A társadalmi össztermék meghatározásának és mérésének kérdései

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1950-ben az Amerikai Egyesült Álla—

mok nemzeti jövedelme 50 százalékkal volt magasabb, mint a nyolc nyugat-euró- pai országé együttvéve, az egy főre jutó nemzeti jövedelem pedig több, mint két—

szerese volt. 1955—re valamivel csök- kent az amerikai és az európai színvonal közötti különbség, mert a nemzeti jöve—

delem növekedése nagyobb ütemű volt az európai országokban, mint az Egyesült Államokban. Az egyes európai országok között igen nagy különbség mutatkozott;

négy nyugat—európai országban az egy főre jutó nemzeti jövedelem elérte az amerikai színvonal 60 százalékát, míg Olaszországban csak egyharmada volt az

amerikainak. Nagyjából

arányok jelentkeztek az egy főre jutó fogyasztás vizsgálatánál: a javak legtöbb—

jénél magasabb volt az egy főre jutó fogyasztás az Egyesült Államokban, mint .az európai országokban, de kivételt ké- pezett például a gabonafélék fogyasztása.

A legnagyobb különbség az amerikai és európai fogyasztás között a közlekedési eszközök vásárlása és üzembentartása terén mutatkozott, ahol a színvonal a nyugat—európai országok többségében még _az amerikai színvonal 10 százalékát sem

"érte el. A fogyasztás százalékos megosz—

lására vonatkozólag megállapították, hogy minél kisebb az egy főre jutó fogyasztás teljes összege, annál nagyobb az élelmezés súlya az összfogyasztásban. A többi al—

csoportokra vonatkozólag nem sikerült ilyen összefüggéseket kimutatni. Általá—

"ban azonban a lakáskiadások, alkoholfo—

'gyasztás, szórakozás és üdülés, nagyobb súllyal szerepelnek a nyugat—európai, mint az amerikai fogyasztásban.

Az egy főre jutó beruházások terén 1950—ben sokkal nagyobb különbség mu—

tatkozott az Egyesült Államok és a nyu-—

gat-európai országok között, mint a fo—

gyasztás terén. Ez a különbség 1955-re lényegesen csökkent, ami részben az :amerikai beruházások csökkenésével, részben a nagyarányú európai beruházá—

sokkal függ össze.

A Vásárlóérték paritásra vonatkozólag a vizsgálat megállapította, hogy a dollár vásárló-érték paritása mind a nyolc nyu-—

gat-európai valutával szemben kisebb

"volt a hivatalos átváltási árfolyammal, akár az amerikai, akár az egyes európai országok fogyasztását választották a sú—

lyozás alapjául. 1950 és 1955 között a ki- ugyanezek az,

439

számított paritás és az átváltási árfolyam közötti távolság csökkent, ami azzal függ össze, hogy az árszínvonal az európai országokban erőteljesebben emelkedett, mint az Egyesült Államokban.

A könyv második fele a vizsgálat során alkalmazott módszerekkel foglalkozik. A nemzeti jövedelem és az árszínvonal nem—r zetközi összehasonlítása lényegében nem vet fel új és különleges elméleti problé—

mákat: a számítások ugyanazzal a mód—

szerrel, ugyanazon elgondolások alapján történnek, mint az egy országon belüli termelési volumen— és árváltozásokat mutató indexek számítása esetében. A fő probléma ennek következtében itt is a súlyok megválasztása. A könyvben is—

mertetett vizsgálat alapszámításait egy-

részt az Egyesült Államok, másrészt a

vizsgált európai országok súlyai alapján végezték. Az így kapott eredmények közös bázisa az amerikai súlyok rendszere, ez viszont nem felel meg az egyes európai országok összehasonlítására. Az egyes európai országokra jellemző színvonalak összehasonlítása érdekében szerzők ki- dolgozták az átlagos európai ársúlyokat, melyek közelebb állnak a belső árstruk—

túrához, mint az Egyesült Államok ár—

súlyai. Az átlagos európai árstruktúrát a nyolc európai ország árstruktúrájának súlyozott átlagaként számították ki. A sú—

lyozás az egyes országok nemzeti jöve- delmének dollárban kifejezett nagysága szerint történt, ahol a dollárral való át- számítást az amerikai súlyok alapján nyert vásárlóérték paritása segítségével végezték el.

Az 1955. évi arányokat és a vásárló érték paritást az 1950—es eredmények extrapolálásával nyerték. Az extrapoláció nagyobb alcsoportokra vonatkozólag tör—

tént az egyes országok egy főre jutó nem—

zeti jövedelem volumen indexe és ár—

indexei segítségével.

(Ism.: Cseh—Szombathy László)

A társadalmi össztermék

meghatározásának és mérésének kérdései

(Otázky vymezeni a mereni spoleéenského produktu III.) Praha. 1959. Statni Pedag. Nakl.

209 D.

A könyv a prágai Közgazdasági Fő—

iskola tudományos kiadványsorozatában jelent meg. Négy tanulmányt tartalmaz, amelyek a fenti problémakör legfontosabb

MO

elméleti és a csehszlovák népgazdaság adott körülményei között felmerülő mód—

szertani kérdéseket vizsgálja. Emellett részletesen ismerteti a csehszlovák gazda- ságstatisztikában jelenleg alkalmazott módszereket.

Szerzők ismételten rámutatnak az egész problémakör bonyolultságára és hang-

súlyozzák, hogy a kérdések általuk java- solt elméleti tisztázását nem tekintik végleges megoldásnak. Mivel azonban a gazdaságstatisztika jelenlegi gyakorlatá—

ban gyakran éppen a problémák elméleti tisztázásának hiánya okoz nehézséget, egyes elvi kérdések eldöntését a legsürgő- sebb feladatnak tekintik.

Az első tanulmány a materiális jószág- termelés szférájának körülhatárolásával foglalkozik. Megállapítja, hogy a jelenleg érvényben levő definíciók fogyatékossá- gaik miatt könnyen támadhatók.

Szerző a materiális jószágtermelés kö—

vetkező meghatározását ajánlja: a mate—

riális jószágtermelés szférájának jelleg—

zetes vonása, hogy annak keretében az emberi munkát olyan javak előállítására használják fel, amelyek önállóan is létez—

nek és akkor is alkalmasak emberi szük- ségletek kielégítésére, amikor az azokat előállító emberi munka már befejeződött.

A tanulmány részletesen vizsgálja a materiális jószágtermelési szféra határ—

területeit. A fontosabbak közül a háztar—

tási munkát a materiális jószágtermelés részének tekinti, ugyanígr kezeli a me—

zőgazdasági népesség saját termelésből származó fogyasztását is. A művészeti munkát ezzel szemben kizárja ebből a körből., mivel ennek eredménye elsősor- ban az az eszmei érték, amelyet a ma—

teriálisan létrejött művészeti termék kép—

visel.

A szolgáltatások nem hoznak létre olyan önálló terméket, amely a munkától füg- getlenül létezni tudna, ezért nem részei a materiális jószágtermelésnek. Szerző csak az olyan szolgáltatások figyelembe—

vételét tartja helyénvalónak, amelyek a materiális jószágtermelés előmozdítását célozzák. Ilyennek tekinti a személyszál—

lításnak azt a hányadát is, amely a mun- kehely megközelítése és az onnan való hazatérés érdekében történik. Azok a szol-

gáltatások, amelyek az anyagi javak álla-

gának megőrzésével és a fogyasztás helyére

való szállításával kapcsolatosak, szintén a materiális jószágtermelés részét képezik, A kötet következő két; tanulmánya a materiális jószágtermelés két alapvető kérdését tárgyalja. 'Az egyik a bruttó tár-—

sadalmi össztermék fogalmát és a tenne—' lési érték fontosabb mutatószámát vizs-—

gálja, a másik pedig a nettó társadalmi össztermék meghatározásával és számítási módszereivel foglalkozik. Ez a tanulmány főleg a csehszlovák statisztikai gyakorlat——

ban alkalmazott módszerek ismertetésé—

vel éskbírálatával foglakozik. Az alkal-—

mazott módszerek elemzése után szerző- javaslatot tesz a társadalmi össztermék számítási módszereinek olyan módosítá—

sára, hogy az eredmények alapján ——- kü—

lönböző kombinációs összehasonlitásök segitségével -— a népgazdaság tevékeny—7

ségének mélyebb elemzésére legyen meg a lehetőség.

A kötet harmadik tanulmánya a nettó társadalmi össztermék meghatározása mellett ennek számítási módszereit és a társadalmi gazdálkodás eredményességé—

nek megítélésére való felhasználásának lehetőségeit vizsgálja. Hangsúlyozza, hogy

a számítási módszer másodlagos fontos—r

ságú, a fő feladat olyan fogalmi meghatá-- rozás megalkotása, amely nem hagy két-—

séget az elvi kérdésekben és emellett a gazdaságstatisztika konkrét munkájának is alapját képezheti. Emellett rámutat arra is, hogy a rendelkezésre álló ata—- tisztikai alapanyag természeténél fog'Va a:

számítások megbízhatóságát nagymérték- — ben fokozni lehet azáltal, ha a számszerű eredményeket két különböző módszerrel is megállapíthatjuk. A gyakorlat számára 81

többféle módszerrel történő számolásnak még ezenkívül is számos előnye van. Az egyes számítások részeredményei a' tár—' sadalmi gazdálkodás különböző kereszt—- metszeteit mutatják és nagymértékben elősegítik a népgazdaság struktúrájának megismerését.

A kötetrutolsó tanulmánya az ipari ter- melés indexszámaival foglalkozik. A túl-—

nyomórészt módszertani jellegű fejtege- tés a naturális mutatók és a pénzértékben történő számolás fontosabb kérdéseit vizs—

gálja. Ebben a fejezetben főleg az ún.

volumenindex számítással kapcsolatba alapos fejtegetések érdemelnek figyelmet.

A különböző! módszerek ismertetése után hangsúlyozza, hogy minden módszer csak,

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

441

hozzávetőleges eredményt ad. Az egyes számítások hibahatára elméletileg meg—

állapítható, gyakorlatilag azonban az ilyen számítások számos nehézségbe ütköznek.

(Ism.: Hajpál Gyula)

Thonstad, Toi-e:

A termelés, az import

és a foglalkoztatottság szerkezete

(Produksjonsstruktur, import og sysselset—

ting.) Oslo, 1959, Statistisk Sentralbyra. 129 p.

Thonstad tanulmánya a Norvég Köz—

ponti Statisztikai Hivatal norvég-angol ,,Népgazdasági tanulmányok" (Samfunns—

ökonomiske Studier) sorozata 8. száma—

ként került közzétételre. A tanulmány célja az, hogy az 1948. és 1950. évi nor- vég input-output táblák felhasználásával a termelés, import és foglalkoztatottság összefüggéseit mutassa be a norvég nem- zetgazdaságban, Szerző véleménye szerint a termelés, import és foglalkoztatottság közötti összefüggések elemzéséhez leg- eredményesebben az input—output analízis segítségével lehet eljutni.

Thonstad hat fő problémát vet fel, amelyek a háború utáni időszakban sok Vita tárgyát képezték Norvégiában. Ezek a következők: 1. Az exportágazatok és a belföldi piacra dolgozó iparágak foglal—

koztatottságának a változása milyen hatást gyakorol a termelési eszközök importjára, az összes importra és a külkereskedelmi mérlegre. 2. Az export volumenének a nö- vekedése milyen hatással van az importra és a foglalkoztatottságra, ha az export—

növekedésből fakadó jövedelememelkedés részben belföldi termelésű fogyasztási cikkek felé irányul. 3. A beruházási tevé—

kenység fokozódása hogyan hat a tőke- javak importjára és az összes importra.

4. A foglalkoztatottság változása a primér és szekundér iparágakban hogyan hat ki a termelési eszközök importjára. 5. A fog—

lalkoztatottsági színvonal fenntartásának lehetőségei az importált nyersanyagok esetleges kiesése esetén. 6. Az import kapcsolata a foglalkoztatottság népgazda- sági ágak közötti megoszlásához.

Szerző vizsgálat tárgyává teszi az im—

port jelentőségére és felhasználására vo—

natkozó egyes elméleti tételeket is, így az ún. jövedelmi szorzószám és az import

között feltételezett kapcsolatra vonatkozó megállapításokat, s foglalkozik az import- nak a merkantilistáktól eredő felosztásá—

val, mely szerint megkülönböztethető az ún. kompetitív és nem kompetitív im- port, amikor is kompetitív importon a belföldön is termelt, nem kompetitív im—

porton pedig a belföldön nem termelt.

javak importja értendő.

A gyakorlati számításoknál szerző az 1948. évi input-output táblát, illetve en—

nek inverzét, valamint az 1950. évi input-r output táblát veszi igénybe. A számítások eredménye szerint az egyes iparágak je—

lentősen eltérnek importigényesség tekin——

tetében (a faipar importigényessége kb. 1, az elektromos fémkohászaté kb. 38,5 szá-—

zalék). Az importigényesség kiszámításá—

nál nemcsak a közvetlen importszükség—

leteket, de az input—output tábla inverze segítségével kiszámítható közvetett im—

portigényeket is figyelembe veszi Thonstad és megállapítja, hogy sok esetben erősen importigényes ágazatok kevéssé munka—

igényes jellegűek és megfordítva. A nor—

vég népgazdaság összevont import—koef- ficienseire vonatkozó számítások szerint.

az import—koefficiens a belföldi termelésű, hazai piacra kerülő fogyasztási javak tekintetében kb. 13, a beruházási javak tekintetében kb. 16 és exportszállitások esetében kb. 28 százalék, vagyis az export—

termelés a termelés legimportigényesebb területe.

Thonstad számításokat végez ezenkívül Ragnar Frisch ún. medián modellje segít—

ségével is, 50 exogén változó alkalmazá—

sával az import, a fogyasztás, a foglal—

koztatottság és a termelés számszerű ösz- szefüggéséről.

Szerző néhány speciális kérdést is ta—

nulmányoz az input-output táblák segít- ségével. így bizonyos egyszerűsítő feltevé—

sek alkalmazása mellett (például az elek- tromos fémkohászatban kihasználatlan kapacitást tételezve fel) számításokat vé—

gez arra vonatkozólag, hogy a munkaerő átáramlása a mezőgazdaságból az elek- tromos fémkohászatba milyen hatással van a kereskedelmi mérlegre.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

*