Vihljaev, A.: A mezőgazdaság változatlan áron számított bruttó termelési értékének megállapítása

798

STATISZTIKAI IRODA'LMT FIGYE'IJÓ

nem lehetséges az egyes országok mérle- geinek egyszerű összegezése. Ezért a pub—

likációban a mérlegeket egységes alapra, az elsőnek említett rendszerhez hasonló

módszer szerint számították át. A számítá—

sok eredményét táblázatok és a tejfeldol—

gozás menetét ábrázoló diagramok szem—

léltetik.

A tanulmány bőségesen ismerteti az egyes országokban alkalmazásra kerülő

felvételi rendszereket, azok végrehajtásá—

nak időpontját és publikálását.

A toiásterme-lési statisztikák összehason—

lításánál az adatok különböző megbizható-

sága okoz problémát. Az NSZK—ban és

Hollandiában hasonló rendszer szerint dol—

goznak: az NSZK-ban évenként egyszer, Hollandiában kétszer végrehajtott számlá—

lás során megállapítják a tojőállományt.

Ezt követően a szezonális tojóállomány-

hullámzást és tojástermelést representatív felvételek, illetve reprezentativ adatszol—

gáltató üzemek útján figyelik és a kétféle adatok kombinálásából állapítják meg a

havonkénti tojástermelést. Belgiumban és Luxemburgban szintén tartanak állat—

számlálásokat, de ezek megbízhatósága lé—

nyegesen kisebb, így például Belgiumban körülbelül 59 súmlékos alábecsléssel szá—

molnak. A tojáshozam ba'slését a föld—

művelésügyi minisztérium illetékes szervei a szakkörökhől nyert értesülések alapján

végzik. A tojástermelési adatok Francia—

országban és Olaszországban a legmegbiz—

hatatlanabbak. Ezekben az otszágokban

nem tartanak rendszeres bammfiszámlá—

lást. ezért mind az állomány. mind (a 'co—

jáshozam megállapítása becslések alapián

történik. amelyet Franciaországban .a föld-

művelésügyi minisztérium, Olaszországban pedig, a statisztikai hivatal végez.

A kiadvány végkövetkeztetésként mee—

állaoítja, hogy az Európai Gazdasági Kö—

zömée országai—nak vonatkozó statisztikai adatai nem tekinthetők vésérvéovesekoek.

hanem osuoán az elkövetkezendő munká—

latok "nélkülözhetetlen alaniául szolgálnak.

(Ism.: Ujhelyi. Tamás) Vihljaev, A.:

A mezőgazdaság változatlan áron számított bruttó termelési értékének

megállapítása.

(0 metodah lszcsiszlenija valovoj produkoii szel'szkogo hozjajsztva v szoposztavimüh cermh.) — Vesztnik sztatisztiki, 1960. 10. sz.

say—ni. p.

A, cikk tárgya a szovjet mezőgazdaság bruttó termelési értékének változatlan áron való megállapítása általában és a

számítás módszerében az utóbbi időszak—

ban bevezetett fontosabb egyszerűsítések.

A múltban a termelés értékelésénél összehasmxlító, változatlan kárként az BMG—W. évi, majd az 1951., illetve 3956.

évi átlagárakat alkalmazták. 1958 óta az 1958. évi árakat alkalmazzák. Az 1958. évi átlagárakat a következőképpen állapítdt—

ták meg: az árutermelést tényleges eladási áron értékelték, a termelés eladásra nem kerülő hányadát a szovhozok és kolhozok terméke—mél tényleges termelési költségük- nek megfelelő termelői áron, az egyéb gaz—

daságoknál pedig átlagos eladási áron vet—

ték számba.

A brut-tó termelési érték megállapításá—

hoz a termelés volumenét természetes mér—

tékegységben, ágazatonként és gazdaságon—

ként állapítják meg. A termelés helyes ér—

tékelése cellából figyelembe veszik a minő—

ségi összetételt is, a növénytermelésnél

például művelési áganként a növényeket.

A Szovjetunió Központi Statisztikai Hi—

vatala korábban a Szovjetunió egész terü—

letére érvényes változatlan árakat állapí- tott meg, a minőségük alapján megkülön—

böztetett rendeltetésük szerint egynemű

termékekre. Az 1958. évi Változatlan árak megállapításakor már nem minden eset—

ben tettek ilyen megkülönböztetést, ha—

nem egysézes árat hagytak jóvá, például

az összes illóolaitartalmú, a gyógynövé—

nyekre, valamennyi déli gyümölcsre, a különböző minőségű teákra, a tavaszi és

őszi gabonafélékre, az egy nyári és az

évelő füvek vetőmagjaira.

Abban az esetben, ha valamely termék aránya a mezőgazdaság össztermelésén

belül jelentős, vagy amikor egyes növé- nyek ára befolyásolja a termékcsoport át- lagos árát, akkor termékenként meghatá-

rozott árat alkalmaznak.

Az évelő ültetvényeket korábban a ter—

mőrefordulásig évenként külön—külön ér—

tékelték. Az 1958. évi árak megállapításá—

nál növényfajtánként határozták meg eey

hektár évelő növény telepítésének értékét és egy hektár még nem termő évelő nö—

vény fejlődésének évi értékét.

Eeyszerűsitették továbbá a növényter—

melés befejezetlen termelése állományá—

nak megállapítását is. (A számítások eey—

ségessé tétele céljából készített mintákat

a cikk mellékletei tartalmazzák.) Az új módszer szerint közvetlen számításokat

kell végezni az év végén, változatlan áron

értékelve az őszi vetések területét. illetve az év elején megállapított adatokhoz vi—

szonyított változást, gazdaságcsoporton- ként.

Az állattenyésztés bruttó termelési érté—

kének megállapításánál a legnagyobb ne—

hézséget az állatállomány feilődéséből szár-

mazó termelési érték megállaoitása okozza.

Ide tartozik a beszámolási időszak termé—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

799

szetes szaporulatának, a növendékállatok

évi fejlődésének és a súlygyarapodás ér—

téke. Az új számítási módszer a természe-

tes mértékegységben megadott mutató- számokon alapszik. Megállapítják például a szarvasmarha egy mázsa élősúlyának

változatlan árát, gazdaságcsoportonként, az állatok átlagos súlya alapján. Az igás- állatok minőségét az élősúly nem tükrözi

vissza, ezért ezeknél a fejlődésből szár—

mazó termelési érték kiszámítása más

módszerrel történik. A természetes sza—

porulat adatai itt is rendelkezésre állnak,

az egyéb változást pedig a korcsoporton-

kénti állomány alakulása alapján veszik

figyelembe. A gazdaságok közötti forga—

lomnál, ha az eladás, illetve vétel időpont- ját nem ismerik, akkor az eladott és vá—

sárolt növendékállatok fejlődésének érté—

két feltételezetten 50 százalékban számít—

ják az eladó, illetve vevő gazdaság tenne—- lési értékéhez. Egyébként az év eleji és

év végi állomány értékének különbségét

számítják. (A részletes számítási menetet

a mellékletek tartalmazzák.)

Az egyszerűsítés során megszüntették az egyes kerületek (rajonok) szerint eltérő árak figyelembevételét. A ló árát kivéve, a többi állat ára valamennyi gazdaság- csoportban, a Szovjetunió egész területére egységes.

A házi nyulakra, prémes vadakra és a baromfi állományra vonatkozó számítá—

sok eltérnek a többi állatfajra érvényes módszertől. Ezeknél a vágási termékek értékéhez (hús, bőr, toll stb.) hozzáadják az évi állományváltozás értékét.

(Ism.: Tegzes Ottó)

KULTÚRSTATISZTIKA

Codding, George:

A rádióműsoradás a föld országaiban

(La radiodiffusion dans le monde.) La Haye.

1959, Unesco. 190 p.

A rádió az emberiség történetében a hírközlés páratlan, legfejlettebb eszközé—

vé vált. Óriási jelentősége van az isme—

retterjesztésben és a népek egymásközti érintkezésében. A szerző vizsgálódásai elé három célt tűz ki:

1. annak megállapítását, hogy a rádió—

hallgatás milyen mértékben vált hozzá- férhetővé a Világ népei számára,

2. azoknak a nehézségeknek felfedését, . amelyek a rádiónak mint a hírközlés esz- közének teljes kihasználását akadályoz—

zák,

3. azoknak a lehetőségeknek megvizs—

gálását, melyekkel az emberiség mind

szélesebb köre hozzájuthatna a rádióhall—

gatás élvezetéhez.

A bőséges anyagot szerző kilenc feje—

zetre osztva tárgyalja, képekkel, tábláza-

tokkal, grafikonokkal szemlélteti és a VO- natkozó nemzetközi irodalom ismerteté—

sén kívül, a leglényegesebb rádótechnikai szakkifejezések magyarázatával is ellátja.

Az első fejezet a rádió történetével fog—

lalkozik, a Hertz hullámok felfedezésétől kezdve, Marconi érdemeit méltatva, a

rádióamatőrök szerepét kiemelve, egészen

az ultrarövidhullámú rádiózás kifejlődé—

séig.

A, következőkben szerző a rádió—műsor—

adás szervezeti formáit írja le 'az egyes

országokban. Ebben a részben ismerteti

a műsorok tartalmi Összetételét, a műsor—

sugárzás időtartamát, napi beosztását, a hírközlés törvényes szabályozását,

A harmadik fejezetben szerző ismerteti a rádió helyzetét a gazdaságilag fejletlen országokban, ahol különleges problémákat vet fel a hallgatóságnak a többnyelvű és a helyi izlésnek megfelelően összeállított

műsor iránti igénye, valamint a rádióadó—

állomások szakképzett személyzettel való

ellátásának nehézsége. E helyütt szerző

kiemeli és afrikai, valamint indiai példák—

kal megvilágítja a rádióhallgatás oktató,

nevelő jelentőségét.

Részletesen foglalkozik szerző az orszá- gok közti műsoradással is. Véleménye szerint ennek célja a műsoradó ország kulturájának megismertetése a külföld—

del, azután a tárgyilagos hírközlés és a

tájékoztatás a műsoradó ország álláspont-

járól nemzetközi kérdésekben, Végül a né-

pek közti megértés szolgálása. Egy adó—

állomás műsora egy másik ország hall—

gatóihoz háromféleképpen juthat el: úgy,

hogy a vevő készüléke közvetlenül fogja az idegen adóállomás sugárzását, vagy úgy, hogy az ideeen adóállomás műsora

közvetítő állomások útján, mint a saját adóállomás sugárzása jut a hallgatóhoz, végül úgy, hogy az idegen adóállomás

műsorát hanglemezre veszik és az tetsző—

leges időben lejátszható más országokban

is. A kormányok egy része azonban ide—

genkedik attól, hogy állampolgárai ellen—

őrizetlen külföldi adásokat hallgassanak.

De az ellenőrizhető műsorcserék lebonyo—

lítása is jelentős technikai, ügyviteli és