• Nem Talált Eredményt

A termelési érték és a műszaki fejlesztés

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A termelési érték és a műszaki fejlesztés"

Copied!
10
0
0

Teljes szövegt

(1)

LÁNYI FEÉENC;

, A TEBMELÉSI ÉRTÉK , ES A MUSZAKI FEJLESZTES

Közel két éve folyik a nyilvános vita tervezési és elszámoltatási mód—

szerünkről. A vitákon résztvevők egy csoportja a jelenlegi —— a változatlan áras vállalati teljes termelési mutatón alapuló —— tervezési és elszámoltatási rendszer megváltoztatását javasolja, mások véleménye szerint jelenlegi módszerünk alapjában véve megfelelő, csupán kisebb módositására, kiigazí—

tására van szükség. Abban azonban valamennyien egyetértenek, hogy az iparvállalati tevékenység irányításának és ellenőrzésének eddig alkalma- zott módszerében hibák vannak, s e hibák nem kis részben a változatlan áras teljes termelési mutató alkalmazásával függnek össze. Ma már egyre több érvvel bizonyítják, hogy a változatlan áras teljes termelési mutató nem tölti —— és jellegéből folyóan nem is töltheti — be azt a főszerepet, amelyet az iparvállalatok elszámoltatásában neki szántunk. —

A cikkben ezt a kérdést a műszaki fejlesztés szemszögéből kívánjuk vizsgálni, s megkíséreljük bemutatni, milyen eredményeket érhetünk el a jelenlegi elszámoltatási rendszer keretein belül, annak kisebb javításával, módosításával. Majd szeretnénk mérlegre tenni az elérhetőnek vélt ered- ményeket: megfelelően biztosítható-e ilymódon a Vállalatok érdekeltsége a műszaki fejlesztésben, vagy új utakon kell—e megoldást keresnünk. Az el—

mondottakat a műszaki fejlesztés két fontos problémáján, a szerszámozás és készülékezés, valamint a prototípus és O—széria gyártás kérdéseim ke—

resztül kívánjuk bemutatni.

A műszaki fejlesztésnek, közelebbről a gyártásfejlesztésnek fontos fel—

tétele a termelés technikai színvonalát emelő, a gyártás gazdaságosságát fo—

kozó szerszámok és készülékek előállítása és a termelő folyamatban történő felhasználása. A műszaki fejlesztés terén fennálló viszonylagos elmaradá—

sunk szorosan összefügg a szerszámozás és készülékezés elhanyagolásával, ez pedig részben a teljes termelési érték alapján történő elszámoltatásnak tulajdonítható, amely a tervek formális, csupán mennyiségi teljesítésére ösztönöz. A szerszám— és készülékgyártás fellendítésének alapfeltétele a dolgozók megfelelő anyagi érdekeltsége. Ez az érdekeltség ma elsősorban a teljes termelési mutatóhoz van kötve, ezért a különféle javaslatok abban az irányban keresték a probléma megoldását, hogy az előállított szerszámo—

kat és készülékeket hogyan lehet a teljes termelésbe beszámítani, hogyan lehet ezek értékével a teljes termelést növelni.

Lássuk először a jelenlegi helyzetet. A jelenlegi metodika szerint a vál—

lalat által gyártott és a termelésben felhasznált szerszámok és készülékek

(2)

784' ; ; * nem FERENC *

a) teljes értékkel szerepelnek a termelésben, amennyiben előállításuk

beruházás keretében történik; '

b) állománykülönbözettel számolhatók el a termelési értékben, ha fo—

gyóeszközöknek minősülnek.

A Kohó— és Gépipari Minisztérium vállalatai azonban, amelyeknél e kérdés elsősorban jelentős, —— hiszen a műszaki fejlesztés mindenekelőtt a gépipar problémája —— külön engedély alapján az ún. első felszerszámozás keretében előállított szerszámok és készülékek értékét minden esetben tel—

jes értékkel számítják be a termelésbe, akkor is, ha ——- az érvényes rendel—

kezések szerint —— azok nem tekinthetők saját rezsiben végzett beruházás—

nak. Első felszerszámozás címén a Kth és Gépipari Minisztérium rendel—

kezése szerint a következő tételek számolhatók el a termelésben teljes ér—

tékkel:

speciális szerszámok és készülékek, amelyek az új gyártmányok proto—

típusához és 0—széria gyártásához szükségesek, és a O—széria befejeztéig el—

készültek; _

speciális szerszámok és készülékek, amelyek valamely gyártmány ter—

vezett gyártástechnológiai fejlesztéséhez szükségesek;

profilváltozás esetén a szükségessé vált szerszámok és készülékek, ide—

értve ezek átalakítását is.

Ezt a megoldást —— véleményünk szerint —— az alábbi okok miatt nem lenne helyes továbbra is fenntartani:

elvileg nem okolható meg, hogy miért számít termelésnek az első fel- szei-számozás és miért nem tekinthető termelésnek ugyanezen készülékek és szerszámok pótlása, a második, a harmadik vagyis a folyamatos szerszá—

mozas;

nem dönthető el egyértelműleg, hogy voltaképpen mi tekinthető első felszerszámozásnak, meddig terjed e fogalom határa;

az első és a folyamatos szerszámozás szétválasztása a bizonylatolás, il—

letve a számviteli elszámolás terén nehézségeket, többletmunkát okoz;

ez a módszer nem ösztönöz megfelelően a szerszámok és készülékek gyártására, nem segíti elő a műszaki fejlesztésnek, a gyártástechnológia fejlesztésének fellendítését, noha éppen ez lett volna a célja.

Látva a helyzet tarthatatlanságát, a Minisztertanács határozatot hozott, melynek értelmében meg kell vizsgálni a probléma megoldásának külön—

bözö lehetőségeit. Eddig a következő javaslatok merültek fel.

1. Valamennyi saját előállítású szerszámot és készüléket teljes érték—

kel (késztermékként) kell a termelésbe beszámítani.

E javaslat célja, hogy a szerszámok és készülékek értékének a terme—

lésbe történő beszámításával érdekeltté tegye a Vállalatot a szerszámok elő—

állításában. Valójában azonban nem beszélhetünk hatékony érdekeltségről, mert a javasolt módszer csupán azt eredményezné, hogy a vállalat —— mint—

hogy a szerszámok gyártására forditott költségeket az engedélyezett nyere—

séggel növelten beszámithatná a termelési értékbe —— a hozott áldozatokért (ráfordításokért) lényegében kártalanítva lenne. Ez azonban még egyáltalá—

ban nem jelenti azt, hogy a szerszámkészítés előnyös lesz a vállalat szá—

mára; ösztönzésről csak akkor beszélhetnénk, ha a szerszámkészités a Válla——

lat egyéb gyártási ágainál termelékenyebb lenne. Kétségtelen, hogy ez a módszer számviteli szempontból egyszerűsítést jelentene a jelenlegi nehéz—

(3)

A TERMELÉSI ÉRTÉK ÉS A MÚSZAKI FEJLESZTÉS 785

kes elszámolási móddal szemben, amikor az első és a folyamatos felszerszá—

mozás tételeit el kell különíteni egymástól.

Ez a javaslat azonban — véleményünk szerint — az alábbi okok miatt mégsem fogadható el.

a) Ellentétben áll a jelenlegi tervezési—statisztikai metodika alapvető elveivel. A vállalati teljes termelés lényegében a kibocsátott, illetve kibo—

csátásra szánt termékeket és szolgáltatásokat tartalmazza, figyelembe véve a félkész és —— egyes helyeken —— a befejezetlen termelés állományváltozá- sát. A termelésben felhasznált szerszámok és készülékek értéke tehát a ter-—

melésben közvetlenül nem szerepel, közvetve azonban, mint az önköltségét s ezen keresztül az árat növelő tétel, az előállított termékek értékében meg- jelenik. Ha ezen felül a szerszámok és készülékek értékét —— mint a kész——

termékekét —— is beszámítanánk a termelésbe, a kétszeres elszámolás a vál—

lalaton belüli halmozatlanság elvével ellenkeznék. A halmozódás elsősor—

ban egy—egy vállalat termelési értékében lenne jelentős, de magasabb szin—

ten sem lenne elhanyagolható.

A szerszámozás és készülékezés termelésként történő elszámolása többnyire akkor sem indokolható, ha a vállalat olyan termék előállításához készit szerszámokat, amelyek árát a szóbanforgó szerszámok költségeinek figyelembevétele nélkül állapították meg. (Az ármegállapítás idején a gyár—

tásnál még nem alkalmazták ezeket a szerszámokat.) A szerszámozás haté— _ konysága végeredményben ebben az esetben is jelentkezik a vállalat terme- lési értékében, például az előállított termékek magasabb termelékenysége révén. Kétségtelen azonban, hogy a minőséget javító szerszámozás ered—

ménye már nem mindig, az önköltségcsökkentés céljából megvalósított szer—

számozás eredménye pedig egyáltalán nem jelentkezik a termelési érték mutatószámában.

b) Elvileg helytelen, hogy a termelés volumenének mutatószámát a vál—

lalatok időszerű feladataira való ösztönzés formáitól tegyük függővé. Ezen az alapon helyesnek kellene tartanunk az olyan javaslatot is, amely szerint például a karbantartási munkák fellendítése érdekében a vállalatok saját berendezéseik karbantartásának teljesítményértékét is számítsák be a ter—

melési értékbe, mert ez bizonyos ösztönzést jelenthetne.

c) A termelésben felhasznált saját előállítású szerszámok és készülékek késztermékként történő elszámolása természetesen csak abban az esetben jöhetne szóba, ha a tervezés is hasonló módon történnék. Ha azonban a vál—

lalatok termelési tervét a szerszámok és készülékek értékével növelten álla—

pítják meg, az ösztönző hatás lényegében megszűnik és csak olyan lesz, mintha az említett szerszámok és készülékek értékét sem a termelési érték tervszámában, sem pedig a tényszámban nem szerepeltetjük. A javasolt el—

számolási mód tehát önmagában nem segíti elő a kívánt cél elérését, nem teszi érdekeltté a vállalatokat aszerszám— és készülékgyártásban.

d) A szerszámüzemek fontos feladata —— az új szerszámok és készülékek előállítása mellett —— a meglevő szerszámok állandó javítása, karbantartása.

A javaslat, amely az újonnan előállított szerszámok értékét teljes értékkel beszámítaná a termelésbe, a javítások terén is tapasztalható hibák megszün—

tetésére még csak kísérletet sem tesz.

e) A javasolt megoldási forma ellen szól az is, hogy a szerszámok és készülékek gyártása túlnyomórészt erősen munkaigényes, a vállalatok szá-

(4)

786 LÁNYI FERENC.

mára sokkal kevésbé ,,termélékmy", mint, akár a tömeg,—- vagy sorozatgyár—

tású cikkek, akár pedig a szerszámoknál anyagigényesebb egyedi gyártású termékek előállítása. A vállalatok tehát akkor sem válnak érdekelttéa szer——

számok és készülékek gyártásában, ha azokat termelésként teljes értékkel—

elszámolhatják; a kevésbé munkaigényes, általában a vállalat főtevékeny—

ségéhez (profiljához) tartozó termékek gyártása változatlanul előnyösebb lesz számukra. Ezt mutatják a következő adatok,1 amelyek néhány üzem egy órára jutó termelését a szerszámgyártás egy órára jutó termelésének szá——

zalékában fejezik ki:

Csepel Autógyár

Százalék

Hajtóműgyár ... 232,0 Motorgyár ... 34843 J árműgyár ... 845,9

Klement Gottwald Villamossági Gyár

Középgép gyáregység ... 2814 Transzíormator gyáregység ... 215,7 Közszükségleti cikkek gyártása ... 237,9 Egyesült Izzólámpa és Villamossági Gyár Rt.

Gépgyár ... 118,6 Uveggyár ... 251,2 Lámpagyár ... 239,0

Az ún. produktív üzemek egy órára jutó termelése —— mint látható ——

jelentősen meghaladja a szerszámüzemek termelékenységet. Ennek alapján

—— a jelenlegi elszámoltatási módszerek mellett —— teljes mértékben meg—

magyarázható a vállalatoknak az a ma általánosnak mondható törekvése, hogy a szerszámozási munkák csökkentésével minél nagyobb létszámot, ka—

pacitást stb. igyekeznek az ún. produktív üzemek számára biztosítani.

A javaslat célszerűtlenségén az sem változtatna, ha a szerszámokat és készülékeket kiemelt termékként terveznénk és vennénk számba. A válla—

latok anyagi érdekeltsége ugyanis nem egyes kiemelt cikkek, hanem a glo—

' bális termelési érték tervének teljesítéséhez fűződik, ennélfogva ez a meg—

oldás sem vezetne eredményre; nem is beszélve a kiemelt cikkek számának általánosságban helytelenített növeléséről, a szerszámok és készülékek ki- emelt cikként történö tervezésének gyakorlati nehézségeiről.

2. Felmerült olyan javaslat is, hogy a saját előállítású szerszámok és készülékek értékét ne számítsák be a teljes termelésbe, hanem —— az ún.

kiemelt félkésztermékek felhasználásának értékéhez hasonlóan —— a teljes termeléshez hozzáadva egy új, részben halmozott mutatószámot képezzenek.

így a termelés volumenének mérése változatlanul a teljes termelési mutató—

val történhetne (hogy ez mennyiben helyes vagy helytelen, ezt most nem kívánjuk vitatni), a vállalat munkájának elbírálása, a béralap és a prémium

1 Az adatok értékelésénél ügyelnünk kell arra, hogy egyes produktív üzemek termelésében bizonyos halmozódás van, ami a szerszámüzenmiel való közvetlen összehasonlítást nem mindig teszi lehetővé. Az Egyesült lzzólámpa és Villamossági Gyár Rt. lámpagyárának termelési értékében például —— többek között 0— a Wolfraum—üzem— termelésének bizonyos része. is szerepel; a termelékenység számításánál ezt a halmozott termelési értéket állítjuk szembe. a lámpagyár létszámával, A szerszámámmeknél az ilyen, vállalaton belüli kooperáció általában nem fordul elő.

(5)

A TERMELÉSI ÉRTÉK ÉS A MUSZAKI FEJLESZTÉS * 787

kiszámítása pedig az említett ,,halmozott" mutatóval. A módszernek az első javaslattal szemben előnye, hogy a termelés volumenének és a minisztériu—

mok termelési tervteljesítésének mérési módszerét nem érinti, a vállalatok anyagi érdekeltsége viszont olyan mutatókhoz fűződne, amely a szerszámo—

zás és készülékezés teljesítményértékét is magában foglalja.

Ezt a megoldást mégsem tartjuk célravezetőnek, mert nem jelent meg—

felelő ösztönzést a vállalat számára, az előzőkben már kifejtett okok miatt.

(Lásd az 1/e pontot.)

3. Olyan javaslatot is tettek, hogy a fogyóeszközök érték— és elhaszná—

lódási határát meghaladó értékű és elhasználódású szerszámok előállítását

—— mint állóeszközök létesítését —— beruházásnak kell tekinteni, és a saját re—

zsís beruházásokra érvényes szabályok szerint kell a befejezett termelésben elszámolni. A fogyóeszközök ez esetben állománykülönbözettel szerepelné—

nek a teljes termelésben.

E javaslat elvi alapja az, hogy a fogyóeszközöknél nagyobb értékű és élettartamú munkaeszközök valójában állóeszközök, ezek előállítása beru-—

házas, így értékük a saját rezsis beruházásokra érvényes szabályok értelmé—

ben a teljes termelésben elszámolható. A javaslat logikus és a statisztikai elszámolás szempontjából egyszerű is. Rá kell mutatni azonban a következő nehézségekre.

a) A gyakorlatban a fogyóeszközök és állóeszközök elhatárolása nem mindig egyszerű. A fogyóeszközök általános fogalmi meghatározása — 600,——— forintos érték, illetve egy-két éves elhasználódási idő —-—— sok esetben nem felel meg a gyakorlat követelményeinek. Ez a körülmény már a szó—

ban forgó szerszámok és készülékek minősítésénél, finanszírozásánál nehéz—

séget jelentene.

b) A javasolt megoldás nemcsak tervezési—statisztikai szabályozás kér-—

dése, hanem a finanszírozási rendszerben is változtatásokat követel meg.

Ugyanakkor vitatható, hogy a beruházások finanszirozásának jelenlegi, vi—

szonylag merevebb formája hogyan tudna eleget tenni a szerszám- és ké—

szülékgyártás terén megkívánt nagyobb rugalmasságnak.

0) Végül e javaslattal szemben is fennállanak egyes —- az első javaslat- tal szemben felhozott —— ellenvetések, azaz ez a módszer sem biztosítaná a

vállalatok hatékony érdekeltségét a szerszám— és készülékgyártásban.

4. Mivel az eddig tárgyalt javaslatokat az ismertetett ellenvetések miatt — nem tekintjük megvalosithatónak, szeretnénk egy újabb elgondo—

lást ismertetni, amely a megoldást a tervezés oldaláról kívánja megközelí—

teni. (Meg kell jegyezni, hogy ez a javaslat is abból az adott helyzetből in—

dul ki, hogy iparvállalataink tervezésének és elszámoltatásának alapvető mutatója ez idő szerint a változatlan áron számított vállalati teljes terme- lés.)

E szerint a vállalat által előállított s a termelésben felhasznált szer——

számok és készülékek a termelési értékben nem szerepelhetnek. A saját gyártású szerszámok és készülékek állományváltozását azonban a teljes ter- melésben —— a félkésztermékek állománykülönbözetéhez hasonlóan —— figYe—-

lembe kell venni. *

A javaslat lényege az, hogy a tervek elkészítésekor messzemenően fi—

gyelembe kell venni a szerszám— és készülékgyártás reális szükségleteit, an—

nak fokozott munka- és költségigényességét. A terv készítésekor tehát a szerszám— és készülékgyártás termelési, létszám— és költségadatait elkülönim

(6)

788 * , LÁNY! FERENC

tetten kell kezelni, azaz a vállalat egészére vonatkozó mutatók kialakításá—

nál a szerszám— és készülékgyártás mutatószámaira nem Szabad ugyanolyan ütemű növekedést (feszítést) előírni, mint az ún. produktív üzemek eseté—

ben. Ez egyaránt vonakozik a tervezőmunka minden szintjére, mind a nép—

gazdasági, mind a vállalati tervezésre.

A tervezés során tehát figyelemmel kell lenni az ún. produktív és im—

produktív munkasok létszámarányára (ebben az esetben a szerszámgyár—

tással foglalkozó munkásokat tekintjük improduktívoknak), és a produktív munkások számára előírt termelékenységnövelést nem szabad a teljes mun—

káslétszámra vonatkoztatni, és ezáltal a vállalat számára a reálisnál maga—

sabb termelési értéket előírni. Hasonló a helyzet a szerszámüzem létszámá—

nak növelésekor: az ,,improduktív" létszám növelése önmagában nem ad alapot a termelési érték tervének mechanikus, azonos ütemű emelésére.

Ha a terv az elmondottak figyelembevételével készül, a vállalat azt a produktív üzemekre reálisan megállapított termelékenység emeléssel telje—

sítheti és nem kényszerül feltételenül arra, hogy a kevésbé termelékeny szerszámgyártás terhére a nagyobb termelékenységgel előállítható termé—

kek gyártását erőltesse.

A tervezési és statisztikai vonatkozásokon kívül természetesen egyéb rendezendő kérdések is vannak. Felül kellene vizsgálni a szerszámüzemi munkások béralapellenőrzésének rendjét, s mérlegelni kellene a relatív bér—

alapvizsgálat jelenlegi merev, mechanikus módszeréről való letérés célsze—

rűségét. Meg kellene változtatni a szerszámtermelést irányitó vezető állású dolgozók premizálásának módszerét is: a vállalat teljes termelési tervének teljesítése helyett a prémiumot olyan feltételek teljesítéséhez lehetne kötni, mint a szerszámozási munkák határidejének betartása, a sorozatgyártású termékek termelékenységének a szerszámozás következtében előálló emel.—

kedése stb. Biztosítani kellene, hogy ez a prémium ——- a megszabott felté—

telek teljesítése esetén —— a vállalati tervteljesítéstől függetlenül is kifizet- hető legyen. A minisztériumoknak biztositaniok kellene a szerszám— és ké- szülékgyártás ellenőrzését a szerszámüzemek létszám— és béradatainak meg—

figyelésén keresztül is. Ez úton ellenőrizhető lenne, hogy a szerszámüzemi dolgozókat időnként nem irányítják—e át más ,,produktív" üzembe, a ,,terv—

teljesítés" érdekében.

Bár ennek a javaslatnak pozitiv vonásai —-— véleményünk szerint — nyil—

vánvalók, világosan kell látnunk, hogy a szerszámgyártásra való hatékony ösztönzést ez a megoldás sem biztosítaná. Ezzel ugyanis legfeljebb kártala—

nítanánk a vállalatot a tervben szereplő szerszámozási munkák elvégzésével hozott áldozatokért, élő— és holtmunka ráfordításokért. Az eredmény lénye—

gében annyi lenne, hogy a tervben szereplő szerszámok és készülékek gyár—

tását a különböző tervfejezetekben (termelés, termelékenység, önköltség) a realitásnak megfelelően vennénk figyelembe, s ezáltal olyan lehetőséget , adnánk a vállalat kezébe, hogy a tervben előirányzott szerszámozási mun—

kákat mutatószámainak rontása nélkül elvégezhesse. Eza lehetőség azonban kétségkívül nem elegendő. A vállalat számára továbbra is előnyösebb ma—

radna a kialakult technológiájú, begyakorolt, kevésbé munkaigényes termé—

kek gyártása. És bár a javasolt módszer az előírt szerszámozási munkák el—

végzése esetén is lehetővé tenné a vállalatok számára a 100 százalék eléré—

sét, melyik vállalat tartózkodnék —— saját anyagi érdekei ellen cselekedve

—— a termelékenyebben gyártható, ,,jobban fizető", ,,hálásabb" profiltermé—

(7)

A TERMELÉSI ÉRTÉK ÉS A MUSZAKI FEJLESZTÉS 789

kek gyártásától? Várhatjuk—e a vállalatoktól, hogy —— mintegy önként ——

lemondjanak arrólra ,,tervtúlteljesítésről", amely ma az anyagi és erkölcsi elismerésnek szinte kizárólagos forrása? Úgy vélem, az ilyen elképzelé—

sek alaptalanok, és nem ismerik fel az anyagi érdekeltség elvének igazi je—

lentőségét. Végleges, valóban célravezető megoldásnak tehát ezt a megol—

dást sem fogadhatjuk el, mert nem biztositja maradéktalanul az érdekelt dolgozók anyagi ösztönzését. A szerszámozási és készülékezési munkák ug- rásszerű fejlődését csak olyan módszer alkalmazásától várhatjuk, amelyben a szerszámozás és készülékezés gazdasági hatékonysága —-—- termelékenység- növelő, önköltségcsökkentő, minőségjavító hatása —— megfelelően kifeje—

zésre jut, s amely ennélfogva eredményesen ösztönöz a termelés gazdasá—

gosságának fokozására.

A szerszám— és készülékgyártás problémáihoz hasonló nehézségekkel találkozunk az új gyártmányok mintadarabjainak (prototípus) és kísérleti példányainak (O—széria) termelésénél. Ezek előállítása jelentős kapacitást köt le, nincs még kialakult gyártástechnológiájuk, egyedi gyártás jellegűek, általában erősen munkaigényesek. Gyártásuk tehát az anyagi ösztönzés je—

lenlegi rendszere mellett a vállalatok számára nem kedvező, illetve előny- telenebb, mint a kialakult, jórészt kevésbé munkaigényes profiltermékek előállítása.

Hogyan történik a prototípus és a O—széria elszámolása a termelési ér- tékben? Egy évvel ezelőtt e termékeket még tervezett áron kellett érté—

kelni. Ez a módszer azonban helytelennek bizonyult. A prototipus —— ez jel-—

legéből folyik —— nem tervezhető olyan pontossággal, mint az egyéb termé- kek. Nem mérhető fel teljes biztonsággal a gyártás munkaidőszükséglete, gyártás közben gyakran módosítanak a tervrajzokon, technológiai eljárá—

son, a selejt általában nagyobb mint a normál gyártásnál. Gyakran előfor—

dult tehát, hogy a vállalatok hátrányos helyzetbe kerültek a prototípus el—

készültekor, mert a tényleges ráfordítások gyakran meghaladták a terme- lési értékként elszámolható összeget. A vállalatok persze igyekeztek segi—

teni magukon és a prototípus tervezett árát tudatosan magasra kalkulálták.

(A prototípusnál az ilyen kalkuláció igen nehezen ellenőrizhető.) Ez a mód—

szer tehát amellett, hogy nem érte el a kitűzött célt (a vállalatok továbbra is a nagyobb termelékenységgel előállítható profiltermékek gyártását szor-- galmazták), még laza tervezésre is ösztönzött. Ezért változtatni kellett a

helyzeten. litt

A jelenlegi szabályok szerint a prototípust és a O—szériát a tényleges ráfordítások alapján kell értékelni. A tényleges ráfordítások között terme—

lési értékként azonban csak olyan munkák költségeit szabad elszámolni, amelyek a tervezési és statisztikai metodika szerint ipari termelésként el- számolhatók, például a modellek és mintadarabok előállításának, az üzemi próbáknak költségei stb. Nem számíthatók be a termelési értékbe az elő- tanulmányok, tanulmányutak költségei, a szabadalmak, dokumentációk be—

szerzése stb.

Ez a módszer tehát a tervezett költségeken felül minden ténylegesen felmerült ipari munka költségének elszámolását lehetővé teszi, azaz lénye—

gében kártalanítja a Vállalatot. Ez a kártalanítás azonban még korántsem jelent kellő ösztönzést. Nyilvánvaló, hogy a vállalatok számára továbbra is előnyösebb a begyakorolt és az anyagigényesebb termékek gyártása.

5 Statisztikai Szemle

(8)

790 _ LÁNYI FERENC (

Sokan azon a nézeten vannak, hogy a prototípusok és a O—széria gyár- tására való ösztönzést az biztosítaná, ha nem korlátoznánk a termelésként.

elszámolható ráfordítások körét, hanem minden felmerült költséget elszá—

moltatnánk a termelésben. Szerintünk ez a javaslat sem hozna megoldást,, mert tovább növelné a jelenlegi módszernek azt a hibáját, —amely felett, csak a remélt ösztönző hatás érdekében hunytunk szemet —, hogy a ráfor—

dítások növekedése automatikusan növeli az ipari termelés mutatóját. Ez az) eljárás azonban nem helyes. Az ipari termelés nem lesz nagyobb azáltal, ha, a vállalat pazarolja az anyagot, vagy ha a külföldi tanulmányút költségei a különféle személyi kiadások miatt indokolatlanul megnövekednek. Nem sza—v szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy bizonyos tételeknek —- melyek-—

nek semmi közük sincs az ipari termeléshez -— a termelési értékbe történő beszámítása jelentékenyen torzíthatja az ipari termelés volumenét, ame- lyet ez idő tájt ugyanazzal a mutatóval mérünk, amellyel a vállalatok terv melőtevékenységét ellenőrizzük. Anélkül, hogy a volumenmérés szempont- jaira részletesebben kitérnénk, meg kell említeni, hogy az emlitett megol—- dási formák mindegyike bizonyos halmozódást visz a termelésbe: a proto—

típus értékét ipari termelésként mutatjuk ki annak elkészültekor, illetve át- vételekor, ugyanakkor azonban a sorozatgyártás termékeinek egységárában.

— megfelelően elosztva —— a prototípus költségei is szerepelnek. így a pro—' totípus értéke az ipari termelés volumenében valójában kétszer szerepel.

A prototípus elszámolásával kapcsolatban szeretnék kitérni egy javas—

latra, amelyet a Számvitel c. folyóirat folyó év június havi száma ismerte—

tett.2 A javaslat lényege az, hogy a prototípus elszámolásakor figyelembe kell venni a tervezett költségtől és a tervezett elkészülési határidőtől való eltérést is. Ennek érdekében a szerző úgynevezett prototípus hányados be—

vezetését ajánlja, amelynek képlete:

tervezett költség X tervezett gyártási határidő

tervezett költség X , ,. , , . . ,

tenyleges koltseg tenyleges gyártás: hatarido

A képletben az előkalkulált árat fordított arányban növeljük vagy csök—

kentjiik aszerint, hogy a tényleges gyártási költség és gyártási idő a terve—

zetthez képest növekszik—e, vagy csökken. Az olcsóbban, gyorsabban elké—

szített prototípust tehát magasabb, a drágábban, késedelmesen gyártott ter—

lméket viszont alacsonyabb értékkel szerepeltetjük a termelési értékben.

A javaslat — amely igen ötletesen kísérli meg e nehéz kérdés megol—

dását —— jól mutatja, milyen erőfeszítésekre kényszeríti a jelenlegi elszá—

moltatási módszerek következtében előállott helyzet a közgazdászokat, a vállalatok vezetőit.

A javaslat ösztönző hatása kétségtelen. Nézetünk szerint azonban meg—4 valósítása nem hozna megnyugtató megoldást. Mindenekelőtt az ösztönző

hatás nem lenne "teljeskörű", vagy két önkényesen kiválasztott —— bár lé—

nyeges —- irányban érvényesülne. Figyelmen kívül maradna azonban két másik fontos szempont: a minőség és a szükségletre történő termelés szem—

pontjai. A javasolt prototípus értékben az önköltség csökkentése, a határ—*

idő rövidítése gyakorlatilag a minőség érdeke ellen hat, a minőség a muta—

3' Anloníevicz Flórián: Prototlpust gyártó vállalatok, üzemrészek működésének mérése. —— Számvitel

(9)

A TERMELÉSI ÉRTÉK ÉS A' MUSZAKI FEJLESZTÉS

791

tóban nem jutna kellően kifejezésre. Lényegében hasonló a helyzet a szűk- séglet szempontjából is, mert a prototípus elszámolásának javasolt mód- szere fenntartaná a termelés bizonyos öncélúságát, a vállalat továbbra is érdekelt lenne olyan termékek előállításában, amelyekkel a legkedvezőbb ,,tervteljesitését" mutathatja ki, attól függetlenül, hogy a termékek szüksé- gesek—e a népgazdaság, a fogyasztás számára. A mutatószámban nem jutna kifejezésre (ugyanúgy, mint a teljes termelés mutatójában sem), hogy a ter—

melés az adott szükségleteknek megfelelő—e. Úgy véljük, hogy az igazi, vég—

leges megoldásban ennek a szempontnak is tükröződnie kell.

A javasolt elszámolási módszernek gyenge pontja, hogy a prototípus tervezett árából indul ki. Ismeretes, hogy a tervezett ár éppen a prototípus esetében nem nagyon megbízható. Emellett a laza tervezésre való ösztönzés veszélye is fenyeget. Nem szerencsés az sem, hogy a képletben a költség—

megtakarítás, illetve túllépés és a határidő előrehozás, illetve túllépés meg—

határozott önkényes súllyal szerepel. A gyakorlatból tudjuk, hogy e két té—

nyező fontosságának aránya a különböző esetekben nem feltétlenül azonos.

Meg kell említeni azt is, hogy a prototípus javaslat szerint kiszámított értékének nemcsak a ,,tervteljesítés" mérésekor lenne szerepe, hanem ——

mivel ezt kell beépíteni a vállalati teljes termelési értékbe —-— a termelés volumenének mérésekor is. Az pedig könnyen belátható, hogy a termelés volumenét különféle mesterséges ösztönző tényezők alkalmazásával nem szabad torzítanunk. Mindezek figyelembevételével az Antonievicz-féle ja—

vaslatot nem tartjuk sem célravezetőnek, sem gyakorlatilag megvalósítha- tónak. A megoldást olyan irányban kell keresnünk, amely biztosítja a vál- lalat mindenoldalú hatékony érdekeltségét, és ugyanakkor nem érinti az ipari termelés volumenének mérésére szolgáló mutatót.

!!

Milyen tanulságokat vonhatunk le az elmondottakból?

Feltétlenül ketté kell Választani a termelés volumenének mérését a vállalati tevékenység elbírálásától, az anyagi ösztönzés problémájától. Az előbbi a legszigorúbb objektivitás követelményével lép fel, míg az utóbbi—

ban időszerű érdekek, gazdaságpolitikai meggondolások, szubjektív szem—

pontok érvényesülnek. A kettő összekeverése ezért feltétlenül zavarokhoz vezet. Ha a volumenindex pontosabb mérésére törekszünk, ellentétbe kerü—

lünk az ösztönzés követelményeivel, viszont, ha az anyagi érdekeltséget akarjuk jobban megközelíteni a volumen mutatóját torzítjuk. Az esetek nagy részében tehát ellentétes érdekeket akarunk egyidejűleg szolgálni, ami természetesen nem lehetséges.

A vállalati tevékenység elbírálására szolgáló mutatót — véleményünk szerint —— nem célszerű különleges, mesterkélt eszközökkel komplikálni. Az anyagi érdekeltség elvének az eddiginél fokozottabb és következetesebb al—

kalmazása lehetővé teszi az olyan egyszerű, szintetikus mutatószám alapján történő elszámoltatást, amely természetes formában tükrözi a Vállalati te—

vékenység egész eredményét, beleértve a műszaki fejlesztési tevékenység

—— ezen belül a szerszámok és készülékek, a prototípus és a O—széria gyár- tása —- eredményét is. Ezt a feladatot leginkább —— bizonyos előfeltételek, elsősorban a megfelelő árrendszer, valamint a termelés és fogyasztás bizo- nyos egyensúlya esetén —— a jövedelmezőség mutatója tölthetné be.

ői

(10)

;.792 LÁNYI: A TERMELÉSI ÉRTÉK ÉS _A MUSZAKI FEJIESZTÉS

A jövedelmezőség alapján történő elszámoltatás optimális mértékben ösztönözne a gazdaságos termelésre. A szerszámozás és készülékezés a gaz——

daságos termelés fontos feltétele. A gazdaságossághoz kapcsolt anyagi ér—

, dekeltség tehát arra ösztönzi a vállalatot, hogy a szerszámozással és készü—

lékezéssel a termelés leggazdaságosabb változatát válassza. A vállalatot ily—

módon nem közvetlenül a szerszámozásra ösztönözzük, mert ez előbb vagy utóbb öncéllá válhatna, mint ma a ,,Volumen" hajszolása, hanem a gazda—- ' ságos termelésre, amelyet viszont adott esetben csak bizonyos szerszámo—

zás és készülékezés esetén lehet folytatni. ,

Hasonló a helyzet a prototípus termelésre történő ösztönzéssel is. Nem közvetlenül a prototípus termelésében kell érdekeltté tenni a vállalatokat, hiszen nem a prototípus termelése a végcél. A cél az új gyártmányok gazda- ságos termelése. Ennek előfeltétele, hogy megfelelő prototípusokat gyártsa—

nak, olyanokat, amelyek biztosítják a sorozatgyártású termékek gazdaságos előállítását. Ha a vállalatokat az új gyártmányok gazdaságos termelésében tesszük érdekeltté; nyilvánvalóan érdekük lesz olyan prototípusok előállí—

tása, amelyek elősegítik a szükségletek által megkövetelt új termékek minél nagyobb mennyiségben, minél jobb minőségben és minél kevesebb ráfordí- tással történő előállítását.

Az elmondottak alapján jogosnak látszik az az elgondolásT, hogy a mű—

szaki fejlesztés fontos kérdéseinek megnyugtató megoldását leginkább az anyagi érdekeltség elvének megfelelő alkalmazasa esetén a jövedelmező—

ség alapján történő elszámoltatás segítségével közelítjük meg. Nem mond—

hatjuk azonban, hogy a jövedelmezőségi mutató bevezetése önmagában már megoldana minden kérdést.

Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a műszaki fejlesztési munkák so—

rán hozott áldozatok, élő— és holtmunka ráfordítások általában nem térül—

nek meg azonnal, hanem csak később hoznak eredményt. Ennélfogva a vál- lalat érdekelt vezető dolgozóit megillető anyagi előnyök is csak később rea—

lizálódnak. Ez a körülmény kétségtelenül gyengíti a dolgozók anyagi érde—

keltségét. A megoldást abban látjuk, hogy az érdekelt dolgozók már a szer—

számok és készülékek gyártásakor, a prototípusok előállítása idején is vilá—

gosan lássák munkájuk jövendő gazdasági hatékonyságát és teljes bizton—

sággal számoljanak az ennek folytán őket megillető anyagi eredménnyel.

Ennek -— úgy véljük — nélkülözhetetlen feltétele az érdekelt dolgozók munkafeltételeinek állandó javítása, a nem önkéntes munkakör- és munka—

helyváltoztatásoknak az elkerülhetetlen minimumra való csökkentése és a dolgozók stabilitásérzetének megerősítése.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

zált félkésztermékek és az ipari jellegű munkák értékén kívül csak a saját előállítású félkésztermékek állományában bekövetkezett növekedés értékét veszik

tanévben az általános iskolai tanulók száma 741,5 ezer fő, az érintett korosztály fogyásából adódóan 3800 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban.. Az

* A levél Futakról van keltezve ; valószínűleg azért, mert onnan expecli áltatott. Fontes rerum Austricicainm.. kat gyilkosoknak bélyegezték volna; sőt a királyi iratokból

Minden bizonnyal előfordulnak kiemelkedő helyi termesztési tapasztalatra alapozott fesztiválok, de számos esetben más játszik meghatározó szerepet.. Ez

A bruttótermelési érték alapján csoportosított termelőszövetkezetek adatai azt mutatják, hogy a magas bruttó termelési érték altalaban a műszaki fejlesztés elemeinek,

Az olyan tartalmak, amelyek ugyan számos vita tárgyát képezik, de a multikulturális pedagógia alapvető alkotóelemei, mint például a kölcsönösség, az interakció, a

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

Legyen szabad reménylenünk (Waldapfel bizonyára velem tart), hogy ez a felfogás meg fog változni, De nagyon szükségesnek tar- tanám ehhez, hogy az Altalános Utasítások, melyhez