Sukhatme, P. V.: Az 1960. évi mezőgazdasági világösszeírás

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEUÖ

tartalmazó fejezethez csatlakozik a be—

számolási és a számbavételi egység is—

mérveinek, valamint a mezőgazdasági

üzem és vállalat fogalmának magyará—

zata. A csoportosításról szóló önálló fe- jezetben példák útján mutatja be a mező—

gazdaságban használatos legfontosabb csoportosítási módokat, kiemelve a ter-

melési tájak, régiók szerinti csoportosítás

szükségességét.

A könyv második része a mezőgazda—

sági terület, a vetésterület és a betakarí-

tási statisztika felosztásában foglalkozik 'a növénytermeléssel. Az egyes alfejezete- ken belül az alapfogalmak magyarázatát, a statisztika feladatait részletezi a szerző, majd felsorolja a statisztika forrásait és az alfejezetek végén közli a módszertant.

A Statisztikai Hivatal szerkesztésében ki—

adott könyv közli a szerző által leírt mód—

szertanban bekövetkezett változásokat is

és így bizonyos mértékig történeti átte—

kintést nyújt a mezőgazdasági statisztikai

módszerek fejlődéséről. A betakarítási

statisztika különös részletességgel dol—

gozta fel a termésbecslés csehszlovákiai és külföldi módszereit, kitérve a gyakor- lati tapasztalatok során jelentkező nehéz—

ségek megoldására is.

Az állattenyésztési statisztika a növény- termelési statisztikai részhez hasonló be—

osztású, de annál sokkal rövidebb, ke—

vésbé részletes.

A tankönyv számos példát, táblázatot és grafikont közöl Csehszlovákia mező—

gazdaságáról és mint az első, önálló, cseh nyelvű mezőgazdasági statisztika, kétség—

telenül értékes forrásává válik a kollek- tivizálódás előtt érvényben levő cseh—

szlovákiai mezőgazdasági statisztika tör- téneti elemzéséhez.

(Ism.: Danyi Dezső)

Sukhatme, P. V.:

Az 1960. évi mezőgazdasági világösszeírás

(The 1960 world census of agricul'tmre.) Bulletin de l'Imstitwt International de Statistioue. 36. köt.

!. rész $$$—250. p.

Az 1960. évi mezőgazdasági világössze—

írás fogalmi körének megállapításakor a résztvevő országok saját érdekeikhez, le—

hetőségeikhez és a nemzetközi összeha—

sonlíthatóság követelményeihez alkalmaz—

kodnak. Ezért a FAO összeállított egy

1069

minimális programot, amelynek kérdé—

seire minden országtól választ vár, és egy kiterjesztett programot, amelynek végre—

hajtása fakultatív. A minimális progra—

mot az 1950. évi mezőgazdasági világösz—

szeírás minimális programjához viszo—

nyitva kibővítették, tekintettel a mező—

gazdaság fejlődésére és a reprezentációs

lehetőségek bővülésére. így például a

földhasznosításra vonatkozó kérdéseket

kiterjesztik az időleges rétekre és lege—

lőkre is, bővítik a beszámolás alá kerülő

termények listáját. Lényegesen módosult továbbá a mezőgazdaságban foglalkozta—

tott népességet érintő kérdéscsoport. Szer—

ző egyébként több egymást követő rep—

rezentatív adatfelvételt javasol az egész évi foglalkoztatottság megállapítására, az összeírás időpontjában végzendő egyszeri felvétel helyett. Bővül a beszámolásra kerülő mezőgazdasági gépek listája is. A műtrágyázással kapcsolatban a műtrá—

gyázott (és javított) terület nagyságán kívül a felhasznált műtrágya mennyisé——

gét is felvették a kérdőívbe.

Az 1950. évi mezőgazdasági világössze—

írás feldolgozása során kétségessé vált,

hogy minden országban a birtoknagyság-e

a legáltalánosabb osztályozási alap. Az

1960. évi összeírás során osztályozási alap—

ként szerepelhet a bruttó termelési érték, a piacra—termelés mértéke, az adózás

mértéke stb. A FAO egyébként a részt—

vevő országok sajátos csoportosításának

lehetőségét támogatva 1960-ban csak 6 gazdaságnagyságkategóriát állít fel: az 1950. évi 26 helyett.

Szerző felveti, hogy a mezőgazdasági

világösszeírást célszerű volna a teljes

népszámlálással egyidejűleg végezni. En- nek az eljárásnak több előnyét sorolja fel. A relatíve kisebb költségek mellett csökkennének az olyan hibalehetőségek, mint a több birtokon dolgozó munkások többszöri számlálása, nem maradnának ki a számlálásból a földdel nem rendel—

kező, de mezőgazdasági birtokon foglal—

koztatott munkaerők és családtagjaik.

Megoldást nyerne a kis földparcellákkal rendelkező, de nem a mezőgazdaságból

mint fő megélhetési forrásból élők (két—

lakiak) hovatartozása. A FAO javasolja,

hogy a résztvevő országok az 1960. évi

mezőgazdasági világösszeirás során a né—

pesség szociális helyzetét részletesebben vizsgálják meg.

1070

Szerző a reprezentatív eljárás előnyeit és nehézségeit taglalva megállapítja, hogy kis területű és Változatos felszínű orszá—

gokban nem ajánlatos a reprezentatív

módszer, továbbá ott sem érdemes alkal—

mazni a teljeskörű összeírás helyett, ahol

az utóbbinak kialakult hagyományai van-

nak. Viszont nagy területű, gyengén fej—

lett mezőgazdasági jellegű országokban

—- főleg ott, ahol ez az első mezőgazda—

sági összeírás ——- nagyon jól alkalmazható.

A Nemzetközi Statisztikai Intézet Bul-

letinjében az ismertetett dolgozaton kívül

hat közlemény foglalkozik a mezőgazda-

sági világösszeírással. M. Levente (Román

Népköztársaság) országát speciálisan érin—

tő kérdésekkel foglalkozik. G. Loyo

(Mexikó) többek között felveti a mező- gazdasági lakosság élelmezési helyzete vizsgálatának szükségességét. P. C. Ma—

halanobís (India) a fejletlen mezőgazda- sági jellegű országok helyzetét tárgyalja.

A reprezentatív módszer alkalmazásával kapcsolatban javasolja, hogy a FAO ké—

szítse el az adatfelvétel objektív értéke—

lésének minimális programját, amely minden országra kötelező lenne, és biz—

tosítaná az adatok egyöntetű pontosságát.

V. G. Panse az összeírások indiai tapasz- talatairól számol be, Rauterberg (Nyugat—

Németország) a mezőgazdasági összeírás adminisztratív, szervezési problémáival foglalkozik. C. Taeuber (USA) a mező- gazdasági Világösszeírás adatainak fel—

használhatóságát tárgyalja.

(Ism.: File Jenőné)

!

Divilová, Z.:

A csehszlovák termelőszövetkezetek éves beszámolójelentéseínek feldolgozásánál szerzett tapasztalatok

(Nékteré zlmsenosii ze

vyka'ü JZD) —- Slatisíickú Obzor.

65—73. l').

Csehszlovákiában a termelőszövetkeze—

tek éves beszámolójelentéseit 1953 óta gépekkel dolgozzák fel, 1956 óta pedig a megfigyelendő szövetkezeteket rétegzett véletlen kiválasztással jelölik ki. A meg—

figyelendő üzemeket a regionális adott—

ságok figyelembevételével választják ki.

A termelőszövetkezeti üzemek gazda—

sági adottságai igen eltérők. A szántó—

zpmcování roéních 1959. 2. sz.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEU)!

terület aránya például a csehországi ku—

korica termelő táj üzemeiben 1956-ban

az összterület 87,2 százaléka, a hegyi ter-

melő tájakon pedig csak 62,7 százaléka.

Egy állandó dolgozóra az első csoportban 4,2, a másodikban pedig 7,3 hektár jut. A

bruttó termelési érték a két termelő táj

üzemeiben 4394, illetve 2 449 korona volt

hektáronként.

A termelő tájakon belül az egyes ter-

melőszövetkezeteket 1956—ig az egy hektár területre jutó készpénzbevétel, jelenleg pedig a bruttó termelési érték alapján

csoportosítják, Az értékhatárokat a ter-

melő tájak adottságainak szem előtt tar-

tásával, eltérő módon állapították meg.

Osztályozási ismérvek még: az összterü-

let, az egy állandó dolgozóra jutó átlagos

terület, egyes növények terméshozama és

a község szocializálásának arányszáma.

A szerző ismerteti az 1956. és 1957. évi adatgyűjtés legfontosabb tényszámait. Ki—

emeli, hogy a termelőszövetkezeti gazda- ságok természetes mértékegységben meg- adott hozamai igen nagy eltérést mutat- nak. Ezek a hozamok a munkaráfordítás növekedésével minden esetben emelked—

nek.

Hangsúlyozza továbbá, hogy a termelő—

szövetkezetek átlagos termelési eredmé—

nyeinek nagysága szorosan összefügg a munkaerővel való ellátottsággal. Azokban a termelőszövetkezetekben például, ame- lyekben 4,8 hektár mezőgazdasági terület jut egy dolgozóra, egy hektár mezőgazda—

sági területre 4723 korona bruttó terme- lési érték esik, amelyekben viszont 8,2 hektár a terület fejátlaga, a bruttó ter—

melési érték 2308 koronára csökken.

Az elemzések azt igazolják, hogy a munkaegységszám növekedése minden esetben a termelési érték növekedését eredményezte. Ez a növekedés egy hektár

megművelt területre számítva gyorsuló

ütemű, egy dolgozóra vonatkoztatva azon—

ban viszonylag kisméretű. Továbbá, hogy a bruttó termelési érték növekedése min—

den üzemben az árutermelés és a pénz—

bevétel fokozott mértékű emelkedését eredményezte,

Az eddigi feldolgozások folyamán több olyan üzemstatisztikai módszertani kér- dés merült fel, amelyek tisztázásra szo—

rulnak. A problémák elsősorban abból

származnak, hogy a mezőgazdasági üzem

eredményei számos tényező együtthatá-