• Nem Talált Eredményt

A termelékenység alakulásának néhány kérdése az iparban

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A termelékenység alakulásának néhány kérdése az iparban"

Copied!
6
0
0

Teljes szövegt

(1)

PRIGL Y BÉLA :

A TERMELÉKENYSÉG ALAKULÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE AZ IPARBAN

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének népgazdaságnak helyzetéről és gazdaságpolitikai feladatainkról szóló 1954 októberi határo—

zatában foglaltak szerint ,, . . . ahhoz, hogy a megnőtt életszinvonal fenntar—

tását biztosítsuk és megteremtsük a feltételeket az életszínvonal további emeléséhez, . . . mindenekelőtt arra van szükség, hogy az előállított termékek mennyisége növekedjék, minőségük javuljon és önköltségük csök—

kenjen."1 '

Mind a termékek mennyiségének növeléséhez, mind az önköltség csök—

.kentéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a termelékenység növekedjék.

Közismertek Leninnek 1919—ben megjelent és ma is változatlanul érvé- nyes következő megállapításai: ,,A munka termelékenysége, ez végered—

menyben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szem—- pontjából. A kapitalizmus a munka olyan termelékenységet hozta létre, ami—

lyet a hűbériség nem ismert. A kapitalizmust azzal lehet Véglegesen legyőzni és azzal fogjuk véglegesen legyőzni, hogy a szocializmus a munkának új, sokkal magasabbfokú termelékenységét hozza létre."2 ,

Az elmúlt években sokszor idéztük ezt a megállapítást, és bár a termelé—

kenység növelése terén értünk el —— különösen az ötéves terv első éveiben ——

jelentős eredményeket, mégsem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy a szocializmus építésének ezt az alaptételét meg is valósítsuk. Emiatt különösen az utolsó években a termelésnövekedést nagyrészt nem a termelé—

kenység, hanem a munkáslétszám növelésével értük el. Az utóbbi évek ked—

vezőtlen termelékenységalakulása lett egyik alapvető oka az önköltség emel—

kedésének is. Erre a jelenségre a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető—

ségének 1954. októberében tartott ülésén elhangzott beszámolójában Szalai Béla elvtárs is rámutatott:

,,Melyek az okai az önköltség tűrhetetlen alakulásának? Mindenekelőtt az, hogy a termelékenység nem emelkedik, hanem csökken.

Az egy munkás egy napra eső termelése a minisztériumi iparban az év első nyolc hónapjában a múlt év megfelelő időszakához viszonyítva 339/9—

kal csökkent." 3

*

1 Szabad Nép 1954 október ?!

? Lenin Művei: 29. km. Szikra. Budapest, 1953. 435. old.

3 Szabad Nép. 1951. október 10

(2)

PHIGLY: A TERMELÉKENYSÉG VALAKULASA AZ IPARBAN

453

Ebben a cikkben részletesen csa kenységével foglalkozunk, amely ne latok, a kisipari szövetkezetek és

Először is Vizsgáljuk meg, hány évben számszerűen hogy növekedése.

A minisztériumi ipar ter

k az ún. minisztériumi ipar termelé—

m foglalja magában a helyi ipari Válla—

a magánkisipar adatait. (

hogy a minisztériumi iparban, az elmúlt né- an alakult a termelékenység, mikor állt meg

melékenysége 1949—hez képest évenként az alábbiak szerint változott:

Év Egy munkásra eső termelés

1949. év százalékában 1949 ... 100,0

1950 ... 120,8 1951 ... 136,6 1952 ... 1483 1953 ... 152,7 1954 ... 1513

Míg tehát a termeléken kedést ért el, 1953—ban az pedig az előző évi színvon

' Az egyes évek közötti számszerű változ dinamikus láncviszonyszámok:

emelkedés mértéke má alat sem érte el.

ység az ötéves terv első éveiben jelentős emel—

r kisebb volt, 1954—ben ást még jobban mutatják a

Év Egy munkásra eső termelés

az előző év százalékában 1950 ... 120,8

1951 ... 113,1 1952 ... 108,9 1953 ... 102,6 1954 ... 99,1

Amint erre a bevezetőben má évre nagyobb

kizárólagugyanis csökkentőleg hatott a termela letszámemelkedes kovetkezménye,ésre: a termelékenysegvaltozás

Termelésemelkedésből Teljes termelés

Év emelkedése az előzőév százalékában létszámemelkedésre termelékenység-

emelkedésre jutó rész százalékban

1950 I36,0 37,7

1951 129,3 52,3 62,3

1952 119,9 53,0 47,7

1953 110,2 74,1 47,0

ii 25,9

A termelés növelésének ezt az

útját nemcsak azért nem lehet tovább követni, mert ez ellentétben áll a szocializmus építésének elvével, hanem azért sem, mert nem is áll azlétszámemeléssel lehetne a termeipar rendelkezésére annyilést növelni. munkaerő, hogy

*

g növelése, az önköltsé nagyon alapos elem k melyek az alapve Minthogy a termelékenysé

pontjából a legfontosabb dolog, a termelékenység csökkenéséne

g csökkentése szem—

zés alá kell venni, hogy tő okai.

(3)

Sokat beszélünk arról, hogy a termelékenység emelésének egyik fontos előfeltétele a munkafegyelem megszilárdítása. A Központi Vezetőség 1954.

októberi határozata is leszögezi, hogy ,, . . .a munkafegyelem megszilárdítá—

sát és a teljes munkaidő céltudatos felhasználását a termelékenység emelése egyik legfontosabb tényezőjének kell tekinteni".4

A munkafegyelem megszilárdítása az iparban valóban a legfontosabb feladatok közé tartozik, mert a munkafegyelem az utóbbi években az ipar * számos területén romlott.

Hogy a termelékenység emelésének milyen tartalékai vannak a munka—

fegyelem, a termelési kedv megjavításában, bizonyítják az 1955. I. negyedév eredményei. A termelékenység 1955. I; negyedévben a minisztériumi ipar- ban 9,7%-kal volt magasabb az 1954. I. negyedévinél és 2,3%—ka1 az 1954.

évi átlagnál.

A munkafegyelem megszilárdításán kívül van azonban a termelékeny- ségemelkedésnek még egy alapvető feltétele, és ez a megfelelő műszaki fej—

lettség biztosítása. E cikk keretében éppen azzal kívánunk foglalkozni, hogy a gépesítés hiánya, a legfejlettebb technika bevezetésének, meghono—

sításának elhanyagolása milyen gátja a termelékenység emelésének.

Az elmúlt években ezt a kérdést —- különösen már meglévő üzemeink tekintetében —— bizonyos mértékben elhanyagolták. A Statisztikai Szemle 1954 novemberi számában Nyilas András ,,Az állóalapok és a felújítások kérdéseiről" című tanulmányában részletesen elemezte, hogy termelőberen—

dezéseink állapota, karbantartása, felújítása nem volt minden tekintetben

kielégítő. .

Az ipar a tervezett műszaki—szervezési intézkedéseket gyakran vagy egyáltalán nem, vagy csak részben valósítja meg, számos, a technikai szin—

vonalra jellemző műszaki mutatószám értéke az utóbbi időben romlott, többféle gép, illetőleg berendezés időkihasználása —— főleg a nehéziparban

—- csökkent.

Gátolja a termelékenység növekedését gyakran az is, hogy a vállalatok anyagellátása nem megfelelő. Sokszor olyankor sem áll megfelelő anyag ren—

delkezésre, mikor annak biztosítása megvalósítható lenne, máskor pedig a nem megfelelő anyagok előzetes megmunkálása okoz többletmunkát, nem is szólva arról, hogy az utóbbi eset gyakran anyagpazarlással is együtt jár (pl.

a szükségesnél vastagabb lemezek felhasználása).

A termelékenység emeléséhez tehát a megfelelő műszaki és anyag— ' ellátási feltételek biztosítása is szükséges, enélkülvkielégítő eredmény nem érhető el. Meg kell teremteni azokat a műszaki alapokat, amelyek híján a termelés agitációja gyakran ingatag talajon áll; biztosításuk viszont szilárd alapot ad a munkások közötti meggyőző munkának, javítja a munkafegyel—

met, s ezzel a termelékenység emelkedésére serkentőleg hat.

*

A fentiekben általánosságban kifejtettek igazolására vizsgáljuk meg, hogyan alakul egyes iparágakban a termelékenység, illetve a gépesítés szín- vonala.

_ _, ii

, ;;

M:. VAa/Mia

" Szabad Nép. 1954. október 22.

(4)

A TERMÉLÉKENYSÉG ALAKULASA AZ IPARBAN

455

A bányászat termelékenysége 1949-hez képest az alábbiak szerint vál—

tozott:

Egy munkásra eső termelés

Év 1949 év ! az előző év

százalékában

1949 100,0 .

1950 lO7,l 107,l

1951 lll,8 104,4

1952 l27,l 113,7

1953 126,7 99,7

1954 118,9 93,9

)

l !

Hogyan állnak a műszaki fejlesztés fontosabb kérdései ebben az igen fontos iparcsoportban?

Erre Rákosi Mátyás elvtárs az 1955. január 24—25—i szénbányá—

szati tanácskozáson kitért. Többek között ezeket mondotta: ,, . . . fokozottab—

ban követeljük meg a bányák gépesítését, a millszekundumos robbantás ki—

terjesztését. Tűrhetetlen az, hogy miközben a bányász munkáját megköny—

nyitő gépek száma szakadatlanul növekszik, ugyanakkor például a jövesztés gépesítése . . . a múlt év folyamán csökkent. Meg kell szűnnie annak a hely- zetnek, hogy a rendelkezésre álló gépek a munkaidő jelentékeny részében állnak és kihasználásuk foka igen alacsony."5 '

A szénbányászat nem megfelelő gépesítésére jellemző, hogy a gépi jövesztésnek, a géppel történő munkahelyi rakodásnak amúgy is alacsony aránya az utóbbi években csökkent. A géppel történő munkahelyi szállítás

pedig 1952 óta a következőképpen alakult:

Év %

1952 ... 45,7 1953 ... 51,0 1954 ... 49,7

A gépesítés nem kielégítő fejlődésének, illetve visszaesésének föbb okai, hogy

a rendelkezésre álló bányagépek jelentős részét nem állítják üzembe (1954—ben például a kaparószalagok több mint 30%—a, a rázó—csúszdák 400/0—a használaton kívül volt);

a gépek szakszerű kezelésére, helyes karbantartására nem oktatják megfelelően a dolgozókat;

a hazai viszonyokra egyes típusú gépek nem eléggé megfelelőek (pl.

az F—4.

fejtő-rakodók nem üzembiztosak, élettartamuk kicsi, konstrukciós hibáik vannak), mégsem kísérleteznek ki megfelelő új géptípusokat;

hiányzik a gépekhez szükséges, kellő mennyiségű és minőségű tartalék—

alkatrész.

Csökkent 1954—ben az elmúlt évhez képest egyes korszerű bányászati eljárások elterjedtsége. Például 1954—ben csoportos kamrafejtéssel az ösze

szes szén 7,2 százalékát termelték, szemben az 1953. évi 8,4 százalékkal.

* Szabad Nép. 1955. január 26.

(5)

[456

Pmew' Bat,,

A bauxitbányászatban a baggerek kihasználása a múlt évinél alacso- nyabb. Mig 1953—ban egy bagger egy nap alatt átlagosan kb. 15 órát dolgo——

zott, addig 1954—ben ez a szám 12,6 órára csökkent.

o

A műszaki elmaradottság, a gépek nem megfelelő kihasználása az ipar más területein is hozzájárult a termelékenység kedvezőtlen alakulásához.

A gépgyártásban több jelentős termelékenység—növelő műszaki—szerve—

zési intézkedést egyáltalán nem, vagy csekély mértékben teljesítettek 1954.

év folyamán. Nem vezették be például a pörgetett öntést, elmaradtak az őr—

vénylő menetvágás tervelőírásainak teljesítésében.

Több fontos gépipari gép kihasználása kedvezőtlenebb volt 1954—ben?

mint az előző évben:

Egy gép egy nap alatt

teljesitett munkaideje órában

A gép megnevezése 1953 ! 1954

( wév

%

Csúcseszterga ... 133 123

Revolveres zterga ... _... l2,5 1 1 ,4 Egy- és többorsós automata ... l4,5 ll,4 Egyetemes marógép ... ll,3 9,7

Többek között a fentiek is hozzájárultak ahhoz, hogy a gépgyártás ter— melékenysége 1954-ben 3,3 százalékkal volt alacs0nyabb, mint 1953—ban.

Az építőanyagipar több területén is csökkentek a fajlagos teljesít—

mények. A fajlagos termelés csökkentése részben a termelékenység csök- kenésével függ össze, részben azonban a berendezések nem megfelelő

műszaki színvonalára mutat.

1953 ] 1954

Mutatószám megnevezése é

V

Téglaégető körkemence fajlagos '

termelése (db/m3 - nap) ... 22,6 19,3 Klinkerégető forgókemence fajlagos

termelése (to/m3 - nap) ... 0,651 0,611

Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az építőanyagiparban, ahol már 1953—ban is csak 1,3 százalékkal emelkedett a termelékenység 1952-höz viszonyitva, 1954—ben l,7 százalékkal kevesebb termelés jutott egy munkásra, mint

1953-ban.

A műszaki elmaradottságra, a gépek hiányos kihasználására és ezzel együtt a termelékenység csökkenésére vonatkozó adatokat még tovább le—

hetne sorolni a többi iparcsoport területén is.

Bár a termelékenység alakulása az iparban általában kedvezőtlen volt, nem egy vállalatunk jelentős eredményt tudott felmutatni ezen a téren is.

Ez azt bizonyítja, hogy a termelékenység emelésének kívánalma reális fel—- adat üzemeink számára.

Például 1954—ben l953—hoz képest a MÁVAG Mozdony- és Gépgyárban 5 százalékkal, a Ganz Vagon— és Gépgyárban 5,1 százalékkal emelkedett az egy munkásra eső termelés.

(6)

*a

A TÉRMELÉKENYSÉG ALAKULÁSA AZ IPARBAN 457

A termelékenység emelkedéséhez ezeknél a vállalatoknál hozzájárult az is, hogy a műszaki fejlesztés, a gépek kihasználása terén általában az át—

lagosnál jobb munkát végeztek.

A MÁVAG Mozdony— es Gépgyárban például a formázó alapterületre eső fajlagos vasöntvény—termelés 1953. év III. negyedévtől 1954. év végeig több mint 50 százalékkal emelkedett. E vállalatnál egyre szélesebb területen

vezetik be a vasöntyények gyorsöntését.

Jelentősen növekedett a gyorsöntés elterjedtsége a Ganz Vagon— és Gépgyárban, ahol 1954. II. és Ill. negyedében együttvéve sokkal több vas-—

és acélöntvényt öntöttek korszerű eljárással, mint 1953-ban egész évben. A Ganz Vagon— és Gépgyárban lényegesen jobb volt 1954. év folyamán a revolveresztergagépek kihasználása, mint 1953—ban, bár a gépgyártás egé—

szében e gép kihasználása 1954-ben az előző évhez képest visszaesett.

Annak ellenére, hogy a műszaki fejlesztés a termelékenység emelésé—

nek egyik legfontosabb előfeltétele —— ezt a vállalati eredmények is bizo—

nyítják — erre a kérdésre iparunkban általában még ma sem fordítanak kellő figyelmet. Pedig ennek fontosságára mutat rá a Központi Vezetőség határozata, mikor kimondja: ,,Műszaki és szervezeti intézkedésekkel terv—

szerűen, következetesen végre kell hajtani a III. kongresszus által a termelé—

kenység emelésére . . . hozott határozatokat."6

.:

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a termelékenység növelése érde—

kében elsősorban az alábbi feladatokat kell megvalósítani:

1. Valamennyi iparágban — az illető iparág müszaki kérdéseit legjob—

ban ismerő szakemberek bevonásával —— meg kell vizsgálni, hogy az adott lehetőségeken belül milyen azonnali műszaki feladatokat kell megoldani, pontosan lefektetve ezen feladatok megvalósításának programját. Csak ezek—

nek a műszaki feladatoknak megoldása teszi lehetővé, hogy a termelékeny—

ség az iparban megfelelő mértékben emelkedjék.

2. Biztosítanunk kell a vállalatok részére a szükséges mennyiségű és minőségű anyagok határidőre történő szállítását.

3. Végül, de nem utolsósorban a műszaki kérdések előtérbehelyezése mellett továbbra is nagy jelentőséget kell tulajdonítani a munkafegyelem megszilárdításának, a munkaidő jobb kihasználásának, a selejtmentes ter—

melésnek.

Rendelkezünk azokkal a lehetőségekkel, melyek szükségesek ahhoz, hogy emeljük a termelékenységet. Munkásosztályunk támogatja a párt és a kormány erre irányuló erőfeszítéseit. Egy—egy nagyobb ünnepünk alkal—

mával kibontakozott versenymozgalom megmutatta, hogyha műszaki téren is biztosítják az előfeltételeket, a munkásság a termelékenység emelése _ terén nagy eredményekre képes. Olyan adottságok ezek, melyekre építe—

nünk kell. A munkatermelékenység emelése érdekében a feladatok kidolgo—

zásával és megvalósításával nem szabad tovább késlekednünk.

0 Szabad Nép. 1954. október 22.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

dett. Ebben semmi lényeges szerepe nem volt az állatállomány szám szerinti [változásának 1968-ban 3 százalékkal nagyobb, 1969-ben pedig 6 százalékkal kisebb állományunk

(Ugyanezen idő alatt az iparban a létszám átlagosan 9 százalékkal, a termelékenység 23 százalékkal nőtt.) E 9 nagyvállalatnál az egy főre jutó bruttó termelés több mint

A lekötött eszközök egységére jutó tiszta jövedelem — összetevőit kutatva — felfogható úgy is, mint a termelés tisztajövedelem-tartaIma, az állóeszköz és ösz—..

léshez viszonyitva 1975—re 42,6 százalékkal kellett volna növekednie. Ténylegesen az országban 1975-ben elvégzett munkák volumene — amely megközelítette a 110 milliárd

tás központi készletekből 52 százalékkal volt magasabb, míg ugyanakkor a saját, termelésből és egyéb forrásból történő fogyasztás 24 százalékkal csökkent. 1953 után

1957—ben a teljesített beruházások összege 55,9 százalékkal alacsonyabb volt, mint az előző évben, részesedésük a népgazdaság összes beruházásaiból az 1953.. l 7, 9

A termelékenység az állami iparban az egy munkásra jutó nettó termelés muta- tója szerint mintegy 7 százalékkal növekedett, ez megfelel a szocialista orszá- gokban ezen

ellenére a műszaki fejlesztésnek és a termelés koncentrációjának már is igen jelentős gazdasági következményei vannak: emelkedett a termelékenység, lehe—- tővé vált