A mezőgazdasági termelés értékben kifejezett mutatószámainak bruttó, illetve nettó jellege

kozási elnevezést) tartalmaz az ,,Egyéni Foglalkozások Jegyzékére" való megfelelő utalásokkal.

*

Szándékosan nem foglalkoztunk azok-—

kal a részletkérdésekkel, amelyek nem be—

folyásolják a foglalkozások meghatározá- sának és rendszerbefoglalásának elvét.

Csupán azokra a témákra tértünk ki, ame-

lyek több évtizede foglalkoztatják a nem—

zetközi fórumokat, és amelyeknek kidol- gozása az 1960. évi magyar népszámlálást előkészítők számára is nagy feladatot je- lentett.

A vita természetesen sem a nemzetközi

fórumok előtt, sem nálunk nem zárult le.

Az Európai Statisztikusok Értekezlete

még 1958. novemberi ülésén6 is foglalko—

zott a kérdéssel, és 1959. első felében a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában résztvevő országok újból napirendre tűzik az ,,Egyéni Foglalkozások Jegyzékének"

egységesítését. A magyar népszámlálás előkészítői számára tehát a még nemzet-

közileg is mindig vitatott kérdések eldön—

tése és apróbb részletkérdések tisztázása

nem kis feladatot jelent. Az 1958. decem- ber 31. és 1959. január 1. közötti éjféli

időpont állapotának megfelelően végre—

hajtott próbaszámlálás tapasztalatai és a

feldolgozásnál felszínre kerülő problémák nagymértékben segíteni fognak a végleges

álláspont kialakításában.

Horányi Péterné

A mezőgazdasági termelés értékben kifeíezett mutatószámainak bruttó, illetve nettó jellege

Az Állami Gazdaságok üzemszervezési

Kutató Intézetének 1957—ben megjelent 6. számú közleményében! a mezőgazda—

sági termelés értékben kifejezett mutató—

számait a korábbi gyakorlattól eltérően a teljesítmények különböző számbavétele alapján elemzik. Ennek során használ—

ják a halmozatlan termelés fogalmát, illetve ennek különféle fokozatait. A ter- melés hatékonyságának elemzése céljá- ból alkalmazott halmozatlan termelési mutatószámokkal kapcsolatban több el- lenvetés hangzott el. Ezek egy része a bruttó szemlélethez való merev ragasz—

kodás következtében elveti az új szemlé—

letet, feleslegesnek és alkalmatlannak tartja a halmozatlan mutatók vizsgála- tát, más része pedig szükségtelennek

tartja új fogalmak bevezetését, s a ,,hal—

mozott", illetőleg ,,halmozatlan" szavak helyett a ,,bruttó", illetőleg a ,,nettó" ki—

fejezések használata mellett foglal állást.

Ebben a cikkben a halmozatlan terme- lési mutatók alkalmazásának szükséges—

ségét és helyességét kívánom bizonyítani

" Lásd: Dr. Klinger András: Az Európai Statisz—

tikusok Értekezlete Népszámlálási Munkacsopmua- nak negyedik ülésszaka. Sintíszlikaí Szemle. 1959.

évi 3. sz.

1 Dr. Nagy Lóránd: Állami gazdaságok üzem—sta—

tisztikája és üzemelemzése. Az Állami Gazdaságok üzemszervezési Kutató Intézetének Közleménye (6.

szám), Budapest. 1957. 492 old.

azzal, hogy egyrészt ismertetem, mi kész—

tetett bennünket az új szemlélet kialakí—

tására, másrészt bemutatom, hogy a

szakirodalomban ezzel kapcsolatban az utóbbi időben milyen állásfoglalások láttak napvilágot.

Az állami gazdaságok mérlegbeszámo—

lója a gazdaságok mezőgazdasági terme- lésének értékét és költségeit halmozva

mutatja ki. A halmozott érték- és költ—-

ségmutatók —— véleményünk szerint ——

önmagukban nem elegendők a termelés

üzemgazdasági elemzéséhez. Ennek oka, hogy olyan teljesítményeket is bele—

számítanak a termelési értékbe, amelyek

nem a tárgyévben vagy nem a vizsgált üzemben, hanem a megelőző évben vagy években. illetőleg idegen üzemekben ke—

letkeztek. Tehát a mérlegbeszámoló nem mutatja helyesen a beszámolási időszak tényleges teljesítményértékét. Figye-

lembe kell venni továbbá azt is, hogy a

beszámolási időszakban előállítanak olyan termékeket is, amelyek nem Vál—

nak áruvá, amelyeket a gazdaságon belül használnak fel. Ezeket a gazdasá—

gon belüli továbbfelhasználásra került

saját termelésű vetőmagvakat, takarmá—

nyokat, trágyát stb. az egyik ágazatnál hozamként, a másik ágazatnál ráfor—

dításként veszik számba. Először tehát az előállításnál munkabért és egyéb ter-

SZEMLE

melési költséget, valamint termelési ér—

téket, másodszor pedig a továbbfelhasz—

nálásnál, anyagköltséget és végterméket

számolnak el. A költségeknek és értékek—

nek ezt a többszöri számbavételét halmo- zásnak, az ily módon növelt értékeket és költségeket pedig halmozott termelési ér- téknek és költségnek nevezzük.

Népgazdasági érdek, hogy a szocialista

mezőgazdasági üzemek területegységen—

ként minél több mezőgazdasági terméket termeljenek és bocsássanak a szükségle—

tek kielégítésére. Ennek a teljesítmény—

nek a mérésére a területegységre jutó halmozott termelési érték— és költség—

mutatók nem alkalmasak. ökonómiailag

nem nyújtanak tiszta képet: egyrészt

megnövelik az elszámolási egységre jutó termelés anyagi ráfordításait. másrészt

pedig mesterségesen a ténylegesnél na—

gyobb termelési értéket mutatnak ki.

Annak a gazdaságnak például, amely kevés árunövényt és sok takarmányt ter—

melt, a nagy belső forgalom miatt magas lesz a termelési értéke (a takarmány

egyszer a növénvtermelés hozamát, egy—

szer pedig az állati termék értékét nö- veli). Amelyik gazdaság viszont arányo—

san termel árunövényt és takarmányt, és nem szorul takarmánwásárlásra,

aránylag alacsonyabb termelési értéket

mutat ki. %

Az aránytalanságok kiküszöbölése vé—

gett a mezőgazdasági eredetű anyagok felhasználását nem számítjuk a gazda—

ság termelési értékébe és költségei közé.

Ezt az eljárást nevezzük halmozatlan számításnak, az általa nyert érték— és költségadatokat pedig halmozatlan ter—

melési értéknek és halmozatlan terme—

lési költségnek.

A halmozatlan termelési érték kiszá—

mításával azt kívánjuk megállapítani,

hogy mennyi az az új mezőgazdasági ér—

ték, amelyet valamely szocialista mező-

gazdasági üzem a saját termelési terü—

tén kívüli fogyasztás számára átadott.

Ebből a szempontból csak a végső ter—

mék értékét lehet figyelembe venni mint új értéket, a közbeeső termékek értékét

nem.

A mezőgazdasági termelés —— egy meg—

határozott időszak alatt előállított új

409

értékének az értékesített termékek kész- letváltozásokkal módosított értékét lehet tekinteni. Az ily módon számított ter—

melési értéket nevezzük az említett kiad—

ványban halmozatlan bruttó termelési értéknek, az előállítására fordított költ—

ségeket pedig halmozatlan bruttó terme—

lési költségnek.

Az így kapott érték azonban nemcsak

azokat az új értékeket tartalmazza, ame—

lyeket a gazdaságban kifejtett élőmunka

segítségével a saját földterület és ter-

melőeszközök, valamint ipari anyagok

felhasználásával — a továbbiakban rövi- den saját erőforrásaiból ——- állított elő a

gazdaság, hanem olyan értékre'szeket is,

amelyeket más mezőgazdasági üzemek

állítottak elő (például vásárolt takar—

mány, vetőmag, állat stb.), és mint

tárgyiasult munka válik a vizsgált gaz- daság előbbiek szerint számított terme—

lési értékének részévé.

A halmozatlan bruttó termelési érték

sem ad tehát tiszta képet a gazdaság sa—

ját erőforrásának felhasználásával el—

ért teljesítményeiről. Ahhoz tehát. hogy tiszta képet kapjunk a saját erőforrás—

sal elért termelési értékről, a vásárolt mezőgazdasági termékek értékét le kell

vonni a halmozatlan bruttó termelési értékből. (A vásárolt mezőgazdasági ter- mékek közé számítjuk az ipari takar—

mányokat is, mint mezőgazdasági ere—

detű és a saját takarmány helyettesíté—

sére szolgáló termékeket.) Az ily módon

kiszámított értéket nevezzük halmozat—

lan nettó termelési értéknek, az előállí—

tásával kapcsolatban felmerült költsége—

ket pedig halmozatlan nettó termelési költségnek.

Az irodalomban a bruttó és a nettó ter- melési érték alkalmasságát nemcsak a termelés, hanem a munkatermelékeny—

ség érték alapján való mérésével kap- csolatban is vizsgálják. Lényegében azonban a két szempontból történő vizs—

gálat azonos problémát jelent. Azonos problémát jelent a kérdés továbbá olyan

szempontból is, hogy az ipari vagy a mezőgazdasági termelés vizsgálatára vo—

natkozik—e.

E problémával kapcsolatban több ipari vonatkozású cikk jelent meg. Mon—,

danivalójuk lényege az, hogy a teljes

(bruttó) termelési indexet csak fenntar—

tással szabad használni.2 A termelékeny—

ségi mutató a teljes termelési érték alapján számítva a halmozás folytán statikusan feltétlenül a valóságosnál ma-

gasabbnak mutatkozik, dinamikában pedig a halmozás mértékének változásai miatt a valóságos tendenciától eltérő képet adhat. Helyes, ha mind a bruttó, mind a nettó termelési indexet kiszámít—

ják. A két index együttes elemzése vilá-

gosabb képet ad a termelés alakulásáról.

A mezőgazdasági termelés több szinten történő mérésével kapcsolatban a hazai irodalomban viszonylag kevés anyagot

lehet találni. Az Állami Gazdaságok

üzemszervezési Kutató Intézetének 6.

számú közleményén kívül főleg a Magyar Tudományos Akadémia kiadványai fog—

lalkoznak ezzel a kérdéssel.

Komló László és Kovács Csaba a ter—

melési érték mutatójával foglalkozva tanulmányukban3 megállapítják, hogy a bruttó termelési értéknél tökéletesebb

az olyan termelési eredménymutató,

amely ennek milyenségét is tükrözi. Ez a mutató a nettó termelési érték lehet,

amely a termelési eredmény legkomp—

lexebb mutatójának tekinthető (475. old.) A Magyar Tudományos Akadémia

Mezőgazdasági Územtani Intézetének 5.

'*' Cukor György: A munkatermelékenység bruttó és_nettó mutatószámainak alkalmazhatósága. A Ma—

gyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtud'ományi

Intézetének Évkönyve I. 1957. 156—1'77. old.

Drechsler László: Az értékben kifejezett mutató—

számok bruttó, illetve nettó jellege, Statisztikai Szemle. 1958. évi 1—2. sz.

B. Korda: A munkatermelékenység mérése. Sta- tisrlikm' Szemle. 1958. évi 3. sz.

Lukács Ottó: Az ipari termelés indexel. Statisz—

tikai Szemle. 1958. évi 1—2. sz.

Román Zoltán: A munkatermelékenység nemzet—

közi összehasonlítása a külföldi irodalomban. Ko":—

gazdasági Szemle. 1957. évi 10. sz.

Román Zoltán: Az önköltségstatisztika néhány problémája. Statisztikai Szemle. 1958. évi 1—2. sz.

* Komló LászIó—Kovács Csaba: A mezőgazdasági termelőszővetkezetekben alkalmazható termelési eredmény szerinti részesedés elvei és néhány ré- szesedési változat felépítése. A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének év- könyve. I. 1957. 456—512. old.

4 Tizenhat termelószövetkemt üzemi eredményei (az 1954—1955, gazdasági évben). A Magyar Tudo- mányos Akadémia Mezőgazdasági üzem—tani Inté—

zete. Budapest, 1958. 132 old.

számú közleménye4 már az Állami Gaz—

daságok üzemszervezési Kutató Intéze-

téhez hasonlóan három szinten elemzi a

termelőszövetkezetek termelési értékét

kialakító érték— és költségtényezőket.El-

nevezésben ugyan eltérők a két közle—

ményben használt fogalmak, tartalmilag azonban teljesen azonosak. Az üzem—

tani Intézet a halmozott termelési érték helyett a ,,bruttó teljesítményét—ték". a

halmozatlan bruttó termelési érték he—

lyett az ,,újrafelhasználás nélküli bruttó teljesítményérték" és a halmozatlan nettó termelési érték helyett a ,,nettó

teljesítményérték" fogalmat használja.

Utóbbiról megállapítják, hogy a leg-—

objektívebb mutató az üzemek telje—

sítményeinek összehasonlítására.

Villányi Miklós és Závori János tanul—

mányukban5 megállapítják, hogy a hal—

mozások kiszűrése utáni eredmény a jelenleg kimutatottnál helyesebb képét mutatja a gazdálkodásnak. Erre való tekintettel javasolják, hogy a gazdasá—

gok termelésük tényleges értékét már az 1958. évben is mutassák ki halmozatlan

bruttó termelési értékben, vagyis olyan

formában, hogy árukibocsátásuk értéké—

hez számítsák hozzá vagy vonják le a

saját termelésű termény—, illetve takar-

mánykészlet. valamint az állatállomány

értékének változásán

Az Állami Gazdaságok Főigazgatósága

az 1959. évi tervutasításban már három szinten mért termelési érték mutató—

számok kiszámítását követeli meg a

gazdaságoktól. A halmozott termelési ér-

ték, a teljes termelési érték és a befeje—

zett termelési érték mutatószámok közül az első tartalmilag azonos az általunk is

halmozott termelési értéknek nevezettet;

a teljes termelési érték megfelel a hal—

mozatlan nettó termelési értéknek, a befejezett termelési érték pedig a befe- jezetlen termelési érték—különbözet nél- küli halmozatlan nettó termelési értéket jelenti.

A külföldi mezőgazdasági szakiroda-

lomban igen gazdag, a mezőgazdasági

termelés bruttó és nettó jellegével fog—

! Villányi Miklós — Závorí János: Az állami gazdaságok pénzgazdál—kodása. Pénzügy és számvitel.

1958. évi 4. szám 134—143, old.

SZEMLE

lalkozó anyag található. Közös vonása ezeknek, hogy valamennyien elismerik mindkét szemlélet jogosultságát, a foko- zatokat illetően azonban már nagy el—

térések vannak.

Az angol Földművelésügyi Miniszté—

rium által az 1954. évben kiadott ,,The

Farm as a Business'46 (A mezőgazdasági

üzem mint vállalat) c. közlemény 4. feje—

zetében a bruttó hozamot úgy határozzák meg, mint az eladott termékeknek a készletváltozásokkal módosított értékét, amelyből levonásba kerül a vásárolt ál—

latok és állati termékek értéke. A nettó

hozam mutatója pedig a vásárolt takar—

mányok és vetőmagvak értékének a bruttó hozamból való levonása útján ál—

lapítható meg.

J. Nou és O. Nilssen ,,A termelékeny—

ség fogalma és kiszámítása a mezőgazda—

ságban"7 c. tanulmányukban a mezőgaz—

dasági termelés hozamának három foko—

zatát ismertetik. A bruttó termelés ma—

gában foglalja az egy évben előállított összes végterméket, függetlenül felhasz—

nálásuktól. Ha ebből levonják az árufel—

használást, valamint a leírást és a fenn-

tartási költségeket. akkor tiszta terme—

lésről beszélnek. Ha csak a vásárolt ta—

karmányt és vetőmagot, valamint az

árufelhasználást vonják le. a különbsé—

get tisztított bruttó termelésnek nevezik.

A Német Szövetségi Köztársaságban 1954—ben a ,,Handbuch der Land—

wirtschaft" c. mű 5. kötetében dr. Horst Geuting és dr. Paul Rintelen tollából ol—

vashatunk e témakörbe vágó tanulmá—

nyokat. Előbbi ,,A mezőgazdasági terme—

lés termelékenysége" c. munkájában a bruttó hozamot a mezőgazdasági számí—

tásban nyershozamnak nevezi, amely az

üzem évi hozamának összessége, tekin—

tet nélkül a termeléshez szükséges fel—

használásra. A szerző szerint a bruttó

termék az üzemek termelékenységének helytelen megítéléséhez vezet. Helye—

sebbnek tartja a nettó termék mutató- jának alkalmazását. amely azoknak a javaknak az összessége, amelyek az éV folyamán a nemzeti terméket növelték.

Ezt tekinti az üzem valódi termelési ho—

zamának.

x

5 Országos Mezőgazdasági Könyvtár. 1956. 14505.

" Országos Mezőgazdasági Könyvtár, 1955. 11343.

411

Dr. Paul Rintelen nyershozam alatt azt a készletváltozásokkal módositott áruel—

adásból származó árbevételt érti, amely- ből levonják az állatvásárlásokat. A

nyershozamnak a vetőmag- és takar—

mányvásárlásokkal csökkentett értékét termelési teljesítménynek nevezi, amely megfelel a területi termelésnek, illetve a vásárlásmentes nyershozamnak. (A polgári közgazdászok a bruttó hozamot általában újrafelhasználások nélkül ér- tik, és nyershozamnak nevezik.)

A Német Demokratikus Köztársaság—

ban dr. Erich Hoffmann az ,,Uzemi ösz—

szehasonlítás és üzemstatisztika a mező- gazdaságban" (Leipzig, 1957.) c. művé—

ben a bruttó hozam értékét eltérő mó- don határozza meg a termelőszövetkezeti és az, egyéni gazdaságoknál, illetve az

állami gazdaságoknál: az állami gazda—

ságok esetében a mezőgazdasági termé—

kek teljes újrafelhasználását a bruttó termeléshez számítja. A mezőgazdasági üzemeknek azonban nem valamennyi hozamuk származik a saját termelési

tevékenységből, ezért a bruttó termelés—

ből a szerző levonja a növényi és az ál- lati eredetű termelési eszközök vásárlá—

sát. Az így kapott termelési értéket te—

rületi termelésnek nevezi. A szerző bruttó és nettó területi termelést külön—

böztet meg. Mindkettőt a bruttó terme—

lésből vezeti le. A bruttó területi terme- lést úgy számítja ki, hogy a bruttó ter—

melésből levonja a felhasznált vásárolt takarmányok értékét (kivéve az igásálla—

tok takarmányozására felhasználtat) és az állatvásárlást; a nettó területi terme- lést (_a saját növénytermelés redukált termelési értékét) pedig olyképnen, hogy a bruttó területi termelést csökkenti a saját termelésű és a vásárolt vetőmaggal, az igásállatok saját termelésű és vásárolt takarmányával, vagyis a saját termelésű és a vásárolt növénytermelési eredetű anyagok újrafelhasználásával. (Ha a bruttó termelésben az önfogyasztás nincs benne — amint ez gyakran törté- nik .—— akkor a nettó területi termelés ki—

számításakor nem kell azt levonni.)

Végül a szerző megkülönböztet még anvagfelhasználásoktól megtisztított nettó termelést is, amely a nemzeti jövede—

lemhez való hozzájárulást mutatia meg.

Az Állami Gazdaságok üzemszervezési

Kutató Intézetének álláspontjához igen

közelálló álláspontot foglalnak el ebben

a kérdésben a Német Demokratikus Köz- társaság Mezőgazdaságtudományi Aka—

démiája berlini Agrárgazdasági Intézete

kollektívájának tagjai: Königsdorf, Kra-

use. Rittmann és Zierold. Nevezettek a Die Deutsche Landwirtschaft c. folyóirat 1957. évi 9. számában megjelent a ,,Köz—

gazdasági fogalmak meghatározása a szo—

cialista mezőgazdasági üzemekben" című vitaindító cikkükben a termelési érték- nek különböző fokozatait állapítják meg.

Az üzem bruttó termelésen az újrafel—

használásokat is magában foglaló teljes

termelést értik. Ettől megkülönböztetik

a mezőgazdasági bruttó termelést, amely az üzem bruttó termelésének a nem mezőgazdasági termékekkel és szolgálta—

tásokkal csökkentett része. Mezőgazda—

sági nettó termelés alatt az üzem által használt földön az élőmunka és a fel- használt ipari termelési eszközök segít—

ségével (inari takarmányok nélkül) ujon- nan előállított mezőgazdasági termékek értékét értik. Kiszámítása úgy történik hogy a mezőgazdasági bruttó termelés—

ből levonják a mezőgazdasági termékek újrafelhasználását és más mezőgazda—

sági üzemek termékeinek felhasználását (beleértve az összes ipari takarmányo—

kat).

G. Darkov a Die Deutsche Land- wirtschaft c. folyóirat 1958. évi 2. számá- ban hozzászól az előbb megnevezett kol—

lektíva vitacikkéhez, és helyesli, hogy a szerzők a bruttó termelési értéken az újrafelhasználások figyelembevételével számított termelési értéket értik. Véle—

ménye szerint azonban a nettó termelés csak az előállított új értéket tartalmaz—

hatja. Helyesnek vélné ezért, ha a mező- gazdasági nettó termelés helyett más fogalmat használnának.

Az idézett szakirodalom is, úgy vélem, eléggé bizonyítja, hogy helyes úton iá—

runk, amikor a mezőgazdasági termelés

értékét a teliesítmények különböző számbavétele alapján vizsgáltuk. Hang—

súlyozom, hogy a termelés több szinten történő számbavétele és elemzése szük—

ségességének a kiemelésével eeváltalán nem akarjuk elvetni a bruttó mutató- s7ámok használatát. Valamennvi km;—in- féle szintű mutatőwámnak van létiogo—

sultsága: enves feladatok megoldására a bruttó, másokéra a nettó mutatószám

alkalmas. Megjegyzem, hogy a nettó mutatószám alkalmazására irányuló ku—

tatásainkat az 1955. évben kezdtük meg.

Terminológiánkban a nettó termelést neveztük ,,halmozatlan" , termelésnek,

mert a mérlegbeszámolókban a bruttó termelési értéktől való megkülönbözte—

tésül a halmozott termelési érték mint a beszámolási időszak teljes termelésének mutatója is szerepelt. Ez a felhasznált

befejezetlen termelés és segédüzemági

szolgáltatások nélküli, az értékesítési

eredménnyel módosított bruttó termelési

értéket tartalmazta, amelyben azonban

az újrafelhasználások, mint halmozások

bennfoglaltattak. Az újrafelhasználások nélküli értéket analóg elnevezéssel — a halmozott ellentéteként —— előbb halmo- zásmentes, majd halmozás nélküli, végül halmozatlan termelési értéknek nevez—

tük el.

A nettó termelési érték elnevezést egy- részt azért nem alkalmaztuk, mert az a

nemzeti jövedelemhez való hozzájárulást

fejezi ki, másrészt pedig az újrafelhasz—

nálásokat két léonsőben szűrjük ki: külön

a saját termelésből származó és külön a

vásárolt mezőgazdasági anyagok felhasz- nálását. Az így kapott értékeket külön—

külön is elemezzük.

Az ismert marxi értékképlettel a kö—

vetkezőkénoen írhatók fel a mezőgazda—

sági termelés értékei.

A halmozott termelési érték:

c 4— v 4- m

A c, vavvis a tároviasult munka több

alkotó elemre bontható:

c- — saját termelésű mezőgazdasági anyagok,

c— ——- vásárolt mezőgazdasági anyagok, Ca —- ina—ví nnvasmk.

A halmnvntl-Jon bruttó termi—alád érték

a fenti képletből a következőképpen fe—

jezhető ki:

(c—CgH—vtm

A halmozatlan nettó termelési érték képlete viszont a következő:

[c—(mtcüI—tv—l-m

Vagyis a halmozatlan termelési érték nem más, mint a felhasznált mezőgazda—

sági anyag értékétől részben vagy egész—

ben megtisztított termelési érték, amely

SZEMLE

413

a halmozatlan bruttó termelési érték esetében az üzem árutermelését, a hal-

mozatlan nettó termelési érték esetében

pedig a saját föld közvetlen és közvetett termékeinek az értékét fejezi ki.

A külföldön használatos fogalmakkal összehasonlítva. a halmozatlan bruttó termelési érték lényegében a nyers—

hozammal azonosítható, a halmozatlan nettó termelési érték pedig a területi nettó termeléssel, illetőleg a mezőgazda—

ság nettó termelésével.

A halmozatlan termelési érték és költ—

ség elnevezés tulajdonképpen a kiszámí—

tás módjára (a halmozásoktól való meg—

tisztításra) utaló meghatározás. Tekin—

tettel arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Uzemtani In—

tézete hivatkozott 5. számú közleményé—

ben erre vonatkozóan azonos tartalmú,

de más elnevezésű mutatókat is alkal—

maztak. legújabban pedig az Állami

Gazdaságok Főigazgatósága az 1959. évi tervutasításban is rátért a többszintű,

tartalmában lényegileg az Állami Gazda—

ságok üzemszervezési Kutató Intézete által alkalmazottal azonos, de más elne—

vezésű termelési értékmutatók használa- tára, meeegvzésre kellene jutni az azo—

nos tartalommal bíró fogalmak egységes

elnevezését illetően. Magam részéről

helyesnek vélném a tartalmat legjobban kifejező alábbi fogalmak bevezetését és egységes alkalmazását mind érték, mind költségvonatkozásban:

a halmozott termelés helyett a teljes

termelés,

a halmozatlan bruttó termelés helyett az árutermelés,

a halmozatlan nettó termelés helyett a nettó árutermelés.

Befejezésül megállapíthatjuk, hogy a

termelés volumenének és a termelékeny—

ségnek kizárólag bruttó alapon való

mérése mellett mind inkább tért hódít

a több irányú üzemgazdasági elemzésre

lehetőséget nyújtó nettó szemlélet. A nettó termelés megállapításának több—

féle változatával találkozunk mind ipari, mind mezőgazdasági téren. Ezek egyik formája az úgynevezett anyagmentes

termelési érték, amelynek a mezőgazda-

sági termelés sajátosságára alkalmazott egyik változata a mezőgazdasági anyag—

mentes termelési értéket kifejező halmo—

zatlan termelési érték. Ez részben az

árutermelés mértékéről, részben a saját

erőforrással elért termelés terjedelméről tájékoztat.

Szederkényi Henrik

Megjegyzések és kiegészítések

,,A mezőgazdasági termelés értékben kifejezett

mutatószámainak bruttó, illetve nettó jellege" című cikkhez

Az elmúlt években —— főleg 1958-ban ——

a Statisztikai Szemle számos cikke fog- lalkozott a termelés értékben kifejezett mutatószámaival. A cikkek egy része a gazdaságstatisztika egyik problémájaként

általában tárgyalta e mutatószámokat:

ismertette tulajdonságaikat, használható—

ságukat, elméleti általánosításokat vont

le belőlük, állást foglalt egyik vagy má-

sik mellett. A cikkek másik része —— mi—

után az elég egyértelmű állásfoglalás az volt, hogy egyes számításokhoz a bruttó,

másokhoz a nettó jellegű értékmutatók

alkalmasak ——- a gyakorlati felhasználás módszereivel foglalkozott. Végül az ipar

egyes területeiről (könnyű- és élelmiszer—

ipar) már a kétféle mutatószám össze—

haSonlításával kapcsolatban is jelentek

meg ismertetések.1

A mezőgazdasági termelés értékben ki—

fejezett mutatószámaival először foglal—

kozik a Statisztikai Szemle, amikor Szederkényi Henrik cikkét közli. A ma—

gyar közgazdasági irodalomban sem túl—

ságosan sokat foglalkoztak e témával.

Szederkényi cikke is arról győzött meg,

hogy e kérdést részletesen csak az Al—

lami Gazdaságok üzemszervezési Kutató Intézetének 6. sz. közleménye tárgyalja.

1 Nagy István: A könnyűipar nettó termelési indexének meghatározása. (Statisztikai Szemle. 1958.

évi 6. sz.)

Nyitrai Ferencné: Az ipari nettó termelés indexé- nek mcghatározása az élelmiszer-iparban. (Stalis:ti—

kai Szemle. 1958. évi Ill. sz.)