Makaruk Ludwik: A munkatermelékenység alakulása a magyar mezőgazdaságban az 1949–1960. évek között

MAGYAR SZAKIRODALOM

MAKARUK LUDWIK :

A MUNKATERMELÉKENVSÉG ALAKULÁSA A MAGYAR MEZÖGAZDASÁGBAN

Az 1949—1960. ÉVEK KÖZÖTT

A Magyar Tudományos Akadémia Közgaz- daságtudományi Intézetének Közleményel. 19.

sz. Budapest. 1964. 60 old.

, A mezőgazdasági termelés és a mun—

katermelékenység alakulása napjainkban széles körű érdeklődésre tart számot.

Ezt az érdeklődést kívánta kielégíteni

Makaruk Ludwik tanulmánya, amely a

munkatermelékenység számításának elvi és gyakorlati problémáival, továbbá az- zal foglalkozik, hogy a munka terme- lékenysége és a vele kapcsolatban levő tényezők hogyan alakultak a magyar me—

zőgazdaságban. A tanulmány hét feje:—

Vzetből áll.

_ Az ,,I. A mezőgazdasági munkaterme—

lékenység színvonalának alakulása" cí—

mű fejezetben szerző azokat az elvi kér- déseket tárgyalja, amelyek a termelé- kenységi mutatók jellegével, számítá—

sával és a munkatermelékenység alaku—

lásának társadalmi jelentőségével függ—

nek össze. Részletesen kitér azokra a

mezőgazdasági termelés sajátosságaival összefüggő tényezőkre, melyeknek a me—

zőgazdasági termelésben —— az ipari ter- meléstől eltérően —— különleges szere- pük, van, és amelyeket ennél fogva a

munkatermelékenység mérésekor és ér-

tékelésekor figyelembe kell venni.

A ,,II, Az egységnyi termékre jutó

munkaráfordítás és a termelés szerke—

zete" című fejezet elsősorban azzal a kér-

déssel foglalkozik, hogy a termelés szer—

kezeti változása, illetve a belterjesítés hogyan hat a munkatermelékenységi mu—

tatók alakulására. A fejtegetések során szerző arra a megállapításra jut, hogy

a termelés szerkezeti változása esetén ellentmondás keletkezik a két termelé-

kenységi mutató — a termékegységre

jutó munkaidő—ráfordítás és az egy dol—

gozóra jutó termékmennyiség mutatója

—'— között. A szerző szerint ugyanis pusz—

tán szerkezeti változás esetén —— tehát

akkor, ha például búza helyett kukori—

cát vagy dohányt termelnek —— nem fog megváltozni a termékegységre jutó mun- karáfordítás mutatója. Ilyenkor csak az egy dolgozóra jutó termékmennyiség fog növekedni vagy csökkenni. Ezt a meg—

állapítást szerző abból a —— véleményem szerint —— vitatható elképzelésből vezeti

le, hogy szerkezeti változás esetén csak a munkaidő-ráfordítás változik arányo—

san az egy kat. holdról, illetve a vetés-—

terület egészéről nyert termésmennyiség-

gel. Ugyanekkor a munkaintenzívebb

kultúrák termesztése nem, befolyásblja a dolgozó létszám alakulását. A szerző szerint a termelés belterjes irányú fej- lesztésének más lesz a hatása a két mun- katermelékenyse'gi mutatóra. Ha ugyanis a termékmennyiséget nem a termelt-Ear szerkezetének megváltoztatásával, hanem

belterjesítéssel (pótlólagos ráfordítások-—

kal) növelik, mind a két termelékenységi mutató meg fog változni, és tükrözni fogja a munkatermelékenység növekedé—

sét. Szerző e megállapítását azzal tá- masztja alá, hogy a termelési érték (jer len esetben a termelés volumene) gyor- sabban nő a pótlólagos munkaráfordítá—

soknál. Elgondolkoztató azonban, hogy

ez a törvényszerűnek vélt jelenség—mim den esetben érvényesül-e a mezőgazda—

ságban a természeti tényezők különle—

ges szerepe, valamint a termelési voln' men számításához használt árak eset—*—

leges torzításai következtében. A két mu—

tató előbb tárgyalt ellentmondásossága miatt sZerző ismételten hangsúlyom mindkét termelékenységi mutató, kiszá- mításának szükségességét ,a munkatér-

melékenység vizsgálatánál.

,,A termelés és a munkaráfordítás mé—

résének problémái" című (III.) fejezet először a termelés volumenének szám- bavételi kérdéseit mutatja be. Szerző véleménye szerint a termelés volumené—

nek mérésére a változatlan áron számí—

tott ,. bruttó termelési érték alkalmas, mivel

az a termelés volumenében megtestesült

összes munkaráfordítást magában foglalja.

Elveti azt a' felfogást, amely szerint a

bruttó termelési értékben meglevő hal—

mozódás miatt helyesebb a munkatervne—

lékenységi mutatót a mezőgazdasági nettó (a mezőgazdasági eredetű termelési ele- mek —— felhasznált anyagok —— halmo—

zódásától mentes) termelési érték alap—

ján számítani. Véleménye szerint a mun- katermelékenység vizsgálatában a me-

zőgazdasági nettó termelési érték csak kisegítő mutatóként használható. Ezt töb—

bek közt azzal indokolja, hogy

a) a mezőgazdasági nettó termelési ér-x

ték alapján számított munkatermelékeny—

ségi mutatóban a termelés volumene ugyan h—almozásmentes, az élőmunka- ráfordításban viszont a halmozás meg-

marad;

b) a mezőgazdasági nettó termelési ér-

ték alapján számított mutató nem alkal-

mas az üzemek összehasonlítására és a

! SZEMLE

_munkatermelékenység dinamikus méré-

sére sem.

A termelési érték (a termelés volume- nének) számításához használt árak kér- dése —— a volumenmérés problémájának jelentőségéhez mérten —— Véleményünk szerint mélyebbre ható vizsgálatot igé—

nyelt volna. A kérdés lényege abban rej- lik, hogy az alkalmazott 1949. évi, illetve néhány termék esetében az 1954. évi változatlan árak mennyire alkalmasak volumenmérésre. S bár szerző utal ar—

ra, hogy ez a probléma sok kutatót fog—

lalkoztat, és hogy az általuk javasolt

módszer eltér egymástól, továbbá sze- rinte minden hosszú időre vonatkozó változatlan ár magában foglal bizonyos

torzításokat, arra, hogy az alkalmazott

változatlan árak miért és milyen tor- zítást okoznak, nem ad választ.

Még nagyobb problémának tartja szer—

ző a munkaráfordítás számbavételét,

illetve azt, hogy milyen munkaráfordí—

tást vegyünk figyelembe a munkaterme—

lékenységi mutató számításánál. A leg- fontosabb elvi jelentőségű kérdésnek azt

tekinti, hogy a munkatermelékenységet az élő- vagy az összes munkaráfordítás alapján számítsák—e. Az élőmunka—ráfor-

dítás alapján számított mutató ugyanis

az egyéni, az összes munkaráfordítás

alapján számított mutató pedig a társa—

dalmi munka termelékenységét méri. A bruttó termelés és a felhasznált munka-

órák ismeretében tehát az egyéni mun—

katermelékenység színvonala állapítható meg. Szerző ezzel kapcsolatban problé—

maként említi meg, hogy a munkaórák—

ban vagy a munkanapban kifejezett munkaráfordításban nem tükröződnek a munkaerő munkaképességében, szakkép- zettségében és munkaintenzitásában meg—

levő különbségek. Nem közli Viszont,

hogy a munkatermelékenységi mutató

számításánál milyen munkaidő—ráfordí—

tást célszerű figyelembe venni: a ter—

melésre közvetlenül felhasznált ún, mun—

kásórákat vagy a munkások és alkal- mazottak együttes munkaidejét, csak a mezőgazdasági jellegű termelésre fel—

használt munkaidőt vagy a mezőgazda—

ságban mint népgazdasági ágban, illetvea

mezőgazdasági üzemekben foglalkoztatott összes dolgozó ledolgozott munkaidejét (ez utóbbinak egy részét *ugyanis nem

mezőgazdasági eredetű termékek előállí—

tására fordították, a munkatermelékeny—

ségi tört számlálójában viszont csak a

növénytermelési és állattenyésztési ter- mékek volumene szerepel).

E kérdés bővebb kifejtést igényelt volna akkor is, amikor szerző a létszám

89

megállapításával és felhasználásával kap- csolatos problémákat tárgyalja a létszám

alapján számított termelékenységi mu—

tató meghatározásánál. Annál is inkább,

mivel a tanulmányban vizsgált időszak

(az 1949., illetve az 1954. év) munkater—

melékenységi színvonalának méréséhez csak létszámadatok állnak rendelkezésre.

Részletesen tárgyalja viszont e fejezet, hogy időpontos vagy időszakos létszám alapján számítsák—e a munkatermelé-

kenységi mutatót. Ezzel kapcsolatban is—

merteti a Szovjetunióban, az Amerikai

Egyesült Államokban stb. alkalmazott eljárásokat, valamint a szerző szerint el—

fogadhatónak vélt módszert. Végül —.— bi—

zonyos mértékig saját elvi állásfoglalá—

sával is ellentétben —— mégis elfogad-

hatónak tartja a munkatermelékenységi mutatónak az év eleji létszám (kereső

népesség) alapján történő kiszámítását.

Feltehetően azért teszi ezt, mert a vizs—

gált időszakra más adatok nem álltak

rendelkezésére.

A ,,IV. A munkatermelékenységi mu-

tatók alakulása" című fejezetben először a növénytermelés és az állattenyésztés együttes bruttó termelési értéke és —- a korábban említett okok miatt — az év eleji mezőgazdasági keresők száma alap- ján vizsgálja a munkatermelékenység

alakulását. Az egy keresőre jutó bruttó

termelési értékre vonatkozóan két index- sort közöl. Az elsőn bemutatja a munka-

termelékenység évenkénti alakulását a bázisul választott 1949. évhez és az előző

évhez képest. A másik indexsoron három év átlagából számított indexek alapján vizsgálja a munkatermelékenység válto—

zását, az időjárás hatásának kiküszöbö- lése céljából. Az indexsorok mindkét esetben a munkatermelékenység jelentős, több mint 50 százalékos növekedését mu—

tatják az 1949—től 1960—ig terjedő idő- szakban. Szerző véleménye szerint a ki—

számított mutatók ,,jelentősen felemel- tek és eltérnek a valóságtól . . ., bár meg-

közelítő módon, mégis segítenek az el- múlt időszak elemzésében." (26. old.)

Felhívja szerző a figyelmet arra is, hogy a bruttó érték alapján számított mutatók csak az élőmunka—ráfordítás hatékonyságát mutatják. Ha viszont a

munkatermelékenységi mutatót a nettó termelési érték alapján számítjuk — mely- hez úgy jutunk, hogy a bruttó termelési értéket csökkentjük a termelőeszközök—

nek a termékbe átvitt változatlan áron számított értékével —, akkor tulajdon—

képpen —— bizonyos pontatlansággal —- a társadalmi munka termelékenységének mutatóját kapjuk. Más lehetőség azon-

90 szamar ' '

ban nincsen, mivel a tárgyiasult munka mennyiségét nem tudjuk számba venni.

Az egyéni és a társadalmi munkater- melékenységi mutató közötti különbséget szerző logikailag is levezeti. Kifejti: ha ugyanazt a termékmennyiséget kevesebb anyagi ráfordítással kapjuk, a bruttó ter—

melés alapján számított munkatermelé—

kenységi mutató nem jelez Változást, a

nettó termelés alapján számított mutató pedig — ami a társadalmi munkaterme—

lékenységet tükrözi —— növekedni fog.

Szerző rámutat arra, hogy a nettó ér—

ték alapján számított mutatók alakulá—

sát az időjárási (természeti) tényezőkön kívül az is befolyásolja, hogy a rendel—

kezésre álló eszközöket hogyan használ—

ták ki a termelésben. Ezekre a ténye—

zőkre vezethetők vissza szerző szerint a nettó és a bruttó termelés alapján szá—

mított munkatermelékenységi mutatók

indexsorai közötti eltérések. Kívánatos lett volna azonban a tanulmánynak ezt a részét részletesebb elemzéssel vag! leg—

alább az elemzés alapjául szolgáló séma közlésével teljessé tenni.

A fejezet további részében szerző 14 növénytermelési és 3 állattenyésztési ter—

*mék termelt mennyisége alapján azt vizsgálja, hogy ezekből külön- külön

mennyi jutott az elmúlt időszakban egy mezőgazdasági keresőre. Ennek mint ki—

egészitő mutatónak a vizsgálatát azért

tartja jelentősnek, mert mind a bruttó,

mind a nettó termelési érték alapján

számított mutató alakulását nagymérték—

ben befolyásolhatja a termelés szerkezeti változása, illetve ezzel összefüggésben a

termékek egymástól eltérő és a munkara—

fordítással arányos —— vagy amiről a szerző nem tesz említést, nem arányos ——

árai. Szerző azonban a kielégítő megol—

dással adós marad, mivel a szerkezeti változások hatását ez a mutató sem szűri ki, és kénytelen utalni arra, hogy az egyes növénytermelési termékekből azért csökkent az egy keresőre jutó ter—

mékmennyiség, mert a megfelelő növé- nyeknek kisebb lett a vetésterülete.

A munkatermelékenységi mutató és az

egy lakosra jutó termékmennyiséget ki-

fejező fő közgazdasági mutató közötti összefüggést szerző részletesen tárgyalja.

Közli azt a sémát, amely kifejezi az egy lakosra jutó termékmennyiség, továbbá az egy mezőgazdasági dolgozóra jutó"ter—

mékmennyiség és az egy lakosra jutó mezőgazdasági dolgozók létszáma közötti kapcsolatot. Ennek alapján bemutatja, hogy elméletileg a két utóbbi mutató

milyen kombinációi eredményezhetik az

egy lakosra jutó termékmennyiség növe—

kedését. Megállapítja, hogy a társadalom

fejlődése szempontjából nem kívánatos az az elméletileg lehetséges eset, amikor

az egy lakosra jutó termékmennyiség

azért növekszik, mert nagyobb lesz a mezőgazdasági dolgozók létszáma a la—

kossághoz képest. A mezőgazdaságban

— legalábbis hosszabb távon -— azta tőr-—

vényszerűség érvényesül, hogy a munka—

termelékenység növekedése a foglalkoz-

tatottak számának abszolút és relatív

csökkenését eredményezi. Ennek a tör—

vényszerűségnek az érvényesülését a

magyar mezőgazdaságban foglalkoztatot—

tak számának és az egy dolgozóra jutó

bruttó termelés értékének a vizsgált—11 évre szamitott indexsora igazolja. *

Az, ,.V A munkatermelékenység színvó— _

nalának és a mezőgazdasági bruttó ter-—

melési értéknek, valamint a dolgozók

létszámának egybeVetése" című fejezet—

ben a közölt adatok alapján aszemé

megállapítja, hogy a munkatermelekeny- ség növekedése a magyar mezőgazdaság—

ban is együtt járt a bruttó termelés nö- vekedésével és a dolgozólétszám csökke—

nésével.

A ,,VI. A mezőgazdasági termelés ala—

kulásának tényezői" című fejezet a kö—

vetkező kérdésekre kíván választ adni:

a) mi volt a szerepe a mezőgazdasági

bruttó termelés alakulásában a növény—

termelésnek és az állattenyésztésnek;

b) milyen tényezők és milyen mérték:

ben befolyásolták a vizsgált időszakban

a növénytermelés és az állattenyésztés bruttó termelésének alakulását.

Az állattenyésztés és a növénytermelés

szerepét a mezőgazdasági bruttó terme——

lés alakulásában egyrészt az összes és a két főágazat bruttó termelése bázis in—

dexsorainak egybevetésével, másrészt a növénytermelésből és az állattenyésztés—- ből származó bruttó termelés évenkénti növekedési aránya alapján vizsgálja. A közölt adatokból arra a megállapításra

jut, hogy nem vonható le olyan követ-

keztetés, mely szerint a mezőgazdasági termelés növekedése feltétlenül együtt jár

az állattenyésztés arányának növekedée sével. Ez azonban véleménye szerint a viszonylag rövid (11 éves) vizsgálati idő- szaknak tulajdonítható, és a közöltada—

tok nem nyújtanak megfelelő alaoot

arra, hogy az állatenyésztés jelentőségét

kétségbe vonjuk a mezőgazdasági ter—

melés növelésében. Azt viszont hogy az

állattenyésztés szerene nem érvényesült

kellőkénnen. nem lehet csak a Vizsgálati idő rövidségének tulajdonítani. Ez a kér- dés túlzott és véleményem szerint indo—

S ZEMLE

91

kolatlan leegyszerűsítését jelenti. Csak—

nem biztosra vehető, hogy ennek más okai is voltak, így például a növényter—

melési és az állattenyésztési termékek egymáshoz viszonyított irreális árai az

állattenyésztési termékek rovására stb.

A növénytermelés és az állattenyész—

tés fejlődését befolyásoló tényezők közül viszonylag kevéssel foglalkozik a szerző,

és a vizsgált tényezők hatását néhány termékre, illetve termékcsoportra leszű- kítve vizsgálja. (A vizsgálat leszűkítését

a rendelkezésre álló adatok kis számá—

val indokolja. Valóban, teljesen kész, minden munkaráfordítás nélkül azon—

nal felhasználható adat kevés van.) Emellett meg kell állapítani, hogy a té-

nyezők hatásának mérésére alkalmazott

statisztikai módszerek a statisztikai elem- zésben már

szerekhez mérten sem elég korszerűek.

Ennek következtében az egyes tényezők szerepét nem sikerült nagyságrendileg kellően meghatározni, és e fejezet a vizs—

gálati módszer tekintetében nem ad meg—

felelő útmutatást. (Például a termésátla—

gok hatását a növénytermelés bruttó ter—

melés—í értékének alakulására 13 szántó—

földi növény termésátlagának idősora

alapján állapítja meg. Néhány szántó—

földi növénycsooort vetésterületének és a szántóterületből való részesedésének alakulása alanián következtetéseket von le a termelési szerkezet szerepéről az egész növénytermelés bruttó termelésé- nek alakulásában. A két tényező egyen—

kénti szerepének —— súlyának —— szám—

szerű elhatárolására alkalmazott mód—

szer és ennek leírása félreérthető, nem

elég Világos, emellett nem is vezet egzakt eredményre. Az állattenyésztési hozamok

és az állatállomány létszámának hatását az állattenyésztés termelésének alakulá—

sára nem állatfajonként, hanem az egész állattenyésztésre összevontan, mindössze három állati termék — a tehenenkénti

tejhozam. a tyúkonkénti tojáshozam és

a juhonkénti gyapjúhozam —, továbbá a

a szarvasmarha—, a sertés—, a ló- és a

juhállomány idősorai alapján vizsgálja.) Végül a ,.VII. A munkaráfordítás ala—

kulása" című fejezetben a szerző, a kö—

vetkező fontos kérdésekkel foglalkozik:

a) az élőmunka—ráfordítás és a bruttó termelési érték egybevetése hogyan tük- rözi a munkatermelékenység (az élő-

munka-ráfordítás hatékonyságának) nö- vekedését;

b) hogyan alakultak az eszközellátott—

ság és a dologi kiadások, és alakulásuk kapcsolatba hozható—e az élőmunka—fel—

általánosan használt mód— _

használás hatékonyságának emelkedésé—

vel;

0) milyen volt az összes dologi ráfordí—

tásokon belül a mezőgazdasági és az

ipari eredetű ráfordítások növekedése és

egymáshoz viszonyított arányváltozása. A fő problémát e kérdéscsoporttal kapcso—

latban is az jelenti, hogy megfelelő ada—

tok hiányában —— közvetlenül —— csak a létszámadatok változása vethető össze a termelés alakulásával. Az élőmunka—fel—

használás változását pedig a létszámada—

tokból képzett olyan durva mutatószá—

mok (az egy keresőre jutó szántó—, kert;, szőlőterület és számosállat—állomány vál—

tozása; a keresők kor szerinti össze—

tétele; a mezőgazdasági keresők sűrűsé—

gének teriileti alakulása) alapján igyek- szik bemutatni, melyek nagyságrendi el—

határolást nem tesznek lehetővé.

Nem volt a legszerencsésebb vélemé- nyem szerint azoknak a holtmunka-rá—

fordítás változását kifejező naturális gé—

pesítési mutatóknak a megválasztása,

amelyek alapján azután nemcsak a gépe—

sítés és az élőmunka-felhasználás kap—

csolatát igyekezett megmagyarázni, ha—

nem a gépesítés, a gépkihasználás, a fogattartás és az önköltség alakulása kö-

zötti kapcsolatokat is. Az érintett kérdé—

seket ugyani—s korántsem lehet pusztán a traktorok és a gabonabetakarító gépek sűrűségével, illetve a szántás és a ga—

bonabetakarítás gépesítésének az alaku—

lásával megmagyarázni. Kézenfekvő ugyanis, hogy a traktorkihasználásnak, továbbá a fogatos és kézimunka gépi

munkával történő helyettesítésének a

mértéke nemcsak a szántás és a gabona—

betakarítás, hanem egy sor egyéb nagy- volumenű munka gépellátottságátől, il—

letve gépesíthetőségétől függ.

*

Az ismertetett tanulmány sokkal több kérdéssel foglalkozik, mint amennyi cí- méből következne. Sőt —— részben a rész—

letesebb és pontosabb elemzéshez szük-

séges adatok hiánya miatt —— szerző töb—

bet foglalkozik a munkatermelékenység

számításának elvi kérdéseivel, mint ma—

gával a munkatermelékenység alakulásá—

val. A tanulmány ennek ellenére —— vagy talán éppen ezért —— gondolatébresztő.

különösen azok számára. akik vizsgálni akarják a munkatermelékenység alaku—

lását akár az egész mezőgazdaságra, akár

az állami gazdaságokra és a mezőgazda—

sági termelőszövetkezetekre, tehát arra

a két szektorra kiteriedően, melyekről a pontosabb és mélyrehatóbb elemzéshez szükséges adatok többnyire rendelke—

zésre állnak.

92

'A tanulmánynak — főleg a mezőgaz—

daságban végzett munka sajátosságaira—

vonatkozó fejtegetéseknek —— azonban nem válik hasznára a túlzott egyszerű—

sítés és az olykor tapasztalható mecha- nikus szemlélet. A gondolatok és a lo—

gikai okfejtések megértését helyenként megnehezíti a fogalmazás pontatlansága és az olyan területre való elkalandozás,

ami eltereli a figyelmet a lényeges mon-

danivalókról. Végül pedig, mint már ko—

rábban is említettem, a _tanulmán

sunk - marad a munkaterm'eléke _

-'— és a vele kapcsolatban levők tény *_ * - elemzésére alkalmas egzakt'és korszerű; _ , ' ,, _mások' által is felhasználható 4-- mata-*

tószámrendszerének, illetve a. _mütátők _ számítási sémáinak bemutatásávalg'jbgíndé ; ez -—- mivel kutatóintézeti munkáról van 'szó- -—- talán nem túlzott követelmény.-

Szilágyi József : ; "

Helyesbítés. A Statisztikai Szemle 1965. évi 11. számában az 1090. oldalon a 2. tábla (4) osz—

lopának adatai helyesen: 12,3; MM; 245; 283; mm; 303; 805; 29,8; 29,2; 28,9; 24,6; 33,8;€21*,8; az!!) oszlop adatai helyesen: 6',7; 10,3; 12,4; HA; ISA; 13,4; 12,2; 11,4; 11,4; 11,4; 103; 9,2; 83. Az xm.

oldalon a számításokhoz felhasznált te'rmeléslegység—skála helyesen: 0371; 090; 1415; mo; Lu; 1,12;

1,09; 1,07; LOG; O,90; 0,87; 0g80,