli üszők.

Eladás esetén a 2. és 3. pont alatt fel—

soroltak természetesen levonásba kerül—

nek. _

Véleményünk szerint a fedeztetésre alkalmas állományba be kell venni az első félévben Vásárolt összes teheneket és a harmadik negyedévben vásárolt 15 hó—

napon feliili üszőket, a 18 hónapon felülie—

ket pedig nem.

Az I. félévben vásárolt üres tehenek al—

kalmasak fedeztetésre, mert:

1. az állami gazdaságok többnyire újé

fejős, üres teheneket vásárolnak,

2. nagyon kicsi annak a lehetősége, hogy az üres tehénként __yásárolt tehenek

a valóságban vemhesek legyenek (fordítva inkább előfordul),

3. Állami gazdaságok főleg meddő tehe-

neket adnak el, amelyeket a fedeztetésre alkalmas állományba beszámítottunk,

4. abban az esetben, ha az üresként vá—

sárolt állat a valóságban vemhes, vem—

hességi ideje a vásárlás időpontjában 1—4

hónap lehet. Ebből következik, hogy ezek—

nek a teheneknek döntő része az év folya-

mán még leellik és fedeztetésre alkal—v

massá válik, '

5; azoknak az I. félévbe [vásárolt vemhes teheneknek a számát, amelyek az év

folyamán nem kerülnek fedeztetésre, ki—

egyenlíti a' II. félévben Vásárolt üres,

fedeztetésre nem alkalmas állomány meg—

állapításánál figyelembe nem vett, de még

fedeztethető ' tehenek száma.

A III. negyedévben vásárolt, ill. eladott

15 hónapon felüli üszőállományt a követ—

' kező elgondolás alapján kell a fedeztetésre

alkalmas állománynál figyelembe venni:

Az üszőket általában "18 hónapos kor—

ban, ill. 400 kg—os súly elérése esetén szok-

ták fedeztetésre alkalmasnak tekinteni. A júliusi és augusztusi Vásárlású 15 hóna-

pon felüli üszők november végéig elérik a 18 hónapos kort, így fedeztetésre alkal-

masak. Egyedül a szeptemberi vásárlású

15 hónapos üszők egy része eshet ki az évi fedeztetésből. Ezzel szemben a IV;

negyedév első két hónapjában vásárolt 18 hónapon felüli üszők szintén alkalmasak fedeztetésre, és ez pótolja az esetleges III. negyedévi kiesést. (A 15 hónapos és a III. negyedévben vásárolt üszőknek a fedeztetésre alkalmas állományba vételét

alátámasztja még az is, hogy *az 1953. évi

országos állatszámláláskor a 12—18 hó—

napos üszők 9,1%-a vemhes volt.)

A valóságnak megfelelő adatokból szá—

mított megtermékenyítési arány nem ér—

heti el a 100%—ot, de itt nincs semmi aka—

dálya annak, hogy a megfelelő, elfogad—

ható Százalékot egy a gyakorlatban kiala—

kuló tapasztalati szám mutassa.

A Központi Statisztikai Hivatal Mező—

gazdasági főosztálya által indított vitát

helyesnek és célravezetőnek tartjuk. Úgy

gondoljuk azonban, hogy eredményre csak akkor vezethet, ha a vitában nemcsak az irányító szervek, hanem az adatszolgál-

(6)

szemre 63'

tatók, a gazdaságok statisztikusai is be—

kapcsolódnak.

A vitacikkben felvetett összes pro—

blémák azonban nem mind tarthatnak

közérdeklődésre számot, mert például a

szaporulati és elhullási mutatókkal kap—

csolatban felvetett kérdések nagyrésze a gazdaságokban nem is jelentkezik. A gazdaságok az 1954. évi beszámolási rend—

szer kialakításával kapcsolatban az állat- állomány egységes csoportosításának be—

vezetéséhez sem tudnak hozzászólni, amire

pedig nagy szükség lenne.

A statisztika nemcsak a'Központi Sta- tisztikai Hivatal, az Országos Tervhivatal, a minisztériumok ügye, hanem a gazda—

ságoké is. A célunk az, hogy a gazdaságok ne csak szolgáltassák, de fel is használják

az adatokat. Ennek megvalósítása és a

gazdasági szinten számított egyszerű, pon—

tos mutatók összeállítása nagy lépéssel visz közelebb az adatszolgáltatás megjaví—

tásához, a statisztikai fegyelem megszilár—

dításához.

Domokos Attila

Puskás Gyula

Az export gazdaságosságának mérése*

A külkereskedelem főfeladata a nép—

gazdaság számára nélkülözhetetlen kül—

földi áruk beszerzése, _a legkisebb áldo—

zatok árán. A behozatal finanszírozásá- hoz szükséges devizákat export útján

biztosítják. A rendelkezésre álló devizák-

nak import és egyéb célokra történő gaz—

daságos felhasználásán túlmenőleg töre—

kedni kell a különböző devizák megfelelő mennyiségben és időben, a leggazdaságo—

sabb eszközökkel való megszerzésére. Á külkereskedelem rentabilitásának egyik legfontosabb kérdése az export rentábi- litása.

A külkereskedelmi forgalom a belföldi

forintgazdálkodást' és a devizagazdálko—

dást is érinti, de az export gazdasagos—

sága csupán a devizában mutatkozó ra—

fordítások és bevételek aránya alapján vizsgálható. .

A külkereskedelmi vállalatok forint-

ráfordításának legfőbb tételei exportban

a kivitelre szánt áruk belföldi ára, a bel—

földi vétellel kapcsolatos forgalmiadó és a belföldön felmerülő raktár-, fuvar— és egyéb költségek. Az exportnál mutatkozó forint-bevétel a külföldi eladás soran szerzett devizáknak a Magyar Nemzeti Bankhoz történt beszolgáltatásából szár—

mazik. A Magyar Nemzeti Bank a beszol—

gáltatott deviza ellenében a, hivatalos de—

vizaárfolyamon számított forintösszeget bocsátja a külkereskedelmi vállalat ren-

delkezésére. ) .

Az árúk ilymódon számított külföldi eladási (deviza—forint-) ára és a belföldi vételár közötti különbség k1egyenlítésére szolgál az árkiegyenlítés, amely lehet ár—

* Vítacikk, '

támogatás, amikor a belföldi vételár na—

gyobb a külföldi eladási árnál és lefölö—

zés, amikor a belföldi vételár kisebb az elért eladási árnál. Az árkiegyenlítés ke-

retében számolják el a külkereskedelmi vállalatok az ' ügylet bonyolítása során felmerült közvetlen költségeket is az erre

vonatkozó; külön rendelkezés alapján.

Az árkiegyenlítés tehát a forgalom tár—

gyát képező árúk belföldi és külföldi ár—

színvonala közötti különbség kiküszöbö—

lésére szolgál. Célja megakadályozni azt, hogy az állandóan Változó külföldi ár- színvonal hatást gyakorolhasson tervgaz—

dálkodásunkra. Az árkiegyenlite's merteke végső soron a tőlünk majdnem függetle—

nül változó világpiaci és a szabályozott belföldi folyóárak különbségének nagy—

ságától függ. Éppen ezért nem lehet az

árkiegyenlítés mértékéből helyes követ—

keztetéseket levonni arra vonatkozólag,

hogy egy-egy ügylet lebonyolítása hasz—

nos, vagy káros a. népgazdaság szdmám.

Exportnál nem az alacsony ártámogatási színvonal, vagy a lefölözés elérése az elsőleges cél, hanem számunkra minél értékesebb (ú. n. kemény) devizák meg-—

szerzése olyan termékek eladásával, ame—

lyek előállításához kevés és kevésbbé er—

tékes devizáért beszerezhető külföldi

anyagokra van szükség. _

Az exportügylet devizában mutatkozó nyereségét tehát az eladott áru előállítá-

sához felhasznált importanyagok deviza- fon'nt értékének és a devizaforíntban ki—

fejezett netto (devizaköltségek nélkül szá- mított) eladási árnak a viszonya hatá-