Klas, A.: Hozzászólás a változó állományú munkatermelékenységi index felbontásához

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 127

Az üzemrész vagy műhely részlegei

Mérték-

Mntató Összesen

egy'ég 1 2 3 4 5

4. Felhasznált gőz ... t _ 5. Felhasznált sűrített levegő ... ezer mi 6. A. munkanap hossza ... — óra 7. Műszakok száma a vizsgált

időszakban ...

8. A gyártott termékek nomenklat'u- alkat—

rája a vizsgált időszakban ... részti—

pusok száma 9. A munkahelyek száma az alap-

vető termelésben ...

10. Egy munkahelyre jutó tételek száma (szérlagyártási koefficiens) . .

E. Fő termelőberendezéaek

A berendezés

Műhely—részlegek megnevezése Modell

Főbb müszaki jellemzők

Működő egységek száma.

A feldolgozás igen széles skálájú lehet.

A szerzők véleménye szerint azonban a vizsgálat elsődleges feldolgozási program- jában csak a legfontosabb tényezők kom—

binatív vizsgálatát kell felvenni. Igy pél—

dául a szerzők javasolják egy kézi meg—

munkálással dolgozó vasöntőde esetében a termelékenység vizsgálatát az öntvények súlyától és a termelés szervezési típusaitól függően. A további feldolgozás során mé—

lyebb elemzés elvégzésére is látnak lehe—

tőséget. Ezért szükséges olyan kombinált táblák összeállítása, amelyek a termelé- kenység tényezőinek egymásra gyakorolt

Klas, A.:

Hozzászólás a változó állományú munkatermelékenységi index

felbontásához

(K otázke rozkladu indexu premenlivéhoz zlozenia produktivity práce.) — Statistlcky Obzor. 1961. 6. sz. 277—281. p.

A változó állományú index felbontása változatlan állományú index és arányelto—

lódási index szorzatára a statisztikai elem- zés fontos problémája. A bontás, aszerint, hogy a munkatermelékenységet közvetlen

t

(%) vagy közvetett (—) módon fejezzük-e

?

ki, formailag kétféleképpen végezhető el.1

xKözvetlen mód: v : % (munkatermelékeny—

Ség),

Közvetített mód: w x%

Ség),

:; -- termelt mennyiség;

t — ledolgozott munkaidő.

(munkaigényes-

kölcsönös hatását jellemzik, majd korrelá—

ciószámitás segítségével meg lehet állapí—

tani az egyes tényezők egymástól való függésének mértékét.

A szerzők véleménye szerint a legalkal—

masabb a vizsgálat elvégzésére az egyhó- napos időszak és a vállalatoknál rendel- kezésre álló beszámoló— és számviteli ada- tok, illetve dokumentáció felhasználása.

Azadatfelvétel előtt azonban helyesnek tartanak egy próbafelvételt, mely sok fontos részletkérdésben helyesbítésre, ki—

egészítésre nyújt módot.

(Ism.: Fóti Istvánné) Ez természetesen a munkatermelékenység változásának eltérő értelmezésére vezet. A szakirodalomban nem alakult ki ez ideig egységes gyakorlat.

A tanulmány alapgondolata, hogy a munkatermelékenység színvonalának vál- tozásait olyan statisztikai sokaságból ki- indulva kell vizsgálni, melynek tagjai a.

ledolgozott munkaidőnek, mint a vizsgált jellemző (munkatermelékenység) hordozó—

jának egységei. Ennek a követelménynek logikailag egyedül azok a munkatermelé—

kenységi számtani indexek felelnek meg, melyeknél a munkatermelékenységet köz—

vetlenül fejezzük ki, nem pedig közvetve a munkaigényesség mutatójával. A mun—

katermelékenység számtani indexeinek ekvivalensei lehetnek azonban a munka—

igényesség mutatójával számolt harmoni—

kus indexek. Változó állományú indexek

esetében teljesen indifferens, hogy ; vagy

annak reciprokával számolunk—e. Azonos eredményt kapunk, mert a két mutató

128

fordított arányban áll egymással és az ilyen mutatókra érvényes a tétel, hogy a vonatkozó statisztikai sokaságok között is ugyanolyan összefüggés áll fenn. Szerző a továbbiakban logikai indokolással és kép—

letek levezetésével bizonyítja, hogy az, ami érvényes a változó állományú in—

dexekre, nem érvényes annak koefficien- seire, ti. a változatlan állományú és az arányeltolódási indexekre. A munkater—

melékenység közvetlen mutatójával lv/

számított változó állományú indexből a változatlan állományú index—részleg nem egyenlő a közvetett mutató lw/ felhaszná—

lásával képzett változó állományú index-—

részlegével. Az eltérés oka az egymástól eltérő mutatók lv, w/ használata. Ugyanis mindkettő különbözőképpen feltett kér- désre válaszol. Az egyik esetben a statisz—

tikai sokaság eleme az időegység, a má- sikban a termék. Statisztikai szempontból tehát megváltozott a sokaság eleme és ez—

által maga a sokaság is. Az eredmények eltérősége tehát nyilvánvaló, mivel a két esetben kétféle sokasággal számolunk.

Szerző végül rámutat a munkaigényesség mutatójának felhasználásával számolt vál- tozó állományú index jelentőségére. A munkatermelékenység dinamikájának ki- számításához használjuk, bár a munka—

igényesség mutatója tulajdonképpen más kérdésre ad választ, nem a munka terme—

lékenységére. Reális jelentősége ennek a képletnek tehát csak akkor lehet, ha an- nak mérésére használjuk, amit valóban ki—

fejez (a munkaigényesség dinamikáiát).

Ilyen esetben a szerző helyesnek tartja a változó állományú munkaigényességi in—

dex képletének a kronológiát figyelembe vevő alakját:

Z"""1'11_—Z"w4)90 E 91 2 (lo

(Ism.: Beluch Imre)

Mine, B.:

A termelés és a munkatermelékenység növekedésének mérésére alkalmazott

módszerekről. — Új rendszer kidolgozására irányuló kísérlet

(Badania nad metodami mierzenia wzrostu produkcji l W.vdajnosci pracy —— Proba Opra- cowanla nowej metody.) —- Z m'ac Zakladu Nauk Ekonomicznych PAN. 1961. 1. az. 1——

11. p.

A szocialista népgazdaságban a gazda- sági fejlődés legfontosabb mutatói a bruttó és a nettó termelési érték, Jól ismertek azonban azok a fogyatékosságok, amelyek mind a bruttó termelési érték (és az áru—

termelés), mind pedig a nettó termelési ér- ték használhatóságát csökkentik.

Tökéletes mutatók megállapítására, a számítások természete miatt nincsen meg a lehetőség. A jelenlegi módszerrel megál- lapított mutatókra fogyatékosságuk elle- nére szükség van, mivel azok a tervezés, a statisztika és a gazdaságelemzés számára egyaránt nélkülözhetetlenek. Szükség van azonban más mutatókra is, amelyek bár szintén nem tekinthetők tökéletesnek,- de elősegítik a gazdasági fejlődés egyes kér- déseinek megvilágítását.

Az alább ismertetett új mutató alapja a vállalati módszerrel számított bruttó ter—

melési érték, mivel csak az igy megállapí- tott adat öleli fel a termelés egész körét.

Ez a mutató nem támaszkodhatik sem a nettó termelési értékre, sem pedig az egyes termékek termelési mutatóinak mérlegelt átlagára, mert ezek a termelés egy részét figyelmen kívül hagyják.

Az új mutató a bruttó termelési érték fejlődését mutatja olyan mértékű anyag—

igényesség feltételezése mellett, amilyen a bázisidőszakban fennállott. Ezt a mutatót a termelés változatlan anyagigényességű mutatójának lehetne nevezni. Kiszámítása a következő képlet szerint történhet:

Pcl'l'Pgl'mo Pgo ahol:

Pcl ——- a beszámolási (terv-) időszak nettó termelési értéke,

Pg, és Pg — a beszámolási (terv—) és a bázisidőszak bruttó termelési értéke,

m,, —— a bruttó termelés anyaghányada a bázisidőszakban.

Ugyanezt az eredményt kapjuk akkor is, ha az alábbi egyenletből indulunk ki:

Pc : Pg, __ng - m1

ahol:

mi —- a beszámolási (terv—) időszak anyaghányada.

Ebben az esetben a termelés növekedé- sének változatlan anyagigényességű muta—

tója az alábbi képlet szerint állapítható meg:

Ingi'[1i(m1"'mo)]

Pgo

Ugyanezt az eredményt adja:

[___—ML' 1_(ml—m0)

2 00 Po

J.: