A nemzeti jövedelem statisztikája Csehszlovákiában

Dr. VLADIMIR NACHTIGAL:

A NEMZETI JÖVEDELEM STATISZTIKÁJA CSEHSZLOVÁKIÁBAN*

A szerző a tanulmány bevezetőjében a nemzeti jövedelem marxi—lenini elméle- tével foglalkozik, ismerteti a nemzeti jövedelemmérlegnek vagyis a termelés, elosztás és felhasználás oldaláról való számbavételnek elméleti alapjait.

A nemzeti jövedelem helyes és pontos meghatározásának —— elsősorban a termelés és elosztás stádiumában ——- alapvető előfeltétele a termelő szféra helyes és pontos elhatárolása. Csehszlovákiában éppúgy, mint a Szovjet—

unióban, még mindig nem alakult ki egységes vélemény arról, hogy mely konkrét népgazdasági ágak tartoznak a termelő szférába. A politikai gazda—

ságtan azt tanítja, hogy a társadalmi termék, mint az anyagi javak —— ter—

melési eszközök és fogyasztási cikkek összessége —— a dolgozók munkájával jön létre az iparban, mezőgazdaságban, építőiparban, a termelést szolgáló szállításban, valamint azon dolgozók munkájával a kereskedelemben, akik olyan műveleteket végeznek, amelyek a termelő folyamat folytatását jelen- tik a forgalom szférájában (az áru elraktározása, kikészítése, szállítása, cso- magolása stb.). Az állami közigazgatásban, a lakosság számára kulturális, szociális, egészségügyi és egyéb szolgáltatásokat teljesítő vállalatokban fog—

lalkoztatott dolgozók nem termelnek dologi formában megjelenő anyagi ja—

vakat és ezért ezekben a népgazdasági ágakban —— véleményünk szerint — nem jön létre társadalmi termék.

A politikai gazdaságtan szóbanforgó alapelveivel összhangban a jelen—

legi csehszlovák statisztikai gyakorlat a társadalmi termék és a nemzeti jö- vedelem kiszámításánál a következő népgazdasági ágakat tekinti az anyagi termelés ágainak: ipar, mezőgazdaság, erdészet, építőipar, teherszállítás, a termelést szolgáló hírközlés, anyagi-műszaki ellátás, kereskedelem és köz—

étkeztetés, begyűjtés, az anyagi termelés egyéb ágai (kiadók, filmipar, nyers—

anyagok összegyűjtése stb.).

Az anyagi termelés ágazatainak éppen ezzel a konkrét elhatárolásával nem értenek egyet a közgazdászok a Szovjetunióban és nálunk, amint azt a közgazdasági irodalomban megjelent számos cikk bizonyítja.

Egyáltalán nem vitás az anyagi termelés szférájába való besorolás az első négy népgazdasági ágnál: az iparnál, mezőgazdaságnál, erdészetnél és

*f Dr. Vladimír Nachtigal e tanulmányát, melyben a csehszlovák nemzeti jövedelem számítás mód—

szertani kérdéseivel foglalkozik, a Statisztikai Szemle számára írta. A tanulmányt rövidítve közöljük.

3 Statisztikai Szemle

854 DR. VLADIMIR NACBTIGAL építőiparnál. A szóbanfórgó népgazdasági ágakban kifejtett munka eredmé- _ nyeként emberi szükségleteket közvetlenül vagy közvetve kielégítő anyagi

javak jönnek létre.

Vitás a szállítás problémája. Egyesek véleménye szerint az egész szállí- tás, tehát mind az áru—, mind a személyszállítás beletartozik az anyagi ter- melésbe. Ezek a közgazdászok rendszerint Marx ,,Tőkéjének" II. kötetére és ,,Értéktöbblet elméletének" I. kötetére hivatkoznak, ahol a következő gondolatok jutottak kifejezésre: 1. a ,,szállító—ipar" az anyagi termelés egyik ága, függetlenül attól, hogy árut vagy személyeket szállít—e, illetve híreket továbbít—e; 2. a szállítás hasznos hatásának fogyasztása, az utasszállításét is beleértve, nem különbözik bármilyen más áru fogyasztásától; ha ez a hasz—

nos hatás a személyes fogyasztást szolgálja, akkor a fogyasztással megszűnik , — értéke, ha a termelésben kerül felhasználásra, akkor értéke átmegy magába

az áruba; 3. az utasszállításhasznos hatásának létrehozásánál a kapitalista országokban éppen úgy létrejön az értéktöbblet, mint bármilyen más áru termelésénél.

Az ilyen nézetek szószólói a fogyasztási bikkekkel -— közszükségleti _ ipareikkekkel vagy mezőgazdasági termékekkel —— hasonlítják össze a sze-—

mélyszállításnak a lakosság szükségleteit kielégítő, teljesítményeit. Nem te—

kintik lényegesnek a különbséget az ipari termelés és a személyszállítás teljesítménye között, amely abban rejlik, hogy az előbbi a termelési folya—

mat befejezése után kézzelfogható dolgok formáját ölti magára, míg az utóbbi nem választható el a termelési folyamattól. Ha azonban a társadalmi termék, mint az anyagi tárgyak összessége, fogalmából indulunk ki, ez a különbség lényegesnek és döntőnek mutatkozik abból a szempontból, hogy a termelő vagy nem termelő szférába soroljuk—e be a szóbanforgó társadalmi munkát. Ezért a szállításban és hirközlésben végzett munkának csak az a része tartozik bele a termelő szférába, amely a termelést szolgálja, amely a termelő folyamat meghosszabbítását, folytatását jelenti, amely az elszállí—

, tott termékben ölt anyagi testet.

Rámutatnak továbbá arra is, hogy a személyszállítás, annak ellenére, hogy nem szállít termékeket, egy bizonyos mértékig közvetlenül a termelést szolgálja, például a dolgozók elszállításánál a lakóhelyről a munkahelyre stb. Ebben az esetben a személyszállítás valóban közvetlenül szolgálja a ter—

melést, a termelést szolgáló hírközlési szolgáltatásokhoz hasonlóan. A sze—

mélyszállítás ilyen irányú munkáját az anyagi termelésbe kellene sorolni, amint az a hírközlés esetében történik. Itt azonban a számítási gyakorlat nem lehet teljesen következetes. A személyszállítás e rémének különválasz—

tása igen nehéz, gyakorlatilag lehetetlen és ezért, tekintettel a szállítás je—

lentéktelen részesedésére a nemzeti jövedelemben, figyelmen kívül hagy-

ható.

Vitás a forgalom szférájába tartozó népgazdasági ágakban —— az anyagi- műszaki ellátásban, begyűjtésben és elsősorban a kereskedelemben és köz—

étkeztetésben —-— kifejtett munka osztályozása is. Az anyagi termelés szfé—

rájába csak az a társadalmi munka tartozik, amely a forgalom reális funk—

cióját tükrözi (osztályozás, elraktározás, adagolás stb.), míg a tiszta forgalmi költségekben, azaz magával az árucserével kapcsolatos költségekben kifeje—

zésre jutó munka nem tartozik a termelésbe. A szocialista kereskedelemben, ahol nincs helye a spekulatív vásárlásoknak, a spekulatív szállításoknak és

VA NEMZETI JOVEDELEM STATISZTIKÁJA CSEHSZLOVAKIÁBAN

855

a túlzott reklámozásnak, a tiszta költségeket a minimumra csökkentik és azok gyakorlatilag nem választhatók külön a reális költségektől. Ezért az anyagi—műszaki ellátást, a begyűjtést, valamint a kereskedelmet és közét- keztetést a nemzeti jövedelem létrehozásának konkrét kiszámításánál teljes egészében beszámítják a termelésbe.

Egyes közgazdászok, így például M. Bor ,,A szocialista társadalom nem——

zeti jövedelmének egyes kérdéseiről"1 c. cikkében más álláspontot képvisel-—

nek. Szerintük a szocialista kereskedelemben is elég jelentősek a tiszta for- galmi költségek és külön kell azokat Választani a kereskedelem teljes és tiszta termelésének kiszámításánál.

Meg kell jegyezni, hogy a tiszta kereskedelmi költségek terjedelmére vonatkozó mindkét vélemény túlnyomórészt feltevéseken alapszik és egyik esetben sem támaszkodik statisztikai adatokra. A kereskedelmi költségek összetételének ebből a szempontból történő vizsgálata nem valósítható meg teljeskörű megfigyeléssel. Bizonyára sokat segítene itt e kérdés elemzése reprezentatív megfigyelés alapján. Csak konkrét számadatok alapján lehetne végleges következtetéseket levonni a gyakorlati kiszámítás módszereinek helyességéről vagy helytelen voltáról. Egyelőre azonban; pontosabbnak és helyesebbnek látszik az egész kereskedelmet beleszámítani a társadalmi ter- mékbe, még ha ezzel esetleg jelentéktelen mértékben növekedik is a társa—

dalmi termék, mint megfelelően alá nem támasztott becslések alapján külön—

választani ezeket a tiszta költségeket.

Sokkal szilárdabb alapokon nyugszik az anyagi termelés szférájába tör-—

ténő besorolás a begyűjtésnél, ahol a tiszta költségek kötségtelenül jelene téktelenek és különösen az anyagi—műszaki ellátásnál, ahol nincsenek tiszta költségek. '

Az anyagi termelés úgynevezett egyéb ágainak besorolása a termelésbe azon az elven alapszik, hogy a társadalmi munka mindazon fajtáit, amelyek dologi formát öltenek az anyagi, tömeges méretekben újratermelt termelés- ben, az anyagi termeléshez kell számítani.

A könyvek brosúrák és egyéb sajtótermékek tömegméretekben történt újratermelés tárgyai. A sajtótermékek nemcsak a sokszorosító iparban ki—

fejtett munkának a megtestesítői, hanem a kiadói tevékenységnél kifejtett munkának is. Ezért a kiadói tevékenység beletartozik az anyagi termelés szférájába. Hasonlóképpen kell megoldani a filmműtermek és studiók kér—

dését is. Ezeket is a termeléshez kell számítani, mert az itt kifejtett munka eredményei —— a filmek és felvételek —— tömegméretekben készülnek és ke—

rülnek forgalomba. Ugyanilyen elbírálás alá esik a társadalmilag megszer—

vezett nyersanyag—, hulladékvas— stb. gyűjtésnél kifejtett munka is.

Az egyes népgazdasági ágak olyan (gazdasági és költségvetési) szerve—

zetekből tevődnek össze, amelyek a társadalmi munkamegosztásból követ- kező, azonos közgazdasági és egyéb társadalmi funkciókat látnak el. Az egyes

népgazdasági ágakba-elvileg egész szervezeti egységeket sorolnak be fő tevékenységük szerint. Ha a szervezet fő közgazdasági és társadalmi funkcióján kívül még más funkciókat is ellát olyan önálló üzemekben, ame—

lyek tevékenységét a fő tevékenységtől különválasztva tervezi, tartja nyil—

ván és mutatja ki (például az építkezések, állami gazdaságok, belkereske—

1 Voproszü Ekonomiki, 1954. 10. sz.

31-

856 . DR. VLADIMIR NACHTIGAL

delmi vállalatok ipari üzemei, az iparvállalatok lakásgazdálkodása, üdülési központok stb.), e segéd— és melléküzemeket a saját közgazdasági és társa—

dalmi funkciójuknak megfelelő népgazdasági ágba kell besorolni és nem abba az ágazatba, ahová a szervezet fő tevékenysége szerint tartozik. Azo—

kat a telepeket és műhelyeket viszont, amelyek saját szervezetük állóalap—

jainak stb. rendszeres karbantartását és javítását végzik, ugyanabba a nép-—

gazdasági ágba kell besorolni, ahová a szervezet fő tevékenySége szerint tartozik.

Az igazgatási apparátus, amely közvetlenül szervezi és irányítja a szer—

vezet tevékenységét és amelyet a szervezet saját eszközeiből finanszíroz, vagy amely az önálló elszámolás alapelvei szerint gazdálkodik, a szervezet fő funkciójának megfelelő népgazdasági ágba sorolandó be. Ezzel szemben a minisztériumi és főigazgatósági apparátust, amelynek kiadásait az állami költségvetésből fedezik, nem az anyagi termelés megfelelő ágaiba, hanem a nem termelő szférába, az ,,igazgatásba" sorolják.

A társadalmi össztermék az anyagi termelés egyes ágai teljes termelé—

sének összege. A megtermelt nemzeti jövedelem gyakorlati kiszámítása:

(c 4— 0 —j— m) ——- c, az anyagi termelés egyes ágaiban történik. A szóbanforgó anyagi termelési ág teljes termeléséből levonjuk a termelésnél elhasznált holt munkát képviselő anyagi termelési költségeket és fennmarad a terme—

lésnek az adott ágazatban eleven munkával újonnan létrehozott része, azaz az ágazat tiszta termelése.

Az elsődleges nyilvántartás egységes jellegének hiánya és a statisztikai, valamint számviteli beszámolási rendszer ebből következő heterogén volta, sajnos hátráltatja a teljes termelés egymással teljesen egyező és egységes kiszámítási módszereinek bevezetését az anyagi termelés egyes ágaiba.

Az iparban a teljes termelés kiszámítása az ún. vállalati módszer segit—

ségével történik, ami azt jelenti, hogy az egész iparág teljes termelése az egyes szervezeti egységek —-- iparvállalatok —— teljes termeléseinek összegé—

ből tevődik össze. Az egyes Vállalatok teljes termelése egyenlő az értékesí—

tett termékek árösszegével (vállalati nagykereskedelmi árakon számítva, tehát forgalmi adó nélkül), hozzáadva, illetve levonva a félkész— (nem érté- kesített) és befejezetlen termelés állománykülönbözetét.

A mezőgazdaságban nem kerülhet sor a Vállalati módszer általános al—

kalmazására. A mezőgazdasági termékek jelentős részét ugyanis az egyéni- leg gazdálkodó parasztok gazdaságaiban termelik, ahol nem lehet beszámo—

lási úton számbavenni a teljes termelést vállalati szinten, egyrészt azért, mert a beszámolási úton történő számbavétel ilyen terjedelemben gyakor- latilag keresztülvihetetlen, másrészt azért, mert itt nem kerül sor az egész termelés értékesítésére. Hogy a mezőgazdaság teljes termelésének kiszámí—

tásánál számbavehessük a termelésnek ezt a részét is, egy más módszert ——

a teljes (bruttó) forgalom módszerét —— kell alkalmaznunk. Ebben az eset—

ben a teljes termelést a mezőgazdasági üzemekben előállított egyes termékek értékeinek összegeként állapítjuk meg. E kiszámítás alapjául az egyes ter——

mékek termelésének természetes mértékegységekben összeállított mérlege szolgál. A mérleg egyes tételei közül az árutermelést a tényleges értékesítés árain, a saját részre történt termelést pedig átlagos piaci árakon értékeljük.

A NEMZETI JÖVEDELEM STATISZTIKAJA CSEHSZLOVÁKIABAN 857

A teljes és tiszta mezőgazdasági termelés szektorok szerinti megoszlá—

sának helyes szemléltetése céljából azonban egy másik területen is el kell térnünk az egységesség elvétől. A gép- és traktorállomások, esetleg más ál- lami vállalatok, így az állategészségügyi intézetek és intézmények stb. ter- melésének önálló beszámítására gondolok. E vállalatok teljes termelését az általuk nyújtott teljesítmények és termelési szolgáltatások értékesítéséből származó bevételek nagysága adja meg. Magától értetődik, hogy a szóban- forgó szervezetek teljesitményeire és szolgáltatásaira fordított kiadások tel—

jes egészükben beleszámitandók a többi mezőgazdasági üzem termelő fo—

gyasztásába. Világos, hogy a gép- és traktorállomásokori, állategészségügyi intézetekben stb. kifejtett munka a növénytermesztés és állattenyésztés Végső termékeiben ölt anyagi testet, úgy, hogy önálló beszámítása az ágazat teljes termelésébe kettős számbavételt jelent. Ha azonban e vállalatok tel—

jesítménye, amely a szektorok közötti forgalomnak egy része, nem jutna önállóan kifejezésre az ágazat teljes termelésében, valamint a szövetkezetek és önálló parasztok termelői fogyasztásában, akkor a szövetkezetek és magánszektor részesedése a mezőgazdaság teljes és tiszta termelésében helytelenül megnövekedne az állami vállalatokban kifejtett munkával. Ez a módszertani elem analógiája a vállalati kiszámítási módszernek, a mező gazdaságban azonban kombinálva van a teljes forgalom módszerével.

Az erdészetben a teljes termelés kiszámítása vállalati módszerrel tör- ténik, úgy mint az iparban.

Az építőiparban a teljes termelés kiszámítására az ágazati módszert használják fel, ami azt jelenti, hogy ha az építési munkákat több vállalat 'végzi el, amelyek közül az egyik főkivitelező, a többi alvállalkozó, akkor a teljes termelés kiszámításánál a főkivitelező által a beruházónak számlázott összeghez nem adják hozzá az alvállalkozók által elvégzett munkákat, ha—

nem csak a kivitelezett építkezés értékét veszik figyelembe.

A teherszállításban a szállító Vállalatok áruszállítási bevételeinek egy—

szerű összegeként számítják ki a teljes termelést, mert a befejezetlen és nem realizált termelés problémája itt gyakorlatilag nem játszik szerepet. Ez a kiszámítási mód megfelel az iparban használatos vállalati módszernek. A hírközlő vállalatoknál hasonlóképpen járnak el.

Az anyagi—műszaki ellátásban, a kereskedelemben, a közétkeztetésben és a begyűjtésben a teljes termelés az egyes vállalatok által realizált keres—

kedelmi árrések összege, ami szintén teljes mértékben megfelel az iparban használatos vállalati módszernek.

Az anyagi termelés egyéb ágainak teljes termelését az egyes Vállalatok értékesítéseinek összegeként állapítják meg. A kiadó, valamint a nyers—

.anyaggyűjtést végző vállalatoknál a kereskedelmi árrés jelenti a teljes ter- melést, a kereskedelmi és begyűjtési vállalatokhoz hasonlóan.

A társadalmi termék összvolumenét kiegészíti még a forgalmi adó, amely a társadalmi termék egyik kifejezési formája. A forgalmi adó, tekin—- tet nélkül beszedésének gyakran változó módjára, csak az iparhoz és a mező—

gazdasághoz számitandó. E két népgazdasági ág közötti elosztása az ipari és mezőgazdasági végtermékek árában való részesedésének arányában törté—

nik.

Az egyes népgazdasági ágak teljes termelésének egymástól eltérő mó—

don történő kiszámítása az eddigi gyakorlat alapvető hiányossága elsősor—

858 _ ' _ DR. vmmnin mem—mm;

ban abban az értelemben, hogy a társadalmi termék ágazati szerkezetéből _nem lehet megbízható következtetéseket levonni az egyes ágazatok nép- gazdasági jelentőségét illetően. Mindamellett az emlitett ágazati struktúra fejlődésének Vizsgálata lehetővé teszi az általános tájékozódást az egyes népgazdasági ágak között fennálló arányokban bekövetkezett változásokban;

A csehszlovák statisztika egyik elsőrendű fontosságú feladata ezen a téren az, hogy biztosítsa a teljes termelés módszertanilag egységes kiszámítását valamennyi népgazdasági ágban.

Az egyes ágazatok teljes termelésének és termelési költségeinek kon- krét kiszámítása túlnyomórészben beszámolási úton összegyűjtött adatok alapján egyes esetekben (főleg a magánszektornál) reprezentativ felvételek vagy egyszeri adatgyűjtések útján történik. Ahogy a második Világháború után változott és fejlődött az egész csehszlovák statisztika, úgy változtak és, fejlődtek a teljes termelés és a nemzeti jövedelem kiszámításánál használa- tos alapadatok is.

Gyakran kerül megvitatásra -— Csehszlovákiában elsősorban a mező- L' _ gazdasággal kapcsolatban —— a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem értékelésének kérdése és ezzel összefüggésben az a kérdés, reálisan mutat—

kozik—e meg az egyes népgazdasági ágak részesedése a társadalmi termék- ben és a nemzeti jövedelemben?

Kétségtelen, hogy a nemzeti jövedelem kiszámításának jelenlegi mód- szere általában véve reálisan fejezi ki a teljes nemzeti jövedelem nagyságát. Az egyes ágazatok tiszta termelése azonban nem tekinthető a nemzeti jöve- ' delem azon részének, amely a szóbanforgó ágazatban valóban létrejött. Az,

egyes ágazatok részesedésének kiszámítása az értékesítési árak alapján úgy, ahogy az ma történik, szükségszerűen bizonyos értékbeli eltolódásokhoz ve- zet az egyes ágazatok között, az árak, árrendszer következtében. Az árrend—

szer ugyanis egyenesen feltételezi, hogy az egyes ágazatok költségei és nye—

reségei más ágazatok áraiban realizálódjanak, így a fogyasztási cikkek kis- kereskedelmi áraiban realizálódik (nyereség és forgalmi adó formájában) a nehéziparban, mezőgazdaságban és építőiparban ráfordított munkát kife- jező költségek és nyereség egy része. Ezt a munkát nem fejezik ki a szóban- forgó ágazatokban érvényes nagykereskedelmi felvásárlási és eladási árak.

A nehézipari, mezőgazdasági és építőipari termékeket feldolgozó és felhasz—

náló vállalatokban tehát az anyagi termelési kiadások (termelő fogyasztás) alacsonyabbak, nem tükrözik teljes egészében a termelésnél felhasznált , munkát. Tekintettel azonban arra, hogy a fogyasztási cikkek végső ára a termelésüknél kifejtett egész munkát fejezi ki, a nagykereskedelmi, begyűj- tési és eladási árakban ki nem fejezett nehézipari, mezőgazdasági és építő- ipari költségek a feldolgozó ipar nyereségében, valamint a szóbanforgó vál- lalatok által befizetett forgalmi adóban realizálódnak. '

Ismételten fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ez a körülményáltalá—

ban nincs befolyással a nemzeti jövedelem végösszegére, ezzel szemben el—

torzítja az egyes ágazatokban valóban megtermelt új értékek nagysága kö—

_ zötti arányokat.

Sajnos még mindig nem sikerült kidolgozni módszereket az egyes nép- gazdasági ágakban valóban létrehozott társadalmi termék és nemzeti jöve- delem meghatározására. Az utóbbi időben ugyan történtek Csehszlovákiá—

ban javaslatok olyan módszerek bevezetésére, amelyek lehetővé teszik a

A NEMZETI JÖVEDELEM STATISZTIKAJA CSEHSZLOVAKIABAN 859

mezőgazdaság részesedésének kiszámítását. Ezek a módszerek azonban el—

fogadhatatlanok, mert egyrészt gyakran tarthatatlan elméleti feltevéseken alapulnak, és nem támaszkodnak megbízható számadatokra, másrészt a való— _ ban kifejtett munka kifejezésének problémáját csak egyoldalúan, a mező—- gazdaság szempontjából oldják meg.

A kiszámítás eddigi módja nem annyira értéktelen, mint azt sok köz- gazdász gondolja. Bár nem mutatja pontosan az egyes népgazdasági ágak- ban létrehozott érték abszolút nagyságát, az egyes ágazatok termelését reá- lisan fejezi ki úgy, ahogy az a forgalomba belép.

Mindaz, amiről eddig sZó volt, a nemzeti jövedelem termelésének folyó árakon történő kiszámítására vonatkozott. A nemzeti jövedelem dinamiká—

jának kiszámítása azonban nem folyó, hanem összehasonlító árakon törté—

nik. Ebben az esetben úgy járunk el, hogy az összehasonlító árakon kifeje—

zett társadalmi termékből levonjuk az ugyancsak összehasonlító árakon ki—

fejezett termelő fogyasztást. Az eredményt — a nemzeti jövedelmet össze—

hasonlító árakon —— idősorban össze lehet hasonlítani. A nemzeti jövedelem növekedését előidéző egyes tényezők hatásának kiszámítása is ilyen adatok alapján, összehasonlító árakon történik.

*

Az elosztás stádiumában a nemzeti jövedelem két nagy tételből áll: az egyéni elosztás alapjából és a társadalmi elosztás alapjából. Az egyéni el—

osztás alapja a ,,saját részre előállított termék" közgazdasági fogalom kon—*

krét kifejezése, a társadalmi elosztás alapja megfelel a ,,társadalom számára előállított termék" politikai gazdaságtani fogalomnak.

A nemzeti jövedelem (1; —I— m) gyakorlati kiszámítása az elosztás stá—

diumában —— ugyanúgy mint a létrehozás stádiumában — közvetlenül az anyagi termelés egyes ágaiban történik. A két alapot képező tételeket ága—

zatonként külön—külön állapítják meg és adják össze. ' Az egyéni elosztás alapjába tartoznak elsősorban a szocialista termelő vállalatokban kifizetett munkabérek, továbbá az egységes mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak személyes jövedelmei és végül a lakosság nyers jö- vedelmei, elsősorban az egységes mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak jövedelmei a háztáji gazdaságokból.

A társadalmi elosztás alapjának legnagyobb részét a forgalmi adó ké—

pezi; további tételei az állami termelő vállalatok nyereségei és a mezőgazda—

sági szövetkezetekben az oszthatatlan, kulturális és egyéb alapokba történő befizetések. A társadalmi elosztás alapjából valósulnak meg a vállalatok különböző kiadásai is, amelyekre a nemzeti jövedelem újraelosztásának ke—

retében kerül sor, így a kamatok, a különböző szolgáltatások ellenértéke—

ként teljesitett fizetések, az adók, illetékek, szolgáltatások, büntetések, fek-- bérek, a veszteségek fedezése stb. és ezért a nemzeti jövedelem elosztásának kiízámításánál ezek a kiadások is beletartoznak a társadalmi elosztás alap—

ja a.

A nemzeti jövedelem meghatározása az elosztás stádiumában gyakor—

latilag egységes módszerekkel történik az anyagi termelés valamennyi ágá—

ban, a megfelelő statisztikai—számviteli beszámolójelentések alapján (a 'magánszektorra vonatkozóan pedig számítások segítségével).

860

DR. vmnmm NACHTIGAL

A nemzeti jövedelem elosztásánakez a kiszámítása az elosztási folya—

matnak csupán kezdeti szakaszát, az elsődleges elosztást fejezi ki.

Statisztikai számbavétel tárgya és az összesítő pénzügyi mérlegben jut kifejezésre a folyamat folytatása is, azaz a nemzeti jövedelem újraelosztása, a másodlagos, származékos jövedelmek létrejötte a pénzügyi és hitelrend—

szerbe történt befizetések, a szolgáltatások ellenértékeként teljesített fize—

tések, a nem termelő szférában kifizetett munkabérek és fizetések stb. Az összesítő pénzügyi mérleg feladata összefoglalva jellemezni a nemzeti jöve- delem elosztásának egész folyamatát, rámutatni az elosztás egyes formáinak jelentőségére és mindenekelőtt rámutatni a pénzügyi és hitelrendszer jelen—

tőségére és funkciójára ebben a folyamatban.

Az összesítő pénzügyi mérlegből kitűnik, hogyan alakulnak át az elsőd—

leges jövedelmek a szocialista termelő és nem termelő vállalatok, valamint a lakosság végleges jövedelmeivé, amelyeknek realizálására a nemzeti jöve—

delem felhasználásának folyamatában kerül sor.

A nemzeti jövedelem újraelosztása folyamatának összefoglaló kifeje—

zése alapján nem lehet kiszámítani a nemzeti jövedelem abszolút nagyságát, mert itt a pénzjövedelmek többszöri körforgáson mennek keresztül.

*

A nemzeti jövedelem felhasználásának kiszámítása:

(c,, * 7711 41, m") *t [(01 _i— v] "i' mi) '— (01 "i— cnll

azaz a nemzeti jövedelem kiszámítása végső fázisában, amikor úgy jelent-—

kezik, mint az előállított fogyasztási cikkek együttes mennyisége és a ter- melési eszközöknek az a része, amely a termelő fogyasztás pótlása után fenn—

maradt, két fő tételben történik: a fogyasztási alapban és a felhalmozási alapban. A nemzeti jövedelem felhasználása e két legfontosabb tételének tartalma nem azonos az I. és II. közgazdasági csoporttal, ahogy azt első pil- lantásra gondolnámr.

A nemzeti jövedelem fogyasztási alapja a nemzeti jövedelemnek azt a részét fejezi ki, amelyet az adott évben a nem termelő fogyasztás fedezésére, azaz a lakosság személyes, anyagi, kulturális, egészségügyi és más szükség—

leteinek kielégítésére, valamint a közigazgatás és a honvédelem, a tudomá—

nyos és kutató—intézetek céljait szolgáló eszközök biztosítására fordítottak.

A nemzeti jövedelem fogyasztási alapja tehát magában foglalja az előállí- tott fogyasztási cikkek jelentős részét, nem foglalja azonban magában az egész II. közgazdasági csoportot, mert a fogyasztási cikkeknek egy bizonyos része a felhalmozási alapba tartozik. Ezek olyan fogyasztási cikkek, amelye—

ket az adott évben állítottak elő, de nem fogyasztottak el, tehát a nemzeti vagyon növekedését jelentik nem termelő álló— vagy forgóalapok formá- jában.

A nemzeti jövedelem felhalmozási alapja a nemzeti jövedelemnek az a része, amelyet az adott évben állítottak elő, de amely nem került elfogyasz—

tásra. A felhalmozási alap tehát részben a termelő fogyasztás teljes fede- zése után fennmaradt; termelési eszközökből, részben pedig el nem fogyasz—

tott fogyasztási cikkekből tevődik össze.

A nemzeti jövedelem felhasználásának konkrét megállapítása és kiszá—

mítása a fogyasztási és felhalmozási alap keretében a legfontosabb felhasz—V nálási formák szerint történik.

A NEMZETI JÖVEDELEM STATISZTIKÁJA CSEHSZLOVÁKIAB—AN 861

A fogyasztási alap Csehszlovákiában a következő tételekből tevődik össze: a lakosság személyes fogyasztásából, a lakosság számára szolgáltatá—

sokat végző intézmények fogyasztásából és a társadalmi fogyasztásból. A felhalmozási alapot a következő konkrét tételek alkotják: az állóalapok és a befejezetlen építkezések növekedése, a forgóalapok és készletek növeke- dése, az állatállomány növekedése, az állami anyagi tartalékok növekedése.

A lakosság személyes fogyasztása a következő formákban valósul meg:

a kiskereskedelemben és kisiparban eszközölt bevásárlások útján, a parasz- toktól és a mezőgazdasági piacokon közvetlen bevásárlás útján, a természet—

beni személyes fogyasztásban és egyéb személyes fogyasztásban, azaz a ter—

melő vállalatoktól vásárolt olyan anyagi javak, esetleg teljesítmények fo—

gyasztásában, amelyek nem kerülnek a kiskereskedelmi forgalomba. Ide tartozik például a villanyáram—, gáz— és vízfogyasztás a háztartásokban, a lakosság kiadásai a személyi tulajdon, elsősorban a lakó— és családi házak karbantartására, teherszállítási szolgáltatásokra stb. A kiskereskedelemben és kisiparban eszközölt bevásárlások útján biztosított fogyasztás kiszámítá—

sánál a kiindulási alap a statisztikailag számbavett kiskereskedelmi for- galom, amelyből levonásra kerülnek a nem a személyes fogyasztás kielégíté—

sét szolgálő tételek, így a lakosság és a mezőgazdasági szövetkezetek terme- lési eszköz beszerzései, a szocialista vállalatok vásárlásai stb. A parasztok- tól és a mezőgazdasági piacokon történt közvetlen bevásárlásokra vonatkozó adatokat a mezőgazdasági termelés mérlege szolgáltatja, amelyet termékek szerinti részletezésben állítanak össze a nemzeti jövedelem termelésének kiszámításakor. A természetbeni fogyasztást a mezőgazdaságban a nemzeti jövedelem termelésének kiszámításához hasonlóan, átlagos piaci árakon ér—

tékelik. Ez azt jelenti, hogy az elfogyasztott élelmiszereknek ezt a részét (majdnem kizárólag élelmiszerekről van ugyanis szó) sokkal alacsonyabb árakon értékelik, mint a kiskereskedelemben beszerzett élelmiszereket. Ha tehát össze akarjuk hasonlítani a munkások és parasztok fogyasztását, a sze—

mélyes fogyasztásnak ezt a részét azonos, azaz kiskereskedelmi árakon kell kifejezni. Az így egységesen értékelt személyes fogyasztás azonban nem használható fel a nemzeti jövedelem mérlegében, hanem csak önálló tanul—

mányokhoz, számításokhoz és elemzésekhez.

A nemzeti jövedelem fogyasztási alapjának második legfontosabb tétele

—— a lakosság számára szolgáltatásokat végző intézmények fogyasztása —— a nem termelő anyagfogyasztást jelenti a közüzemi szolgáltatásoknál, lakás—

gazdaságban, személyszállításban és a nem termelő távközlési szolgáltatá—- soknál, az egészségügyi, népművelési és oktatási, valamint a társadalmi szer- vezetekben. A vállalatokra vonatkozó adatok a számviteli beszámolőjelenté—

sekből, a költségvetési szervezetekre vonatkozók a költségvetési beszámoló-

jelentésekből származnak. *

A nemzeti jövedelem fogyasztási alapjának utolsó, harmadik tétele — a társadalmi fogyasztás — a közigazgatás és igazságszolgáltatás (valamint honvédelem és belbiztonság), a tudományos és kutatóintézetek anyagi fo—

gyasztását mutatja ki. Itt majdnem kizárólag költségvetési szervezetekről van szó és a fogyasztás megállapítása hasonló módon történik, mint a lakos- ság számára szolgáltatásokat végző költségvetési szervezeteknél.

A nemzeti jövedelem felhalmozási alapjának legfontosabb tétele —— az állóalapok növekedése — a nemzeti vagyon tiszta évi növekedését fejezi ki

862 ' t DR. vmomm NACÉTIGAL az állóalapok területén. E tétel kiszámításánál az elvégzett beruházások és generáljavitások összterjedelméből indulunk ki, amelyből levonjuk "az álló-

alapok évi elhasználódását jelentő év1 leírásokat. Közgazdaságii szempontból igen fontos e tétel felosztása a termelő állóalapok növekedésére, amely a

termelési bázis kibővülését jelenti az elkövetkező években és a nem termelő

állóalapok növekedésére, amely a lakosság kulturális, egészségügyi és egyéb szükségleteinek szélesebb körben való tökéletesebb kielégítését biztosítja.

Ugyanilyen fontos az állóalapok növekedésének ágazatok szerinti megosz-

lása is a termelő és nem termelő szféra között.

A felhalmozási alap következő tétele —-—— a forgóalapok és a készletek növekedése —— azt mutatja, hogy az adott év nemzeti jövedelmének milyen része halmozódott fel készletekben. Az állóalapnövekedés és a készletnöve—

kedés közötti arány a népgazdaság fontos arányainak egyike. A forgóalap—

és készletnövekedés aránytalanul nagy részesedése hiányosságokat és ne—

hézségeket jelent a termékek értékesítésénél. A forgóalapok és a készletek növekedését ugyancsak számba kell venni mind termelési esZközök és fo—

gyasztási cikkek szerinti részletezésben, mind ágazatok szerinti megoszlás—

ban, hogy látni lehessen, milyen ágazatokban növekednek, esetleg nem ki—

vánatos mértékben is a készletek.

A nemzeti jövedelem felhalmozási alapjának specifikus tétele Cseh—

szlovákiában az állatállomány növekedése. Az állatokat közgazdaságilag sorolhatjuk az állóalapokhoz (törzsállomány, igavonó állatok) és a forgóala—

pokhoz (növendékállatok, hizlalás "alatt álló állatok). A gyakorlatban, külö—

nösen a magánszektorban ez a felosztás gyakorlatilag keresztülvihetetlen és ezért az állatállomány növekedése a felhalmozási alap egyik különálló téte—

leként kerül kimutatásra, tekintet nélkül arra, hogy a törzsállomány vagy a hizlalás alatt álló állatállomány növekedéséről van-e szó.

A felhalmozási alap további tétele — az állami anyagi tartalékok növe- kedése —, is a maga nemében sajátos tétel. E tétel sajátosságának közgazda—

sági okai vannak. Az állami anyagi tartalékok a forgóalapoktól és a készle— , tektől eltérően a szocialista állam szó szoros értelemben vett igazi tartalé—

kait jelentik, amelyeket a szocialista államnak létre kell hoznia rossz ter- més, elemi csapások vagy külső támadás esetére. Ezért a tartalékok növeke- dését is külön kell kimutatni a nemzeti jövedelem felhalmozási alapjának keretében.

Amint már említettük, a nemzeti jövedelem kiszámítását annak külön- böző stádiumaiban (termelés, elosztás, felhasználás) mérlegmódszerrel ellen—

,, őrizzük. A nemzeti jövedelem termelésével és felhasználásával kapcsolatos mérlegek elkészítésénél azonban tekintetbe kell venni még további tételeket is, amelyek a megtermelt nemzeti jövedelmet leredukálják felhasználható nemzeti jövedelemre. Ilyen korrekciós tételek az árubehozatal és —kivite1 egyenlege, amely növeli vagy csökkenti a megtermelt nemzeti jövedelmet, továbbá a veszteségek, amelyek a megtermelt nemzeti jövedelemhez viszo—

nyítva csökkentik a felhasználható nemzeti jövedelmet.

Az árubehozatal és -kivitel e célból számított egyenlege magában fog—

lalja a kereskedelmi árucsereforgalom egyenlegén kívül az átmenő forgal—

mat, azaz a teherszállítási szolgáltatások kivitelét, és a nem kereskedelmi behozatalt, valamint kivitelt, például az ajándékokat stb is, mert ezek miatt is eltérhet a Csehszlovákiában megtermelt nemzeti jövedelem a Csehszlová- kiában felhasznált nemzeti jövedelemtől.

A NEMZETI JOVEDELEM STATISZTIKÁJA CSEHSZLOVAKIÁBAN 863

A nemzeti jövedelem veszteségei a megtermelt nemzeti jövedelem csök—

kentését jelentik azoknak a termékeknek az értékével, amelyek nem hasz- nálhatók fel rendeltetésük szerint, mert vagy természetes úton (a gabona—

szemek kipergése, kiszáradás, elpárolgás, szétporladás stb.), vagy elemi csa- pás következtében, vagy más módon (hiány, lopás stb.) megsemmisültek.

A növekedés dinamikájának számbavételénél a nemzeti jövedelem fel- használásának egyes tételeit az adott évek folyó árain kívül változatlan,

összehasonlító árakon is ki kell fejezni.

A jelenlegi csehszlovák gyakorlatban a nemzeti jövedelem felhasználá-

sának Változatlan árakra történő átszámításánál használatos módszerek még

kidolgozatlanok. A csehszlovák statisztika még nem tudja összehasonlító árakon kimutatni a felhasználás valamennyi tételét. Az átszámítást egyelőre csak a személyes fogyasztásnái és az állóalapok növekedésénél végzi el. Tel—

jesen megoldatlan kérdés marad továbbra is a lakosság számára szolgálta—

tásokat végző intézmények fogyasztásának és a társadalom fogyasztásának átszámítása változatlan árakra. A nemzeti jövedelem egész felhasználása összehasonlító árakra történő átszámításának módszertani kidolgozása is egyike a csehszlovák statisztikusok elsőrendű fontosságú feladatainak.

Megielent

PÉTER, GYÖRGY:

A GAZDASÁGOSSÁG ,

ÉS A JÖVEDELMEZÖSÉG JELENTÖSÉGE A TERVGAZDALKODÁSBAN

c. könyve

A könyv ára: 13,50 Ft

Kapható :

a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Könyvesboltjában

(Budapest, V. Nádor utca 8.)