A termelési érték számbavételének kérdései a statisztikában és a könyvvitelben

(1)

GÖMÖRI GÉZA :

A TERMELÉSI ÉRTÉK — SZÁMBAVÉTELÉNEK KÉRDÉSEI

A STATISZTIKÁBAN És A KONYVVITELBEN'

A termelési tervek teljesítését a statisztika változatlan áron, a könyvvitel f'olyóáron (nettó termelői áron) méri. A ,,változatlan áras" termelési értéket a termelés terjedelmének és dinamikájának megállapítására, termelékenységi

* mutatók kiszámítására, valamint a béralapellenőrzéssel és prémiumelszámo- lással kapcsolatban használjuk.-

A folyóáras termelési értéket az állami költségvetéssel való kapcsolat _(nyereségbefizetés, veszteségtérités) megállapításánál, a költséghányadok vizs- gálatánál, a nemzeti jövedelem számításánál és egyéb gazdaságossági mutatók elemzésénél alkalmazzuk.

1955. I. 1-től a Minisztertanács 2103/35/1954. sz. határozata értelmében a befejezett termelés tervét folyóáron kell jóváhagyni. E rendelet alapja az a meggondolás, hogy a felhasználás szempontjából számításba vehető termelt javakat elsősorban a folyóáron mert befejezett termelés határozza meg helye—

sen. Ennek megfelelően az iparvállalatok az 1955. évi befejezett termelés ter—

vét folyóáron fogjálk mérni.

' A számvitelben használt változatlan és folyóáras termelési mutatók a vál—

lalati munka ellenőrzésének és elemzésének nélkülözhetetlen eszközei.

A statisztikai és könyvviteli termelési érték számbavételi módszerei között azonban —— évek óta rendezésre váró -—-— lényeges értékelési és tartalmi különb—

ségek mutatkoznak. Ennek következtében a statisztika illetve a könyvvitel szerint kimutatott termelési tervteljesítési százalékok jelentősen eltérnek egy- mástól. Ez a körülmény megnehezíti és bizonytalanná teszi a vállalati ellen—

őrzés munkáját, mert az eltérő tervteljesitési százalékok mögött egyrészt a két- féle számhavételből eredő értékelési és tartalmi különbségek, másrészt hibás, illetve szándékosan elferdített adatolk lehetnek.

Az értékelési (változatlan ár —— folyóár) különbségek a statisztika és a könyvvitel eltérő feladatából eredően szükségszerűek

A tartalmi különbségek viszont indokolatlanul nagyrészben a számviteli utasítások kettőssége és összehangolásának hiánya miatt. állnak fenn Az utóbbi különbözőségek ellentmondanak a számvitel fontos követelményének, amely szerint a statisztikában és könyvvitelben kimutatott termelési érték azonos tartalmú kell legyen.

A tartalmi eltérések meghiúsítják a statisztika és könyvviteli termelési mutatók együttes felhasználását Például ha a könyvelési adatokból számított termelési érték értékindexéből és a statisztikában kimutatott termelési érték

(2)

'GÖMÖRI: A TERMELÉSI ÉRTÉK SZAMBAVÉTELENEK KÉRDÉSEI 987

volumenindexéből árindexet számítunk, a kapott eredmény teljesen félre—

vezető, mert nemcsak az árváltozásból eredő eltéréseket tükrözi, hanem a két- féle számbavétel tartalmi különbségeit is A termelés számbavételi módszeré—

nek eltérései erősen akadályozzák számviteli fejlődésünket. A Központi Sta- tisztikai Hivatal Ipari főosztálya ezért napirendre tűzte a kérdések rendezését.

E tárgyban több megbeszélést folytattunk az Országos Tervhivatal, a pénzügy- minisztérium és az ipari minisztériumok küldötteivel. Amegbeszélések ered—

ményeként szűkkörű bizottság alakult, mely az eddigi tapasztalatok és válla- lati vizsgálatok alapján feltárta a termelés statisztikai és könyvviteli számba- vétele közötti különbségeket. A bizottság javaslatára, az eltérések megszünte- tésére mind a statisztikában, mind a könyvvitelben 1955. 1. hó l-től lényeges metodikai változásokat hajtunk végre.

A következőkben vizsgáljuk meg, melyek az eltérések a statisztikai és könyvviteli termelés számbavételénél, továbbá: miképpen biztosítható a két—

féle számbavételi módszer között a tartalmi egyezőség.

E vizsgálat napirendre tűzésében nagy szerepe volt az új változatlan ár- rendszerre való áttérésnek. Az új változatlan árrendszer bevezetésekor ugyanis felvetődött, hogy az előző évekkel való összehaSonlíthatöság biztosítására nem is lenne szükséges az 1954. évi termelést új változatlan áron bekérni. Az új változatlan árak (az 1954 I. 1- i nettó termelői árak) lényegében ugyanazok, amelyek a mérlegbeszámolóban is szerepelnek

A mérlegbeszámoló használhatóságát ebből a szempontból vizsgálva meg- állapítottuk a különféle iparágakba tartozó vállalatoknál, hogy a statisztikai és a könyvviteli termelési érték közötti eltérések igen sokrétűek és szinte vál- lalatonként különböznek. Emiatt lehetetlen volt olyan egységes utasítást

"kiadni, amelynek alapján a vállalati mérlegbeszámolókban kimutatott terme—

lési érték az 1955. évi statisztikai számbavételi módszernek megfelelően kor—

rigálva, statisztikai célokra is használható lenneuMivel a mérlegbeszámolókban szereplő termelési értéket az eredeti elgondolás szerint felhasználni nem tud—

tuk, az iparvállalatok 1954. I. és II. negyedévi termelését új, változatlan áron is bekértiik. A számbavételnél az összehasonlíthatóság érdekében már érvé- nyesítettük az 1955-ös tervezési—statisztikai metodikai változtatásokat.

Ennek megfelelően:

1. a csökkent értékű (minőségi okok miatt leértékelt) terméket változat—

lan áron minden esetben a folyóár arányában csökkentett árral kellett elszámolni,

2. a raktári késztermék—hiányokat a termelésből le kellett vonni, a több—

leteket hozzáadni. (Azokban az iparágakban, ahol a raktári selej- tet —— külön engedély alapján —— 1954—ben nem vonják le a termelés—

ből, a raktári selejt értékét a raktári hiányhoz hasonlóan most le- vonattuk.)

3. Az ipari szolgáltatásokat a Kohó- és Gépipari Minisztérium és a közle—

kedési javitóipar területén közvetlen anyagérték nélkül kellett elszá—

molni.

Az 1., 2. pontban felsorolt metodikai változtatások bevezetésére azért

" "volt szükség, mert a könyvvitel —— helyesen —— ezek figyelembevételével szá—

rnítja a termelési értéket.

A 3. pontban felsorolt metodikai változást az indokolja, hogy a beépítésre, javításra stb. kerülő anyag értéke a szolgáltatás során végzett javítási, szere- lési munkától mintegy független tényező. Az anyagértékkel történő számba—

(3)

988 , * ' mmm Gazsi _

vétel ezenkívül sok esetben visszaélésre adott lehetőséget, _mert az egyes vál- lalatokat a termelési terv teljesítésére úgy ösztönözte, hogy kis értékű alkatrész helyett nagyértékűt, használt alkatrész helyett újat építettek be az ipari szol—

gáltatásoknál. E metodikai változtatásokkal tehát javítottunk a termelés számbavételében fennálló hibákon, ugyanakkor csökkentettük a statisztikai és könyvviteli termelési érték közötti eltéréseket.

Ezek a módszerbeli változtatások azonban csak kis lépés—t jelentettek a kétféle termelési érték tartalmi egyezőségének biztosítására.

A további eltérések felfedésére köteleztük a vállalati statisztikusokíat, hogy az új, változatlan áron számított 1954. l,; illetve II. negyedévi befeje—

zett termelési érték adatát egyeztessék a mérlegbeszámoló ,,llI/a Termelési érték kiszámítása" című melléklet 11. sorának ___ ,,gű6 rovata tbe—fejezett ter—

melés) adatával. A kétféle befejezett termelés értéke közötti különbség okait ki kellett vizsgálniok és rövid indokolással az eltéréseket fel kellett sorolniok.

A statisztikai és könyvviteli teljes termelési értékre vonatkozóan nem ele—

meztük az eltéréseket, mivel a statisztika csak 14 iparágon belül méri a befejezetlen termelés állományváltozását, viszont a könyvvitel minden iparágban.

E tartalmi eltérés alapján indokolt a fennálló szá-mbavételi különbség.

Az új, változatlan áron bekért adatokat és a kétféle befejezett termelés szintje közötti eltéréseket értékelve megállapítottuk, hogy a vállalatok nagy részénél, az eltérések lényegesen nagyobbak, mint azt feltételeztük.

Vizsgáljuk meg a következőkben az ipari minisztériumokon belül egyné—

hány vállalat adatait! (Az eltérések százalékát a statisztika által megállapított befejezett termeléshez viszonyítottuk.) '

Például a Kohó— és Gépipari Minisztérium területén a Sztálin Vasmű Gép—

gyárban a könyvvitel által megállapított befejezett termelési érték az első negyedévben 21,7 százalékkal, a második negyedéan 30,7 százalékkal volt magasabb a statisztikában szereplő befejezett temetési értéknél. Az eltérés százaléka a Nehézipari Minisztériumhoz tartozó Veszprémmegyei Festékgyár—

nál például az első negyedévben: —— 970/0, a második negyedévben: —— 110/0 volt. Az Élelmiszeripari Minisztériumhoz tartozó Hevesmegyei Tejipari Válla—

latnál az eltérés százaléka az első negyedévben: 63 százalék, a második negyedévben: 18,8 százalék volt. Igen sok vállalatnál, például a Dunai Hajó- gyárnál, a Sátoraljaújhelyi Bútorgyárnál, a Hatvani Konzervgyvárnál az eltérés százaléka ennél jóval magasabb volt.

Az elmondottakból megállapítható, hogy alapvető eltérések mutatkoznak a kétféle számbavétel között. A plusz, illetve mínusz 5 százalékon felüli eltéré—

sek részletes vállalatonkénti kiderítése jelenleg még folyamatban van.

A vizsgálatok alapján már eddig is kiderült, hogy csak a Könnyű- és Ne—

hézipari Minisztérium területén akadtak nagyszámban olyan vállalatok, ame—

lyeknél csak lényegtelen eltérések mutatkoztak a kétféle számbavétel között.

Nézzük meg a következőkben. miből erednek az eltérések a statisztikai és könyvviteli befejezett termelés értéke között: "

l. A nagy eltérések leginkább abból származtak, hogy más termelési alapbizonylatokból dolgozik a statisztika és másból a könyvvitel. Pl. a hajó- gyárakban a könyvvitel a számlát tekinti termelési bizonylatnak, a statisztika viszont a MEO átvételét. A számlázás és a MEO átvétel között időbeli eltoló- dás van és ez jelentős eltérést eredményez.

A MÁVAG Mozdony- és Gépgyárnál például a statisztika szerinti befejezett termelés az I. negyedévben 8,3 százaléknál nagyobb. mint a könyvelés

(4)

A TERMELÉSI ÉRTÉK SZAMBAVÉTELÉNEK KÉRDÉSEI , 989

azonos áron számított adataA különbség onnan származik, hogy a Hídg'yár- részleg által elkészített alkatrészeket a statisztika a MEO átvétele után befejezett termelésként elszámolja, a könyvelés azonban csak később, a rendel—

tetés .szerint használatbavételkor számlázza az elkészült hidat. Ez az időbeli eltolódás sem jelentene eltérést, ha az üzem megfelelő raktárral és raktár—

könyveléssell rendelkezne, mert az így elkészült alkatrészek a könyvelésben késztermékkészletváltozástként jelentkeznék. Raktár és raktárkönyvelés hiá- nyában azonban az elkészült alkatrészek értéke csak mint befejezetlen ter- melés állományváltozása jelentkezik a teljes termelésben. A befejezett terme—

lés szintjén ezért nincs meg az egyezőség.

2. A késztermékek termelésének eltérő megállapítási módszeréből is jelen- tős különbözetek származnak. A könyvvitel ugyanis az árbevételből kiindulva, a késztermékek plusz-mínusz készletváltozásának figyelembevételével álla- pítja meg a késztermékek termelését. Ez az ú. n. indirekt módszer azonban az

alábbiak miatt sok pontatlanságot tartalmaz:

a) A késztermékek Jkészletváltozásának megállapítása általában a szin—

tétikus számlák alapján történik tervez-ett önköltségen. Ezután a terv- eltérések figyelmbevételével levezetett készletváltozást a legtöbb vál—

lalat nem tételesen, hanem a tervezett globális jövedelmezőségi szá—

zalék alapján kulcsolja át folyóárra. Nagyobb késztermék—készletvál-, tozás esetén a cikkelemek között bekövetkezett választékeltolódás miatt azonban a tervezett jövedelmezőségi százalékkal történő értékelés ké- tes eredményt ad és jelentős eltérésekre vezethet.

b) A befejezett termelés kiszámításánál a 85-ös globális terveltérési számlán szereplő tételek közismerten sok pontatlanságot rejtenek ma- gukban. (Pl. raktári hiányok és többletek elszámolása, raktározás alatt keletkezett selejtkár könyvelése, a számlára könyvelendő elszámolási differenciák, a fizetett szabadságok időbeli elhatárolása, a sajátter—

melésű készletek negyedéves értékelési különbözete stb.).

0) Az értékesítési eredményszámlák sok esetben nem mutatják a valósá—

gos árbevételt a hibás, vagy késői számlázás miatt. Gyakoriak a for—

galmiadótérítések is, melynek következtében az elengedett forgalmi adó összegével indokolatlanul növekszik a nettó termelői ár. Az en- gedmények megállapítása sem egységes. Egyes vállalatok az enged- ményszázale'kot a bruttó termelői árból, mások a nettó termelői árból adják.

Az a), b), c ), pontokban felsoroltak alapján az árbevételből kiindulva megállapított termelési érték tartalmilag nem is egyezhet meg a tervezési és a statisztikai metodika szerinti 13. n. direkt számbav'étellel. Tehát más (bár

helyes) eredményt kapnánk, ha a tárgyidőszakban termelt késztermékeket a termelési bizonylatok alapján (készárubevételezési jegy, MEG-jelentés, átvé- teli jegyzőkönyv stb.), gyártmányonk-ént megszoroznánk az érvényben lévő forgalmiadó nélküli folyóárakkal. Csakis e módszerrel biztosítható a közös termelési alapbizonylatok használata és egyúttal a termelési érték tartalmá—

nak egyezősége.

3. A szolgáltatások számbavételénél lényeges tartalmi eltérések nem je- lentkezhetnek, mivel a statisztika általában a könyvvitel alapján számol.

Gyakran előfordulhat azonban, hogy a szolgáltatások késedelmes kalkulá-

(5)

990 ) ' . ; GÖMÖRIV GÉZA

ciója miatt, a statisztikai számbavétel csak a következő időszakban történik.

1955-től a statisztika is __ a könyveléshez haSonlóan —— forgalmiadó nélkül számolja el a szolgáltatásokat, így e téren is egyezőséget lehet teremteni. A statisztikában a szolgáltatások —— jelenlegi ——— forgalmiadóva—l növel—t számba—

'vételét az indokolja, hogy az Egységes Arulistában szereplő változatlan árak is tartalmazzák a forgalmiadót, vagyis 1955. I. 1—ig a termelés volumenét forgalmiadóval együtt mérjük. A Kohó- és Gépipari Minisztérium területén a szolgáltatások közvetlen anyagérték nélküli számbavétele a statisztikában nem okozhat eltérést a könyviteli elszámolástól, mert a könyvvitelben az ányagértéket (alkatrészt, félkésztermeketl, mint kereskedelmi árut kell elszá—

molni, tehát termelési értékként nem számolható el.

4. A könyvelésben kimutatott befejezett termelésben az építőipari tevé—

kenység is szerepel és emiatt eltér a statisztika hasonló adatától. Az egyezőség e téren úgy biztosítható, ha a könyvelési befejezett termelés értékéből levon—

juk a mérlegbeszámoló Ill/b. melléklete ,,e" rovatában kimutatott építőipari termelési értéket.

A felsorolt lényeges eltéréseken "kívül a vállalati vizsgálatok sok egyéb apróbb különbségre is felhívták a figyelmünket. Ezek nagyrésze :) statisztikai és könyvelési utasítások helytelen értelmezéséből vagy különböző számítási

hibákból származott. _

Az ellenőrzések során megfigyeltük a statisztika és könyvvitel alapján kimutatott'tervteljesitési százalékok eltérő alakulását is.

A befejezett termelés tervteljesítési százaléka 1954. második negyedében a Fémáru- és Szerszámgépgyárhan a statisztika szerint 10420/0, a könyvelés szerint 91,20/o volt, Fűzföi Papirgyárban 1954. első negyedében a tervteljesí- tési százalék a statisztika szerint 992, a könyvelés szerint 97,50/o volt; a Bá—

nyagépgyártási Igazgatóságnál a második negyedévben a tervteljesilési szá- zalék a statisztikai kimutatások szerint 105,4"/0, a könyvviteli adatok alapján 96,60/o volt. Hasonló eltérések mutatkoztak még számos egyéb vállalatnál is.

A felsorolt vállalatok, illetve igazgatóságok a mérlegbeszámolókban meg- próbálták indokolni a kétféle tervteljesitési százalék eltéréseit, Ezek az indo- kolások azonban megbízhatatlanok; a sokféle tartalmi és értékelési eltérés felsorolása gyakran hibás, illetve szándékosan elferdített adatokat takarnak.

Az értékelésböl származó különbségek miatt a kétféle termelési tervtelje- sítés százalékai 1955. I. l—től csak kismértékben térhetnek el, éspedig a kö-

vetkezők miatt. *

1. A statisztikában 1955. I. 1-től az új változatlan árak bevezetésével, az Egységes Termék- és Árjegyzék rendszerében, a termelés értékelését gyárt- mányonként egyedi árakon kell végezni. Ezzel megszüntettük a csoportárak értékeléséből származó hiányosságokat a statisztikában. (Egyes vállalatoknál

—— a tömegcikekip'arbazn ——— azonban kivételt teszünk: eltekintünk az egyedi árak használatától és ha az valóban indokolt, esoportárak használatát is en—

gedélyezziik.)

2. A könyvelésben a termelési érték számbavételénél a folyóárak évközi

változása nem adhat eltérést,,mert az árváitozásokat a tervezés szintjére kell

korrigálni.

3. Jelentéktelen eltérést okozhat viszont még mindig az a körülmény, hogy egyes iparágakban a nettó termelői árak nem azonosak a változatlan árakkal, a nettó termelői árakban lévö átlagfuvar miatt. (Élelmiszeripar és az

Építésügyi Minisztérium egyes iparágai.)

(6)

A TERMELÉSI ÉRTÉK SZÁMBAVÉTELENEK KÉRDÉSEI * 991

Ezek az eltérések azonban már nem számottevőek, így a statisztikai, il-

letve könyvviteli befejezett termelési érték alapján számított tervteljesítési százalékok között csak jelentéktelen eltérést okozhatnak.

Jelenleg a _számvitelben, az ipari termelés számbavételénél a legfontosabb kérdés a tartalmi különbözőségek megszüntetése, illetve az egyezőség meg—

teremtése. E kérdés rendezésére életrehívott szűkkörű bizottság lényeges elő- rehaladást ért el. A bizottság a következő határozatokat hozta.

1. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 2103/35/1954. számú határozata a tervezés egyszerűsítéséről elrendeli, hogy a Minisztertanács az 1955. évi befejezett termelés tervét folyóáron hagyja jóvá. Ennek megfelelően az 1955; évi befejezett termelés tervét az 1955. évi mérlegbeszámolóban folyó- áron a tervezési és statisztikai metodika szerinti "direkt" módszerrel mérjük.

A direkt módszer lényege, hogy a tárgyidőszakban termelt készterméke- ket a termelési bizonylatok alapján (készárubevételezési jegy, MEG-jelentés, átvételi jegyzőkönyv stb.) gyártmányonként meg 'kell szorozni az érvényben lévő forgalmiadónélküli folyóárral. A könyvviteli és statisztika szerint kimutatott termelési értéknek azonos termelési alapbizonylatokra kell épülniök.,

2. A minisztériumo'k közlik a KSH Ipari főosztályával azoknak a válla—

latoknak a névsorát, melyeknél az 1955. évi befejezett termelés tervét folyó—_

áron —— éves szinten -— továbbra is ,,indire'kt" (a jelenlegi III/a. lap felépítése ,

szerint) módszerrel kell mérni, mivel a direkt módszerre való áttérés a gyárt—

mányonkénti raktárkönyvelés hiányában nem oldható meg.

3. A direkt számbavételi módszer utasításának kiadásáért, valamint a termelés körébe tartozó fogalmak egységes meghatározásáért a pénzügy—

miniszter számviteli osztálya és a Központi Statisztikai Hivatal Ipari főosz—

tálya felelősek.

, 4. A KSH Ipari főosztálya továbbra is vizsgálja az 1955. évi; befejezett termelési terv —— negyedévenkénti direkt módszerrel történő —— mérésének, illetve a tartalmi eltérések megszüntetésének lehetőségeit, módszereit.

A fenti határozat végrehajtásával tehát éves szinten megszüntethetők a kétféle számbavétel közti tartalmi eltérések. Ezzel a megoldással azonban csak re'szeredményt értünk el. Biztosítottuk ugyan, hogy megszűnjenek a statisztikai és könyvelési termelési érték éves adatai közötti tartalmi eltérések,)azonban ugyanakkor a könyvelési termelési érték négy negyedéves és éves számba—

vétele között fennálló módszerbeli különbség (direkt, indirekt módszer) szin—

tén eltérések forrása lehet.

A negyedéves kimutatásokban szereplő eltérések megszüntetésére két lehe—

tőségünk van. Az egyik, ha negyedévenként is ,,direkt" módszerrel történik a könyvvitelben a termelési érték elszámolása. Ezt a módszert azonban min—

den vállalatra kiterjedően nem célszerű bevezetni. Ahol ugyanis többszáz gyártmányról van szó, a gyártmányoknak a folyóárakkal történő egyedi be-

szorzása lényeges többletmunkát jelent. * '

A másik lehetőség az, hogy a könyvvitelben ,,indirekt" és a statisztikában' ,,direkt" módon kiszámított termelési értékek közötti tartalmi eltéréseket szak— * mánként állapítsuk meg és tételenként rendezzük. Először a legnagyobb elté- réseket ofkozó, a statisztikai és könyvviteli termelési alaprbizonylatok külön—

bözőségéből származó eltérés-eket kellene megszüntetnünik. A termelési alapbizonylatok különbözőségének megszüntetés—e, vagyis a statisztikai és könyv— .

viteli termelési alapbizonylato'k egységesítése úgy érhető el, hogy fel kell szá— ' molnunk mindenféle párhuzamos nyilvántartást. (A külön statisztikai és külön

(7)

senem: A 'frsnnezs'sí mm SZAMBAYETÉLENEK Kane EI

könyvelési termelési bizonylatokat.) A vállalatokat utasítani kell arra, hogy ,_ a statisztikai és a könyvviteli termelési értékelszá'molása csak egységes és

azonos termelési alapbxizonylatokra épülhet fel. Ugyanakkor a tárgyidőszak végén egyeztetni kell a kétféle termelési értéket az egységes analitikus bizonylatok alapján. Nem szabad megengednünk a jelenleg is (különösen a Kohó-,, és Gépipari Minisztérium területén) sokszor előforduló gyakorlatot, hogy pl.

a késztermék elkészült, statisztikailag számbavették, azonban még nem szám—_

, lázták ki, s ezért e tétel a könyvelési termelési értékben nem szerepel. 1955.

január 1—től el kell érnünk, hogy az egységes alapbizonylat a raktárbevétele—

zési jegy és a MEO átvételi bizonylat legyen, így a könyvelésben is jelentkez- nie kell az elkészült készterméknek készárukészlet-növekedésként.

A szakmánként fennálló kisebb eltéréseket iparági, vállalati elemzés alap—

ján kell "feltárni és megszüntetni/Az előzőkben felsorolt alapvető különbségek megszüntetését pedig az indirektmódszer fenntartásával, ugyanakkor az alap—

hizonylatok egységesítésével kell megteremteni.

Teljesen egyező eredményt így sem kaphatunk. A jövedelmezőségi száza—

lék használata a készletváltozások nettó termelői árra való átszámításánál

—- tapasztalat szerint —— iparági szinten mintegy egy százalékos eltérést okozhat a statisztikai, illetve könyvelési termeléSi érték között.

Az eddigiekből látható, hogy a statisztikai és könyvelési termelési érték közötti tartalmi különbségeket lényegében meg lehet szüntetni. Ezzel meg- könnyíthetiük a vállalati ellenőrzést, az elemzés munkáját és egyértelműbbé,

megbízhatóbbá tesszük a számviteli adatszolgáltatást.

A ,;SZOCIALISTA STATISZTIKA KÖNYVTÁRA"

c. kiadványsorozat negyvenhetedik számaként megjelent

DR. KOVACSICS JÓZSEF

VÁROS— ÉS KÖZSÉGSTATISZTIKA

c. könyve

A könyv két fő részben tárgyalja a város- és községstatisztika kérdéseit.

Az első rész az általános kérdések (a város- és községstatisztika tárgya, fel—

osztása, szervezete, a város— és községfejlesztés vázlatos története) tárgyalása után a városfejlesztés, az útgazdaság statisztikájával és a lakásstatisztikával foglalkozik. A második rész a városgazdálkodási vállalatok általános üzem statisztikáját, a beruházások-építkezések, a helyi közlekedés, az energiaszol- gáltató vállalatok, az egészségügyi és köztisztasági üzemek statisztikáját ismerteti,

A könyvet számos grafikon és térkép egészíti ki.

A könyv nemcsak a városgazdálkodási statisztikusoknak, hanem a várostervezéssel és rendezéssel foglalkozó szakembereknek, a helyi tanácsok város- és községgazdálkodási szerveinek is hasznos segitséget nyujt.

Ára: 2850 Ft

Kapható: a 14. sz. PÉNZUGYI ÉS STATISZTIKAI KÖNYVESBOLTBAN (Budapest, V., Kecskeméti-u. 2.) és valamennyi állami könyves- boltban.