Nemzetközi összehasonlítások külkereskedelmi árakon

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLíTÁSOK KULKERESKEDELMI ÁRAKON*

DR. KOZMA FERENC

A KGST—országok között eddig, jellegüket tekintve kétfajta összehasonlí- tást végeztek értékmutatók felhasználásával. Az egyik az egyes termékek ter—

melésének jellemzőire terjedt ki, a másik a népgazdaságok egyes szintetikus mutatóit (bruttó termék, fogyasztás, felhalmozás) hozta közös nevezőre. Mind—

két összehasonlítást a nemzetközi gazdasági együttműködés követelményei hív-—

ták életre. Az előző mutatók felhasználhatók az egyes konkrét specializációs és kooperációs megállapodások előkészítéséhez, az utóbbi számítások pedig hozzá- segítenek azon együttműködési problémák mélyebb megértéséhez, amelyek a KGST-országok gazdasági fejlettségi szintkülönbségeiből fakadnak.

A legutóbbi években a szocialista országok nemzetközi együttműködése minőségileg új vonásokkal kezd gazdagodni. Mindinkább felvetődik annak szük- ségessége, hogy az érdekelt országok a népgazdaságok alapvető fejlesztési irá—

nyait és folyamatait is összehangolják.

A népgazdasági tervek összehangolására tett erőfeszítések ma még nem sok——

kal mennek túl a termékegyensúly biztosításának feladatain. Nem egy vonat- kozásban azonban már jelentkezik az újratermelési folyamatok átfogóbb, mé—

lyebb, minőségileg fejlettebb koordinációjának szükségessége.

A fentiekben vázolt körülmények új követelményeket támasztanak a nem—

zetközi gazdasági összehasonlításokkal szemben is: a nemzetközi gazdasági együttműködés gyakorlata megfelelő kifejezési formákat követel a népgazdasá—

gok közötti kölcsönhatások nemzetközi elemzéséhez.

Olyan eszközök kialakitására gondolunk, amelyek segítségével az érintett népgazdaságok fontosabb termelési, felhasználási és külkereskedelmi adatait egységes, összefüggő rendszerben hasonlíthatjuk össze, és elemezhetjük globá—

lisan és ágazati bontásban egyaránt. Az ilyen típusú felmérések és elemzések a népgazdaságok egyes részterületein fennálló speciális összefüggéseket, az itt le—

játszódó részfolyamatokat olyan átfogó újratermelési folyamat összetevőiként mutatják be, amelyek összességükben hatnak az adott népgazdaság nemzet—

* A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetében alakult kutatókollek—

tíva (Kovásznai Gyula, dr. Kozma Ferenc, Lantos Imre, Makaruk Ludwik, Miklós Ágnes, dr., Tálas Barna és Zsukova Irina) kísérleti számításokat végeztek hét európai szocialista ország ágazati.

kapcsolati mérlegeinek nemzetközi összehasonlítására az 1960-as évre vonatkozóan. A fenti tanul—- mány a kutatócsoportnak az összehasonlítás-okkal kapcsolatos néhány fontosabb tapasztalatát foglalja össze.

1093 DR. KOZMA FERENC:

közi gazdasági kapcsolataira. Ahhoz, hogy ilyen jellegű elemzéshez adatrend—

szereket képezzünk, nem elegendő az újratermelés egyes jelenségeit külön—külön

nemzetközi összehasonlítás tárgyává tenni, hanem ki kell fejezni ezen részje—

lenségek organikus helyét az egész újratermelésben, mégpedig országok között összehasonlítható módon.

Ilyen nemzetközi makroökonómiai elemzésekhez az eddig végzett összeha—

sonlitások nem elégségesek. A szintetikus mutatószámok (például az ágazati termelési értékek, nemzeti jövedelem felhalmozási és fogyasztási alapja) össze—

hasonlitását általában a területi volumen—, illetve árindexek Paasche és Laspey- res formuláínak átlagolásával végzik. Ily módon a volumenek egymáshoz viszo—

nyitott nagyságának kifejezése nem kapcsolható közvetlenül össze a struktúrák egybevetésével, és fordítva: a struktúrák összemérésekor a volumenek össze—

hasonlíthatósága szorul háttérbe.

A nemzetközi munkamegosztással * kapcsolatos makroökonómiai elemzések számára azonban olyan összehasonlítási rendszereket kell létrehozni, amelyek alkalmasak arra, hogy a népgazdaságokon belüli összefüggéseknek a nemzetközi

gazdasági összefüggésekkel való kölcsönhatását közvetlenül elemezhetővé te—

gyék.

A fent említett kutatás azt a célt tűzte maga elé, hogy megvilágítsa egyik oldalról az ágazatok közötti munka— és állóeszköz-igényesség különbségeknek,

másik oldalról a KGST-ben együttműködő országok (s ezen belül ágazatok) munkaerő—, illetve állóeszköz—igényességi különbségeinek hatását a nemzetközi munkamegosztás fejlődésére.

Az elemzéshez a következő mutatószámokat alakítottuk ki:

a) Munkaerő-igényességi mutatószámok. (Az évi termelés egységére jutó évi átla—

gos foglalkoztatotti létszám.) Két fázismutatót dolgoztunk ki (bruttó, illetve nettó ter- mékre eső létszám), valamint egy teljes népgazdasági ráfordítási mutatót (a végtermék egységnyi értékére jutó teljes népgazdasági létszám).

b) A munkaerő állóeszközökkel való felszereltségének mutatói (egy foglalkoztat tottra jutó állóeszköz—érték).

c) A termelés állóeszköz——igényességének mutatói (az évi termelés egységére jutó állóeszköz érték). E mutatót ugyanazokban a variációkban dolgoztuk ki, mint a mun- kaerő—igényességi mutatókat.

Az egyes népgazdaságokat egységesen 13 ágazati csoportra (szektorra) bon- tottuk, az egyes mutatókat ágazati szinten és népgazdasági összességükben ele—

meztük. Az elemzés azt követelte meg, hogy az egyes ágazatok mutatóit komp- lex módon, egyidejűleg két szemszögből Vizsgáljuk: hogyan viszonylik a többi hazai ágazat mutatóihoz, és hogyan viszonylik a többi ország azonos ágazatai- nak mutatóihoz. Ezért le kellett mondanunk a Paasche és Laspeyres területi indexek átlagolásán alapuló összehasonlítási módszer alkalmazásáról. Ezzel a módszerrel megbízhatóan ki lehet fejezni különböző országok azonos ágazati termelési volumenének (vagy egy főre jutó termelési volumeneinek) egymáshoz viszonyított nagyságát, de nem fejezhető ki egyidejűleg az ágazat mutatója a többi hazai ágazatéhoz képest. A rendszer tehát egydimenziós, holott a vizsgálat kétdimenziós összehasonlítást követelt. Ennek következtében az összes ország

valamennyi adatának közös valutára való átszámítása mellett döntöttünk.

Itt nem lehetett megkerülni azt az alapkérdést, amelyen az értékmutatók segítségével történő nemzetközi összehasonlítások különböző irányzatai, amióta

csak ilyen számítások léteznek, vitatkoznak. A probléma a következő. Egy bizo-

ÖSSZEHASONLI'I'ÁS KULKERESKEDELMI ÁRAKON 1 () 9 9

nyos árufajta, használati értékét tekintve bárhol is termeljék meg, azonos. Ér—

tékbeni kifejezése viszont valami módon a nemzeti ráfordítást tükrözi, s ennyi- ben a számításokban megjelenő nagysága nem független attól, hogy hol termel- ték meg.

Tegyük fel, hogy az összehasonlítás folyamán egy mázsa cukrot kell két

ország esetében értékelni. Az egyik országban a mázsa cukorra fordított társa—

dalmi munka 10 óra, a másikban 5 óra. Ha bármelyik ország árain jellemezzük a mázsa cukrot mint volument, kifejezésre juttatjuk, hogy minden vizsgált or—

szágban egy mázsa cukorról van szó és nem másról, de figyelmen kivül marad a nemzeti ráfordítások különbözősége. Ha pedig ragaszkodunk ahhoz, hogy az egy—egy mázsa cukrot mint megtestesült munkamennyiséget fejezzük ki, akkor az egyik országban 10, a másikban 5 órával jelezzük azt. Ez esetben azonban eltünik a termékek használati tulajdonságainak azonossága. Az ellentmondást csak úgy tudjuk megoldani, ha az egyes áruk bármilyen nemzeti értékkifejezési formája helyett nemzetközi értékkifejezési formáját választjuk az összehasonli—

tás alapjául. Az összehasonlítás ezzel egyértelművé válik. Az összefüggő nép—

gazdasági mutatórendszer bármely pontján, bármely vonatkozásban tűnjék is fel egy adott termék, azonos árösszeggel szerepel, mégpedig azzal az árösszeg—

gel, amely jelzi a helyét a nemzetközi értékelés ranglistáján.

* A nemzetközi árak persze "éppoly közvetetten, tendenciaszerűen fejezik ki a nemzetközileg elismert munkaráforditásokat, mint ahogyan az egyes orszá—

gok árai a nemzeti ráfordításokat. Ebben az esetben azonban bennünket első- sorban nem is a munkaráfordítások tényleges viszonyai érdekeltek, hanem azok a cserearányok, ahogyan a nemzetközi piac az egyes ágazatokban folytatott termelőtevékenységeket egymáshoz viszonyítva értékeli. Ezek szabják meg Ugyanis az egyes konkrét esetekben a nemzetközi munkamegosztásban való érde- keltség mértékét. A közös valuta, amelyre átszámítottuk az összes adatot a deviza'rubel (de) volt.

Ezzel kapcsolatban két fontos kérdés vetődik fel:

1. Mely árakat vettünk figyelembe —— közismert ugyanis, hogy a szocialista országok nemzetközi kereskedelmében az egyes áruk árai nem feltétlenül azo—

nosak minden esetben, viszonylatonkéznt és alkalmanként különbözők lehetnek, noha általában meglehetősen egységesek.

2. Jogosult—e az összes terméket devizarubel árakra átszámítani, vagy pedig ezek csak a külkereskedelmi forgalomban ténylegesen megjelenő áruk értékelé-

sére szolgáltatnak reális alapot. ' ,

Kezdjük az első kérdéssel. Egy összevont, a népgazdaságok fő belső— és nem;

zetközi összefüggéseinek vizsgálatára rendelt adatrendszerben célszerűnek lát- tuk eltekinteni azoktól a cserearányoktól, amelyek csak meghatározott bilate—

rális viszonylatokra jellemzők. Ezeket a cserearányokat számtalan olyan tényező befolyásolja, amelyeknek a vizsgálatba való bekapcsolása zavarná a fő össze- függések tisztázását. Éppen ezért célszerűnek tartottuk a fő szállítók és importő—

rök kötésárainak többéves átlagárszintjeit alkalmazni. Viszont nem zártuk ki a KGST—országok és harmadik országok közötti forgalomban érvényesült árakat, amennyiben adott cikkekben a forgalom nagyobbrészt ezeken a piacokon bonyo-

lódik le. Az így kapott árakat az egyszerűség kedvéért —-— a továbbiakban ,,külf—

kereskedelmi árark'hnak nevezzük.

.Szabad—e ezen árak segítségével az egész újratermelési ,,tablót" kifejezni, vagy pedig csak az exportra termelt, illetőleg import útján beszerzett árukat?

1 100 DR. Kozma maar: ;

A kérdés feltevése jogos, mivel a megtemielt termékeknek csak az a hányada

értékelődik de facto ezen árarányok szermt, amely a külkereskedelem útján realizálódik. A maradék árutömeget más --— nemzeti —— merearányok alapján értékelik. Továbbá: az áruk egy része egyáltalán nem kerül külkereskedelmi forgalomba, következésképpen nincs export— vagy importára. Ezen meggondo—

lások mellett is úgy láttuk, hogy célszerű az egész termelést külkereskedelmi áron kifejezni. Ha megvizsgáljuk ugyanis az áruvilágot, kiderül, hogy a végter—

mékek árára döntő befolyást gyakorló összes fontosabb nyersp vagy félig feldol—

gozott termék megfordul a nemzetközi kereskedelemben, mégpedig rendszere—- sen és igen nagy tételekben: ennek következtében meglehetősen kialakult ára van. Emellett az ágazatok relativ árszintjének szempontjából legjelentősebb végtermékeket is rendszeresen forgalmazzák a külkereskedelemben.

Vagyis, ha meghatározható e legfőbb cikkek (anyagok és végtermékek) kül——

kereskedelmi ara, akkor ezen keresztül kellő biztonsággal meghatározható egész ágazatok nemzetközi árszintje a többi ágazatokéhoz képest. A külkereskedelmi ár tehát nem arra való, hogy a társadalmi termelés minden egyes ,,atomját"

aprólékos összehasonlítás tárgyává tegye, hanem arra, hogy bizonyos aggregá- tumok jellemző termelésének nemzetközi értékelési arányait kifejezze; ;

Még mindig fennmarad az elsőnek felvetett probléma: mi a tartalma a ter-'

melés azon hányada nemzetközi árszinten való értékelésének, amely nem kerül országok közötti cserére? A szűken értelmezett tényszerűség szempontjából

nyilván semmi. Azonban a kutatókat ez esetben nem az érdekelte, hogy a tárgy—

évben hogyan értékelték a társadalmi termék belföldön realizálható hányadát, hanem az, hogy miért nem exportálnak és importálnak 'az egyes országok a kü—

lönböző ágazatok termékeiből többet vagy kevesebbet, mint amennyi tényle—

gesen cserére kerül, milyen döntési alternatíváik vannak a nemzetközi realizálás

cserearányait figyelembe véve a külkereskedelmi ágazati szerkezet mozgatására,

s ezen keresztül a népgazdaság ágazati struktúrájának fejlesztésére. Ezekre a kérdésekre csak akkor kapunk választ, ha azzal a feltételezéssel élünk, hogy az egész társadalmi termék zöme külföldön potenciálisan elcserélhető és úgy is:

értékeljük azt, mintha a nemzetközi piacon realizálódna.

A népgazdasági és ágazati nemzetközi árakon való értékelésnek ilyen for- mán van közgazdasági alapja, a számítások realitása a gyakorlatban a következő tényezőktől függ.

1. Helyesen kell az aggregátu'mokat képezni. Tapasztalatunk szerint az ága- zatokat főleg a jellemző nyersanyagok és félkésztermékek szerint célszerű egy—

mástól elkülöníteni. így például biztonságosan meghatározza a vaskohászat Vár——

szintjét az érc és a koksz, valamint a főbb hengerelttermékek ára. Úgyszintén meghatározható az élelmiszeripar árszintje— is a jellemző nyersanyagok és fél- késztermékek (például gabona, vágóállat, liszt), valamint a nagy tömegben,, standardizált minőségben megjelenő késztermékek (például paradicsompüré,

cukor, bor, gyümölcskonzerv stb.) árain keresztül, annak ellenére, hogy egy sor

terméke nem tárgya a nemzetközi kereskedelemnek (például a kenyér, a tej).

2. Helyesen kell az egyes ágazatok árszintjét meghatározó reprezentáns ter- mékeket megválogatni. Ezzel kapcsolatban két megjegyzés látszik szükségesnek.

a) A helyes reprezentáció biztosításához kívánatos ugyan, de nem feltétle—

nül szükséges, hogy a reprezentált termékek az ágazat termelésének minél na—

gyobb hányadát adják. Tapasztalatunk szerint egyes esetekben minimálisan

ÖSSZEHASONLITAS KULKERESKEDELMI ARAKON 1101

elégséges a termelés ZOH—30 százalékát kitevő, de az árszint szempontjából meg- határozó reprezentáció is ahhoz, hogy az ágazat árszintjét valósághűen kifejez—

zük (például a vegyipar esetében).

b) Nem kell feltétlenül ragaszkodnunk ahhoz, hogy adott ágazatot külön—

böző országok esetében ugyanazok a termékek reprezentáljanak. A barnaszén—

brikett például a Német Demokratikus Köztársaság szénipara szempontjából döntő fontosságú cikk, alengyel vagy aromán szé'nipar'ban viszont nincs érezhető nagy hibaforrás lenne, holott a többi KGST-országban nem, vagy csak alig sze—- repel. Tekintettel arra, hogy az összehasonlítás közvetlen eredményei nem vi—

szonyszámok —— a különböző értékmutatóknak egységes valutára (devizarubelre) történő átszámítása útján rubelösszegeket kapunk —, a reprezentációs kosarak országonként differenciált képzésére lehetőség is "nyílik.

3. Gondos közgazdasági mérlegelés alapján kell a tényleges export— és im—

portárak átlagolását elvégezni, annak érdekében, hogy a reprezentált termékek nemzetközi árarányai ágazati szinten összegezve kifejezzék a nemzetközi piac tendenciaszerűen érvényesülő cserearányait.

A mutatók nemzetközi árakra való átvezetésének első lépése a teljes ter—

melés összehasonlítása volt. A 13 ágazati aggregátum (szektor) tartalmi egysége-

sítésének munkálatai után (ehelyütt ezekre a problámákra nem térek ki) leg—

először is az átszámítási koefficiens-rendszert kellett kidolgoznunk. Az egész

átszámítás alapsejtje 'a reprezentáns termé-k ánkoefficiense (lazvún. ,,elemí koeff- ficiens"):

Pn, k

xm : P,, /1/

n ! k

ahol:

X --— az átszámítási koefficiens, P —— a devizarubel egységár,

? —- a nemzeti valutában megadott termelői egységár,1

a felső nagybetűs index az országot, az alsó kisbetűs indexek közül az első az ágazatot, a második a terméket jelzi.

Az ágazati árszintre jellemző árkoefficienst a reprezentált termékek deviza—

rubel és belföldi árösszegének hányadosaként kaptuk:

k

2 Pn (§

N 1

X" : 7—— /2/

2 Pif 957

1 ahol:

* iz —— a termelés mennyiségét jelzi.

* Vállalati (forgalmi adó nélküli) termelői ár, illetve a mezőgazdaságban értékesítési átlagár.

Az átszámítás ezek után úgy történt, hogy az ágazat belföldi valutában ki—

fejezett termelési értékét megszoroztuk az árszintre jellemző koefficienssel':

B,? : %..bN ' /3/

ahol :

B -— az ágazati bruttó termék devizarubel áron,

b —— ua. nemzeti valutában. '

A devizambelben megkapott ágazati bruttó termékek országonként társa—

dalmi termék-ké összegezhetők.

A bruttó termék összehasonlítása elősegíti az állóeszközök összehasonlítását is (az állóeszközök fizikai összetételének megfelelően az ágazati koefficiensek átlagolása útján —- bizonyos pontossági határok között — megállapítható volt az állóeszközökre jellemző koefficiens). Nyitva maradt azonban a nettó termék összehasonlitásának, valamint a teljes népgazdasági ráfordítási mutatók össze- hasonlításának kérdése.

A nettó terméket csak úgy tudtuk megközelíteni mint a bruttó termék,

valamint az anyagfelhasználás és amortizáció együttes értékének különbségét.

.Az amortizáció mértékének nemzetközi árakon való kifejezését nehezítette az a körülmény, hogy a leírási kulcsok országonként eltérők. Itt közgazdasági számítást alkalmaztunk. Megfigyeltük, hogy a gépipar amortizációs kulcsában ' vannak viszonylag a legkisebb eltérések Országok között. Átlagoltuk a gépipari amortizációs kulcsot, s ezek után megvizsgáltuk az egyes ágazatok leírási kul- az eltérések több országban hasonlói'mértékűek. A legkisebb szóródás alapján megállapítottuk az egyes ágazatok leírási kulcsai és a gépipar leírási kulcsa kö—

zötti jellemző különbségeket. így olyan leírási kulcsokat kaptunk, amelyeket az egyes ágazatokra vonatkozóan valamennyi országban jellemzőknek fogadtunk el. Ezekután a devizarubelben kifejezett állóalapok megfelelő százalékát beálli—

tottuk amortizációként.

Sokkal nagyobb nehézséget okozott az anyagfelhasználás átszámításához szükséges árkoefficien-sek meghatározása. Minthogy az egyes ágazatok anyagfel- használásának termékösszetételét nem ismertük, nem tudtuk alkalmazni az elemi koefficiensek súlyozott átlagolásának a bruttó termék összehasonlításánál bevált módszerét. Rendelkezésünkre álltak azonban az egyes országok ágazati kapcsolati mérlegeinek technológiai matrixai.

Itt kapcsolódott az összehasonlitások gondolatmenetébe az ágazati kapcso- latok mérlege.

A technológiai mátrixok 13 egységes szektorra való átcsoportosítása, a leg-

zavaróbb metodikai differenciák kiküszöbölése ismét egy olyan fejezete ennek

a munkának, amely túlmegy e rövid tanulmány keretein. Alapjában véve a mér-—

legeket olyan állapotba hoztuk, hogy a metodikai differenciák nem hatottak zavarólag az egyes mutatók értelmezhetőségére.

Tekintettel arra, hogy a technológiai matrix a termelőeszköz-felhasználást ágazatokra bontja a nemzetközi árakra való átárazást négyzetenként el lehetett végezni. Az egyes négyzetekben megjelölt belföldi árösszegek átvezetésénél

azonbaniaz ágazati termelésre jellemzöárkoefficiensek csak akkor alkalmaz-

ÖSSZEHÁS ONLITÁS ' KÚLKERESKEDELMI ARAKON 1 1 0 3

hatók, ha a felhasználó vállalatok egységesen ugyanazon az áron jutnak a köz—

benső termékekhez (anyagokhoz és félkészárukhoz), amelyeken a statisztika a teljes termelési értéket kimutatja. Minthogy ez a körülmény a KGST—országok mérlegében nem áll fenn, különböző közelítési módszerekkel kellett megbecsül- nünk az egyes négyzetekben foglalt közbenső felhasználás árszintjének eltérését a megfelelő végső kibocsátás, illetve bruttó termelés árszintjéhez képest,smeg—

felelőimértékben módosítanunk kellett a négyzetek átszámítási árkoefficien—

seít'IS.

A KGST—országokban például az ágazatok termelési értékét jórészt forgalmi adó nélküli árakon mutatják ki, az ágazatközi mérlegek négyzeteiben viszont a termelőfelhasználás egyes tételei forgalmi adóval terhelt árakon szerepelnek.

Az átszámítási koefficienseket a forgalmi adó mértékében kellett korrigálnunk, hogy eleget tegyünk az ,,adott termék bármely vonatkozásban azonos áron való kifejezése" követelményének. Hasonló áthidalások voltak szükségesek olyan im—

portcikkek esetében is, amelyek árai nem illeszkednek be a felhasználó ágazat általános belföldi árszintjébe.

Ezzel tulajdonképpen egyszerre két feladat megoldására törekedtünk. Egy—

részt biztosítottuk a mérlegeknek az árrendszerrel kapcsolatos konzisztenciáját, amely elengedhetetlen feltétele annak, hogy az invertálás után ágazatközi tor- zításoktól mentes teljes ráfordítási mutatókat kapjunk. Másrészt az adott agg—

regációban nemzetközileg összehasonlíthatóvá tettük a Vizsgált országok tech- nológiai matrixait is, amely további igen széles körű összehasonlítási és elemzési

lehetőségeket rejt magában. ' *

Miután a technológiai matrixokat devizarubel árakra átvezettük,2 azegyes

négyzetekben szereplő összegek oszlopirányú összegezése útján megkaptuk az egyes ágazatok anyagfelhasználásának külkereskedelmi áron kifejezett összegét is, s így a nettó termék külkereskedelmi árakon való kifejezése elől az utolsó akadály is elhárult. A külkereskedelmi áras nettó termékek összege a megter- melt nemzeti jövedelmet adja, ezen árszinten összehasonlítható módon.

Az összehasonlitható adatok rendszere végeredményben az 1104. oldalon kö—

zölt séma szerint épül fel. (A sémában csak egy ország adatrendszerét tüntetem fel, ezeket az adatokat 7 KGST—országra vonatkozóan dolgoztuk ki.)

Minthogy birtokunkban voltak az összehasonlitható árszinten kifejezett technológiai mátrixok, a bruttó termékek és állóeszközértékek, mód nyílt a mu—

tatórendszer harmadik típusú mutatóinak, a teljes népgazdasági ráfordításokat számba vevő munkaerő-igényességi és állóeszköz-igényességi mutatóknak kiala—

.kítására is. A mátrixok invertálásával kapcsolatban ehelyütt mindössze egy megjegyzésre szorítkozom. Az anyagfelhasználás elemei közül különválasztottuk a belföldi eredetü anyagokat az importanyagoktól. A teljes népgazdasági mun—

kaerő-igényességi és állóeszköz-igényességi mutatók képzésénél az importált anyagokat az export átlagos munkaerő-igényességével, illetve állóeszköz—igé—

nyességével vettük számításba.

A munkaerő—igényesség és az állóeszköz-igényesség a termelés ágazati haté—

konyságának két legfontosabb eleme. A kettőnek egy mutatóban való össze—

2 A matrix egyes négyzeteinek átvezetése külön problémákat vetett fel, így például a mező—

gazdaság saját eredetű felhasználásának négyzete, valamint azon négyzetek, amelyekben az adott ágazat számára történő kibocsátás termékösszetételét más árszint—meghatározó termékek túlsúlya jellemzi, mint a bruttó termékét. Ezen problémák áthidalása szintén túlmegy e rövid, .a fő gondolatokat ismertető tanulmány keretein.

1104

II III IV

VI VII VIII IX

XI XII XIII

1 2 3 4 56 7.8 910111213

ágazatok A B, ' 0

a _

§ , es

, § -

un _ §

§ aa-

a És

5 va

a P

% § §

TECHNOLÓGIAI MATRIX § S' 'a

[.4 Fal m

M UT ATÖK:

Anyagfelhasználás V .

.. ,. EÉbőT' ————— Foglalkoztatottak létszáma 9

' 'mpomnva'g Bruttó termék ?

Amortízáció , Foglalkoztatottak létszáma 9

Nettó termék " ?

Ne Haő termék Foglalkoztatottak teljes létszáma. : g- xínvera Végső felhasználás matrix

Bruttó termék Álloeszkózök : _f—

Bruttó termék 4

I ,Állóeszközők ;

rt

22 —_

mpo Nettó termék 0

Teljes állóeszközérték X _

. .. :: —— mvet'z

ÁHÓBSZkÖZOk Végső felhasználás matrix

Foglalkoztatottak (fő)

Állóeszközök

Foglalkoztatott létszám

ly .0

AÖSSZEHASONLI'I'AS KULKERESKEDELMI ARAKON 1105

vonása komplex módon fejezi ki azt az érdekeltségi tényezőt, amely az egyes országoknak a nemzetközi együttműködéshez való viszonyát nagymértékben be-

folyásőlja. Az összevonás feltétele az volt, hogy a két mutatót egy dimenzióban

fejezzük ki. Ez a lehetőség önmagától adódik, mihelyt az állóeszköz—igényességi mutatót egy igen fontos tényezővel finomítjuk. Az egyes országok adott ágaza—

tainak állóeszköz—igényessége nemcsak abban tér el egymástól, hogy — külke- reskedelmi árakon kifejezve —- egyikben több, másikban kevesebb devizar—ubel—

nyi állóeszköz van lekötve ahhoz, hogy évi egy millió devizarubel termelési eredmény (bruttó vagy nettó termék) létrejöjjön, hanem abban is, hogy az adott devizarubel árösszegü állóeszköz—volument országonként különböző terme—

lékenységű munka állítja elő. A Német Demokratikus Köztársaság mezőgazda—

ságában például a vizsgált időszakban az egy devizarubel termelési értékre jutó teljes állóeszköz—lekötés csaknem másfélszerese volt a magyarországinak és ke—

vés híjján kétszerese a bolgár mezőgazdaságénak. Ha viszont számításba vesszük azt, hogy az állóeszközök elemeit a Német Demokratikus Köztársaságban ter—

melékenyebb munkával'állitják elő, mint Magyarországon vagy Bulgáriában, ki—

derül, hogy az egy devizarubel mezőgazdasági termelési értékre jutó mezőgaz—

dasági állóeszközök formájában lekötött emberi munka a Német Demokratikus Köztársaságban nem érte el sem a magyarországi, sem a bulgáriai mértéket.

Ebből a szempontból igen fontos volt az elemzés számára az állóeszköz—igényes—

ségi mutató ember—dimenzióban való kifejezése. Ez egyben különböző arányok szerint összevonhatóvá tette a munkaerő—igényességi és állóeszköz—igényességi mutatókat, s lehetővé vált ezek kombinációiból az összevont ágazati, népgazda-

sági és külkereskedelmi hatékonysági mutatók. egész sorának kidolgozása.3

Az összehasonlitások realitásának egyik megítélési szempontja szokott lenni az, hogy milyen eltérések mutatkoznak a különböző árrendszerekben kifejezett összehasonlítási eredmények között. Ezen eltérések iránya és nagysága az alkal- mazott összehasönlitó árak szerkezetének az eredeti (nemzeti) értékelési rend- szertől való eltéréseitől függ. Az általunk alkalmazott nemzetközi árarányoktól az egyes országok belföldi termelői árai a vizsgált időszakban átlagosan kb.

plusz—mínusz 20 százalékos határok közötti eltéréseket mutattak.

A KGST—országok többségében külkereskedelmi árakon magasabbnak mu—

tatkozik az ipari termelőeszközök részesedése a társadalmi termékben, mint belföldi termelői árakon számítva. Következésképpen megemelkedik a termelő- eszköz-felhasználás aránya a bruttó termelési értékhez képest. Más szóval a végső fogyasztásra termelő ágazatokban külkereskedelmi árakon viszonylagosan kisebb a nettó termék, mint belföldi árakon. Az a körülmény, hogy nemzetközi árakon az ipari eredetű termelőeszközök viszonylag drágábbak, nyilvánvalóan más mutatók alakulását is befolyásólja. Megváltozik például az átszámítások után a nemzeti jövedelem felhasználási aránya; megemelkedik a felhalmozási alap, s viszonylag kisebbnek mutatkozik a fogyasztási alap. A végső felhasz-

nálás összetételében magasabb lesz a termelőeszközök aránya.

Értelemszerűen módosulnak ezenkívül olyan mutatók is, mint a munka ter—' melékenysége és a termelés eszközigényessége. Az egy foglalkoztatottra jutó nettó termék a könnyü— és élelmiszeriparban, valamint a mezőgazdaságban ala—_

* A mutatórendszer közgazdasági elemzésére vonatkozólag lásd ,,A szocialista nemzet-—

közi munkamegosztás és a termelés hatékonysága közötti összefüggésekről" c., a kutatócsóport által készített tanulmanyt. A MTA Közgazdaságtudományi Intézetének Évkönyve IV (1962—1964)._

Budapest. 1965. ,199—224. old. _ *

4 Statisztikai Szemle

1'106 — DR. x0m_ manna —- csonyabb, a többi ágazatban viszont magasabb lesz, mint belföldi árakon. Egé——

szében megemelkedik a termelés eszközigényessége, s egy—egy népgazdaság kü—

lönféle ágazatai között a termelés eszközigényessége tekintetében többnyire kisebb különbségek mutatkoznak, mint belföldi termelői árakon.

Számításaink kiserleti jellegűek lévén, nem léphettek fel a részletességnek

és a pontosságnak a népgazdasági szinten végzett statisztikai számitásoktól el- várható igényével. Ahhoz, hogy a tervkoordinációkkal kapcsolatos munkákhoz a gyakorlatban közvetlenül hasznosítható elemzési adatok birtokába jussunk, a

13X13—as szektorbontású ágazatközi mérlegek túlságosan összevontak. Megítélé—

sünk szerint ezekre a célokra nem több mint SOXBO-as, esetleg 4OX40—es szek—- torbontású mérlegek összehasonlítása már kielégítő eredményeket adna. Ez eset—

ben azonban a mérlegek metodikai, felépítésbeni különbségei már erősebben éreztetnék zavaró hatásukat. Egy ilyen részletes vizsgálat már megkövetelné a

lényeges vonásaiban egységesített mérlegmetodikát. Továbbá: a részletesebb

vizsgálatokban célszerű volna a hatékonyságnak még egynéhány tényezőjét be—

kapcsolni, mint például a forgóalápokat, a reálbérszint-differencidkat stb., vala-*

mint a munkaerő—igényesség mutatóját a munkaóra-igényesség, esetleg a szak- képzettséggel korrigált munkaóra—igényesség mutatójával helyettesíteni. Végül, az a jól kiválasztott árukból összetevődő, de meglehetősen szűk reprezentáció, amely a kísérleti számításokhoz a rendelkezésünkre állott, a részletesebb számí- tásoknál előreláthatóan elégtelennek bizonyulna. Az elemzés közgazdasági cél- jainak bővülése tehát újabb követelményeket támaszt a metodikával szemben.

Ezeket a fenntartásokat feltétlenül hangsúlyozni kell. Kétségtelen az is, hogy a szűkebb reprezentáció alapján, egyszerűbb metodikával végzett vizsgá—

latok pontossági valószinűsége kisebb, mint amit nagyobb apparátussal végez- nek. Ugyanakkor mozgékonyabb, rugalmasabb, operatívabb, s ezért igen nagy előnyei vannak (a kutatócsoport által kidolgozott metodika alapján az ösz-

szes főbb népgazdasági mutatók 7 oldalú összehasonlítása, beleértve az ágazati

kapcsolatok mérlegeit is, pár hónap alatt elvégezhető). Részletesebb és a pon-

tosság gaempontjából kétségkívül szolidabb, de viszont ugyanakkor minden- képpen nehézkesebb részletes összehasonlitások és az egyszerűbb módszerek alapgán végzett összehasonlítások tehát ily módon kiegészítik egymást.

? ESIOME

B Ham-onmeü CTaTbe paccma'rpnaalo'rcz HeKOTopue Mé'rononormecxue acnek'm nemuv—

uaponnoro cpaaueauz, ocvmecmneunoro ;; Plscmwre axoaommm Bearepcxoü Akanemun Hmm. Bahamaiomazcn Temoü rpynna Mccnenosa'reneifi npouasena conocmsneaue CMC'reM Hapoauoxosnücmennblx noxasaTeneí/l, ocuosblsalomuxcn Ha ennaom npunuune. Cucrema noxaaa'reneü ocnoabmae-rcn no cy'm nem Ha memorpacneaom őanance, Kotopuü ÖbUl nonon- nen namam" o sasmocm " ocuoauux monnax. Hpnsenemibne K conocrasnmomy yposmo nauabie őbmu ncnonssosanm mm oőpaaosanun noxasa'reneii orpacnesoiá " Haronnoxoagi'i- craennoü amfpex'mocm, npn nomoum Koropmx aa'reM npouasonnnocs uccnenoaaane CDZKTOPOB, mnniomux Ha sxnmuenne !; memuynaponnoe pasnenenue Tpvna.

,, B nepsoü HaCTH ceoero oaepKa as'rop oFocnoabxaaeT uenecooőpaanoc'rs npumeneana wmi/moll, uenbnoü CMCTEMbl noxaaa'reneü " pas'mcns'iei', nouemv nccnenoaatenn ucnonbaoaanu enunvm conocmsumwo cuc'remv nem 14 He norma ucnonsaoaai'b B memnvnaponnom cpaa—Hennn ,ijiopnvnv (Dumepa. B nanbueümem as'rop momaupver, nouemy umenno samaeümiie com-no-

ÖSSZEHASONLITÁS KULKERES'KEDELZMI ÁRAKON 11075

means! Bnenmeroproamx nen ÖlelPl naőpanbl B Kauecme nen zum nposenenmi conocraBneHHx-

" noueMy őbmn orseprny'm cncreMa nen moőoi'i na cpaannsaemux SKOHOMHK mu, enumera- CTBeHHO, (pnxrusnbie nenbi.

B saKmom/i'renbnoü uacm an'rop paccma'rpnaaeT nexoropbie npoöneMbi cpannemm Tex—u nonoruuecxmx marpnu " oőpaaoBaHnn noxasareneü naponnoxosnücrsennoü amnexrnocm:

a Tamxe akparue nsnaraer csou cooöpamenun OTHOCHTeanO uenecooöpasnmx Hanpasnenuür nanbneiimero nccnenosannn B aron oőnacru.

SUMMARY

The article is concerned with some methodological aspects of an international"

comparison performed in the Institute of Economics of the Hungarian Academy of Sciences. A comparison between national economic systems of indicators based on uniform principles was undertaken by the research group dealing with the theme.

The system of indicators is based, in essence, on an input—output table, supplemented with the data of employment and fixed funds. First the data were made comparable, then they were used to establish efficiency indicators for the national economy as a whole and for its sectors. By their means the research group studied the factors Which might influence the joining in the international division of labour. In the first part of the article the author justifies the fitness for use of a uniform, consistent system of indicators and explains why the researches used a uniform, comparative price system and why they could not apply the formula of Fisher to international compare risons. Then the author gives the reasons of choosing the main foreign trade price ratios as comparative prices and why the use of the price system of any of the na- tional economies to be compared or why the fictitious prices were rejected.

Finally, the article is concerned with some problems of comparing technological matrices and establishing the efficiency indicators of the national economy and gives a short survey of the expedient ways of developing further the research in guestion.

;!