A termelési érték számbavétele az építőiparban

LSZEMLE

335

lő ipari termékeknél lehetséges) az ön- költség alapján lehetne a számításokat el—

végezni. Figyelembe kell venni azt is,——

különösen több termelési fázis esetén —, hogy az önköltség esetleg egyéb a terme-

léshez közvetlenül nem tartozó elemeket is tartalmaz (például adókat).

Ennél a pontnál visszatérünk az árki—

egyenlítési rendszer bírálatához. Mint említettük, helyes,_ hogy Fáy elvtárs el—

veti az árkiegyenlítés mértékét, mint egye- düli kiindulási alapot az export gazda- ságosságának mérésénél, az árkiegyen-

lítést azonban teljesen figyelmen kívül

hagyni helytelen volna. Az árkiegyenlítés alapjául a nettó termelői árak szolgálnak.

Helyesen megállapított nettó termelői

árak esetén az árkiegyenlítés mértéke

hozzásegíthet bennünket a jövedelmező-

ség elbírálásához. Ekkor már figyelmen kívül kell hagynunk az önköltség import—

anyagokat tartalmazó elemeit és csak a felhasznált hazai nyersanyag és munka—

ráfordítást kell forintban kifejeznünk. Az

így kapott forintösszeget kell összevet- nünk a devizaforintban mutatkozó deviza—

nyereséggel és ez mutatja meg a deviza-

nyereség és a népgazdasági ráfordítás

arányát. Ebben az esetben tudniillik ki—

számíthatjuk, hogy a devizanyereség egy devizaforintja belföldi forintban kifejezve mennyi ráfordítást követelt meg a nép—

gazdaságtól. Ilymódon megállapítható, hogy milyen termékek kivitele a leggaz—

daságosabb a népgazdaság szempontjából.

Ill.

Véleményünk szerint az export jövedel—

mezőségét nem kizárólag külkereskedel—

mi, hanem főként népgazdasági szempont—

ból kell megvizsgálnunk a devizanyere- ség és a devizanyereség eléréséhez szük-

séges hazai munkaráfordítások arányá—

nak meghatározásával. E számítások legfontosabb alapja az importanyagok he—

lyes árának, valamint az önköltség ele—

meinek pontos megállapítása.

Hangsúlyozzuk, hogy kizárólag a fenti módon kiszámított gazdaságosság alapján semmiképpen sem dönthetjük el, hogy

egyes áruk exportját fokozzukve vagy csökkentsük. Külkereskedelmünk áruösz—

szetételének meghatározásakor a jövedel—

mezőségen túlmenően okvetlenül számí- tásba kell vennünk olyan szempontokat is, mint a kereskedelempolitikai követel—

mények, (elképzelhető, hogy gyengébb de- vizahozamú cikkek exportjával is meg kell elégednünk kereskedelmi kapcsola—

taink kiszélesítése érdekében) a világ- piaci lehetőségek, a belföldi termelési kapacitás helyes kihasználása stb.

Befejezésül megjegyezzük, hogy az álta-

lunk javasolt módszerek korántsem kidol—

gozottak és gyakorlatba való átültetésük- höz még sok problémát kell megoldanunk.

Boóc Imre Sebestyén Péter

a A termelési érték számbavétele az építőiparban*

A Központi Statisztikai Hivatal 1/É.——

1954; sz. köriratában szabályozta az épí—

tési munkák termelési értékbe való be—

számításának módját. Az új szabályozást

szükségessé tette az, hogy a 8/1953. 0. E.

H. —— E. M. együttes utasítás az eddigiek—

től eltérően és az építési munkák terje-

delmétől függően különböző formában ha-

tározta meg az elszámolás rendjét.

Az utasítás az 1 millió forint vállalati

összeget meghaladó építkezések elszámo- lását 28—a és 2—a között felveendő havi

* A Statisztikai Hivatalhoz és a Szemle szer—

kesztőségéhez többen fordultak az építőipari ter- melési érték megállapításának tárgyában. Az itt következő cikkben e kérdésekre kívánunk vála—

szolni. —— (Szerk. megjegyzés.)

átadás—átvételi jegyzőkönyvhöz köti. A megrendelő és kivitelező által közös fel- mérés után aláírt jegyzőkönyv megszün—

teti az elszámolások utólagos ellenőrzésé—

ből fakadó vitákat, az ezekhez kapcso- lódó bürokratikus egyeztetési eljárásokat.

A havi átadás—átvételi jegyzőkönyv rendszerének teljeskörű bevezetését szer-

vezeti körülmények akadályozzák. Jelen-

legi viszonyaink között, különösen a több kisebb építkezést végeztető megrendelők esetében, nem biztosítható, hogy minden építkezésen időben felvegyék a közös fel—

mérésen alapuló jegyzőkönyvet. Ezért az 1 millió forint vállalati összeget meg nem haladó munkák esetében lényegében az eddigi rendszernek megfelelő havi téte-

336

SZEMLE', '

les jegyzék alapján kell az építési mun- kákat elszámolni.

Építkezéseink jelentős részét, különö-

sen az építőipar egyes szektoraiban (ta-

'tarozó-, útfenntartó vállalatok? stb.) nagy—

számú, kisterjedelmű építkezés teszi ki.

Ezeknél a munkák terjedelmével, jelen- tőségével, műszaki személyzet számával

nem áll arányban az az adminisztrációs munkatöbblet, ami a tételes jegyzékek havonkénti összeállításával, elfogadásá—

val jár. Ezért az utasítás a 200 ezer forint vállalati összeget meg nem haladó, illet- ve az 500 ezer forint értékhatárt el nem

érő, de három hónapnál nem hosszabb ki—

vitelezési idejű — úgynevezett kismun—

kák — pénzellátását folyamatos teljesít—

ményi előleghez köti. A folyamatos tel—

jesítményi előleget a költségvetési érték 90%—áig a munkahelyre tervezett terme- lékenység és a ténylegesen foglalkozta—

tott létszám szorzata alapján kell igé—

nyelni. A kis munkák tételes, megren—

delő által ellenőrzött elszámolása csak

egy ízben, a munka befejezésekor készi-

tendő Végszámlával kapcsolatban történik.

A statisztikai számbavételnek, a terv- teljesítés mérésének alapvető szempontja,

hogy hiteles bizonylatok alapján tör- ténjen. Az építőipari termelésnek ilyen

hiteles —- tehát a ténylegesen elvégzett, műszakilag átvett és a megrendelő által is elismert munkákat tartalmazó — bi- zonylata a fentiek értelmében a havi át- adás—átvételi jegyzőkönyv, a megrendelő

által elfogadott havi tételes jegyzék, il- letve a kis munkáknál a végszámla. A Központi Statisztikai Hivatal 1/É.—1954.

sz. körirata is ezekhez az okmányokhoz 'köti a termelési értékbe beszámítható té-

teleket.

A 8/1953. 0. E. H.—É. M. utasítás, va- lamint a Központi Statisztikai Hivatal

erre épülő körirata néhány gyakorlati

kérdést vet fel. A Központi Statisztikai Hivatal ezekkel kapcsolatos álláspontját

az alábbiakban foglaljuk össze.

A havi átadás-átvételi jegyzőkönyv fel—

vételénél vita esetén a megrendelő állás- pontját kell érvényesíteni. A döntésnek megfelelően tehát a kivitelező által je—

lentett termelési érték utólag módosul- hat. Tételes jegyzék :esetén még mindig

általános, hogy a megrendelő által elfo- gadott jegyzék a termelési érték össze-

állításához nem áll időben a kivitelező rendelkezésére, a jegyzék módosulásáról, illetve az ezen módosításokra vonatkozó , döntőbizottsági döntésekről a kivitelező

csak a későbbiekben értesül. A körirat szerint a módosító tételeket a kézhez-

vételt követő havi termelési értékben

kell érvényesíteni. Ez azzal a következ- ménnyel jár, hogy a havi termelési érték nem a beszámolási hónapban ténylege-

sen elvégzett, elfogadőtt munkák értékét tartalmazza. Ez természetesen a havi

tervteljesítés és a termelési értékből szá—

mított egyéb mutatók nagyságát is be- folyásolja. Az építőipar sajátosságaiból (idényszerűség, különböző anyag- és bér-

ígényű munkák jelentős súlyeltolódásai, stb.) kifolyóan azonban a havi termelési

értéket csak tájékoztató jellegű mutató—

számként alkalmazhatjuk, a termelés ala- kulását helyesen csak hosszabb idősza—-

kok (negyedév — év) távlatában elemez—

hetjük. Ilyen viszonylatban pedig az utó- lagos módosítások okozta ingadozások ki- egyenlitődnek, a termelési érték jelenték- telen eltéréssel a tényleges teljesítmé—

nyeket fogja kifejezni.

Az elmondottak felvetik a havi tervtel—

jesítés mérésének és ezzel összefüggés-

ben a havi béralapellenőrzés lehetőségé—

nek kérdését. Erről azonban később, a kis munkák elszámolásával kapcsolato- san még részletesen beszélünk.

Mint előbb már leszögeztük, a terme- lési értékbe csaka ténylegesen elvégzett, műszakilag átvett, elfogadott munkák ér—

tékét szabad beszámítani. A kis munkák ilyen feltételeknek megfelelő elszámolása

csak egyszer, a végszámlában történik.

Azáltal, hogy a körirat szerint e munká—

kat csak a végszámla alapján szabad a ter—

melési értékbe beleszámítani — különö—

sen jellemzően kis munkák kivitelezésé—

vel foglalkozó szervezeteknél —— a havi termelési értékek nagysága az elvégzett

munkálatok mennyiségétől függetlenül, a

munkák befejezési időpontjának függvé- nyévé vált. Ezzel kapcsolatban felmerül a termelési érték dinamikus vizsgála—

tának, a tervteljeSítés mérésének, a bér—

alap ellenőrzésének kérdése.

Az első kérdés megoldott, mert ha a

termelési érték dinamikus vizsgálatát

hosszabb időszakokra vonatkozóan végez—

zük —— és az építőiparban ez a helyes

módszer —— akkor az átadási határidők

SZEMLE

337

havonkénti aránytalan elosztása kiegyen—

lítődik, a termelési érték pedig hiteles bizonylatok alapján megbízható képét fogja nyújtani egyes szervezetek ered—

ményeinek is.

A tervteljesités mérésével kapcsolat-

ban nehézséget okoz, hogy a vállalatok tervei —— kis munkákra vonatkozóan is — nem a tervidőszakban befejezendő épit- kezések, hanem az elvégzendő munka—

nemek értéke alapján készülnek.

Ezért több oldalról javaslatok merül—

tek fel, melyeknek célja a köriratban a számbavételre meghatározott módszer megváltoztatása annak érdekében, hogy

az ilyen módszerrel összeállított tervek

teljesítése havonta is mérhető legyen.

Felmerült a folyamatos teljesítményi előlegnek a multban is sokat vitatott be- számítása a termelés értékébe. Mint- hogy a teljesítményi előleg igénylése a tervezett termelékenység alapján törté—

nik, ez a módszer önmagában is megen-

gedhetetlen, mert azt jelentené, hogy a tervteljesítést magával a tervvel mérjük.

Figyelembe kell vennünk ezenkívül azt

is, hogy a tervezés módszereiben rejlő lazaságok miatt a termelékenységi ter—

vet gyakorlati tapasztalatok szerint a

vállalatok rosszul értelmezett ,,érdekei- nek" megfelelően állítják össze. Az ilyen

alapon összeállított termelési érték nem

felel meg a hitelesség alapvető követel-

ményének sem.

A munkanemek készültségi fokán ala—

puló részszámlák újbóli bevezetése és ennek a termelési értékbe való beszámít—

hatósága ugyancsak elfogadhatatlan ja- vaslat, mert a megrendelő által nem ellenőrizhető, becslésekre épülő adatokat

jelentene. A termelési értékbe beszámí—

tott llyen tételek sem felelnek meg a hi—

telesség követelményeinek.

Az a javaslat, mely a tételes jegyzék

felvételét a kis munkákra is kötelezően ki-

terjesztené a 8/1953. O. É. H.—É. M. uta-

sítás általunk is helyesnek és szükséges—

nek tartott alapelvével, az elszámolások

egyszerűsítésének követelményével áll szemben. A szóbanforgó kérdéseket a ter-

vezés módszerének megváltoztatás-ával

volna helyes megoldani.

Az elvégzendő munkanemek alapján

történő tervezésnek, különösen a kis

munkák területén, nincsenek meg a fel- tételei. Műszaki tervek hiányában és a

tervfelbontás körülményes és hosszadal—

mas volta miatt ezek az adatok csak becslésszerűen határozhatók meg a gaz- dasági "tervezés számára. Ez a lazaság a

gyakorlati tapasztalatok szerint nagy-

mértékben kihasznált lehetőséget nyújt a munkanemek olyan összetételének ter—

vezésére, mely mellett az építési szerve—

zetek relatíve a szükségesnél bővebb bér- alapot biztosíthatnak maguk számára. Az

építkezések befejezési határidejének

egyenlőtlen eloszlása az ilymódon össze—

állított negyedévi tervekkel szemben is jelentős ingadozást jelent. A tervezés módszerét tehát úgy kellene megváltoz- tatni, hogy a kis munkák vállalati érté—

két abban a tervidőszakban kell a ter- melési tervben előirányozni, amely idő- szakban az építkezést be kell fejezni. Ily- módon nemcsak reális tervteljesitési mu—

tatókat biztosít a helyes tervezés, hanem

megszünteti az elvégzendő munkanemen—

ként történő tervezéssel járó és szilárd

bázisokat nélkülöző nagymennyiségű

munkát, egyben mozgósít a kis építkezé—

sek határidejének betartására is.

A béralapellenőrzés jelenlegi havi rend-

szerével kapcsolatban felmerült kérdések rendezésével az építőipar irányító szervei már foglalkoznak. Az építőipari terme- lés és tervteljesítés méréséről elmondot- tak alapján helyes volna a havi béralap- ellenőrzés jelenlegi rendszerét megszün—

tetni. Ez a rendszer a tervezés és szám-

bavétel hiányosságai miatt nem nyújtotta

reális képét a Vállalatok bérgazdálkodá—

sának. Az ellenőrzés negyedévi rendsze—

rére való áttérés jelentős munkától men—

tesíti az adminisztratív szerveket, a terv—

teljesítés ilyen viszonylatban történő mé-

résének fokozott biztonsága miatt a bér—

gazdálkodásról is reálisabb képet nyúj—

tana.

Összefoglalva: az építőipari termelés

elszámolásának és statisztikai számbavé-

telének új szabályozása megoldja a ter-

melési adatok hiteles bizonylatokkal való alátámasztásának eddig rendezetlen kér—,

dését. A felmerült problémák megoldá-

sának útja a tervteljesítési és dinamikus vizsgálatok hosszabb időszakokra (ne- gyedév) való kiterjesztése, a kis munkák tervezési metodikájának megváltoztatása

és a béralapellenőrzés negyedévi rendsze—

rének bevezetése lehet.

Niklai ' Ádám