Az ipari termelés mutatószámai

(1)

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK"

AZ IPARI TERMELÉS MUTATÓSZÁMAI*

JAN ISZKOWSKI —STANISLAW RÓGÁ

Az ipari termelés mutatói a gazdasági mutatók között igen fontos helyet foglalnak el. Ez kitűnik például a tervteljesítés ellenőrzésénél, valamint az ipari termelés volumenének és a munkatermelékenység színvonalának vizsgá—

latánál betöltött szerepükból. Ezért e mutatószámok sajátosságait különös gond—

dal kell figyelembe venni a gazdasági tervezési módszerek kidolgozásánál.

Jelen tanuknány feladata megkísérelni az ipari termelés egyes mutatószámai tulajdonságainak összefoglalását és ezzel megkönnyíteni a további vitát, melynek célja, hogy a tervezés metodikája számára olyan, az egész iparban alkalmazható fogalmakat alakítsanak ki, amelyek alapul szolgálhatnak a vállalatok. termelési tevékenységével kapcsolatos mutatók képzéséhez, és amelyek lehetővé teszik a:

'béralapnak a bank által történő ellenőrzését.

- , Az ipari termelés mutatóival kapcsolatos problémakört két részre bont—.

hatjuk:

, * 1. a makrogazdasági termelési mutatók kiszámítása az ipar minft népgazda—

isági ág termelésének nyomon követése céljából, továbbá az egyes iparágak és,

*iparcsoportok, illetve a szervezeti egységek termelési mutatóinak kiszámítása az ipari termelés dinamikájának és struktúrájának vizsgálata céljából; ' .

2. a mikrogazdasági termelési mutatók kiszámítása, amelyek mindenekelőtt .a vállalatok termelési tevékenységének értékelésére szolgálnak, és alkalmasak a dolgozók anyagi érdekeltségének fokozására, valamint a munkatermelékeny—

ségi mutatók kiszámítására. , ,

Az eddig általánosan használt makrogazdasági jelentőségű termelési muta—

ttószámok a következők:

a) a teljes termelés értéke összehasonlítható (változatlan) árakon b) az árutermelés értéke értékesítési árakon,

c) a teljes termelés értéke folyó árakon, d) a nettó termelés értéke folyó árakon.

Mikrogazdasági mutatószámként az említett feladatokra, nevezetesen a béralap megtervezésére és felhasználásának a bank által történő ellenőrzésére az alábbiakat használják:

'

a) a teljes termelés értéke összehasonlítható árakon (az ipari teljes termelés

értékének mintegy 50 százaléka vonatkozásában),

b) az árutermelés értéke értékesítési áron, illetve termelői árakon (az ipari,

termelés értékének mintegy 27 százaléka vonatkozásában).

' Gospodarka Planowa, 1963. évi 4, sz. 1—13. old. Rövidítve.

4 Statisztikai szemle

(2)

50 _ JAN ISZKOWSKI — STANISLAW BOCI-'

Ezen felül e célokra használják még az alábbiakat:

c) a konfekcionálás értéke a ruházati iparban (az ipari termelés értékének;

mintegy 9 százaléka vonatkozásában),

(1) a termelés mutatószámai naturális (természetes) mértékegységekben, il—w letve az alapanyag—felhasználással jellemezve (az ipari termelés értékének mint—m f'—

egy 7 százaléka vonatkozásában),

e) a munkaigényessegi mutatókkal kifejezett termelési volumen (az ipari ;

termelés értékének mintegy 1, 5 sZázaléka vonatkozásában),

f) egyéb speciális mutatók, mint például a korrigált (főként a felhasznált alapanyagok értékével korrigált) teljes termelési érték stb. (az ipari termelés—%

értékének fennmaradt mintegy 5 százaléka vonatkozásában).

A termelési mutatók alkalmasságát a felhasználás célja szerint külön-külön.

kell vizsgálni, a makrogazdasági értékelésekre alkalmas mutatószámák' ugyanis nem mindenkor használhatók mikrogazdasági vizsgálatokhoz, sőt fel—

használásuk e minőségben káros is lehet.

E tanulmányban mindenekelőtt 'a jelenleg széles körben alkalmazott muta— '

tokkal foglalkozunk, majd kitérünk olyan mutatószámokra, amelyeketeddig alig használtak, illetve amelyek kísérlet tárgyát képezik.

A JELENLEG ALKALMAZOTT TERMELÉSI MUTATÓK

A teljes termelési érték mutatóját illetően szemes, kemegtáenül lie—- lyes bíráló megjegyzessel találkozunk. E bírálatokkal foglalkozva lényege; annak

megállapítása, hogy a jelenleg szélesebb körben alkalmazott mutatók között Ie—

tezik-e olyan, amelyik legalább a legfontosabb követelményeknek megfelel. E kérdésre az 1. tábla segítségéVel kísérelünk meg választ adni.

Megállapítható, hogy az 1. táblában feltüntetett mutatószámok kötni egyik

sem tesz eleget valamennyi, véleményünk szerint nélkülözhetetlen koiietelmény—a

nek MegjegyeZzük, hogy az ismertetett mutatók mindegyikének továbbielőnyei és hibái is vannak, amelyeket a szóban forgó összeállításban nem vettunk ügyem

lembe Az összehasonlítható árakon kifejezett teljes termelés mutatójának pél—

dául többek között az az előnye, hogy azt mind ez ideig egységes alapelvek sze-

rint számítják ki a Kölesönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozóvalamennyi országban, ennek folytán e mutatósuím alkalmas a dinamikai és When it'—

strukturális összehasonlításokra is;

A teljes termelés mutatószámának hibája ezzel szemben az, hogy mind az élő munka, mind pedig az átvitt munka eredmenyet tartalmazza, és ezáltal esők-w- kenti a felhasználásával számított élő munka termelékenységi mutatók értékét..

A teljes temnelés mutatószámát a tennelési struktúrának ——-— a különféle munka—

igényességű termékek arányának -— változásai és a kooperáció változása be—

folyásolja. E mutatószám bizonyos mértékben torzulhat annak következtében is,, hogy az új gyártmányok összehasonlítható árait a már korábban is előállított

gyártmányok árainál viszonylag magasabb vagy alacsonyabb szinten állapítják

meg. Ezenfelül az átvitt munka eltérő aránya folytán az anyagigényes ágazatok túl nagy súllyal jelennek meg a termelés struktúrájában.

Az anyagi érdekeltség ösztönzésére beemelt teljes termelési érték muta—

tója az ipar egy részében negatív következnényekkel járhat (a munkaigényes termékek termelésének kerülése, drágább anyagok felhasználása és pazarlása.

gazdaságilag nem indokolt kooperáció stb..)

(3)

AZ IPARI TERMELÉS MUTA'I'ÓSZÁMAI ' 51

1. tábla

_A teljes termelés i A termelés

A termelési mutatók Áru- N Nettó A megmun- mennyisége

alkalmasságának kritériumai ösmhason' folyó * termelés, termelés kana értéke természetes

htható árakon _ - mérték-

árakon — egységben

A termelési mutató megfelel a, nélkülözhetetlen követel—

ményeknek, ha: _

]. felöleli a. vizsgált időszakban végzett termelőmunka tel-

jes eredményét ... igen igen nem igen nem nem

2. nincs kitéve az értékesítési

árak változása hatásának igen nem nem nem igen igen

3. mentes az átvitt munká aránya, a, felhasznált anyagok minösége változásának, továbbá a szervezeti válto-

zásoknak a, hatásaitól . . . . nem nem nem igen igen nem

4. mentes a gyártmányok el- térő jövedelmezőségének

hatásától ... . . . nem nem nem nem igen igen 5. felhasználható a költség-

struktúra elemzésére . . . . ' nem igen igen igen nem nem 6 . minden szinten könnyen. ki— '

számítható és ellenőrizhető igen igen igen igen igen igen 7. bizonyító eTÖVel bír, és mind

vállalati, mind egyesülési

szinten felhasználható a : ,

térvteljesítés ellenőrzésére. igen nem igen

nem igen igen Megjegyzés. Az 1. kérdésre az árutermelés, .a megmunkálás értéke és a természetes merték—

egységekben kifejezett termelés mennyisége mutatószámoknál ,,n'emmel" válaszoltunk, ugyanis e mutatóknál nem vesszük figyelembe a befejezetlen termelést. * , _

A 6. kérdésre a teljes termelés és a megmunkálás értéke mutatószámoknál ,,lgennel" vála—

szoltunk, és eltekintettünk attól, hogy a teljes termelési érték kiszámításánál az összehasonlít—

ható árak megállapítása és ellenőrzése egyes ágazatokban, főként a gépgyártásnál nehézségekbe ütközik, a megmunkálás értékének kiszámításánál pedig a norma szerinti munkalgényesség meg—

állapításának (bizottsági) módja bizonyos torzulások forrása lehet.

A teljes termelési érték mutatójának hibája kiküszöbölhető a feldolgozási folyamatban előállított új érték számbavételével. Ez bizonyos mértékben kizárja ugyanazon elemek beszámításának megismétlődését. E mutató használatos Len—

gyelországban a *húsiparban, a tejiparban, a növényolajiparban és a tojásiparban.

A húsiparban például a vágóhídi termelést teljes értékben mutatják ki (hús meleg, vágott súlyban), ezzel szemben a feldolgozásnál csak az értéknövekedést veszik figyelembe, a vásárolt húsfélkészgyártmányok értékét nem. így számítják ki mind a teljes termelés értékét összehasonlító áron, mind pedig az áruterme—

lést' folyó értékesítési áron.

A feldolgozási folyamatban előállított új érték az ipar említett csoportjai—

nak specifikus mutatószáma. E mutató tartalma jelentős mértékben megköze—

líti a. nettó termelési értéket, szélesebb körű felhasználásával kapcsolatban azonban ugyanolyan nehézségek merülnek fel, mint a nettó termelési érték alkalma- zásánál.

Az értékesítési áron kifejezett árutermelés mutatójának előnye, hogy lehe—

tővé teszi a termelést, az értékesítést és a készleteket magában foglaló mérleg készítését. Bizonyos nehézséget okoz azonban ennél az a tény, hogy az értékesí—

tési áron kifejezett árutermelés értéke "néhány iparágban eltér a realizálási ár—

43!

(4)

52 JAN ISZKOWSKI -— STANISLAW sors

ban kifejezett értéktől. A társadalmi tulajdonban levő iparnál e különbségek nem nagyok, egyes szektorokban azonban eléggé jelentősek.

A teljes termelés folyó árakon számitott értékét a pénzügyi beszámolási

rendszer adatai alapján állapítják meg, és elsősorban az ágazatok közötti kap—- csolatok vizsgálatánál használják fel. Igen nagy általános előnye, hogy —— mi—

vel szorosan kapcsolódik a pénzügyi beszámolás rendszeréhez — közvetlenül

összefügg a költségstruktúrával. Alapvető fogyatékossága viszont, hogy nem teszi lehetővé a termelési struktúrának termékek szerint történő elemzését, és csak a vállalati módszernek megfelelő csoportosításokra ad lehetőséget. Ez az

érték —— a változatlan árakon számith teljes termelési értéktől, eltérően ——- a

forgalmi adót is tartalmazza, aminek az a következménye, hogy a fogyasztási iparok itt még nagyobb súllyal szerepelnek, mint a változatlan árakon számított teljes termelési értékben.

A nettó termelés folyó árakon számított értékét szintén a pénzugyi bs—

számolási rendszerhez kapcsolódva állapítják meg úgy, hogy a teljes termelés folyó árakon számított értékéből levonják az anyagköltségeket. Ez a számítás

szükségszerűen becsléseket is tartalmaz, amelyekre elsösorban a vizsgált idő-

szak teljes termelési értékére eső anyagköltségek megállapításánál van szükség.

Az általánosan alkalmazott mutatószámok közül a nettó termelés értéke

közelíti meg legjobban az élőmunka—ráfordítás mértékét. Alkalmasságát azon-—

ban az alábbi okok jelentősen csökkentik:

1. nagysága változatlan értékesítési árak mellett nem csupán a munkatá-

fordítások költségeitől függ, hanem a Változó akkumulációtól, a forgalmi adó—

tól (dotáció), a munka gépesítésének fokától, a bérek szinvonalától az ipar egyes ágazataiban és a feldolgozott nyersanyag minőségétől is (drágább nyersanyag

felhasználása —— ha az értékesítési ár nem változik — a nettó termelés értéké—

nek csökkenését jelenti és szélsőséges esetekben, amikor az anyagköltségek ma—

gasabbak a teljes termelés értékénél, a nettó termelés még negatív értékű is lehet);

2. a nettó termelési érték kiszámításánál a vállalati mérleg adataira kell

támaszkodnunk, a vállalati mérleg havi kidolgozása azonban igen munkaigé—

nyes lenne;

3. a nettó tenmelési érték mutatója nem hasonlítható össze a tervvel, mint- hogy a termelési költségeket nem tervezik meg havonta, és a tényleges árak el—

térhetnek a tervezett áraktól.

A konfekcionálás értékét mind ez ideig kizárólag a ruházati iparban számí- tották ki, mégpedig az alábbi adatok alapján:

a) az egyes gyártmányokból termelt mennyiség, b) az egyes gyártmányokra megállapított időnormák,

c) a normaperc értéke, amelyet az önköltség alapján állapítanak meg, le—

vonva a felhasznált anyagok (szövetek és kellékek) értékét.

A megmunkálás értéke a vállalatok gazdasági tevékenységének kétségtelenül pontosabb mutatója, mint a teljes termelés vagy az árutermelés értéke, amelyek—

nek nagysága a ruházati iparban nagymértékben függ az egyes anyagok minő—

ségétől (és ennek folytán értékétől is). A megmunkálás értéke csaknem kizárólag a munkaráfordítástól függ, feltételezve, hogy a norma szerinti munkaigényességet a műszaki haladás és a munkatermelékenység fejlődésével korrigálják. E nélkül

—-—— véleményünk szerint —— a megmunkálás értéke nem jellemezheti a termelés dinamikáját, különösen hosszabb időszakok esetében nem. Ez a mutatószám a ruházati iparban az üzemi dolgozók anyagi érdekeltségének ösztönzésére szolgálhat.

(5)

AZ IPARI TERMELÉS MUTATÓSZÁMAI 53

E mutatószám kiterjesztése más iparágakra szükségessé tenné egy olyan módszer kidolgozását, amely alkalmas a félkészgyártmányok és a saját termelésű szerszámok, valamint a folyamatban levő termelés értékének kiszámítására.

E módszer más iparágakra való kiterjesztésének további feltétele, hogy beve—

zessék az összes ipari gyártmányok és' szolgáltatások (munkák) munkaigényes—

ségi normáinak megállapítását, ami a gyakorlatban nehezen hajtható Végre.

A VÁLLALATOK TERMELÉSI MUTATÓI .

A vállalatok olyan termelési mutatójának kidolgozása, amely a munkater- melékenység dinamikájának értékeléséhez helyes alapot szolgáltat, továbbá biz—

tosítja a bérek növekedése és a munkatermelékenység emelkedése közötti arány helyes megfigyelését, 1956 óta van napirenden.

Feltételezések szerint e feladat megoldható többek között oly móaon, hogy a nettó termelési érték mutatóját a tervezés során is alkalmazzák. A nettó ter-—

melési érték szerepel is a tervmutatók között, mint ,,az árutermelés helyett hasz—

nálható termelési mutató". Bevezetését Lengyelországban az állami iparvállala- tok jogainak kibővítése tárgyában 1960. november 10—én hozott 704. számú minisz—

tertanácsi határozati rendelte el. Ezt megelőzően 1957—ben jelentek meg ,,A Gazdasági Tanács tézisei a gazdasági modell megváltoztatásának egyes irányai tárgyában",2 amelyek többek között megállapítják, hogy az árutermelés mutatója mellett a nettó termelés mutatóját is be kell vonni a vállalatok tervezésébe.

A tézisek azonban nem szólnak e mutató számitásáról, amire a lengyel közgazdá—

szok (dr. M. Kalecki, dr. D. Mine, J. Kortan és az ipari közgazdászok 1960. évi

országos munkaértekezlete) többféle javaslatot tettek.

E vitával egyidőben olyan Vizsgálatok is folytak, amelyek már nem is annyira a nettó termelési érték mutatójának mint inkább az ezt közelítő mutató bevezetésére irányultak. E törekvéseket foglaljuk röviden össze tanulmányunk

következő részében.

I. A lengyel Minisztertanács 1959. december 14—én hozott 486. számú határo—

zata, amely az állami Vállalatok évi tevékenységének gazdasági-műszaki elemzé- sével foglalkozika 2. számú, ,,A vállalati termelés mutatószámainak kiválasz—

tására, valamint a változásuk kiszámítására vonatkozó irányelve " cimű mellék—

letében -— számos termelési mutatót sorol fel. Ezek a következők.

1. A normaórában kifejezett teljes termelés, amelynek kiszámítása a munka- igényességi egyenértékek figyelembevételével az alábbi módon történik:

a) a legyártott termékek mennyiségét megszorozzuk az egységre jutó nor—

maórák számával, amelynek 'az összehasonlított időszakokban változatlannak kell lennie;

b) az egyes (termékek összes munkaigényességét (munkaóra—szükségletét) összeadjuk, és így megkapjuk az árutermelés munkaigényességét;

c) a b) pont szerint kiszámított árutermelést korrigáljuk a befejezetlen ter—

melés állománykülönbözete normaóráinak hozzáadásával, illetve levonásával.

2. A megmunkálás értéke mutatójának kiszámítása az alábbi:

a) megállapítjuk _a munkaidő egységére eső közvetlen anyagköltségek nél- küli költségeket;

* Megjelent a Monitor Polski 1956. évi 94. számában.

! zyc'le Gospodarcze, 1957. évi 22. sz.

3 Megjelent a Monitor Polski 1980. évi 10. számában.

(6)

54 JAN ISZKOWSKI —— STANISLAW Roe

b) az egyes termékek munkaigényességét megszorozzuk az időegységre jutó költségekkel;

c) a termelt mennyiséget megszorozzuk az előbbi értékekkel és összeadjuk a

vizsgált időszakban gyártott összes termék tekintetében.

A megmunkálás értéke tehát magában foglalja a termelés ter-vezett (norma- tív) költségét a közvetlen anyagköltségek nélkül. E mutató kiszámításánál felté—

telezzük, hogy a munkaigényesség egységének költsége — például az egy perc költsége — (a közvetlen anyagköltségek nélkül) azonos a vállalat által gyártott

összes termékeket illetően. Ha e tekintetben jelentős különbségek lehetnek, dif—

ferenciált szorzókkal kell számolni.

Az említett mutatók mellett szóba kerül a nettó termelés alkalmazásának lehetősége is, egynemű termelés esetében, vagy olyan esetekben amikor a nyere—

séget a gyártott összes termékekre a tervezett (normatív) bérköltségekhez viszo—

nyitva azonos százalékban állapítják meg.

II. A Tervhivatal módszertani bizottságában 1960—ban működött egy albizott— ' ság, amely a nettó termelés kérdéseivel foglalkozott. Az albizottság munkájának

eredményeként jöttek létre ,,Az iparvállalatok nettó termelését megközelítő mutatók alkalmazását megindokló tézisek".

A tézisekben javasolt, a nettó termelést megközelítő értéke-t ,,P" mutatónak nevezték el. A ,,P" mutató a termelés előállításának (tervezett áron számított,)

költségét és a közvetlen anyagok valamint _ egyes iparágakban _— a technológiai

fütöanyagok, a vásárolt energia, valamint a vállalatrészére végzett bém'iunkfa

(szintén tervezett áron számított) értéke közötti különbömtet tartalmazza.

A ,,P" mutató —— a nettó termelés értékét megközelítő egyéb mutatúkkal szem- ben — nem foglalja magában a nyereséget, amelyet mint a dolgozók mankazáfor—

dításától független és a munkaráforditázok képét torzító tényezőt nem vesznek

figyelembe. A ,,P" mutató kiszámítására több változatot dolgoztak ki: az I. vál- tozat összevontan, a II. termékek szerint, a III. változat a normaóvákbél kiinf—

dulva készül ;

III. A Tervhivatal kezdeményezésére 1962 elején megkezdődtek azok a mun—

kálatok, amelyeknek célja a nettó termelést közelítő mutatók egyszerűsített szá—- mítási módszerének kidolgozása. E munkak alapelveit a Tervhivatal; a Statisz- tikai Főhivatal és a Pénzügyminisztérium által összeállított ,,A kiválasztott

vállalatok nettó termelési értékét közelítő mutatók kiszámítása tárgyában ki—

adott utasítás" tartalmazta.

A nettó termelés közelítő mutatójának definiciója —— a fenti utasítás sze—

rint —— a következő: ,,A nettó termelés közelítő mutatója egyenlő a termelői ára—- kon kifejezett teljes termelési érték, valamint a közvetlen anyagköltségek és a vásárolt villamosenergia és fűtőanyagok terváron számított értékének különbö-

z'etével. "

E mutató kiszámításánál a folyó áron (értékesítés, vásárlás) számított áru-

termelés értékét a félkészgyártmányok és a befejezetlen termelés állományának

különbözetét, valamint a közvetlen anyagok, az energia és a fűtőanyagok költ—

ségeit a tervvel való összehasonlíthatósag céljából átszámitják a tervben elfoga—

dott árakra

A Tervhivatal elnöke és a Statisztikai Főhivatal elnöke által 1962. november 23—én kiadott 65. számú utasítás alapján számos vállalatnak kísérletképpen ki kell számítania a nettó termelés közelítő mutatóját, s ezt 1963. I. félévének lezá—

tásával részletesen értékelni fogják.

(7)

M IPARI TERMELÉS MUTATÓSZAMAI ; 55

IV. A Nehézipari Minisztérium keretében idevágó kutatásokat kezdtek többek között a vas- és acélkohászati egyesülés, a kábel— és elektrotechnikai fel- szereléseket gyártó ipari egyesülés, a hajóipari egyesülés, a poznani H. Cegielski Fémművek, a Skarzyskí Kamienna-i Fémművek, a varsói Jan Krasicki Mérő—

,készülékek Gyára.

Azalábbiakban nagy vonásokban ismertetjük az említett szervezeti egysé—

geknél használt termelési mutatószámokat, illetve a mutatók tartalmát és jellegét.

A vas— és acélkohászati egyesülés az 1958—1961. években vizsgálta a kohá—

,szati részlegek termelésének munkaigényességét, a munkaigényességet a terme-—

lés ezer egységére eső dolgozók számával, illetve a termelés egységére eső mun—

kásórák számával jellemezve.

E mutatók lehetővé tették, hogy egy-egy termelési egység átlagos munka—

igényességét kiszamitsák, és ezt követően bevezessék minden egyes részlegben az átszámítási együtthatókat, amelyek a részlegben folyó adott évi termelés

*munkaigényességének az összes részleg átlagos munkaigényességéhez viszonyi—

tott arányát fejezik ki. A bázisév (1958) átszámítási együtthatóit az egyes részle—

gek által az adott évben előállított termelés mennyiségével megszorozva meg—

kapták az egész egyesülés kohászati termelésének Volumenét átszámítási termé—

szetes mértékegységekben.

A poznani H. Cegielski Fémművek már több éves gyakorlattal rendelkezik a termelés munkaigényességi mutatóinak alkalmazásában A mutató kiszámításá—

nak lényeges eleme a ,,megmunkálási egységnormák" megállapítása (munkás—

órákban) az ún. ,,természetes elemekre", amelyeken a termelési folyamat zárt

"egységeit értik. A természetes elemekre vonatkozó normákból gyártmányonként összesített normákat képeznek. Ezeket minden évben az egyesülés hagyja jóvá.

A részletesebb ,,megmunkálási egységnormák" alapján lehetőség nyílik a befeje—

zetlen termelés változásának megállapítására, valamint a tervteljesitésre vonat—

kozó adatoknak a termelési technológia változásának megfelelő korrigálására.

A Skarzyski Kamienna—i Fémművek hasonlóképpen a teljes termelésnek a munkaigényeseég szerinti számbavételét javasolja, és kiszámítása a vas- és acél- kohászati egyesülés által alkalmazott módszerrel történik.

A varsói J. Krasicki Mérőkészülékek Gyára kísérletileg a normatív áron kifejezett üzemi termelés mutatóját alkalmazza. A ,,n'ormatív árakon" a közvetlen bérköltségek változatlan normatívái értendők. A norma szerinti bér—

iköltséggel kifejezett termelési érték előnye a termékek munakaigényességén ala—

puló mutatókkal szemben kizárólag az, hogy figyelembe veszi a munkák kvalifi—

"kációját is. A különféle szervezeti egységek termelési értékének összehasonlí—

tására szolgáló mutatóként való alkalmazása azonban korlátozott a termelés gépesítésének eltérő foka és a bérek változó szintje miatt.

*

A külföldön használt termelési mutatókra vonatkozó értesüléseink töredé—

ikesek, de úgy tűnik, elsősorban a következő módszereket javasolják: egyenérték—

számos mérés, munkaigényesség alapján való mérés, a megmunkálás értéke alap- ján való mérés, az anyagmentes, illetve a nettó termelés értéke alapján való mérés. Mind e mutatók jellemzői hasonló táblában foglalhatók össze, mint ame—

lyet már fentebb adtunk. Ennek alapján elemezhetők e módszerek közös vonásai, lelőnyeik és hátrányaik. A részletes elemzést mellőzve, az alábbiakban a 2. táblá—

ban kísérletet; teszünk arra, hogy megszövegezzük a választ, melynek vitajellegét hangsúlyozni kívánjuk. Arra törekszünk, hogy az egyes kérdésekre ,,igennel" ,

"vagy ,,nemmel" válaszoljunk, kivéve néhány olyan esetet, amelyeknél nem nagy

(8)

156 _JAN ISZKOWSKI ;S'I'ANISLAW m

a hátrányos következmények veszélye. Ilyenkor a Válasz a következőképpen hangzik: ,,Nem teljesen". A teljesség érdekében az összeállításba bevontuk a;

teljes termelési érték, valamint az árutermelési érték mutatóját is.

2. tábla '

A vállalati termelési mutatószámok tulajdonságainak összehasonlítása

A mutatószám

Könnyen érthető—e az üzemi dolgozók számára és kiszámítása elég egyszerű-e

Kiszámítható—e a tárgyhónap után néhány napon belül, mégpedig gyors

Fenntartások nélkül elfogadható-e a béralap

m zése (becslések, együtthatókkal ellenőrzeére és * k terv

egnm történő nagyok stb. és teliesgógggnőúzhető melekgnység é'ieáíüsgm

n

1 2 I V 3 4

._1. Teljes termelési igen —- a befejezet- 'igen nem, — a, munkalge—r ;

érték összehason- len termelés állo- nyes termelés elha—

lító árakon mányváltozása ér- nyagolásám, alapte-n

tőkének átazámitá- lan. kooperáció—130; és

se. kivételével, _ a drága, angy-egek; fela

amely megkövetel; használásara ösztö-

a. könyvelési ada- nöz; á. termelés,-

tok, — Valamint a struktúrájában, to—

megfelelő együttha— vábbé, a kooperáció—

tók alkalmazását mértékében bekövet—

kező változások ha,——

tása alatt áll, vala-' mint az új éyár't- _ mányok elők'aikulú— *

ciójától függ

2; Árutermelés igen igen nem — ugyanazok a

hibái vannak, mint a teljes termelési ér- téknek, továbbá. az értékesítési árulnak.

új gyártmányok be—

vezetése révén tör—

ténő emelésére ösz- tönöz, az árváltozá—

sok hatása alatt áll, és nem veszi figye—

lembe a befejezetlen.

. termelés állományú-'- nali változását! '

3. A nettó fex-melós igen (azzal a megszo—

rítással, hogy a költségek becslésére együtthatót alkal-

maznak, hoz—

závetőleges érték)

nem —— csak e. költsé—

gek elszámolása után számítható ki ; havonta nem ha- k sonlítható össze a tervvel, mert a költ- ségeket nem tervezik termékfajták szerint (ez a gyakorlatban nehezen lenne megvalósítható)

^nem ^—— ^a inagasfokiiv

akkumulációjú ter- melésnek, az, árak.

emelésének kedvet ;- hátrányosan hathat;

a termelés 4 minösé—

gére a legolcsóbb anyagok felhaeználá-

sa révén, és a válla—

lettél— függetlend te—

nyezók' hatása alatt.—

áll (például a nyami- anyag fajtája) ,?

(9)

AZ IPARI 'I'ER'NIELES MUTATÓSZAMAI 57'

l 2 3 4

4. A nettó termelés igen nem — mint a nettó nem —- mint ,a nettó—

kőzelítő termelésnél termelésnél (attólő

mutatója csak az adóval kü-z

lönbözik)

5. Avállalat munka- nem — a felhasznált nem —— a számítások igen — a munkaráfor—

ráfordítása anyagok értékének átszámítása tervér- ra bonyolult feladat (például a helyet- tesítő anyagok ese- tében)

túlságosan bonyo- lultak, a költségek elszámolásának ja.- vítása elsőrendű kö- Vetelmény

dítás jellege szem—

pontjából a. mutató.

helyesnek látszik ;"

hátránya, hogy nem, ösztönzi a vállalatot:

a gazdaságos terme- lésre, ezért a nyere—

ségen alapuló kiegé—- szítő mutatókat kellc alkalmazni

6. A konfekcionálás értéke

igen igen nem teljesen —- aka.-

dályozhatja a gépe-—

sitést és olyan jellegű

termelésre ösztönöz,.

amelynél a. közvet- len termelőmunka. éa a kisegítő munka aránya. a vállalatnak.

nem előnyös; a mű- szaki haladás a gyártmányok norma szerinti munkaigé—

nyességének csökke- * nése következtében a mutató értéke csök- ken, ami e gyakor—

latban nehezen. kü—

szöbölhető ki

* 7. A megmunkálás

értéke

igen igen nem teljesen — mint,

a konfekcionálás ér—

téke

8. A ,,P" mutató az I. változat szerint

nem — az anyagok értékének te!-várak- r'a való átszámí- tása elég munka- igényes (például a helyettesítő anya.- goknál)

nem — mint a nettó termelési érték

nem teljesen — a mu—

tató hozzávetőleg a.

munkaköltségnek fe—

lel meg (kiküszöböli a. nyereséget); ez hi- bának tekinthető, mint a vállalati

munkaráfordítésnalx (5);a közvetlen és a segédanyagok cso—

partjai közötti mes—

'ter'kedésekhez vezet—

het

(10)

58

JAN ISZKOWSKI -—- MMSE-AM? ma

l 2 4

9. A ,,P" mutató a II. változat szerint

igen — de a. felhasz- nálás köre gyakor,- latileg a kitermelő iparágakra korláto—

zódik

igen igen -— mint, az_ I;

változatnál,deazipa—

rok ezen esoportjai- _ nálamesterkedéaek- , te kevesebb a. lehe-

tőség '

10. A ,,P" mutató a

* III. változat szerint

igen ' igen nem teljeéen —- mint a.

konfekeíonálás érté;

kénél és a megmun—

kálás értékénél

11. A norma. szerinti munkahét-rel kife—

jezett termelési érték

igen. igen nem teljesen —— mint

a konfekeionáláe értékénél és a; meg—

munkálás értékénél

12. A nonneórákban kifejezett teljes termelesi érték

igen 7 igen nem teljesen —- mint

a. megmunkálás! érté——

kénél; ezenkívül a ' mutató nem veszi figyelembe a man- kák eltérő kvalifiká—

cióját és bizonyos mértékben előidéz—

heti a magasabb kép- zettségű dolgozók ki- sebb arányú foglal—

koztatására való tö- rekvést

13. Az ,,idöösszeg"

módszer

igen ^igen nem teljesen -— de ki—

sebb mértékben, mint a normeórák- ban kifejezett telleg termelési érték _(a szakképzettség sze—

rinti foglalkoztatás struktúrájára gya.- korolt hatás itt. is fennáll)

Ez az összeállítás nem meríti ki a felsorolt vállalati termelési mutatók al—

kalmazásának összes lehetőségeit és korlátait. így például kifogásolható; hogy-e béralap ellenőrzésére használt mutatók egyike sem alkalmas ,a raktárra történő

termelés korlátozására, e mutatók ugyanis nem függnek a termelés értékesítésé-

iől. Helytálló az a felfogás is, hogy a termelés munkaigényességén alapuló mutat-_

tók alkahnazása nem ösztönöz a költségek csökkentésére. Megállapíthatjuk

tehát, hogy nincs olyan ideális szintetikus mutató, amely valamennyi követel—

ménynek eleget tesz.

A vállalat termelési mutatószámainak lehetővé kell tenniök a béralap és az

(átlagbérek, valamint a termelési eredmények és a munkatermelékenység közötti kapcsolat helyes meghatározását, más célkitűzések érdekében (például a terme-

(11)

Az IPARI TERMELÉS MUTATÓSZÁMAI

59

lési költségek csökkentése, a raktárra való "termelés korlátozása érdekében)

újabb mutatók kidolgozására van szükség. _

Tekintettel arra, hogy a vállalatok termelési mutatóinak fent emlitett tulaj—

donságai nem teljesek, és a béralapellenőrzés, valamint a munkatermelékenyse'g elemzése céljaira való alkalmasságuk széleskörű elemzést igényel, megalapozott az a követelés, hogy e mutatókat bevezetésük előtt próbáknak kell alávetni.

E kisérleteket -— véleményünk szerint — az alábbi mutatóknál kell elvégezni:

1. a megmunkálás értéke (7) összekapcsolva az ehhez közel álló konfek—

cionálási érték (6) mutatószámának elemzésével;

2. a ,,P" mutató a II. változat szerint számítva (9);

3. a ,,P" mutató a III. változat szerint számítva (10);

4. a norma szerinti bérköltséggel kifejezett termelési érték (11);

5. a normaórákban kifejezett teljes termelési érték (12);

6. a német ,,időösszeg" módszer (13).

Emellett megállapítható, hogy:

a) a nettó termelés közelítő mutatóival folytatott kísérletek során szerzett tapasztalatok gyakorlatilag felhasználhatók a ,,P" mutatók I. módszer szerint számított változatának értékelésére. A két mutató között ugyanis esupán a tervezett nyereség összege jelent különbséget a vállalati munkaráfordítások koncepciójának megfelelően;

b) a normaórákban kifejezett teljes termelési érték számítási módszerének

kidolgozása, azaz a közvetlen termelési költségek elszámolása módszerének meg—

állapítása a többi mutatószám kiszámításával kapcsolatos módszerek kidolgozá—

isán'ak nélkülözhetetlen első szakaszát képezi, és ezért véleményünk szerint e mutatóval kapcsolatos kérdések tisztázásával kellene megkezdeni a munkát;

ic) véleményünk szerint fennáll annak lehetősége, hogy az ,,időösszeg" mód-*

szert az értéki mutatók megállapítására alkalmassá tegyük, mégpedig azáltal,

hogy a norma szerinti munkabért (vagy a befejezetlen tenmelési értéket, vagy

a ,,P" mutatót) nem a közvetlen termelő munka költségei (a normaórákban ki.,- fejezett teljes termelési érték) alapján számítjuk, hanem a termelőmunka ösz—

iszevont költségeire (a közvetlen és a kisegítő munka összevont költségeire), azaz 'az összes időre. így lehet eljárni akkor, ha a munkaórákban kifejezett mutató—

szám nem alkalmazható az értékben kifejezett mutató helyett, vagyis amikor 'e mutatóknak makrogazdasági jelentőségük van. A munkaköltségek ugyanis nem teszik lehetővé azon szervezeti egységek termelési eredményeinek össze—

hasonlítását, amelyeknek gépesítési színvonala, illetve amelyeknél a bérek szín—

vonala eltérő;

' d) ha elfogadnánk azt az elvet, hogy minden egyes ágazatban vagy minden vállalatnál minden időegység viszonylatában egységes normatívát kell alkal—

mazni (a befejezetlen termelés árát vagy a ,,P" mutató kiszámításánál alkalmazott ,,p" árat), mint ahogyan például a kanfekcionálási érték esetében tesszük, akkor a vállalatok munkájának értékelése szempontjából közömbös, hogy

*milyen fajta költségeket vettünk figyelembe e normatívában.

Egy további probléma, amely időszerű mind az értéki, mind a munkaigé—

nyességi mutatók esetében, hogy az időnormatívákat, valamint a költségek nor—

matíváit évente kell—e megállapitani, vagy pedig alkalmazni lehet—e azokat leg-—

alább öt éven keresztül összehasonlító árként. _ _,

Első esetben a teljesítést a következő év normatíváival is ki kell számítani és az indexeket össze kell láncolni; a második esetben nagy jelentősége van a nor—

matívák korrigálása problémájának. A korrekciót a kooperáció mértékében

(12)

60 ISZKÚWSKI—RÓG: AZ IPARI TERMELÉS MU'I'A'I'ÓSZÁMAI

bekövetkező változások (a termelési technológia vátozásai) és az új gyártmányok normatívái meghatározásának módszerével kapcsolatos kérdések (a bázisév fal-*—

tételeinek figyelembevétele) teszik szükségessé. E nehézségek ellenére —4 véle—

ményünk szerint —- nagyobb előnyökkel jár az ötéves: normatívák módszerének alkalmazása, amelyeknek segítségével a vállalatok hosszabb időn keresztül költ——

ségmegtakarítást érhetnek el azáltal, hogy nem kell évente kiszámítani és ellen-—

őrizni a normatívákat, és nem kell a teljesítést átszámítani az index láncolása céljából stb.

3'

Olyan vállalati termelési "mutatószámok kidolgozása, amelyek valamennyi

iparágban alkalmazhatók, vagy legalábbis néhány iparágban általánosan'bevezet—

hetők, széles körű kutatómunkát és jelentűs szervezési erőfeszítést követel meg.

Ennek érdekében a megfelelő intézet nie—llett egy koordinációs központot kell

létrehozni, amely

1. összegyűjtené és feldolgozná az eddig végzett munkák és kísérleteket—ed—

ményeit, valamint a külföldi tapasztalatokra vonatkozó anyagokat; ,

2. kidolgozná a mutatók kísérleti jellegű bevezetésével kapcsolatos útmuta—

tásokat és a megfelelő munkatervet (ezen útmutatásoknak kell meghatározníok az egységes szóhasználatot is);

3. kijelölné a kísérleti munkákat végző vállalatokat, koordinálná evállala—

tok munkáját és megszervez'né a tapasztalatok kicserélését,

4. összegyűjtené a kísérletek eredményeit és meghatározná a mutatók kiszámításának részletes módszerét, valamint javaslatot tenne e módszareknek

további vállalatoknál történő fokozatos bevezetésére,

5 tanácsokat adna e módszereknek a tervezés gyakorlatába történő beveze—

tésével valamint a gazdasági tevékenység elemzésére való felhasmálásával kap—

csolatos kérdésekben,

6. együttműködne a részterületeken dolgozó kutatóintézetekkel minden

egyes iparág módszerének kidolgozása céljából.