Lehetőségeink az ipari tartalékok feltárásában

(1)

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

LEH—ETÓSÉGEINK AZ IPARI TARTALÉKO—K FELTÁRÁSÁBAN"

(KESERÚ JÁNOSNÉ

A Magyar Szocialista Munkáspárt Xl. kongresszusa számba véve a társadalom fejlődésének szükségleteit. a gazdasági adottságokat és lehetőségeket, az előttünk

álló évek egyik legfontosabb feladatának jelölte meg a népgazdaság hatékonysá—

gának növelését, a gazdálkodás belső tartalékainak feltárását és jobb kihasználá—

sát. Ez az ötödik ötéves tervben úgy kapott megfogalmazást számokban is kifejezve,

hogy az öt év alatt elérendő nemzetijövedelem-többlet nagyobb hányadát kell létre- hoznunk az eszközök jobb kihasználásával és a meglevő vagy éppenséggel csök—

kenő munkaerő jobb hasznosításával. Ez egyben azt is jelenti. hogy a társadalom előrehaladása ebben az ötéves időszakban. de a távolabbi jövőben, a következő évtizedekben is sokkal inkább függ a gazdálkodás intenziv úton elérhető eredmé—

nyeitől. mint korábban bármikor. '

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1977. októberi határo- zata tovább pontosította ezeket a célkitűzéseket. Az ötödik ötéves terv végrehajtása során az első két évben szerzett tapasztalatokat felhasználva megerősítette. hogy

— az eddiginél szorosabb összhangra van szükség a termelési szerkezet fejlesztése és a külgazdasági kapcsolatok között; hazánk gazdasági adottságai. a kialakult és gyökeresen csak hosszú időszak alatt módosuló szerkezete miatt a termelés növekvő hányadát kell javuló hatékonysággal a külkereskedelem útján a társadalom számára szükséges energiára. nyers- anyagokra, technikára elcserélni: '

—- az elmúlt években a világpiacon bekövetkezett árváltozások miatt a társadalom fenn—

tartási költségei jelentősen emelkednek, amit csak fokozatosan, évről évre javuló munkával.

hatékonyabb termeléssel tudunk fedezni; a drágább energiából. nyersanyagból csak terme- lékenyebb munkával lehet és kell gazdaságos. külpiacokon is jobban értékesíthető, verseny-

képes árut gyártani; '

-— a külkapcsolatokban bekövetkezett változások mellett egyre inkább felismert és tár- sadalmi méretekben érzékelhető ténnyé válik. hogy a munkaerőforrások szűkülnek; az elkö—

vetkező évtizedben a szolgáltatásban feltétlen tőbb munkaerőre lesz szükség. a termelésben foglalkoztatottak száma azonban nem növelhető, ellenkezőleg tartósan számolni kell annak folyamatos csökkenésével. különösen a gazdaságilag fejlett centrumokban.

Ezek az újabb felismerések még parancsolóbban követelik meg a gazdálkodás

belső tartalékainak az eddiginél magasabb fokú hasznosítását.

Nem teljesen újak ezek a követelmények, hiszen gazdasági fejlődésünkben mindig számoltunk a belső tartalékok jobb kihasználásával, és ebben értünk is el

eredményeket. Az említett körülmények miatt azonban most ez nem csupán a feladatok egyike, hanem a magyar társadalom, a magyar gazdaság fejlődésének leg-

' Az MKT Statisztikai Szakosztálya lporstatisztikai és üzemgazdasági Szekciójának IX. Vándorülésón.

1978. április 24-én elhangzott előadás alapján.

(2)

454 * . ' ' ' " KESERÚ JÁNOSNÉ

főbb. legalapvetőbb kérdése. Ennek szolgálatába kell állítani a távlati. a középtávú

fejlesztési koncepciókat, a terveket. a szabályozó eszközöket és a mindennapi tevé-

kenységet.

Ez alkalommal e tartósan érvényes gazdaságpolitikai célnak és feladatnak egy kisebb szelvényét szeretnénk konkrétabban és részletesebben megvilágítani. .lob- ban felismerhetővé tenni azokat a teendőket, amelyekkel az ipari vállalatoknál dol- gozó közgazdászok, üzemgazdászok a közeljövőben hatékonyabban hozzájárulhat-

nak e nagy nemzeti program megvalósításához.

A teendők sokrétűek, van köztük egyszerűbb és bonyolultabb. Vannak olyan gazdasfágiyfolyamatok, amelyek csak hosszabb feltáró. elemző és előkészítő mun-

kával változtathatók eredményesen, míg mások a mai lehetőségek jobb feliSmeré- sével és hasznosításával vagy a megszokott hibásrgyakorlat megszüntetésével mó- dosíthatók. Elfogadható emberi törekvés. hogy szívesebben foglalkozunk a jövővel.

hiszen annak'jó felismerése alapozhatja meg a gyorsabb előrehaladást. A sok szép

elképzelés azonban csupán csalóka ábránd marad, ha azokat a mai tettek nem támasztják alá. Az is természetes. hogy gyorsabban'felismerjük és szóvá tesszük a számunkra kedvezőtlen külső körülményeket; a mások által elkövetett hibákat. mint a közvetlen környezetünkben. esetleg közreműködésünkkel kialakult és megszokott hibás gyakorlatot. lgaz azonban azis, hogy kevesebb emberi súrlódást idéz'elő a

jövő felvázolása, (: jövő útjainak kijelölése, mint a jelent jobbá tevő cselekedetek;

vagy kevésbé zavaró a külső körülmények hibáztatása. mint a közvetlen környezet

megváltoztatása. Mégis az iparban tevékenykedő közgazdászokat arra szeretném

biztatni, hogy egyforma'intenzitással foglalkozzanak vállalatuk jövőjének nagyszerű

terveivel, a külső körülmények jogos bírálatával, a jelenlegi nyilvánvaló, sokszor terhes és megszokott vállalaton belüli hiányosságok sok harcot igénylő megszün—

tetésével. Szocialista demokráciánk nem nélkülözheti ezt a bíráló, kritizáló hajtó—,

erőt. Meggyőződésem. hogy az ebben a szellemben 'végzett közgazdászi munka a

gyorsabb előrehaladás nagy tartaléka.

Mielőtt a teendők körét vázlatosan megjelölném, szeretném összegezni, hogyan

ítélhető meg az ötödik ötéves tervelső két évében az ipari tartalékok feltárása.

hasznosítása érdekében végzett munka. Van-e előrehaladás e téren?

A válasz egyértelműen igen. az ipari tartalékok feltárásában van fejlődés. Usz- szegezhetj'ük a tapasztalatokat ezzel a minősítéssel még akkor is, ha az előreha—

ladás mértékével nem vagyunk elégedettek.

Hogyan értékelhetők az eredmények? Az ipari vállalatok az első két évben dinamikusan emelték a termelést. A volumenben jelentősen emelkedő termelést

több kedvező jelenség kísérte.

r- Nőtt a több technika igénybevételével gyártott. magasabb feldolgozottsági fokú ter—

mékek aránya. ami egyben azt jelenti, hogy több a magasan kvalifikált fizikai és szellemi

munkát megtestesítő tevékenység az iparban. ' , , ; A

— Az export dinamikusan emelkedett, és ezzel együtt növekedett az exportra orientált alágazatok, vállalatok tevékenységének aránya. , ;, ,

— A munka termelékenysége jobban növekedett, mint a termelés színvonala; Ma már nemcsak arról van szó, hogy a termelést teljes mértékben a termelékenység emelkedése biz—

tosítja, hanem arról, hogy az elkerülhetetlen létszámcsökkenést az ipar számos területén a vállalatok a termelékenység intenzívebb emeléséveljépesek ellensúlyozni. Ebben természe—

tesen annak van a legfőbb szerepe. hogyanőtt a munkafolyamatok gépesítettségerde nem lebecsülendő az a többlet sem, ami a mun'kkafolyamatóktjobb szervezéséből, a Szakmai isme—

retek gyarapodásából származott. , ' ' ' — ' , — ,

Ezek atendenciák a— statisztikai adatokból egyértelműen kiolvashatókr A vá-

sárlók vagy a munkafolyamatban résztvevők tapasztalatai alapján megálldpítható.

(3)

AZIPABLTAÉALEWK , ,, , ,_,_455'

,hogy a ma gyártott hátsóhidak. szerszámgépek, hűtőszekrények, televíziók, autóbu—- szok többet tudnak, mint a két— három évvel ezelőttiek, korszerűbbek a textíliákr a cipők, a bútorok, a papíripari termékek, és hogy egyre több munkafolyamat gépe-

sítettebb, egészségesebb, szervezettebb gyárainkban.

Az eredmények eismerése mellett azonban reálisan szembe kell néznünk azzal

is. hogy az elmúlt két évben a világgazdaságban végbemenő folyamatok gazdasá- gunk számára nem javulók, sőt a vártnál is kedvezőtlenebbek. Előrehaladásunk az ötödik ötéves tervben erre az időszakra előírt hatékonysági követelmények teljesí- tésében is részleges. Az ötödik ötéves tervben azzal számoltunk. hogy az iparban a:

rendelkezésre álló technika, technológia és munkaerő jobb hasznosításával a tiszta;

jövedelem gyorsabban nő, mint a korábbi években. Azt is feltételeztük, hogy az ipari exportból származó devizatöbbletnek nagyobbik része ered a struktúra. a minőség javulásából. az import- és exportlehetőségek jobb kihasználásából. '

Ezzel szemben a tiszta jövedelem növekedési üteme alig haladja meg a koráb—

bit. Javult ugyan a száz forint munkabérre jutó tiszta jövedelem. a száz forint lekö- tött eszközre jutó azonban 1977-ben alig múlja felül az 1975; évit. Nagyjából a ter- vezettnek megfelelő ütemben nőtt az ipari export. de abban a számítottnál nagyobb szerepe van a kivitt termékek mennyisége növekedésének. Vagyis a tervezett ipari termelési és exporteredményeket a számítottnál magasabb eszközbefektetéssel és dollárráfordítóssal értük—el. A két év fejlődési tendenciái tehát arra is figyelmeztet- nek, hogy a kedvezőtlen külpiaci hatásokat még csak részlegesen tudjuk gazdasági adottságaink és lehetőségeink jobb hasznosításával ellensúlyozni.

Hibát követnénk el, ha nem látnánk az eredményeket. a mögöttük levő tenni- akarást, ha nem ismernénk el azt a jobbító szándékot, amely a munkásokat és a gazdasági vezetőket. a műszaki és a gazdasági szakembereket, a tudományos kuta—

tókat cselekedetekresarkallja. De ugyanilyen hibát követnénk el akkor is, ha nem tárnánk fel alaposabban, hogy melyek azok a területek. ahol előrehaladásunk nem kielégítő. és melyek azok a legfőbb források, amelyeknek kiaknázása a gyorsabb fejlődést megalapozhatja.

Vegyük számba, hogyan gazdálkodunk a legfőbb termelési tényezőkkel.

1. Az ipari ágazatokra jellemző az állóeszközök dinamikus bővülése. Ezen be—

lül -— gazdaságpolitikai céljainknak megfelelően —— a gépek és berendezések állo—

mányának növekedése a gyorsabb. A jelentős beruházások és a rekonstrukciók eredményeként ma már az iparban számottevő a korszerű, magas technikai szín- vonalú gépek és berendezések aránya. Hasznosításukban azonban több probléma

mutatkozik.

a) Elkerülhetetlenés nem is kizárólagosan hazai jelenség, hogy az iparban, sőt egy- egy vállalaton, üzemen belül is egyszerre van jelen az új és a régi technika. A probléma az — és ez rontja a hatékonyságot —, hogy nincs meg mindenütt a kívánatos összhang az egyes technológiai folyamatokban. az új és a régi technika egymáshoz kapcsolódásában. Például a textiliparban több helyen az új, korszerűbb szövőgépek kihasználását akadályozza az előkészítő gépek korszerűtlensége; az alapvető fonó— és szövőgépeken elért termelékenységjavulás eredményeit sok he—

lyütt rontja a kikészítő gépek korszerűtlensége; vagy a gépipar egyik nagy problé—

mája, hogy az előgyártmány-. az alkatrész- és a szerelvénygyártási kapacitás, a hát- téripar mennyiségben, választékban. színvonalban elmaradott d készáruprofiloké- hoz képest, és emiatt a készárutermelők olyan gépelemek gyártását kénytelenek széles vertikumbanvégezni. amelyeknek gyártása specializált üzemekben gazdasá—

gosabban. jobb mmőségben volna megoldható. A szűk keresztmetszetek sok más

iparágban is hátráltatják a nagyei'teku, új berendezések jobb k:hasznalasat

(4)

456 KESERO JÁNOSNÉ

b) A korszerű, magas termelékenységű berendezések kapacitását sok ágazat- ban kevéssé használják ki, alacsony a műszakszám. Az átlagos műszakszám a ma-

gyar gépiparban 1.16, ezzel szemben a jugoszláviai gépiparnál 1.63. a lengyelor- száginál 1.51 és a szovjetunióbelinél 1.35. Még ha a szűkülő munkaerőforrások miatt — különösen Budapesten és az ipari centrumokban — nincs is számottevő le- hetősége a műszakszám általános emelésének, mégis alapvető érdekünk ezt meg—

tenni a viszonylag nem túl sok nagyértékű. legkorszerűbb berendezéseknél. Ezek

kihasználatlansága esetén ugyanis a veszteség fajlagosan jóval több. Nincs is

mindig mód egy-egy vállalat keretében jól hasznosítani ezeket a berendezéseket. A

hatékonyságot növelné. ha javulna a vállalatok együttműködése. kooperációja a nagyértékű berendezések kihasználásában. A gépiparban az említett átlagos mű- szakszámon belül a korszerű berendezések. elsősorban az automata gépsorok ki—

használása ugyan két műszak körül mozog. de ezt talán még tovább lehetne növelni

az említett szempontok figyelembevételével.

c) Az alapvető tevékenységek gépesítéséhez képest elmaradott a kisegítő fo-

lyamatok (csomagolás. raktározás. szállítás) gépesítése. Például azért is kerül a fa-

gyasztóhoz sok sérült, minőségileg hibás bútor, mert a korszerű gyártási technoló—

giát csak lassan követi a csomagolás. a szállítás korszerűsítése. A farostlemezek—

ből készült bútorok korszerűek, de sérülékenyebbek, más csomagolást, körültekin—

tőbb szállítást tesznek szükségessé.

d) A több szellemi ráfordítást, piaci előkészítést igénylő termékstruktúra. a gyártmányszerkezet korszerűsítése elmaradott a technikai fejlődéshez képest. Az alapvető folyamatok gépesítésénél gyakran a munkaerőhelyzet a kiindulópont,

nem pedig a piac kívánalmaihoz igazodó termékstruktúra kialakitása. Például a

korszerű nagymintázó gépeken a gyártmány— és a piacfejlesztés késedelme vagy elmaradása miatt gyakran egyszerű. sima textíliák készülnek. Nem kell részletez- nem. hogy az egyszerű termék magas fajlagos eszközráfordítása miatt nem állja a , versenyt a külpiacokon, de feleslegesen drágít a hazai piacon is.

Lehetne sorolni még a jelenségeket. amelyek végül is azt bizonyítják. hogy a ' fejlesztési programok gyakran nem kellően végiggondolták. ezért gazdaságtalan, a hatásokat nem mindig számba vevő kompromisszumokkal terheltek. Mindezek kö- vetkezményeként a termelés hatékonysága nincs egyenes arányban az állóeszköz- felhasználás növekedésével. Érvényes ez a megállapítás egy-egy sok milliárdos be—

ruházásra csakúgy. mint a néhány tízmilliós, saját erőből végrehajtott vállalati dön- tésű beruházásokra egyaránt. Az eszköztakarékosság. a gazdaságosság egyforma

követelmény mindenfajta beruházási döntésnél.

2. A magyar népgazdaság fejlődésének—már egy évtizede kedvező vonása. hogy alapvető energia-. illetve nyersanyaghiány nem gátolja a folyamatos termelést; Ez azonban nem jelentheti azt. hogy háttérbe szoruljon az energia— és anyagtakaré—

kosság. Az ipari ráfordítások 70 százaléka energia— és anyagfelhasználás. Minden ,

egyszázalékos energia- és anyagráfordítás—csökkentés 4.5 milliárd forint megtakarí—

tást jelent. A különböző területeken dolgozó közgazdászok ma már nem vonják; két;

ségbe. hogy amikor energia- és anyagtakarékosságról beszélünk. nem a minőség.

a korszerűség. az egészségesebb munkahely. a kulturáltabb életmód terhérex vég— , rehajtott takarékosságról van szó. Az ilyen eredmények rövid távon hozhatnak lát- **

ványos eredményt, tartósan azonban előre fel nem mérhető károkat okoznak;

Az ésszerű energia- és anyagtakarékosság azt jelenti, hogy '

— jobban hasznosítsuk a hazai. egyébként szűkös energia- és nyersanyagtorrásainkat.

kevesebb terméket exportáljunk nyersanyag vagy félkész formában, az eiadásra kínált ter—

mékekben minél több. magasabb rendű fizikai és szellemi munkát értékesitsünk;

(5)

AZ lPARl TARTALEKOK 457

— mérsékeljük, ha lehet minél előbb zárjuk ki az exportból az alacsony nettó devizaha- zamú. a magas eszköz-, energia- és anyagráfordítással termelhető, alacsony jövedelmezőségű termékeket;

— jobban tárjuk fel és használjuk ki a szocialista integráció, a tartós nemzetközi együtt- működés lehetőségeit a félkésztermék-, alkatrész- és készáruimport terén;

-— számolva a világpiaci inflációs. konjunkturális, szezonális, spekulációs folyamatokkal.

ésszerűbben időzítsük vásárlásainkat és eladásainkat; jobban használjuk ki a taktikai vásár- lások, eladások lehetőségeit;

— tudatosabban hangoljuk össze a gyártmányfejlesztésben a felhasználásra kerülő anyagok tulajdonságait az elérendő célokkal;

— csökkentsük a termelésben a nem l. osztályú, hibás áruk arányát. amelyeket csak nagy árengedménnyel lehet értékesíteni.

Sorolhatnám tovább e közgazdászok számára izgalmas feladatokat, amelyek terén a legkülönbözőbb beosztásokban sokat tehetünk a kitűzött célok elérése ér—

dekében. Az említett kérdések közül kettőt részletesebben is szeretnék megvilágí—

tani. Az egyik a szocialista integráció, a másik a nem szocialista országokkal folytatott kapcsolatok hatékonyabb felhasználása az ipari hatékonyság növelésére.

A szocialista integráció szót említve a legtöbben az exportra gondolnak. Most mégis ennek az importösszefüggését hangsúlyoznám. Az iparvállalatok elképzelésé- sei igen sokrétűek abban, hogy milyen termékeknek a szocialista országokba irá- nyuló exportját lehetne fokozni. Sokkal kevesebb a kezdeményezés abban. hogy milyen termékekből, alkatrészekből, késztermékekből célszerű az ellátást tartós gyártásszakosítás révén importtal megoldani annak érdekében. hogy csökkentsük a termelés energia- és nyersanyagigényét, vagy nagyobb sorozatok termelésével csökkentsük a fajlagos energia- és anyagráfordításokat. Ennek érdekében jobban meg kell ismerni a szocialista országok lehetőségeit, aktívabban kell kezdeményezni a gyártásmegosztást, az importtal alátámasztott termelésszűkítést. Meg kell ezt ten- nünk az ötödik ötéves terv hátralevő éveiben, de még több lehetőség van ennek jó megalapozására a hatodik ötéves terv egyeztetése keretében.

Közismert példája ennek a közútijármű-alkatrészek. aggregátok, késztermékek gyártásának megosztása. Ebben arr—együttműködésben a magyar gépipar egyes gépkocsi—alkatrészek. -szerelvények gyártására szakosodott, a személygépkocsit mint készterméket importáljuk. Ugyanígy a szükséges automata szövőgépeket néhány alkatrész gyártására irányuló szakosodás révén szerezzük be. Hasonló konstrukció

bontakozik ki a tehergépkocsik tekintetében is.

A fejlődő országokkal folytatott kereskedelemnek növekvő szerepe van a gaz- daság energia— és nyersanyagellátásában. Az import bővítésének és az oda irá- nyuló export fokozásának is mindinkább feltétele. hogy ezekből az országokból ne csak nyersanyagot. hanem növekvő ipari termelésükből félkész— vagy késztermékeket is importáljunk jól összehangolva ezt a hazai gyártmányszerkezet változtatásával.

A könnyűiparban ilyen célú kooperációk bontakoznak ki cipőipari, a kötöttáru és textilkonfekció vállalatoknál. E kapcsolatok ésszerű kiépítésében elöljár a Tisza

Cipőgyár, a Magyaróvári Kötöttárugyár, (: FÉKON.

A külgazdasági tevékenységben változatlanul nagy szerepe van a tőkés orszá- gokkal folytatott kapcsolatok alakulásának. Ipari termékeink jobb elhelyezését jelentheti, az értékesítést biztonságosabbá teheti. ha a termékek minél nagyobb köre nem egyszerű ügylettel. a hagyományos áruforgalomban kerül exportra. hanem ter- melési együttműködéssel, kooperációkkal tesszük kölcsönösen előnyössé.

Bizonyára mind a szocialista integrációban, mind a fejlődő és tőkés országok- kal kialakuló külgazdasági kapcsolatokban akkor tudunk ilyen irányban számot-

tevően előrelépni, ha az exportra felajánlott termékek a partnerek számára kor—

szerűség. minőség és pontos szállítás tekintetében előnyösek. A gépipar számos

(6)

458 , . ,, ,, , f *ÉKÉSEROJÁvosNE

ilyen kooperációjából csupán példaképpen a Volvo és a Csepel Autógyár közötti

a speciális áruterítő kiskocsik, a Bosch és a Hűtőgépgyár közötti a korszerű hűtő- szekrények, a Fiat és a Ganz Villamossági Művek közötti a generátorok gyártásá—

ban és értékesítésében kialakult együttműködést említem meg.

Mindezek a termelés és az export szerkezetének javítására irányuló akciók ter—

mészetesen csak abban az esetben hozzákmeg a kívánt hatékonyságjavulást ha végső összegezésükben a belső szükségletek jó kielégítése mellett a termelés anyag-

és energiaráfordításait mérsékelik.

Az előzőkben már említettem egy máSik gondotis: sok értékes energia és nyersanyag vész kárba amiatt hogy a gyártott termékek egy része selejtes. vagy nem felel meg az I. osztályba sorolás követelményeinek. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint'1976—ban mintegy 2.1 milliárd forintot tett ki az engedményekből szár- mazó összes ipari veszteség. Hozzátehetjük, hogy ebben nem fejeződik kiaz aíjíóvab nagyobb deviza- és forintveszteség. ami a külpiacokon abból 'származik, hogy tech-"

nikai felkészültségünkhöz képest sem vagyunk gyors szállítók; az igényekhez rugal—

mason alkalmazkodók. vagy hogy termékeink csak a közepes minőségi színvonalat érik el. Ezt jelenlegi számbavételi módszereinkkel csak egy-egy termék esetében le-

het megbecsülni. A Központi Statisztikai Hivataláltal kimutatott, előbb említett 652—

szeg a megállapodás szerinti minőségtől való eltérés miatti és az elfogadott szállj—, tási határidők be nem tartásából származó veszteséget jelenti. Nagyságát érzékel- teti példóul az, hogy e veszteségek aránya 1976—ban (: Könnyűipari Minisztérium felügyelete alá tartozó 66 textil- és textilruházati ipari, valamint bőr-, szőrme- és ci- pőipari vállalat közül hatnál túlhaladta a nyereség 40 százalékát.

Magyarázatot természetesen lehet találni Egy--egy késztermék több tucat néha több száz részművelet eredménye Az emberek nem egyforma képességgel. szaktu- dással, hozzáértéssel, egészségi állapotuktól, hangulati elemektől befolyásoltan vesznek részt a termelési folyamatban stb. A lényeg azonban mégiscsak az, hogy va—

lahol lazaság, szervezetlenség, hozzá nem értés mutatkozik a termelési folyamatban, az anyagellátásban, a technológiában. Tehát feltárható okok eredményezik a veszteségeket. amelyek a termelés jobb-szervezésével, gyártásközi ellenőrzéssel.

végellenőrzéssel. a technológiai feltételek módosításával, a szakismeretek bővíté- sével, fejlesztéssel csökkenthetők.

Ebben az összefüggésben még egy kérdést szeretnék említeni. Hosszú időn keresztül előfordult. hogy egyes piacokon el lehetett helyezni a jó minőségű, de ke—

vésbé korszerű terméket is. Ez a lehetőség egyre korlátozottabb, ami egyben azt is jelenti, hogy egyik piacon se lehet a maradék elv alapján tartós eredményekhez jutni. Természetesen vannak különbségek az egyes piacok követelményei között. Va- lószínű. hogy akkor járunk el helyesen, ha olyan termelési kultúrát alakítunk ki.

amely képes a különböző piacok igényeit jó minőségben és gazdaságosan kielé—

gíteni. ' §

Azt mondják, hogy ahogyan a szem a lélek tükre. úgy a termékek minősége az ipari kultúra tükre. Megjelenik benne mindaz 'a Szépség, eredmény, amit egy-egy kollektíva. egy- egy gyártási ágban, egy-egy termékefőállításában elért, de a gyenge minőségű termék felszínre hozza az adott gyári kollektívák gyenge, laza, fegyelme-

zetlen munkáját is. -

A vállalatoknál dolgozó közgazdáSzok a műszakiakkal együtt sokat tehetnek, ha az anyagbeszerzéstől az értékesítésig alapos bírálat alá veszik a termelési folyama—

tot, feltárják a nem megfelelő minőségű vagy hibás termékek termelésének okait.

és szisztematikusan dolgoznak az okok megszuntetesen hogy a tükor kulturaltabb

ipari munkát mutasson. M "l "

(7)

AZ lPÁÉi TARTALEKOK , , 459

Egyes esetekben a, célnak nem 'megfelelőanyagi felhasználás—a, a'beérkező anyagok ellenőrzésének elmulasztása, a gyártósközi ellenőrzés ,,megtakarítása",

az új munkások nem megfelelő szakmai oktatása. a végellenőrzés liberális szemlé-

lete hozhat átmeneti előnyöket. Sok vállalat és termék keserves példája ezzel szem—

ben azt bizonyítja, hogy a" hibás termékkel így szerzett jövedelmet hamar. sőt több-

szörösen el lehet veszíteni, igen rövid idő alatt elvész a bizalom. a jó hírnév, és

annak visszaszerzéséhez hosszú idő. sok anyagi és emberi befektetés szükséges.

Lóm, milyen sok tartalékfeltárási lehetőség van az energia- és anyaggazdál- kodásban. Bizonyára azok a vállalatok érnek el nagyobb eredményeket, amelyek a mai fillérekre ugyanolyan gondot forditanak, mint a holnap forintjaira

3. A termelési tényezők közül harmadsorban szólnék a munkaerő hasznosítá—

sában rejlő tartalékok fontosságáról.

Bevezetőmben említettem már. hogy napjainkban különösen a szolgáltatásban

társadalmi méretekben érezhetőVé vált a munkaerőhiány. Sok szó esik az ipari mun-

kaerőhiányról is. Ehhez azonban mindjárt szeretném hozzátenni, hogy a termelés- ben észlelhető munkaerőhiány mértéke összefügg gazdaságunk jelenlegi színvo- nalával, szervezettségével. a munkafegyelemmel, ami egyben azt is jelenti, hogy a hiány a gazdálkodási folyamatok ésszerűbb szervezésével. a fegyelem erősítésével mérsékelhető. Ennek tartalékai a népgazdaság valamennyi ágában megtalálhatók.

Mégis ha a munkaerő ésszerűbb hasznosításáról beszélünk, legtöbb szó az iparról esik, mert az iparban gépesítéssel, a termelési szerkezet változtatásáVal a termelé- kenységet meg lehet sokszorozni, a fajlagos munkaerő— ráfordítás csökkenése mellett jelentős többlettermeléshez lehet jutni.

Ez az irányzat a magyar iparban is évről évre erőteljesebben érvényesül. Amint bevezetőmben említettem; évek óta az élő munka termelékenysége jobban nőtt. mint a termelés, ami különösen a régi ipari centrumokban, főként Budapesten mutatkozik, ahol a létszámcsökkenés gyorsabb minden előrejelzettnél. Az utóbbi években

már ezt a csökkenést 'a vidéki létszámnövekedés sem ellensúlyozza. . A megváltozott munkaerőhelyzethez az ipari vállalatok gépesítéssel, vidéki munkahelyek létrehozásával, termelési szerkezetük változtatásával, a munkafolya—

matok ésszerűbb szervezésével alkalmazkodtak. Eljutottunk annak felismeréséhez.

hogy több gondot kell fordítani a munkaerő megtakarítására. a megszerzett szak—

ismeret gyümölcsöztetésére. Egyre több vállalat -- helyé'sen—- saját kerítésén belül keresi a megoldás módját.

Fejlődésünket még további tartalékok feltárása is gyorsithatja. Ezek közül né- hány jelentősebbre röviden kitérek.

A magyar iparban igen magas a kisegítő munkafolyamatokkal. köztük elsősor- ban az anyagmozgatással folgalkoztatottak aránya. és e tekintetben az utóbbi öt

évben sem történt javulás. '

a) A Központi Statisztikai Hivatal felvétele szerint az anyagmozgatassal foglal—

koztatottak száma .7 százalékkal nőtt- az utóbbi .években, miközben az iparban (: fizikai létszám csökkent. A 'gépállomány számottevő bővülése a javítási, karbantartási igények fokozódásával és ezzel együtt a jayítók. karbantartók számának 14 százalé- kos növekedésével jórt. Valószínű. hogy e kétirányú tevékenység gépesítése és jobb szervezése lehet egyik fő útja az ipari munkaidőalap-felhasznólás javításának, annak. hogy a meglevő munkaidőalapon belül növekedjék azalapvető tevékenysége- ken foglalkoztatottak száma és aránya. lgéretes kezdemenyezes e téren a vegyipari

vállalatok regionális javító. karbantartó szervezeteinek kialakitasa

b) A; munkaérőfovrás csökkenése sürgeti az egyenetlen munkaelosztásból szár—

mazó veszteségek csökkentését. Ma is jellemző a hó végi, negyedév végi hajrá, ami

(8)

460 KESERO JÁNOSNÉ

végighullámzik egész gazdaságunkon. a szállításon, a vállalatok egymás közötti kooperációján. a nemzetközi szállítások egyenlőtlen ütemű teljesítésén. Ennek kö—

vetkezménye a túlórák számának növekedése, egyes szűk keresztmetszeteken oly—

annyira túlhajtva. hogy a sok túlóra időszakonként a teljesítményekre is károsan hat. Nem is beszélve arról. milyen károsak a következményei az érintett dolgozók

egészségére. *

c) Szétforgácsolt, alacsony hatékonyságú, nagy munkaerő-ráfordítást igénylő tevékenység a pótalkatrész—gyártás. amit részben hazai specializációval, nemzetközi gyártásszakosítással, az időben történő alkatrész-utánpótlással, a vállalatok közötti

együttműködés javításával lényegesen mérsékelni kell.

d) Előrehaladás tapasztalható a vállalati munkaidőalap számbavételében. a munkaidőalap és a termelési célkitűzések közötti összhang megteremtésében, még—

is számtalan jelenség arra hívja fel a figyelmet. hogy e területen sok még a ki nem'

használt lehetőség. Növelni kívánatos a teljesítménybérben foglalkoztatottak ará-

nyát. Kevés helyen alkalmaznak a minőség alakulásával együtt mozgó teljesítmény- bért. Különösen lassú az előrehaladás a teljesítménykövetelmények alkalmazásá—

ban azokban a munkakörökben, ahol a teljesítményeket egyszerű darabbérben nem lehet kifejezni. Lassan számolódik fel az iparban az a káros gyakorlat, szemlélet.

amely a normázást, a normatívák előírásait. a veszteségidők elemzését. a korszerű munkahelyszervezést szükséges rossznak. munkásellenesnek tartja.

e) Az iparvállalatok sok új telephelyet hoztak létre az elmúlt évtizedben. Sok új, korábban nem az iparban dolgozó munkaerőt vontak be a termelésbe. A vidéki telephelyek jó részén a teljesítmények lassan érik el a központi gyáregységek telje- sítményeit vagy azért, mert nagy a fluktuáció, kevesebb a szakismeret. a rutin, vagy azért, mert a vállalatok nem tudnak megbírkózni a sok telephely munkájának meg-

felelő összehangolásával.

f) Az emberi munkaerővel való tudatosabb, ésszerűbb gazdálkodás részének tekinthetjük a szellemi erőforrások jobb hasznosítását a kutatásban, a műszaki fej- lesztésben, valamint a szervezésben rejlő lehetőségek hatékonyabb felhasználását.

A vállalatok és szövetkezetek évente 5—6 milliárd forintot fordítanak tudományos kutatásra. műszaki fejlesztésre. az élenjáró szervezési, irányítási módszerek beve—

zetésére. Ennek eredményei a korszerűbb termékekben, a korszerűbb technológiá- ban, termelési eljárásokban, a gazdálkodás mutatóiban mutatkozna'k*"'meg. Mégis számos ellenőrzés. elemzés arra figyelmeztet. hogy az erre a célra fordított milliár- dok jobban is ,.kamatozhatnának";

—— több kutatási szervezési eredményt gyorsabban kell alkalmazásba venni. parlagon hever több—sokat ígérő olyan javaslat. amelyeket egyes vállalatoknál már korábban eredmé- nyesen megvalósították;

— olykor saját erőből akarunk olyan eljárásokat kikísérletezni és feltárni. amelyeknek licencét, know how-ját célszerűbb külföldről megvásárolni; a tapasztalatok arra is figyelmez- tetnek. hogy nem elég a külföldi szellemi terméket megvásárolni, javítani. gyorsítani kell an—

nak hasznositását; nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani az adaptálás fontosságának. az adaptálás indokolatlanul alábecsült az eredeti megoldásokkal szemben (nálunk nagyobb és erősebb gazdaságok, például Japán is sokkal inkább kihasználja ezt a lehetőséget). indo—

kolt volna az adaptálás jelentőségét a találmányhoz közelálló erkölcsi és anyagi megbecsü-

léssel is elismerni; '

-— eredményes egyes munkafolyamatok korszerű szervezése, kevés azonban a rendszer- szemléletű vállalati szervező munka. aminek következményeként a folyamatok illeszkedésének

hiánya mérsékeli a részszervezésekben elért eredményeket;

-— lassú egy-egy jól bevált kutatási eredmény, szervezési módszerwhazai elterjesztése, vagyis lassan tör utat gazdaságunkban a tudomány. márpedig a gazdálkodás intenziv útja elképzelhetetlen a műszaki—gazdasági tudományos eredmények fokozottabb felhasználása

nélkül.

(9)

AZ IPAÉI TARTALEKOK 461

Nagyobb nyitottságra van szükség a tudomány által feltárt korszerű módszerek adaptációjánól. Nem szégyen. ellenkezőleg érdem a mások által feltárt vagy beve—

zetett eljárás alkalmazása. _

A statisztikák arról adnak számot, hogy a gazdaság lehetséges intenzív fej-

lesztésének meggyorsításával kapcsolatos feladatokhoz képest kevés a közgazdász az ipari vállalatoknál. Mégis a Magyar Közgazdasági Társaság közelmúltban vég- zett felvétele szerint a fiatal szakemberek jelentős része nem érzi jól magát a válla- latoknál. kevésnek és nem megfelelőnek találják foglalkoztatottságukat. Úgy vélem.

hogy a vállalatoknál dolgozó, nagytapasztalatokkal rendelkező közgazdászoknak fel kell figyelniök erre a jelenségre. és az e tanácskozáson is felmerülő sok feladat megoldása során jobban kell hasznosítani azt a korszerűbb tudást, amivel a fiatal szakemberek rendelkeznek.

A jelenlegi körülmények között különösen fontos. hogy' sokoldalú, nemzetközi együttműködési munkára képes. idegen nyelvet is beszélő, külföldi tapasztalatokkal.

ismeretekkel rendelkező, az import- és exportügyekben eligazodó. annak lehetősé—

geit jól kihasználni tudó szakember dolgozzon a nemzetközi méretekben is jelentős

vállalatoknál.

Sokszor hangoztatjuk, hogy a fejlődés mozgató rugója az ember. annak szor- galma, hozzáértése. Mégis a mindennapi cselekvésben gyakran nem jól gazdálko—

dunk ezzel a korlátlanul nem bővíthető termelési tényezővel. Igaz. hogy a gazdál-

kodás intenzív útja egyenlő a gépesítéssel. de a gépek megfelelő alkalmazása olyan folyamat. amely már magában foglalja a kutató. a szervező. az irányító mérnököt, közgazdászt, a fonó. a szövő. az esztergáló munkást, azok felkészültségét, kulturált—

ságát. Sokan újabb és újabb gépek alkalmazásában. a szervezetek újból és újbóli változtatásában látják a megoldást. s ezzel kimondatlanul az ember szerepét lebe—

csülik, pedig alkotó közreműködéssel. következetes figyelemmel milliókat lehet nyer—

ni, de mulasztásával veszíteni.

Nagy szükség van arra, hogy az irányításban és a végrehajtásban dolgozók lássák munkájuk célját, értelmét, a feladatok szervezése, a jövedelem elosztása eredményesebb munkára ösztönözzön. Ehhez a nagyobb vállalati önismerethez nyújthatnak pótolhatatlan segítséget a tartalékok feltárásával a közgazdászok.

!

A felsorolt problémák magukban foglalták azokat a feladatokat, amelyek ma az iparban dolgozó közgazdászok előtt állnak. Ismétlés helyett a következőkre hívom fel a figyelmet.

A hatékonyság javításában, az ipari tartalékok jobb feltárásában sok teendője van a központi irányításnak és a vállalatoknak, szövetkezeteknek. Ésszerűtlen az egymásra mutogatás vagy az egymásra várás. A felismert, feltárt problémák meg- oldásának halogatását. a felismert lehetőségek kihasználásának elmulasztását az

idő múlása nem gyógyítja, ellenkezőleg egyre nehezíti.

Vannak teendők a népgazdasági tervezésben, különösen a nemzetközi együtt—

működés és a termelési struktúra összehangolt fejlesztése fő irányainak kialakítá- sában. a fejlesztési lehetőségek helyes belső arányainak megtervezésében, a mun- kaerő—gazdálkodás megalapozásában. Ugyanakkor nem kisebbek a feladatok a rö- vid távú vállalati tervezésben és a hosszabb távú vállalati stratégia kialakításában sem. Mélyebb és alaposabb vállalati önismeretre van szükség a jobb munkával el- érhető tartalékok feltárásában csak úgy, mint a vállalat nemzetközileg is megalapo—

zott fejlődési lehetőségeinek meghatározásában. A népgazdasági tervezés fő folya—

matai jobb tervezésének is feltétele a megalapozottabb vállalati tervezés.

(10)

462 iíiáirfiwlmosrgg

Fejleszteni kell az árrendszert. hogy jobban kifejezze é ,:r'ugglmg vesse a világpiaci árarányokat ésarvaltozasokat,, ogyerrea apozva so

normatív lehessen a pénzügyi szabalyozas. Gyorsabban kell elorehaladni § v§ll lati

jpb§an kibontakoztassuk _akollektjvókes az egyének alkoto k elvét,. Diffe !) '§l g§—

ban ismerjük el.a h§tékany, k§ck§z§tot'ISvallalo.felelossegteljes munkat65 __

termelő— és a kulkereskedelmi mugka osszhgngjg'xt szervezeti uten, is Javatsuk A gaz—,

dasógi és § piaci körülmények változóSa indokolhatjak egyes vallalath osszevona—

sót vagy éppen több vállalatra bontását. A vólldlatok közötti k§operóció, a termelo és az értékesítő szervezetek együttműködése azonban nem javítható csak és el 5,

sorban a szervezeti vóltoztatós§k szorgalmazósóval. Sokkal célravezetőbb közösen

feltarni az együttműködésből származó elonyoket és kölcsönös érdekeltségi ala-

pon kihasználni § lehetösegeket. _

Nem volt szándékom teljes körű attekintést adni a belső tartalékok feltarasarol

csupán legfontosabb területeit egyekeztem felvillantani. Meggyőződésem, hogy az e témáról folyó vita sok hasznos. gyakorlatban alkalmazható tapasztalatot nyújt—

hat,gondolatokat, inspirációkat adhat § vallalatoknól dolgozíó uzemgazdaszoknak

csakúgy. mint az irányító szervek kozgazdaszamok Remélem, hogy az elhangzott gondolatok megerősítik azt a felfogást, ,hogy hazánkban nagy jelentősége,, tóg tere

van az igényesebb közgazdasági munkának a jelen jobbítasc'iban, a jövő jobb meg—

§l§pozás§ban.,

! ; x

PEsioME

Crarbn conepmm Marepuan Aounaga, npeAcraaneHi—ioro a'sropom Ha cocronameüca 24 anpenn 1978 ronax iX abiesAi—ioü ceccuu Cexuuu no npOMbiwneHHoü cra'rncruue H 3K0- HOMHKe npouaaogctaa Cramcruuecxoro ;omeneHHn BeHrepcuaro aKoHOMHHecuoro oőmecr—

aa. ,

ABTOp a Kauecrse rnaaHoü u.enu pasaumn seHrepcxoü 3KOHOMHKM Hame—raer nyumee nem .no —c'Hx nop chonbsosauhe BHYTpeHHHX pesepaoa xoznüCTBeHHoi Aenreanoc-m.

Broü, paccuuraHHoü Ha AnuTeanYlo nepcnex'may, u.eneycraHosxe cnenyer HOAHHHHTb Aon- rOCpOHHble H CpeAHeCpOHI—ible KoHuenuHH pasamun, nnaHbi, HHCprMeHTbI perynnposannn u "L.A

Flepen HsnomeHHeM canaaHHux c BblnonHeHHeM aron u.em—i sanau, aarop npouaaonw'r oőumn oőaop OI'IblTa nepBbiX Aayx ne'r reuymero nn'mnerHero unom a oőnacm pac—

KprTHH u ucnonbaosaum pesepsos, Hmeioumxcsi a I'IPOMblluneHHOCTH. Tennenuuu passa—

Tmi :;er Aayx neT nonaabiaaer, Hro Heőnaronpusmoe aosneücmue MHPOBOI'O pblHka rom.- KÖ *orHacm yaanocr, KOMI'IeHCHpOBaTb nyHLuHM choanOBaHHeM HanHHHbix anoHoMHt'ieCKHx sosmomHocreü. B naaneümeM aarop uccneAye'r sonpoc a rom, HacxoananauHonaanbiM sennnoce chonbaoaaHHe aamHeűumx nponaaoncraennbix cpaxropos B* TeHeHue ucrexmero nepHOAa. I'IoAHepxuaasi p.ae,cpep,u HMGIOUJMXCB ; ami": oőnacm zene,-i,. aa'rop I'IOAPOÖHO otraHaam—iaaercs Ha eonpoce couuanucmueckou HHTerpauHH H őonee'ecjupe'xmsnoro Hc-

l'iOnb3OBüHMH 3KOHOMHHeCKHX CBSlSeH C HeCOuManHCTMl—leCKHMH CTPEHÉMH.

YKaabiaaer Ha sHaHeHHe pesepaoa, aannioHeHHbix : pauHOHaanoM MCHOHbBOBGHHH paőouen CHDBI H paCCManHBaeT Aanbneumue pesepabi, Moőunnaauun KOTOple momer YCKOPHTb 3KOHOMHH€CKHH nporpecc CTpöHbi.

SUMMARY

The study was delivered as a lecture on the 9th ltinerary Session of the Industrial Sta—

tistical and Business Management Section, Statistical Branch of the Hungarian Economic Society held on 24th April. 1978.

(11)

AZ IPARI TARTALEKOK s 463

The author determines as primary aim of the development of the Hungarian economy the better utilization of the inner resources. The long- and medium—term development con—

cepts, plans and control measures etc. must serve this lasting aim of social policy.

Before discussing the related tasks the author outlines the experiences of the first two years of the Five Year Plan in view of the discovery and utilization of the resources in in- dustry. The tendencies of these two years show that the unfavourable effects of international markets could have been balanced but partly by better utilization of the economic potential- ities. The author investigates whether the use of the most important factors of production has been satisfactory in the recent period. Emphasizing two of the related tasks the author deals in more detail with the issues of socialist integration and of the more effective utilization of the connections with non—socialist countries. ,

The importance of the resources in the use of the labour force is stressed, and resources the exploration of, which may givewimpetus to the development are [assessed-H

k a

." i"