Förster, E. – Gläss, A. – Müller, K.: A társadalmi össztermék és a nemzeti jövedelem megállapítása változatlan árakon

456

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYÉLÖ

nizm" című 1959—ben megjelent munká—

jában már megkülönbözteti a szabadidőt, de egyesíti a háztartási munkával. — A Pmdenszkij és Kolpakov által javasolt séma (Vesztnik Sztatisztiki, 1961. 8. sz.;

ismertetését lásd a 479—480. oldalon) már sokkal megalapozottabb, de még ehhez is akad néhány hozzáfűznivaló. Szerző a dol- gozók időmérlegét a következőképpen építi

fel: '

I. A termelésre fordított idő. -

A társadalmilag hasznos munka ideje A) A termelőmunka ideje.

A termelésben eltöltött idő és a háztar—

tásban végzett termelőmunka. (Ide szá—

mítja mindazt a háztartási munkát, amit a nemzetijövedelem—számításnál is figye—

lembe vesznek.)

B) A ,,járulékos" munkaráfordítások.

(A szerző ide sorolja a munkahelyre és a munkahelyről történő utazást, a munka előtti és utáni tisztálkodást, az ebédszüne—

tet —— az étkezés ideje nélkül —— az állási időt.)

II. A munkaerő újratermelésének ideje, A házimunkám fordított idő

Vásárlás, főzés, takarítás, mosás, a gyer- mekek gondozása, és egyéb időráfordítá—

sok.

A fiziológiai szükségletek kielégítésére szolgáló idő

Étkezés, tisztálkodás és alvás.

A fizikai, szellemi és társadalmi szük- ségletek kielégítésére szolgáló idő (sza- bad idő)

Ide tartozik a tanulás, önképzés, tár—- sadalmi munka, a szórakozás, sport, kedv—

telésből végzett munka, tétlen pihenés.

Szerző hangsúlyozza, hogy ezt a felosz—

tást nem szabad mereven alkalmazni és egyes gyakorlati feladatok más csoporto- sítást is szükségessé tehetnek.

_, Konkrét példán elemzi a munkást; , _ idei—f mérlegében a szovjet hatalom évei alatt bekövetkezett ' változásokat. A; Moszkvá—

ban, .,Pétervárott és Ivanovo—Vwme- szenszkben 1922—ben végzett felvételt—_ha—

sonlítja össze a 'szorszki molibdénkombi—

nát 1959. évi adataival. — *

A termelésre fordított idő a forradalom óta állandóan csökkent. A 8 órás munka- nap bevezetése előtt még az időalap; 42——

45 százalékát alkotta, bevezetése után lizi—f—

35, százalékra, csökkent, ma már csak 29 százalékát teszi. Ennek ellenére a társa- dalmilag hasznos munka ideje alig csök—

kent, amit az magyaráz, hogy a, kombinát dolgozóinak háztáji gazdaságuk is 'i'—Vám, továbbá, hogy az 1922. évi időmérlegben a járulékos munkaráfordítások nem,,tar—y talmazták az *állásidőt, a munka előtti és utáni tisztálkodást, az ebédszünetet,

A szovjet dolgozók szabadidejében nagy szerepet tölt be a tanulás és az önképzés.

A 'szorszki kombinátban a férfiak havonta kb. 50 órát, a nők 'kb. *35 órát tanulnak, vagyis évente kb. 70—90 munkanapot. A tanulásra fordított idő 1922 óta körülbelül tizenkétszeresére nőtt. A szórakozásra fordított idő is megkétszereződött (férííák—

nál havi 65, nőknél 50 óra). Ugyanakkor megváltozott a jellege is, új szórakozási lehetőségek születtek (rádió stb.). *A sza—

bad idő jellegében bekövetkezett változás tükrözi a kultúrforradalom eredményeit.

Csökkent a házimunka aránya is, bár a nőknél még mindig gyakran 3—4 óra.

Jelenleg kettős feladat vár megoldásra:

egyrészt fel kell tárni a szabad idő növe—

lésének forrásait, másrészt biztosítani kell

felhasználásának ésszerűségét. Ehhez azonban az időmérlegek alapos elemzése szükséges.

(Ism.: Szelényi Iván)

GAZDASÁGI HELYZET, _—N;EMZETI,, VAGYON, NEMZET! JÖVEDELEMSTATISZTIKÁJA

F_öRSTER. E.——— GLAss, A.— MüLLgR, k.;

,A TÁRSADALMI ÖSSZTERMÉK

És A NEMZETI JÖVEDELEM MEGÁLLAPITÁsA VÁLTOZATLAN ÁRAKGN

, (Zur Ermittlung des gesellschaftlichen, _Ge—

samtprodukts und, des Nationalei ommens zu gleichbleibenden Preisen.) —— Statisusche Praxls, 1961. 3. sz. 71—74. 9. és 4. sz. lül—103 *

, A- _gazdaságstatisztikaíi,tontos gt ladatma népgazdaság,_ teliesítőképessége növekedé—

sének mennyiségi szemléltetése; Erre a célra tájékoztatást nyújthatnak ugyen egyes kiemelt cikkek természetes mérték-

egységben megadott termelési- adatai— is,

teljes, , áttekintő és összehasonlító; aktái?

_ nyújtására azonban csak amolyan ösme—

tett mérőszámok alkalmasak, mint?—amice lyen a társadalmi össztermék és a, nem—

zeti*jövedelem.— " : _ : Szocialista termelési viszonyek köz

különösen:—%szüksémv a társad "fi—game? , Égi-mutatékfelxáámmtös áz;

márcsak azért ' is, hogy meg' legyen; * nap—

esolat- a népgazdaság pénzügyi mérlegei—

vela Népgazdasági ágankéntif részletezés—

ben az össztermelésifértéket nem is lehet másként, mint az összes árak összegeként

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

457

kiszámítani, bár az árak nem minden ter- mék: esetében felelnek meg az értéknek.

A folyóáron történő értékelés a volu—

menmérés szempontjából azonban csak akkor fogadható el, ha nincsenek árválto—

zások. A folyóárak színvonalának válto- zása ——-' helytelenül _ a ténylegeSnél na—

gyobbnak vagy kisebbnek mutatja a tár—

sadalmi össztermék ésa nemzeti jövede- lem mennyiségének volumenét. Ennek kö- vetkeztében súlyos tévedéseket okozhat a társadalmi össztermék és a nemzeti jöve—

delem terjedelme változásának megítélésé—

ben a— kizárólag folyóáron történő értéke—

lés. Ezért nélkülözhetetlen a változatlan áras értékelés is. *

A Német Demokratikus Köztársaságban az ipari üzemekben évek óta nemcsak fo—

lyó-, hanem változatlan áron is értékelik a termékek mennyiségét. A szerzők sok;

kal jobbnak és megbizhatóbbnak tartják ezt az eljárást, mint azt, amely a folyó- áron számított termelési értékből utólag, reprezentatív úton becsült árindexek fel- használásával számítja a volument. Hang- súlyozzák, hogy a változatlan áron, nép gazdasági áganként számított társadalmi össztermék és nemzeti jövedelem a tár- sadalmi—gazdasági vizsgálatok alapvető

fontosságú mutatószámai.

Mivel pedig a nemzeti jövedelem köz-

vetlen úton (a bérek, az üzemi és a köz—

pontilag elvont tiszta jövedelem stb. össze—

geként) történő számítása változatlan ára- kon fölött'e problematikus volna, ezért ma- gától értetődik, hogy a statisztikai gya—

korlatban közvetett úton történő nemzeti jövedelem—számításokhoz a termelési anyagfelhasználás összegének változatlan áras megállapítására van szükség.

Szerzők ismertetik a' változatlan áras

termelési érték Német Demokratikus Köz—

társaságbeli számításának az egyes nép——

gazdasági ágakban követett gyakorlatát.

Az iparral kapcsolatban közlik, hogy 1961—től kezdve az 1960. évi eladási ára- kat használják, míg korábban az 1955. évi—

eket használták változatlan árként. Az összehasonlíthatóságot a két időszak volu—

menei között egy szorzószám alkalmazá—

sával állítják helyre, melyet az 1960. évi termelés kétféle változatlan áron számí- tott értéke hányadosaként kapnak. Az épí—

tőiparra vonatkozólag megjegyzik, hogy ott még nem sikerült a termékek árrend- szerének kialakítása, bár az folyamatban van. Ezért átmenetileg az építőipar válto- zatlan áras? termelési értékét -—- jobb hí- ján -——— árindexekkel állapítják meg.

A mezőgazdaságban ——-— bár ott a termé- kek kisebb száma miatt viSZonylag köny—

nyebb a'feladat — külön problémát okoz

az a körülmény, hogy többféle (beszolgál—

tatási, felvásárlási, szabadpiaci) eladási árból azok súlyozott országos átlagaként alakul az egyes termékek változatlan ára.

Ennek folytán a változatlan és a folyó- áras mezőgazdasági bruttó termelési érték vegösszege csak országosan egyezik, az eltérő súlybzás következtében. Emellett a bruttó termelés fejlődését a változatlan árakon számított érték csak abban az esetben jellemzi kifogástalanul, ha a kü—

lönböző termény—, illetve termékféleségek közti árviszony a bázisidőszakban reális volt. Máskülönben ugyanis torzulás követ—

kezhet be, például a növénytermelés és az állattenyésztés arányában a bruttó terme- lésen belüli szektorváltozások következté—

ben. *

Szerzők a termelés anyagfelhasználásá—

nak értékelésével kapcsolatban megálla- pítják, hogy a változatlan áras értékelés e téren jóval nehezebb, mint a bruttó ter—

melés terén, az anyagfelhasználás rend- kívül sokfélesége miatt. Alapelvnek tekin- tik, hogy az anyagfelhasználás változat—

lan áraiként az alapidőszak átlagos be—

szerzési árait kell alkalmazni és hogy az alapidőszak azonos legyen a bruttó terme- lés változatlan árainak 'képzéséhez vá—

lasztottál. Egymástól elkülönítve ismer—

tetik az állóeszközök értékcsökkenési le- írása és a szorosabb értelemben vett anyagfelhasználás változatlan áras szá—

mításának problémáit. Ezek megoldása—

ban nagyobb szerep jut egyelőre az in—

dexmódszernek, mint a bruttó termelési érték számításában.

Kiemelik a szerzők, hogy az anyagfel- használás változatlan áras számításánál esetleg alkalmazott árindex semmiesetre sem lehet azonos valamilyen termelői ár- indexszel. Itt ugyanis nem eladási, hanem beszerzési árakat kell vizsgálni és az anyagfelhasználás összetétele természete- sen egészen más, mint a termelésé. Álló—

eszközökre vonatkozó árindexszámítások—

ban pedig tekintettel kell lenni az árválto- zással esetleg együttjáró minőségi és szer- kezeti változásokra is.

(Ism.: Juhász László)

JILEK, a.;

'Az ÁGAZATI KAPCSOLATOK MÉRLEGÉNEK ÖSSZEÁLLfTÁSÁHOZ SZUKSÉGES ADATOK

MEGÁLLAPfTÁSA

(K otazce zjistovdvni udaju pro bilance meziodvetvovych vztahu.) -—- Statisticky Obzor.

1961. 10. sz. 450—455. ?.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének a gyakorlat által megkívánt részletességgel történő kidolgozása számos nehézséggel