A statisztika hamisításai az Egyesült Államokban

V. D. CSERMENSZKI] .-

A— STATISZTIKA, HAMISíTÁSAI AZ EGYESULT ALLAMOKBANi'

I. A STATISZTIKAI MEGFIGYELES TUDOMÁNYTALAN JELLEGE A kapitalista országokban, ahol a gazdaság spontán (ösztönösen) fejlő—

dik és ahol a termelési és munkaeszközök magántulajdonban vannak, termé—

szetesen nincs egységes népgazdasági számviteli rendszer. A könyvelési szám- vitel a statisztikai szám-vitellel nincs semmiféle kapcsolatban.

A statisztikai adatgyűjtést az Egyesült Államokban a tőkés monopóliu—

mok végeztetik és ellenőrzik. Ez nem is statisztikai, hanem'az uralkodó tőkés monopóliumok által abból a célból végrehajtott adatgyűjtés, hogy az álta—

lános ,,jólét" leple alatt mit sajátíthatnak el a saját népük vagy más népek termékeiből, és hogy leplez'hessék a kapitalizmus ellentmondásait. Az ellentmondásoknak az adatok elferdítése útján történő elpalásolása az Egye-

sült Államokban különösen elterjedt a xkapitaliszS általános válsága ide—

jén rendszeresített folyamatos statisztikában. A rothadó kapitalizmus, a

monopolista csoportoik érdekei követelik az ilyen statisztikát és a nagy mono- pol szervezetek nyiltan is hirdetik, hogy a statisztika a profit fokozásának

egyik eszköze. '

,,A Survey of Current Business" c. folyóirat szerkesztője, Lunn, ,,Ho—

'gyan használjuk fel a modern gazdaságstatisztikát" című könyvében a folya- matos gazdaságstatisztikáról ezeket írja: ,,A statisztika alapján összeállí- tott költségvetés előmozdítja a gazdasági élet stabilizálódását és a nagyobb profit megszerzését. A vezető gazdasági tényezők állítása szerint a folyama—

tos statisztika felhasználásával nagy előnyöket lehet biztosítani."

Azt a tényt, hogy a polgári statisztika az Egyesült Allamokban a vállal- kozók számára nagy ,,üzleti nyereséget" biztosít, a polgári statisztika olyan maradi képviselője, mint Mitchell, amerikai közgazdásxz és statisztikus maga is elismeri: ,,A közönség széles nétegei ikezdték hiányát érezni az oivan ada- toknak, melyek tájékoztatást nyújtanak az értéktőzsdei ügyletekről és ár—

folyamokról, az árutőzsdék ügyletkötéseiről és árairól, a pénzpiac helyzeté- ről, a bankok elszámolási ügyleteiről, az értékpapírok kibocsátásáról, a cső—

dökről stb. Az ilyen információkban mutatkozó szükséglet kielégítése oéljá—

ból szá—mos ügynökség kezdte meg működését. A közgazdasági folyóiratok rájöttek arra, hogy olvasóközönségük érdekkörén—ek megfeieiő statisztikai adatok közzététele nagyban hozzájárul új előfizetők beszervezéséhez, Később sok kereskedelmi és ipari társulat is kezdte felajánlani tagjainak statisztikai szolgálatait."l

*

' V. D. Csermenszkii: Burzsuaznaia sztatvisztvika Sz. S. A. na szluzsbe kanitaiisztyieseszkih monopolii. (Az Egyesült Államok polgári statisztikája a kapitalista monopóliumok szolgálatában.) Gosztatizdat, !952, 13—52. old. — Rövidített közlemény.

lKonjunktúi-a ciklusok. 202—203, old.

288 csamenszxw Lenin nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a statisztikai adatgyűj- tés kérdőívek útján, vagy pedig összeírás segítségével, azaz külön megb—iifot- * tak közreműködésével történik-e. Az első módszert modern típusú rendszer—

nek, azaz a statisztikai megfigyelés legelterjedtebb típusának nevezte. Lenin:

ezeket írja:

,,A modern típusú rendszer mellett (vagyis amikor az adatok összegyűj—

tése nem külön megbízottak közreműködésével végzett összeírás alapján, _ hanem a gyárosoknak megküldött kérdőívek alapján történik), a legnagyobb-f

figyelmet arra kell fordítani, hogy a Központi Statisztikai Hivatal közvetlen

kapcsolatban álljon valamennyi gyár-. és üzemtulajodonossal, hogy rendsze-r

resen ellenőrizze az adatok egyöntetűségét és gondoskodjék ezek teljességé-

ről, arról, hogy a kérdőíveket az összes, még a legjelentéktelenebb ipari köz—4 pontokba is elküldjék, továbbá, hogy ne engedje meg különnemű adatok ;

esetleges felvételét, ne engedje meg_az összeírási programm eltérő alkalma——

zását és értelmezését."2 '

Lenin fenti útmutatársainak megvilágításában vizsgáljuk meg most az Egyesült Államok statisztikájának szervezetével kapcsolatos alapvető kér——

déseket. Mindenekelőtt a következő három kérdés világítandó meg: 1.; az

Egyesült Államok hivatalos és magánstatiszti—kájia közötti összefüggés; 2. köz—

pontosított—e' az Egyesült Államok statisztikája; 8. az Egyesült Államok sta- tisztikai szervei.

Az Egyesült Államok hivatalos statisztikája szorosan egybefonódik az magánstatisztikával. Ez kifejezésre jut mind a statisztikai adatgyűjtésnél,

mind pedig az összesítő eredmények kiadásánál. Az Egyesült Államok híva——

talos statisztikája a valóságban csak lbáb a számos magán— és monopolista intézmény, cég, ügynök kezében. akik akkor közölnek statisztikai adatokat,

amikor ők akarják, és csak azokat, amelyek számukra előnyösek.

Az Egyesült Államokban a legelterjedtebb (a Szövetségi Tartalékalapok Hivatala által kiadott) index sem hivatalos index, mert összeállítása a mono—

pclista nagytőke birtokában lévő statisztikai intézmények részindexei alapján történik. A szövetségi mezőgazdasági statisztika (a termés, az állatállo—

mány számbavétele) is lényegében magánstatisztika, minthogy párezer ma-

gánszemélytől beküldött önkéntes tudósításon alapszikaines alsófokú sta—

tisztikai hálózata az Egyesült Allamok Kül- és Belkereskedelmi Hivatalá-

nak sem, amely az adatokat a tudományos— és tanintézetektől kapja. "A' Mun—

kaügyi Statisztikai Hivatal (a foglalkoztatottságra és a munkabérekre vo- natkozó) adatait az egyes államokból ,,magánkezdeme'nye—zés" útján kapja.

Önkéntes (iizetésben' nem részesülő) ügynökök küldik meg az összeírást

hivataloknak a születése'kre és halálesetekre vonatkozó adatokat. Még a

legrégibb hivatalos statisztikai szerv, a Cenzushivatal (Bureau of the Cen-

* zus) is, szoros kapcsolatban áll magántársaságokkal.

A statisztikai adatok legfontosabb forrásműveit is a nagy kapitalista

monopóliumok állítják össze és adják ki, Ezek a számadatokat saját tőzsdei érdekeik szerint gyártják. így például a ,,Standard and Purse Trade and Securities statistics" nevű kiadványt, mely részletes felv.lágosítá.sokat nyújt az egyes iparvállalatokról és az általános gazdasági helyzetről, magánemberek adják ki és magántőke finanszírozza. A nagy monopóliumok mágnásainzak

? Lenin Művei, 4. kötet, 27. old. oroszul.

_A STATISZTIKA HAMISITASAI AZ EGYESULT ALLAMOKBAN 289

ellenőrzése alatt áll a ,,Moody'—s Manuals of Investment" nevű ötkötetes ki- advány, amely statisztikai adatokat tartalmaz az iparról. a vasúti szállítás—

ról, közüzemi vállalatokról, bankokról és pénzintézetekről, és végül az állami

és községi intézményekről, s egyben statisztikai áttekintést közöl az általá—

nos gazdasági helyzetről. *

Igaz, vannak állami kiadványok is, de ez az állami statisztika, az össze- írások (amerikai cenzusok) adatainak kivételével magánstatisztikai forráSok alapján készül. Vegyük például az Egyesült Államok sokat magasztalt sta-

tisztikai Evkönyvét. A Kereskedelemiigyi Minisztérium griffmadana áll rajta, ugyanakkor viszont ez a könyv csak másodlagos forrásmű, mert jelentős részében olyan elsődleges forrásokra támaszkodik, amelyeket a legnagyobb pénz- és iparmonopóliumok állítottak össze és válogattak ki. Igy például az Egyesült Államok Statisztikai Évkönyvében közzétett indexeket az amerikai v kapitalista világ olyan reakciósai állították össze, amilyenek: a Babson—féle

statisztikai szervezet, a Dow—Johns társaság, a "Wall-street" folyóirat, továbbá a Nemzeti Gazdaságkutató Intézet, a Nagyiparosok Nemzeti Szö- vetsége, a ,,New-Yonk Times" társaság és mások., Az Egyesült Államok Kereskedelemügyi Minisztériuma nem tesz mást, mint csak újranyomatja a monopóliumok irodáiban összekotyvasztott indexeket, és a kiadványokat pecsétjével hitelesíti. _

A Egyesült Államokban széles körben elterjedt a ,,Survey of Current Business" c. folyóirat statisztikai melléklete. A folyóiraton ott látható a Ke- reskedelemügyi Minisztérium griffmadara. De vajjon ez a folyóirat valóban a hivatalos statisztika lapja? Rioe, a Nemzetközi Statisztikai Intézet XXIV.

ülésszakára delegált amerikai küldöttség vezetője beismerte, hogy a mellék- letben felhasznált 405 forrás közül 175 a szövetségi kormány intézményeire és 204 magánintézményekre és szervezetekre esik.

Magánstatisztikai tájékoztató a "Handbook of Basic Economic Statis—

'tics" c. kiadvány is, amely a washingtoni Gazdaságstatisztikai Hivatal lkiad—

*vanya. !

Az Egyesült Államok hivatalos statisztikája, amely a Kereskedelemügyi

Minisztérium irányítása alatt álló Cenzushivatalból alakult ki, egyre inkább

"kereskedelmi szervezetté változott át. Meghatározott díjazás ellenében ma- gáncégek részére gépi úton számításokat és reprezentatív felvételeket végez.

Ez a helyzet az Egyesült Államok statisztikai szervezetére vonatkozó kér- désben. Láthatjuk, hogy az Egyesült Államok monopóltőkéseinek uralmon lévő klikkje bitorolja és tartja kezében a legfontosabb, mondhatjuk elsődleges statisztikai forrásokat, éshogy az úgynevezett ,,állami statisztika" a tőkések érdekeit szolgálja, a tőkések utasítása szerint készül.

Lehet-e az Egysült Államok statisztikáját valamilyen mértékben is köz- pontosítottnak nevezni? Minthogy a népszámlálás az Egyesült Államokban az ország egész területére kiterjed és központi szerv: a Népszámlálási FIiVa- tal bonyolítja le, első pillantásra úgy tűnhet, hogy az Egyesült Államokban

központosított statisztika van. Néps'zámlálást azonban csak tízévenként tar-'

taniak. Következésképpen ez az összeírás nem szolgálhat a rákövetkező kilenc év statisztikai jellemzésének alapjául. Ennyit először. Másodszor, ámbár van az Egyesült Államokban Népszámlálási Hivatal, de Központi Statisztikai Hivatal nincs. Az úgynevezett Központi Statisztikai Hivatal csak módszer- tani utasításokat ad, minthogy a statisztikai adatokat nem gyűjti és nem

290 . csamenszxu

elemzi. E hivatal javaslatai még a módszertan területén sem, kötelező érvé'

nyűek a szövetségi szervek számára, nem is szólva a magánszemélyekről és

magánvállalatokról. ., , '

,,Az amerikai statisztikus" című folyóiratban 1949 májusában megjelent Linenberg cikke az Egyesült Államok statisztikájának központosítására irá- nyuló kísérletek szánalmas történet-ét vázolja. Elmondja, hogy a rendezési kísérletek a Főhatóságok közötti Statisztikai Bizottság megszervezésével, ( 1908) kezdődtek, ez a Bizottság azonban hamarosan'megszűnt. Az Egyesült

Államokban l931-ig nem volt semmiféle statisztikai koordináló szerv (még

javaslattevő jogkörrel sem). A Szövetségi Statisztikai Hivatalt 1931—ben lébe—

sítették, amely azonban mindössze két évig működött. Ennek helyébe lépett a

Központi Statisztikai Hivatal, amely hét (évig (1933-tól 1940-ig) működött és mindenféle eredménytelen bürokratikus átszervezéseket hajtott végre mind- addig, amig meg nem szűnt. Amint Línenberg irja, e Hivatalnak az volt az egyetlen munkája, hogy felülvizsgálta az egyes ügynökségek által kidolgo- zott statisztikai kérdőíveket. De a monopolisták uralmon lévő klikkje még ezt

a szerény tevékenységet is túlságosan terhesnek tartotta. Ezért 1940-ben a Központi Statisztikai Hivatalt a Költségvetési Hivatal statisztikai osztályává szervezték át.

Houser és Leonard, a ,,Hivatialos Statisztika gazdasági célokra" cimű

gyűjtemény (1945) szerkesztői amiatt panaszkodnak, hogy még a második világháború éveiben sem sikerült az Egyesült Államok statisztikáját ,,egysé' gesiteni": ,,Minden új ügynökség kétségbeesetten iparkodott tényeket össze—

gyujteni, hogy dolgozhassék. Ennek következtében sokszáz, ha nem sokezer elhamarkodottan kidolgozott kérdőívet küldtek ki egyre növekvő ütemben..."., Az amerikai statisztika tökéletlensége és a nagy monopóliumoktól való függősége néha a vállalkozók körében is ,,vihart" támaszt. A ,,Business Week" című burzsoa folyóirat (1949. júliusi száma) "A statisztika megjaví—

tásra szorul" hangzatos cím alatt ezt követeli: ,,A mi feladatunk nem abból ,áll, hogy kevesebbet költsünk a statisztikára, hanem abból, hogy többet kap- junk pénzünkért." Az amerikai burzsoázia valóban évenként közel 400 millió, dollárt költ a szövetségi statisztikára. A szövetségi polgári ügynökségeken

10 000 ember dolgozik, és mi a haszon? ,,Hiába költjük a pénzt", —— panasz—

_ kodílk a ,,Business Wee " című burzsoa folyóirat.

Miután a hivatalos statisztika egységesítésére irányuló kísérletek teljes kudarccal végződtek, az Egyesült Államok polgári statisztikusnai magát a központosítás gondolatát támadták meg. így például Shmekebear ,,A nem—

zeti kormány statisztikai munkája" című művében ezeket írja: ,,. . . a statisz- tika központosításának az lesz az eredménye, hogy kevésbbé pontos adatokat kapunk, mint jelenleg. A statisztikai adatok összegyűjtésével ugyanis olyan

személyeknek kell majd ioglalkozniok, akik nem ismerik a kérdés lényegét".

Lenin már 50 évvel ezelőtt a következőket írta az orosz gyári—üzemi sta- tisztikáról:

,,Az ilyen nagy vállalatok (a most használatos terminológiával élve: ,,gyá— ' rak és üzemek") statisztikai adatainak összegyűjtésénél és ieldolgozásánál alkalmazott jelenlegi rendszerről be kell ismernünk, hogy az a legteljesebb mértékben ki nemelégitő. Legfőbb fogyatékossága abban áll, hogy a gyári- üzemi staitsztikát ielaprózza különböző ,hatóságok között, és hogy hiány- zik egy külön, tisztán statisztikai intézmény, amely központositja az összes

A STATISZTIKA HAMle'I'ASAl AZ EGYESÚLT ALLAMOKBAN ' ggf

gyárak és üzemek összes adatainak összegyűjtését, ellenőrzését és feldolgo—

zását".3 '

Lenin fenti megállapitása teljes egészében alkalmazható az Egyesült Aliamok mai statisztikájára, egyúttal feleletet ad a polgári statisztikai anar—

chia össz-es apologetáinak.

Térjünk át a statisztika megszervezésének kérdésére, az Egyesült Államok statisztikai szerveire; Az Egyesült Államok ipari összeirásait és a folyamatos mezőgazdasági statisztikát levelező módszerrel, azaz kérdőívek szétküldéser útján hajtják végre Az ipari kérdőíveket a gyárosoknak, a mezőgazdaságba—

kat pedig a farmereknek küldik meg.

Továbbá, mint láttuk, az Egyesült Államokban a statisztikával különféle monopóliumok, cége-k, bankok, újságok, társulatok, bizottságok, intézetek és szakszervezetek foglalkoznak. E számtalan szervezet mindegyikében dolgozik, egy statisztikai csoport, mert mindegyik szervezet a saját érdekkörébe eső kérdésekről gyűjt adatokat és ,,készit" statisztikát. Ezek a statisztikai sejtek, az Egyesült Államok statisztikájának elsődleges forrásai. Az ilyen sejtek, anyagát a legnagyobb fokú ötletszerűség és hiányosság jellemzi, mert maga a—szervezet, amely statisztikát készit magának, esetleges és nem öleli fel a kérdés egész területét. így például a Nagy Tavak melletti—Vasérebánya Tár—

saság is közzéteszi a maga statisztikai adatait. Ezek az adatok azonban csak a Nagy Tavak melletti ércre vonatkoznak, és ugyanakkor a legfontosabb mu- tatószámokat (mint az érckivitelt stb.) nem is közlik, Az Amerikai Távbeszélő:

és Távíró Társaság, amely az iparág legnagyobb monopóliuma, a távközlési statisztikából csak annyit tesz közzé, amennyi tőzsdei érdekeinek megfelel.

Felmerülhet azonban a kérdés, nem festjüik-e le mindezt túlságosan sötét szinekkel? Hiszen az Egyesült Államokban van hivatalos statisztika is. Az Egyesült Államok hivatalos statisztikája talonban szorosan egybefonódik a_—

m—onopolizstaiés a magánstatiszti—kával, 's az Egyesült Államok hivatalos sta—

tisztikáiában olyan hihetetlen összevisszaság uralkodik, hogy nincs semmi

alap arra, hogy szervezettség tekintetében a magánstatisztika elé helyezzük.

*A. Rice, az amerikai küldöttség vezetője a Nemzetközi Statisztikai Intézet XXIV. ülésszakán tartott beszámolójában mondotta: . . lehetetlen meghatá- rozni a statisztikai intézmények számát az egész állami apparátusban anél-

kül, hogy önkényes megállapításokhoz ne folyamodnánk". Zűrzavar uralko—

dik a számbavétel alapobjektumainak (termelés, munkabér, munkások száma

stb.) összegezésénél is, és ami még ennél is súlyosab b: a statisztikai adatok sokfélesége akkor derül ki, amikor ezeket az adatokat összesíteni akarjuk;

Az Egyesült Államok statisztikai szerveinek önkéntes tudósítókból össze—

tevődő állománya és sokfélesége, e szervek központosítottságának hiánya—

rendkívül fogyatékossá teszi a statisztikai adatgyűjtés programlmját. ' Az Egyesült Államokban végzett statisztikai megfigyelések programm- jeit irodákban dolgozzák ki. Ezeket a programmokat nemcsak, hogy minden"

oldalról nem vitatják meg a sajtóban, hanem az amerikai újságok általában

igen ritkán foglalkoznak ilyen kérdésekkel.

Végül meg kell mondanunk, hogy a magánstzatisztika túltengése és az adatok központi feldolgozásának és a megbízhatóság ellenőrzésének hiánya kizárja a bármilyen mértékben is kielégítő teljeskörű statisztikai megfigyelés lehetőségét. A* teljeskörű statisztikai megfigyelést az Egyesült Államok pol——

8 Lenin Művei, 44 kötet. 27. old, oroszul.

292 csamanszxu gá-ri statisztikusai lenézően egyre gyakrabban "leíró statisztikának" nevezik.

Az Egyesült Államok folyaurnlatOS statisztikája a reprezentatív megfigyelés módszereit alkalmazza; Sőt, mi több, az Egyesült Allamok polgári statisz- tikusai a tankönyvekben és a szakirodalomban a reprezentatív megfigyelésnek

szinte kizárólagos értékét hangoztatják. Az Egyesült Államokban a reprezen- .

tatív megfigyelés dogmává történő felmagasztalása világosan kifejezésre jut- tatja a kapitalista monopóliumok statisztikájának lényegét, amely a terme—

lési anarchia, a. profithajhászás statisztikája, s amelyben kifejezésre jut az

is, hogy a gazdasági élet irányításához szükséges Összes vezető pozíciók a pénzügyi és ipari mágnások maroknyi csoportjának birtokában vannak;.

ill. A VÁLLALATI KÁPACITASOK KRONIKUS KIHASZNALATLANSAGÁ- NAK MUTATÓSZAMAI ÉS A TECHNIKA APOLOGETIKUS

STATISZTIKÁJA *

A polgári közgazdászok és statisztikusok nagy hangon szenzációs példá—

kat közölnek az Egyesült Államok technikájának állitólagos gyors fejlődé—

séről. Egészen más képet nyerünk az Egyesült Államok technikai fejlődéséről, ha nem egyes elszigetelt példákat és tényeket, hanem. az Egyesült Államok egész technikáját együttvéve vizsgáljuk, ha nem egyes kiragadott éveiket,

"hanem egy hosszabb időszakot veszünk és az amerikai technikát elsősorban a második világháborút követő általános válság idején kialakult új helyzet

*megvilágitásában vesszük szemügyre. Az Egyesült Allamok polgári statisz- tikusai leplezik a technika rothadását és minden eszközzel olyan kép kialakí—

tására törekszenek, mintha az Egyesült Államok technikája a nép jólétének

záloga és a hírhedt ,,amerikai életforma" legfontosabb forrása volna.

A technika fejlettségét jellemzik: a munkás rendelkezésére álló meg- hajtó erő nagysága, és a munkagép tökéletességi foka. A munka gépesített- ségi színvonalát a munkának energiával való ellátottságával határozzák meg. A munka energiával való ellátottságának mutatószámát az az arány szolgáltatja, amely az erőgépek összteljesítőképessége és a munkások lét—

szám—a között fennáll.

Az Egyesült Államok polgári statisztikusai jól tudják, hogy a munka energiával való ellátottságára vonatkozó mutatószáminak milyen nagy jelen- tősége van a termelés műszaki szinvonalának jellemzése szempontjából és ezért eltitkolják a munka energiával való tényleges ellátottságára vonatkozó adatokat. Az Egyesült Államok polgári statisztikusai ezen a téren hiamísitá- sokhoz folyamodnak, széltében—hosszában nagy reklámmal hirdetik a munka potenciális energiaellátottságára vonatkozó adatokat és ezeket úgy tüntetik fel, mintha a tényleges energiaellátottság adatai volnának.

A munka energiával való tényleges ellátottságának meghatározásához

meg kell állapítanunk azt az arányt, amely a kilowatt—órákban kifejezett energiaf—elhasználás és a munkaórákbwan kifejezett, teljesitett munkaidő össz—

mennyisége között fennáll. Ennek kiszámítására a legutóbbi időkig nem áll- tak rendelkezésre adatok, mert az Egyesült'Allamokban 1939 előtt nem vezet- tek nyilvántartást az erőgépek munkájáról az egyes iparágak szerint. Most azonban az Egyesült Államokban már vezetnek nyilvántartást az egyes ipar—

ágakban felhasznált villamos energiáról. A villamositás foka (a villamos energiakapacitásnak a munkagépeket működtető összenergiakapacitáshoz való aránya már 1989—ben 845 %—ot tett ki (az Egyesült Államok feldolgozó

A STATISZTIKA HAMISITASAI AZ EGYESÚLT ÁLLAMOKBAN 293

iparában). Ezért a munka villamosenergiával való ellátottságának mutató—

száma közel kerül a munka általánOs energiaellátottságának mutatószámá—

hoz és a köztük levő különbség egyre jobban csökken. Ez indokolttá teszi azt, hogy a műszaki színvonal jellemzése céljából a villamosenergiával való ellátottság mutatószámát használjuk fel. Vizsgáljuk meg, hogy a munka villamosenergiával való tényleges ellátottsága az Egyesült Államok feldol—

gozó iparában hogyan változott meg a második világháború évei alatt.

de

1939 , 1944 Megnevezés

%t

A termelt villamosenergia (milliárd kilowatt-

óra) ... 70.9Ú 147,4

A munkások létszáma (millió) ... 8,2 11,6

A termelt villamosenergiát osztva a munkások számával, megkapjuk az egy munkásra eső villamosenergia mennyiségét, amely a következőkép- ; pen alakul: 1939—ben: 8600 kilowattóra, 1944—ben 10000 kilowattóra.

Első pillantásra úgy tűnik, mintha a technikai színvonal emelkedett volna.

Figyelembe kell azonban venni, hogy 1944—ben egy munrká'sra nagyobb munkaóraszám esett, nevezetesen 1939-ben 1960 óra, 1944-ben pedig 2350 óra. Ha az egy évben egy munkásra eső villamosenergia mennyiségét oszt—

juk a munkások által teljesített munkaórák számával, arra az eredményre jutunk, hogy egy munkásra egy munkaóra alatt 1939-ben 4,39 kilowattóra,

1944—ben pedig 4,25 kilowattóra esett.

lgy tehát az amerikai ipar technikai színvonalának szüntelen emelke- déséről szóló legenda távol áll a tényleges helyzettől. Sőt ellenkezőleg, a háború öt éve alatt az Egyesült Államokban az egy munkásra eső villamos—

energia-ellátottság nyilvánvalóan csökkent, és ennek következtében csök—

kent a munka gépesítettségi színvonala is.

Felmerül most már a kérdés, hogy mely iparágak terhére következett be ez a csökkenés? Vizsgáljunvk meg egy olyan iparágat, mint a vaskohá- szat. Az 1939—44. években a vaskohászatba'h felhasznált villamosenergia

mennyisége 90%—kal, a munkások száma 75% -kal és az egy munkás által

teljesített munkaórák száma 20% —kal növekedett. ílymódon a vaskohászat- ban a munka villamos/energiával való ellátottsága 100/0 —kal 'csöukkenti És ez olyan időben történt, amikor a villamosenergia-szükséglet a háború évei folyamán ugrásszerűen megnövekedett, és amikor a magasabb gyártási tech—

nikát igénylő elsőrendű és különleges acél gyártása is fokozódott. Elég, ha rámutatunk arra, hogy az Egyesült Államokban az elektroa—cél gyártása ebben az időszakban (1939—1944) több, mint négyszeresére emelkedett.

A ,,Szállítóeszközök gyártása a gépkocsik nélkül" elnevezésű iparágban,

ahová a háború évei alatt az egész repülőgépgyártás és a tengeri hajóépítés tartozott, a felhasznált villamosenergia mennyisége (1939—től l944—ig) 18—

szorosára, a munkások száma klö—szörö'sére, az egyes,.munkások által telje—

sített munkaórák száma pedig hozzávetőlegesen l,2-szeresére emelkedett.

3 Statisztikai Szemle 5—1

294 csamenszma

,._._,_ "A, É..._. ._._.—._.,

Ebből azt láthatjuk, hogy a munkás villamosenergiával való ellátottsága

változatlan maradt.

Az Egyesült Államok villamosgépgyártásában a villamosenergia—felhasz—,

nálás 2,6-szeresére, a munkások száma háromszorosára, az egyes munkások

által teljesített munkaórák száma pedig kórülbelül l,2-—szeresére emelkedett.,

Következésképpen a munka villamosenergiával való ellátottsága ebben azt

igen fontos iparágban 28%-kal csökkent.

(Á feldolgozó ipar villamosenergiával való tényleges ellátottságának;

együtthatója az Egyesült Államokban szemléletesen mutatja, hogy a háborít éveiben a termelés növekedésévelnem járt együtt a munka gépesítettségének

növekedése. A beruházások alapjában véve a korábbi, de sok esetben még ai V háború előttinél is alacsonyabb szinvonalon mozogtak. Az is kétségtelen?

hogy egyes nagyvállalatoknál az egyes iparágakban folytatódott a munka

gépesítése. Ezzel szemben viszont más iparágakban, mint például az alap——

vetően fontos vaskohászatban, villamosge'pgyártásban stb. más kép tárult

elénk.

Az Egyesült Államok polgári statisztikusai jobbnak látják, ha csupárr általános átlagokat közölnek a munka villamosenergiával való ellátottságá- ról. Az, hogy az ilyen ,,módszer" mennyire hamis képet nyújt az ipar techni—

' kai színvonaláról, látható az Egyesült Államok 1947. évi ipari cenzusának az egyes iparágakban (a feldolgozó iparban) teljesitett munkaórák számáról és a felhasznált villamosenergia mennyiségéről közölt adataiból. Az Egyesült

Államok hivatalos statisztikája azt állítja, hogy 1947-ben az egész feldolgozó

iparban 24,3 milliárd munkaórát teljesítettek és 140,9 milliárd kilowattóra—

— villamosenergiát használtak fel. Ha kiszámítjuk az általános átlagot, az tűnik ki, hogy az egy munkaórára eső villamosenergia—ellátottság 5,8 kilo—

wattal egyenlö. A végösszegböl emeljük ki a vaskohászatot, a vegyipart és a papíripart, amelyek 1947-ben a feldolgozóipar munkájának mindössze—4 16%-át képviselték, ugyanakkor azonban az egész víllamosenergiániak több mint a felét használták fel. Ekkor az derül ki, hogy 1947-ben a munka villa- mosenergiával való ellátottsága az összes többi iparágban, melyek az összes.

munka 84 %—át képviselik, mindössze 3,3 kilowattot tesz ki egy munkaórára'f

végösszegek és a fiktív átlagszámok helyett az adatokat csoportosítottuk és.

azokat az iparágakat emeltük ki, amelyekben a villamosenergiát szinte ki—

zárólagosan a munka gépesítésére használják fel. A hivatalos statisztikában ugyanis nagy mennyiségben szerepel az olyan villamosenergia is, amelyeket nemcsak mint mechanikai energiát alkalmaznak, hanem technológiai célokra is (elektroacél-gyártás, elektrokémia stb.) felhasználnak.

Ugyanezt a helyzetet találjuk, a szilikát- és kerámiaiparban is. A munka villamosenergiával való ,,átlagos" tényleg-es ellátottsága itt 1947-ben 10 kilo—

vattot tett ki. Ebben az iparágban foglalkoztatott munkások 92 % _ának azon—

ban tényleges ellátottsága csak 5 kilowatt. Ugyanez a) helyzet az élelmiszer- iparban is. A gépiparban a munka villamosenergiával való átlagos tény-leges ellátottsága 1947—ben egy munkásnál 2 kilowatt volt. Amig a témvágó esz——

tergapadokat gyártó üzemekben a munka villamosenergiával való ellátott——

sága egy munkásnál 2,2 kilowattal, addig a különleges gépgyártásnál mind——

össze 15 kilowattal volt egyenlő. A munka villamosenergiával való ellátott—- sága 1947—ben még a gépkocsigyárakban sem múlta felül a 3 kilowattotw'

A STATISZTIKA HAMISITASAI AZ EGYES'OLT ALLAMOKBAN 295

!

Ugyanilyen alacsony a gépesítettség foka a repülőgép—, lokomobil— és vagon- gyárakban is. Ami pedig az általános gépgyártást (szivattyúk, kompresszo- rok, daruk, exkavátoro-k stb. gyártását) illeti, itt a villamosenergíával való .

ellátottság még alacsonyabb és mindössze 2,3 kilowatt.

Az ország technikai színvonala nem tekinthető tisztán technikai problé-

mának. Ez gazdasági probléma, mely nemcsak a technika fejlődésével, hanem a termelés megszervezésével is összefügg és azzal, hogy a technikát milyen fokban sikerült elsajátítani. Ezért valamely adott potenciális technika mellett a tényleges technikai színvonal különböző lehet. Az Egyesült Államok máso—

dik világháború alatti iparára vonatkozó adatok vizsgálata azt mutatja,

hogy a kapitalista termelési viszonyok között a potenciális villamosenergia-

ellátottság növekedésének ellenére is csökkenhet a tényleges technikai szín- vonal. Az amerikai polgári statisztikusok azonban konok módra ,,nem látják"

a potenciális és a tényleges villamosenergia-ellátottság közötti különbséget.

Az Egyesült Államokban a technika szinvonalának jellemzésére csak egy

mutatószámot használnak: a munka gépesítettségét, amelyet az egy mun- kásra eső lóerő számával fejeznek ki. A gépesítettség szinvonalának olyan mutatószámai, mint az egy lóerő-kapacitásra eső gépkomplexum vagy az egy lóerő-kapacitásra eső vállalati alaptőke nagysága, ami a munkagépek tökéletességi fokát mutatja, az amerikai statisztika nem használja. Pedig éppen az erőgép és a munkagépek közötti arány adja meg a gép tökéletessé- gének egyik fontos mutatóját: a gép tényleges teljesitőképességét. Az Egye—

sült Allamok polgári statisztikája ez a mutatószámot azért titkolja el, mert

nem akarja nyilvánosságra hozni az Egyesült Allamok technikájának tény—

leges változásait.

A technikai színvonal fenti mutatószáma még más okok miatt is hiány-

zik. Először is, e mutatószám megállapításánál figyelembe kell venni a gépi

felszerelés értékét. A gépi felszerelés azonban az alaptőkéhez tartozik,

amelynek nagyságát a kapitalisták eltitkolják, ezért megállapitása csak szá- mításútján történhetik. Másodszor, a gépi felszerelés teljes értékét kell szá- mitásba venni. Ez pedig feltételezi a fizikai és morális elhasználódás szám—

bavételét, amit az Egyesült Államok statisztikája hasonlóképpen figyelmen kívül hagy, mert az ilyen számbavétel lehetővé tenné a gépi felszerelések

tényleges állapotának leleplezését.

A polgári közgazdászok és statisztikusok szolgálatkész-en eltorzítják a vállalatok termelési lehetőségeire vonatkozó adatokat. Az ország termelési kapacitását a gazdasági élettől elszakítva. mint kizárólagos technikai kér- dést vizsgálják. Vegyük például a brookingsi intézetnek ,,Amerika terme;

lési lehetőségei" cimű kiadványát. Ez a könyv nyilvánvalóan szépített adato- kat közöl a vállalatok termelési lehetőségeiről. Igy például a szénbányák termelési kapacitását úgy számítja ki, hogy az évi széntermele's mennyiségét osztja a ténylegesen teljesített munkanapok számával. A napi széntermelés—

nek így nyert mutatószámát megszorozzák a munkanapok naptári számával

(308) és ezzel a szénbányák termelési kapacitását máris ,,kiszámitották".

Az Egyesült Államok széniparának még azt a durván (308 munkanap ala- pulvételével) kisebbített kapacitását is rosszul használják ki.

Az 1948. évi ,,Minerals Yearbook" adatai szerint a bitumentartalmú sze—

net kitermelő bányák termelési kapacitását már csak 280 nap alapulvételével

296 ' csenmenszku

számítják. Ennek ellenére a bányák kihasználása az 1890—1947. évek folyta-

mán nem haladta meg a 80%—ot, sőt egyes években a 60% alá is sülyedt.

A polgári statisztikusok a termelési kapacitásnál nem veszik számi- y tásba a lehetséges termelésnek azt a részét, amelyet az üzemen kívül helye—

zett vállalatok termelhetnének. Számos ilyen termelési lehetőség figyelmen

kívül hagyása folytán az úgynevezett ,,gyakorlati termelési kapacitást" szá-

mítják ki, amely igen alacsony, és ilyen módon a tényleges teljesitmény százalékával szemben jelentős mértékben magasabb százalékot kapnak

A lényeg azonban nem is a vállalat időre vonatkoztatott megterhelés—ének

fenti elferdítésében van. Az Egyesült Államok polgári stati'sztikusai úgy tesz—

nek, mintha nem is sejtenek, hogy az általuk elferdített lenti extenzív meg—

terhelésen kívül van még intenzív megterhelés is: ez a vállalat valamely

adott napi tényleges teljesítményének a maximális lehetséges teljesítőképes- séghez való aránya. Az Egyesült Allamok polgári statisztikusai lényegében csak a gépi felszerelés extenzív megterhelésével foglalkoznak, Az időegység alatti megterhelést viszont, vagyis a lehetséges intenzív megterhelést figyel—

men kívül hagyják. Ezzel meghamisítják a megterhelés tényleges százalékát.

Jelöljük a lehetséges intenziv megterhelés nagyságát [li—vel, ahol a

! (

a gépi felszerelés tényle—ges teljesítménye, 0! pedig a, lehetséges teljesitőképes—

sége. Ugyanakkor az extenzív megterhelés nagyságát —-—— —vel jelöljük, ahol (:

" C

a munkanapok (munkaórák) tényleges száma, 17 pedig a lehetséges munka- napok (munkaórák) száma egy évben. Ebben az ese-tben a vállalatok megter-

helési százalékának kiszámításához a helyes képlet a következő volna:

e ), 3

d " b

Más szavakkal kifejezve, a vállalatok megterhelési együtthatója az intenzív megterhelés együtthatójániák (§) és az extenzív megterhelés együtt- hatójána'k § szorzatával egyenlő.

Az Egyesült Államokban a felszerelés kihasználása tekintetében a mező—

gazdaságbant'sem jobb a helyzet. A kapitalista termelés aniasr'ehiájaz 'lze'ni'n megállapítása szerint, oda vezet, hogy ,,A mezőgazdaság elmarad fejlodese;

ben az ipar'miögött; olyan jelenség ez, amely minden tőkés országra jellemzo és a nemzetgazdaság különböző ágai közötti arányosság megzavarásanak, a válságoknak és a drágaságnaik egyik legfontosabb oka?) Leninnek ezt a

megállapítását teljes mértékben igazolja az Egyesült Államok mezőgazda—

sági fejlődésének egész lefolyása.

A feldolgozó iparvállalatolk tőkéjének az 1900—1910. évek közötti növe- kedési ütemét összehasonlítva a mezőgazdasági farmok egész vagyonának növekedési ütemével, Lenin megállapította, hogy amig az Egyesült Államok

! Lenin Művei. 22. kötet, Szikra, Budapest, 1951, 91. old.

A STATISZTIKA HAMISITASAI az EGYESÚLT ALLAMOKBAN * , 297

feldolgozó iparának alaptőkéje ebben az időszakban 105,3% -kal gyarapodott, addig a farmok egész vagyonának értéke csupán lOO,5-%—os gyarapodást mutat. Azóta azonban az ipar és a mezőgazdaság közötti ellentét az Egyesült

Államokban még jobban kiéleződött. Az 1910—1945. évek közötti időszakban

a feldolgozó ipar tőkéje négyszeresére emelkedett, míg a farmok egész vagyo—

nának értéke ugyanez alatt az idő alatt mindössze másfélszeresével gyarapo—

dott. Az Egyesült Államok polgári statisztikusai természetesen ilyen összeha- sonlitásokat nem közölnek, mert ezek rendkívül világosan mutatják, hogy a

monopóliumok uralma mennyire gátolja a mezőgazdaság fejlődését. A farm—

gazdálkodás ,,életképességének" semmiféle apologetikUS dícsérete sem képes elrejteni az Egyesült Államok mezőgazdaságának súlyos válságát;

Lenin kimutatta, hogy az 1900—tól lglO-ig terjedő tíz év alatt: a gabona—

félék termelése az Egyesült Államokban csupán l,7%—kal emelkedett, ugyan- akkor pedig a lakosság száma 21,0%—kal gyarapodott. Ilymódon a gabona- félék termelésében mutatkozó visszaesés egy főre számítva lö%-ot tett ki.

*" A gabonafélék termelése 1910-től 1939-ig lO%—kal emelkedett, az Egyesült Államok lakossága azonban ugyanakkor 42 % -kal gyarapodott, Ebből kifolyó—

lag tehát az egy főre eső gabonatermelés ismét 22,5%—kal csökkent.

Az Egyesült Államokban 1942-ben jelent meg Barger és Landsberg könyve, amely'40 évre (1899—1939) ,.terjedően tanulmányozza az Egyesült Államok mezőgazdaságának statisztikáját. Jellemző, hogy a szerzők nem is vetik fel a kérdést, hogy a mezőgazdaság az ipar mögött miért maradt el. Az egész ,,tanulmány" összesítő végeredményeken és elvont átlagszámokon

alapszik. Az általános átlagszamok közül a szerzők kiválogatták a legke

vésbbé ,,ártalmaéokat", mint amilyenek például a munkatermelékenyse'gi mutatószámok Az egy főre eső gabonatermés kiszámítását ,,kifelejtik".

A mezőgazdaság technikai felszereltségére vonatkozó adatokat műszaki le- írás formájában közlik. Az olvasó a könyvben hiába keres adatokat arra, hogy a mezőgazdasági felszerelés állománya érték szerint miképpen változott. Az ilyen adatokat azért mellőzik, mert a mezőgazdaság gépesítésére vonatkozó adatok elemzése felvetné a gépek kihasználásának kérdését Ez a kérdés az amerikai közgazdászok számára túlságosan kényes és ezért iparkodnak agyonhallgatni

Az Egyesült Államok f—elaprózott mezőgazdasága nagyon rosszul hasz- nálja ki a mezőgazdasági gépeket. Egyetlen jellemző példát hozunk fel erre:

a ,,Petróleum Press Servicem nevű folyóirat (1951. januári száma) kimutatja, hogy 1947—ben az Egyesült Államokban egy traktor a mezőgazdaságban átla- gosan mindössze 592 órát dolgozott, Miután a szerző a felszerelés krónikus kihasználatlanságára egy ilyen ékesen szóló bizonyítékot hozott fel, 'azzal az egyáltalán nem meggyőző érvvel igyekszik olvasóit megnyugtatni, hogy a traktorok intenzívebb kihasználása megrövidíti élettartamukxat, Az ilyen ,,el- ,m—e'let" alapján azt kell hinnünk, hogy minél kevésbbé van a berendezés meg- terhelve, ez a gazdaság szempontjából annál előnyösebb, mert a berendezés sokáig nem kopik el. lme, ez az egyetlen, amivel az amerikai polgári statisz- tikusok magukat megnyugtatják . .. Hamisításaik nem képesek azt a tényt elrejteni, hogy a kapitalizmus általános válságának idején egyre élesebben

298 . CSERMENSZKIJ: A STATISZTIKA HÁMISITASAI AZ EGYESULT ALLAMOKBAN

mutatkoznak a technika fejlődése és a termelés tőkés jellege közötti ellent—- mondások, hogy a technika fejlődését mesterségesen akadályozzák, és ha találkozunk is a technikai haladás szórványos eseteivel, annál gyakrabban fordulnak elő a technikai pangás tömeges jelenségei, a technika fejlődésében időnként beálló megszakítások, amelyekkel együtt jár a termelőerők pusz-—

tulása és a vállalati kapacitások krónikus kihasználatlanságának fokozódása.

e

A ,,SZOCIALISTA STATISZTIKA KÖNYVTÁRA"

című sorozat harmincegyedik számaként

m e g i este 11 t

A. JA. BOJARSZKIJ és P. P. SUSERIN

NÉPESSÉGI STATISZTIKA

cimű [munkája

A könyv ismerteti a népességi statisztika elméleti alapjait, tárgyát, a népességi folyamatok vizsgálatának módszertani alapelveit. Tárgyalja a kapitalizmus népesedési törvényét, as viszonylagos túlnépesedés törvényét az imperializmus korszakában. Részletesen foglalkozik a szocialista társa- dalom népesedési törvényével. Tárgyalja továbbá a népesség összetételét és elhelyezkedését a kapitalizmusban valamint a népességtösszetételét és terü—

leti megoszlását a szocializmusban. Behatóan foglalkozik a népesség repro—

dukciójának kérdéseivel és ennek keretében a népesség átlagos lélekszámá- val, az élveszületési, halálozási arányszámokkal, a természetes szaporodás arányszámával. a házasságkötések arányszámával, a népesség kor és nem szerinti megoszlásával, a születési és halálozási arányszámok alakulásával a kapitalista országokban, a Szovjetunió népességének reprodukciójával.

stb. Ismerteti a szovjet népszámlálásoktörténetét, megszervezésük és le- bonyolításuk módját, a népmozgalmi statisztika problémáit, a népesség reprodukciós rendje mutatószámait. a népességstatisztikai számításokat és végül a reakciós polgári népesedési elméletek részletes bírálatát adjal.

Bojarszkij és Suserin könyve nélkülözhetetlen segítséget nyújt munká—

jukban nemcsak a népességstatisztikusoknak, egészségügyi statisztikusoknak és a statisztikát tanuló egyetemi és főiskolai hallgatóknak. hanem témája fontosságánál fogva a közgazdászoknak, gazdasági földrajzzal és gazda- ságtörténettel foglalkozóknak is.

Ám: kötve 50.—, fűzve 45.-—— Ft

Kapható valamennyi Á L L A M ! K Ö N Y V E S B 0 L T-ban, vagy megrendelhető az Eötvös Lóránd Könyvesboltban (Budapest, V.,

Kecskeméti u. 2 ) _,"