Jilek, J.: Az ágazati kapcsolatok mérlegének összeállításához szükséges adatok megállapítása

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

457

kiszámítani, bár az árak nem minden ter- mék: esetében felelnek meg az értéknek.

A folyóáron történő értékelés a volu—

menmérés szempontjából azonban csak akkor fogadható el, ha nincsenek árválto—

zások. A folyóárak színvonalának válto- zása ——-' helytelenül _ a ténylegeSnél na—

gyobbnak vagy kisebbnek mutatja a tár—

sadalmi össztermék ésa nemzeti jövede- lem mennyiségének volumenét. Ennek kö- vetkeztében súlyos tévedéseket okozhat a társadalmi össztermék és a nemzeti jöve—

delem terjedelme változásának megítélésé—

ben a— kizárólag folyóáron történő értéke—

lés. Ezért nélkülözhetetlen a változatlan áras értékelés is. *

A Német Demokratikus Köztársaságban az ipari üzemekben évek óta nemcsak fo—

lyó-, hanem változatlan áron is értékelik a termékek mennyiségét. A szerzők sok;

kal jobbnak és megbizhatóbbnak tartják ezt az eljárást, mint azt, amely a folyó- áron számított termelési értékből utólag, reprezentatív úton becsült árindexek fel- használásával számítja a volument. Hang- súlyozzák, hogy a változatlan áron, nép gazdasági áganként számított társadalmi össztermék és nemzeti jövedelem a tár- sadalmi—gazdasági vizsgálatok alapvető

fontosságú mutatószámai.

Mivel pedig a nemzeti jövedelem köz-

vetlen úton (a bérek, az üzemi és a köz—

pontilag elvont tiszta jövedelem stb. össze—

geként) történő számítása változatlan ára- kon fölött'e problematikus volna, ezért ma- gától értetődik, hogy a statisztikai gya—

korlatban közvetett úton történő nemzeti jövedelem—számításokhoz a termelési anyagfelhasználás összegének változatlan áras megállapítására van szükség.

Szerzők ismertetik a' változatlan áras

termelési érték Német Demokratikus Köz—

társaságbeli számításának az egyes nép——

gazdasági ágakban követett gyakorlatát.

Az iparral kapcsolatban közlik, hogy 1961—től kezdve az 1960. évi eladási ára- kat használják, míg korábban az 1955. évi—

eket használták változatlan árként. Az összehasonlíthatóságot a két időszak volu—

menei között egy szorzószám alkalmazá—

sával állítják helyre, melyet az 1960. évi termelés kétféle változatlan áron számí- tott értéke hányadosaként kapnak. Az épí—

tőiparra vonatkozólag megjegyzik, hogy ott még nem sikerült a termékek árrend- szerének kialakítása, bár az folyamatban van. Ezért átmenetileg az építőipar válto- zatlan áras? termelési értékét -—- jobb hí- ján -——— árindexekkel állapítják meg.

A mezőgazdaságban ——-— bár ott a termé- kek kisebb száma miatt viSZonylag köny—

nyebb a'feladat — külön problémát okoz

az a körülmény, hogy többféle (beszolgál—

tatási, felvásárlási, szabadpiaci) eladási árból azok súlyozott országos átlagaként alakul az egyes termékek változatlan ára.

Ennek folytán a változatlan és a folyó- áras mezőgazdasági bruttó termelési érték vegösszege csak országosan egyezik, az eltérő súlybzás következtében. Emellett a bruttó termelés fejlődését a változatlan árakon számított érték csak abban az esetben jellemzi kifogástalanul, ha a kü—

lönböző termény—, illetve termékféleségek közti árviszony a bázisidőszakban reális volt. Máskülönben ugyanis torzulás követ—

kezhet be, például a növénytermelés és az állattenyésztés arányában a bruttó terme- lésen belüli szektorváltozások következté—

ben. *

Szerzők a termelés anyagfelhasználásá—

nak értékelésével kapcsolatban megálla- pítják, hogy a változatlan áras értékelés e téren jóval nehezebb, mint a bruttó ter—

melés terén, az anyagfelhasználás rend- kívül sokfélesége miatt. Alapelvnek tekin- tik, hogy az anyagfelhasználás változat—

lan áraiként az alapidőszak átlagos be—

szerzési árait kell alkalmazni és hogy az alapidőszak azonos legyen a bruttó terme- lés változatlan árainak 'képzéséhez vá—

lasztottál. Egymástól elkülönítve ismer—

tetik az állóeszközök értékcsökkenési le- írása és a szorosabb értelemben vett anyagfelhasználás változatlan áras szá—

mításának problémáit. Ezek megoldása—

ban nagyobb szerep jut egyelőre az in—

dexmódszernek, mint a bruttó termelési érték számításában.

Kiemelik a szerzők, hogy az anyagfel- használás változatlan áras számításánál esetleg alkalmazott árindex semmiesetre sem lehet azonos valamilyen termelői ár- indexszel. Itt ugyanis nem eladási, hanem beszerzési árakat kell vizsgálni és az anyagfelhasználás összetétele természete- sen egészen más, mint a termelésé. Álló—

eszközökre vonatkozó árindexszámítások—

ban pedig tekintettel kell lenni az árválto- zással esetleg együttjáró minőségi és szer- kezeti változásokra is.

(Ism.: Juhász László)

JILEK, a.;

'Az ÁGAZATI KAPCSOLATOK MÉRLEGÉNEK ÖSSZEÁLLfTÁSÁHOZ SZUKSÉGES ADATOK

MEGÁLLAPfTÁSA

(K otazce zjistovdvni udaju pro bilance meziodvetvovych vztahu.) -—- Statisticky Obzor.

1961. 10. sz. 450—455. ?.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének a gyakorlat által megkívánt részletességgel történő kidolgozása számos nehézséggel

458

jár. Az egyik nehézség abból származik, hogy több olyan vállalat van, amelynek termelése egyik ágazatba sem sorolható be teljes egészében.

Ilyen esetekben a vállalat termelésének és termelő fogyasztásának a termékek hovatartozása szerinti megosztása válik szükségessé. Ennél a munkánál figyelembe veendő, hogy a termelés szférájában két—

irányú kereszteződés fordul elő, neveze- tesen:

a) horizontális a kereszteződés akkor, ha a termelőegység által realizált fogyasz- tás két vagy több termelő ágazatba tarto—

zik, viszont '

b) vertikális akkor, ha a termelőegység két vagy több termelőágazat körébe tar- tozó saját termelésű félgyártmányokat használ fel.

A termelési mutatók felbontása az a) esetben elvileg egyszerű feladat, mivel a termelési mutatók az egyes késztermékek adatainak összesítése útján jönnek létre.

Csupán a félkésztermékek adatainak ága—

zatok szerinti bontásakor merülnek fel problémák, mivel ezekre vonatkozólag a számvitel rendszerint csak globális ada—

tokat tartalmaz.

A b) esetben a bruttó termelés és az árutermelés ágazatok szerinti felbontása ' csak —— gyakran munkaigényes -— számí—

tásokkal és becslésekkel végezhető el.

Ilyenkor a termékfajták szerint részlete—

zett költségkimutatásokból kell kiindulni.

Az ilyen felosztás alapja

1. a termékek költségkalkulációja, 2. az analitikus számlák forgalma, 3. az anyagnormák és a' termelőeszközök elhasználódásának adatai.

Az 1. és 2. pont szerinti becslések lehe- tővé teszik a ráfordításoknak a realizált termelés megoszlása szerinti horizontális bontásban való megállapítását. A 3. pont

alapján történő becslésekhez a vállalatok alig rendelkeznek adatokkal. '

Altalaban megállapíthatjuk, hogy ezek a becslések munkaigényesek és helyességük

nehezen ellenőrizhető. _

A közvetett költségek felosztásánál csak a fontosabb tételekkel, mint például a tüzelőanyagok, energia,— rezsibérek, kell foglalkozni. A több tétel felosztása már csak megengedhető pontatlansággal ——

becslés útján —— végezhető el.

A becslések gyakorlati keresztülvitelé're a sakktáblaszerű kimutatások a legalkal- masabbak, amelyek a különböző források—

ból származó tényszámok és meggondolá—

sokon alapuló becslések felhasználásával, az adatok tetszés szerinti részletezésében állíthatók össze.

A költségek mellett szükség van a nye- reség felosztására is A realizált nyereség az anyagköltségeknél alkalmazott alapel—

vek szerint osztandó fel.

A költségeknek ilyen alapelvek szerinti felosztása a népgazdaság strukturális fel- építésének teljes mértékű figyelembevéte- lét jelenti. Ennek a felosztásnak az el- hanyagolása esetén az egyes ágazatok az;

koefficiensei pontatlanságokat tartalmaz- nak. A felosztás után nyert abszolút össze—

gek alkalmasak ezeknek a gyakorlat cél- jainak megfelelő pontossággal való megállapítására és így az ai] alakú tech- nikai koefficiensek kiszámításánál való felhasználásra.

Ez a módszer a jelenlegi adottságok kö- zött az ágazati kapcsolatok mérlegének kí—

vánt pontosságát a legkevesebb munkával biztosítja. Megfontolandó az anyagfelhasz—

nálási adottságok figyelembevételével a népgazdasági ágazatok elhatárolásának felülvizsgálata is,

(Ism; Hajpál Gyula)

BERUHÁZÁSI STATISZTIKA

USZTINOV, A. N.:

AZ IPARVÁLLALATI ÁLLÓALAPOK KIHASZNÁLASANAK

STATISZTIKAI VIZSGÁLATA

(Sztatiszticseszkoe izucsenie iszpol'zovanija osznovnüh fondov promüslennogo predprlja- tlja.) Moszkva, 1959. Goszsztatizdat, 131 p.

Az iparvállalatok egyre növekvő felada—

taikat csak úgy tudják teljesíteni, ha tö—

kéletesítik, teljesebbé teszik a rendelke——

zésükre álló állóalapok kihasználását.

Az állóalapkihasználás egy sor tényezőn keresztül mérhető. Ha csak általánosság- ban akarjuk az r—állóalapkihasználást jel—

lemezni, akkor a legmegfelelőbb mutató

az állóalap egységére jutó termékmennyi—

ség, amelyet a szerző az alábbi képlet alapján mutat ki:

a . 90

El . RO

ahol

91 —- a beszámolási időszak termék—

volumene,

629 -— a bázisidőszak termékvolumene, Rt — a beszámolási időszak állóalap-

jainak értéke,

Ra —— a bázisidőszak állóalapjainak éi-

téke.