Ipari munkabérek az 1927. évben

(1)

8. szám.

m

kategóriákban az 1927. év végére kiszámított lé- lekszám szerint Magyarország népességének 38'9%—a (3,322.116 lakos) koncentrálódott _— éspedig a tj.

városokban 18'2, a 10.000—nél több lakosú rt. vá- rosokban 13'0, községekben pedig 7'7% —, mig a tizezres határ alatt maradó helységek népességének aránya, tehát a vidéki népessége 61'106 volt.

Érdekes, hogy a fenti adataink s a 3. sz. tábla adatai szerint a gümőkórhalálozás a 10.000-nél né- pesebb községek mindhárom csoportjában lényege—

sen meghaladja a vidékét. Ez a többlet azonban nem írható teljesen az egészségtelenebb városi élet számlájára. A városok halálozási és (bizonyos mér- tékig) élveszületési számának elbírálásánál ugyanis figyelemmel kell lennünk arra a körülményre, hogy a népesebb községek, főként pedig a nagyobb s közigazgatási—és kultúrális szempontokból is fonto- sabb városok kórházait és szülőintézeteit a vidék népe is tömegesen keresi fel, úgyhogy a városi ha- lálesetek kimutatott száma —— és (csekélyebb mér- tékben) az élveszületéseké is —— nagyobb, a vidéké pedig kisebb a valóságnál. Minthogy pedig a vá—

rosok népinozgalmá'ban az idegen halottak sze- ,repe alighanem nagyobb, mint az idegen szülöt—

teké, a városok és városias (népesebb) községek természetes szaporodási aránya valójában meghaladja, a vidéke pedig nem éri el a fentebb kimu—

tatott arányszámokat.

Miután azonban a népmozgalom statisztika a tj. és a tízezres határon túl lévő rt. városokat és községeket illetőleg a kórházakban elhalt nem helybeli lakosok és a talált idegen hullák számát külön

kimutatja, a városok halálozási adatainak korrigá-

lására van mód. A kiigazított adatokat 1928 január—

június hónapjairól következő összeállításunk mu—

tatja be:

,— 872 —— 19

Ezer lélekre)

A Az 883"

összes helybeli idegen casak

összes helybeli halálozás _

19-2 15-3

Községcsoport

halottak szíma

Tj. városok .. 14.762 12155 2.607 Tízezer-nél népe-

sebb rt. városok Tizezernél népe—

sebb községek. . Összesen :

9.823 8.720 1.103 178 158 5.456 5.415 41

30.041 26.290 3.751

16'8 18'2

16'6

16'0 Törvényhatósági jogú városainkban tehát az összes halálesetek 177 a népesebb rt. városokban pedig 112% a nem helybeli, míg a M).-000-en felüli községekben ez az arányszám már csak_0'75% ')t lesz. Ennek megfelelően a tj. és rt. városok kerti-' gólt halandósági aránya (15'8'3/00) jóval kedvezőbb a 3. sz. táblában kimutatottnál és alacsonyabbnein-

csak a népesebb községek 1613-es (helyesbít-ett) lia—

lálozási arányszámánál, hanem a vidék 'mi-ese];-

i'elékénél is. Sőt, ha a városok idegen halottainak ; összes számát nyersen, teljes egészében" a Vidéki

halottakéhoz csapjuk hozzá [ami semmi esetre Bem preciz eljárás, mert egyrészt a vidéken is halnak el városi lakosok és másrészt egy város idegen halot- tai között (főleg Budapesten) nagyobb számban, szerepelhetnek a többi város lakosai is)), a vidéki népességnek ekként némileg a valóságnál maga-

sabbra torzított halandósági aránya 17-90/w-r'e elitel-

kedik. A vidék természetes szaporodása azonban, még az ilyen módon nyert halálozási szám figye—

lembevételével is jelentékenyen nagyobb marad az élveszületési arányszám nagy különbözősége foly—i

"tán városaink természetes népgyarapedásánál.

Ipari munkabérek az 1.927. évben.

Salaz'res industriels de Hongrie en 1927.

Résume'. Pour se renseigner sur la for- mation des solaires industriels, il faut con- snlfer I" les statistigues des grandes indus—

tries, des exploitations et de la production

manufacturiöres, 2" [es statistigues de Passu- mnce sociale, 3" les relevés relatifs aux sulaí—

res offerts aux Offices de placement, 4'I les tableaux dresse's, par les représentations (l,-iritéréts, sur le salaire effectif moyen rIes ouvriers d*industries du fer et des ma—

chines, 5o les données de llenguéte statis—

tigue eacécutée en vue de la préparation des assurances—vieillesse, dlínvalidité, de veuves et d'orphelins.

Llíndustrie manufacturiére occupait en 1926 195398 ouvriers ( moyenne mutuelle), auxguels il (: été payé 232'4 millions de cou—

:onnes- or de salaire, soit 1.186 couronnes—or par ouvrier. Comme il y avait err 'moyenne 280 joumées de travail, le salaire

journalier moyen était de 4' 24 couronnes-or * ' par oriíyrier, donc le salaire nominal dépas—

(2)

8. szám.

suit de 6076 celui de 1925; toutefois silon consider-e la moyenne annuelle de l'indice du eoüt de la vie, le salaire a diminué de 131 %. Le salaire journalier moyen était le plus Izaut (7'30 c.—or) dans liindustrie de la reproduction et le plus bas (3'58 c.--or) dans Pindustrie de la piat-re, dans la cérn- migue et les verreries. Les écarts étaient en- core plus grands par branclies diindustrie.

Les statistigues de l'assurance sociale offrent, pour la fin de 1927, les'donne'es de salaires a'e 771795 personnes assurées obligatoirement, dont le nombre dépassait de 9'5% celui de [*année préce'dente. Les sa—

laires journaliers payés ayant monté á 2'8 millions de pengős au 31 décembre 1927, on a (en eomptant 300 journées de travail pour Pannée) payé plus de 830 millions de pengős de salaires soit 100 millions (13 7%) de plus gu en 1926.

Aprés des fluetuations considérables, le salaire journalier moyen était á la fin de I'année de 3'58 pengős par ouvrier; le sa—

laire nominal a donc augmenté de 3'8% cle- puis 1926; toute/ois le salaire re'el a baissé de 36% en raison de la hausse du eout de

la vie. !

Chez les ouvriers, gui représentaient 77'1% des salarie's, le salaire journalier moyen slest éleve' de 367 pengős en 1926 a 3 79 pengős en 1927 (% 3.376) Le nombre proportionnel des ouvriéres a baissé de 26'2% a 229 pendant un an, mais le salaire journalier moyen en a monté de 2'79 a 2'91 pengős (l— 4 .376 ), augmentant dans une proportion dépassant celle des hommes.

Dans la statistigue de l'assurance so—

ciale, les saluriés sont elassés en huit clas—

ses de salaires journaliers, avec des moyen—

nes de salaires s'étendant de 80 fillers a 6 pengős; la plupart (180000 personnes, 23'476 des salarie's appartiennent a la elasse VIII.

Suivant le earaetére des organisations (Passurance, le salaire ; journalier moyen était de 566 pengős dans le groupe diéta- l)lissements de credit, 5'15 dans le groupe de caracter'e manufacturíer, 4'o2 dans le groupe commercial, 4'00 dans le groupe minier.

D'apres les releve's des Offices de placement (salaires offerts pour les emplois va- eants et emprimés exclusivement en argenl), dans le IVe trimestre de 1927, pour les ouvriers de Budapest les salaires moyens maxima (exprimés en salaire horaire) ont été payés dans llindustrie de la pierre, la eéramigue et la verrerie (102 fillers), ainsi

———873—— 1928

gue dans les industries textile et de la repro- duetion (93 f. ). Le salaire horaire moyen.

était de 56 f. dans llindustrie hőteliere et les restaurants et seulement de 42 f. dans le' commerce. Les ouvriéres budapestoises tou—

chaient par heure 64 f. dans Pindustríe du bois et de l'os et seulement 26 f. dans Fin—

dustrie du papier. En province les salaires étaíent considérablement moindres.

Selon la gualité de Pemploi, le salaire horaire moyen des ouvriers spécialistes était de 68 fillers, celui des journaliers en—

seignés de 49, celui des ouvrieres, de 41, celui des domestigues, 46 f. ()uoigue, selon les moyennes trimestrielles, abstraction faite des fluctuations saisonnieres, le niveau des salaires soit depuis des années station- naire, le salaire réel a baissé a Cause de Paugmentation du eoűt de la vie. Sur [a base du mouvemenl des Offices de place—

ment et du ealeul des moyennes pondérées, le salaire moyen est de 55 f. pour ljensemble de la Hongrie.

D'aprés le relevé de la representation diinte'réts de Pindustrie du fer et des ma—

ehines,indiguant les salaires effectifs moyens des 37.571 ouvriers employe's en septembre 1927 dans les établissements de Grand- Budapest (Budapest et sa banlieue), les ouvriers spécialistes (deux einguiémes de l'effectif des ouvyiers) gagnaient en moyenne 86 fillers par heure, les journaliers enseig—

nés 71 f., les journaliers non enseigne's 49 f., les ouvriéres 41 f., les apprentis 14 f., les jeunes ouvriers 31 f. Pour la plupart (les groupes de gualité diemploi, le salaire ef"

fectif a augmenté. lfindice du salaire re'el, en montant de 2% par rapport á l'avant—

guerre, syest éleve' () 95. Le tableau 14 pré- sente les salaires des 247 professions dlin- (lustries du fer et des machines.

Llenguéte effectuée le 4 avril 1927 pour la preparation des assurances—vieillesse, dlin- validité, de veuves et d'orphelins, port-uit sur 745785 salarie's (516885 hommes et 228900 femmes). Au groupe des salaires minima (100 fillers—pengő ou moins par jour) appartenaient 34.729 personnes (477); au groupe des salaires maxima (au—dessus de 20 pengős), 7.310 (1'0%).

A partir des classes dláge les plus jeunes, [es salaires moyens augmentent par années (Page, atteignant leur point culminant pour les hommes a 51 ans et pbur les femmes ('1 36 ans. ,

Le 4 avril 1927, le salaire journalier

moyen était de 846 fillers pour les employe's

(3)

de bureau, 409 pour les ouvriers (fearploi—

tation, 21; pour les employés de ménage.

La moyenne pour la Hongrie était de 511 fillers ehez les hommes, 289 chez les femmes et en général 443 [. ehez (es employés.

Dans les princípales classes de professions, les salaires moyens étaient les suivants: lni—

nes et Iiauts fourneaux, 451 f., industrie, 406 f., com-merce, 475 f., monnaie, crédit, assurances, 470 f.; communication, 419 f.;

_ maximum: employés de bureau et typogm- phes (pour ces derniers, 740 f.); minimum:

apiculture, séríciculture et pisciculture (199 f.).

Selon toutes les sources mentionnées, ('n 1927 les salaires nominaux ont auf;—

menté de 4 d 9% , tandis gue les salaims

_réels ont baissé de 3'6% pour les plus grandes masses, a l'exception du saluíre effectif moyen des ouvn'ets d'industrie du Ier et des machines (4— 2196

*

A bányászatban, iparban, kereskede—

lemben és a közlekedésnél foglalkoztatott munkások kereseti viszonyai terén az utolsó három évben — körülbelül a szanálás meg—

kezdése óta —— nagy változások általában nem történtek s mind a névleges, mind a különböző módon számított reálmunka- bérek képviseleti statisztikai adatai csak kisebb fokú javulást vagy a sekélyebb gaz—

dasági helyzethullámok és a megszokott idényhullámzás okozta eltolódásokat és mó- dosulásokat jeleznek. A megszilárdult valuta

és a pengőben való számítás szintén egy- s'zerűbbó, világosabbá és könnyebben átte- kintbetóvé teszi a rendelkezésre álló mun- kabéradatokat. Legfeljebb az elmult évekkel való összebasonlításnál okoz nehézséget az alanykoronának fiktív pengöre való átszá- mítása. Mindazonáltal az ipari munkabérek alakulásának vizsgálata, az adatforrások el—

térő természete, a munkanemek és bérfize—

tési módok tarka sokfélesége, valamint egyéb jól ismert; akadályok miatt ma is igen nehéz statisztikai feladat, úgy hogy az ada—

tok felsorakoztatása és ahol kell, egy ne- vezőre hozása nagy körültekintést, gondos módszeres eljárást igényel. De már előljáró- ban örömmel állapítjuk meg, hogy a tár- gyalandó 1927. évről az eddigieknél jóval bővebb és használhatóbb adatok állnak rendelkezésre.

Azipari munkabérek alakulására ugyanis az alábbi statisztikai források nyujtanak adatokat: 1. ,a gyáripari, üzemi és termelési s,tatisztika,"2. a társadalmi biztosítási sta-

tisztika, 3. a hatósági munkaközv _,

ján felajánlott munkabérek kimutatása, 4.

a vas— és gépipari munkások tényleges át—

lagos keresetére vonatkozó érdekképviseleti összeállítás, végül 5. az öregségi, rokkanti sági, özvegységi és árvasági biztosítást elő- készítő statisztikai felvétel; _

I. A gyáripari statisztika béradaiai.

A gyáripari, üzemi és termelési statisz-

tika a munkaviszonyokra s így a munka;- bérre nézve is becses adatokat gyűjt, saj- nos azonban a i'eldolgozásnál munkaerő és költségfedezet hiányában a kellő részletes séggel összeállított termelési adatok mellett eddig csak a legfőbb munkáslétszám4 és munkabéradatok kimutatására lehetett figye—

elemmel lenni. Az 1928 évi adatok még így sem állnak rendelkezésre (feldolgozás alatt vannak) s ezért mint az előzo években, a—

többi adattorráshoz képest most is csak egy évvel régibb adatokat taglalhatnnk.

A gyáripari statisztika ipari főcsoporton- kint és iparágankint részletezi az évi átlagos munkáslétszámot, az október elseji mun—

káslétszámot, a munkanapok összes számát;

és a kifizetett munkabérek évi összegét. Az 1926. évben ezen adatok szerint 3012 gyári, jellegű ipartelepen évi átlagban 195. 998 munkás dolgozott, akiknek az egész év alatt összesen 232'4 millió aranykorona (2696 millió pengő) munkabért fizettek ki. Egy

munkás—ra tehát 1.188 ár.—kor; (1.376 P) ait—_

lagos évi keresmény jutott. Az átlagos napi- bér kiszámításánál az 1926. évre vonatko—

zólag már alkalmasabb és megbízhatóbb?

adatokat használhatunk, mert nema tele- pek üzemnapjainak számát, hanem a mu

kások által teljesített munkanapok számát:, ; használjuk fel az átlag kiszámításánál. A különböző számú fizikai személyek ugyanis különböző hosszú ideig álltak alkalmazás—

ban 5 ezenkívül időközben ismeretlen számú napon át betegek'is lehettek, minek folytán csak a tényleg munkában töltött munk

napok száma lehet irányadó a tényleges a — í f lagos kereset megállapításánál. A gyári.

munkások azt 1926. év folyamán összesen 54,954.224 munkanapot töltöttek az ipar—

telepen. _Ennek alapján egy munkásra átlag 280 munkanap és az évi keresményből 4'24 aranykorona (4'92 pengő) napibér jutott.

Meg kell itt jegyeznünk, hogy a munkabér—

tételek pengőértékét csak a következő f "

zetekben közölt munkabéradatokkal Va összehasonlíthatóság kedvéért tuntetlukff Ha az 1925. évi gyári munkabéradatoka _ v

(4)

! 8. szám.

visszamenöleg hasonló módon számítjuk ki, azt látjuk, hogy az átlagos napibér az egész gyáriparban 4'00 aranykoronáról 4'24 aranykoronára, illetőleg 4'64 P-ről 4'92 P—re emelkedett. A névleges munkabérek színvo- nala tehát 6'0%—kal nőtt. A reálmunkabért

illetőleg kedvzeő a helyzet, de csak a nem nagy hullámzás (az évi átlag) mértéké- ben. Minthogy ugyanis a megélhetés jelzö—

száma az 1925. év átlagában 109 (1913:

100), az 1926. év átlagában 102 volt, a gyár—

ipari munkások reálmunkabére 1925-ben 4'26, 1926—ban 482 pengővel volna kifejez-

hető, ami 13'1%—os javulást jelent. (1925—

ben az emelkedés 12'9% volt.)

A névleges munkabérek országos átlaga már ipari főcsoportonkint is igen jelenté- keny különbségeket takar. Legmagasabb az átlagos napibér a sokszorosító és műipar—

ban, 7'30 ár.-kor. (847 P), a közhasználatú villamos áramfejlesztő telepeknél 5'89 ar.- kor. (6'83 P) és a gépgyártásnál 4'84 ar.- kor. (5'61 P). Közepes munkabértételekkel szerepelnek a vas- és fémipar 4'47 ar.—kor.

(5'19 P), a ruházati ipar 444 ár.—kor. (5'15

P), a papirosipar 4'12 ár.—kor. (4'78 P), a vegyészeti ipar 4'27 ár.-kor. (4'95 P), az élelmezési ipar 4'02 ár.—kor. (4'66 P), a fa—

és csontipar 3'85 ár.—kor. (4'47 P), valamint a bőr-, sörte- és tollipar 3'82 ár.—kor.

(4'43 P). Legalacsonyabbak a napi munka- bérek a sok női munkással dolgozó fonó- és szövőiparban 3'21 ár.-kor. (3'72 P), továbbá a kő-, agyag- és üvegiparban 3'58 ár.-kor.

(4'15 P). Még inkább szétágazó munkabér—

adatókat találunk az egyes iparágakban.

Itt csak a szélsőségeket említve meg, az iparágankint nem részletezett sokszorosító és műiparon kívül magas a munkabér a gázgyártásnál 6'55 ár.-kor. (7160 P), a kályhakészítésnél 6'60 ár.-kor. (7'66 P), valamint a divatárúcikkek és esernyőgyár—

tásnál 6'87 ar.-kor. (7'97 P). Viszont igen

alacsony az átlagos napikereset a nádszöve tek, szalmafonatok, kosárkötés című ipar- ágban 2'14 ár.-kor. (2'48 P), a pipakészí- tésnél 2-19 ár.-kor. (2'54 P), a faszerszá- mok, faeszközök gyártásánál, 2'39 ár.—kor.

(277 P), végül a kés— és ollógyártásnál 3'16 ár.—kor. (3'67 P).

II. A társadalmi biztosítási statisztika héradatai.

A Társadalmi Biztosítási Statisztikai fü—

zetek az iparforgalmi népesség körében biztosított alkalmazottakról évről évre kö-—

zölnek olyan adatokat, amelyek egyrészt

——875— - 1928

országos szociális statisztikai jelentőséggel bírnak, másrészt a társadalmi biztosítási szervek működésénél adminisztratív szem—

pontból nélkülözhetetlenek. Ennek az adat—

tömegnek egy része a munkabérviszonyok megvilágítására szintén jól felhasználható s különösen a következő előnyöket nyujtja:

a) Mindenekelőtt a munkabérátlagok kiszámításához széles alapot teremt, mert a bányászatban, iparban, kereskedelemben, közlekedésnél s még néhány kisebb foglal- kozási ágnál bérmunkát teljesítő alkalma—

zottak túlnyomó részét felöleli. Ez a mun—

kástörzs az 1927, év végén már 771395 olyan egyénből állott, akiknek munkabér—

adatai ismeretesek és így felhasználhatók.

Ez a létszám t. i. a különböző biztosítási szervek által kimutatott kötelezőleg biztosí—

tott alkalmazottakból kerül ki a MÁV. biz—

tosítóintézet kötelezőleg biztosított tagjai.

valamint az Összes— önként (önként tovább- fizető) biztosított tagok és a lu'iztartási ál—

kalmazottak nélkül. A MÁV. biztosítóinté—

zet kötelékébe tartozó alkalmazottak száma az 1924. évről nem áll rendelkezésünkre s—

így az adatok összehasonlíthatósága ked—

véért a legnagyobb közlekedési vállalat al- kalmazottainak bérviszonyait külön kelt majd szemügyre vennünk. Az önként (ön—

ként továbbfizető) biztosított egyének adatait azért kellett mellőznünk, mert a tényleges kereset nagyságát ennél a kategóriánál bajos pontosan megállapítani. Számuk különben a kötelezőleg biztosítottak létszámához vi—

szonyítva igen csekély (1927. december

31-én 3.042). A háztartási alkalmazottak lét-

száma már tekintélyes (1927. év végén

132180), de ezeknél csak a készpénzmun—

kabér összege volna kinyomozható, a ter—

mészetbeni járandóságok pénzegyenértékév—

nek kiszámítása eddig legyőzhetlen nehéz—

ségbe ütközött.

b) A munkabérek alakulása a társa—

dalmi biztosítási statisztikai adatok segélyé—

vel sűrű időközökben, negyedévenkint raj—

zolható meg. A minden negyedév utolsó nap- jára vonatkozó adatok alapján jó átlago—

kat számíthatunk, de ezen átlagok szembe- állításánál figyelembe kell vennünk azt a körülményt, hogy a bérszínvonal hullám—

zása a valóságban olykor a kimutatottnál kisebbnek vélelmezendő, mert az alkalma-

zottak tömege sok nagy taglétszámú biz—

tosítási szervnél negyedévenkint változó ösz- szetételű. Különösen áll ez a szeptember—

30—iki adatokra, midőn a pénztárak egy"

része bejelentésük szerint az ősz elején át—

(5)

8. számí

menetileg alkalmazott fölös számú órabé- res munkást is felvesz a kimutatásba, akik az év végén a december havi szokásos tag- létszámcsökkenés után többé a biztosítottak sorában nem szerepelnek. Mindenesetre az őszi maximum az idénymunkáknak (építö—

ipar) is következménye.

c) A társadalmi biztosítási adatok mó—

dot nyújtanak továbbá arra, hogy ne csak a végső munkabérátlagok fejlődését kísérjük figyelemmel, hanem a kereseti viszonyok részletes alakulásába, a dolgozó tömegek napibérkategóriák szerint történő tagozódá- sába is betekintést kaphassunk. Erre a já- rulékfizetés céljaira felállított nyolc napi- bérosztály ad alkalmat.

d) A szóbanforgó adatok előnye továbbá sok más statisztikai adattal szemben, hogy az ipari munka teljes jövedelmezőségét tár- ják fel, mert a biztosított alkalmazottaknak napibérosztályba való besorozása nem egye—

dül a készpénzmunkabérek alapján, hanem a természetbeni járandóságok pénzegyen—

értékének beszámításával is történik. A ter- mészetbeni járandóságok sokféleségének át- számítása edységes kulcsrendszer szerint eszközöltetik, melyet a népjóléti és munka-

ügyi miniszter 146.000l1926. számú rende-

lete szabott meg.

Az 1. tábla a kötelezőleg biztosított al—

kalmazottak számának hullámzásáról, a kifizetett napibér összegéről és az átlagos napibér 1924—1927. évi fejlődéséről tájé- koztat. Az 1923. évi, valamint az 1924. már- cius-szeptemberi adatok, melyeket a Tár—

sadalmi Biztosítási Statisztikai füzetek szin- tén kimutatnak, az újabb adatokkal való összehasonlításra nem használhatók fel, mert a napibérosztály keretek az inflációs gazdálkodás idején a munkabéradatokat teljesen eltorzítva mutatták. Az átlagos ,munkabértételek kiszámítása a következő módszerrel történt. Az alkalmazottak lét- számával a nyolc napibérosztály mindegyi—

kében megszoroztatott a hivatalos bérátlag (az l. napibérosztályban 80, a II.-ban 120 , pengőfillér stb., 1. a 2. sz. táblát), végül a szorzatok Összege az alkalmazottak összes számával elosztatott. Megjegyzendő, hogy az ekként képezett átlagszámok csak nagy

valószínűséggel közelítik meg a tényleges állapotot, mert a valóságos munkabérek különösen a legalacsonyabb és a legmagasabb napibérosztályokban, föltehetőleg nem egyenlő arányban csoportosulnak a hivatalos átlagértékek körül s ezért az alkalmazot- takriak mentül nagyobb hányada tartozik

[. A biztosított alkalmazottak számtan Minmi

napibére az 1924—1927. években, "

Nombre et salaire journalier moyen des employés el ouvriers assure's, en 1924—1927.

rejoum.payé Átlagosnapi-

Akiüzetettna- pibér—-Salai— bér-—Salma jcum.moyen

l ! l

Nombredesoum'iers etemployésassuresl)

taklétszáma1)

P —— pengés Abiztosítottalkalmazot- l

Férfi —— Hommes 539317 1, 958 831 .510.317 1,873 999 516.704 1 ,.909 982 536.706 2,017.622 504 786 1,854.938 527847 1,943.57 5 643 122 1,990.428 571700 2,126.031 548. 577 1,988.897 563113 2 ,.086 082

621.231 2 3.350889 378 652451 2, 518.934 3' 88 595540 2, 255 372 3'79

3' 67 3'69 376 367 8599 , 377 3' 71 367 370

Nő — Femmes

. . .. .. 15a574 393202 m. . .. .. 148806 394798 VI. . .. ., 144308 387822 IX. . .. .. 148320 407863 . . .. .. 145954 403027 nr. . .. .. 154033 437154 VI. . .. .. 155648 440592 IX. . .. .. 162437 452516 xn. . .. .. 159367 444447-

m. . .. .. 171.584 480.959 VI. . .. .. 181809 515385 IX. . .. .. 186247 543222 xn. . .. .. 176255 512121—

258 2 64 2 67 273 2 76 2 87 _ 288 "

2'79 2'79 230 234 2.9).

Együtt —— Ensemble . XII. . .. .. 690391 ' 2,352.038— 3'41 , . Ill. . . . . . 659.123— 2271797 3'45 *

VI. . . . . . 661012 2,297.804 847 IX. . . . . . 685526 242548?) 3534 XII. . .. .. 650 740 ,2,257.985 346 Ill. . . . . . 681.880 2380 729 3349 VI. . . . . . 6987 70 2,431.020 3'48 IX. . , . . . . _ 734137 2,578.547 3'50 XlI. . . . . . "(03.544 2,433.344- 3'45

III. . . . . . 734697 2,567.041 3'49 VI. . . . . . 803040 2,866.774 3'57 IX. . . . . . 838398 3,0B2.156 3'65 XII. . . . .. 771.795 2.767493 8'58

1) A kötelezöleg biztoSttottak száma a háztartási alkalmazottak nélkül. -— Nombre de ceux assurés obligatoirement, sans les employés de ménage.

a szélső napibérosztályok valamelyikébe, annál kevésbbé kifejezője az osztályátlag az alkalmazottak munkabér szerinti rétege- ződésének Másrészről azonban a társa—

2-92 '

(6)

8. szám. —-—877-— 1928 dalmi biztosítási adatok alapján kiszámított

átlagos napibér minimumnak tekintendő, mert a biztosítási kötelezettségre irányadó felső bérhatárnál (1927. december 31-én évi 1920 pengőnél) nagyobb fizetéssel, vagy munkabérrel rendelkező alkalmazottak bér- adatai hiányoznak, Ez a helyzet 1928. ja- nuár l-étől fogva lényegesen megváltozik, mert ekkor lépett életbe a munkásbiztosítás reformjáról szóló 1927. évi XXI. t.—c., mely a társadalmi biztosítás kereteit nagymérték- ben tágította.

A kötelezőleg biztosított alkalmazottak

összes létszáma az élénk tagl'orgalom (be-

és kijelentés) folytán negyedévenkint erős hullámzást mutat s a mindenkori gazdasági helyzet ingadozásaira legbiztosabb követ—

keztetést akkor vonhatunk, ha az évvégi adatokat hasonlítjuk össze. A biztosított ta—

gok létszáma a fentebb megjelölt különle—

ges kategóriák nélkül 1924. december 31—én 690391 volt és a szanálási válság következ—

tében a következő év végéig 5'8% -kal 050.740-re apadt. Az 1926. év végén az idő- közben beállott javulás ismét visszati'ikrőző- dik a tagok létszámában, mely ekkorára '703.544—re (8'1%—kal) emelkedett. Az 1927.

év végén már 771795 biztosított tagról van tudomásunk, a szaporodás tehát ebben az

évben volt legnagyobb mértékű (9'5%). Ta—

nulságos az évi maximumok fejlődését is figyelemmel kísérni. Eddig a maximum mindig szeptember havára esett. A legna—

gyobb létszám 1925. őszén 685626 volt, 1926. szeptember 30-ig 734.137—re, majd 1927. szeptemberére 838.698-ra szökött fel.

Meg kell itt említenünk még, hogy a biz—

tosított tagok száma azokkal a tagcsopor—

tokkal együtt, akiknek munkabérviszonyait nem ismerjük, az 1927. év végén már az egymilliót is meghaladta.

A társadalmi biztosítási szervekhez tar- tozó vállalatok részéről kifizetett napibér 1927. december 31—én 2'77 millió pengőt tett s ez alapon —-——— 300 munkanapra számítva '— az 1927. év folyamán az iparforgalmi népesség körében kötelezőleg biztosított al—

kalmazottaknak 8302 millió pengő munka- jövedelem tizettetett ki. Ebből az összegből a gyáripari munkabérekre csak körülbelül egyharmad rész esik s egyebek közt ez ma- gyarázza meg kellőképen a gyáripari ter- melési és a társadalmi biztosítási statisztika alapján kiszámított munkabérátlagok elté—

rését. Az 1920. évvel szemben a kifizetett munkabér.100'2 millió pengővel. azaz 13"?

százalékkal nőtt. Az emelkedés arányszáma tehát a taglétszamét valamivel felülmulja.

Az átlagos napibér az Összes munkások—

nál 1924. december 31-én 341 pengőnek fe—

lelt meg s a következő két évben a negyed- évi idényhullámzástól eltekintve, úgyszól- ván mozdulatlan maradt, amennyiben az 192;'). év végén 346 pengő, az 1926. év végén 345 pengő volt. Az 1927. év folyamán nem nagy, de határozottan észrevehető javulás - történt, minek folytán az átlagos napibér az év végére 3'58 pengőre emelkedett.

Az emelkedő irányzat kísérő jelensége gyanánt a szeptemberi maximum (365 P)

1927 szeptemberben valamivel erősebben tér el a többi évnegyed színvonalától, mint

az előző esztendőkben.

Minthogy a megélhetési jelzőszám az 1926. év végén a hivatalos adatok szerint 105 volt (1913 : 100), az 1927. december fil-éig pedig 113-ra emelkedett, a névleges munkabérnek az 1927 . év folyamán mutat—

kozó 38 százalékos emelkedésével szem—

ben a reálmunkabér 3'6 százalékkal visz-

szaesett. ;

Az alkalmazottak 77'1 százaléka férfi—

munkás volt, kiknek átlagos napibére az 1925. és 1926. évi 3'67 pengőről 1927. vé—

géig 3'79 pengőre, tehát csak 33 százalék- kal növekedett, sőt az idénymaximum 1926.

márciustól (3'99 P) 1927 szeptemberig (3'86 P) csökkent is. Ezek a kilengések azonban a tömegek összetételének változá- sai miatt nem elemezhetők és nem is bír—

nak nagy fontossággal. A női munkások arányszáma az 1926. évvel szemben 26'2 százalékról 22?) százalékra szállt alá, az át- lagos munkabér azonban talán éppen a ré- tegeződés megváltozása miatt a férfiakénál erősebben emelkedett. A női munkások át—

lagos napibére ugyanis 1927-ben 279 P—ről 2'91 pengőre (4'3%—kal) nőtt. A munkabér hullámzása is a tárgyalt négy év alatt a nőknél volt nagyobb.

A munkabérek színvonala az 1927. év- ben is bizonyos merevségre volt hajlandó, kevésbbé érzékeny függvénye lévén a gaz—

dasági viszonyok alakulásának. A munkapiac helyzete nehéz volt, bár a munkanél- küliek számának csökkenése 1927—ben to vább folytatódott. A szanálási válságot kö—

vető sekély konjunktúra tehát kihatott a munkapiacra is, sőt alaposan felszöktette a munkaviszályok számát s növelte intenzi- tásukat (l. Szemle Vl. évf. 735. l.). Viszont

az évfordulón már az 1928. évi szintén se- kély depressziós hullám előjelei mutatkoz—

(7)

8. szám. ——878—— 1928 tak. Távolabbi hatásukban kedvezőtlenek

voltak a kereseti viszonyokra nézve az áru- kiviteli nehézségek, a fényűzési áruk beho—

zatala és a belföldi fogyasztóképesség még

mindig erőtlen volta. Végeredményben a munkabéradatok a munkajövedelem ala—

csony színvonala miatt gyenge, de elhárít—

hatlan emelkedő irányzatot mutatnak.

2. A biztosított alkalmazottak száma napibérosztályok szerint az 1924—1927 években.

Nombre des employe's et ouvriers assure's, par classe de salaires journalíers, en 1924—1927.

4

§! Az i. § A n. ; A m. ; A IV. 1 Az v. A VI. § A VII. [ A VIII.

li napibérosztályba tartozó alkalmazottak száma ') —— Numbre des salarie's appar—

1 d 6 p 0 n t * tmant aum classes de salaires' journaliers ci-dessus, ') avec un salaire moyen de

l 1 : * ( ( v, ! ' r 3.

E p 0 9 u e 89. W : - %?L 31191,'..__.§§9_..-,Lm4%0,"117992"; ,. ÉL.

— !; pengőfillér átlagos keresettel?)

fillers-pengői)

1, S z á m s z e r i n t — N 0 m 1) r e s

1924. XII. 31 76.023 60.143 77.330 105.809 91.470 76.786 54 931 147999 1925. 111. 31 81.105 58.143 73.787 94.661 91.540 69.938 50.777 139.219 ( 1925. VI. 30 .. . . 81660 58.344 71.991 99.681 86.851 69.322 52.238 140925 1925. IX. 30 .. .. 1 81.643 57 976 73.926 98.740 90.178 72.154 57.512 153.397 * 1925. XII. 31 . . 3 84.957 57.366 71.844 92.841 83.187 66.027 54 990 139528 1926. III. 31 85.545 58.235 72.891 105.216 88.975 68.687 54.144 148187

1926. VI. 30 84.600 59.856 75.689 107.622 92.496 74.903 54639 149465

1926. IX. 80 85.457 62.726 80.727 112526 97.905 75.970 57.934 160892

1926. XII. 81 86.962 61.983 78.983 105.565 92.958 71.699 56.251 149143 1927. III. 31 87.721 60.095 84.123 11! 359 98.177 74 927 60.233 ' 158062 1927. VI. 80 . 87.513 62.605 89 035 121236 106.106 90.489 65.554 180552 1927. IX. 30 . 85.955 61.958 91.164 120.778 110 815 95.051 70624 202358 1927. Xn. 81 . 86.877 59.468 85.401 113280 101.024 78.647 67.097 180001

2. S z a z a. l é k b a n — %

1924. XII. 31 110 87 112 153 133 111 80 214

1925. III. 81 123 88 112 144 189 106 77 211

1925. VI. 30 124 8'8 109 151 131 105 79 213

1925. IX 30 119 85 10 8 144 132 105 84 223

1925. XII. 31 . 131 88 110 143 128 101 85 21'4'

1926. III. 31 1 125 85 107 154 131 101 80 21'7

1926. VI. 80 121 65 10'8 154 182 107 79 214

1926. IX. 30 116 86 110 153 193 104 79 21'9

1926. XII. 31 124 86 112 150 132 102 80 212

1927. III. 31 119 82 115 152 13'3 102 82 21'5

1927. VI. 80 109 78 111 151 132 MB 82 224

1927. IX. 30 .. .. . 103 74 109 144 182 11'3 84 241

1927. XII. 81 .. .. ; 113 77 11'1

146 130

10 2 87 23'4

!) A kötelezőleg biztositottak száma a háztartási alkalmazottak nélkül. — Nombre de ceux assurés obli—

gatoirement, sans les employe's de ménage. —— 2) Az Moyenne de la période 31 XII 1924— 31 XII 1927.

A 2. tábla az alkalmazottak napibérosz—

tály szerint való tagozódását mutatja be. A napibérosztályok hivatalosan megállapított keretei és átlagértékei az 1924. év vége óta 1927. év végéig változatlan maradtak, ezért a valutaz'irfolyam csekély ingadozásait figyelmen kívül hagyva az átlagos kerese—

tet napibérosztályonkint az egész tárgyalt időszakra vonatkozólag közös tételekben ál—

lapíthattuk meg. Ily módon az alkalmazottak százalékos megoszlásának hullámzása négy éven keresztül jó képet nyujt a mun—

kabérviszonyok részletesebb alakulásáról

1924 XII. 313 —— 1927 XII. 31. idöszak átlagában. ——

és a minimumok és maximumok szerepé—

nek megközelítő jelentőségéről.

Az alkalmazottak legnagyobb része a legmagasabb, vagyis a VIII. napibérosz—

tályba tartozik. Minthogy a napibérosztá- lyok keretei még mindig nem simulnak egészen a való élet viszonyaihoz, a VIII. osz—

tályba sorozott tagok száma jóval felül—

mulja a normális béke-arányokat s az arány—

szám négy éven át makacsul a 21% körül mozgott. Sőt a munkabérek csekély emelke—

dése folytán ez az arány az 1927. év folya—

mán 21'2't'j—ról 23'4 (%i—ra kúszott fel, ami

(8)

8. szám.

azt jelenti, hogy 1926 december 31-én alig 150 ezer, 1927 december 31-én pedig már 180 ezer kötelezőleg biztosított alkalmazott keresett átlag naponkint 6 pengőt. Második helyen 14'6%—kal a 280 pengőfilléres át—

lagú IV. napibérosztály áll. A legalacso—

nyabb napibérosztályba az átlagos napi ke—

reset 80 pengőfillér, ide az 1927. év végén 86.877 alkalmazott tartozott, többnyire ta—

noncok, ifjú és kezdő munkások és sok női nunkás. Az I. napibérosztály arányszáma 1926. óta 12'496—ról 11'3%—ra csökkent.

Legkevesebb alkalmazott került a II. napi—

bérosztályba (7'7%, 1926-ban 8'8%), valamint a VII. osztályba (8'7%, 1926—ban 8%).

Az alkalmazottak tömegének napibérosztá—

lyok szerint kimutatott tagozódásánál leg- feltűnőbb jelenség, hogy ez a megoszlás éve- ken át igen csekély eltolódást s hasonlóan alig észrevehető évszakos hullámzást mutat.

A munkabérviszonyok stabilitása tehát a dolgozó tömegek mindegyik rétegében ér- vényesül.

A társadalmi biztosítási szervek tagjainak foglalkozás szerint való megoszlása az 1922. december 4—iki általános tagösszeírás óta ismeretlen. Ezért a munkabérviszonyo—

kat foglalkozásonkint csak az öregségi és rokkantsági biztosítást előkészítő statisztikai felvétel adatainak segélyével világíthat- juk majd meg. De a napibércsoportok alap—

ján kiszámított átlagos béradatokat is al—

kalmunk van a biztosítási szervek jellege

__ 879 ,,

₁₉₂₈

alapján úgy csoportositani, hogy bizonyos általános keretű foglalkozási jelleghez tar- "

tozó tömegek kereseti viszonyainak eltérő

alakulására rávilágíthassunk. Ilyen hozzá-

vetőleges betekintést enged a 3. tábla, ahol ötféle foglalkozási jellegű csoportot sikerült elkülöníteni, külön kimutatva a kerületi pénztárakat, mind foglalkozási szempont- ból általános jellegű szerveket. Legmaga- sabb az átlagos napibér a pénzintézeti cso- portban (5'66 P), de itt kevés alkalmazott—

ról van szó s azok nagy része is irodai alkalmazott. A gyáripari jellegű csoportba tar—

tozók átlagos napibére 5'15 P, az 1926—ban még második helyen álló kereskedelmi cso—

porté 4'52 P, s közel ennyi a bányászati al—

kalmazottaké is, 4'50 P. A közlekedési cso—

port tagjai a M. Á. V. nélkül 4 P átlagos

napibér mellett dolgoztak, ami az 1926. év- vel szemben 9'0% javulást jelent. Az alkalmazottak zömét magában foglaló általános jellegű csoport átlagos napibére csak 336 pengő volt.

A M. Á. V. biztosító intézet az 1924. év-

ről átalakulás miatt nem szolgáltatott ada—

tokat, ezért ennek a biztosítási szervnek későbi fejlődését külön kell taglalnunk. A legnagyobb közlekedési biztosító intézet kö—

telékébe az 1927. év végén 85.471 férfi és 13.813 nő, együtt 99284 alkalmazott tarto—

zott. A tagok megoszlása napibérosztályok szerint egyedül ennél a biztosító intézetnél mutatott lényeges változást. Az 1926. év vé- 3. A társadalmi biztosítási szervek tagjainak száma és átlagos napibére napibérosztalyok szerint

foglalkozási csoportonkint 1927 december 31— én.

Nombre et salairc journalim moyen des membres des institutions dassumnce sooiale suit—(mt tes classes de salaz'res journaliers et les yroupes de professions au 31 décembre 1927.

", 1. l 11. : m. ; 1v. ! V. ! Vl. : vn. ; vm. "§; §

% * ' s "a

$$$ napibérosztályba tartozó alkalmazottak száma!) —— Nombre des sala o.; %%,

Foglalkomá jelleg § § "" "pptiffígíítí [Sütit-aÉfásgííaffííZCÉL—Á'É'f'a""S 3555 S §

_ . es , -, agár

Caractere (le pmfesswm Ég 80 ! 120 ! 200 1 280 360 ! 440 520 : 600 333

$ , , , www—mu, , ,,,,,, o—.§§

ÉÉ pengő—fillér átlagos keresettel 1927 december 31-én É .S'.

;É/*' fülem-pengő, au 31 décembre 1.927 % §,

, , ...,, ! _.

Bányászati jelleg ——'- Minter ... 21 185 1.148 2.588 4.485 8.708 8.491 8.032114372 4'50 Gyáripari ,, —— Industria rna-'

nufact. ... 31 533 636 1.608 0.996 3.240 2.645 2.068 10.056 515 Kereskedelmiesoport ,, Commercial 3 1.759 1.977 1.701 4.067 3.090 4.597 2.771 23.603 462 Pénzintézeti ., ,, Etablisse-

ment de cre'dtt ... 2 1 2 4 17 34 68 57 760 566 '

Közlekedési jelleg —— Communi—

cation ... 8 781 8.553 6.549 7.763 7.973 6.079 4.670' 15.242 400

Általános jellegű csoport —— Groupe * ,

de caractére général ... 35 83.618 52.152 72.951 86.952 77.979 56.767 49.499 115968 5536 l) A kötelezöleg biztositottak száma. a háztartási alkalmazottak nélkül. —-— Nombre de ceux assurés obligatoirement, sans les employés de ménage.

61

(9)

8. szám.

gén ugyanis csak 6'5%, az 1927. év vó—

gén már 18'0% biztosított egyén került a VIII. napibérosztályba, viszont a II. osztály .részesülése ugyanezen idő alatt 27'8%-ról 9'8%-ra fogyott. Ezt a nagy eltolódást úgy látszik szervezeti változások és bérrendezési intézkedések egyaránt idézték elő. Minden- nek következtében az átlagos napibér ennél a nagyfontosságú közlekedési vállalatnál az 1927. év folyamán 2'49 pengőről 3'46 pen- göre, azaz 38'9%—kal emelkedett. Az 1927.

évi átlagos napibér még így is jóval kisebb, mint a többi közlekedési jellegű szervnél együttvéve, aminek okát abban kereshet—

jük, hogy a M. Á. V.—nál sok a biztosított

nyugdíjas és a tisztviselők jelentékeny ré—

sze a biztosítási bérha'tárnál magasabb il—

letményt húz.

III. A hatósági munkaközvelz'tők bél-adatai—

. A bérért dolgozó tömegek helyzetét a munka jövedelmezősége szempontjából év—

ről—évre csak úgy hasonlíthatjuk össze, ha számtalan gondosan összehordott és oszta- lyozott adatrészecske összevonása után nagy—

számú egyént magába foglaló, homogén jellegű csoportok átlagos időbértételeit ál—

lapítjuk meg, természetesen mérlegelt átlag—

számítás útján. Az ilyen átlagszámok, ha a gyakorlatban egyes tételek gyanánt nem is fordulnak elő, igen jól jellemzik a munka—

bér magasságát és színvonalának hullám—

zását, sőt részletesebb elemzés tárgyául szol—

gálhatnak. Ilyen tömeges adatokat nyújt, amint láttuk a társadalmi biztosítási sta—

tisztika. Viszont a munkapiac helyzetére döntő tényezők pillanatnyi alakulását, a legfrisebb jelenségek szövevényeit csak ak—

kor kutathatjuk a siker reményében és a közel jövőre nézve csak akkor kockáztat—

hatunk valamelyes jóslatot, ha a matema- tika nyelvén szólva a munkabérgörbe utolsó szakaszának irányhatározóját kiszá—

míthatjuk. Egyéb okokból is fel kell deríte- nünk a gyakorlati életben előforduló egyes munkabértételek mentül nagyobb számát s mentül újabb keletű változását. A munka—

piacon tényleg létrejött munkabér a mun—

kaadó kalkulációjának és a munkavállaló kisebb—nagyobb kényszerhelyzetének és haj- landóságának eredője. A Hatósági Munka—

közvetítőknek a közvetítési forgalom köz- ben tudomásukra jutott és feljegyzett szám—

,talan munkabéradat, melyeket az Állami Munközvetítő Hivatal készséggel bocsát a

Központi Statisztikai Hivatal rendelkezésére,

vagyis a munkaközvetítők útján felajánlott

———880 ——

1928 _

órabéra'datok adnak nekünk alkalmat arra.

hogy az újonnan megnyílt munkahelyeknél érvényesülő tényleges munkabérviszonyokba betekinthessünk. Ezek a felajánlott munkae bérek tükrözik vissza legjobban a munka- bérek kialakulásánál a döntő tényezők leg—

utolsó helyzetképét.

A Hatósági Munkaközvetítők a munka—

helyek bejelentése alkalmával a munkaadó részéről felajánlott munkabérek adatait hétről hétre foglalkozási árnyalatok és

munkanemek szerint, gyakran a minimális és maximális tétel külön ieltüntetésével jegy—

zik fel és bocsátják további feldolgozás végett a Központi Statisztikai Hivatal rendelkezé- sére. A feldolgozás úgy történik, hogy minden egyes kizárólag készpénzben kifejezett munkabérajánlattal összekötött közvetítési esetet figyelembe veszünk. A teljes ellátással, ' vagy csak élelmezéssel egybekötött bértéte-

leket tanácsosabbnak látszott mellözni, mert a pénzegyenérték kiszámítása az adat—

megbízhatóság rovására menne. A heti adatokról, havi és negyedévi'átlagokat szá- mítottunk, még pedig a mérlegelt átlagszá—

mítás módszerének szigorú betartásával (az idevonatkozó képletet lásd a Szemle 1925.

évi aim—6. szám 143. lapján)— A havi-, heti—, és napibéreket órabérre számítottuk át, mert az adatok zöme órabérben volt kimu—

tatva. A többi statisztikai forrásban sze- replö napibéradatokkal való összehasonlí—

tás alkalmával a valóságot jól megközelít- hetjük, ha az órabéreket nyolecal szo- rozzuk.

A Hatósági Munkaközvetítők nyilván—

tartásában a foglalkozási árnyalato'kon be- lül bizonyos munkanemeket szokás meg- különböztetni, mint pld. szak— és segéd- munka, állandó és kisegítő munka, nehéz és könnyű munka és néhány még más mun—

kajelleg. Ennek következtében a nem szerint elkülönített foglalkozási jegyzékben Budapesten 247, a vidéken 96 foglalkozási árnyalatot és munkanemet vontunk össze.

Érdekes volna azonban egyes munkanemeket a jövőben külön is feltüntetni.

A 4. táblában a heti adatok havi eso—

portosításának módját, továbbá az összes és a felhasznált sikerült közvetítések szá—

mát mutattuk ki. Az összes előfordult köz—

vetítések száma Budapesten az 1926. évvel szemben 20.563-ról 28.378-ra (38'0%-kal), a vidéken 18.995-rö! 19.665-re (csak 357—

kal) szaporodott. A közvetítési forgalom megnövekedése még csak megnehezítette azt a törekvésünket, hogy a munkabérada-