A STATISZTIKAI EGYSÉG A MAGYAR NÉPGAZDASÁGI ELSZÁMOLÁSI RENDSZERBEN
DR. HARSÁNYl LÁSZLÓ
A magyar népgazdasági elszámolások a statisztikai vagy másként beszámolási egységek felhasználási formáit a hazai céloknak megfelelően, a praktikus lehetősé- gek figyelembevételével alakították ki. A népgazdasági mérlegek sokféle célt szol—
gálnak. de némi önkényességgel ezeket a célokat — aszerint. hogy milyen statisztikai egység felel meg nekik —— két nagy csoportra oszthatjuk fel.
A célok, felhasználási lehetőségek egyik csoportját úgy lehetne meghatározni, hogy a széles értelemben vett mérlegrendszernek számot kell adnia az ország erő- forrásairól, gazdasági potenciáljáról, ebbe a csoportba sorolva a pénzügyi ,.erőfor—
rásokat" és a jövedelemelosztás folyamatait is.
Az erőforrások és az ezekkel való gazdálkodás szabályozása szorosan kapcsoló- dik az ország intézményi rendszeréhez. Ugyancsak az intézményi rendszerhez, a kü- lönböző jogi egységekhez kapcsolódik a jövedelemszabályozás, az adózási rendszer, a bérszabályozás. Ezeknek a gazdasági folyamatoknak a nyomon kisérésére olyan vizsgálati rendszer alkalmazható, amelyben az adatok vonatkozási területe a vál—
falat.
A felhasználási lehetőségek másik csoportja úgy határozható meg, hogy a mér- legeknek be kell mutatniuk az újratermelés legfontosabb arányait. a gazdasági nö—
vekedés sajátos vonásait. a termelés és a felhasználás változásait stb.
A gazdálkodás korábbi rendszerében kialakult tervezési és mérési feladatoknak a vállalat mint megfigyelési egység teljes egészében megfelelt. A korábbiévtize- dekben a vállalatok számára kiadott jogosítványok. a tervek lebontásával együtt járó konkrétan meghatározott feladatok viszonylag nagyfokú homogenitást jelentettek a termelésben. Ez a körülmény is azt a nézetet erősítette meg akkor, hogy elégséges a statisztikai számbavételt a vállalatoknak mint megfigyelési egységeknek a szintjén megszabni, esetleg néhány fontos tevékenységet a vállalatok össztevékenységéből
leválasztani és ezeket a makroelszámolásoknál átcsoportosítani.
A vállalati önállóság fokozódása és ezzel együtt a gazdálkodásban bekövetke—
zett más körülmények a vállalati tevékenység komplexszé, összetettebbé válását ered—
ményezték. A termelés makroszintű számbavételének ezért át kellett lépnie a válla—
latoknak mint statisztikai egységeknek a kapuit, és le kellett írnia a tevékenységek szerkezetét és ennek változását.
Melyek a mai mérlegszámítás osztályozási szempontjai? Mindekelőtt továbbra is az ágazati osztályozási rendszer. Az ágazati osztályozási rendszer besorolási egy- ségei a különböző gazdasági szervezetek (vállalatok, szövetkezetek. magánszemé- lyek gazdasági egységei stb.). A besorolás alapja ezeknek a szervezeteknek a fő—
DR. HARSÁNYI: A STATISZTlKAl EGYSÉG 497
tevékenysége, tehát az a tevékenység. amely alapvetően meghatározza működésük jellegét.
Az ágazati osztályozáshoz kapcsolódó fogalmi rendszer a vállalaton belüli te- vékenységek két további csoportját különbözteti meg. A kiegészítő tevékenység azok- nak a termékeknek a termelését, illetve azokat a szolgáltatásokat öleli fel. amelyek a vállalati főtevékenységtől az osztályozás legrészletezőbb szintjén —- szakágazati
szinten — eltérnek, de (: főtevékenységgel azonos népgazdasági ágba tartoznak.1
A lehetséges tevékenységek harmadik csoportjába az ún. alaptevékenységen kí- vülimtevékenységek tartoznak, amelyek azokat a termékeket, illetve szolgáltatásokat ölelik fel, amelyek a vállalat által kifejtett főtevékenységtől a népgazdasági ág szint- jén is különböznek.A megfigyelési egység megválasztásának gyakorlati lehetősége másként merül fel a vállalati mérlegbeszámolót készítő gazdasági szervezeteknél, másként a költ- ségvetésből gazdálkodóknál és megint másként a magánszférába tartozó terme-
lőknél.
Szervezet és tevékenység a vállalati körben
A vállalati mérlegbeszámolókat kitöltő egységeknél (az egyszerűség kedvéért nevezzük ezeket a továbbiakban vállalatoknakz) az ún. szervezeti típusú mérlegek esetében a megfigyelési egység maga a mérlegbeszámolót kitöltő vállalat. (Az ilyen egységek száma 1982 végén 5231 volt.) Szervezeti típusú mérlegek jelenlegi rend—
szerünkben az állóeszközmérlegek, a jövedelemelosztást leíró mérlegek, és ilyen el- számolásban készülnek el (legalábbis a vállalatok esetében) az SNA koncepciójú mérlegek, tehát lényegüket tekintve azok, amelyek az anyagi és a nem anyagi te—
vékenységet egyaránt tartalmazzák. Ez utóbbiak a bruttó nemzeti termelés. a nettó nemzeti termelés, valamint a GDP (Gross Domestic Product) mérlegei.
A vállalati mérlegbeszámolók tartalmaznak olyan adatokat, amelyek segítségé- vel le'hetőség nyílik a termelés termékek szerinti megkülönböztetésére is, azzal a megszorítással, hogy csak az alaptevékenységnek és alaptevékenységen kívüli tevé- kenységeknek a szétválasztására van lehetőség. A vállalati számlák ugyanis az ár- bevételeket és a termelés költségeit a végzett tevékenységek főcsoportjai szerint is megkülönböztetik. Ez lényegében azt jelenti, hogy a népgazdasági ágnak megfe—
lelő aggregátumokban kiszámítható egy—egy terület vállalatainak ipari, építőipari, mezőgazdasági stb. tevékenysége. Ez a megfigyelési mód azonban néhány ponton lényegesen különbözik a termékalapon történő megfigyelés elvárásaitól. Legfonto- sabb a leválasztható tevékenységek korlátozott számán túl. hogy a számítások csak a kiszámlázott termékekre (és ezek költségeire) vonatkoznak, mivel a mérlegszámí- tások alapinformációnak az árbevételt. azaz a kiszámlázott tevékenységek értékét
tekintik.
A tevékenységi bontás tehát megáll a tevékenységek 8 nagy csoportra bontásá—
nál, és nincs például információ arra, hogy az ipari termelésen belül mennyi a ko- hászati. a gépipari. a könnyűipari termékek aránya.3
1 A ,,népgazdasági ág" az ágazati osztályozás legaggregáltabb foka, amely a gazdasági szervezeteket 9 csoportba vonja össze. Ezek a következők: az ipar; az építőipar; a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás; a közlekedés. posta. távközlés: a kereskedelem; a vízgazdálkodás; az egyéb anyagi tevékenység és a személyi és gazdasági szolgáltatás; az egészségügy, szociális és kulturális szolgáltatás; a közösségi. közigazgatási és egyéb szolgáltatások.
2 A teljesség kedvéért sorolom fel. hogy ilyen beszámolót töltenek ki még a különböző szövetkezetek.
kisvállalatok. kisszövetkezete'k, leányvállalatok. egyesülések. trösztök, közös vállalatok.
3 A népgazdasági elszámolásokban becslések segítségével az egyes népgazdasági ágak termelését vé- gül is nem nyolc, hanem kilenc tevékenységi csoportra bontjuk, szétválasztva az ún. egyéb tevékenységen be-
lűl az anyagi jellegűeket és a nem anyagi jellegűeket.
A Statisztikai Szemle
498
Avállalatoknettótermeléseszervezetiéstevékenységitipusúszámbavételszerint1982-ben,termelőiáron' (folyóárak.milliárdforint)
Meíőgaz-Közleke— _Epítő-dasagiés"dési,Belkeres-Külkeres-Vízgazdúl-Egyéb'Nem lpaniparierdo-postaiéskedelmikedelmikodásianyagianyagi mdf":távközlési adas:
Tevékenység Összesen Szervezet lpar...........22453.10.50.88.40.10.10.42-3240-2 Építőipar.........4.137,8—0.21.0DJ——-0.30.6443 Mezőgazdaságéserdőgazdálko- dás..........13.48.95622.84.4,0,3-—-1.987-9 Közlekedés.posta.távközlés..0.61.3—50,60,4'——0.20.353.4 Kereskedelem...5.30.30.10,45095.5—--0.7632 Vízgazdálkodás...0.32.1---——-3.0-0.35.7 Egyébanyagitevékenység...0.2--—-0.1—-1-6 Nemanyagiágak...(0.52.0-—0.10.80.1---—15.'l18,6 Összesen248.955.556,854.966.06.13.12.221,2514.7 *Atáblábanakisvállalatokés.kissxövetkezetekadataiisszerepelnek.bárezekaszervezetek:!,.hagyomónyos"vállalatoknálkevésbérészletestevékenységi elszámolássalrendelkeznek.
DR. HAlüSÁNYl LÁSZLÓ
A STATISZTI KAl EGYSÉG 499
A vállalatok termelésének tevékenységek szerinti felbontását használjuk az MP5 tipusú mérlegek, tehát a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem számításainál.
Azt, hogy milyen különbség mutatkozik a vállalatok termelésének szervezeti és tevékenységi típusú számbavétele között, jól jelzik a tábla adatai.
A költségvetési intézmények elszámolási rendje
A költségvetési szervek beszámolóikat szervezeti és tevékenységi rendszerben egyaránt elkészítik. A népgazdasági mérlegekben e terület termelési értékének szám- bavételekor azonban nem a vállalatoknál kidolgozott kétfajta elszámolást alkalmaz- zuk. E szervezetek teljesitményértékét csak tevékenységeik szerint számoljuk ki. Erre az ún. szakfeladatok szerinti osztályozás segitségével nyílik lehetőség. A költség—
vetési intézmények tevékenységét az érvényben levő beszámolórendszer ugyanis kö- zel 400 szakfeladatra osztja fel. Ezek megfelelő összegezésével alakulnak ki azok a szakfeladatcsoportok. amelyek például a GDP—mérleg termelési oldalán mint az egészségügy vagy az oktatás hozzáadott értéke jelennek meg.
Némileg speciális területét jelentik a költségvetésből gazdálkodó intézmények- nek a költségvetési üzemek, amelyek vállalatszerű mérleget töltenek ki. A közel 250 költségvetési üzemet ugyanis a vállalatokhoz hasonlóan szervezeti és tevékenységi
bontásban egyaránt elszámoljuk a népgazdasági mérlegrendszerben.
Magángazdaságok és új vállalkozási formák
A népgazdasági elszámolások e területein a szervezeti és a tevékenységi fel- osztás csak részben értelmezhető. Nem elvi. hanem nagyon is gyakorlati okokból a magánszektor területén (ide értve az újonnan alakuló gazdasági munkaközössége- ket is) a végzett tevékenység egyszersmind megfelel a szervezeti egységek szerinti felosztásnak.
Némileg más az eljárásunk a vállalati gazdasági munkaközösségek, illetve a szövetkezetek ipari és szolgáltató szakcsoportjai esetében. Ezeket a kisszervezeteket SNÁ tipusú termelési mérlegeinkben az ún. ,,anyavállalatnak" megfelelő ágazatba soroljuk, míg az MP5 tipusú mérlegekben tevékenységeik szerint felbontjuk terme—
lési értéküket.
A népgazdasági mérlegszámításokban tehát egyaránt alkalmazunk ..vállalati"
és egy leegyszerűsített, de a makroelszámolásoknak jól megfelelő ,,termék" össze—
sitést. Az establishment tipusú összegezésre statisztikánk objektiv lehetőségei —- leg- alábbis évenkénti gyakorisággal —- jelenleg nem adnak lehetőséget.
PE3l-OME
ABTOp npomaonm oőaop cramcmuecxnx eAHHHU" anMeHileMle :; aeHrepcxoü napon- Hoxo3nücmenuoü cwcreme óanchos. Cramcmuecnue enunuubi HapoAHoxoanücrseHme óa- nchoa őblnu oőpasoaanu c yueTom ueneii npaxmuecnoro npuMéHei—mn. Ha aroü ocnose nc—
nonbsyiotcs p.ae rnaBHbie eAHHHubl oruemocm: npegnpmn'ue H AeHTeanOCTb aHyTpu npen—
npusma. l'lo mepe pacmpermn caMoctox'reanoc'm npegnpumuü, pocra KOMl'meKCHOI'O xa- panrepa nemenbuocm npennpum'nü aosuukna Heoöxonumocrs 'ramxe " B onucaHnu CTPYK—
'rypbi AeaTeanocteü.
CpeAw nnaccumuxauuouuux npuanakoa Huneumnx Ganancosbix pacuetos a Hacronuiee apeMn Hauőonee Baxmoe auaueHHe npuuannemm cucreme anacneeoü Knaccucpunauun.
Eé enuunuu oőpaayio'r pasnnunue xoanücvseunbie opraHuz—xaum, Ho ocnosy ux BHecei-ms B otpacneaym cuc-remy coc1aanneT nx ocnoanoü npocpnnb, xapamep AEHTeJ'leOCTH. anMbl- Kelemen :: otpacneaoü Knaccmpnxaum cucrema nonnmü pasnnuaet .nse nanbueüwue rpyn-
A*
500
DR. HARSÁNYI: A STATISZTIKAI EGYSÉG—
nbr nem-ensuocm BHYTpH npeAnpnnri—m: acnomorarenbubre nestenuocru " .aentensuocrs Elie ocuoaHoro npod'mnn.
* Aarop c nomamsro gar-mux noxasbraaer, name pasm—mm umeior mecro mechy, yne—
TOM npouaaanctaa npennpum'uü no oprenusauuounowiy u no runy Aentenbnoc'm. B adama—
uenue nanarae'r nopsAon oruernocm önmerusrx yupexmeauü, tracrubrx xosaücra " HOBHX cpopM npennpuunmarenscraa.
SUMMARY
The article reviews the statistical units distinguished within the system of accounts of the Hungarian economy. Statistical units used in the balances of the national economy were formed with respect to the purposes of use. Thus there are two main reporting units: the enterprise and the activity within the enterprise. The increase of the independence of enter- prises and that of the
complexity of their activities made necessary also the description of the activity patterns.
*
Among the classification aspects followed by balance computation the most important is at present the system of classification according to branches. its classification units are the various economic units, however. the clossification is based on their main activity, on the
characteristics of their activity. The conceptual system attached to the branch clas—
sification distinguishes two additional activities within the enterprise: subsidiary activities and activity beyond basic activity.
' Empirical evidence is given on the differences of accounting the output of enterprises in institutional or activity approach. Finally the reporting system of budgetary institutions.
private farms and the new entrepreneurial forms are discussed.
