Mezőgazdasági statisztika

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖH

Az adatok azt mutatják, hogy az el- múlt évtizedekben csökkent az angolul és mindkét nyelven beszélők aránya, míg nőtt a csak franciául beszélok hányada. Ennek ellenére még ma [is sokkal magasabb az angolul is tudok aránya a francia anyanyelvűek között, mint az angolok között a franciául is tudóké.

A csak franciául beszélők arányának növekedésében mint egyik tényező sze- repet játszott Guebec állam mezőgazda—

sági népességének Montreálba áramlása.

A falusi francia népesség homogén településein ritkán tanult meg angolul.

Egy másik tényező a francia anyanyel- vűek növekvő társadalmi presztizse, amely miatt a gazdasági, politikai élet—

ben mindinkább gyakorlatilag is meg—

valósult a két nyelv használatának egyenjogúsága és a francia ,,fogyasztók"

nem kényszerülnek arra, hogy meg- tanuljanak angolul.

Szerző vizsgálja, hogy a kétnyelvűség milyen hatással van a gyermekek anya—

nyelvének megválasztására. Megálla—

pítja, hogy a franciáknál tapasztalható nagyobb arányú kétnyelvűség ellenére a francia anyanyelvűek aránya a kis—

gyermekek között nem csökken, hanem inkább emelkedik. Míg 1951—ben a bio- lógiailag produktív korban levő nők 67,9 százaléka volt francia anyanyelvű, addig az 5 éven aluli gyermekeknek 70,1

százaléka. Itt természetesen figyelembe

kell venni az egyes nyelvcsoportokra jellemző fertilitást is; ha tekintetbe vesszük a francia anyanyelvűek viszony—

lag magasabb fertilitását, akkor azt láthatjuk, hogy a francia anyanyelvű

93 1, I

gyermekek tényleges aránya majdnem azonos a számított, a várható aránnyal;

A francia—angol anyanyelvi arányok stabilitásában szerző szerint szerepe van annak is, hogy a férfiak között lénye—

gesen több a kétnyelvű, mint a nőknel, ami azt eredményezi, hogy az egyes csoportok kétnyelvű férfiai sokszor a nyelvcsoportjukhoz tartozó és más nyel—

vet nem beszélő nőket veszik feleségül és ezáltal az anyanyelvcsere veszélye csökken.

Végezetül a kohorsz módszer segítsé—

gével szerző tanulmányozza a kétnyelvű—

ség változását az élet folyamán. Vizs- gálja az 1931—1961—ig terjedő időben az egyes kohorszok nyelvismereti meg—

oszlási arányszámainak változását. Meg—

állapítja, hogy mind a négy népszám—

lálás idejében a kétnyelvűek arány—

száma tízéves korig alacsony volt, azaz a felnőttek nyelvi heterogeneitásának a családon keresztül korlátozott hatása van a kétnyelvűség további fenntartá—

sában. A második nyelv megtanulásá—

nak fő időszaka a 10 éves koron felüli iskolázás korára esik és a kétnyelvűek aránya még némileg nő a fiatal-felnőtt korban, majd a későbbi években foko—

zatosan hanyatlik. Gyermekkorban a fenti folyamat nagyjából azonosan zaj—

lik le férfiaknál és nőknél egyaránt, a fiatal-felnőtt korban azonban már csak a férfiak tanulják meg a másik nyelvet és nagyobb arányú a második nyelv elfelejtése a nőknél a későbbi korban.

Ez feltehetően elsősorban a nők kisebb arányú gazdasági aktivitásával áll ösz—

szefüggésben.

(Ism.: Cseh-Szombathy László)

M EZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA

MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA

(Autorenkollektiv : Agrarstatistik) Berlin, 1965. Die Wirtschaft. 208 p.

A könyvet a Berlin—Karlshorsti Köz—- gazdasági főiskola statisztikai intézeté—

nek munkatársai írták, az intézet igaz—

gatójának, Prof. Dr. habil. Ursula Lange vezetésével. Ez a Német Demokratikus Köztársaság első mezőgazdasági statisz- tikai szakkönyve, egyben tankönyvként szolgál mindazokon a főiskolákon és egyetemeken, ahol mezőgazdasági sta- tisztikát oktatnak.i

10*

Szerzők a mezőgazdasági statisztika tárgyának, feladatának és szervezetének ismertetése (1. fejezet) után fejezeten—

ként sorraveszik a mezőgazdasági sta—

tisztika különböző vizsgálati területeit.

Az egyes fejezetek általános felépítése az, hogy a tárgyalt téma módszertani kérdései után röviden összefoglalják a témáról szóló beszámolórendszert, majd néhány elemzési szempontot adnak.

* Korábban a Német Demokratikus Köztár- saságban erre a célra U. Lange ,,Mezőgazdasági v statisztika" c. anyagát használták, mely kéz- iratként jelent meg az agrárgazdaságtani egye—

temi tankönyvsorozatban (15. füzet). Ismerteté—

sét lásd: Statisztikai Szemle. 1963. évi 2. sz.

218—219. old.

932

A második fejezetben szerzők a nővénytermelési statisztika kérdéseit tárgyalják. Ezen belül a vetésszerkezet, a földterület felhasználásának elemzé—

sével foglalkoznak behatóan, a termés- átlagra ható tényezők szerepe elemzési módszereinek ismertetésével azonban adósak maradnak.

A termésátlagok időbeli alakulásának szokásos elemzése mellett foglalkoznak a ,,termésbiztonság" vizsgálatával is.

Ehhez — Paszhaver nyomán -—- a line- áris trendszámítás módszerét alkalmaz—

zák. Három trendegyenes egyenletet határozzák meg: előszöL a termésátla- gok teljes idősorából (11), majd ezen trendegyenes értékei alatt fekvő, ún.

,Éacsony" termésátlagok sorából egyet (y,), és a trendegyenes feletti __,,magas"

termésátlagok trendegyenesét (g") is. A ,,termésbiztonság" időbeli alakulását az utóbbi két egyenes egymáshoz való kö- zeledése (,,összefelé" tartása) vagy szét—

nyíló tendenciája jellemzi. Számszerű jellemzésre két mutatószámot számíta—

nak, mindkettőhöz az adatokat a trend—

egyenesek egyenletébe való behelyette—

sítéssel nyerik. Az első mutatószámot

; ) az első évnek megfelelő x,, érték behelyettesítésével

a másodikat (Am) pedig az utolsó (n) évnek megfelelő x,, érték behelyettesí—

iésével

A termésbiztonság fokozódik, ha Am (' Am, ami az emelkedő tendenciájú (pozitív iránytangensű) y egyenlet mel- lett, szintén a mezőgazdasággal szem- ben támasztható követelmény.

A könyv harmadik fejezete az állat—

tenyésztési statisztikával foglalkozik. A fontosabb állatfajokra vonatkozó csopor—

tosítások és az állatállomány újrater- melésének mutatószámai után az állati termékek termelésének számbavételével kapcsolatos kérdéseket ismerteti. Itt találjuk a reprezentatív megfigyelés alkalmazási lehetőségéről szóló fejtege—

melyeket a sertésvágások téseket is,

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

számára vonatkozó konkrét számítások—

kal (a Német Demokratikus Köztársa—

ságban elvégzett ,,ámyékfelvétel" kap- csán nyert adatokból) illusztrál a könyV.

A fejezet végén az állati termékek termelésének és felvásárlásának előre—

becslésére vonatkozó számításokat talá- lunk. A számítások megbizhatóságának legfontosabb feltétele a kielégítő takar—

mányhelyzet, ellenkező esetben (rossz takarmánytermés esetén) a számítások fiktív eredményhez vezetnek.

A— negyedik fejezet tárgyalja a mező- gazdasági termelés összefoglaló (érté—ki) mutatószámait. A következő termelési érték fogalmakat vezeti be: halmozott bruttó termelési érték, halmozatlan bruttó termelési érték, saját termelési érték, árutermelési érték, szövetkezetek mezőgazdasági termelési értéke és végül a nettó termelési érték. Ezen fogalmak közül a ,,saját termelési érték" és ,,a szövetkezet mezőgazdasági , termelést értéke" szorul magyarázatra. A ,,saját termelési érték" a halmozott bruttó ter—

melési értéknél a Vásárolt állatok (te- nyész- és hízóállatok) értékével keve—

sebb. ,,A szövetkezet mezőgazdasági termelési értéke" pedig a szövetkezet árutermelési értékéből és a tagoknak természetbeni részesedés címén (munka—

egységre, földjáradékként stb.) kiadott mezőgazdasági termékek értékének ösz—

szegéből adódik.

Röviden foglalkozik még a fejezet a különböző értéki mutatók meghatározá- sához használt árak kérdésével, továbbá _ a különböző tartalmú mutatók eltérő alakulásának elemzésével is.

Az állóalap—statisztikáról szóló ötödik fejezet először az állóeszközök külön—

böző csoportosító ismérveit taglalja.

Megemlíti, hogy bár a föld, az igás— és tenyészállatok is sok szempontból álló- eszközként működnek, közismert okok—

ból ezeket a statisztika (és számvitel) nem tartja állóeszközként nyilván.

Az állóalapok statisztikai elemzésére javasolt mutatószámok (az egységnyi állóalapra jutó termelési érték, az egy főre jutó állóalap, a 100 hektár mező—

gazdasági területre jutó állóalap, a fel—

szerelések és berendezések értékének aránya az épületek értékéhez) össze—

függése képezik e fejezet második részét,

A gépesítési statisztika fejezetében a gépkihasználás vizsgálatát, valamint a munkák gépesítettségi fokának mutató—

számait tárgyalják —— röviden —- a szer—

zők.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

933

A munkaügyi statisztika fejezetét há—

rom kérdésre tagolják: a munkaerő-ál—

lomány és összetételének, valamint ki—

használásának vizsgálata, a termelékeny—

ség színvonalának és időbeli változása- nak elemzése, és végül a munkabér—

statisztika. Az első kérdéssel kapcso—

latban a mezőgazdasági termelőszövet—

kezetekben folyó munkaerő—, illetve munkaidő-nyilvántartást éri bírálat, mi—

szerint az egy tagra jutó teljesített munkaegységek száma nem alkalmas a munkaidő—kihasználás megnyugtató elem—

zésére.

A termelékenység színvonalának mé—

résére a természetes mértékegységben mért termelési mutatók mellett a ,,saját termelési értéknek" a teljesített órák, illetve átlagos állományi létszámhoz való viszonyítását javasolja a könyv.

Operatív célokra azonban érdemesnek tartja a munkanemenkénti (műveleten—

kénti) termelékenységi mutatók kiszámí—

tását is.

A munkabérstatisztika mindössze aZ összes kifizetett bér (béralap) indexének két tényezőre való felbontására szorit- kozik (létszám és átlagbér).

A fejezet Végén a három kérdés ösz—

szefüggő elemzésének lehetőségeit mu—

tatják be a szerzők.

Az önköltségstatísztika képezi a nyol—

cadik fejezet témáját. A főkérdések a témával kapcsolatban: a termelési költ—

ségek szerkezetének alakulása, a ter—

mékcsoportos önköltség számításából adódó problémák, az önköltség és ter- melékenység alakulásának összefüggése es végül az önköltség üzemek (gazdasá- gok) közötti összehasonlítása.

A pénzügyi statisztika című utolsó fejezet a jövedelmezőség legfontosabb statisztikai mutatószámainak (így a gaz- daságok tiszta jövedelme, a nyereséghá—

nyad, a költséghányad) és az ezekre ható tényezőknek az elemzését, össze- függését ismerteti. A második téma a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tag- ságának jövedelme (és pénzjövedelme ezen belül). Ezzel kapcsolatban találjuk meg a könyvben a korrelációszámítás alkalmazását, amikoris az egy munka- egységre jutó bruttó és nettó jövedelem közötti korreláció számítását mutatják be a szerzők.

A könyv végén található irodalom—

jegyzék német nyelven (és egy kivétellel német szerzőtől) megjelent forrásokat említ meg.

(Ism.: Ay János)

KURZE, GÚNTER:

A SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉS MINÖSÉGI MUTATÓI szÁMITAsANAK

MÓDSZEREI És EREDMÉNYEI

(Methoden und Ergebnisse der Berechnung dualitativer Kennziffern der Rinderproduktion im Bezirk Potsdam.) —— Statistische Praxis. 1965.

3. sz. 116—119. p.

A lakosság élelmiszerrel való ellátá—

sában igen nagy jelentősége van a szar—

vasmarha—tenyésztésnek. A marhahús—

és tehéntejtermelés fokozásának feltéte—

le a tehénállomány gyors növelése. En—

nek érdekében a Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági üzemei azt a feladatot kapták, hogy minden tovább—

tenyésztésre alkalmas borjút felnevelje—

nek, valamennyi üszőt 18—22 hónapos korában fedeztessenek, a teheneket minden évben leellessék, és átlagosan legalább 8—10 évig tenyésztésben tart—

sák. E feladatok megvalósítását ellen—

őrizni, az eredményeket mérni kell. E célt szolgálja a szerző által bemutatott mutatószám—rendszer és a potsdami kör—

zet gazdaságainak adatai alapján vég—

zett elemzés. A feladat az, hogy a szűk—

séges mutatókat a rendelkezésre álló statisztikai adatokból számítsák ki.

Első mutatóként az átlagos fedeztetési (tenyésztésbe vételi) kor (D) megállapí—

tására kerül sor, amelyre a következő képlet szolgál:

N a: —— 18 D : ._— . 18 ..

n

ahol:

N — a 18 hónapnál idősebb üszők átlagos száma,

n — a fedeztetett 18 hónapnál idösebb üszők száma,

N a: :: . 18

M.

E képlet segítségével az üszők átlagos számából és a fedeztetések számából

—— az (x—18):2 korrekció révén —- az átlagos fedeztetési életkor hónapban ki—

fejezve kapható meg.

E mutatót a potsdami körzet 1964. évi adatai alapján következőképpen számítot—

ták ki. Az alapadatok:

a 18 hónapnál idősebb üszők átlagos száma ...

a fedeztetett 18 hónapnál idősebb

üszők száma 27 700