A statisztikai csoportosítások
Az új ötéves népgazdasági terv feladata, hogy lerakja a szocializmus alapjait.
Ez megköveteli a tervszerűség nagyobb fokát, mint Gerő elvtárs mondotta: a "rna—
gasabb tervszerűséget". Igy a népgazdaság fejlesztésére vonatkozó tervek teljesít * — ért, túlteljesítéséért és idő előtt való teljesítéséért folytatott harcban rendkívül meg—
nőtt a tervteljesíte's rendszeres ellenőrzésének fontossága; különösen me nőtt a terv ellenőrzésén belül a statisztikának a fontossága. Azonban nem elegend a különböző tervek különféle teljesítési fokának puszta meghatározása. Szükséges a népgazdaság különböző ágaihoz tartozó vállalatok különböző szempontokból való megvizsgálása és csoportosítása ahhoz, hogy felderíthessük, mit rejt magában egy—egy globális terv—
teljesitési vagy terv nem teljesítési szám. _,
Magyarországon még csak igen kis mértékben alkalmazzuk a csoportosítások módszerét annak ellenére, hogy ez a módszer alapvető fontosságú és a dolgozó tö—
megek részére is a legkönnyebben megérthető. Amennyiben a tudományosan meg—
! alapozott csoportosítási módszert egyéb statisztikai eljárásokkal kiegészítjük, ez lénye—
ges segítséget nyujt a vállalatok vagy más gazdasági egységek tevékenységének elem- zésénél.
Statisztikai csoportosítás alatt azt a statisztikai módszert értjük, amikor a meg/igye- Iés tárgyát képező statisztikai tömeget valamilyen jellegzetes sajátság szerinti hasonlóság vagy különbözőség szerint rendszerbe foglaljuk. Például: az összes gyáripari üzemeket iparcsoportok szerint csoportosítjuk. Jó példát mutat a csoportosításra az alábbi, a Szovjetúnió népességének társadalmi tagozódására vonatkozó tábla.
az össznépesség 'la-ában
A népesség csoportjai ,
1928—ban [ 1937—ben
1. Munkások és értelmiségiek ... 17 ! 35 2. Egyéni gazdálkodók (kulákok nélkül), szövetkezetet] kivüli iparosok
's kézművesek ... 73 6 3. Kolhozparasztok, szövetkezeti iparosok és kézművesek ... 3 55 4. Tőkésáak (földbirtokosok, kulákok), városi nagy— és kistőkések, keres-
ked k ...
5 ——
5. Egyéb népesség (tanulók, hadsereg, nyugdíjasok és mások) ... 2 4
, _
Összesen ... l 00 i 100
Ebben a táblában az alany, a Szovjetúnió népessége, a termelési eszközökhöz való viszonyának ismérve alapján van csoportosítva. (
Az egyes csoportok tehát minőségi különbségeket jeleznek. Minőségi különbségeket kell, hogy jelentsenek akkor is, ha a csoportosítás mennyiségi ismérvek alapján törté—
nik. Például: ha az üzemeket munkáslétszám szerint csoportosítjuk, akkor az 5 mun—
kast foglalkoztató és az 50 munkást foglalkoztató vállalat között nemcsak nagyság—
rendi, hanem minőségi különbség is van: az egyik kisipari, a másik gyáripari üzem.
Lehet olyan csoportosítás, amikor a minőségi különbség megmutatja a mennyiségi különbségeket, is, például: a vállalatoknak a munkások száma, a termelési érték, az erőgépek kapacitása, a munkások munkaidejének mennyisége szerint való csopor—
tosítása. Lehet olyan ismérvek alapján csoportosítani, ahol a mennyiségi különbségek nem jutnak kifejezésre, például : amikor a vállalatokat iparcsoportok szerint, vagy a munkásokat szakmák szerint csoportosítjuk.
A csoportosítás csak előre meghatározott célkitűzés esetén tarthat igényt a tudo- mányos módszer jellegének elismerésére. _
A statisztikai csoportosítás menete a következő :
l. az alapvető ismérvek kiválasztása, ami lehetővé teszi, hogy a különböző típusú jelenségeket egymástól elhatároljuk,
2. azon megfigyelési egységek kiválasztása, amelyek a csoportosítás alapjául szolgáló ismérvnek megfelelően a meghatározott egyik vagy másik csoporthoz tar—
ioznak,
3. a csoport—összesítés megszerkesztése, amely lehetővé teszi a statisztikai adatok további feldolgozását és a jelenségek minden oldalról történő elemzéséhez szükséges különféle statisztikai eljárások és módszerek alkalmazását!)
Lenin a statisztikai csoportosítás-ra vonatkozóan kifejtette, hogy rendkívül fontos — a statisztikai ismérv közgazdaságilag helyes meghatározása.
]) Statisztikai Szemle, 1949, 7—8. sz., 186. old.
222
Az ipar tanulmányozására vonatkozó csoportositásokról Lenin a következőket mondja : ,,Az anyagot elsősorban területi egységek szerint kell csoportosítani. A kormány—
zóság túl nagy egység. Az ipar elhelyezésének fontossága az ipari központokat vagy körzeteket képező egyes városok, külvárosok, falvak és falucsoportok csoportosítását követeli. Továbbá a murürások létszáma, a motorok neme és a.termele's mennyisége sze—
rint is okvetlenül csoportosítani kell a gyárakat. E csoportosítás tisztán elméleti szem—
pontból is nagyjelentőségű az ipar helyzetének és fejlődésének tanulmányozása céljá—
ból, valamint azért, hogy a meglévő anyagból ki lehessen választani az aránylag ked—
vező és kedvezőtlen adatokat. A gyári és üzemi statisztikáról szóló kiadványoknak a legnagyobb hibájuk éppen az, hogy bennük hiányzik ez a csoportosítás (amely terü—
leti csoportokon es a termelési csoportokon belül okvetlenül szükséges), 5 így csak olyan ,,átlagszámok" megállapítására alkalmasak, amelyek lépten—nyomon teljesen i'iktívek és komoly hibákhoz vezetnek. Végül az e jelek alapján végzett csoportosítás—
nok az egyes csoportokban (vagy alcsoportokban) nem szabad meghatározott számú vál—
lalatokra szorítkoznia, hanem magába kell foglalnia a minden egyes csoportra kiszámított munkúslétszámot és termelési mennyiséget, mind a gőzzel, mind a kézzel dolgozó vállala—
tokban, stb. Más szavakkal: a csoporttábtázatok mellett kombinációs táblázatok is szűk—
ségesek".
A: ismérvek kiválasztasún felül fontos a csoportközo'k meghatározása is. A csoport—
közöket olymódon kell meghatározni, hogy azok a közgazdasági elmélet alapján meg—
határozott társadalomgazdasági típusokat egymástól elválasszák.
A burzsoá statisztika, amely általánosságban meghamisította, elködösitette : statisztikai adatokat, valóságot fel nem táró kimutatásokat készitett, természetesen csak nagyon ritkán alkalmazott cspport'osításokat. Az a kevés csoportosítás pedig, amelyet alkalmazott, helytelen volt?—%A helytelen statisztikai vcsoportosításra elég szép—
számmal találunk példákat a magyár burzsoá statisztika táblázataiban is. Ilyen hely—
telen csoportosítás volt például az értelmiségi dolgozók csoportosítása, akiket nem a valóságos tevékenységüknek, azaz munkakörüknek megfelelően csoportosítottak, hanem végzettségük szerint : mérnökként szerepelt az is, aki egyszerű adminisztrációs munkát végzett és megfordítva, bármilyen magas műszaki munkát is végzett valaki, ha nem v)olt meg a képzettsége, akkor az egyéb adminisztrációs munkát végzők közé S—Ol'ültflk.1
Nemcsgk a csoportosítás ismérvének kiválasztására találunk helytelen példákat, de a esoportközök helytelen meghatározására is. Például: a Magyar Statisztikai Év—
könyv 1943—1946. évi száma az ipartelepeket a termelési érték nagyságcsoportjai szerint csoportosítja, azonban minden iparcsoportra ugyanazokat a termelési érték nagyságka'tegóriákat veszi fel, holott nyilvánvaló, hogy ami az élelmezési iparban nagyüzenmek számít, az a textiliparban még csak nem is középüzem; vagy például a 100 munkással dolgozó nyomda nagyüzem, míg az ugyanannyival dolgozó gépgyár nem. igy az egyes iparcsoportok üzemelnek kategorizálása helytelen és nem mutatja
ki elkülönítve a nagy—, közép— és kisüzemeket. ;;i ,
Látjuk a fentiekből, hogyha a vállalatokat "nagyság szerint akarjuk csoportosí—
tani, akkor különböző iparágakban különböző munkáslétszámecsoportokat kell meg—
állapítanunk. De a munkáslétszám magában nem mindenhol jellemző a vállalat nagy—
ságára Egyes iparágakban nem ez a döntő ismérv. Például : a vegyiparban a vállalat kapacitása a berendezés kapacitásától függ: vagy az áramfejlesztőtelepeknél a fel—
szerelt motorok számától függ a vállalat nagysága. Tehát annál az egyszerűnek látszó kérdésnél, hogy a vállalatokat nagyság szerint csoportosítsuk, fontos szerepet játszik mind az ismérv kiválasztása, mind a csoportközök megállapítása.
A statisztikai csoportosítások alkalmazása szorosan összefügg a statisztikai átlagok kérdésével is. V. !. Lenin felhasznált az egyes gazdasági ágazatokra jellemző átlagokat, de óva intett a nagy tömegekre vonatkozó átlagok kritika nélkül való alkalmazásá- tól. A nagy tömegekre vonatkozó átlagok ugyanis nem tárják fel, sőt eltakarják az egyes önálló típusok között fennálló minőségi különbségeket. Ezért a csak nagy táma-, gekre vonatkozó (lilagokkal szemben az egyes csoportokon belüli átlag kiszámítása a helyes.
Arra, hogy az átlag nem mutatja meg a valóságos helyzetet, példa az, hogy az 1948.
év második felében használatos gyáripari kérdőív a teljesitménybérben és a mutató—
számos bérben dolgozó munkások elért teljesítményszázalékának csak az átlagát kérdezte. Ez a minden csoportosítás nélküli átlag elkendőzte a valóságot, miután lehetséges volt, hogy a munkások egy része normalazulások folytán egészen magas normát, 180———200%—ot teljesített, ugyanakkor a vállalat néhány üzemében helyte—
lenül megállapított normák, valamint új munkások beáramlása folytán egészen ala—
csony, 40—50 %—os normák fordulhattak elő és így a vállalat átlag-normája könnyen lehetett iOO——-110% körül, ami a valóságot teljesen meghamisította. Azért helyesebb a- jelenlegi havi gyáripari kérdőív kérdés-feltevése, amely csoportosításban kérdezi
1) Magyar Statisztikai Évkönyv, 1938.
22
4—
a munkásokat a szerint, hogy 60 alatt, 614—80, 81—100, 101——110, ll l————120, 121mw130;
131—140, 141—150 és több mint 1509ío-ra teljesítik a normát. _
Minden statisztikaivizsgálatban a csoportos átlagokal kell alkalmazni. Az ipar ta—nulmányozásánál például az átlagokat területekre, iparágakra, üzemcsoportokra vonatkozóan kell kiszámítani, különválasztva az élenjáró üzemeket és a termelésben hátramaradt üzemeket. Meghatározott esetekben kiszámítjuk a globális átlagokai is,—
de a kérdés lényege az, hogy ezek az átlagok ne legyenek nagy statisztikai tömegre vonatkozóan minden kritika nélkül elfogadott átlagok. '
Tehát a helyes gazdaságstatisztikai elemzés szempontjából fontos a jól meg—
választott csoportosítás és ezen belül az átlagok, de rendkívül fontos a kíváló teljesu—
ményt mutató példák egyéni felderítése is, azaz a legjobb teljesítményt elérő üzemek teljesitményeinek, munkamódszereinek monográfiákon keresztül való ismertetése.
Mint előljáróban kiemeltük, legfontosabb a csoportosítások módszerének alkal- mazása a népgazdasági tervek, ezen belül az ipari tervek teljesitésének ellenőrzésével kapcsolatban. Az ipari terv végrehajtására vonatkozó vizsgálatoknál külön kell vá—
lasztani a haladó és az elmaradt vállalatokat, a legnagyobb, technikailag legjobban felszerelt vállalatokat és az új vállalatokat. Mindezeket természetesen iparágai—fon belül kell elvégezni.
Csoportosíthatjuk a vállalatokat a tervteljesílés százaléka és a brullo' termelés nagy—
sága szerint. Ilyen csoportosítást mutatnak az alábbi táblák, melyek 1949 augusztus hónapra vonatkozó tervteljesítést ábrázolnak.
Az ilyen csoportositású táblázaton belül célszerű lenne feltüntetni a vállalatok minden egyes csoportját jellemző mutatószámok egész sorát. Ilyen mutatószám ie- het a vállalatok száma, a bruttó termelés érte ke terv szerint vagy a tényleges helyzet szerint, a dolgozók állományi létszáma, a munkatermelékenység általános színvonala, stb. Az alábbi táblázatok ebben az irányban még kiegészítésre szorulnak.
1. sz. tábla
Gépgyár-tás (42 telep)
A lelepek megoszlása termelési érték és tervteliesítésí százalék szerint 1949 augusztus
Telepek száma., ahol termelési érték (1.000 Ft)
Tervteljesités § _
o/ 500 500—— 1 .OOOW ' S.OW l 0 .000--—— 30 .000-—— ..
0 alatt 1.000 5.000 10.000 30.000 50.000 Osszesen
70 alatt ... 2 :! l , 7
71—90 ... MW 1 1 - .!
91—100 ... — — m 2 — 1 i
101—120 ... 2 2 4 3 —— _? li
121—160 ... 2 1 4 i 1 , ()
160—on felül ... 2 _M 3 2 1 8
Összesen a s 15 6 3 l 3 ! 42
2. sz. tábla
Vas- és fémipar (37 telep)
A lelepek megoszlása termelési érték és lervteljesílési százalé/; szerin ; 1949 augusztus
Telepek száma, ahol termelési érték (1.000 Ft)
Tervteljesítés f
% 500 500— 1.000————— , 5.000— 10.000— 50.000 Ö
alatt 1.000 5.000 l 10000 50.000 felett 331938"
x :
80 alatt ... 1 i 1 __ l ——— _, l 2
81—100 ... l 1 2 l 1 M _ ' 5
101—120 ... 3 3 7 i v — 1 1 1.5
121—160 ... 1 1 3 ! — -— — ' 5
ISO-on felül ... —— —— 7 1 2 10
(hamu a ! 6 19 I 3 a 1 l 37 ]
Az 1. sz. tábla a gépgyártás 42 telepének tervteljesitését mutatja a termelési er- ték és a tervteljesítés mértéke szerint kategorizálva. A kiemelt lelepek 1949 augusztu' sában együttesen 120%—ra teljesítették a tervei. Azonban a tábla szerinti csoportositást
elvégezve kiderül, hogy a telepek fele, tehát 21 telep 110%—on alul teljesítette csak
a tervet, mig a telepek 31%—a, azaz 13 telep 100%won alul, tehát nem teljesítette a temet,
0224
sőt ? telep, azaz 16.7% 70%-on alul maradt. Világos, hogy az a félrevezetés, mely, sze—
" rint a telepek átlagosan 120%—ra teljesítik a tervet, onnan származik, hogy éppen a termelési értékben nagy százalékot képviselő telepek teljesítették túl jelentősen tervüket.
*
A 2, sz. tábla hasonlóképpen a vas— és fémipar 37 telepél'e mutatja ki a terv—- teljesítést, szintén a termelési érték és atervteljesítés mértéke szerint kategorizálva;
A 37 telep összesen 125.3%—ra teljesítette a tervet, azonban csoportonkint vizsgálva kiderül, hogy 17 telep, azaz 46% 110? —on alul és 7 telep, azaz 19% egyáltalán nem
teljesítette a tervet. ?, ,
A statisztikai csoportosítás módszerét, mint a gazdasági elemzés egyik legfőbb fegyverét a tervezésnél és a statisztikánál állandóan alkalmaznunk kell. A csopor—
tosítások módszerének alkalmazása lehetővé teszi a iervteljesítésben elmaradt vállalatok ( vállalat-fajták) felderítését és a mutatkozó hiányosságok kiküszöbölését, módot ad a túl—
teljesítés lehetőségeinek feltárására és ezzel hatékonyan segíti a gyorsabb és eredményesebb szocialista építést.
Lukács Ottó
A demográfia tanitása egyetemeinken
Észrevételek Varga István jegyzeteihez
A MEFESZ Jogászkör kiadásában jelentek meg a dr. Varga István egyetemi tanár által a Pázmány Péter Tudományegyetem jog— és közigazgatási karán az 1948/49-es tanév második felében ,,Demográfia" címen tartott előadásoknak jegyzetei.
A ,,Statisztikai Szemle" szerkesztőségének álláspontja szerint a Varga István által előadottak a népi demokrácia szellemét, a szocialista statisztika szempontjait nem tükrözik ' vissza, sőt ezekben a jegyzetekben Varga —-— több-kevesebb nyíltsággal —— a polgári, tudomány—
ellenes demográfusok elméletét igyekszik becsempészni, egy felszínes és megtévesztő álobjek—
tivitás álarcában.
Varga előadásaival kapcsolatban a Szemle *SZerkesztősége szükségesnek tartja általában is felhívni a figyelmet a statisztikának egyetemeinken polgári szellemben folyó tanítására. A polgári ideológia különösen a demográfia terén érvényesül. Mig a gazdaságstatisztika —— különösen az iparstatisztika —— oktatásnál hellyel—közzel több—
kevesebb alapossággal már érvényesülni kezdtek a szocializmus és a tervgazdaság szem ontjai, addig a népességstatisztika, a demográfia mindmáig a polgári ideológia min en tudománytalan, népellenes elméletének szabad vadászterülete maradt. Eppen ezért nem véletlen, hogy főiskoláinkon és egyetemeinken s statisztika tantárgya keretében elsősorban demográfiát tanitanak azok a tanárok, akik úgy érezték, hogy ezen a téren a marxista szemlélet mellőzhető, hogy a demográfia valami ,,osztályfeletti" tudomány, ahol a polgári tudósok megállapításai minden társadalom számára örök érvényűek maradnak.
Éppen Varga jegyzeteivel kapcsolatban szükséges kimutatni, hogy a burzsoá ideológia minden téren veszélyes és minden rést kihasznál arra, hogy népi demokráciánk szellemi épületét belülről bomlassza. Szükséges a tudományOSság, az ,,objektivizmus" pózá- ban tetszelgő polgári ideológiától a statisztika —— ez esetben a demográfia —— területén is lerántani a leplet és megmutatni a pártatlanság mögött megbúvó burzsoá, népellenes szemlé—
letet.
Varga jegyzeteinek és a jegyzetekhen előkelő helyet elfoglaló malthusi elméletnek bírálatát időszerűvé teszi, hogy az amerikai imperializmus háborús, népellenes politi- kája szolgálatában az utóbbi időben előszeretettel eleveníti fel Malthus elméletét.
A Szemlének ugyanebben a számában közöljük ezzel kapcsolatban a ,,Bolsevik"—ban J. Kazminov tollából megjelent ,,A jelenkor malthusianistáinak agyrémei" című cikkét.
Varga, akinek Malthasról vallott nézeteit a későbbiekben ismertetjük, a többi polgári demográfustól, akik egyszerűen nem is vesznek tudomást Marx, Engels, Lenin és Sztálin létezéséről, abban különbözik, hogy jegyzeteiben hellyel—közzel idézi őket.
Nézetünk szerint azonban Vargának ez a módszere veszélyesebb, mint a többi polgári demográfusé, mert Varga a jólinformált marxista szerepében tetszelegve követi el a marxistaellenes hibákat. Varga azonkívül ú. n. ,,tudományos objektivizmussal" idéz—
geti Marxot, mint a különböző polgári ideológiai iskolák vezetői mellett egy másik, az
u. n. marxista ideológia megalapozóját, a nélkül, hogy a polgári közgazdászok elmélete felett határozottan kritikát gyakorolna és a marxi állás ontot állítaná velük szembe.Legtöbbször egy semmitmondó frázissal vagy ügyesked mondattal kerüli ki az állás— , foglalást. Igy például jegyzeteinek 13. oldalán a következőket írja : ,,Malthus korában
