Harcoljunk az építőipari statisztika megbízhatóságáért!

(1)

lit

.NIKLAI ADAM:

HARCOLJUNK AZ ÉPíTÖIPARI STA TISZTIKA MEGBIZHATÓSÁGÁÉRT!

Sztarovszkij elvtárs az ,,SzKP XIX. kongresszusa és a statisztika feladatai" című cikkében részletesen tárgyalja azokat a feladatokat, amelyek a történelmi jelentőségű kongresszus és Sztálin elvtárs tanításai nyomán

a statisztika dolgozóira várnak. Az adatok megbízhatóságáért, tárgyilagos-

ságáért folytatott harc fokozása mellett, meg 'kell valósítani a gazdasági fejlődés során feltáruló új területek megfigyelését, illetőleg új [módszerek- kel való elemzését. A kommunizmus felé haladó Szovjetunió az államveze-

té—sben nem nélkülözheti a szocialista statisztikát, amely mint érzékeny mű—

zszer jelzi a tervekben kifejezésre jutó irányelve—kfől való eltéréseket, a helyes arányok "kialakulását veszélyeztető tényezők jelenlétét. *

A Szovjetunió nyomdokain haladó országunk szinte készen, kidolgozva veheti át mindazokat a módszereket, elméletet és gyakorlatot, melyekre

fstatisztikánknak az államvezetésben nálunk betöltött szerepe alapján szük-

sége van. Ezzel a lehetőséggel él a Központi Statisztikai Hivatal, amikor a közeljövőben —— a szovjet statisztikai tapasztalatok felhasználásával —— a be- ruházások és az építőipar területén elért fejlődés színvonalának megfelelő új beszámolási rendszert vezet be.

Az új rendszer bevezetésének időszerűségét'az határozza meg, hogy a beruházások megvalósításában döntő szerepet betöltő építőiparunkban az elmúlt évek során jelentős változások történtek. Az első ötéves tervünkben meghatározott beruházási feladatok teljesítése érdekében az építőipar ter- melésének 5 év alatt az 1949. évi termelésnek több mint négyszeresére kell

emelkednie. Ez a feladat tette szükségessé az építőipar struktúrájának meg- változtatását. Már az első 3 tervév alatt jellegében épitőiparunk a kapita- lista gazdálkodás nyomait viselő elaprózott ,,kőmíívesiparból" szocialista nagyüzemi termelő szervezetté alakult át. Az 1951—ben megalakult építőipari trösztjeink olyan szervezeti formát jelentenek, melyek meg tudják oldani az egyre nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló termelőeszközök terv—

szerű felhasználását, a terimelőerőket koncentrálni tudják olyan feladatokra, mint Sztálinváros felépítése, Kazincbarcika, Inota, a Tiszalöki Erőmű és még sok más hatalmas méretű beruházás. Az építőipar új szervezete tette lehetővé, hogy ma már a nehéz fizikai munkák — mint a földmunka, anyag- szállítás, betonozás — nagy részét modern gépek végezzék, ezzel nemcsak a termelékenységet, hanem az elvégezhető munka mennyiségét is többszörö- sére növelve. Az épitéstudomány legmodernebb vívmányainak alkalmazásá- val trösztjeinek ma már egész épületeket, gyárépiiletek csarno'kait állítják

össze előregyártott elemekből. A kötelékükben vagy azonkívül működő sza—

kosított, tehát nagyipari termelésre képes vállalatok kooperációjával biztosít- íáíkaz építkezések tervszerű ellátását a szükséges anyagokkal, félkésztermé-

e el.

(2)

364 uram mm _

Építőiparu'nk a termelékenységet nagymértékben növelő technológiai

fejlődés mellett ma mintegy háromszor annyi munkást foglalkoztat, mint 1949—ben. Az építkezés téli módszereinek bevezetésével a múltban idény- jellegű épitőipar ma már _idényszerűségét is olymértékben csökkentette, hogy a téli hónapokban is csaknem annyi munkást foglalkoztat, mint az év többi szakában. Tevékenységének ilyen arányú fejlődése szükségszerűvé tette az

építkezések előkészítésének, szervezésének új, fejlettebb módszerekkel való

végzését, Az elmúlt évek során nagy méretekben fejlődött ki a tervezőirodák szervezete, mely a szovjet gyakorlat fokozatOS átvételével a szocialista gaz-

dálkodás feltételeihez alkalmazkodó tervdokumentációkkal, organizációs és

műszaki kivitelezési tervekkel, költségvetésekkel látják el épitkezéseinlket.

Az építőipar tevékenységének méreteiben, szervezetében beállott válto—

zások szükségszerűvé tették a számvitel megfelelő fejlesztését is. Az új- típusú, nagyméretű szervezetek gazdasági, műszaki irányítása nem oldható meg helyzetüket, tevékenységüket a valóságnak megfelelően tükröző szám—

viteli adatok nélkül. Ilyen számviteli adatoknak kell képezni az egyes szer—

vezetek munkájáról szóló beszámolójelentések alapját is, hogy a felsőbb szervek irányító munkájukban, a további tervszerű fejlesztés munkájában az azokban kifejezésre jutó eredményeket, hiányosságokat időben fel is

mérhessék.

Az építőipar számvitele és ezen belül statisztikája terén azonban meg—

állapítható, hogy annak fejlődése nem követte mindenütt a technikai fejlő—

déstJA technikai fejlődés lendülete sok helyen elvonta a vezetők figyelmét a számviteli munka fontosságáról. Ennek következménye —— mint az a későb—

biekben tárgyalt példákból kitűnik —-—, hogy hiányosságok mutatkoznak pl.

az olyan alapvető gazdasági mutatószám—ok meghatározásában, mint a ter- melési —— és az ehhez kapcsolódó egyéb tervek teljesítésének mérése. Meg- mutatkozik ez több esetben az építőipar számviteli rendjét szabályozó nagy—

szárrú rendeletek egységes értelmezésének hiányában, a beszámolójelenté- sek alapját képező operatív nyilvántartások, bizonylatok összehangolatlan- ságában, melyek minden esetben gátolják a gazdasági elemzést és így a helyes irányítás munkáját. A számviteli adatok és a beszámolójelentések anyagának megbízhatóságát, hitelességét befolyásolja, hogy az építőipar jelenlegi szervezeteés számvitelének szervezésében fennálló hiányok nem biztosítják az adatok megfelelő ellenőrzését,

Az új beszámolási rendszer bevezetése tehát alapot teremt az építő—

ipar fejlettségének megfelelő statisztika kialakításához, ugyanakkor azonban fokozott mértékben veti fel a számvitel terén fennálló hiányosságok mi- előbbi felszámolásának szükségességét. A statisztikai rendszer fejlődésé—

nek eredme'nyei akkor fognak teljes egészében megmutatkozni, ha a változás nyomán kialakuló rend az irányító szervektől az adatok forrásáig fog hatni, az egységességet, a hitelességet és a statisztika gyorsaságát egyaránt biz—

tositva.

A továbbiakban az építőipar beszámolási anyagának vizsgálatával kapcsolatban felmerült néhány fontosabb jelenségre mutatunk rá, melyeknek megszüntetése elsőrendű fontosságú a statisztikai adatok megbízhatóságá- nak biztosítása szempontjából és így abból a szempontból is, hogy a sta—

tisztika egyre inkább az építőipar irányításának fontos támaszává, eszközévé váljon.

(3)

HÁRCOUUNK AZ ÉPITÖIPARI STATISZTIKA MEGBIZHÁTOSAGÁERT! . 365

I.

Építőiparunkban a gazdasági tervek elvileg úgy épülnek fel, hogy a—

kivitelező építőipari trösztök felett felügyeletet gyakorló hatóságok az Orszá- gos Tervhivatal által jóváhagyott keretszámok és a megrendelő hatóságok—

kal kötött szerződések alapján ,;építményjegyzéküet adnak ki a trösztök- nek, illetve a vállalatoknak. Az épitményjegyzék magában foglalja, meg-—

rendelők szerint csoportosítva, a kivitelezendő épületeket, az építkezések kezdési és befejezési határidőit, az épületek tervidőszakban megvalósítandó értékeit. A jegyzékben foglalt adatok a kivitelezőre nézve kötelezőek. Az épületek kivitelezendő értékének összege adja a kivitelezők termelési tervét.

Az ilymódon jóváhagyott építőipari termelési tervek azonban sok esetben csak az elért eredményeknek globális mérésére alkalmasak. A kivite- lező trösztök egyes vállalatai az építményjegyzék kézhezvétele és a terme- lési érték tervének jóváhagyása után indítják meg tárgyalásaikat a beruhá- zókkal a kivitelezési szerződés megkötésére. Megállapítható, hogy ezen tárgyalások alapján a valóban kivitelezésre kerülő épületek -—— tehát a tel- jesítendő termelési érték belső tartalma —— több esetben lényegesen eltér a jóváhagyott terv tartalmától, mind a kivitelezésre kerülő érték, mind a határidők szempontjából. Jellemző az építményjegyzék alapján jóváhagyott tervek realitására a következő példa. Az egyik építőipari tröszt 1953. évben jóváhagyott terve alapján 270 millió forint értékű építkezést köteles kivite—

lezni. Vállalatai által lefolytatott tárgyalások után megállapítást nyert, hogy

az épitményjegyzékben foglalt épületekre vonatkozóan a beruházók igénye

370 millió forintot tesz ki. E tröszt által kivitelezendő egyik nagyjelentőségíí beruházásunkra, melyet a tervek szerint még ez év folyamán üzembe kell helyezni, az épitményjegyzék 17 millió forintot irányzott elő, mig a már rendelkezésre álló műszaki tervek szerint a befejezéshez több mint 30 millió forint szükséges. Az ilyen jelenségek arra mutatnak, hogy az építőipar gaz- dasági tervei és a kivitelezést ténylegesen szabályozó műszaki tervek között még nincs mindig kellő összefüggés. Az l952. év végén fennállott helyzet — mely szerint az építkezések jelentős részét csak részleges tervdokumentáció alapján végzik és a termelési tervek készítése, jóváhagyása is műszaki tervek hiányában történik -—— 1953-ban sem javult kielégítően. így az építmény- jegyzékben feltüntetett határidők és értékek nem eléggé reális adatok, tehát a termelési tervvel kapcsolatos anyag- munkaügyi-, önköltségi-, műszaki tervek nincsenek kellőképpen megalapozva.

Ez tűnik ki a vállalatok tervkész'ítési módszereinek vizsgálatából is.

A vállalatok gazdasági helyzetének elemzése, elbirálása operatív havi, vagy negyedéves terveik alapján történik. Ezeknek a terveknek összeállításánál

azonban az idejétmúlt építményjegyzékre nem támaszkodhatnak, viszont a ' gazdasági tervek realitását biztosító müszaki kivitelezési tervek és azok megfelelő felbontása az esetek nagyrészében nem áll rendelkezésre. így a termelési érték tervezésénél a munkahelyeken ténylegesen folyamatban lévő építkezések—ből,kiindulva becslés alapján határozzák meg munkanemenként az elvégzendő munkamennyiséget. A munkanemenként (földmunka, falazás, betonozás, vakolás stb.) elvégzendő mennyiségek és egységáraik szorzata adja a tervezett termelési értéket

Minthogy az ilymódon megtervezett munkamennyiségek műszaki szük—

ségessége a fentmondottak szerint nem ellenőrizhető, mód nyílik a vállala—

(4)

:366 ;, * mmm Apam

A Várhatónál többre tervezett magas bérigényíí és kevesebbre tervezett ala—

csony bérigényű munkai'ajták szerepeltetése mentesíti a vállalatokat a bér- alaptúllépéstől. Az alábbi egyszerű példa világítja meg ezt a lehetőséget:

!— .

t %% Tervezett Teljesített Tervgálgsítés

Egy- 3";

Munkálat ségár az érték— érték—

(Ft) ' EPSA meny— érték ből meny- érték ből érték munka.

Ng; nyiség (Ft) munka- nylseg (Ft) munka— bég-

egy bér-(Ft) bér-(Ft)

* _ .

A ... 10 t 1000 800 80 800 640 80,0 80,0

B ... 50 10 100 5 ;00' 1 000 110 5 500 1 100 mm 110,0

Összesen l — ] —- ! — ! [1800 — 6300 1749 105,0* gu

Az alacsony bérigényű ,,B" munkának a teljesítésben a tervezettnél magasabb aránya eredményezi a béralap felhasználásában mutatkozó rela-

tív megtakarítást,

Arra, hogy az építőipari vállalatok gazdasági terveiben meghatározott

mutatószámok mennyire nem állnak összefüggésben a (műszaki tervekkel,

hogy mértéküket nem a műszaki szükségesség, hanem a kedvező gazda—

sági mutatószámok biztosítása határozza meg, jellemző a 23. sz. Építőipari

Tröszt február havi munkáját ,,elemző" szövegéből vett idézet: ) ,,...a béralaptúllépés oka főként az, hogy az építkezés olyan fázisba jutott, amikor az anyagigényes munkák már megszűntek s kizárólag kis

anyagigényű munkát végeznek. Ennél a vállalatnál az anyagigény azért hat ki a béralapra, mert nincs másik olyan építkezése, mely ezt a hatást ellensúlyozhatná magasabb termelékenységíí munkák beindításával."

Hogy a tervezésben milyen .mértékber'támaszkodnrak erre a ,,kiegyen—

súlyozásra", mutatják a 23/4. szi Építőipari Vállalat munkahelyekre bontott december havi tervének tervteljesítési mutatószámai is:

l

Vállalat A t ] C ! D ! E ! F

Megnevezés összesen ——

m 11 n k a h e 1 y e k

Termelési tervtelj. %—a ...' . . . . 114,0 107,0 142,0 78,0 75,0 46,4 310,0 Termelékenységi tervteij. %—a ... 103,0 95,0 137.0 73,0 63,0 38,0 263,0 Relatív bérfelhasználás %-a ... 93,9 116,4 73,0 118,0 1543 210,6 45,3

Nyilvánvaló, hogy a vállalat gazdasági tervének gerincét képező ter—

melési terv ilyen hiányosságai megakadályozzák a munkaerőszükséglet, az anyagellátás, műszaki fejlesztés és önköltségcsökkentés helyes előirányzá- sát is, az így szerkesztett tervek teljesítésének mérése megtévesztő képet nyújt.

Ahhoz tehát, hogy a tervteljesítés mutatószámai a vállalatok által elért eredményeket a valóságnak megfelelően jellemezzék, elsősorban a tervezés munkáját, az építőipari tervek műszaki megalapozottságát kell magas szín- vonalra emelni. Keresztül kell vinnünk a XIX, Pártkongresszus irányelveit, melyek ,,előírják az építőiparban a műszaki tervezési határidők megrövidí—

tését, és az építkezésnek műszaki tervekkel és költségve§ésekkel időben való ellátását, a típustervezés széleskörű bevezetését". Mind ddig, míg a terme—

(5)

!HARCOLJUNK AZ ÉPITÖIPARI STATISZTIKA MEGBXZHATÓSÁGAÉRT! 367

lési érték összetételét, artalmát becsült értékek és határidők alapján álla—

pítja meg az építőipar, a teljesítés mérése is "globális" jellegű marad, ——

ez pedig, mint Malenkov elvtárs mondta: ,,államellenes gyakorlat".

II. Az újrendszerűbeszámolójelentések eredményes felhasználása feltéte—

lezi az építőipar számviteli kérdéseinek egységes szabályozását is.

A* statisztika szempontjából alapvető fontosságú például, hogy a ter-

melés terjedelmére vonatkozó mutatószámok egységesen értelmezett, a ter-

"melés terjedelmének fogalmi meghatározásával egybehangzó rendelkezések alapján készült számviteli bizonylatokra épüljenek. Részben az építőipar '

számlázására vonatkozó rendelkezések, részben a vállalati gyakorlat vizs-

gálata alapján megállapítható, hogy a termelési érték meghatározásának

alapját képező keresetek készítésénél ezek a feltételek nem állanak fenn.

1951. januárjától 1952, decemberéig az Országos Tervhivatal, Pénzügy—

minisztérium, Beruházási Bank és Építésügyi Minisztérium 120 oldal ter-

jedelemben 49 rendeletet és utasítást adott ki, melyek vagy közvetlenül a

keresetek készítését szabályozzák, vagy azok készítésénél figyelembe veen-

, dők. A rendeletek szerkezete, Szövegezése általában nem veszi figyelembe, hogy a kereseteket készítő építésvezetők számviteli képzettséggel nem ren—

delkeznek, az építkezések műszaki irányítása mellett bonyolult, igen gyak—

ran Változó rendelkezések tanulmányozásával nem foglalkoznak. A rendeletek áttekinthetetlensége eredményezi, hogy a keresetek összeállításánál egyéni gyakorlatok különböző változatai alakultak ki, ezzel a statisztikai

mutatószámok egységét is megbontva, *

Az építőipari munkák után felszámítható költségkülönbözetekkel pél-

fdául a fentemlítettek közül hat rendelkezés foglalkozott különböző időpon- tokban. A rendeletek nem tartalmazták világos, egyszerű magyarázatát a kérdésnek, így azok sokféle egyéni értelmezése miatt állandó viták alakultak kiala megrendelők és kivitelezők, valamint a költségvetést készítő tervezőiro—

dálk között. A vitás kérdések rendezésére a trösztök több kísérletet tettek, míg egy tröszt—közi értekezlet alapján 1952 októberében több tröszt körleve—

let bocsátott ki építésvezetőinek. A 23. sz. Építőipari Tröszt körlevele be- vezetőjében például a következőket mondja: ,,Jelen körlevél az 1951 október 19—én e tárgyban kiadott körlevél módosított kiadása. A módosítást nem új rendelet megjelenése tette szükségessé, hanem az időközben eltelt 3/4 év gyakorlati tapasztalatai és egy illetékes szakemberek által megtartott törszt-

közi tapasztalatcsere eredményei". A kérdés zavaros, áttekinthetetlen vol—

tára—utal a körlevél _ mely ,10 oldalon 59 pontban foglalja össze a ,,gyakorlati tapasztalatok" alapján külön felszámrtható költségeket —— további rész—

lete: ,,Egybevetve a 11.580/1951. 0. T. sz, és az 500 680/1951. 0. T. sz. ren- deleteket, megállapíthatjuk, hogy minden olyan költség, melynek a költség- vetést egységárban benne kellene, hogy legyen építve és megállapíthatóan nincsen benne, ilymódon felszámítható. Ezen költségeket általában a költ—

ségvetés és az árelemzés alapos vizsgálatával épitkezésenke'nt kell meg- állapítani és kivizsgálni",

Sem az a tény, hogy a lkeresetekben a költségvetési áron kívül felszá-

mítható költségeket az építésvezetők állapítják meg, sem pedig az, hogy

.az egész körlevelet néhány hónappal kibocsátása után ismét vissza

(6)

368 vonni az időközben megjelent újabb rendelkezések miatt, nem bíztOsítják

a keresetekből összeállított termelési érték stabil, egyöntetű tartalmát.

A statisztikai mutatószámok egységes értelmezését ássák alá az olyan . jelenségek, mint amilyenek az Építésügyi Minisztérium által rendszeresí—

tett és a Központi Statisztikai Hivatal által is engedélyezett ,,előzetes ter-

melési jelentés" nyo—mán jelentkeznek. E kérdőív utasítása a termelési érték meghatározását a Központi Statisztikai Hivatal utasításától eltérően rendeli el, alapját nem az ellenőrzött, elfogadott keresetek, hanem a benyújtott kere-, _ setek képezik. Ennek következtében a vállalatoknál két, eltérő nagyságú termelési érték van forgalomban, melyeket különböző jelentésekben felváltva alkalmaznak, így a különböző szervek ugyanazon vállalat eredményeit különbözőképpen ismerik meg és értékelik. A 23. sz. Építőipari Tröszt sző- veges jelentésében olvassuk például: ,,A termelékenységi adatokat az 1953 március 10—i előzetes jelentés alapján számítottuk ki... míg a vállalat az előzetes adatok Szerint lO9,3 %-ra teljesítette termelékenységi tervét, addig.;

későbbi termelési értéke alapján 99,4% volt a teljesítés."

A statisztikai utasítások és az egyéb számviteli rendelkezések öss-z—

hangjának hiányára mutat az alábbi megállapításunk is. A statisztikai uta—

sítások szerint termelési értékként a tárgyidőszakban elvégzett munkák

költségvetési értékét kell jelenteni. A december havi jelentések vizsgálatá—

nál megállapítást nyert, hogy a termelési érték a november havinál —— az építőipar még fennálló idényszeríísége ellenére —— jelentősen magasabb.

A kérdés vizsgálata rámutatott arra, hogy a vállalatok az 1952. évi záró- keresetek készítésére vonatkozó rendeletre hivatkozva olyan, az év folya—

mán elvégzett teljesítményeket is felvettek kereseteíkbe, melyeket eddig nem számláztak. A rendelet tehát mintegy legalizálta azt a helyzetet, hogy a Vállalatok előző havi kereseteíkben nem a tényleges teljesítményeiket szá- mították fel a megrendelőnek. Több olyan munkahelyet találtunk e vizsgá—

latok során, melyeknél a munkálatokat már befejezték, munkásokat decem- berben már nem foglalkoztattak, keresetet mégis készítettek, így termelési értéket is mutattak ki. Az ilyen rendelkezések lazaságra, felelőtlenségre vezetnek. Kítűnikiez a 41. sz. Építőipari Tröszt tervosztálya vezetőjének a vizsgálat során tett kijelentéséből is, mely szerint a zárókeresetekben olyan tételeket is felszámítottak a kivitelezők, melyeknek elfogadására csak 10%

lehetőség is volt.

Az építőipar teljesítményeínek pénzügyi elszámolását és egyben a statisztikai jelentések bizonylati alapját képező keresetek, számlák összeállítá—

sára vonatkozó rendeletekről több helyen volt megállapítható, hogy azok a vállalatok számára csak papírfo'nmát jelentenek, ténylegesen nem szabá—

lyozzák az elszámolás rendjét, nem biztosítják a teljesítmények biztos, stabil mutatószámait. Ez a jelenség azonban nemcsak a kivítelezőknél, hanem a megrendelőknél is észlelhető. Az építőipar teljesítményeinek meghatá—

rozását pedig a megrendelők helytelen s'zámlakezelése is befolyásolja

A 23/4. sz. Építőipari Vállalat egy munkahelyének kereseteit vizsgálva

például megállapítást nyert, hogy egy február havi keresetnek 389 000 Ft—ot kitevő értékéből 200000 Ft tulajdonképpen októberi teljesítmények értéke, melyet döntőbizottsági döntés alapján decemberi keresetben kellett volna figyelembe venni. A decemberi kereset összeállításánál ezt a tételt kifelej- tették és a januári kereset—tbe állították be. Ekkor azonban a megrendelő míí-

szaki ellenőre —— minthogy a döntőbizottsági döntés számát nem ismerte -——

a keresetből ismét törölte és arra kérte a vállalatot, hogy a döntés számá—

NIKLA! ADAM , _

(7)

x

HARCOLJUNK AZ ÉPITÖIPARI STATISZTIKA MEGBIZHATOSAGÁBRT! ' 369 '

' nak megállapítása után februárban keresetében ismét vegye fel ezt az érté—

ket. Annak ellenére, hogy ez a tűrhetetlen eljárás a termelési érték nagy-

ságát tőbb hónapban befolyásolta, felelősségrevonás nem történt. Ugyan—

ennek a munkahelynek egyik havi keresetében 500 000 Ft-ot számított fel a

kivitelező árvíz következtében felmerült pótmunkák címén. A műszaki ellenőr ezt az összeget felelőtlenül törölte a keresetből, és az csak későbbiek folya- mán került ismét a *keresetbe döntőbizottság döntése alapján.

Az e téren kialakult helyzetre legjellemzőbb azonban öt építőipari

vállalat kereseteivel kapcsolatban lefolytatott vizsgálat eredménye, mely

annak megállapítására vonatkozott, hogy a vállalatok milyen mértékben tartják be az 1953. évi beszámolójelentésekkel kapcsolatban kiadott azon utasítást, mely szerint termelési értékként csak a megrendelő által elfogadott, vagy döntőbizottság által megítélt kereseti összegeket szabad jelenteni, Az öt építőipari vállalat januárban benyújtott 300 keresetét vizsgálta meg,

a Hivatal, az ellenőrzés megállapította, hogy február 20—ig, tehát a rende-

letekben előírt határidő után 3 nappal mindössze 29 elfogadott kereset érke- zett vissza a kivitelezőkh—öz. Igy a január havi termelési értéknek mindössze 29,4 %—át alapították meg az utasításnak megfelelően, míg 70,6%-át válto—

zatlanul a benyújtott keresetekből állították össze.

Fentiekből megállapítható, hogy mind az építőipari, mind pedig a meg—

rendelő szervezeteknél a rendeletek áttekinthetetlensége és lazasága, vala-

mint az ellenőrző tevékenység hiánya következtében nagyarányú fegyelme-

zetlenség alakult ki. Sem egyik, sem másik részről nem folytatnak harcot a bizonylati adatok pontosságáért e's hitelesSégéért, beszámolójelentéseik- ben szereplő adatok megbízhatóságáért.

III.

A beszáamolójelentések tartalmának egysége, az abban szereplő mutató-

számok összehasonlíthatósága sok esetben szenved hiányt az operatív nyil- vántartások és bizonylatok összehangolatlansága miatt. Legfeltiínőbb ez a

jelenség a műszaki statisztika területén, ahol akadályozza az olyan nagy fontosságú mutatószámok megbízható felhasználását, mint a gépek kihasz—

nálásának foka, vagy a nehéz fizikai munkák gépesítésének előrehaladása.

Ezeknek a mutatószámoknak a helytelensége jelentős mértékben hat ki a

gépekkel való gazdálkodásra, a gépek megfelelő területeken való csoportos'itására, azok munkaidejének helyes kihasználására.

A műszaki statisztika adatainak vizsgálata során például a 23/3. sz.

Építőipari Vállalatnál az építésvezetők munkahelyi jelentéseiből vett ada—

tokat Lösszehasonlítottuk a gépnaplóból kigyűjtött adatokkal. A géppel kevert

beton mennyiségére vonatkozó adatok a két különböző személy által veze-

tett bizonylatok szerint a következőképpen alakultak.

a

Géppel kevert belonmennyíség ma—ben

, A B c D E F

Adatforrás — l l ! gültig;

m u n k a h e 1 y e k

Épitésvezetó jelentése 65 30 231 185 491 282 1 284

Gépnapló ... 48 164 470 157 210 354 1 423

(8)

370 mm m __

Világos, hogy a gépesítés fokára vonatkozó mutatószámok, melyeket a géppel végzett munkának az összes elvégzett munkákhoz való viszonyí- tásával képzünk, ilyen körülmények között nem tekinthetők megbízhatóknak.

A bizonylatok összehangolását a műszaki statisztika területén különö—

sen megneheziti a műszaki adatok szolgáltatásának rendszere. Tapasztaltuk, ugyanis, hogy egyes tnölsztök utasították vállalataikat, hogy a rendszeres műszaki beszámolójelentéseket ne készítsék el, azokat a tröszt a "gépészek által beküldött gépnaplóból maga állítja össze. Ezzeljamellett, hogy a vál- lalat gazdasági munkájának elemzésétől elvonták agdöntő fontosságú mű- szaki mutatószámoka't, megakadályozták az adatok vállalati szinten való egyeztetését is. De a trösztök—műszaki osztályai sem vizsgálták, hogy e mutatószámok az egyéb gazdasági mutatókkal egybevethetők—e. így alakult

ki az a helyzet, hogy az építőiparban általában eltérő fogalmi meghatáro—

zá'sok alapján szerkesztett mutatószámok felhasználásával állították ki be- számolójelentéseiket. Például a földmunkagépek által végzett munka meny—

nyisége a gépnaplóban nem veszi figyelembe, hogy a föld mozgatása átkaro—

lás, tehát ugyanazon termelő folyamaton belül ugyanazon mennyiség két—

szeri vagy többszöri megmozgatását jelenti—e vagy sem. A természetes mér- tékegységben mért földmunka mennyiségét viszont az átkarolások nélkül kell

figyelembe venni. 'A— földmunka gépesítési fokának meghatározásánál pedig

a gépnapló szerinti mennyiséget az összes elvégzett földmunka mennyiségé—

vel való osztás útján kell meghatározni.

A betonkeverés gépesítési fokának meghatározásánál az összes kevert beton mennyiségével kell osztani a géppel kevert beton mennyiségét. Mint—

hogy a kézzel kevert beton mennyiségére vonatkozóan külön nyilvántartás nem állt rendelkezésre, az összes kevert beton mennyiségének meghatáro- zása csak tételes keresetekben elszámolt betonmunkák alapján végezhető el.

A tételes keresetekben azonban a betonmunkák döngölt állapotban mérve kerülnek elszámolásra, így a kevert beton mennyisége csak visszaszámítás útján állapítható meg. A számított adatok hiányosságain túlmenően bEfOIYá'.

solja ennek a számnak a nagyságát az, hogy a részszámlákra és a tételes

keresetekre vonatkozó rendelkezések lehetővé teszik, hogy .az elvégzett mun- kák mennyiségét bizonyos esetekben az elszámolásokban ne tüntessék fel, hanem az elkészülte-égi foknak megfelelő százalékos arányban, csak érték—

ben kerüljenek felszámításra. így a keresetekben kimutatott munkamennyi-

ség az esetek nagy részében nem adja ki a tárgyidőszakban ténylegesen el—

végzett munka összes mennyiségét. A gépnapló Viszont minden, az_ időszak folyamán kevert beton mennyiségét tartalmazza. Ennek ellenére a beszá- molójelentésekben e két egybe nem hangolt bizonylat adatai alapján állítják be a gépesítés fokára vonatkozó mutatószámokat, melyek így a tényleges

helyzettől eltérő megtévesztő képet nyújtanak.

Ezek a példák rámutatnak ágra, hogy a műszaki kérdések gyakorlati '

adminisztrációja, az egyes folya tok megfigyelése, nyilvántartása, milyen nagy mértékben tér el az elméletileg helyes, az irányítás munkáját valóban alátámasztó mutatószámok adatsziikségletétől,

Világos, hogy a szocializmus építésének feladatai megkövetelik tőlünk,

hogy a termelés és termelékenység fokozásának e legfontosabb területén az

elméletileg már ismert mutatószámok helyes bizonylati alapjait mielőbb megteremtsük, műszaki vonatkozásban is a statisztikát az irányítás, szerve—

'zés megfelelő eszközévé fejlesszük. '

(9)

:? ';

el a

;,

HARCOLJUNK AZ ÉPITÖIPARI STATISZTIKA MEGBIZHATOSAGÁERT! 371

e *

IVi

,,Sztálin elvtárs útmutatásai és a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX., kongresszusának határozatai azt a feladatot tűzik a szovjet statisztika dol- gozói elé, hogy fáradhatatlanul dolgozzanak a statisztikai munka színvona- lának további emelésén, biztosítva a statisztikai adatok feltétlen megbiz- hatóságát és tudományos megalapozottságát." Ez a szempont vezette idáig is és ez útmutatások után még fokozottabb mértékben fogja vezetni statisz—

tikai munkánkat. Vizsgálataink azonban rámutattak néhány olyan jelen—

ségre, melyek e harc eredményeit késleltetik.

Az építőipari vállalatok statisztikai feladatait két-három főből álló terv és statisztikai csoportok látják eli E csoportok feladata a gazdasági tervek készítése, a beszám-olój—elentések összeállítása és a vállalat gazdasági hely— _ zetének elemzése.

"Al beszám—olójelentések összeállítása vagy olymódon történik, hogy a

csoport a munkahelyekről beérkező- statisztikai m.unkalapoíkat összesíti, vagy a vállalat egyes szakosztályaitól veszi át és dolgozza be a jelentésekbe—

a kész számanyagot. Mind a munkahelyekről, mind a vállalat egyes osztá-

lyaitól beérkező adatokkal szemben azonban megállapítható, hogy részben a

beszámolójelentések és utasítások ismeretének hiányában, vészben merta statisztikai adatok helyességéért az azokat összeállító személyek felelőssége—

nem érvényesül, megbizhatatlanok, pontatlanok, nem a valóságos helyzetet

tükrözik.

Az építőipari vállalatok termelési beszámolójelentéseinek anyagát vizs- gálva, többek között a 24/1. sz. Építőipari Vállalatnál a március havi adatok-a kal kapcsolatban megállapítást nyert, hogy a vállalatnál, mint általában a természetes mértékegységben mért munkálatok mennyiségét nem a kerese—

tekből gyűjtik ki, ahogy azt a statisztikai utasítások előírják, hanem a jelen——

tés összeállításánál az építésvezető által beküldött T/2. jelíí munkalapok adatait használják fel. Mind a munkalapnak, mind a keresetnek alapvető"

bizonylata azonos, adataikat a felmérési napló alapján kell összeállítani.

Ennek ellenére az egyes munkálatok mennyisége a 172. jelű munkalap, illetve a kereset szerint jelentősen eltérő. A vállalat egyik munkahelyének a természetes mértékegységben mért munkálatokra vonatkozó adatai a külön—

böző források szerint például a következők: *

Földmunka Faiazás Összes ggiolgozott

.. .. n

(ma ben) (m' ben) (m'—ben)

T/Z kereset T/2 kereset T/2 kereset

.. l

2 257 1 220 I 285) _— ] 773,i ! 7522

Az a tény, hogy a vállalat ugyanazon dolgozója, ugyanazon időszakra, ugyanazon jelenségekre vonatkozóan ilyen eltérő jelentéseket ad, megbíz—

hatatlanná teszi a beszámolójelentés anyagát is.

A vállalati statisztikusok azonban nem gyakorolnak ellenőrzést a hoz—

zájulk beérkező adatok felett és egyes kivételektől eltekintve a valóságnak meg nem felelő jelentésekért a felelősségrevonás sem történik meg. Nem

(10)

3572 NiKLAi: HARCOLJUNK Az. eprrorpam STATISZTIKA madarai—tar AG

történt felelősségre vonás a 44/1. sz. Építőipari Vállalatnál tapasztalt eset- , ben sem, amikor a statisztikus a műszaki osztály közlése alapján januárban 22 381 Ft- ot állított be a termelési értékbe, míg ellenőrzésük alkalmával a keresetekből csak 3086 Ft volt megállapítható. A műszaki osztály által

közölt termelési érték ugyanis 19 295 Ft előző évről áthúzódó, jelenleg döntő—

bizottság előtt függőben lévő kereseti összeget is tartalmazott, mely összeg a termelési értékbe nem számítható be.

Az ellenőrzés hiányát általában munkahelyek szétszórtságával és nagy számával indokolják Valóban gyakori, hogy a vállalatok szervezéSe gátolja az ellenőrzés és irányítás munkáját. Találkoztunk olyan esettel, hogy buda—

pesti székhelyű vállalat 9 munkahelye közül 4 Budapesten, 1 munkahelye

100 km-en belül, 4 munkahelye 100 km—en túl helyezkedik el, ezek között

van zalaegerszegi ésnyíregyházi munkahely is, annak ellenére, hogy mind—

két városterületén megyei tröszt is működik. Nemcsak a statisztika, de a gazdasági és műszaki irányítás szempontjából sem képzelhető el ilyen szer-

vezés mellett a munkahelyek megfelelő ellenőrzése, kézbentartása. Az építő—

ipar statiszti'kusai azonban erre való hivatkozással teljesen lemondtak a hoz—

zájuk érkező adatok tartalmi ellenőrzéséről, a létszám elégtelen-ségére és a

munkahelyek szétszórtságára hivatkozva nem is tekintik feladatuknak annak vizsgálatát, hogy az adatok tartalmukban alkalmasak-e a valóságos helyzet elemzésére. Minthogy az építőipari vállalatok szakosztályai, vagy a munka-

helyek osak saját szempontjukból, sok esetben a tárgyilagosságot befolyá—

soló érdekek szempontjából (prémium) vizsgálják az adatokat, az összesíté- sekbe hamis, megtévesztő számok kerülnek, Éppen az építőipar nagy kiter—

jedtsége, bonyolult szerkezete miatt az adatok forrásához legközelebbálló

vállalati statisztikusoknak—kell a statisztikai adatok feltétlen megbízható-

ságát és tudományos megalapozottságát biztosító harcban eredményes

munkát végezni. Biztosítani kell számukra a feltételeket ahhoz, hogy ellen-

őrzési tevékenységük minden adattorrással szemben érvényesüljön, mun- kájuk feltárja a felelőtlenségből vagy a szervezés hibáiból származó ellent—

mondásokat, így hozzájárulnak a célnak megfelelő, egységesépítőipari.

statisztika rendszerének felépítéséhez.

A tárgyalt kérdések az építőipari statisztika fejlődését gátló néhány ion-

tosabb tényezőre terjedtek csak ki, de már e néhány általánosan vázolt

tapasztalat is rávilágít arra, hogy az új beszámolójelentések bevezetése után

minden figyelmet az azokban kifejezésre jutó elméleti és a gyakorlati kér-

dések összehangolására kell fordítani. Az építőipari tervezés módszereinek fejlesztése és a műszaki feltételek biztosítása, a vállalatok számviteli bizony—

latainak a statisztika követelményeivel és az operatív vezetés szükségletei-

vel való összehangolása, az ilyen értelemben készülő rendeletek és utasítá- sok végrehajtásának következetes és állandó ellenőrzése biztosíthatja csak népgazdaságunk számára, hogy az építőipari statisztika az államvezetésben

és tervszerű irányításban ,vhbetölesse azt a szerepet, melyet a lenini-sztálini

útmutatások alapján be kell töltenie.