A Központi Statisztikai Hivatal Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának ülése

(1)

750 el nem odázható feladat. Ennek során mi—

nél több olyan tanulmány közlése volna kivánatos, amely a tények —— szintén szükséges — rögzitésén kívül az összefüg—

gések tisztázásával, új demográfiai megis-

merésekkel gazdagítja tudományszakun- kat. Miközben a szorosan vett népességi

kérdéseken túl, rokon területekre is ki- tágul a látókör, ügyelni kell természete—

sen arra is, hogy a határos tanulmány—

szakok részéről is végeredményben de- mográfiai szempontú irásművek kerül—

jenek közlésre.

A demográfia munkaterületének gon- dos feltérképezése útján elérhető lesz az

a kívánatos cél, hogy ne pusztán a köz- reműködő kutatókat éppen foglalkoztató, vagy aktualitással biró cikkek kerüljenek közlésre, hanem a folyóiratban tárgya- landó kérdéseket a szerkesztési program előre, rendszeresen kijelölje. Ezáltal vál-

hat valóra a demográfia egész kutatási

területének egynéhány évfolyamon belüli lehető teljes felmérése, ami azután egy

nagy szintézisnek is alapul szolgálhat.

További, a ,,Korunk'i—ban is felvetett

kérdés, hogy tudományos szakcikkek közlése vagy ismeretterjesztés legyen—e

szamu—;

a lap célja? A ,,Demográfía" a két állás- pont között, mindkettőnek eleget tÉVe igyekszik ennek a megoldhatatlanság ha—

tárán álló nehéz feladatnak megfelelni, oly módon, hogy cikkei tudományos szin-

vonaluk mellett (esetleg egyes matemati-

kai részek átlapozásával) az átlagos kép—

zettségű olvasó számára is élvezhetők le—

gyenek. Ezt az eljárást elvben elfogadva, azt a kívánságot fűzzük hozzá, hogy a'

módszertani-matematikai fejtegetésekhez azok gyakorlati alkalmazását bemutató anyag is csatlakozzék ugyanannak vagy esetleg külön cikknek a keretében.

El nem hanyagolható feladat továbbá, hogy a lap a már kialakuló írógárdájához minél szélesebb körben olvasóközönséget

is teremtsen magának.

Egy új folyóirat két—három száma ter—

mészetesen még nem fejthette ki teljesen mondanivalóját és a kritika sem kapha-

tott elegendő támpontot megítélésére. Az 1959. évi, második évfolyamai fogja 'a Demográfia tulajdonképpen életképes—

ségének tanubizonyságát adni, ha ered- ményesen működik közre a nép szolgá—

latába állitott népességtudomány kialaki-

tásában.

A KÖZponti Statisztikai Hivatal

Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának ülései

Az Ipari és Építőipari Metodikai Bi-

zottság 1959. március 19-én, április 2—án

és május 8-án ülést tartott. Az értekezle-

teken az alábbi témákat vitatták meg.

1. Reprezentatív adatfelvétel egyes munkaügyi kérdések vizsgálatához

2. Az ipari termelés osztályozása a ter—

mékek rendeltetése szerint.

3. A gépi hajtóerő teljesitőképességére vonatkozó adatokkal kapcsolatos kérdé—

sek.

4. Az építőipari szervezetek teljes sa-

ját termelési értékének és a nem építő—

ipari szervezetek ún. saját vállalkozás—

ban (házilagosan) megvalósított építő—

ipari munkái értékének egységes meg-

állapítását szabályozó utasitástervezet és ennek függeléke.

A Bizottság az egyes témákkal kapcso—

latban a következőképpen foglalt állást.

1. Reprezentatív adatfelvétel egyes

munkaügyi kérdések vizsgálatához

A Központi Statisztikai Hivatal Ipari

és Beruházási főosztálya a tárgyalás

alapjául szolgáló előterjesztésben az ún.

,,törzsgárda", a kereseti arányok, a mun—

kahelyi körülmények és a munkafegye—

lem statisztikai megfigyelése céljából 40—45 000 fő ipari munkás egyéni adatá—

nak a munkahelyen történő összeirását javasolta. Az előterjesztés mellékletét

képező összeíró—lap tervezete _a személyi adatok mellett a munkaviszonyra és a munkahelyváltoztatásokra, a betöltött

munkakörre és a szakmai képzettségre.

a munkabérre és a munkahelyi körülmé-

nyekre, a jutalmakra és a segélyekre, a

teljesített munkaidőre és a mulasztá-

sokra vonatkozóan szám szerint összesen

(2)

szemre 751

42 kérdőpontot tartalmazott. Az előter- jesztés kitért a reprezentáció iparcsopor- tonként szükséges mértékére és a begyűj—

tendő adatok feldolgozásának legfonto—

sabb szempontjaira. Rámutatott arra is, hogy az e témakörben régebben végzett rendszeres és teljeskörű adatgyűjtések—

kel szemben a javasolt reprezentatív adatfelvétel a szóbanforgó munkaügyi kérdések mélyrehatóbb elemzését tenné

lehetővé, amennyiben az egyéni vonat-

kozásokon keresztül feltárulnának az okozati összefüggések is.

A javaslat szerint az összeirandó mun- kások kijelölését, valamint az összeiró-

lapok kitöltését az üzemi nyilvántartá—

sok alapján maguk az érintett iparválla—

latok végeznék. Azoknak az iparvállala—

toknak kijelölése, amelyeknél az össze-—

írás végrehajtandó, központilag történne és a vállalatoknak mintegy harmadát érintené.

Az ülés résztvevői az előterjesztéssel általában egyetértettek. Az adatfelvétel végrehajtását időszerűnek és a javasolt módon gyakorlatban is kivihetőnek tar- tották. Fenntartásokkal csak a Nehéz- ipari Minisztérium bányászati ágazatá—

nak képviselője élt, hivatkozva a bánya—

üzemek sajátos helyzetére, ami a mun—

kahelyen történő összeírás szempontjá—

ból problémát jelent. Ettől eltekintve az ülésen résztvevők egyöntetűen állást fog—

laltak az adatfelvételnek már a folyó év—

ben történő végrehajtása mellett.

Az összeirandó munkások, illetve az összeírást végző iparvállalatok kijelölé—

sének kérdésében több felszólalás hang—

zott el. Végül is az a nézet alakult ki, hogy a nagyvállalatokat célszerű mind bevonni az összeírásba,

Az értekezlet során felmerült az a gon-

dolat is, hogy az adatfelvétel az egész

iparban ne egyidőben, hanem iparcsppor—

tonként más időszakokban történjék. A Bizottság tagjainak többsége azonban az egész iparban egyidőben történő adatfel—

vételt helyesebbnek tartotta.

A Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Országos Tervhivatal képviselői javaslatot tettek az összeíró-lap kibőví—

tésére a munkások családi körülményei—

nek és teljes jövedelmének felmérésére irányuló kérdőpontokkal. A Bizottság tagjainak többsége azonban a családi kö-

rülmények és a teljes jövedelem számba—

vételének ezt a módját nem tartotta ki,—

vihetőnek.

, 2. Az ipari termelés osztályozása

a termékek rendeltetése szerint Az előterjesztés az ipari termelés szer-

kezeti alakulásának áttekinthetőbb, az

ipari termelés főbb rendeltetési ismérvei szerinti vizsgálata céljából három ipari főcsoport kialakitására tett javaslatot:

I. Anyagok, félkésztermékek és

energia. '

II. Beruházási javak.

III. Fogyasztási cikkek.

Az előterjesztés részletes besorolási jegyzéke szerint besorolás alapjául a je—

lenlegi iparágak (ipari alcsoportok) szol- gálnak, kivéve néhány esetet, amikor az iparágakat vállalatokra vagy termékekre kell bontani.

A Bizottság tagjai egyetértettek abban,

hogy a jelenlegi 18 iparcsoportból és 78 iparágból álló ágazati rendszer mellett szükség van olyan, 18—nál mindenesetre kevesebb főcsoportra, mely alkalmas a termelés szerkezetének elemzésére.

Vita alakult ki a javasolt csoportosítás célja körül. A Kölcsönös Gazdasági Se—

gítség Tanácsa által javasolt csoportosi- tásban szereplő A, B szektor szerinti

osztályozás, a már hagyományossá vált

Nehézipar, Könnyűipar, Élelmiszeripar

csoportok, továbbá az ágazati kapcsola-

tok mérlege olyan csoportosítások, ame—

lyek hasonló jellegűek és a gyakorlat—

ban már bevezetett módszerek. Pontosan tisztázni kellene tehát a javasolt új cso—

portosítás célját, alkalmazásának lehető—

ségeit.

Felmerült az is, hogy a javasolt három főcsoportnál többre lenne szükség. Külön főcsoportnak maradjon meg például 'a Bányászat, a Villamosenergiaipar és az

Élelmiszeripar. ' ' '

Vélemények hangzottak el amellett, hogy a rendelkezésre álló 78 iparág meg'—

felelő, az iparágakat nem kell vállalati vagy termékcsoportokra bontani.

A vitatott témával kapcsolatban az

alábbi állásfoglalás alakult ki.

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná- csa Csoportositásában szereplő két cso.- port (A, B szektor) kielégítő ugyan. az országok közötti összehasonlítás szem—

(3)

752

SZEMLE

pontjából, azonban többet lehet és kell nyújtani, amikor az ipari termelés struk- túrájának fejlődési irányáról van szó.

5—6 főcsoport képzése látszik célszerű- nek.

Elsősorban dinamikai vizsgálatra van szükség, a struktúra a tárgyalt esetben

nem hasonlítható össze mással, mint ön- magával, különböző időszakok viszonyí—

tásában.

Az ágazati kapcsolatok mérlege túlsá—

gosan sok szektorból áll ahhoz, hogy

dinamikai vizsgálat céljára áttekint—

hető módon alkalmas legyen. E szektoro- kat tehát össze kellene vonni s ez lénye—

gében véve azt jelentené, hogy a mérleg

csoportjait visszavezetik iparágakra (pél-

dául az import, export csoport esetében).

Emellett az ágazati kapcsolatok mérlegé—

nek összeállítása rendkívül hosszadalmas munka, míg a javasolt módszerrel a tár—

gyi időszakot követően néhány hét múlva biztosítani lehet az adatokat. Az elvég—

zendő munka szempontjából igen elő-

nyös, hogy az iparági volumenindexek ki—

dolgozva egyébként is rendelkezésre

állanak.

Megvizsgálandó, hogy az iparágakon

belüli részletezések (vállalatonként, ter—

mékenként) mellőzése milyen mérvű

pontatlanságot okoz

3. A gépi hajtóerő teljesíto'képességére vonatkozó adatokkal kapcsolatos

kérdések

Az erőgépek és a villamosmotorok tel—

jesítőképessége —— mint hajtóerő —— sta—

tisztikai megfigyelésénél bizonyos halmo—

zódás jön létre azáltal, hogy az elsődle—

ges erőgépek teljesítőképességének az a része, melyet áramfejlesztőgépek hajtá—

sára használnak, kétszeresen jelentkezik:

először mint elsődleges erőgép, másod—

szor pedig mint az áramfejlesztőgépekből táplálkozó villamosmotor.

Az előterjesztés ismertette a halmozó—

dás elkerülése céljából alkalmazott mód—

szereket A régebbi magyar iparstatiszti—

kában a villamosmotorokat a beszámít-

hatóság szempontjából két csoportra bon—

tották. E módszer hibája, hogy a halmo- zódásnak csak egy részét szűri ki és hogy részben becslésre támaszkodik. Az ENSZ Statisztikai Hivatala is foglalkozik e kér-

déssel, javaslata szerint az elsődleges erő—

gépeket kell két csoportra bontani, kü-

lönválasztva az áramfejlesztőgépek erő—

gépeit. E módszer azokban az ese—

tekben nehézkes, amikor az erőgépet,

áramfejlesztőgép és egyúttal más mun-

kagép hajtására is használják.

A Bizottság megvizsgálta, hogy a ma—

gyar gyakorlatban előforduló eseteknél

melyik módszer vezet a legpontosabb eredményre és ebből kiindulva az utóbbi módszer mellett foglalt állást.

4. Az építőipari termelési érték számbavételét szabályozó utasítás

Először a Központi Statisztikai Hivatal

Építőipari osztálya által előterjesztett

rendelet—tervezetben foglalt, megoldásra

javasolt fontosabb elvi vonatkozású prob—

lémákat, a vita során elhangzott észre- vételeket, javaslatokat ismertetjük, majd

a bizottság állásfoglalását.

1. Az állami építőipari, tervező— és gépkölcsönző vállalatok, valamint az épí- tőiparba sorolt kisipari termelőszövetke—

zetek teljes saját termelési értékének, továbbá a nem építőipari szervezetek ún.

saját vállalkozásban (házilagosan) meg—

valósított építőipari munkái értékének

megállapítását — számbavételét és értéke—

lését —— 1960. január l—től a tervezés, a könyvvitel és a statisztikai adatszolgálta-

tás terén az előterjesztett javaslat szerint kell elvégezni.

2. A kiadásra kerülő rendeletnek az építőipari tevékenységgel kapcsolatban tartalmaznia kell az alábbi fogalmak egy—

értelmű és szabatos meghatározását, il—

letve magyarázatát:

a) Építőipari munka.

b) Technológiai szerelési munka.

0) Építmény.

d) Helyreállítás (újjáépítés).

e) Átalakítás (átépítés-korszerűsítés).

[) Bővítés (toldás-ráépítés).

g) Felújítás-tatarozás, h) Kar-bantartás—fenntartás.

!) Saját építési—szerelési (építőipari és techno—

lógiai szerelési) munkák értéke.

j) inari teljes termelés.

k) Műszaki tervezés értéke.

() Teljes saját termelési érték.

3. A termelési érték számbavételét sza—

bályozó utasításnak ki kell mondania, hogy saját építési—szerelési (építőipari és technológiai szerelési) munkák termelési értékének megállapítására, illetve meg-

határozásánál általában

az olyan munkákat, szerkezeti elemeket

szabad figyelembe venni, amelyek az il-

(4)

SZEMLE

753 lető munkára jóváhagyott költségvetési kiírásoknak megfelelnek és amelyekre

nézve az egyes szerkezeti elemekre és munkákra megállapított valamennyi mű- veletet elvégezték;

az építőipari és technológiai szerelési

munkák kivitelezésére jóváhagyott költ—

ségvetési egységárakat szabad alkal- mazni;

számításba kell venni a munkák kivi-

telezése során felhasznált anyagok, szerke—

zetek és az ún. épületgépészeti termékek értékét. A termlési értékbe viszont nem számíthatók be az építmények állagától

függetlenül fel- vagy leszerelhető olyan

gépek, berendezések és felszerelések ér-

téke, amelyeket az építményekbe nem

azok rendeltetés szerinti használata, ha- nem elsősorban termelési, üzemeltetési

stb. célokból helyeznek el.

4. Az utasításnak tételesen tartalmaznia kell az építési-szerelési munkák értékben

el nem számolható tételeket. Például:

nem építőipari tevékenységből (ipari, szállítási, mezőgazdasági, kereskedelmi) származó árbevételek; alvállalkozók és

idegen szállítók teljesítményének értéke;

leszállított, de még be nem épített anya- gok értéke; a kivitelező munka során ke-

letkezett selejt; a mennyiségi és minőségi

hiányok összege; és így tovább.

5. Az építési—szerelési munkák terme—

lési értékének bizonylatai mind a számvi—

telben, mind a statisztikai adatszolgál—

tatásban egységesen a megvalósított mun- kákról a finanszírozó bankintézethez be—

nyújtott negyedéves, utolsó- és végszám—

lák összege lehet.

6. A kiadásra kerülő rendeletnek az építési—szerelési munkák termelési értéké—

nek megállapítására vonatkozó szabályo- kon kívül tartalmaznia kell az építőipari szervezetek ipari termelésének, a műszaki tervezési munkáinak értékelését ls. To- vábbá e rendeletben rögzíteni kell azokat a kiegészítő szabályokat is, amelyek egy-

részt az építőipari kisipari szövetkeze—

tekre és másrészt az ún. saját vállalko—

zásban végzett építőipari munkák értéke—

lésére vonatkoznak.

*

A termelési érték számbavételét szabá- lyo—zó rendelet—tervezet feletti vitában

Szántó Imre kijelentette, hog a rende-

let-tervezet elvileg a Központi Statiszti—

kai Hlvatal Építőipari osztálya által ki- adott ÉPITMÉNYJEGYZÉK—en alapul.

Ugyanakkor a tervezési munkában egy

másik, mégpedig az Országos Tervhivatal által kiadott jegyzéket használnak. Tekin- tettel arra, hogy a két jegyzék között bi—

zonyos eltérések mutatkoznak, szükséges e problémákat megvizsgálni és ebben a vonatkozásban is easéges eljárást ki—

alakítani.

A rendeletnek feltétlenül ki kell mon- dania, hogy a termelés értékelésénél fi- gyelembe kell venni az Építőipari Költ—

ségszámítási Normák kézikönyvében elő- írt tételeken kívül az egyedileg kollaudált ún. ,,K", és ,,M" jelzésű tételeket is.

Lukács Jenő javasolta, hogy az utasí- tás fogalmi meghatározásokat tartalmazó

fejezetében a kutató fúrásokkal kapcso—-

latos fogalmakat is meg kellene határozni.

Ugyanakkor a termelés értékelésével fog-

lalkozó részben egy külön pontot kell be- iktatni e munkák értékének megállapitá—

sára nézve, mivel az ilyen jellegű mun—

kák költségvetése egyedileg és nem az általános építőipari munkákra előírt költ—

ségvetési szabályok szerint kerül megál—

lapitásra.

Kiss Kálmán a vita során elmondotta, hogy az utasítás-tervezet helyesen hatá—

rozza meg a beszámolásra kötelezett szer-

vezetek alapvető, három tevékenységének (építőipari, ipari, műszaki tervezési) érté- kelését. Az utasítás azonban olyan tevé—

kenységek számbavételére nem tér ki,

amelyeknek költségeit és teljesítményeit

a számvitel kimutatja és amelyeket a vál- lalati tervben is rögzíteni kell.

Az alaprendeletben vagy az ehhez kap—

csolódó, a részletes utasításokat tartal—

mazó függelékben megfelelő teret kellene biztosítani az egyes szakágak speciális

kérdései szabályozásának is. Többek kö—

zött például e résznek foglalkozni kell az—

zal a kérdéssel is, hogy a partvédelemhez

kiszállított kőanyag mikor és milyen mó—

don számolható el termelési értékként.

A rendelet—tervezetnek a termelési ér—

ték alapbizonylati rendjét szabályozó ré—

sze többek között kimondja, hogy az ún.

ellentételezés címén termelésként elszá-

molható összeg bizonylataként elfogadható a vállalat igazgatójának és főmérnökének írásbeli nyilatkozata. Az utasítás ezen ki—

tétele meggondolandó, mert ennek révén

(5)

754 olyan tételek is a termelési értékbe ke- rülhetnek, amelyek felszámításának jo—

gosságához kétségek férnek;

'Révfalm' Miklós felszólalásában kifej—

tette, hogy az alaprendelet és függeléke között egyes tételek vonatkozásában el—

lentmondások tapasztalhatók. Például az

alaprendelet kimondja, hogy az építési- szerelési munkák értékében nem számol—

ható el a gépeknek minősülő berendezé—

sek és felszerelések értéke. Ugyanakkor az utasítás mellékletét képező függelék olyan tételeket is tartalmaz, amelyek gé- peknek minősülnek. Ilyen berendezési

tárgyak például a konyhák esetében az

edényszárítók, boylerok stb. Helyes lenne,

ha e tételek tekintetében is az alapren—

deletben kimondott helyes elv érvénye—

sülne.

Kállai Oszkárné felszólalásában egyet—

értett Szántó Imre azon javaslatával,

mely szerint a statisztikai számbavétel és a tervezés területén jelenleg alkalmazott

építményjegyzékek közötti eltéréseket ki kell küszöbölni.

Klein Sándor javasolta, hogy a terme- lési érték meghatározását szabályozó ren—

delet a tervezettnél jobban domborítsa ki a számvitel és a statisztika területén kö—

vetett eljárás egységét és azonosságát.

Lukács Ottó a vita során elhangzott észrevételekkel, javaslatokkal kapcsola—

tos válaszában kifejtette:

szauna

Az egyes szakágak vonatkozásában biz'—

tosítani kell, hogy szakmai utasítások fór—

májában rendezést nyerjenek olyan részletkérdések is, amelyekre néZve az

alaprendelet keretén belül nincs meg a

lehetőség. A tárcák részéről kiadásra ke—

rülő szakmai utasítások azonban nem le-

hetnek ellentétben az alaprendelettel.

Az épitményjegyzékkel kapcsolatos kér—

dések tisztázását külön kell választani a

termelési érték számbavételét szabályozó vábbá, véleménye szerint is helyes, ha a

érdekelt szervek együttesen vizsgálják meg a felmerült vitás kérdéseket. To- vábbá, véleménye szerin is helyes, ha a

kiadásra kerülő rendelet a kutató fúrá—

sokra vonatkozó fogalmi meghatározáso- kat tartalmazza.

A Központi Statisztikai Hivatal nem

zárkózik el az elől, hogy az építőipari

szervezeteknél rendszeresen számbavételre

és megfigyelésre kerüljön a szállítási, fu—

varozási és egyéb teljesítmények értéke, természetesen az építőipari termelési ér—