A Központi Statisztikai Hivatal Beruházásstatisztikai Metodikai Bizottságának ülése

:szer megteremtésének szükségessége az országban, az ugyanazon kérdésre, a rep—

rodukció—s folyamat tükrözésére vonatkozó számviteli és statisztikai fogalmak közötti

eltérések megszüntetése, az egységes

számlakeret megteremtése stb. útján.

Ezek lényegében ismert kérdések, me—

lyeknek megoldása Magyarországon és a többi szocialista országban már korábban

megtörtént — sajátos vonást nyernek

azonban azáltal, hogy (megoldásukat az NDK—ban a számviteli és statisztikai munka átalakításával kötik össze, külö—

nös teki'nitettel a gépi adatfeldolgozásra.

A megbeszélések két szektorban foly—

tak: külön tanácskoztak a statisztikaiés külön a számviteli folyóiratok szerkesztői.

A statisztikai szektor megbeszélései a számszerű anyagok analitikus feldolgozása körül csoportosultak, ezen belül is el—

sősorban az ún. prognózisok készítéséről hangzott el tájékoztató és szó esett ezzel kapcsolatban a Statisztikai Hivatal ter—

vezett kutatócsoportjánavk felállításáról, munkatervéről.

Az Állami Központi Statisztikai Hiva—

tal mintegy két évvel ezelőtt fogott hozzá a prognózisok (becslések) készítéséhez. A megfelelő becslések készítése érdekében a következőket szervezték meg. Valamennyi ipari, építőipari és kereskedelmi vállalat köteles az előírt mutatók tekintetében a soron következő első és második hónapra vonatkozóan megbecsülni a várható tel—

jesítést. Az érintett területeken megszer—

vezték többek között a rendelések, szer—

ződések és szállítások statisztikai számba—

vételét. Az adatok alapján megvan a le—

hetőség az összevetésekre a termelési ka—

pacitásokkal, az adott időszakra tervezett

termeléssel és megbecsülhető a termelés fejlődése, a termelési alapok kihasználá—

sa stb.

Megviitatták a rendelkezésre álló kész- letekre vonatkozó adatszolgáltatást. Kibő—

vítették az összeállítandó ágazati rész—

mérlegek listáját. Egyes területeken beve-

zették bizonyos temékifajták kibocsátása

szezonális ingadozásának elemzését.

A fentiek segítségével —— tapasztalataik szerint — kielégítő pontosságú rövid időre szóló becslésekhez jutottak. Megállapí—

tották, hogy általában alábecslések van—

nak (1—3 százalékos az eltérés); a máso—

dik előrejelzett hónap a rosszabb, a ke- vésbé pontos; a tervlemaradók becsülnek a legkevésbé pontosan; a termelési ada—

tokra vonatkozó becslések a legpontosab—

bak, kevésbé az exportra és legkevésbéa nyereségre vonatkozók. Az egész ipar vonatkozásában a Hivatal becslései job—

bak, mint a vállalatok becsléseinek össze-

gezése. Törekszenek arra, hogy kidolgoz—

zák a hosszabb távlatra szóló becslés módszerét. Ebben nagy segítséget nyújt- hat majd a tervezett kutatócsoport fel—

állítása.

Az értekezleten felmerült a szerkesz—

tőségek közötti együttműködés kérdése

is. Megvitattak jóformán valamennyi le—

hetőséget, kezdve a cikkek cseréjétől a speciális közös szám kiadásá—n keresztül egészen egy nemzetközi folyóirat létesí—

téséig. Megállapítást nyert, hogy az együtt—

működésre a fennálló s nem lebecsü—

lendő technikai nehézségek ellenére van lehetőség. Az értekezlet határozatot ugyan nem hozott, az elhangzott javaslatok to—

vábbi megfontolását azonban valamennyi

résztvevő szükségesnek minősítette.

Az értekezlet résztvevőinek [módjuk volt megismerkedni a 16 OOO—es példány—

számban megjelenő Statistische Praxis szerkesztési munkafolyamatának részletes

menetével, amit egy szellemesen össze—

állított kiállítás segítségével mutattak be végig kísérve a kéziratok útját a beér—

kezéstől a kinyomott példányig.

Végül meg kell emlékezni arról a ba—

ráti fogadtatásról és vendéglátásról, mely—

ben a küldöttségeket részesítették, s mely

a tapasztalatokban és új ismeretekben gazdag találkozót egyben kellemes em—

lékké teszi.

A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL

f*BERUHÁZÁSSTATISZTIKAI METODIKAI BIZOTTSÁGÁNAK ÚLÉSE

A Központi Statisztikai Hivatal Beru- házásstatisztiikai Metodikai Bizottsága 1966. szeptember 8-án tartott ülésén a be—

ruházások és állóeszköz-fenntartások 1966. évi éves, illetve 1967. évi évközi beszámolási rendszerének tervezetét tár-

gyalták meg, előtérbe állítva a gazdasági

az állóeszköz—gazdálkodás új rendjére való áttérésből adódó statisztikai feladatokat.

Tar József, a Központi Statisztikai Hi-

vatal főosztályvezetője bevezetőjében rö—

viden összefoglalta a Hivatal által kidol—

gozott, a beruházások és állóeszköz—fenn-

354

, A Beruházásstatisztikai Metodikai Bi—

zottság elé terjesztett beszámolásirend-

szer—tervezet öt főbb téma köré cso—

portosult.

1. A gazdasági mechanizmus reformjá—

nak előkészitése, ezen belül az állóesz-

köz—gazdálkodás új rendjére való áttérés

kapcsán, már 1965 végén megjelentek

azok a rendelkezések, melyek a reform

célkitűzéseit figyelembe véve, az állami

vállalatok nagyrészénél az önállóbb vál- lalati gazdálkodás megvalósítását kíván- ták elősegíteni. Ezek az intézkedések le—

hetőséget teremtettek arra, hogy a Vál—

lalatok beruházásaiknalk egy jelentős há—

nyadát saját maguk határozzák el, és

azokat saját eszközeikből fedezzék. Az említett rendelkezések keretében került sor a felújítási és karbantartási tevé-

kenység merev, adminisztratív különál- lásának megszüntetésére s a két tevé-

kenységet egybefoglaló állóeszköz—fenn—

tartás költségként való kezelésének be—

vezetésére is.

A vállalatok saját beruházási alapjá—

nak megteremtése, továbbá az állóeszköz- fenntartás fogalmának bevezetése új konstrukciót jelentettek az- állóeszköz- gazdálkodás területén, melyek szükség-

képpen hatással voltak — többek között

, —- a statisztikai megfigyelés, a beszámol—

tatás rendszerére is.

Az előbbiek közVetkezményeként, a

Központi Statisztikai Hivatal már 1966.

első negyedévétől kezdve végrehajtotta a beruházásstatisztikai megfigyelés megfe- lelő módosítását és bevezette mind a

vállalati saját beruházásokkal, mind az

állóeszköz—fenntartásokkal kapcsolatos legfontosabb mutatók megfigyelését.

A Beruházásstatisztikai Metodikai Bi?

zottság elé terjesztett javaslat a fent em—

lített két terület megfigyelését tovább finomította, illetve kiszélesítette. Ez azért

vált szükségessé, mivel az állóeszköz—gaz—

dálkodásban bevezetett módosítások funk-

cionálásénak elbírálásához és az új rend—

szer továbbfejlesztési irányának megha- tározásához különösen fontos legalább

évente egyszer annak számbevétele, hegy'

a vállalatok hogyan éltek a rendelkezé—

sükre bocsátott lehetőségekkel, milyen célokra és milyen mértékben használták

fel pénzeszközeiket, továbbá mennyiben feleltek meg beruházási célkitűzéseik az

idézett rendelkezések intencióinak, azaz

e rendelkezések által elérni kívánt cé—

loknak.

Konkrétabban szólva az előterjesztés a vállalati beruházások teljesítésének és

üzembe helyezésének — évközbeni ——

anyagi— —műszaki összetételben való me

gyelésén túlmenően javasolta a szóban; _ * forgó eszközök felhasmálásának rendel—

tetési célok szerinti év végi megfigyelé—

sét. Ennek megfelelően elsősorban annak.

kimutatását, hogy a vállalatok mekkora, — összegeket fordítottak termelő, illetve kommunális célú fejlesztésekre, és a ter-- melési célú beruházásokból mekkora ősz—v szegek jutottak a főtermeléssel, a segéd-;

mellék- és kiegészítő termeléssel (a ffi—;

termelés körén kívüli termelő tevékeny-—

ségekkel) összefüggő beruházásokra. Az, 1967. évi negyedéves adatszolgáltatás tar—-

talma a javaslat szerint azonos lenne 32"

1966. évivel.

Az előterjesztés az állóeszköz-fenntartá-—

s'ok megfigyelésére vonatkozóan az 1966—- ban bevezetett mutatókon (az állóeszköz—w

fenntartások globális összege, ebből az építési tevékenység és az idegen vállalat—- tok által végzett fenntartások összegének kimutatása) kívül nem látta szükséges——

nek továbbiak bevezetését az éves adat—-

szolgáltatás keretében sem.

2. Az új gazdasági mechanizmus mű- ködése során felmerülő esetleges helytelen , —

tendenciák kel-lő időben való feliSmerés'e—

és meggátolása megkívánja -— legalábbis a döntő adatok tekintetében -— ez illeté——

kes szervek eddiginél korábbi tétje—kezte- tását. Ennek érdekében 1967-től kezdődő—v en az előterjesztés a legfontosabb ber-ue házási mutatók tekintetében (az összes-*

beruházások teljesítése anyagi-műszaki , összetétel szerinti bontásban, a vállalati,

és a kormány által kijelölt beruházások teljesítése) ún. ,,Előzetes beszámolójelen—A tés" rendszeresítését javasolta. A válla-—

latok e jelentést —-— részben becsült ada—- tok alapján —— a rendszeres negyedéves—*

jelentés előtt 12—15 nappal küldenék be.—

Ugyancsak a gyorsabb informálódást kí—

vánja biztosítani az előterjesztésnek az a.

javaslata, mely a vállalati beruházások előző pontban tárgyalt részletes jelenté—

sét nem a hagyományos éves jelentés keretén belül, hanem már ez évben is, a

negyedik negyedévi jelentéshez csatolva

bekéri.

3. A bevezetésre kerülő új gazdasági

mechanizmus lényegéből következően,

igen jelentős szerepe lesz az árak és dr—

változások figyelemmel kísérésének. A

beruházási javak egy részét is érintő mozgó árak mellett a beruházásstatiszti—

kában is fontos feladattá válik, az árvál—

tozások statisztikai módszerekkel történő

mérése. Ennek nemcsak gazdaságpoliti—

, kai szempontból van jelentősége, hanem:

módot ad az egyes időszakok beruházási

volumeneirnek összeha'sonlításána is.

Az előterjesztés szerint a beruházási javak árstatisztikai megfigyelésének ki—

indulási alapja a beruházás tárgyát ké—

pező épületek, építmények, gépek, beren—

dezések bizonyos meghatározott szerke- zet, csoportok szerinti összetételének vizs-

gálata volna. Az ilyen tárgyú felvétel

segítségével egy-egy meghatározott épit—

mény, cikkcsoport vagy esetleg a csopor—

tot legjobban jellemző reprezentáns egyedi termék (vagy termékek) árváltozásai figyelemmel kísérhetők, illetve mérhetők lennének. Egy-egy csoportba tartozó

konkrét termék(ek) egy—egy időpontban

megállapított értéke a csoportra vonat- kozó (a termelői oldal által kiszámított) árindex súlyozására szolgálna. A beruhá—

zási javak áralakulásának figvelemrnel kísérése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a szakstatisztikák művelői meg—

felelő árindexeket dolgozzanak ki az ipar, az építőipar és az egyéb beruházási javakat termelő ágazatok tevékenységé-

nek vizsgálatához.

A beruházásstatisztikai beszámolási

rendszer keretében tehát egy ún. ,,össze—

tételi" kérdőívet rendszeresitenének,

amely tulajdonképpen az előbbiekben

említett ,,súlyok" begyűjtését szolgálná.

Az erre szolgáló kérdőíven — mely gé—

pek esetében lehet például a rendszeres éves ielentés III. sz. kérdőíve is — éven- ként egyszer kerülne sor adatszolgálta—

tásra.

4. 1966—ban első ízben vezették be a vállalati szintű adatszolgáltatást a beru—

házások koncentrációjának statisztikai módszerekkel történő mérése céljából. A

II. sz. negyedéves jelentés ún. ,,koncent—

rációs" táblája (,,VI. az építéssel össze—

függő beruházások megoszlása" 0. tábla) adatainak belső feldolgozása és értékelése során nyert tapasztalatok alapján az elő—

terjesztés — 1967—re — az értékkategó—

riák további finomítását, és a téma fon—

tosságára való tekintettel a koncentráció alakulásának önálló kérdőíven való meg—

figyelését javasolta.

5. A tervek részletekbe menő mérésé—

nek túlhaladott volta lehetővé tette egyes jelentéseken — az állóeszköz—fenntartá—

sokkal és a felújításokkal kapcsolatban

—— a rendelkezésre álló források megfi—

gyelésének elhagyását.

Szükségesnek mutatkozott viszont -— az

eddig egy kérdőíven szereplő -—— beruhá-

zási és fenntartási adatszolgáltatás szer—

kezeti és időbeni szétválasztása. A szét—

választást —— az eddigi tapasztalatok alap-

álltak rendelkezésre, mint a beruházási adatok.

A fenntartási adatoknak külön kérdő—

íven történő későbbi bekérése (az elő—

terjesztés szerint a tárgynegyedévet kö—

vető hó 28—a) továbbá az ,,előzetes jelen—

tés" rendszeresítése, szaporította a válla—

latok meghatározott időszakon belüli adatközlési kötelezettségeit. Ennek ellen—

súlyozására olyan javaslat született, hogy a vállalatok eredetileg a tárgynegyedévet követő hó 10-én esedékes I. sz. üzembe

helyezési jelentést a II. sz. negyedéves jelentéssel egyidejűleg, a tárgynegyed—

évet követő hó 20-ra tartoznak bekül—

deni.

A célcsoportos beruházások várható na—

gyobb jelentőségére való tekintettel (funk—

cionális célcsoportok bevezetése, a cél—

csoportos beruházásokhoz szükséges hite—

lek igénybevételéhez fűződő kamatpoli-

tika stb.), az előterjesztés javaslatot tar—

talmazott az eddig évenként esedékes

kérdőívnek negyedéves gyakorisággal tör—

ténő bekérésére. A szóban forgó jelentés

1967—től a II. sz. negyedéves jelentés

egyik tábláját képezné.

*

A Beruházásstatisztikai Bizottság tag—

jai az előterjesztésben foglaltakat beha—

tóan megvitatták és a Központi Statisz4

tikai Hivatal javaslataival kapcsolatban kifejezett általános egyetértésük mellett,

a következő észrevételeket, illetve kiegé- szítő javaslatokat tették:

Az 1. pontban körvonalazott téma, a vállalati saját beruházások részletesebb megfigyelését álta—lános egyetértés fo—

gadta.

Kazai Ernő (Országos Tervhivatal) in—

; dí tványozta, hogy a főterrnelés, a segéd-,

mellék- és kiegészítő termelés fogalmát

a Központi Statisztikai Hivatal utasításá- ban pontosan határozza meg. Javasolta továbbá, hogy a főtermelés fogalma he—

lyett a szélesebb körre vonatkoztatható

"főtevékenység" kifejezés használatát, mely nemcsak az iparra, hanem más népgazdasági ágakra (közlekedés, keres—

kedelem) is kiterjeszthető. Törlésre java—

solta a vonatkozó kérdőíven az önköltség—

csökskentő és exportnövelő beruházások megfigyelésére beiktatott sorokat, mivel véleménye szerint e két kategória a gya—

korl—atban meglehetősen nehezen határoz—

ható meg.

Sebestyén Éva (Nehézipari Miniszté—

356

összesítésére a szokásosnál több idő áll- jon a tárca rendelkezésére. Javasolta, hegy a legfontosabb összefoglaló adatokra vo- natkozóan a rendszeres éves jelentésbe is legyenek beépítve a vállalati saját forrá—

sok felhasználását tudakoló kérdések.

Tátrai Imréné (Kohó— és Gépipari Mi- nisztérium) csatlakozott az előző kíván—

sághoz s kérte, hogy a Központi Statisz—

tikai Hivatal mind a vállalati saját, mind

az egyéb saját források felhasználásának mérésére szolgáló főbb adatokat iktassa be az eves jelentésbe is.

A 2. témakörben vázolt —— az informá—

cióadás meggyorsítását célzó -—— ún. ,,elő-

zetes beszámolójelentés" tekintetében megoszlottak a vélemények. D'r. Szilágyi

Béla (Allami Gazdaságok Főigazgató—

sága) annak az aggályánek adott kifeje—

zést, hogy az előzetes adatok esetleg je—

lentős mértékben el fognak térni a vég—

leges adatoktól.

Kovács Sándor (Pest megyei Tanács) és Márik Béla (Művelődésügyi Minisztérium)

az előzetes jelentés bevezetése ellen fog—

lalt állást. _

Urai Paula (Könnyűipari Minisztérium)

helyeselte az előzetes jelentés bevezeté—

sét, mert a tárcával szemben meglehető—

sen korán jelentkezik a felsőbb szervek információs igénye, főleg a kormány ál—

tal kijelölt beruházások tekintetében. A

vállalati beruházásokra történt ráfordítá—

sok ,,előzetes" kimutatását viszont nem tartotta szükségesnek.

A következő felszólaló dr. Siket Miklós (Beruházási Bank) felhívta a tanács tag—

jainak figyelmét arra, hogy előzetes hely-

zetfelmérés —— tudomása szerint -— majd

minden tárcánál folyik és ezt a tárcák

vezetői is igénylik. Az egyszerűbb lebo- nyolítás érdekében felajánlotta a Köz—

ponti Statisztikai Hivatalnak a Beruházási Bank előzetes adatait, bár megjegyezte, hogy azok csak globálisan — s részben becslés alapján —— állnak rendelkezésre

és inkább a pénzügyi teljesítést tükrözik.

Kaza'i Ernő véleménye szerint nem annyira az előzetes jelentésen bekérni

kívánt adatok tartalmával, körével kap—

csolatban merülnek fel nehézségek, ha- nem abban, hogy a jelenleg érvényes be—

számoltatási időpontnál már jóval koráb—

ban lenne szükség megfelelő pontosságú

adatokra. Elvben egyetértett azzal, hogy legyen korábbi adatszolgáltatás, de ezta végleges jelentés határidejének előbbre—

hozásával javasolta megoldani. Az ada—

tok tartalmát illetően javasolta, hogy az

előzetes jelentés bevezetése esetén a vál—-

lalati saját forrásból végzett beruházások helyett valamennyi (tehát nemcsak vál—

* lentéstervezettel egyébként

_{vasolta továbbá, hogy ne csak a kiemlt'}

beruházásokra, hanem valamennyi érték— j "

határ feletti beruházás alakulására vona—t—

kozóan is kérjék be a főbb adatokat;

Dr. Rapa Imre (Vegyipari Tröszt) egyet— _ értett a gyorsabb információt elősegítő

tervezettel, és ezzel kapcsolatban saját

gyakorlatukra hivatkozott. A Beruházási Bank avizói ugyanis már. a tárgyidősza—

kot követő hónap 3. napján rendelkezé- sükre állnak, így ezek alapján már 5—re elkészítik az adatok összesítését. ,

Gádor Imre (Kohó— és Gépipari Mir ' nisztérium) előadta, hogy a Minisztérium—

ban már korábban rendszeresitettek ,—

saját céljaikra —— egy havi előzetes jelen——

tést. A jelentés műszaki szempontból végzett adatfelvétel alapján nyert (be—

csült) adatokat tartalmaz,_ ami természe—

tesen nem egyezhet a Beruházási Bank

pénzfolyósítási adataival. Elvileg egyet-—

értett az előzetes adatszolgáltatással, kér- te azonban, hogy továbbra is a saját je—

lentésüket használhassák, mivel az ada:—

tokra mélyebben —— beruházási egységen—

ként -- van szükségük. —

A vita további részében Sebestyén Eva ' ' *

megjegyezte, hogy becslési alapul csak a

műszaki teljesítést helyes elfogadni, s célszerűbb az összes beruházásokból nem a Vállalati saját, hanem, a központi for,—

rásból megvalósultak kiemelése. A je— , egyetértett, csupán későbbi határidőt javasolt. _

Radics Ernőné (Nehézipari Miniszté—

rium Bányászati Ágazat) felszólalásában csak évenként egyszeri előzetes jelentés—

tételt javasolt. *

Krause Ilona (Nehézipari Minisztérium Energia Ágazat) véleménye szerint az elő—

zetes adatszolgáltatás rendkívül nehéz feladat elé állítaná a vállalatokat, mivel meglehetősen rövid idő alatt kellenek—

lentésüket összeállítani. Javasolta; hogy globális tájékoztatást a Beruházási Bank nyújtson, míg a vállalatok, illetve tár—

cák csak a kormány által kijelölt beru—

házásaik teljesitéséről szolgáltassanak adatokat.

Nagy Ervin (Építésügyi Minisztériumi bejelentette, hogy bár a tárca nem tart igényt előzetes adatszogáltatásra, annak bevezetését megoldhatónak tartja. Meg- ítélése szerint a Beruházási Bank által

említett gobális adatok nem felelnek meg a célnak, mivel a ,,pénzügyi teljesítés"

meglehetősen késve követi csak a való- ságos helyzetet. Számolni kell szerinte

azzal is, hogy az építési teljesítmények

új elszámolási rendszeréből adódóan a

le nem számlázott építkezések volumene

egyre inkább nő, amit a pénzügyi telje—

sítésben nem vesznek figyelembe.

Mérlegelve e leginkább vitatott kérdés—

ben elhangzottakat Tar József kompro- misszumos megoldásként végső soron azt

javasolta, hogy az előzetes jelentésadás

kötelezettsége csak a beruházási szem-

pontból jelentősebb tárcák területére ésa Budapest Főváros Tanácsára terjedjen ki, a kisebb tárcáknál és a megyei taná—

csoknál az előzetes adatkéréstől eltekin—

tenének. Nem látott azonban lehetőséget arra, hogy olyan jelentős beruházási te- vékenységet folytató tárcák esetében, mint például a Nehézipari Minisztérium le- . mondhatnának az adatszolgáltatásról.

Könnyítésként javasolta a beküldési ha—

táridő 2—3 nappal későbbre helyezését.

A 3. témakörben felölelt árstatisztz'kai megfigyeléssel összefüggő tervekkel kap- csolatban a Metodikai Bizottság tagjai különösebb észrevételt nem tettek, azt

egyhangúan szükségesnek és fontosnak

ítélték. Dr. Szilágyi Béla (Állami Gazda—

ságok Főigazgatósága) javasolta, hogy a mezőgazdasági gépberuházások áralakulá—

sát a Központi Statisztikai Hivatal cent—

ralizáltan a ,,Mezőgépil—nél figyelje meg.

A beruházások koncentrációjának meg—

figyelését célzó kérdőív (4. témakör) to—

vábbfejlesztés—ével a Bizottság általános—

ságban egyetértett. Urai Paula javasolta.

hogy a jövő évi ,,koncentrációs kérdő-

íven" az 1 millió forinton aluli összeget

képviselő építéssel összefüggő beruhá—

egy alsó értékhatárt is.

A Kohó— és Gépipari Minisztérium

munkatársa annak az aggályának adott kifejezést, hogy a vállalati saját források—

ból. megvalósult beruházások körét, te—

kintve, hogy ezeket vállalati hatáskörben dontik el, nem lesz módjukban megbíz- hatóan ellenőrizni.

Az 5. pontban ismertetett kérdésekkel kapcsolatban egyhangú vélemény alakult ki. A Bizottság tagjainak nagy része helye- selte a beruházási és fenntartási adat—

szolgáltatás időbeni (s egyúttal szerkezeti)

szétválasztását. Nem emeltek kifogást a

célcsoportos beruházásokra vonatkozó

főbb adatok bekérésének negyedéves gyá—

koriságával szemben sem.

A Beruházásstatisztikai Bizottság tagjai

az eddig tárgyalt témákon kívül néhány

általános jellegű kérdést is felvetettek,

melyekre Tar József, a Központi Statisz—

tikai Hivatal főosztályvezetője adott Vá—

laszt, s egyben összefoglalta az elfogadott megállapodásokat is.

MAGYAR SZAKIRODALOM

ERDEI FERENC ——- FEKETE FERENC:

, ÖNKÖLTSÉG

A SZOCIALISTA MEZÖGAZDASÁGBAN

(Szerzők: Bokor Tamás, Csepely—Knorr And- rás, Erdei Ferenc. Fekete Ferenc, Hasznos Imréné, Helybély István, Juhász György, Ke—

lemen Anna, Kováts Klára, Kuzmíák Miklós, Németi Lászlóné, Pálinkás István, Rácz Lajos, Szakonyz' László, Páli László, Varga Gyula.

Szerk.: Erdei Ferenc és Fekete Ferenc.) Aka—

démiai Kiadó, Budapest, 1965. 814 old.

Azok közé a tudományos munkák közé tartozak ez a terjedelmes, de egyetlen részletében sem felesleges mű, amelyek valóban pozitívan hatottak és hatnak az agrárgazdaságtan és ezen keresztül a me—

zőgazdaság fejlődésére. A szerzők, akik között megtalálhatók ,,...az agrárgaz—

daságtan elméletének művelői, a számvi- teli szakértők, valamint olyanok is, akik a költségszámítás gyakorlatában szerez—

tek értékes tapasztalatokat ", nemcsak ez-

kísérletező munkájának eredménye—it fog- lalja össze. A szerzők hasonló tárgyú írá—

saival (cikkeivel, szűkebb körben ismer—

tetett publikációval), hazai és nemzetközi vitákban kinyilvánított állásfoglalásával már a könyv megjelenése előtt is gyak—

ran találkozhattunk. Lényegében e tudo—

mányos munka alkotóinak javára írható, hogy az állam irányító és más munka—

helyeken dolgozó közgazdászaink fokoza-

tosan felismerték a mezőgazdasági költ-

ségszámí—tások jelentőségét, és hogy a ter- melőszövetkezetek is egyre nagyobb mér- tékben élnek a számítási módszerek adta lehetőségekkel. Utóbbira —— a költségszá—

mítás mind szélesebb terjedésére — jel—

lemző, hogy míg 1954—ig a termelőszövet- kezetekben egyáltalán nem és ezt köve—

tően is 1959-ig legfeljebb a gazdaságok 1—2 százalékában folyt öli—költségszámítás, addig 1965—ben már a, temnelőszövetkeze—

tek csaknem kéthanmada végzett sike—

resen ilyen jellegű munkát. Jól megítél—