522, megyei városokban 1.370, községekben 515), tehát még 4.400 orvost vonna _ , _ be a kórházak munkájába. Ez egyrészről növelné kórházamkellátását, mastém'ét' _ —
;orvosaink szakképzettségét, mert módot adna továbbképzésükre. . ' '-
; _ Ha a személyzeti ellátottságot összevetjük a kórbázcsoportonkinti és osztályon-
kinti halálozási arányszámokkal ( 7.-sz. tábla), akkor paradox képet kapunk, mert * a' legjobb ellátást nyujto kórházaink halálozási arányszáma a legmagasabb, ez azon—
ban a 501331 "Súlyosabb" beteganyag következménye, továbbá avval magyarázható,—" " " ';
hogy sokan csak műtétre kerülnek ezekbe a kórházakba, lábadozás idejére gyakran- más kórházba utalják őket. E kórházak viszonylag magasabb személyzeti ellátott—
Ságá ezért feltétlenül indokolt és jogos. * *
— ' Összefoglalva: népi demokráciánk szocializmust épitő társadalma az életszínvonal ' emelésével, a munkanélküliség felszámolásával és ezzel kapcsolatban a betegbiztosítás
kiszélesítésével, valamint az ötéves terv beruházásaival megteremti a dolgozók megbetege—
' fdéseinek —— melyek jelentős népgazdasági tehertételt jelentenek —-— csökkentéséhez szitk—
ségee anyagi feltételeket. A megbetegedések csökkenése visszahat a termelésre, fokozza a
"dolgozók munkaképességét és így közvetve hozzájárul a termelékenység növekedéséhez és az önköltség csökkenéséhez.
Az ötéves terv egészségügyi beruházásai módot adnak a széleskörű egészség—
ügyi megelőző hálózat kiépítése mellett kórházaink fejlesztésére is. Bár kórházi va—
nalon a Horthy-éra mulasztásai és a háború pusztításai súlyos örökséget hagylak ránk, mégis sikerült az ágylélszám és az ágykihasználás terén a báborúelőlli színvonalat nemcsak elérni, hanem túl is haladni. Különösen örvendetes a kórházi halálozási arányszám
nagymérvű javulása. _,
A kórházak személyzeti ellátottsága terén is jelentős javulás tapasztalható.
Ezen a téren az első helyen a betegbiztosító intézetek kórházai állanak. Ha többi kórbázainknak is hasonló személyzeti ellátottságot biztosítanánk (vagyis kerek számokban 100 ágyra 8 orvost, 20 ápoló személyzetet, 30 egyéb személyzetet), ez
1.500Lúj orvos, 2.400 új ápoló és 5.000 új egyéb személyzet beállítását jelentené. Havi)
' 3800 Ft átlagfizetés mellett ez évi 80—90 millió Ft költségtöbbletet jelentene. A jobb egészségügyi gondozás következtében ez a költségtöbblet vagy ennek jelentős része népgazdasági méretekben a rendelkezésreálló új munkaerók termelési tevékeny—'ségéből kétségtelenül megtérülne. Ur. Somogyi György
í ' Az ipari tartalékok feltárásának néhány kérdése*
, A szovjet gazdaság háborúutáni helyreállitásában és fejlesztésében elért ered—
_ menyek világosan bizonyítják a szovjet szocialista gazdasági rendszer óriási fölényét, amelyben ,,a termelés fejlesztését nem a konkurrencia és a kapitalista profitszemés _elve, hanem a tervszerű vezetés és a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának rend—
szeres emelése iranyitja". (J. V. Sztálin : A leninizmus kérdései, 10. kiadás, 397. old.) , A Szovjetúnió a háborúutáni ötéves terv elmult három éve alatt világraSzóló történelmi győzelmeket aratott. A népgazdaság háborúutáni újjáépítése befejeződött.! e Az ötéves terv döntö harmadik évében, 1948—ban, az ipari termelés háborúelótti szin—Á vonalát már jelentősen túlhaladták, s a gabonaössztermés pedig majdnem elérte a háború——
elöttlszínvonalatl) A szovjet nép anyagi jóléte és kulturális szinvonala tovabb emet—_
kedett. Megerősödött a szocialista szovjet állam gazdasági függetlensége és honvédelmi biztonsága. A szovjet nép mindezeket az eredményeket a háborúutani ötéves terv grandiózus feladatainak teljesítéséért és túlteljesítéséért vívott. harc irányítójának,
a bolsevik pártnak a vezetésével érte el. _
A Szovjetúnió most és fennállásának egész ideje alatt az ország gazdaságát saját erüt—
vel és saját eszközeivel fejlesztette ki. A fiatal Szovjet Köztársaság fennállásának első szakaszában a polgárháború és azintervenció által tönkretett népgazdaságát a saját erejéből állította helyre. A szovjet állam saját belső erőivel valósította meg a legkor—
szerűbb sztálini ötéves terveket. _
Sztálin elvtárs az első ötéves terv eredményeit összefoglalva rámutatott arra,
' Vesztnlk sztatisztlkí, Moszkva, 1949. 1. sz., 31—41. old.
') 1949-ben már túlhaladta. ( A szerk.)
hogy a szovjethatalom birtokában, a föld, az ipar, a közlekedés, a bankok és a keres———
kedelem nacionalizálására támaszkodva, meg tudjuk valósítani a legszigorúbb takaré—
kosság rendszerét, hogy annak segítségével megfelelő mennyiségben akkumuláljuk azo- kat az eszközöket, melyek a nehézipar helyreállításához és fejlesztéséhez szükségesek. . . Pártunk arra számított, hogy országunk belső erőinek segítségével fog megbirkózni ezzel a feladattal, nyomasztó külföldi hitelek és kölcsönök nélkül." (J. V. Sztálin:
A leninizmus kérdései, 11. kiadás, 371w—372. old. oroszul, és n. a., Szikra—kiadás, Buda—
pest, 1948, 390. old.) A szovjet gazdaság háborúutáni felemelkedésének rendkívüli eredményeit országunk belső erőire támaszkodva érte el.!
A termelés növelésének és a szovjet gazdaság általános fejlesztésének egyik leg—
fontosabb tényezője a népgazdaság belső tartalékainak feltárása és kihasználása Szocialista iparunk az ötéves terv végrehajtása során a meglevő belső tartalékok mozgó—
sitásában gazdag tapasztalatokat szerzett a termelőkapaeitások jobb, a nyers—, a tüzelő és az egyéb anyagok gazdaságosabb kihasználására, a munkatermelékenység növe—
lésére és ebből következően az ipari termelési önköltség csökkentésére. A belső tartalé—
kok feltárása és kihasználása alapján a szocialista ipar élenjáró ágai a felszerelés és a nyersanyagok kihasználása terén olyan eredményeket értek el, amelyek a háborúelőtti normákat meghaladják. A feltárt tartalékok kihasználásával az állami tervben megállapí—
pított feladatokat mind mennyiség, mind minőség tekintetében túlteljesítették.
Az ipari tartalékok a termelés növelésére és az összes minőségi mutatószámok megjavítására még távolról * sincsenek tökéletesen kihasználva. A termelés terén magas eredményeket elérő élenjáró vállalatok mellett vannak elmaradott, a megálla—
pított tervet nem teljesítő vállalatok, amelyeknek minőségiteredmény el nem kielégítőek, Azipar néhány ágában a meglevő termelőkapacitások kihasználása es a munka tech—
nikai-gazdasági követelményei tekintetében a tervben megállapított feladatokat még nem mindenben teljesitik. Ilyenformán a termelés emelésére még nem használják ki az összes meglévő lehetőségeket.
A tartalékokat, az ipar belső lehetőségeit még nem használták fel a termelés növelésére és a vállalati termelés minőségének megjavítására. Ezek a tartalékok a fel—
szerelés kihasználásának megjavítását, a nyers—, a tüzelő— és segédanyagokra, a villamos—
energiára fordított kiadások csökkentését, a munka és a termelés jobb megszervezését, a technika és tudomány legújabb eredményeinek bevezetését, a munkafolyamat gépe—
sítését, a munkatermelékenység további növelését jelentik. Az ipar összes dolgozóinak legfontosabb feladata, hogy ezeket a lehetőségeket feltárják és kihasználják. E feladat teljesítésében fontos szerepe van a statisztikának, amely az ipari vállalatok munkájá—
nak részletes és mélyreható tanulmányozására szolgáló módszerek egész fegyvertárával rendelkezik.
E tanulmány célja, hogy megvizsgálja a gazdaságstatisztika két módszertani kérdését, amelyeknek a tartalékok felderítésénél felhasznált statisztikai anyag helyes elemzésénél nagy jelentőségük van: az első a csoportosítási módszer alkalmazása és a második a felszerelés— és anyagkihasználás, technikai-gazdasági progressziv átlag—
normáinak elemzése.
??
A tartalékok feltárásának feladata abban foglalható össze, hogy határozza meg azokat a lehetőségeket, amelyeket a vállalatok a termelés terjedelmének kibővítésére, a munkatermelékenység emelésére, a termelési önköltség csökkentésére, a terv teljesi—
tésére és túlteljesítésére még nem realizáltak, nem használtak ki. A tartalékforrások
—— például a felszerelések — lehetséges és tényleges kihasználása közötti viszony, termé—
szetesen minden egyes vállalatnál a vállalat saját termelőt evékenységének konkrét felté—
teleit, sikereit és fogyatékosságait juttatja kifejezésre. Az ipari tartalékok kérdésének tudományos vizsgálatában elengedhetetlen, szükségszerű előfeltétel az egyes vállala—
tokra vonatkozó adatok elemzése.
Az ilyen vizsgálatnak egyes vállalatokra való korlátozása azonban helytelen volna, mert az egy vállalat tartalékainak kihasználásában nyert eredmény a szovjet gazdasági rendszerben az egész ipar területén is megvalósítható és meg is kell való—
sítani.
A szocialista ipar egységes komplexum, egységes egész, felépítése egységes állami terv alapján történik, amely az egyes iparágak fejlesztésében előirányozza a pontos arányokat, meghatározza a kapcsolatokat és kötelezettségeket.
Szocialista rendszerünk e mellett a tervfeladatok gyakorlati megvalósításában,
4!
a vállalatoknak az alkotó kezdeményezés kifejlesztésére a legszélesebb körű lehetőséget
biztosítja. A munkások, a mérnök—műszaki dolgozók, a tisztviselők és gazdasági vezetők
saját üzemükben állandóan tökéletesítik a termelés megszervezését és technológiájátés ezzel az ország gazdasági megerősödéséhez értékes _módon járulnak hozzá.
A belső készletek felhasználását és kihasználását, a termelés racionalizálását, a termelés növolésére és minőségi megjavítására irányuló intézkedéseket nem egyforma mértékben valósítják meg az összes vállalatokban. Egyes vállalatok ezeket az intéz—
kedéseket tökéletesebben, eredményesebben hajtják végre, munkájukban a legjobb mutatószámokat érik el, más' vállalatoknál viszont az eredmény kisebb mértékű.
Ezért tehát tanulmanyozni kell az élenjáró vállalatok tapasztalatait, hogy ezek az osszes vállalatok közkincsévé legyenek, hogy átvéve e tapasztalatokat az elmaradt vállalatok is az élenjáró vállalatok szinvonalára emelkedhessenek és ilyen módon biztosítsák az egész ipar felemelkedését.
,
Az élenjáró vállalatok tapasztalatait részletesen elemezve és általánosítva töké—
letesebben 'feltárhatjnk mind az élenjáró vállalatok, mind az egész ipar tapasztalatait.
A tartalékok kérdésének tanulmányozásában a következő lépés az egyes, izolütan vizsgált vállalatokra vonatkozó adatoknak összehasonlítás útján való elemzése. Az elemzés fő irányának az élenjáró vállalatokat, valamint az alacsony technikai-gazdasági eredmények—
kel dolgozó vállalatokol jellemző adatok részletes és mindenre kiterjedő lrmulmányozását kell lekinlenünk.
Az élenjáró, valamint az elmaradt vállalatok eredményeit a vállalatok, trösztök, ipari fóigazgatóságok és minisztériumok különféle okmányaiban és beszámolój elentéseíben foglalt meghatarozott mértékegységek és mutatószámok fejezik ki. A tartalékok feltárása a heszámolójelentésben foglalt, a vállalat lehetőségeit és ezek kihasználásának tényleges szinvonalát jellemző mutatószámok racionális elemzése nélkül lehetetlen. A racionali—
zálás előfeltétele először, hogy az analízis gazdasági legyen, azaz a tényeknek ne egyszerű, számszerű mennyiségi megállapitása, hanem a tények lényegének mélyreható és min—
den oldalra kiterjedő vizsgálata legyen, és másodszor: támaszkodjék tömegadatokra, de természetesen ne az általános, megkülönböztetés nélküli átlagokra, hanem a csoport—
átlagokra, amelyek a vizsgálandó tények minőségi oldalát fejezik ki s amelyek az egyező termelési feltételek mellett dolgozó vállalatokra vonatkoznak.
Igy például a feketefémkohászatban a kapacitás jobb kihasználásának vizsgálatá—
nál lehetetlen pusztán arra szorítkozni, hogy az összes fémkohászati üzemekben csak a kohók hasznos térfogatának átlagos kihasználási együtthatójára vonatkozó adatokat tanulmányozzuk. A feketei'émkohászatban vannak élenjáró technikával felszerelt új vállalatok és vannak régiek; vannak nagy és kisebb teljesítőképességűek; vannak a kivonandó termékben gazdag és szegény érceket feldolgozó üzemek, stb. Termé—
szetesen a kohók kihasználási foka egyes vállalatoknál magasabb, másoknál alacso—
nyabb. Ha az összes vállalatokra vonatkozó adatokat vesszük, akkor ezek a különb—
ségek a közös átlagokban kiegyenlítődnek és a kutató képtelen arra, hogy a fel——
szerelések kihasználásában rejlő tartalékokról véleményt alkothasson. Szemléltetóen igazolják a mondottakat az alábbi tábla adatai:
1. sz. tábla
A kohók hasznos térfogatának kihasználása 1940-ben
A vállalatok nagyságesoportjai a kohók AkOhók. hasznos átlagos hasznos térfogata szerint térfogatíxgákikelhísggalásának
lok—200 rna—ig ... 1.52 201—500 ,, ... . . . 1.47 SOI—900 ,, . . . . ... 1.19 lmi—1.000 ,, ... ' 1.10 1.000 ma-en felül ... _ 1.15 Az összes vállalatok átlaga ... , 1.19
Ha a táblát vizsgáljuk, észrevesszük,,' hogy a? kohók hasznos térfogatának növekedésével együtt emelkedik a kihasználási együttható is (az együttható számw értéke csökken).
Ilyen csoportosítás alapján a felszerelés kihasználása terén a lémkohászati
üzemekben lévő tartalékok kérdésében azonnali választ adni nem lehet. Az adott
csopúrtosiiás a vállalatokat, a nagyság szerinti különbség ismérve alapján tagolja,
45
és e szerint a kohók kihasználási fokában mutatkozó különbség a kohók hasznos térf
fogatában fennálló különbségek következménye. Ez a csoportosítás azonban nem;
mutatja meg a kohók átlagos hasznos térfogata alapján egy és ugyanazon csoportba tartozó vállalatok kohókihasználásában mutatkozó különbségeket. A kohók térfogata szerint csoportosított üzemek kohókihasználási együtthatója ílymódon ismét csak az adott üzemi csoport átlagos mutatószámát jelenti. Az átlagos mutatószámokban el—
tűntek a sikeresen dolgozó, azaz az ugyanebbe a csoportba tartozó, de a többi üzemhez viszonyitva élenjáró üzemek kohókihasználásában mutatkozó színvonalbeli különb—
ségek.
Akármilyen lényeges ismérv szerint képezzük is a csoportokat, a tartalékok kérdésének tanulmányozásánál az élenjáró vállalatokat feltétlenül külön is ki kell mutatnunk. Más szavakkal, a tartalékok kérdésének vizsgálatánál a vállalatok alap—
vető munkafeltételeit kifejező ismérvek szerint egymástól különböző vállalati csopor—
tokat egyenkint két alcsoportra kellbontanunk: az élenjáró és az egyéb (elmaradt) válla—
latok csoportjaira. Ilyen csoportosítási rendszer mellett közvetlen lehetőség nyílik arra, hogy a felszerelés kihasználása terén az elmaradt vállalatokban lévő tartalékok mennyiségét feltárjuk. A kohók teljesítőképessége (alapvető csoportképző ismérv) szerint azonos és a kohók kihasználási foka (másodlagos csoportképző ismérv) tekin—
tetében egymástól különböző vállalatok vagy az egyik vagy a másik alcsoportban egyesíthetők. A kohók kihasználási fokában mutatkozó különbségeket most már nem a teljesítőképességben rejlő különbségekkel, hanem más tényezőkkel kell megmagyaráz— nunk, amelyeket az élenjáró és a visszamaradt vállalatok eltérő módon használtak ki. Ezeket a tényezőket, valamint ezeknek a felszerelés kihasználási fokára való befo—
lyását megvilágítani a vállalatok egyes alcsoportjain belül végrehajtott további elem- zés feladata. Ennek során kétségtelenül megállapítható, hogy az egyes vállalatok különböző mértékben gépesítették a munkaigényes termelófolyamatokat és munká—
latokat, hogy az egyes vállalatokban különböző a munkások száma, a munkaidő kihasználási foka, különbözők a salakképző anyagok, a tüzelőanyag, stb. kihasználá—
sának eredményei. Az alcsoportok keretén belül ezeknek az ismérveknek az alapján végrehajtott további csoportosítás lehetővé teszi, hogy az egyes tényezőkben rejlő tartalékok nagyságát is meghatározzuk. Ebből nyilvánvaló, hogy mennyire fontos a csoportosítások helyes kidolgozása, mert ez teszi lehetővé mindazon tényezők leg—
teljesebb feltárását, amelyek a termelés további emelésére és a technikai—gazdasági eredmények megjavítására kihasználhatók. _
Mindenekelőtt azt a kérdést kell eldönteni, milyen vállalatokat tekintünk élen—
járóknak? Természetesen a sikeres munka ismérvei az egyes vállalatoknál sokfélék és a konkrét viszonyok kifejezői. A vállalatok sikeres munkájának kiértékelésében azonban a legfontosabb kritériumot a terv teljesítéséért folytatott harc eredményei szolgáltatják. De ez az egy kritérium, bár a legfontosabb, az ipari tartalékok teljes meghatározásához nem elegendő.
Sztálin mondotta a Párt XVI. kongresszusán: ,,Előttünk, bolsevikok előtt az ötéves terv is, mint akármelyik más, csupán egy olyan terv, amelyet az első, ideig—
lenes formájában fogadtak el, amelyet azonban a helyszíni tapasztalatoknak megé felelően, a terv végrehajtásának tapasztalatai alapján még pontosan ki kell dolgozni,, meglelelöen módosítani és tökéletesíteni kell. Semilyen terv sem számolhat az öszm szes lehetőségekkel, melyek rendszerünk mélyében húzódnak meg és amelyek csak a munka folyamán, a gyárakban, üzemekben, kolhozokban, szovhozokban, körzetekben, stb. a terv megvalósítása során tárulnak fel. Csak a bürokraták gondolhatják, hogy a tervező munka a terv összeállításával már be is fejeződik. A terv felállítása csupán kezdete a tervezésnek. Az igazi tervirányítás csak a terv felállítása, a helyszíni felül- vizsgálat után, a végrehajtás, a helyesbítés, a pontos beállítás során bontakozik ki.
(J. V. Sztálin: A leninizmus kérdései, 10. kiadás, 413. old.)
Az élenjáró es elmaradt vállalatokra való szétválasztást feltétlenül az egyes vállalatok eredményeinek a más vállalatok eredményeivel való összehasonlitása alap—
ján kell végrehajtanunk.
Az élenjáró vállalatok közé csak azokat a vállalatokat sorolhatjuk, amelyek a rendel—
kezésükre állá lehetőségeket a terv végrehajtása során más vállalatokhoz viszonyítva telie—
sebben és jobban használtál: ki és a terv túlteljesítése céljából feltárták és realizállák a ref-
tett tartalékokat. ,
Visszatérünk a kohók 1940. évi kihasználására vonatkozó példánkhoz. Az élen—
járó vállalatok csoportjába való sorolás imént ismertetett feltételeiből következik,;
hogy a kohókihasználás tekintetében élenjáró fémkohászati üzemnek csak azt az üze—;
met tekintjük, amelynek kihasználási együtthatója jobb, mint a többieké.
A 101—200 m3 térfogatú kohóval rendelkező vállalatok csoportjában azok az if '
' üzemek voltak l940. évben az élenjárók, amelyek jobb (számszerű értékben kisebb;kihasználási együtthatót értek el, mint az 1.52 csoportátlag; a második, a zar—ooo :
m8 (térfogatú kohókkal rendelkező vállalati csoportban élenjárók azok a vállalatok —
* voltak, amelyeknél a kihasználási együttható kisebb volt, mint 1.47, stb. Há' az üze—
meknek élenjáró és elmaradt üzemekre való tagolását ennek az elvnek alapján visszük keresztül, akkor a kohók kihasználási fokát az egyes csoportokban. az alábbi tábla mutatja:
_ ,
2. sz. tábla
— '
A kohók hasznos tériogatának kihasználása az élenjáró és elmaradt lómkohásmti üzemekben 1940-ben
A kohók hasznos térfogatának kihasználási
együtthatója
Az üzemek nagyságcsoportjai a kohók
átlagos hasznos térfogata szerint §
az összes az élenjáró az elmaradt üzemekben § üzemekben üzemekben
101—200 m'-ig ... 1.52 § 1.20' ? 1.7?
201—500 ,, ,, ... 1.47 ; 1.18 § 1.74
501—900 ,, ,. ... 1.19 1.12 * 1.38
SOI—1.000 .. ., ... 1.10 0.96 1.5?
1.000 m'—en felül ... 1.15 0.96 1.27
Az összes üzemek állaga . . 1.19 § 1.06 § 1.40
A 2. sz. tábla adatai szemmelláthatóan bizonyítják a fent levont következtetés helyességét, hogy a bizonyos ismérvek szerint való Csoportosítás szokásos módszerét feltétlenül ki kell még egészíteni azzal, hogy a vállalatokat két alcsoportra: az élenjáró és az elmaradt vállalatok csoportjaira bontjuk.
A táblából világosan látható, hogy az első csoportban voltak vállalatok, amelyek- ne! az átlagos kihasználási együttható 1.20 és olyan vállalatok, amelyekben 1.77 volt;
a második csoportban ennek megfelelően 1.18 és 1.76 volt az együttható, stb. Igen különbözők. az együtthatók azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a kohók hasznos térfogata átlagosan 901w1.000 m3 között van. Ebben a csoportban az élenjáró válla—
latok az elmaradt vállalatok 1.57 együtthatójával szemben 0.96—05 együtthatót ér—
tek el. —— Ennek a csoportositásnak elvégzése után áttérhetünk most már a fémkohá—
Szatí üZemok tartalékainak meghatározására.
A létező tartalékokat abban a nyersvasmennyiségben fejezzük ki, amelyet ak—
kor kaptunk volna, ha az elmaradt vállalatok kohókihasználási együtthatója ugyanaz lett volna, mint az élenjáró vállalatoké. ,
Az elmaradt vállalatok által még kitermelhető tartalék nyersvas momlyiségének meghatározása céljából a kohók hasznos. térfogatának és munkaidejének szorzatát __ a köbméternapok számát —— el kell osztanunk az adott csoport élenjáró üzemeiben elért kihasználási együtthatóval. Az így kiszámított kitermelhető nyersvas mennyi- ségét szembeállítva a ténylegesen termelt nyersvas mennyiségével, megkapjuk a viv- szonylagos tartalék nagyságát. Ezt a tartalékot kifejezhetjük mind az egyes, mind az összes elmaradt vállalatok által ténylegesen termelt nyersvas mennyiségének szt—
zalékában. E számítások eredményét mutatja az alábbi tábla:
3. sz. tábla
A lémkohászati üzemek kohóklhasználási tartalékai 1940—ben
Az elmaradtt illa—(mek kgterínelhetó
- — nyersvas at a a a ny egesen
Az $$$ ár;—%%? 53253313' termelt mennyiség %-ában
térfogata szerint az összes az elmaradt
üzemekben üzemekben
lül—200 rna-ig ... 27 * 47
201—500 ,, ... 18 44
SOI—900 ,, ... 6 23
901—1.000 ,, ... 14 63
1.000m1-en felül ... 20 32
Az összes üzemek átlaga . . 14 , 36
Az üzemekre eső tartalék abszolút mennyiségének meghatározásánál el kell dönteni azt a kérdést, hogy milyen módon számítsuk ki az össztartalékot: összegezzük—e az elmaradt üzemek egyes csoportjaira vonatkozóan kiszámított kitermelhető tartalék nyersvasmennyiségeket vagy pedig a köbméternapok összegét osszuk el az élenjáró vállalatok átlagos kohókihasználási együtthatójával, ___ más szavakkal: az összes vállalatok teljes tartalékának meghatározásánál a Cseportok szerinti részeredménye—
ket kell—e összegeznünk vagy pedig az összegezett adatok alapján kell a tartalékot kiszámítanunk. Nyilvánvaló, hogy helyesebb az egyes csoportok tartalékait kifejező részeredményeket összeadni, minthogy a feladat megoldásában kezdettől fogva köve—
telménynek tartottuk a megkülönböztetés alkalmazását. Valóban, ha a felhozott példánkat vizsgáljuk, azt látjuk, hogyha az elmaradt vállalatok az élenjáró vállalatok kohókihasználási együtthatóit elérnék, akkor a tartalék nyersvas mennyisége ugyan—
annyi volna, mint az a mennyiség, amelyet a csoportok szerinti tartalékok összegezése
útján kaptunk. *—
A 3. sz. táblában a minimális tartalékok vannak feltüntetve, mivel ezek az adat—
tok csak az elmaradt üzemekre vonatkoznak. Kétségtelen, hogy az élenjáró vállalatok—
nál az összes tartalékok még távolról sincsenek kihasználva, munkájukban még sok a hiányosság, amelyeknek megszüntetése a felszerelés kihasználásában jobb együtt—
hatot eredményezne. Ténylegesen az élenjáró vállalatok mindegyik csoportjában vannak üzemek, amelyek a kohók kihasználásában jobb együtthatót értek el, mint a csoport szerinti átlag. Ezt világosan mutatja a 4. sz. tábla.
4. sz. tábla
A kohók hasznos térfogatának kihasználása néhány lémkohászatl üzemben 1940—ben
A kohók térfogatának kihasználási együtthatója egyes üzemekben
! Az üzemek nagyság;—
csoportjal a kohók átlagos
?
," . átlagban az íátlagban az élen— _
hasznos térfogata S'M'mt összes üzemekben; járó üzemekben az üzem meg— ?,i§g§ó§i§§;?§§_
' nevelése lási együtthatója
[ x
101—209 m't—ig ... 1.52 ; 1.20 Szerova ! 1.19
201 500 ,, ,, ... 1.47 ' 1.18 Frunze ; 1.07
501 900 n ,. ... 1.19 1.12 Sztálinoi Sztálin i 1.05
DOT—"1.000" ., ... 1.10 0.95 Kuznyecki ; 0.90
A csoportosítási módszer alkalmazására példaként a féznkohászati vállalatok csoportosítását hoztak fel. Ezt a módszert lehet és kell alkalmazni az összes többi iparágak tartalékainak feltárása céljából végzett elemzéseknél is, mert ez a módszer a vállalati munkát jellemző mutatószámok összehasonlitása alapján lehetővé teszi a termelés terjedelmének emelését és a technikai-gazdasági mutatószámok megjavítá—
sát szolgáló tartalékok feltárását.
A másik igen fontos kérdés a műszaki—gazdasági progressziv átlagnormák be- vezetése.
Molotov elvtárs a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 31. évfordulóján tartott beszédében ezt mondotta: ,,Mint ismeretes, a vállalatok számára a termelési és épit- kezési terveket ezidőszerint a felszerelés és az anyag kihasználására vonatkozó műszaki—
gazdasági progresszív átlagnormák alapján állítják össze, ami az ipar,a közlekedés és a népgazdaság más ágainak gyors fejlődését segíti elő."
A műszaki—gazdasági progresszív atlagnormák tanulmányozásának nagy jelen—
tősége van a felszerelés, a nyers—, alap- és tüzelőanyag, a villamosenergia kihasználása terén lévő tartalékok felderítése, valamint általában az iparvállalatok munkájának megjavítása szempontjából. *
Először is tisztázni kell azt, hogy mi is az a progresszív átlagnorma. Sztálin elvtárs még 1935-ben, a sztahanovisták első szovjetúniói értekezletén mondotta:
,,Technikai normák nélkül a tervgazdaság lehetetlen. Technikai normák kellenek azonkivül arra is, hogy az elmaradt tömegeket az élenjárók előbbre vigyék. A technikai norma nagy szabályozó erő, mely a termelésben a munkások széles tömegeit a munkás—
osztály élenjáró elemei köré csoportosítva szervezi meg. Következésképpen —— foly—
tatja tovább Sztálin elvtárs —— szükségünk van a technikai normákra, de nem azokra, amelyek most érvényben vannak, hanem magasabbakra." (J. V. Sztálin: A lenini:—
a
, mus kérdései, 11. kiadás, 502. old. oroszul] és n. a., Szikra-kiadás, Budapest; is E 628.'old.) És tovább: ,,. . .a jelenleg érvényben lévő normák a mai viszonyoknak
, nem felelnekmeg, elmaradtak és iparunk fékeivé lettek. Hogy iparnnkatna fékezeket a normákat új, magasabb technikai normákkal kell felváltannnk." (Ui—
503., ill. 529. old.) . _
el;;
úr
Mik ezek a magasabb normák? Sztálin elvtárs ezt is megmagyarázta: ,,N'eaasa"
olyan normák kellenek, amelyek valahol középen vannak a jelenlegi technikai normák , h ' és azok között a normák között, melyeket a Sztahanovok és Busziginoic elértek." (Ugo,
503., ill. 528. old.) , ,
A Szovjetúnió Minisztertanácsának a népgazdaság helyreállítására és fejlesz—
tésére vonatkozó 1947. évi állami tervről kiadott rendelete rámutatott arra, hogy:
,,. . .az állami terveknek bolsevik tervoknek kell lenniök: nem a termelés során elért számtani átlagnormák, hanem a progressziv átlagnormák alapján kell kiszámítani
azokat, azaz az élenjárókhoz kell igazodniok". A Szovjetúnió Minisztertanácsa ebben
a rendeletében arra kötelezte a minisztériumokat és hivatalokat, hogy tegyék meg a
szükséges intézkedéseket a gépek, mechanizmusok és egyéb felszerelések kihasználására
vonatkozó élenjáró műszaki-gazdasági normáknak, valamint az energia, tüZelő-, alap—
és nyersanyag kiadási normáknak a vállalatoknál való bevezetésére. Ebből a célból a minisztériumoknak és hivataloknak a vállalatoknál fel kellett deríteniök és számba kellett venniök az egyes műhelyek, részlegek, csoportok vagy munkásbrigádok által ,
elért élenjáró műszaki—gazdasági normákat. '
A minisztériumoknak és hivataloknak ezen élenjáró műszaki-gazdasági normák alapján kellett mindenegyes vállalat részére a progressziv átlagnormákat megállapi—
taniok. Minthogy azonban ezeket a, progressziv átlagnormákat az élenjáró normák alapján kellett kidolgozni, a Szovjetúnió Minisztertanácsa rámutatott arra, hogy ezek a normák nem lehetnek statisztikai átlagnormák, azaz a vállalatoknál létező összes normákból számított matematikai átlagok. Ily módon tehát a kormány ezen utasl—
tásaiból világos, hogy a progressziv átlagnormák az élenjáró normák átlagát jelentik.
A kormány idézett rendeletében irányvonalként jóváhagyta a minisztériumok és hivatalok számára az 1947. évre vonatkozó műszaki-gazdasági átlagnormákat.
' így például a feketefémkohászalban a következő normákat állapította meg:
1) a kohók hasznos térfogatának kihasználási együtthatója 1,08,
2) a Martin kernencéknéi az 1 m2 alapterületre eső napi acéltermelés 4.6 torma.
A minisztérium egyes' vállalatai számára differenciált tervszerinti normákat kellett megállapítani, azonban úgy, hogy azok átlaga ne leg) en alacsonyabb azoknál a normáknál, amelyeket a kormány az egyes minisztériumokra vonatkozóan állapít—
tott meg.
Mit jelent például a felszereléskihasználás élenjáró normája?
Élenjáró norma *— kétségtelenül _ az a norma, amely felülmúlja a vállalatnál érvényben lévő matematikai átlagnormát. Ilyen élenjáró norma azonban az_egyea vállalatoknál, méginkább az egyes iparágakban sok van. A kérdés az, hogyan kell statisztikailag kifejezni a közös progressziv átlagnormát? További fejtegetéseink során a ki nem használt tartalékok kiszámítására adott példában progresszív átlagnorma—
ként feltételesen az élenjáró, azaz a matematikai átlagnál jobb normákból számitott) átlagot használjuk. Figyelembe kell Venni végül, hogy az ,,átlagnál jobb" kifejezésen az élenjáró legjobb normát értjük, azaz például a felszerelés kihasználásánál a legmaa
gasabb, az any'agkihasználásnál a legalacsonyabb normát. '
A műszaki—gazdasági progressziv átlagnormákra vonatkozó adatok lehetővé teszik annak elbírálását, hogy a vállalatok milyen lehetőségekkel rendelkeznek a' termelés növelése szempontjából, lehetővé teszik a felhasználandó, illetve sikerrel "
felhasználható reális tartalékok feltárását és azok nagyságának megállapítását. A műszaki—gazdasági progressziv átlagnormák alkalmazásának vagy bevezetettségének mértéke jellemzi e tartalékok kihasználásának fokát. Minthogy pedig bármely olyan vállalat, amely az adott időszakra megállapított műszaki—gazdasági progresszív átlag—
normákat már elsajátította, nem állhat meg az elért eredményeknél, hanem tovább kell haladnia, ezért a műszaki—gazdasági progresszív átlagnormák nem lehetnek egyszersmindenkorra megadott normák. Tehát a tartalékokat nem lehet egy adott időpontban meglévő keretek közé szorítani. Ezért a tartalékok feltárásának munkája nem merülhet ki egy egyszeri vizsgálatban. A tartalékok feltárása a termelő eszközök lehetséges és tényleges kihasználása között lévő kölcsönös viszony szakadatlan elemzése.
a
46
A tartalékok feltárására vonatkozó műszaki—gazdasági progressziv átlagnormák adatainak felhasználása szoros kapcsolatban van a csoportosítások módszerével, A ténylegesen —— például a felszerelés kihasználása terén —— elért normák adatainak csoportosítása nélkül semmiféle elemzés nem járhat sikerrel.
A progresszív átlagnormák —- például valamely adott" vállalatnál történő me megállapítása a vállalatnál elért élenjáró normák kimutatását éspedig a meglévő fel?
szereléseknek, és mechanizmusoknak két csoportra, azaz a felszerelés kihasz—
nálásában élenjáró normát elért csoportra és az elmaradtak csoportjára való felosztását teszi szükségessé. Ha a felszerelés kihasználására vonatkozó adatokat a vállalatok csoportjai vagy az iparágak szempontjából elemezzük, akkor a kiindulási adatokat az egyes vállalatoknak az egész vállalatra vonatkozó felszerelés—kihasználási beszámolói szolgáltatják. Ilyen esetben mindenekelőtt a vállalatokat valamilyen lé—
nyeges ismérv (teljesitőképesség, a termelés mennyisége, a termék fajtái, stb.), szerint csoportosítani kell. Ezután a vállalatokat ezen elsődleges csoportosítás alapján a csoportokon belül tovább kell tagolni élenjárókra és clmaradottakra is. Csak ezután válik lehetségessé, hogy megállapítsuk az élenjáró vállalatokra vonatkozó adatokból az összes vállalatcsoportok felszereles—kihasználási progresszív átlagnormáját.
Durva hiba lenne például, ha az összes fonó— és szövőgyárak részére a felszerelés kihasználás progresszív átlagnormáját a gyáraknak az előállított cérna fonálfinom—
sága (száma), illetve a gyártott szövetek fajtái (cikkek) szerint való csoportosítása nélkül számítanánk ki. Tegyük fel, hogy a íonalgyárak csoportjánál együttesen 1.000 orsó egy teljesített munkaórára eső teljesítménye átlagosan 493 finomsági szám kilogramm. Ebben a csoportban azonban vannak olyan gyárak is, amelyeknek a teljesítménye a 20—as számú vetüle'kfonalból átlagosan 639 finomsági számkilogramm, és olyanok is, amelyeknek a teljesítménye az 54—es számú láncfonalból átlagosan 464
!inomságiszámkilogramm. Természetes, hogy a fonógépek teljesítményének a vállalat specializáltságától függő ílymérvű ingadozása esetében nem szabad az összes fonó—
gyárakat egybevenni és valamennyiük részére egy azonos progresszív átlagnormát megállapítani.
A fonógyáraknak az általuk gyártott fonalak finomsága (száma) szerint való előzetes csoportosítása lehetővé teszi, hogy a progresszív átlagnormát, és következés—
képpen a meglévő tartalékokat, helyesen állapítsuk meg.
5. sz. tábla
A felszerelés kihasználásának átlagos progresszív átlagnormái és tartalékai a fonőgyárak csoportjai szerint
1 000 orsó egyteljesilett munkaórára A felszerelés teljesítményének eső teljesítménye (finomság! szám emelésére s, olgáló
kilogramm) . tartalékok
A !onógyárak csoportjai a progresszív átlag— óránkint 1 000 or—
!onal inomsága (száma) átlagos norma norma sóra eső flnomságl %—ban !
szerint csoportok csoportok szám kilogramm (3. rovat —— 1.
szerint * sre/rint (2. rovat —— 1. rovat)
óránkint rovat)
1. 2. 3. 4.
LÁNCFONAL
24—es számú ... 578 613 35 6 1
28-as ,, . . . 497 543 46 9.3
Sci-es ,, 482 535 53 11.0
40—es ,. 477 521 44 9.2
54—13: ,, 464 511 47 10.1
VETULÉKFONAL
20-as számú ... 639 701 62 9.7
28-as ,, 555 604 49 8.8
34-es ,, 583 580 47 8.8
65—65 ,. 481 539 58 12.1
Átlagosan az összes gyárak-
nn'l ... 493 546 53 10.8
A fenti tábla azt mutatja, hogy a termelés mennyiségének emelésére —— a fel—
szerelés termelékenysegének növelésével —— a fonalgyárak minden egyes csoportjánál megvan a lehetőség. Az összes gyáraknál együttesen, új felszerelés beállítása nélkül, csupán a meglévő progresszív átlagnormák bevezetése útján, a fonaltermelés átlagosan
47
legalább 10. 8%—kal növelhető. 'A ténylegesen ki nem használt tartalékok, _, *' "
sen, jelentékenyen magasabbak. ' '
- A műszaki—gazdasági progresszív átlagno'rmáknak például a cementiparhan vala
bevezetésére vonatkozó adatok helyes elemzése céljából a eementgyárakat előzőlegl
a következőképpen kell csoportosítani: *
* ]) aknakemencés gyárak, 2 ) forgókemencés új gyárak, 3 ) forgókemencés régi gyárak,
4 ) őrlőberendezéssel felszerelt gyárak
Pontosan ugyanígy az üvegipari felszerelések kihasználására vonatkozó adatok ' ! vizsgálatánál célszerű a vállalatokat a következőképpen csoportosítani:
] ) csak szulfát keverékkel dolgozó gyárak, 2 ) csak szódás keverékkel dolgozó gyárak és 3 ) szódás— és szulfátkeverékkel dolgozó gyárak.
Ezeken a csoportokon belül __. amint erre már fentebb is rámutattunk —— külön kell kimutatni azon vállalatok csoportját, amelyeknélafelszerelés—kihasználás mutató—
száma az adott csoport átlagánál jobb, ezen vállalatok közül pedig ki kell emelni a legjobb mutatószámokat elért vállalatokat és ezeknek adatait külön is vizsgálni kell.
A fentiekben csak két olyan kérdéssel foglalkoztunk, amelyeknek a tartalékok vizsgálati modszerére vonatkozó kérdéskomplexum szempontjából általános jelentö—
ségük van. E kérdések vizsgálatával természetesen sokkal bővebben kell foglalkozni 'A vállalat tevékenységét minden oldalról vizsgálat alá kell vetni, hogy a termelés mennyiségének növelése és a vállalat műszaki-gazdasági munkájának megjavítása érdekében az összes lehetőségek feltárhatók legy.enek
A felszerelés jobb kihasználása szempontjából tartalékokat jelentenek a futó—
szalag bevezetése, nagyteljesítményű munkagépek és mechanizmusok alkalmazása, stb., a munkatermelékenységnek a munkaidő jobb kihasználásával való emelése, a munkások szakképzettségénok emelése, a munka' normalizálásának javulása, stb., az anyag—, illetve tüzelőanyagmegtakarításból származó akkumuláció, a selejt meg—
szüntetése, stb. Az e kérdésekre vonatkozó statisztikai anyagot a csoportosítások módszerének alkalmazásával és a vállalatok élenjáró tapasztalatainak megvilágítá—
sával tüzetes közgazdasági elemzés alá kell venni. L. Voiodarszkij és A. Jezsov
A Termelőszövetkezeti Csoportok 1949 december havi adatfelvétele
,,Hazánk felszabadulását/al, a földbirtokreform megvalósításával, a gyárak és bankok államosításával, a népi demokrácia államrendjének kialakításával és meg- szilárdulásával a magyar dolgozó parasztság elindult az emberibb élet útján. A három- éves terv hatalmas beruházásai, a gépállomások létesítése, az állami vetőmag—köl- csönök és egyéb akciók, földhaszonbéileti rendeletek, a szövetkezetek állami támo—- gatása, a gazdag parasztokat erősebben sujtó progressziv adózás rendszerének beveze—
tése megjavították a dolgozó parasztság helyzetét.
Azonban annak ellenére, hogy a dolgozó parasztság sorsa jobbra fordult, gaz—
dálkodása általában a régi maradt, elszórt kis parcelláján jelenleg is ugyanazokkal a módszerekkel gazdálkodik, mint apái és nagyapái. Pedig a dolgozó parasztság életét . esak úgy lehet tartósan és hathatósan jobbá, könnyebbé, szebbé tenni, ha a mezőgaz- ' daságba—n ugyanúgy, mint az iparban, nagyüzemi gazdálkodást honosítunk meg, ha korszerű gépeket, traktorokat, nemesített vetőmagot, műtrágyát, növényvédő szere- ket, stb. alkalmazunk. Csakis a nagyüzemi termelés adhat a falunak, a dolgozó parasztságnak jólétet és műveltséget, villanyt, vízvezetéket, kórházat, szülőotthont, _ jó iskolát és óvodát, könyvtárat, mozit, —— szóval mindazts amitől a mi dolgozó
parasztságunk és gyermekei még jórészt el vannak zárva.
_A nagyüzemi termelés megvalósításának útja a dolgozó parasztság számára:
a szövetkezési A szövetkezetekben való társulás és a közös termelés segítségével ' dolgozó parasztságunk biztosíthatja magának a nagyüzemi termelés előnyeit, elérheti, és túlszárnyalhatja a hajdani nagybirtokok termelési eredményeit. A közös szövet—
