A Központi Statisztikai Hivatal Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának ülése

SZEMLE

497

Az átlagkeresetek növekedése végered—

ményben nem múlta nagyobb mértékben felül a törvényesen biztositott fizetés—

emelést, a feszültség amiatt keletkezett, hogy a béremelés olyan időpontban tör—

tént, amit egy kéthónapos termeléskiesés és egy három milliárd forintos anyagi kár előzött meg. A feszültség növeléséhez hozzájárult az is, sőt sok tekintetben an—

nak alapvető oka volt az, hogy az 1956

előtti hat évben sem a termelékenység sem pedig a reálbér alakulása nem volt kielégítő, különösen kedvezőtlen volt a termelékenység és a reálbér viszonyának

alakulása. '

Elismert közgazdasági törvény az, hogy az életszínvonal növekedése tartósan nem haladhatja meg a termelékenység alaku—

lását. E törvényszerűség érvényesüléséért mozgósítjuk most a népgazdaságot. De igaz az is, hogy a termelékenység növe- lésével párhúzamosan _— ha viszonylag kisebb mértékben _ emelkednie kell az

életszínvonalnak is. Az 1957 januári bér—

rendezés jelentős lépést tett a termelé—

kenység és keresetek között évek óta ki—

alakult feszültség enyhítésére, de a tőr—

ténelmi körülmények olyanok voltak,

hogy ezzel egy másik feszültséget idézett

elő.

Termelőberendezéseink azonban teljes egészében sértetlenek, gazdasági lehető—

ségeink adottak, és így az egészséges ki- bontakozás minden feltétele biztositva van. A kibontakozás lehetőségét reáli—

sabbá teszi az, hogy a fejlődés további irányáról, a népgazdaság szerkezetéről, beruházási és külkereskedelmi politikánk—

ról, a gazdasági vezetés hatékonyabb mód-

szereiről az utóbbi időkben kormányza—

tunk a szakemberek széles körének be—

vonásával részletes programot dolgoz ki, mely adott lehetőségeinket, hazai sajátos- ságainkat maximálisan igyekszik majd felhasználni.

A további egészséges fejlődés lehetősé—

geire utalnak azok az eredmények is, amelyek a gazdasági élet minden terüle—

tén és így az ipari termelésben is jellem—

zik az 1956. október—november óta eltelt

időszakot. U

Nyilas András

A Központi Statisztikai Hivatal

Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának ülése

A Metodikai Bizottság május 6-án tar—

totta második ülését, és azon az alábbi kérdéseket vitatta meg:

I. a termelői árindexek számítása a ter—

melési index meghatározásához;

II. áttérés az ipari termelés új in- dexére.1

A következőkben ismertetjük az elő- terjesztés lényegét és a vita során felme- rült néhány gondolatot, majd a Bizottság állásfoglalását.

I. Termelői árindexek számítása a ter-

melési index meghatározásához.

AZ' előterjesztés szerint a termelési

volumen mérésénél az árváltozások ki-

küszöbölésének eddig használt módszere helyett (változatlan ár) célszerű lenne vizsgálat tárgyává tenni az árindexek alkalmazásának bevezetését, mert a Vál—

tozatlan árnak sok hibája van, és alkal- mazása jelentős munkatöbbletet jelent.

1 A javaslatot és a, Központi Statisztikai Hivatal Kollégiumának határozatát lásd a 429L—4-46. oldalon.

Az árindexek Számítását a következő—

képpen javasolja.

lparáganként (vagy iparcsoportonként) ki kell, jelölni azokat a cikkeket (gyárt- mánycsoportokat), amelyek az árindexek számításánál az iparágat (iparcsoportot) képviselik. Minden cikkre (gyártmány—

csoportra) vonatkozólag meg kell hatá—

rozni azt a konkrét gyártmányt, amely, a cikket (gyártmánycsoportot) képviseli.

A konkrét gyártmányok árai alapján ——

az árváltozások időpontjának figyelembe vételével ——- történik az egyes árviszony—

számok megállapítása. Az árindex az

egyedi árviszonyszámok mérlegelésével készül.

A cikkek 'és konkrét gyártmányok kia jelölésénél figyelemmel kell lenni arra,

hogy az árképzés —— árszabályozás —

rendszere alapján, a különböző gyártmá—

nyok áralakulása között milyen korrelá—

ció várható, és szükséges az egyedi gyárt—

mányok árváltozásának szóródását is ellenőrizni

498

Az árindex számításánál az egyes ár—

viszonyszámok mérlegelési súlyául a ,,cikkenkénti" termelési érték szolgálna.

A Bizottság az előterjesztésben foglal—

takkal egyetértett.

A hozzászólók a következőkkel egészí—

tették ki az előterjesztést,

a) A termelési volumen árindexszel való deflálás alapján történő kiszámítá- sánál a könyvelés által kimutatott folyó—

áras termelési érték alapján történne a számítás. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben a folyóáras termelési érték muta—

tójának jelentősége csökkent, szükséges

ezen mutatót külön kritika tárgyává (tenni. A mérlegbeszámolóban jelenleg

ugyanis nincsen olyan melléklet, amelyen a folyóáras termelési értékként kimuta—

tott összeget tételesen le kellene vezetni.

Célszerű lenne, ha a Központi Statisz—

tikai Hivatal Ipari és Beruházási fő—

osztálya a Pénzügyminisztériummal

egyetértésben részletesen szabályozná a

folyóáras termelési érték mutatójának

kiszámítását.

b) A könyvelés által kimutatott terme—

lési érték kiszámítása közvetett módon

(értékesítés és készletváltozás alapján) történik. Ha ez —— a lényegében értéke—

sítés alapján számított —— adat elfogad—

ható termelési értékként, akkor meg—

gondolandó, hogy nem lenne-e helyes a

Pénzügyminisztériummal való megállapo—

dás alapján a könyvelés analitikus nyil—

vántartásait úgy megszervezni, hogy az értékesítési számlákból lehessen számí—

tani árindexet. Ennek a módszernek hát—

ránya az lenne, hogy az árváltozás az értékesítésre vonatkozna, előnye viszont, hogy a minőségi árváltozásokat is tekin—

tetbe venné.

c) Az új gyártmányok, egyedi termékek és szolgáltatások volumenének Vizsgála—

tánál eddig is kompromisszum érvénye—

sült. Az árváltozások kiküszöbölése ár-

indexszel sem közelíthető meg, holott itt

általában árnövelés várható, különösen most, amikor a nyereség növekedésének fokozottabb jelentősége van mint a múlt—

ban volt. Célszerű lenne megvizsgálni, hogy e termékeknél és a szolgáltatások—

nál —- a volumenmérés szempontjából ——

nem lehetne—e a bázis— és a beszámolási időszak nyereséghányada közötti külön—

bözetből az árváltozásokra következtetni.

SZEMLE

Vita alakult ki két kérdéssel kapcsolat—

ban:

1. A Bizottság egyes tagjainak véle- ménye szerint a reprezentáció alapján

számított árindexben szubjektív meggon—

dolások érvényesülhetnek.

Lukács Ottó szerint, mivel nem a válla—

latok, hanem a Központi Statisztikai Hi—

vatal jelöli ki azokat a gyártmányokat, amelyeknek árváltozásait az index kiszá- mításához jelenteni kell, nem érvényesül—

het a reprezentációban szubjektivitás.

Annak érdekében, hogy az arányok Vál—

tozása következtében a reprezentáción

alapuló számítás ne okozzon torzítást ——

amennyiben az egyedi gyártmányok ár-

változásainak szóródása ezt szükségessé teszi ——-, a kijelölt gyártmányok körét bő—

víteni kell. ,

Csepinszky Andor hozzászólásában a

reprezentáció alkalmazása mellett fog—

lalt állást. Kifejtette, hogy a reprezentá-

ciós módszer alkalmazása az egész vilá—

gon egyre jobban terjed költségkímélő jellege miatt.

2. Vitatott kérdés volt, hogy helyes-e jelenlegi árrendszerünk mellett árindexet számítani.

Gadó Ottó egyetért azzal, hogy kísérle—

tek folyjanak, de jelen időpontban —— a minőségi engedmények, reláció szerinti

árak, fuvarparitások, valamint az 1958.

évre tervezett termelői árrendezés miatt

——a Volumennek árindexek alapján tör—

ténő számítását nem tartja célszerűnek.

Véleménye szerint az árindexek alapján történő volumenszámításra csak akkor lehet áttérni, ha már az új árakon szá—

mított tényszámok rendelkezésre állnak.

Csepinszky Andor szerint az árrendezés még indokoltabbá teszi a volumennek ár—

indexek alapján történő számítását, Az árrendezés következtében az árarányok eltolódnak, és ennek folytán a változat—

lan ár rögzített árarányai alapján tör—

ténő mérlegelés nem lesz már megfelelő, és megtévesztő eredményre vezet.

A Bizottság elnöke rámutatott arra, hogy a változatlan árak teljes elhagyá—

sára csak később, az árindexszámítás rendszerének megfelelő kialakítása után kerülhet sor.

A Bizottság a vitatott témával kapcso—

latban az alábbi állásfoglalást alakította

ki.

499

SZEMLE

Az Ipari és Beruházási főosztály —— az előterjesztés alapján — 1949. évig visz- szamenőleg készítse el a forgalmi adó

nélküli termelői árak árindexeit. A szá—

mítások eredményei alapján —— attól füg—

gően, hogy a számításokkal kapcsolatos problémák a gyakorlatban milyen meg—

oldást nyernek —— fogja a Bizottság az árindexek alapján történő volumenszá- mítással kapcsolatos végleges állásfogla- lását kialakítani.

II. Áttérés az ipari termelés új indexére A kérdéssel kapcsolatban széleskörű vita alakult ki. Az elhangzott javaslato- kat és észrevételeket a Központi Statisz- tikai Hivatal Kollégiuma elé terjesztett javaslat elkészítésénél az Ipari és Beru—

házási főosztály figyelembe vette. Az elő- terjesztést és a Bizottság állásfoglalását

—— amit a Hivatal Kollégiuma határozattá emelt —— a 429—444. oldalon közöljük.

Ezért itt csak az ipari termelés új indexé- nek számítására vonatkozó néhány hozzá—

szólást ismertetünk.

A vita során Ollé Lajos kiemelte, hogy a nettó termelés kiszámításánál elméle—

tileg nem azonos, ha a teljes termelésből

vonjuk le az anyagköltségeket és az amortizációt, vagy ha a termelés számba—

vétele anyagköltség és amortizáció nél- küli árakon történik. Az előző esetben ugyanis az anyagfelhasználás terén elért megtakarítás mint a termelési volumen

növelése jelentkezik, az utóbbi esetben

viszont nem befolyásolja a volument.

Véleménye szerint az előbbi módszer a helyes, mert abban kifejezésre jut a nemzeti jövedelem anyagmegtakarítás

folytán elért növekedése (bár nem ött

jelentkezik, ahol megtermelték, hanem ott, ahol megtakarították).

Vita alakult ki azzal a kérdéssel kap—

csolatban, hogy a termékek egyedi dina—

mikus viszonyszámainak nettó termelési

érték alapján történő mérlegelése a nettó

vagy a bruttó termelés indexét közelíti-e

meg.

Cukor György szerint a természetes mértékegységben kifejezett termékek a holt munkát is magukban foglalják, te- hát az ezek változását kifejező viszony—

számok átlaga —- bár súlyozása a nettó termelési érték alapján történik -— való—

színű, hogy inkább a bruttó indexet kö—

zelíti meg.

Fülöp Sándor viszont kifejtette, hogy mivel a súlyozás az egyes termékek nettó értékének aránya alapján történik, az

így számított index a nettó termelés in—

dexét fogja megközelíteni.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének statisztikai tevékenysége

A nemzetközi statisztikai adatok iránti fokozott érdeklődés következtében ha—

zánkban is egyre többen veszik kézbe az Egyesült Nemzetek Szervezete által ki—

adott statisztikai anyagokat. Különösen

sokan keresik az ENSZ Statisztikai Év—

könyvét,1 az ENSZ Demográfiai Évköny—

vétf' valamint az ENSZ Havi Statisztikai

Közlemé'nyeit.3 Az érdeklődés természet—

szerűleg kiterjed az ENSZ különböző szervei által kiadott módszertani útmuta- tókra és kézikönyvekre is.

Úgy véljük, helyes, ha az érdeklődés

kielégítésének elősegítésére a követke-

zőkben megkísérelünk áttekintést adni

az ENSZ keretében folyó nagyszabású

1 Sta'tistica—l Yearbook of the United Nations.

? Demogra-phic Yearbook of the vUn—ited Nations.

3 Monthly Bulletin of statistics. United Nations.

statisztikai munkáról, a főbb szervezeti kérdésekről, a fontosabb kiadványokról,

valamint hazánk részvételéről az ENSZ által szervezett nemzetközi statisztikai együttműködésben.

Először az ENSZ szervezeti felépítésé—

vel s a statisztikai szempontból fontos szervek kapcsolataival kell megismerked—

nünk.

I. A SZERVEZETI FELÉPITÉS

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének legfontosabb szerve a közgyűlés. A köz—

gyűlés munkáját különböző választott ta—

nácsok (például a Biztonsági Tanács,

Gyámsági Tanács) segítik elő, amelyek a nemzetközi élet egy—egy területé—n hiva—

tottak szerepet játszani.

Statisztikai szempontból a Gazdasági és Szociális Tanács működése, valamint az