Megjegyzések és kiegészítések "A mezőgazdasági termelés értékben kifejezett mutatószámainak bruttó, illetve nettó jellege” című cikkhez

a halmozatlan bruttó termelési érték esetében az üzem árutermelését, a hal-

mozatlan nettó termelési érték esetében

pedig a saját föld közvetlen és közvetett termékeinek az értékét fejezi ki.

A külföldön használatos fogalmakkal összehasonlítva. a halmozatlan bruttó termelési érték lényegében a nyers—

hozammal azonosítható, a halmozatlan nettó termelési érték pedig a területi nettó termeléssel, illetőleg a mezőgazda—

ság nettó termelésével.

A halmozatlan termelési érték és költ—

ség elnevezés tulajdonképpen a kiszámí—

tás módjára (a halmozásoktól való meg—

tisztításra) utaló meghatározás. Tekin—

tettel arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Uzemtani In—

tézete hivatkozott 5. számú közleményé—

ben erre vonatkozóan azonos tartalmú,

de más elnevezésű mutatókat is alkal—

maztak. legújabban pedig az Állami

Gazdaságok Főigazgatósága az 1959. évi tervutasításban is rátért a többszintű,

tartalmában lényegileg az Állami Gazda—

ságok üzemszervezési Kutató Intézete által alkalmazottal azonos, de más elne—

vezésű termelési értékmutatók használa- tára, meeegvzésre kellene jutni az azo—

nos tartalommal bíró fogalmak egységes

elnevezését illetően. Magam részéről

helyesnek vélném a tartalmat legjobban kifejező alábbi fogalmak bevezetését és egységes alkalmazását mind érték, mind költségvonatkozásban:

a halmozott termelés helyett a teljes

termelés,

a halmozatlan bruttó termelés helyett az árutermelés,

a halmozatlan nettó termelés helyett a nettó árutermelés.

Befejezésül megállapíthatjuk, hogy a

termelés volumenének és a termelékeny—

ségnek kizárólag bruttó alapon való

mérése mellett mind inkább tért hódít

a több irányú üzemgazdasági elemzésre

lehetőséget nyújtó nettó szemlélet. A nettó termelés megállapításának több—

féle változatával találkozunk mind ipari, mind mezőgazdasági téren. Ezek egyik formája az úgynevezett anyagmentes

termelési érték, amelynek a mezőgazda-

sági termelés sajátosságára alkalmazott egyik változata a mezőgazdasági anyag—

mentes termelési értéket kifejező halmo—

zatlan termelési érték. Ez részben az

árutermelés mértékéről, részben a saját

erőforrással elért termelés terjedelméről tájékoztat.

Szederkényi Henrik

Megjegyzések és kiegészítések

,,A mezőgazdasági termelés értékben kifejezett

mutatószámainak bruttó, illetve nettó jellege" című cikkhez

Az elmúlt években —— főleg 1958-ban ——

a Statisztikai Szemle számos cikke fog- lalkozott a termelés értékben kifejezett mutatószámaival. A cikkek egy része a gazdaságstatisztika egyik problémájaként

általában tárgyalta e mutatószámokat:

ismertette tulajdonságaikat, használható—

ságukat, elméleti általánosításokat vont

le belőlük, állást foglalt egyik vagy má-

sik mellett. A cikkek másik része —— mi—

után az elég egyértelmű állásfoglalás az volt, hogy egyes számításokhoz a bruttó,

másokhoz a nettó jellegű értékmutatók

alkalmasak ——- a gyakorlati felhasználás módszereivel foglalkozott. Végül az ipar

egyes területeiről (könnyű- és élelmiszer—

ipar) már a kétféle mutatószám össze—

haSonlításával kapcsolatban is jelentek

meg ismertetések.1

A mezőgazdasági termelés értékben ki—

fejezett mutatószámaival először foglal—

kozik a Statisztikai Szemle, amikor Szederkényi Henrik cikkét közli. A ma—

gyar közgazdasági irodalomban sem túl—

ságosan sokat foglalkoztak e témával.

Szederkényi cikke is arról győzött meg,

hogy e kérdést részletesen csak az Al—

lami Gazdaságok üzemszervezési Kutató Intézetének 6. sz. közleménye tárgyalja.

1 Nagy István: A könnyűipar nettó termelési indexének meghatározása. (Statisztikai Szemle. 1958.

évi 6. sz.)

Nyitrai Ferencné: Az ipari nettó termelés indexé- nek mcghatározása az élelmiszer-iparban. (Stalis:ti—

kai Szemle. 1958. évi Ill. sz.)

SZEMLE

A többi idézett munkában ugyanis inkább

csak —— hosszabb vagy rövidebb —- uta- lások formájában találkozunk a problé—

mával. Mivel az említett kiadvány felada—

tánál fogva elsősorban nem a kérdés

megvitatására szolgál, Szederkényi cik—

két, mint e probléma szélesebbkörű és

már a gyakorlat által is szükségessé váló kifejtésére, tisztázására irányuló első lé—

pést örömmel üdvözölhetjük. Úgy vélem, a cikk célja a nettó szemléleti mód vé—

delmén, szükségességének és helyességé—

nek bizonyításán túl 'ez is volt. Ezért a szélesebbkörű megvitatáshoz —— a teljes—

ségre való törekvés igénye nélkül —— né—

hány tájékoztató, kiegészítő megjegyzést

azzal a céllal kivánok fűzni, hogy a gya—

korlati megoldáshoz is közelebb jussunk.

Célszerűnek látom, ha foglalkozunk az—

zal, hogyan vetődött fel a mezőgazdaság—

ban ez a probléma, mi a helyzet jelenleg a gyakorlatban és végül, hogy milyen főbb feladatokat kellene mielőbb meg—

oldani.

,,A mezőgazdasági termelés értékben

kifejezett mutatószámainak bruttó, illetve nettó jellege" című cikk ugyan általában

is foglalkozik a mezőgazdaság termelési

értékének fokozataival, de konkréten eh—

hez az állami gazdaságokkal kapcsolatos üzemstatisztikai vizsgálatok során jutott

el. Nem véletlen, hogy a termelési érték-

nek a vállalati pénzügyi adatszolgáltatá—

son alapuló számítása a mezőgazdaság ban éppen a legfejlettebb szektor, az ál- lami gazdaságok gyakorlatában vetődött fel. A mezőgazdasági statisztika ugyanis a termelést nem pénzben, hanem termé-—

szetes mértékegységben veszi számba.

Ennek oka egyrészt árkérdés: a mezőgaz- dasági termékek nagy része piaci forga- lom keretében jut el a fogyasztókhoz, az árak bizonyos mértékben a kereslet-kíná-

lat törvényei szerint ingadoznak, másrészt

a mezőgazdasági termelés természeti és

társadalmi sajátosságaiból adódik. A

mezőgazdaság ugyanis termékeinek nagy részét maga fogyasztja el, azok nem ke- rülnek piaci forgalomba, így nincs kiala—

kult áruk sem, de a termelők nagy száma miatt a termelés értékbeni számbavétele adatszolgáltatás útján nem is vihető ke—

resztül. Ilyen körülmények között az egész mezőgadasági termelés pénzbeli értékét

——- a természetes mértékegységben be- gyűjtött adatok alapján — a Központi

Statisztikai Hivatal központilag számítja

ki. A mezőgazdaság állami szektorának, az állami gazdaságoknak azonban már 1951—től kezdve olyan pénzügyi beszá—

molási rendszere is volt, amely a terme—

lést, a hozamokat és a ráfordításokat ér-

tékben is tartalmazta. Ennek ellenére az egész mezőgazdaság termelési értékének

részeként az állami gazdaságok termelési értékének megállapítása továbbra is, nap—

jainkban is a természetbeni adatok alap—-

ján, számítással történik. Ehhez a számí-

táshoz ugyan a mérlegbeszámolók egyes

pénzügyi adatait felhasználják, de csak közelítő számítások céljából. Az egész

mezőgazdaság termelési értékének, illetve a mezőgazdaság nemzeti jövedelmé- nek megállapitása oldaláról határozott igény nem is merült fel, hogy az állami gazdaságok termelési értékét fejlett

számviteli rendszerükre építve állapít—

sák meg. (Megjegyzendő, hogy ez csak a mérlegbeszámolók szerkezetének bizo—

nyos változtatásával volna lehetséges.) Az állami gazdaságok mérlegbeszámo-

lói a termelés értékbeni mutatóit nagy

részletességgel tartalmazták. A gazdálko—

dás elemzése során ezeket az adatokat a termelés természetes mértékegységekben

történő elemzése mellett egyre fokozot—

tabban felhasználtuk, főleg 1953—tól

kezdve. A pénzügyi adatokat azonban elsősorban a tervek teljesítésének méré—

sére, a költségek, az önköltség vizsgála—

tára használtuk fel, a termelési értéket

pedig csak a költségekkel való szembe—

állítás, a költségszint, a termelési veszte—

ségek, nyereségek megállapítása céljából kísértük figyelemmel. Ha a termelés ter-

jedelmét, annak dinamikus változását

néhány évben mértük is, nem vettük ál—

talában figyelembe, hogy az a mező—

gazdasági üzemek nagyfokú vertikalitása folytán jelentős halmozódásokat tartal—

maz, és a termelés összetételének, vala—

mint a vállalatoknak szervezeti változása

—— azonos árak és azonos teriedelem mel-

lett is —-— lényegesen megváltoztatja.

A termelési értékkel —— mint az állami

gazdaságok termelésének, a termelés szinvonalának legkomplexebb mutatószá- mával —— szemben először az 1955. évi gazdálkodás elemzése során merültek fel

fokozottabb követelmények, és ekkor ju—

tottunk először arra a következtetésre, hogy a mérlegbeszámolók adatainak ösz—

szesítéséből nyert termelési érték nem alkalmas annak a két feladatnak a meg-

oldására, amit akkor célul tűztünk ki:

a munkatermelékenységgel kapcsolatos vizsgálatokra és az állami gazdaságok minősítésére. Korábban a termelés érték-

ben történő számbavételénél az egyes termelőegységek (gazdaságok) által ter—

melt termékek és szolgáltatások teljes

értékének megállapítása volt a feladat, függetlenül attól, hogy az adott termelő- egység ennek az értéknek milyen részét hozta létre az adott időszakban. Az ál—

lami gazdaságok 1955. évi gazdálkodásá- nak elemzésekor azt kellett megállapí—

tani, hogy az adott termelőegység (gazda—

ság) saját termelőtevékenysége révén milyen — új —— értéket hozott létre az

adott időszakban. Ekkor a termelés mu—

tatószámát már azért határoztuk meg, hogy azt a dolgozók létszámával, a tel—

jesített munkanapokkal, a kifizetett bé—

rekkel, tehát a végzett munkával hasonlít—

suk össze, illetve, hogy a gazdaságokat a

területi termelésnek, a föld kihasználási fokának, a termelés átlagos színvonalá-

nak meghatározása alapján csoportosít-

suk (jó, közepes, rossz gazdaságok). Ezek a mutatók már nem a termékek teljes ér-

tékével, hanem csak a létrehozott új ér- tékkel hozhatók helyesen kapcsolatba.

Mivel az 1955. évi pénzügyi beszámolási rendszer a halmozódások kiszűrésére nem volt alkalmas, ezért a termelékenység

mérésére, a termelési érték szektorok kö-

zötti összehasonlítására —— a rendelkezé—

sünkre álló nagytömegű értékadat elle—

nére —— a nemzeti jövedelem számításá- hoz használatos, számított adatokat hasz—

náltuk fel. A gazdaságok minősítését

szintén nem a közvetlen, komplex, érték-

beni mutatók alapján, hanem egvéb, közvetett módon kiséreltük meg. A Köz- ponti Statisztikai Hivatalban tehát az ál- lami gazdaságok különböző fokozatú ter- melési értékének számításával kapcsola- tos prohlémák először jórészt üzemstatisz- tikai jelleggel merültek fel.

A mezőgazdasági termelés értékbeni

mutatószámai bruttó, illetve nettó jelle—

gének kérdése az Állami Gazdaságok üzemszervezési Kutató Intézetében, a Magyar Tudományos Akadémia Közgaz-

daságtudományi Intézetében és Mező—

gazdasági Uzemtani Intézetében végzett vizsgálatok során is üzemstatisztikai vo—

natkozásban vetődött fel (utóbbiakban a termelőszövetkezetek gazdálkodásának

vizsgálatánál), eltérően például az ipar-

tól, ahol ez népgazdasági szinten jelent—

kezett. Igaz, hogy ezeknek az intézetek—

nek a jellegéből is következett ez. Pél—

dául az 1955 elején szervezett Állami Gazdaságok Uzemszervezési Kutató Inté—

zete feladatai között is elsősorban az sze—

repelt, hogy ,,... a felső vezetés szem- pontjából nélkülözhetetlen országos vagy

területi igazgatósági feladatok ismerete

mellett az egyes gazdaságok működését kell tanulmányozni... E célból elsősor—

ban a belső összefüggések feltárásának és

a termelőerők üzemen belüli optimális

összhangja kialakításának módszereivel kell fog.;lalkoznunk."2 Az Intézet ezért még 1955—ben 35 állami gazdaságban a

korábbi gyakorlattól eltérő, a szokásos

részletességet meghaladó, sok új metodi- kai módszert tartalmazó üzemstatisztikai

adatgyűjtést végzett. Az adatok —— és a

módszer -—-- értékelése a 6, sz. közlemény- ben történt meg, mely többek között a termelési érték sokoldalú, részben újszerű

mérését, elemzését tartalmazta. Ez vál—

totta ki azt a vitát, melynek során Sze—

derkényi cikke is megjelent. Meg kell jegyezni, hogy a közlemény még nem emelte ki eléggé azt, amire Szederkényi

határozottan utal már, ti. azt, hogy a

termelési érték nettó számítási módja nem helyettesítheti a bruttó módszert, bizonyos rélokra a bruttó, másokra :!

nettó módszer alkalmazása a megtelelő.

A kiadvány helyenként kissé kategóriku-

san foglalt állást, például ,,... a halmo-

zott termelési érték nem alkalmas a ter- melésnek a gazdaságok közötti összeha-

sonlítására sem a gazdaság egészére, sem pedig főágazatonként..." mert ,,... a gazdaságok főáaazatonként 'és összesen

különböző összetételi'iek, eltérő mérték—

ben használnak vásárolt mezőgazdasági termékeket"? A felmerült ellenvetése—

ket részben ez is okozta, nemcsak a brut- tó szemlélethez való merev ragaszkodás, mint ahogy ezt Szederkényi cikkében

említi. Az ellenvetéseknek némi alania

annál is inkább volt. mert az Intézet mpg—

állapításait az 1955. évi gazdálkodás

? Állami Gazdaságok üzemszervezési Kutató ln—

lézeiefi. 57. közlemény. 1957. 2, old.

3 U. 0. 29—30. oldt

elemzéséből vonta le, amikor még a kö- töttebb gazdálkodás következtében az üzemágak közti aránytalanságok, a gaz—

daságok közti különbségek nagyobbak

voltak.

A különböző fokozatú termelési érték kidolgozására irányuló munka az állami gazdaságoknál tehát mind az üzemstatisz—

tikában, mind a gazdaságok hivatalos statisztikai rendszerének részeként, egy—

időben, egymástól függetlenül azzal a fel-

tétellel indult, hogy az érvényben levő számviteli rendszerre épüljön fel. Az ála lami gazdaságok számviteli rendszere igyekezett is az új követelményeknek megfelelni. Véleményem szerint a jelen- legi pénzügyi beszámolási rendszer al- kalmassá tehető — az elvi kérdések egy—

öntetű tisztázása után — arra, hogy olyan halmozott és halmozásmentes termelési

értéket mutasson ki, mely megfelelő a

munkatermelékenység elemzése az ál-

lami gazdaságok termelésének egymás közötti, illetve a termelószövetkezetek ter—

melésével való összehasonlítására, a ter—

melési színvonal megállapítására, a nem—

zeti jövedelemmel kapcsolatos számítá- sokra. Ez azonban igen sok gyakorlati problémát is rejt magában, melyeket a termelési értéknek a mérlegbeszámolóban alkalmazott számítási sémája jól mutat.

Az állami gazdaságok mérlegbeszámo-

lói —— 1951 óta —— a termelési értéket be—

fejezett termelési folyamatonként tartal—

mazzák. A mérlegbeszámolók a hozamo-

kat elszámolóáron számítva főágazatokon

(növénytermelés, állattartás, segédüzem—

ágak, mellék— és kiegészítő üzemágak)

belül ágazatonként (például kenyér—

gabona, kukorica, tehenészet, sertéshíz—

lalás, traktorüzem stb.) mutatják ki. Az

így, ágazatonként nyert termelési érték

összeadásából származó érték —— vállala—

ton belül is — többszörös halmozódást és kettősséget tartalmaz. Ebben ugyanis a

termelés összes vertikalitása kifejezésre jut: a segédíizemágak, az ágazatok egy-

más közti szolgáltatása, a gazdaságok egy—

más közti forgalma, az ipari anyagok fel—

használása. Egyes számításokhoz azon—

ban ez a termelési érték alkalmas és használatos, a kettősséaek kiszűrése után.

Összefoa'lalóan mutatia ugyanis, hogy

vertikalitásokat figyelembe véve a gaz—

daság' mennyi hozamot produkál: alkal—

mas arra, hogy a termelés összetételét

ágazatonként mutassa, rámutasson a jö—

vedelmezőség forrásaira (a veszteség-

nyereség melyik ágazatnál, minek a ter- melésénél jelentkezik), ez felel meg a

munkatermelékenység ágazatonkénti vizs-

gálatára is stb. Ezeken az elvi szempon- tokon túl azért is kézenfekvő ez az érté-

kelési mód, mert az állami gazdaságok- nál a kettős könyvvitel automatikus el—

lenőrző rendszere egyébként is megköve-

teli az adatok összeadását, ez pedig hal—

mozott összeget eredményez.

A halmozott termelési érték kiszámí- tása már l955—től kezdve az alábbi séma szerint történik:

1. Összes hoza-m (fő— és melléktermék, záró be—

fejezetlen termelés).

2. Levonandó: felhasznált befejezetlen termelés, 3. ágazatokra felhasznált segédüzemi

költség.

4. segédüzemágaknál az átdolgozott anyag értéke.

5. Nettó hozam (1—2w3—4. sor).

6. Értékesítési eredmény (t).

7. Levona/nzló forgalmi adó.

8. Halmozott termelési érték (ői 6—7. sor).

A halmozott termelési érték fenti mó—

don történő kiszámításánál a segédüzemi szolgáltatásokat, a felhasznált befejezet—

len terrnelést, az átdolgozásra kiadott

anyagok értékét a kettős elszámolás meg—

szűntetése céljából szükséges levonni, mivel ezek az ágazatok elszámolt hozamá- ban már szerepeltek. (Például a segéd—

üzemágak költségei az igénybevételnek megfelelően az egyes ágazatok közt fel- osztásra kerültek). A hozamokat az állami gazdaságok belső elszámolásukban alkal—

mozott ún. elszámoló áron értékelik, ezért

az így nyert elszámoló áron számított ter- melési értékhez hozzá kell adni az érté—

kesítési eredményt, hogy a halmozott ter—

melési értéket ezzel a szokásos folyóáras értékké korrigálják. Ennél az elég egy—

szerű, kézenfekvő számítási módszernél azonban felmerül egy probléma: az ér—

tékesített termékek folyóáron, a készlet—

ben maradók pedig, elszámoló áron szere-

pelnek a termelési értékben, és ez torzí—

tásokat eredményezhet, mind a gazdasá—

gok, mind az egves évek termelési érté—- kének összehasonlításában.

Az állami gazdaságok 1958. évi pénz—

ürrvi beszámolási rendszere első ízben tűzte ki annak a feladatnak a megoldá- sát, hoev a halmozott termelési értékből a különféle halmozódásokat kiszűrje, a

számvitel évek óta kialakult, változatlan 1. Befejezett termelési érték.

rendszerére támaszkodva, a számviteli 2. Javilóműhelyben készletre termelt termékek munka és az adatgyűjtés bővítése nélkül.

Ezért a beszámoló tartalmazza az ún.

,,befejezetlen termelési értéket" és a ,,tel—

jes termelési értéket" (a tervezésnél és a számvitelben használatos elnevezésekl).

A befejezetlen termelési érték felépítésé—

nek a sémája a következő:

1. Értékesitett növénytermvelési termék,

2. állati termék.

9, egyéb termék.

4 vágóállatok,

'S. tenyészállatok.

6. továbbtarlásra eladott állatok,

7. házi beruházás,

8. házi felújítás,

9. idegeneknek végzett szolgáltatás, 10. összesen (1—9. sorok összege),

11. Le: forgalmi adó.

12. Készletváltozás: termények és termékek (S:).

13. állatok (d:),

14. összesen (IZ-HS. sor).

15. Le: vásárolt termények, termékek,

16. állatok, .

17. összesen (lőni-16. sor).

18. Befejezett termelési érték (10—11i14—17. sor).

Az így kimunkált befejezett termelési érték azt kívánja jellemezni, hogy az ál- lami gazdaság milyen értékű terményt, terméket, szolgáltatást állított elő, ter—

melt meg saját erőforrásaira támaszkodva a népgazdaság rendelkezésére. Ezek ér—

téke nem egyenlő az értékesítés értékével,

ezért számíttatja az értékesített termék—

hez a saját termelésű termékek készlet—

változását is. Mivel pedig a saját termelő-

tevékenységgel előállított érték kidolgo—

zása a cél, a vásárolt termények, termé- kek, állatok értékét korrekcióként le-

vonják.

Az előbb tárgyalt befejezett termelési értéket szintén folyóáron számítják ki.

Ennek során újabb nehézség merült fel.

Az állami gazdaságok számvitelének je—

lenlegi szerkezetéből kifolyóan a készlet—

változások folyóáron történő értékelésé—

nél közvetett módot kell alkalmazni. A számviteli adatokból ugyanis automatiku—

san csak elszámoló áron dolgozható ki a

készletváltozások értéke, ezt az értékesí- tett termékek elszámoló és értékesítési ára közötti aránynak megfelelően módo- sítani kell.

Az ún. ,,telies termelési érték" számítá—

sánál az előzőkben már bemutatott ,,be—

fejezett termelési érté "-ből indulnak ki:

6 Statisztikai Szemle

értéke.

Befejezetlen termelés értékkülönbözete:

3 mezei lel—tár (i), 4. állattartás (i), 5. egyéb ágazatok ):!z), 6. összesen (EH-H—S. sorok).

7. Teljes termelési érték (14-21 6. sor).

A közölt sémák azoknak az eltérések—

nek bemutatását célozták, melyek egy-

részt az Állami Gazdaságok Főigazgató—

ságának és Kutatóintézetének módszere között (a ,,befejezett termelési érték"

nemcsak elnevezésében, de tartalmában is eltér a ,,halmozatlan nettó termelési érték"-től), másrészt a népgazdaság egyéb

területének hazai és a Szederkényi cik—

kében bőven részletezett külföldi gyakor—

lat között fennállanak. Ezen túl a sé—

mák bemutatását azért is szükségesnek tartottam, hogy akár a mezőgazdaság

termelőszövetkezeti szektorának, akár a népgazdaság egyéb ágainak megfelelő számításaival könnyen, áttekinthetően

összehasonlíthatók legyenek. Az össze—

hasonlítás láthatóan sok elvi és főleg gya—

korlati probléma megoldását veti fel,

ezek: az árak kérdése, a számítás mód—

szere és a használatos fogalmak egysége—

sítése. A következőkben vázlatosan még ezekről kell szólni.

A termelési érték, mint elnevezéséből

is kitűnik, értékmutató, kiszámításánál a

mennyiség mellett a másik tényező a számítás alapjául vett egységár. Ez az al—

kalmazott ár többféle lehet: folyóár,

változatlan ár, az állami gazdaságoknál még az elszámolóár is. A folyóár is vál—

tozhat aszerint, hogy forgalmi adóval vagy anélkül számítjuk, az árhoz hozzá- számíthatók a megrendelő telephelyéig felmerülő költségek stb. (Megjegyzendő, hogy a forgalmi adó az állami gazdasá-

goknál nem jelentős, mivel csak a termé- kek kis részét érinti, a gazdaságoknak

túlnyomóan az őstermelés körébe tartozó tevékenysége nem forgalmi adó köteles.) Az állami gazdaságok termelési értékét

az 1958. évi gyakorlat szerint vállalati szinten folyóáron számítják, forgalmi adó

nélkül. A halmozott termelési érték szá- mításánál azonban láttuk, hogy a folyó—

áron történő számítás alapja az elszá- molóáron értékelt hozamok összessége. A termelési érték dinamikus vizsgálatánál, valamint a mezőgazdaság többi szektorá—

418

val történő összehasonlításnál azonban felmerül az árváltozások kiküszöbölésé—

nek szükségessége. Ennek megoldására

két lehetőség kínálkozik: az egyik a vál-

tozatlan áron történő számbavétel, a má- sik a folyóáron számitott termelési érték árindexek segítségével történő módosí-

tása. Ezek mind az alkalmazott módszer kidolgozása tekintetében, mind a gyakor—

lati kivitelezés vonatkozásában jelentős

munkát kívánnak. Tekintettel arra, hogy az állami gazdaságok különböző szintű termelési értékének számításához a gaz- daságok pénzügyi beszámolási rendszeré—

nek, a mérlegbeszámolóknak kellene ala- pul szolgálniok, az utóbbi módszert, tehát az árindexszel történő korrigálást célsze—

rűbb alkalmazni.

Ami a számítások módszerét illeti, a feladat itt is elvi, és gyakorlati. Először is megállapodásra kell jutni a mezőgaz- dasági termelési érték fokozatait illetően,

mivel a halmozás különböző mérvű meg—

szűntetése folytán nyert termelési érték

eltérő célokra, vizsgálatokra alkalmas.

Ezeknek megfelelően vagy csak a gazda- ságon belüli újrafelhasználást kívánjuk kiszűrni, vagy a vásárolt termények, ter- mékek értékét is. Esetleg csak a mező—

gazdasági jelleeű tevékenység értékét

akartuk számbavenni és például a házi

beruházások, felújítások értékéből az építőinari jellegű tevékenység termelési értékét, vagy a szolgáltatások közül a

nem mezőgazdasági jellegűeket nem. A termelési érték számításának, fokozatai- nak, úgy is mondhatnók finomításának sokféle lehetőségéről a Szederkényi cikké-

ben ismertetett külföldi, főleg a német

gyakorlat eléggé meggyőzhet bennünket.

Nem járnánk azonban helyes úton, ha túl sok fokozat kidolgozását vennénk tervbe. Az állami gazdaságok termelési

értékének megállapításakor elég lenne a következő fokozatokkal dolgozni:

érték.

2. A felhasznált saját termelésű mező-

gazdasági anyagokkal csökkentett ter—

melési érték.

3. A felhasznált saját termelésű mező—

gazdasági anyagokon kívül még a vásá- rolt mezőgazdasági és ipari anyagokkal (esetleg ezek különválasztva) csökkentett

termelési érték.

1. Halmozott termelési

További feladat az állami gazdaságok termelési érték számításainak koordiná—

lása a népgazdaság egyéb területeivel. Az

1958—ban alkalmazott számítási sémák is-

mertetése azt mutatja, hogy az állami gazdasági termelési érték számítási mód- szere az iparétól lényegesen eltérő. Meg- fontolandó a mezőgazdasági termelési

indexeknek külföldi, főleg a szocialista

táborhoz tartozó országok hasonló szekto—

rának indexeivel való koordinálása is.

A harmadik feladatcsoport az új tar—

talmú értékmutatóknak megfelelő új fo—

galmak bevezetése. A termelési érték nagy jelentősége miatt ez annál in- kább szükséges, mert a különféle elne—- vezéseket a mezőgazdaságban már évek óta használjuk, de a fogalmak egyöntetű tisztázása, megfelelő fogalmak alkotása mindeddig nem történt meg. Erről mind Szederkényi cikkéből, mind e hozzászó—

lásból meggyőződhetünk. Az Állami Gaz—

daságok üzemszervezési Kutató Intézete 6. sz. közleményében használatos rövidí—

tések: hté, hlbté, hlnté (halmozott ter-—

melési érték, halmozatlan bruttó terme—-

lési érték, halmozatlan nettó termelési ér—

ték) alkalmazása minden jószándékú

igyekezet ellenére nehézkes. Ugyanakkor a hosszú, hangzásban hasonló fogalmak

nehezen elkülöníthetők, fárasztók, pél- da erre Szederkényi cikkének ez a ré- sze: ,,... a teljes termelési érték meg—

felel a halmozatlan nettó termelési érték-

nek, a befejezett termelési érték pedig a befejezetlen termelési értékkülönbözet nélküli halmozatlan nettó termelési érté—

ket jelenti". Az új fogalmak meghatáro—

zásánál feltétlenül figyelembe kellene

venni, hogy azok rövidek, a lényeget fe—

dők, magyarosak, szabatosak legyenek,

az egyes fokozatok közti megkülönbözte—

tést lehetővé tegyék, ugyanakkor lehető—

leg a már eddig bevált és alkalmazott fo—

galmaktól se térjenek el és főleg töre—

kedni kell arra, hogy azokat az iparban

már használatos fogalmakkal egyeztes—

sük. Nagyjából ezeket a követelménye—

ket tartjuk szem előtt, amikor a Szeder—

kényi cikkében javasolt teljes termelés, árutermelés, nettó árutermelés elnevezé—

sekkel egyetértünk. Mivel azonban a kér—

dés láthatóan e tekintetben is bonyolul—

tabb, nem tartjuk kizártnak, hogy az új

termelési értékmutatók elnevezésére sok tekintetben alkalmasabb fogalmakat is tudunk találni. Természetesen a fogal-

mak pontos, egyöntetű szinte kötelező

erejű definiálása már a mezőgazdasági termelési értékmutatókkal kapcsolatos vi- ták befejező részeként képzelhető el.

Úgy gondolom, hogy az 1958. évi ada- tok birtokában arra is mód nyílik, hogy

az állami gazdaságok bruttó és nettó jel-

legű mutatószámait is összehasonlítsuk és ez a kialakuló Vitában, gyakorlati, ellen- őrző jellegéből kifolyólag igen hasznos, talán perdöntő lesz.

Róka Gyula

A könyvkiadás fejlődése

A felszabadulás előtti Magyarországon

a könyvkiadás üzlet volt. A tőkés kiadó- kat nem a kézirat kulturális, irodalmi vagy nevelő értéke érdekelte elsősorban, hanem az, hogy megjelentetéséből mek- kora haszonra tehetnek szert. Szocialista

művek kiadására a tőkés kiadók nagy

nemcsak világnézeti okokból, hanem azért is, mert félt az állam megtorló in- tézkedéseitől.

A felszabadulás előtt viszonylag sok könyvkiadó működött Magyarországon, de a kiadványok zömét csupán néhány nagyvállalat jelentette meg, és ezek fog—

többsége azonban a felszabadulás előtt lalkoztatták az alkalmazottak túlnyomó még haszon reményében sem vállalkozott, részét is.

1'. tábla A kiadók. kiadványaik és alkalmazottaik száma nagyságcsoportonke'nt*

A dók

kia Az összes

A kiadvá- Az alkal- alkalmazottak

Nagyságcsoport megoszlása nyok évi mazottak

száma. (százalék) száma. száma megoszlása,

száma, (százalék) Nagy kiadók ... 7 0,9 80—150 40—60 300 48,4 Közepes kiadók ... 9 s,9 30—80 10—20 120 19,4 Kisebb kiadók. ... 25 24,8 10—30 3—6 100 10,1 Kis kiadók ... 60 59,4 0—10 0—2 100 16,1

Összesen 101 mm — — 620 100,0

* A felszabadulás előtti könyvkiadókra vonatkozó adatok dr. Bak János:

idöszakáról"cimű kéziratos anyagából— valók.

könyvkereskedelem 1938—1—949. évi

A nagy kiadók általában részvénytársa—

sági formában létesültek, míg a közepes kiadók vagy nyomdák, vagy könyvkeres—

kedések mellett alakultak. A kis kiadók többsége a könyvkereskedések mellék—

üzletenként jött létre.

Az 1930-es évek gazdasági válsága erő—

sen éreztette hatásai; a könyvkiadásban

is. Számos vállalat tönkrement, a meg—

mar-adottak jelentősen csökkentették a

megjelentetett művek számát és példány—

számát, vagy évekig nem adtak ki köny- vet, hanem a meglevő készleteket igye- keztek értékesíteni, néha tetemes áren—

gedménnyel.

Gyakran maguk a szerzők adták ki

könyveiket, mert különösen a még isme-

ölt

.,Jegyzetek a magyar

retlen írók műveinek kiadásával járó kockázatot a kiadók nem vállalták. A szerzők nem szívesen adták műveiket ,,fő—

bizományba" sem, mert a terjesztők túl

magas jutalékot — néha a bolti ár 60 szá—

zalékát —— kértek. Ez volt az oka annak, hogy főleg a tudományos művek írói, de

a kezdő szépírók is inkább maguk árusí—

tották műveiket.

A háborús gazdasági konjunktúra és a területváltozások folytán szélesedő piac a könyvkiadás nagymértékű növekedését idézte elő, ez a növekedés azonban csak—

nem teljes egészében a ponyvákra és a gyakran félponyva bestsellerekre jutott.

A sorozatban megjelenő füzetes kaland- és detektívregények példányszáma elérte