A termelési érték az iparban

A TERMELÉSI ÉRTÉK AZ IPARBAN

Egyik legfontosabb feladatunk: a statisztikát közelebb vinni az .üze—

mekhez. Elérni azt, hogy a vállalatvezetők az üzemek vezetésében esz-_

közül használják a statisztikát, támaszkodjanak rá. A kérdés vizsgálatá—

nál arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a cél elérésset részben az is gátolja, hogy a termelési értéknek ma, több más közt, központilag hasz-—

nálatos fogalma rendszerénél fogva alkalmatlan arra, hogy a statisztikát a fenti szerep betöltésében segítse. Az igen sokféleképpen meghatároz- ható termelési értékfogalmak közül ma főleg egy elvont, az üzemek napi életét nem eléggé kifejező fogalom használatos. Ezért azoknak a vállalat- vezetőknek, akik fel akarják használni a statisztikát, saját céljaikra külön statisztikát kell készittetniök.

Tervezésün'k és ennek megfelelően statisztikánk 1949 januárja óta az ú. n. ,,árulísta szerinti halmozott" termelési érték fogalmával dolgozik, amelynek lényege, hogy a termelési émtékben összeadva (halmozva) jelen— , nek meg az árulistában tételesen felsorolt összes termékek, tekintet nél—- kül arra, hogy azok egy része félkésztermék és így a belőlük készített kész-—

termék értékében értékük mégegyszer szerepel. A halmozás eredményeként a termelési érték felnagyított, s nem mutatja világosan annak a termék—

tömegnek értékét, amellyel egy—egy üzem az országos termelés folyama—- tába valóban bekapcsolódik, amely áruvá válva, tényezője lesz pénzgaz—

dálkodásánalk. Az árulísta szerinti halmozott termelési érték országos méretekben sem tükrözi híven a valóságot. így például, miután a henge—

reltáru ,,halmozott" temnelési értékében összeadva szerepel az összes hen—

gelt áru értéke, tekintet nélkül arra, hogy sok esetben egyik a másikból készül, a statisztika által számbavett és kimutatott hengereltáru termelési—

érték nem azonos a tervszerű gazdálkodás alapját képező hengerelt áruval.

Ennek eredményeképpen minden operatív intézkedés céljára külön kell kimutatni az anyagi valóságában is megjelenő hengerelt—árutömeget.

A halmozott termelési érték nem az egyetlen, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal megfigyel. 1949—ben még csak közvetett módon, 1950—től kezdve pedig már a kérdőívekre beépítve, figyelemmel kíséri"

a kibocsátásra szánt, illetve teljes termelés értékét is. A hangsúly azon-—

ban a halmozott termelési értéken van, ez képezi a terv keretszámait, az összes mutatószámot erre dolgozzák ki, rendszeresen ezt közlik. Másod-—

rendűvé avatja a teljes termelési értéket ma még az is, hogy csak folyó—

és nem terváron kerül a tervekben alkalmazásra, és így nem alkalmas az üzemeken belül a terv teljesitésének mérésére. *

Felmerül a kérdés, hogy miért vált a halmozott termelési érték köz—

pontilag használatossá, amikor pedig a valóságtól elvonatkoztatott képet mutat. Erre a kérdésre csak úgy kaphatunk választ, ha fejlődésünk folya-—

matába beállítva szemléljük. ,

200

^{TERMELÉSI ÉRTÉK}

A hároméves terv termelési értéke összekeverve foglalta magában

egyrészt a vállalatok készárutemnelését, másrészt a legfontosabb félkész—, áruk teljes mennyiség—érvek temelésxi értékét.

Ilyen körülmények közt a terv teljesítését az első esztendőben kez- detleges módon, a Tervhivatal—ban házilag kiszűrt vertikaJitá-sok alapján mérték. Ehhez az állapothoz képest feltétlen haladást jelentett az a törek- ' más, hogy egységes termelési iátarendszw kerüljön bevezetésre az addigi

—— részben félkészárut halmozva, részben készárut tartalmazó —— terme—

lési érték helyébe. Az árulista szerint halmozott termelési (érték az egy- séges meghatározás követelményének megfelelt. Hogy miértez az elvont, nem pedig egy organikusabb fogalom, a vállalatok teljes termelése

—— amely ugyanigy valamilyen egységes rendszert képvisel —— került álta- lános bevezetésre, azt az tette indokolttá, hogy akkor így látszott leg- inkább mérhetőnek a termelés dinamikája. 1948 II. felétől ugyanis erő—

teljesen megindult a vállalatok profilírozása, felbontása, vagy össze——

olvasztás-a. Addig, amíg túlnyomórészt a vállalati készáru képezte a ter- melési érték alapját, egy vertikális üzem kettéválasztása látszólag indo- kolatlanul megnövelte, két üzem összevonása ugyanígy látszólag csök—

kentette a termelési értéket. Az volt a feltevés, hogy az árulístáiban lerög—

zített vertikalitású halmozott tennelési értékkel a vállalati szervezésektől függő ingadozás kiküszöbölhető —— ebben a rendszerben ugyanis mindegy, hogy ugyanazt a cikket egy vagy több üzemben készítik el —, ha áru- listaszerinti cikk, így is, úgy is egyformán szerepel a halmozott terme—

lési értékben.

Egy év gyakorlata ezekben a kérdésekben két tapasztalatot ere—d-

ményezett. ,,

Először bebizonyosodott, hogy az összehasonlithatóságot távolról sem csak _a vertikalitásbeli eltolódások zavarják. Az üzemek profilírozása, bár- mennyire általános folyamat is, meg sem közelíti a változásoknak abból adódó mértékét, hogy változó nnnőségü, változó kivitelű és természe- tesen változó árakon forgalomba kerülő cikkeket termelnek. De ez csak egy példa. Jelentős ingadozást eredményezhet a vállalatok kooperácíójá—

nak változása, magasabb értékű alkatrészek beépítése, stb., stb.

Másodszor megtanulhattuk, hogy a lerögzített árulista rendszere sem zár ki minden vertikalitásból eredő ingadozást. A vállalatoknak ugyanis készáruíkról mindenképpen be kell számohiiok, akár megfelelnek azok

az árulista egy—egy cikkének (vertikalítási fokozatának), akár nem. így

például a cikkhsta szerint bejelentendő a formal. Előfordult, hogy egy üzemben két műveletet, amelyet azelőtt a szövőd-e körében végeztek, áttelepítettek a fonóda keretébe. Ugyanigy előfordulhat akárhány más üzemben ennek a fordítottja. Az ilymódon előállított fonal termelési értéke már temészetszerüleg nem hasonlítható össze az egy évvel azelőtti termelési értékkel. Hasonló példákat az élet természetesen nemcsak a textiliparban teremt, —— a gyakorlat sok esetben, sok területen mutatta

ugyanezt. Igy az árulista rendszere, ha viszonylagos stabilitást jelentett

is, az abszolút összehasonlíthatóságot még a szervezésekből adódó válto- zások kiküszöbölésének vonalán sem biztosítja. Ezek a tapasztalatok ahhoz a felismeréshez vezetnek, hogy az ingadozások teljes kiküszöbölésére valót

TERMELÉSI ÉRTÉK 201

törekvés mechanikus szemlélet eredménye. A pontosság nem merev, hanem dialektikus fogalom, és ami üzemi szinten még nem tekinthető teljesen pontosnak, az már a dinamikus fejlődés országos képét a pon—' tosság szempontjából hűen tükrözi vissza.

Visszatekintve megállapítható, hogy a halmozott termelési érték, mint központi termelési érték kiválasztása egyrészt azért történt, mert nem volt világos, hogy az összehasonlithatóság nehézségeinek az átszervezéseken kívül más forrása is van, másrészt nem vizsgálták meg eléggé konkréten azt a kérdést, hogy az üzemek átszervezéséből adódó mgadoziásoknak tulajdonképpen milyen viszonylatban és milyen mérvű a jelentőségük.

A profilírozásból adódó ingadozások ugyanis mind a különböző iparágak—

ban, mind gazdasági életünk különböző szintjein egészen eltérő módon jelentkeznek.

A vállalatok viszonylatában —— ahol a statisztikának ezrek kezében kell a termelés megjavításának eszközévé válnia —— ez a kérdés például fel sem merül. Az egyes vállalatvezetők természetesen nagyon pontosan tudják, ha saját vállalatukat profilirozzák, szétbontják, vagy összevonják.

Ez őket feladataik, teljesítményeik dinamikájának vizsgálatánál távolról ,sem zavarja, mert addigi fejlődésük képét a felbontásnak vagy össze-

vonásnak megfelelően minden további nélkül korrigálhatják.

Az ipari termelés egészének áttekintésénél, a felső vezetésnél, a fej- lődés tendenciájának megítélésénél a vállalati szervezésekből adódó inga—

dozásokrrak éppen ilyen kevés jelentőségük van. Egyrészt, mert az inga- dozásoknak csak egy része ——-— nem is a legnagyobb része —— az, amely ebből származik, másrészt mert az ebből adódó ingadozások —— még a profilirozás állandó folyamata mellett is —— nem olyan méretűek, hogy az ipar egész volumene mellett a fejlődés dinamikájának képét megvál—

toztassák.

Egy-egy iparág fejlődésének megítélésénél a vállalati szervezések már megváltoztathatják a képet, azonban itt sem szükségszerűen.

Vannak ugyanis olyan iparágak, amelyekben úgyszólván soha nem fordul elő, hogy a termelés döntő :réne egyszer vertikális, egyszer hori—

mntális üzemekben folyik. Ilyen esetekben a vállalatok átszervezése semmiféle változást nem eredményez, mert például két kisebb gyár összeolvasztása esetén a két gyár korábbi termelési értéke egyszerűen

azok összegeként fog jelentkezni.

Ugyanúgy nem érintik az iparág fejlődésén-ek képét azok a profilíro- zások, amelyek a vállalatokat horizontálisan bontják szét. Például: ha egy üzemet, mely korábban szerszámgépet, varrógépet és motort gyártott, három külön-külön üzemmé választanak szét, a termelési érték alakulá—

sában mindössze az történik, hogy a korábbi termelési érték végered- ményben változatlanul, három részre bontva, három különböző vállalat keretében jelenik meg.

A profílírozás azokban az iparágakban változtatja meg valóban a fej-*

lődés képét, amelyek jellegzetesen részben vertikális, részben horizon—

tális szervezésű vállalatokat ölelnek fel, és ezeknek átcsoportosítása történik meg. Elsősorban ilyen a textilipar, amelyben ha egy horizontális fonódá—

202 ' TERMELÉSI Énrám

ból és horizontális szövődéből egy vertikális üzemet szerveznek, a terme— , lési érték —— ha nem a cilcklista szerinti halmozott termelési érték elvére . van felépítve, tehát a vállalati szervezéstől függetlenül tartalmazza az egyes vertikalitási fokozatok összegét — látszólag felé-re zuhan, mert , hiszen a termelési értékben az új fonóda—szövőde kombinátnak csak kész—- terméke— a szövet — jelenik meg, és látszólag eltűnik a fonóda korábbi termelési értéke. Magától értetődik, hogy ugyanez a temnelékemység lát—

szólagos zuhanását is eredményezné, mert ugyanannyi munkás feleannyi értéket állítana elő. Egy ilyen iparágban a Változások már olyan mére- tűek lehetnek, hogy valóban meghamisíthatják az egész iparág fejlő—

déséről alkotott képet.

A Központi Statisztikai Hivatal annak vizsgálatára, hogy az árulista szerinti halmozott termelési érték és a Vállalati teljes temelésí érték alakulása hogy viszonka egymáshoz, 1949-re iparágankint és a gyár- ipar egészére kidolgozta a kétfajta termelési érték mozgásgörbéj ét. Ha igaz , az, hogy a vállalatok átszervezése döntő módon befolyásolja a termelési élték alakulását —— amit az árulista szerinti halmozott termelési érték rendszere kiküszöböl —, akkor a két görbének eltérő tendenciát kellene mutatnia. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy a legtöbb iparágban a vállalati teljes termelés alakulása szinte teljesen azonos tendenciát mutat, mint az árulista szerinti halmozott teamelési értéke, és jelentősebb eltérés csak a textiliparban mutatkozik.

Mindezek alapján nem indokolt az árulista szerinti halmozott terme—

lési érték fenntartása. A fejlődés vendkívüliíi'ibeme következtében beálló

számtalan változáshoz képest az árulista szerinti halmozott termelési érték bizonyos állandóságával elérhető tn'szonylagos stabilitás semmikép—

pen sem ér fel azzal a ballasztt—al, amit az a legfontosabb területen: a válla—

latok viszonylatában jelent. Azon a néhány helyen, ahol eli/vben bizonyos mértékig kiküszöböli a vállalati átszervezésekből adódó, a felső vezetés tisztánlátását zavaró ingadozásokat, más módszereket lehet és kell bizto—

sitani. Mind a tervezésnek. mind a statisztikának olyan termelési értékkel kell dolgoznia, amely nem elvont, merev, az üzemektől független rend—

szer, hanem az üzemek felépítéséhez, az üzemek kívánalmaihoz simul.

Csak ez ad olyan képet a vállalatokról, amely gyakorlati intézkedések alapjául szolgálhat. Elsősorban az időközben megismert szovjet irodalom, valamint részben a hazai tapasztalatok alapján célszerű az árulista sze—- rinti halmozott termelési érték helyett az ú. n. vállalati teljes termelési értéket alkalmazni.

Ez tartalmazza:

1. a vállalat készáruit,

2. a saját termelésű beruházást és felújítást, 3. a kiszámlázott szolgáltatásokat,

4. a félkész— és befejezetlen termékállományban beállott változásokat.

A vállalati teljes termelési érték rendszere mellett a termelési érté- ken kívül a mennyiségben legfontosabb alapanyagok és félkészáruk (pl.

összes nyersvas, nyersacél, öntvény, bizonyos hengereltáru—féleségek,- kénsav, stb.) teljes keresztmetszete—nek is tervezésre és statisztikai mérésre kell kerülnie, függetlenül attól, hogy azok az egyes vállalatoknál kész—

'TERMELÉSI ÉRTÉK ' 203

vagy félkészterméket képeznek. A legfontosabb félké-száruk teljes kereszt- metszete lehetővé teszi azok továbbfeldolgozásának áttekintését, terv-

szerinti felhasználását. '

A Vállalati teljes termelésnek, mint a termelés összesített mutatójá- nak használata, természetesen nem zárja ki, hanem éppúgy feltételezi az Egységes Árulistát es ahhoz tartozó tervárrendszert, mint az eddigi rend—

szer, csupán a halmozott érték fogalma marad el. A Vállalati készáruk egységes tervezését és számbavételét természetesen csak állandó árulista és t—ervárrendszer biztosíthatja.

*

A vállalati teljes termelés értéke megmutatja minden vállalatvezető—

nek, hogy milyen készárwtömeg hagyja el vállalatát és hogyan alakul a félkészáruállomány növekedése, amelyből jövőbeni készárutermelésé—

nek alakulását megítélheti. *

llymódon az üzemvezetés céljára legfontosabb adatok a központi statisztikából a vállalatvezetők rendelkezésére állnak. Ez azonban még nem elég. A vállalatvezetöknek ezenkívül .a vállalaton belül külön-külön figyelemmel kell kísérniök az egyes üzemek eredményét is, tehát például egy textilvállalat tagoltságának megfelelően külön a fonódát, a szövődét, a kikészítőt; egy gépgyárban az alkatrészgyártást, az öntődét, a szerel- dét, általában az energiatelepeket, a különböző szolgáltató üzemeket, stb., stb. Csak így ismerheti az üzem részletes munkáját, csak így tudja ellenőrizni az egyes üzemek összefügg-ését, egyenkintí fejlődését, és az egyes üzemrészek összesített termelési értékének alakulása mutatja meg a vállalat egész tevékenységének fejlödési képét. A Vállalaton belül tehát általában szükség van bizonyos halmozott termelési értékre, ez a hal—

mozott termelési érték azonban lényegesen különbözik bármiféle árulísta szerinti halmozott termelési értéktől. A döntő különbség, hogy ez nem külső merev rendszer szerinti, az üzemek felépítés—étől független, minden üzemre egyformán érvényes halmozást tartalmaz, hanem általános irány- vonalak alapján nyujt módot az egyes vállalatoknak arra, hogy saját fel—

építésük, saját szerkezetük szerint kísérjék figyelemmel termelésük egészét és annak különböző fázisait. Az árulista szerinti halmozott ter- melési érték használatáról az üzemrészi szinten vett termelési értékre való áttérés alapvető lépés a vállalaton belüli Önálló elszámoló egységek kialakitása felé.

A központi statisztikai adatszolgáltatásból ki kell tűnnie mind az egyes üzemrészek termelésének, mind az előbbiekben ismertetett, döntő részben kérszárut tartalmazó vállalati teljes termelésnek. Az elsőt a vál—

lalatvezetőknek és — esetleg — a központoknak egyes üzem-ek fejlődésé—

nek vizsgálatára, a másodikat pedig ,a felső irányító szerveknek a ter- melés országos összesített mutatójaként lehet és kell használni.

Ahogy a vállalati teljes termelés lényegében azt mutatja meg, hogy mi az, ami elhagyja egy—egy vállalat kapuját és ilymódon kiszűri a Vál- lalaton belüli vertikalitásokat, ugyanígy azt is állandóan figyelemmel kell kísérni, hogy mi az, ami az egyes iparágak, végső soron az egész ipar köréből kilép. Más szóval, nemcsak vállalati, hanem iparági, sőt ipari szinten is ki kell szűrni a belső vertikalításokat, mert a népgazdasági

204 TERMELÉSI nna—nic ;

_mérlegek rendszerében így kapunk képet a temnékek áramlásáról; Ez a módszer arra is alkalmas, hogy azokban az iparágakban is, amelyekben

* a fejlődés helyes képét a vállalati szervezesekből adódó ingadozások eset-—

leg torzítják, a Vállalati teljes termelési értékből is helyesen lehessen tájékozódni a fejlődésről. Egy példával szólva: a textilipar egészének szintjén számított keszáru érté-ke, ha a textiliparon belüli összes vertikali—

' tásokat kiszűrjük belőle, egalizálja azt a tényt, hogy például a fonódák horizontális vagy vertikális formában jelennek—e meg, stb. Ugyanez a cél elérhető úgy is, hogy néhány —— központilag megállapítandó — számba- jövő helyen, zellenőrzéasképpen, az .anyagmentes termelés értékét is figyel-' jük, mert ebben az esetben az üzemek összefonódá'Sa vagy szétválasztása nem befolyásolja a képet. Ugyanis minden üzemben lényegében csak az az érték jelenik meg, amivel az ott felhasznált anyag értéke az elvégzett munka nyomán valóban növekedett.

!

Az új termelési értékre való átállás az üzemek viszonylatában zök- kenőt nem okoz, mert a vállalati teljes termelés fogalma —— mint egy a sok termelési érték közül —-—— eddig is szerepelt, tehát nincs új rendszer bevezetéséről szó. Az üzemrészi szinten vett halmozott termelési érték központilag eddig nem volt bevezetett, de a jelentősebb helyeken külön- böző fommáklban megvolt. Az általános bevezetés fokozatosan történhet és nem jelent különösebb terhet, mert organikusan alkalmazkodik az üzemek szükségleteihez és valóban hasznát is veszik.

Az üzemek számára így gyakorlatilag azt jelenti a változás, hogy az eddigi rendszer terhes és nem használható részét elhagyják.

A halmozott termelési érték elhagyás—a és a Vállalati teljes termelési érték közp-ontivá tétele csak úgy történhet meg, 'ha egyrészt az emlitett értéket terváron is vezetik, másrészt az összes használatos mutatószámo—

kat es keretterveket megfelelően átállitjak. Ez az átállítás a Tervhivatal;

és a Központi Statisztikai Hivatal feladata.