Harcoljunk az építőipari önköltségmérés megbízhatóságáért!

HA]DUNÉ KÖVESDI ÁGNES :

HARCOLJUNK AZ ÉPíTÖIPARI

ÖNKÖLTSÉGMÉRÉS MEGBíZI—IATÓSÁGÁÉRT!

Az életszínvonal emelésének, a termelőerők fejlesztésének egyik legfőbb biztosítéka a takarékosság a népgazdaság egész területén. A takarékos- ságért folytatott harcnak különösen nagy jelentősége van az építési mun——

káknál. Beruházásaink legnagyobb része építkezések —— gyárak, lakások, iskolák, kórházak, vasútvonalak -—— megvalósítását jelenti.

Az építkezéseknél közvetlenül jelentkezik a takarékosságnak az életszín- vonalat emelő hatása: a megtakarított anyag, munkaerő, anyagi eszköz ,, újabb lakások, bölcsődék stb. építését teszi lehetővé.

Az építési munkák önköltségének csökkentése —— nagy jelentősége elle—

nére —— igen elhanyagolt területe népgazdaságunknak. A párt és a kormány

már többször felvetette, hogy drágán építkezünk. "

Komoly segítséget jelent az építési költségek csökkentéséért folytatott.

harcban az építési önköltség statisztikája. Ennek ellenére építőiparunkban egészen 1953-ig nem volt kialakult, elemzésre alkalmas önköltségstatisztika.

Ez a hiányosság részben objektív okokra vezethető vissza: a felszaba—

dulás után az újjáépítést magánkézben lévő, kézműipari módszerekkel dol- gozó vállalatokkal kezdtük meg. Építőiparunk a szocialista fejlődés útjára az 1948—ban végrehajtott államosítások után lépett és a nagyipari építőipar kialakulása lényegében csak 1950—ben kezdődött el. Ennek megfelelően az építőipar számvitelének, statisztikájának —— mint önálló népgazdasági ág számvitelének és statisztikájának —— kialakulása csak 1951-ben kezdődött

meg és haladt fokozatosan előre.

*

Az építkezések kivitelezésével kapcsolatos költségek alakulását kétféle

mutatószám segítségével mérhetjük. Az első mutatószám az egyes befejezett épületek költségeinek a költségvetéssel való összehasonlítása, míg a második mutatószám az összes teljesített építési szerelési munkák önköltségét ugyan- ezen munkák költségvetés szerinti költségeihez viszonyítva mutatja meg.

Ennek megfelelően az építési önköltség tanulmányozásának tárgya

lehet: '

_ l. A megépített, befejezett épület, építmény —— ipari nyelven az építő—

ipari késztermék,

2. A teljesített építési és szerelési munkák együttes mennyisége, -—— füg- , getlenül attól, hogy az épülő létesítmények befejezettek, készek-e vagy sem.

A mutatószámok első csoportja —— az egyes befejezett épületek költségei- nek mérése — tulajdonképpen az ipari szemlélet szerinti utókalkulációt jelenti. Abból indul ki, hogy ha megállapítható egy traktor, egy tonna szén, egy pár cipő stb. önköltsége, akkor mérhető az egyes épületek és építmények önköltsége is. Ez a szemlélet azonban nem fedi a tényleges helyzetet. Az

704 r n. KOVESD! ÁGNES

egyes épületek, építmények költségeinek mérése nem szogáltat megfelelő

alapot az építőipari önköltség és önköltségcsökkentés figyelemmel kísérésé-

hez és értékeléséhez. '

Ennek okai a következők:

1. Az építőipari termelésben az átfutási idő, az épületek elkészülési ideje

A jóval hosszabb, mint az ipari termékeké. Egy-egy jelentősebb épület hóna- pokig, sokszor évekig épül és így az önköltség megállapítására csak az épület elkészülte utánvan lehetőség. Ennek következtében az épületenkénti önköltségmérés nem biztosít folyamatos költségmérést, csak lökésszerűen teszi lehetővé a mutatók kiszámítását.

A hosszú termelési időszak azonban nemcsak ebből a szempontból hát- rányos. Szükségessé teszi a költségeknek évek egymásutánjában való gön—

gyölítését, annak ellenére, hogy a helyes számviteli rendelkezések az egyes időszakok könyvelési adatainak lezárását írják elő. ,

Ezen felül egyik évről a másikra az árak változásokat szenvedhetnek.

Ha tehát az egyes épületek költségeit a helykijelöléstől az átadásig kíván- juk figyelemmel kísérni, összeadásra kerülhetnek teljesen különböző árakon

§zámított költségek.

2. Egy-egy időszakban —- mikor az önköltségét vizsgáljuk: pl. negyed—

évben —— csak kevés a befejezett épület, így az egész építőipar önköltség-

alakulására vonatkozóan csak keveset mutat.

3. Az építőipari számvitel fejlettsége, —— éppen az építőipar vándor—

jellegénél fogva, — még igen elmaradott az ipar számviteléhez képest. Még egy-egy vállalat egészére vonatkozóan is sok hiányosság merül fel a terme—

lési költségek nyilvántartása és elszámolása területén. Fokozottabb mér—

tékben fennáll az adatok megbizhatalansága az egy—egy épületre, létesít—

ményre elhatárolt költségeknél. Építkezéseink zöme nem egyedülálló épü—

letek ielépítését jelenti, hanem komplex építkezéseket. így annak pontos megállapítása, hogy ezeken belül egy-egy épületre mennyit fordítottak, rendkívül nehézségekkel jár. Ennek hiányában pedig nem végezhető el a léte—

sítményekénti önköltségmérés.

A minisztériumok ennek ellenére nagymértékben ragaszkodnak a léte—

sítményenkénti önköltségméréshez és többek között arra hivatkoznak, hogy a Szovjetunióban is van létesítménykénti önköltségmérés. Meg kell mon- dani, hogy a Szovjetunióban valóban használják, -—— kisegítő módszerként, ——

a létesítményenkénti önköltségmérést. Az építőipari önköltség alakulásának azonban elsőleges és fő mutatószámia a Szovjetunióban is az összes telje- sített építési-szerelési munkák önköltségének azok költségvetés szerinti költ—

ségeivel való egybevetése, míg az egyes kész épületek önköltségének a költ—

ségvetéssel való egybevetése egyes részletkérdések tanulmányozására

szol ál.

gHogy a mi fejlettségi fokunkon mennyire irreális a létesítményenkénti önköltségmérés, arra a kísérletképpen múltév folyamán bevezetett adatszol- gáltatás adatai rámutattak. Rámutatnak azonban ezen felül az ENSZ-ben előírt objektumonke'nti könyvelés adatai is, melyekről maguk a vállalatok

a mérlegbeszámolóikban a következőket írják:

32. sz. Áll. Építőipari TröSzt írja: ,,A munkahelyek adatszolgáltatása nem megfelelő és nem fedi a tényeket. A munkahelyek jelentéseikben néha megközelítő pontossággal sem határolják el az egyes költségviselők között a ráfordításokat. Ennek következménye, hogy az egyes építkezéseken a rá- fordítások és az árbevételek összege között 30—40% eltérés mutatkozik."

AZ BPITÖXPARI ÖNKOLTSBGMERES MEGBIZHATOSAGABRT 705

21. sz. All. Építőipari Tröszt írja: ,, . . . az egy építési helyen belül pár-

huzamosan épült objektumok anyagfelhasználási adatait általában ellen- őrzés és kellő gondosság nélkül jelentik az anyagkezelőségek felé."

A Sztálinvárosi Mélyépítő Vállalat szerint ,,a munkahelyi műszaki és

számviteli szervezés hihetetlen alacsony színvonalon áll; Az egyes munka—

helyek önköltségét, illetve ráfordításait nem tudják megállapítani."

Az építkezések önköltségalakulásáról helyes képet tehát egyedül az összes elvégzett építési— szerelési munkák kivitelezésére fordított költségek folyamatos megfigyelése és költségvetés szerinti költségeivel való egybe- vetése szolgáltat.

Erre az elvre és a Szovjetunióban bevált gyakorlatra épül fel a Köz- ponti Statisztikai Hivatal által 1953. l. negyedévtől kezdődően rendszere- sitett, folyamatos önköltségi beszámolójelentés. '

A jelentés kitöltésének alapját három alapvető okmány képezi:

a) az építkezések jóváhagyott költségvetése, _

b) az elvégzett munkákról szóló, a beruházó és a kivitelező által közö- sen felvett havi átadási jegyzőkönyv, ill. jelenleg még a tételes keresetek,

c) a könyvelés termelési költségszámlái.

A beszámolójelentés négy fejezetből áll:

1. Jóváhagyott költségvetések alapján végzett építési és szerelési mun- kálatok költségei költségtételek szerint.

II. Összes elvégzett munkálatok költségei költségtételek szerint.

III/A. A nyersköltségek megosztása a központi adminisztratív gazda- sági költségek felosztásához.

III/B. Összes elvégzett munkálatok rezsiköltségeinek részletezése.

A beszámolójelentés legfontosabb fejezete az I. fejezet, mely az előbbiek—

ben ismertetett, — egyedül helyes és pontos —— önköltségmérést teszi lehe- tővé az építőiparban. Az építési és szerelési munkák önköltségének mérésé—

hez és elemzéséhez tehát a beszámolójelentés 1. táblázata szolgál, mely az elvégzett munkák tényleges költségeit azok költségvetés szerinti költségei—

vel veti egybe. A beszámolójelentés II. fejezete csupán kisegítő táblázat, melyet az tett szükségessé, hogy építkezéseink költségvetésekkel való ellá- ám még mindig hiányos és vontatott. ,

Az I. fejezet kitöltése a következő számításokon alapul:

Tételezzük fel, hogy egy építési kivitelező szervezet évkezdettől a be—

számolási hó végéig, tételes keresetei szerint, 100 m3 pincetömb-kiemelést,

200 m3 homokieltöltést és 50 m2 válaszfal-építést végzett el. Ezekre az el-

végzett munkákra vonatkozóan vetik egybe a költségvetés szerint felszámí- tott és a ténylegesen felmerült költségeket. A számítás elvégzéséhez ismerni kell a munkanemek költségvetés szerinti egységárait és a felszámítható rezsi mértékét. Ezek a következők (elméleti számok): '

Feiszámitható

Me evezés egységár —

gn (nyersköltség) rezsélgöátség

Ft

Pincetömb kiemelés/m' ... IOI— 22,5

Homokfeltömés/m' ... 45.— 19,8

Válaszfal/m' ... 32.— 20,6

Felszámítható nyereség 3%. .

§

706

* n. Keveset—7 songs

Az elvégzett munkákra tehát a költségvetés egységárai és rezsiku'lésat szerint a következő költségeket számították fel a tételes keresetek készítése

alkalmával: *

p.;metömbiciemeiés —————— 100 x 10 : 1 000 Jr 225 : 1 225 Homok—feltöltés __ —— 4— — — -— _ zoox 45: 90001L vsz: 10782 Választf'a-l _ — — —- — —— — —_,— 50X32ml600—l— 33031930,

Összes költség 11 600 Jr 2337 213 937

3% nyereség ————— 418 _'

14 ese

A ténylegesen felmerült költségek a felszámított 13 937 Ft-tal szemben

13 000 Ft-ot tettek ki, ami annyit jelent, hogy a költségvetés szerint felszá—

')' mított költségekhez képest 3,2%—ot takarítottak meg.

Tételezzük fel, hogy a következő év azonos időszakában elvégzett mun—

kákra a költségvetés szerinti egységárakon és rezsikulccsal 27 900 _Ft—ot számítottak fel, vagyis egy év alatt az elvégzett építési munkák volümene (tervezett felhalmozás nélkül számítva) 21339— : 200%-ra emelkedett.

13.937

Az előző évi költségszinvonal (3,2% megtakarítás) fenntartása mellett erre a 27 900 Ft-ra tényleges ráfordításként 27 900 X 96,8 : 27000 Ft jelentkezhetne. A ténylegesen felmerült költségek ezzel szemben csak 26 460 forintot tesznek ki. A vállalat tehát az előző év azonos időszakához képest csökkentette az önköltségét. Ennek mértékét %% képlet alapján kapjuk

meg, ami : O,98-al, azaz 2% önköltségcsökkentéssel.

Ez az egyszerűsített példa a költségeket csak egyösszegben, tételek szerinti részletezés nélkül mutatta meg.

_ Az összevont adatok még nem adnak felvilágosítást arra vonatkozólag.

hogy az önköltség változása mely tételeknél következett be, hogy az anyag—

felhasználás költségei, a munkások alapbérének költségei, a rezsiköltségek.

stb hogyan alakultak. -

Ennek kiszámításához, elemzéséhez további nlapadatokra, —— éspedig az — egyes munkanemek költségvetés szerinti egységárainak költségtételek sze—

rinti részlétezésére — van szükség. Ezek az adatok a költségvetésekhez mel—

lékelt (1. n. ,,Egységárlap"-on állnak rendelkezésre. Példánkban az egy—

ségárl'ápok a következőket tartalmazzák:

Pincetömb—. Homok- .. , Válaszfal lm . .

Költségtétel

kiemelés/m

feltölteSIm költségei Ft-ban Anyagköltség (hely fépítke—

zésl raktár) ... 0,—-— 25,——- 20,—

Munkások alapbére ... 7,— 10,— 8,—

Gépe _ zemeltetési ksg—e . . 2,— 6,—-—- 3,—

Egyéb nyersköltségek ... 1,——— 4.-— 1.—

Összes nyersköuségck ... 1 o.— 4 5,—— 32.—

AZ ÉPK'I'ÖIPARI ONKÖLTSÉGMERÉS MEGBIZHATOSAGAÉRT

707

Az összes elvégzett munkára, a költségvetés tételek szerint bontott egy—

ségárai alapján, a következő összegeket számították fel az átadási jegyző—

könyvek, ill. a tételes keresetek készítésekor:

Költségtétel Igét—333235 fefggfléglfrg. Válaszfallm' Összesen

Anyagköltség .,... . . . . . —— (200 X 25) : 5000 (50 x20): 1000 6 000 Munkások alapbére ... (100 x 7) :: 700 (200 X 10) :,2000 (50 x 8) :: 400 3 100 Gépek üzemeltetési költségei ... (100 x 2) : 200 (200 X 6) : 1200 (50 X 3) : 150 1 550 Egyéb nyersköltségek ... (100 X 1) : 100 (200 X 4) a 800 (50 X 1) : 50 950

Összes nyersköltségek ... 1000 9000 1600 11 600

Rezsiköltség ... 225 1782 380 2 337

Összes költségek ... 1225 10 782 1930 13 937

3% nyereség ... — — — 418

Költségvetési értél; ... — —— -— 14 355

_ A költségvetés szerinti költségeknek a tényleges ráfordítás-okkal költ—

ségtételenként való egybevetése megmutatja, hogy az elért 3,2 % megtaka—

rítés mely területen, milyen költségtételeknél jelentkezik:

— Évkezdettől a beszámolási időszak végéig

elvégzett munkák

Költségtétel " é

költségvetés tényleges önkoltségunek indexe

- - -- - - 47-an (koltsegvetés

szerinti koltségel költségei szoerinti köl ts ég: 100,

Anyagköltség ... 6 000 5 700 95.0

Munkások alapbére ... 3 100 3 100 100,0

Gépek üzemeltetési ksg—e ... 1 650 1 500 96,8

Egyéb nyersköltségek ... 950 950 100,0

Összes nyersköllségek ... 11 600 11 250 97,0

Rezsiköltség ... . ... 2 337 2 250 96,3

Összes költségek ... 13 937 13 500 90,8

Felszámított nyereség ... . . 418 — -—

Költségvetési érték ... . ... 14 355 ——- ——

I gy már megállapítható pl., hogy az összes költségeknél elért 3,2% meg- takarításban az anyagköltség 5%—os csökkentésének legnagyobb a hatása.

708 H. Kovesm Aú!—les

A költségvetéshez képest elért megtakarításhoz hasonlóan nézzük meg,, hogy a következő év azonos időszakában elért további 2%—os önköltségcsök—

kerités mely költségtételeknél megtakarításból tevődik össze:

v _ ; ' ' ő- .

Bázisidőszakban el- §§§§$oiálílé$ett Besz. idöszak—

végzett munkák munkák , ban ráfordít-

, ható lett volna,

Megnevezes — , tényle— bázisidőszak index,

költségvetés sze- tényleges költségvetés ges ksg-színvonala

rinti költségei költségei szerinti költsé- mellett

( költségei gel

Anyagköltség ... 6 000 5700 12 000 11 000 11 400 96,5

Munkások alapbére ... 3 100 " 3 100 6 200 6 000 6 200 963"

_ Gépek üzemeltetési ksg—e 1 550 1 500 3 100 3 000 3 000 100,()

Egyéb nyersksg-ek ... 950 950 1 900 1 800 1 900 94?

Összes nyersköltségek . 11 600 11 250 ' 23 200 21 800 22 500 96,9

Rezsíköltség ... 2 337 2 250 4 700 4 660 4 500 103,6

Összes költségek ... 13937 13 500 27 900 26 460 , 27 000 98,0

Félsz. nyereség ... 418 —— 837 — —— —

Költségvetési érték ... 14 355 — 28 737 _. .. _.

A táblázatból megállapítható, hogy a beszámolási időszakban a bázis—

időszakhoz képest elért 2%-os önköltségcsökkentés mögött az anyagköltsé—

gek 3,5%-os, a bérköltségek 3,2%—os, az egyéb nyersköltségek 5,3%—os csökkentése áll, melyet azonban leront a gépek üzemeltetési költségeinek változatlan költségszínvonala és a rezsiköltségek 3,6% -os emelkedése,

*

Természetesen ezek a mutatók csak abban az esetben adnak hű képet az önköltség alakulásáról, ha az összehasonlított költségek azonos árakon szerepelnek. Az építkezések költségvetéseit változatlan normák, árak és bér——

tételek alapján összeállított, változatlan egységárakon — nálunk jelenleg 1952. l. 1-i hatállyal bevezetett egységárakon -—— készítik. Ezeken az árakon történik a teljesített építési-szerelési munkák számlázása is. A példában be—

mutatott számítások feltételezik, hogy az építési kivitelező szervezetek az anyagokat változatlanul a költségvetésben előirányzott egységárakon szer—

zik be és a többi költségek is 1952. I. l-i hatállyal bevezetett árakon merül-

tek fel. Ha ugyanis közben árváltozások voltak, vagyis a költségvetésben előirányzott költségek és a ténylegesen felmerült költségek árszínvonala között eltérés állna fenn, akkor a költségvetéshez képest elért megtakarítás—

ból nem lenne megállapítható, hogy mennyi a takarékos gazdálkodás és mennyi az árváltozás önköltségcsökkentő hatása.

Arváltozás esetén tehát az árváltozásokat az adatokból ki kell szűrni, vagyis ki kell számítani. a költségvetés szerint előirányzott költségeket a megváltozott, —— a tényleges költségek árszínvonalának megfelelő —— ára—

kon is.

AZ ÉPITOIPARI ÖNKOLTSÉGMERES MEGBXZHATOSAGAÉRT 709

Ugyanez a helyzet az egyes évek költségszinvonalának összehasonlitá- sánál is: az egyes évek költségei csak azonos árszínvonalakon hasonlitha-

tók össze

*

Miután épitkezéseink egy része még mindig nem rendelkezik kellő idő- ben jóváhagyott költségvetésekkel, az I. fejezetben közölt adatok még nem ölelik fel az összes elvégzett munkák költségeit, csak azon építkezésekét, melyek minden egyes létesítménye, épülete jóváhagyott költségvetéssel ren—

delkezik. A beszámolójelentéshez kiadott utiasítás előírja; hogy: ,,Amennyi—

ben a könyvelésben nyilvántartott egy költségviselön belül több létesítmény, épület, építmény épül és ezek mindegyike nem rendelkezik jóváhagyott költ—

ségvetéssel, ebben az esetben ezek a költségviselőkre elszámolt költségek az l. táblában nem szerepelhetnek." Az I. fejezet tehát az összes elvégzett épí—

' tési-szerelési munkák önköltségcsökkentésére még teljeskörű képet nem ad.

Ez a körülmény tette szükségessé a beszámolójelentés II fejezetének ideiglenes beiktatását Ez a fejezet az összesteljesített építésiszerelési mun—

kákra ténylegesen felmerült költségeket tartalmazza, függetlenül attól, hogy azok rendelkeznek--e jóváhagyott költségvetéssel, vagy sem.

Az összes elvégzett munkákra ténylegesen felmerült költségek elemzése

—— a költségvetés szerinti költségek hiányában —— ha nem is teljesen ponto—

san, de lehetővé teszi az elért megtakarítás kiszámítását. Ennél a számítás- nál az építőanyagok árának, a munkások alapbérének és a rezsiköltségeknek változását veszik alapul. Az ezekre a tételekre külön-külön kiszámított in- dexekből —— a költségtételek súlya alapján —— kerül kiszámításra az összes elvégzett munkák együttes önköltségváltozása.

Míg a beszámolójelentés I fejezetében kiszámított mutatók vállalati és tröszt szinten is pontos adatokat szolgáltatnak az önköltség alakulásáról, addig a II. fejezet adatai alapján általában minisztériumi szinten Számít- hatók ki a mutatók. Ugyanis a minisztérium összes vállalatai által elvégzett építési- szerelési munkák szerkezete, összetétele már nem változik alapvetően egyik évről a másikra Az elvégzett munkák szerkezetének nagyobbmérvű

eltolódása ezt a mutatót befolyásolhatja.

*

Az építkezések költségeinek csökkentésében előttünk álló feladatok meg—

követelik az építőipar mnden számviteli dolgozójától, —— vállalatok, trösztök és minisztériumok fökönyvelőitől, statisztikusaitól, kalkulátoraitól —— az ön- költségmérés mielőbbi tökéletesítéséért, a megbízható, bizonylatilag alá—

támasztott önköltségi adatokért folyó harcot!

Az építkezések önköltségének alakulását mindaddig nem lehet ponto- san és helyesen mérni, míg a kölségvetés szerint előirányzott költségeknek , a tényleges ráfordításókkal való egybevetése rendelkezésre nem áll.

Ennek megvalósítása elsősorban az építőipari minisztériumok feladata, hiSzen elsösorban a minisztériumok számára szükséges a felügyeletük alá tartozó szervek költséggazdálkodásának helyes ismerete. Ennek ellenére az építőipari minisztériumok érthetetlen passzivitást, sőt ellenállást ttanúsí—

tanak a beszámolőjelentés I. fejezetével kapcsolatban. A minisztériumoknak ez a magatartása tükröződik természetesen a felügyeletek alá tartozó trösz—

tök, vállalatok adatszolgáltatásában is: a trösztöknek kb. 70%— a sem az I., sem a II negyedévi beszámolójelentés készítése alkalmával nem tartotta be

!

710 H. KOVESDI: AZ epnoszm owxomsaomeaes MEGBrZHArosmaaar' "

az utasítást és kitöltetlenül hagyta az I. táblát. Azoknál a trösztöknél pedig, ahol az 1. tábla kitöltésre került, legnagyobbrészt valamilyen ,,felosztás"

alapján jelentették az adatokat, bizonylatilag nem rekonstruálható, felelőtlen

módon. _, '

Nem volt sokkal jobb a tényleges költségekre vonatkozóan jelentett ada—

tok minősége sem. A kiadott utasítás és magyarázat hanyag áttanulmányo- zása *— sok helyen teljes mellőzése —— a könyvelésből különösebb nehézség nélkül kigyűjthetö adatokat is nagyrészben megbízhatatlanná, használhatat—

lanná tette.

A ténylegesen felmerült költségeket tartalmazó 11. tábla kitöltésénél a

leggyakrabban a következő fő hibák fordultak elő:

]. A nyersköltségbe tartozó anyagköltségek között szerepeltették

a iogyóeszköz— és rezsianyagfelhasználást, —— holott ezek a rezsiköltségekbe tartoznak —— (pl. 23/4. sz. Áll. Építőipari V.), ugyanakkor nem vették figye- lembe a szállítónak minősülő ialvállakozók teljesítményét. (23/3. Áll. Építő-

ipari V.). *

2. Nyersköltségbe tartozó munkabérek címén jelentették a gépkezelők

és rezsimunkások munkabérét, holott előbbiek a gépköltség, utóbbiak a rezsiköltség részét képezik. (21/6. sz. Áll. Építőipari V., 21/3. sz. Áll. Építő—

ipari V.) *

3, A gépek üzemeltetési költségeine'l nem vették figyelembe, —— már a könyvelés alkalmával sem —— a gépkezelők munkabérét, annak ellenére, hogy az 1953. évi ÉPISZ előírásai szerint a gépkezelők munkabére a 652. ,,Gé—

pek üzemeltetési költségei" számlára könyvelendő. (Pl. 21/3. Áll. Építő-

ipari V., 23/4. Áll. Építőipari V.)

4. Szociális teher címén —— teljesen mechanikusan értelmezve a meg—

nevezést _ csak a munkabérek lOO/O—os SZTK—járulékát jelentették, figyel—

men kívül hagyva a munkások bérkiegészítő fizetését és étkeztetési költ- ségeit. (Pl. 29. sz., 44. sz., 46. sz., Áll. Építőipari Tröszt, MÁV Debreceni

Vasútépítő V.) _

5. Statisztikai hibán túlmenő gondatlanságra, ellenőrzés hiányára mu- tat, hogy az ,,építe'svezetőség külön költségei"—t a keresetekben felszámított ,,kiilön felszámítható költségek"-kel nem egyeztetik. Ennek következtében egysor helyen az ellenőrzés nélkül elfogadott ielszámítás jóval magasabb a könyvelés adatai szerint ténylegesen felmerült költségeknél. (Pl. Vasút—

építő V., 21. sz. Áll. Építőip. Tröszt, 26. sz. Áll. Tröszt, 31. sz. All. Építőipari Tröszt, 65. sz. Áll Építőipari Tröszt.) "

Ha az építési önköltség statisztikáját az adatszolgáltató szervezetek

továbbra is ilyen gondatlanul fogják kezelni, akkor az önkötségi beszámoló-

jelentés egyáltalán nem fogja szolgálni'az építkezések terén még feltáratlan takarékossági lehetőségek feltárását, népünk életszínvonalának emelését.

Ellenkezőleg —— a tényleges helyzet elködösítőjévé, további pazarlások elő-

segítőjévé válik.

Hareoljunk tehát az építőipari önköltségmérés megbízhatóságáért!