Az ágazati kapcsolatok mérlegének összehasonlíthatósága

SZEMLE

AZ ÁGAZATI KAPCSOLATOK MÉRLEGÉNEK ÖSSZEHASONL'THATÓSÁGA*

DR. RÁCZ ALBERT —— DR. ROMÁN ZOLTÁN

Az ágazati kapcsolati mérlegekről, az input—output táblákról a legutolsó 10——

15 évben számos nemzetközi konferen- ciát rendeztek. Az Európai Statisztiku—

sok Értekezlete legelőször 1955 júniusá—

ban szervezett ülést az input—output táb—

lák összehasonlításának tapasztalatairól, majd ugyanebben az évben az Európai Statisztikusok Értekezletének III. plená—

ris ülése az egyes országokban elért fejlődés tapasztalataitól tette függővé a közös munka folytatását.i 1955 óta a legtöbb európai országban jelentős előre- haladás ment végbe az input-output táblák összeállítása területén: egy sor újabb ország állított össze input-output táblákat, és jelenleg is egyre újabb or—

szágok kezdenek ilyen munkába. A leg- utóbbi nemzetközi input—output konfe- rencián pedig, amelyet az Egyesült Nemzetek Titkársága és az amerikai Harvard Egetem hívott össze, és ame- lyet 1961. szeptemberben Genfben tar-

tottak,z felmerült az input-output táblák nemzetközi összehasonlítását biztosító standardizálás gondolata is. Az Európai Statisztikusok Értekezlete ez év máju—

' Az ülésen, amelyen a magyar KÖZponti Statisztikai Hivatalt e sorok írói képviseltek,

az ,,Input—Output (Inter—industry) Statistics"

című anyag szolgált tárgyalási alapul. Az anyagot az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága felkérésére mint konzultáns dr. Kenessey Zol- tán kandidátus, a Központi Statisztikai Hiva—

tal önálló osztályvezetője állította össze. Meg- említiük azt is, hogy ——1 amint arról 1964. évi 'I. számunkban már hirt adtunk —- az ülésen dr. Román Zoltán kandidátust, a Központi Sta—

tisztikai Hivatal osztályvezetöjét választották meg elnökké. (Szerk.) _

* Mód Aladárné: A nyugat-európai országok statisztikai munkájának néhány kérdése. Be—

számoló az Európai Statisztikusok Értekezlete Genfben megtartott III. plenáris üléséről. Sta- tisztikai Szemle, 1956. évi 12. sz. 1082—1095. old.

' Dr. Román Zoltán: Nemzetközi input—

output konferencia. Statisztikai Szemle, 1962.

évi 1. sz. 80—82. old.

sában (május 11—15 között) ülést hívott össze azzal a céllal, hogy megvizsgálja az input-output táblák nemzetközi ösz- szehasonlithatóságának és standardizá—

lásának kérdéseit, s egyidejűleg tapasz- talatcserére is módot adjon az e téren folyó munkát illetően

Az ülésen az a nézet alakult ki, hogy az input-output táblák standardizálására csak nagyvonalú ajánlásokat lehet adni, s ezért maga az ülés is elsősorban a nemzeti tapasztalatok megtárgyalásával foglalkozott és a tapasztalatcserét szol- gálta. Kapcsolódva az Európai Statisz—

tikusok Értekezletének ez irányban folyó munkájához, az ülés nagy figyelmet szentelt az input-output táblák és a nemzetgazdasági számvitel, a népgazda—

sági mérlegek összefüggéseinek is.

Az ülés röviden az input-output táblák felhasználásával is foglalkozott; meg—

állapítható volt, hogy e téren a legtöbb országban jelentős előrehaladás történt.

Az input-output táblákat sokoldalúan használják a statisztikai rendszer tel- jességének és konzisztenciájának bizto—

sításához, a gazdaság fejlődésének, struk- túrájának, külkereskedelmi kapcsolatai—

nak, ár- és költségviszonyainak elemzé—

séhez, továbbá az ágazati és az összgaz—

daságra kiterjedő tervezés különböző tí- pusaihoz. A tőkésországok közül külö—

nösen azokban az országokban haladt előre e táblák gyakorlati felhasználása, amelyekben az állami beavatkozás erő- södő befolyást gyakorol a gazdasági fej- lődésre. Elsősorban Franciaországban, Dániában, Hollandiában és Norvégiában használják fel a táblákat gazdaSági prognózisok és gazdaságpolitikai intéz- kedések elemzésére. A szocialista orszá—

gok (elsősorban a Szovjetunió és Ma—

gyarország) beszámoltak arról, hogy az ágazati kapcsolati mérlegeket egyre ki—

terjedtebben és sokoldalúbban kezdik hasznosítani a népgazdasági tervezésben és népgazdasági szintű számításoknál, elemzéseknél. Az input—output táblák új felhasználási irányai közül mindenek- előtt a regionális elemzés, a nemzetközi összehasonlítások és a több országra kiterjedő táblák készítése és elemzése érdemel említést.

Az ülés részleteiben az input—output táblák összeállításának következő főbb kérdéseit tárgyalta meg.

A MATRIX MÉRETE Es FORMAJA , , , [_

A munkacsoport megállapította, hogy a nemzeti

meghatározzák azok a célok, amelyek érdekében a táblák összeállításra kerül—

nek, ——a szükséges adatok összegyűjtésé—

nek lehetőségei , és az adott országok sajátos termelési struktúrája. Az egyes országok eddigi gyakorlatában általá—

nosságban négyféle méretű tábla külö —

böztethető meg: ,

kis táblák, kb. 10 produktív szektorral, 30—40 szektoros közepes nagyságú táblák,

— 'la—100 egektoros nagy táblák, , , ággal? mint 100 szektor-os különlegesen nagy

't ' .

A különböző 'méretű táblák jellemzői- nek tárgyalása során számos résztvevő hangsúlyozta a kis és közepes táblák íelhasználásának jelentőségét. Igen al- kalrhasák ezek az alapvető termelő ága—

zatok közötti kapcsolatok vizsgálatára, a folyó gazdasági fejlődés elemzésére, a gazdasági helyzet szélesebb értelemben vett áttekintésére, aggregált tervezési, programozási célokra. Emellett a kis és közepes táblák összeállítása is sokkal könnyebb, részben, mert az alapadatok egyszerűbben biztosíthatók, másrészt pedig a, hiányzó adatok becslésekkel való biztosítása is nagyobb pontossággal vé- gezhető el. A másodlagos tevékenységek problémája is kevésbé zavar e táblák- nál. Egyébként nagyobb táblák össze- állítása esetén is kívánatos kis és kö—

zepes változatok közlése. Kevesebb ter- melőszektor esetén egyszerűbb a végső felhasználás elemeinek tervezése is. Ez különösen a rövidtávú gazdasági elem—

zés és tervezés vonatkozásában fontos szempont. A statisztikai adatok konzisz- tenciáját és a nemzetgazdasági számvi- tellel való megfelelő összefüggését azon—

ban a kis és közepes táblákkal kevésbé lehet ellenőrizni.

Egyidejűleg többen hangsúlyozták a nagy és a különlegesen nagy táblák sok szempontból előnyös voltát is. A részle-

táblák méretét elsődlegesen '

tesebb táblák szélesebb körű és több—' féle gazdasági elemzésre nyújtanak le—

hetőséget. Jól alkalmazhatók parciális elemzésekre, például importkorlátozáaok, sztrájkok hatásának vizsgálatához.

Emellett a nagy táblák tetszőlegesen aggregálhatók, míg a kisebb táblák dezaggregálása nehezebb vagy egyenesen lehetetlen. Az árrendszer mélyreható elemzéséhez szintén jobban használha—

tók a nagy táblák. A nagy tábláknál a .,product-mix"8 általában kevesebb za—

Vart okoz, és ez kedvező 'az együtthatók stabilitása,

szempontjából. Ez utóbbi

szempontból kiemelték, hogy a táblák mérete összeállításuk gyakoriságával is összefügg. Ritkább időközökben általá—

ban részletesebben bontott táblákat cél—

szerű összeállítani. ' '-

A táblák méretére vonatkozóan _a

.Munkacsoport nem; adott [ajánlásokat—

VA vitából megállapítható volt, hogy _a táblák mérete az utóbbi._években össze—

állított mérlegeknél

általában j inkább

csökkent és nagyméretű táblákat csak ritkább időközönként, különleges salak-

,ból állítanak össze. Nemzetközi össze——

hasonlítás céljaira (kisméretű, ,összevont táblák inkább ajánlhatok. A kiSméretű táblával összefüggésben ugyanis keve- sebb standardizálási probléma merül fel, így például lényegesen egyszerűbb 'az 1 összehasonlítható _ ágazatok kialakítása

is ,

Az országok többsége négyzetes mat—

erizrokut állít össze és nemzetközileg is ezt ajánlotta a Munkacsoport. Néhány országban azonban kedvező tapasztala—

tokat szereztek a több sort, mint oszlo—

pot tartalmazó táblákkal is A Munka—

csoport foglalkozott a triangularizáció

*(a matrix háromszögesítésének) kérdésé- vel is (ehelyett az átfogóbb értelmű strukturalizáció kifejezést ajánlották, amely a szektorok elrendezésének prob—

lémáit tágabban öleli fel). Több részt—

vevő hangsúlyozta a háromszögű táblák technikai előnyeit (különösen a 'nagy mátrixok esetében), melyek megkönnyí—

tik az invertálást és általában a matrix

kezelését. A háromszögesített mátrixok—

nak különösen akkor mutatkozik meg az előnyük, ha valamely idÖSZakról nem egy teljes mátrixot kívánnak kidolgozni, hanem meglevő matrixok egyes techno—

lógiai koefficienseit változtatják. Ilyen- kor a változtatások matematikai kiha—

tásait a háromszögesített matrix eseté—

ben egyszerűbb megállapítani. A három-

szögű táblák összeállításánál azonban a

3 Product—mix: gyártmányösszetétel.

! SZEMLE

vlsszacsatolások miatt nehézségek is fel—

merülnek. Sokan ajánlották a blokk- triangularizációt is. A Munkacsoport e tekintetben ajánlást nem hozott, de kérte a nemzeti intézményeket tapasz—

talataik közlésére.

ÖSSZEFUGGESEK A NEMZETGAZDASAGI SZÁMVI'I'ELLEL

Részletes vita folyt az input—output táblák és a. nemzetgazdasági számvitel összefüggéseiről. Az országok többségé—

' ben a táblákat az utóbbi rendszer kere—

tében állitják össze vagy legalábbis biz—

tosítják a táblák és a nemzetgazdasági számvitel adatainak egyezőségét. Olyan véleményt is kifejeztek, hogy e kétféle statisztikát kívánatos lenne teljesen ösz- szeépíteni, azonos alapadatokból építve fel mindkét elszámolást. Néhány ország- ban ez már megvalósult és ez igen ked- vező hatással volt mind a nemzetgazda—

sági számviteli adatok megbízhatóságá—

nak fokozására, mind az input—output táblák alapadatainak pontosságára. E megoldásnak azonban jelentős akadályai is vannak, minthogy például az input—

output táblák általában üzemi, telepi egységekre épülnek, a nemzetgazdasági számvitel viszont vállalati, pénzügyi egységekkel dolgozik. Problémát jelen—

tenek a bevételi—kiadási és hozam—ráfor—

dítási tételek eltérései is. A nemzetgaz—

dasági számvitelben ugyanis nagyon sokszor csak bevétel—kiadási fogalommal dolgoznak, mig az input—output táblák—

hoz hozam—ráfordítás adatok szükségesek.

A termelő tevékenység elhatárolása a

tőkés- és a szocialista országok között elsősorban egy ponton, a nem anyagi jellegű szolgáltatások tekintetében tér el. A tőkésországok ezeket a szolgálta- tásokat is beállítják a mérleg termelő szektorai közé, sok esetben elég bő részletezésben. A termelés fogalmának ezzel az eltérő értelmezésével már ko—

rábban részletesen foglalkozott az Euró—

pai Statisztikusok Értekezletének egy másik munkacsoportja és kidolgozta azt a rendszert, mellyel e kétféle koncepció egymással összehasonlithatóvá tehető. Az összehasonlításhoz arra van szükség, hogy vagy a tőkésországok mutassák ki külön a nem anyagi szolgáltatásokat, vagy a szocialista országok mutassák ki külön az anyagi termelési szféra ráfor- dításai között a nem anyagi jellegű szolgáltatásokat, valamint a végső fel- használáson belül azt a hányadot, mely a nem anyagi ._jellegű szolgáltatásokkal foglalkozó intézmények felé került ér-

_1151

tékesítésre. Az összehasonlíthatóság biz—

tosításához az input-output táblák tekin- tetében is e két megoldás valamelyikére van szükség.

AZ AGGREGÁLÁS ÉS A STATISZTIKAI.

EGYSÉG PROBLÉMÁJA

Az aggregálásra vonatkozóan a mun—

kacsoport konkrét ajánlásokat nem ho- zott, de megtárgyalta az aggregálással összefüggő legfontosabb kérdéseket. A vita alapján megállapítható volt, hogy az aggregálás mértéke függ a tábla összeállításának céljától, az egyes orszá—

gok termelési struktúrájának sajátossá—

gaitól, a gazdasági egységek szervezeté—

től és a hozzáférhető adatok körétől.

Ezek közül alapvető az országok terme—

lési struktúrája. A Munkacsoport kérte, hogy az országok közöljenek bővebb le—

írást az aggregálásnál alkalmazott kri- tériumokról.

Egyetértés volt abban, hogy az aggre—

gálás célja homogén ágazatok biztositása.

Ezért a mérleg szektorainak lehetőség szerint homogén termékcsoportoknak kell megfelelniök. Ez több módon köze- líthető meg. Ebből a szempontból kü- lönbséget kell tenni az adatgyűjtés, az adatok feldolgozásának és a szektorok képzésének munkafázisa között. Az adatgyűjtés módja (vállalatoktól, tele- pektől vagy más ,,csatornákon") adott, a nemzeti körülményektől függ és erre vonatkozóan nem készíthető ajánlás. Az eredetileg benyújtott adatokat azonban sok esetben a begyűjtésnél alkalmazott osztályozástól eltérő módon kell csopor- tosítani homogén szektorok elérése ér—

dekében. A ,,központi tervezést foly- tató" (szocialista) gazdaságokban általá- ban a vállalat a statisztikai egység, míg a ,,piaci gazdaságokban" az ipar- telep. Ez azonban nem mindig jelent alapvető különbséget, mert a szocialista országokban a telep és a vállalat sok esetben egybeesik, más esetekben vi—

szont a vállalatok is telepekről szolgál—

tatnak adatokat. Az ebből adódó kü—

lönbség az egyes országok tábláiban főleg az ágazatok saját felhasználásának eltérő hányadában mutatkozik meg. E szempontból azonban a táblákat az ún.

nettósítással (a saját felhasználás levo——

násával) összehasonlíthatóvá lehet tenni.

A homogén ágazatok kialakitása érde-—

kében végzett legnagyobb változtatást a begyűjtött alapadatokon a másodlagos tevékenységek áttételezése jelenti. E te-

kintetben többféle eljárást (szokás alkal—

mazni, így:

a) a kibocsátás átvitele a megfelelő ága- zatba a hozzátartozó ráfordítások nélkül;

b) mind a kibocsátás, mind a ráfordítások átvitele a megfelelő ágazatba; és

c) a másodlagos kibocsátásnak negativ rá- fordításként való kezelése.

Egyetértés volt abban, hogy a máso—

dik b) eljárást kívánatos alkalmazni. Ez azonban csak ott oldható meg, ahol erre az adatok lehetőséget biztosítanak. E területen becslésekre csak óvatosan tá- maszkodhatunk, mert a becslések jelen- tős bizonytalanságot eredményezhetnek.

.A másodlagos kibocsátás átvitele az a) módszer szerint csak ott fogadható el, ahol ennek ráfordítási szerkezete kevés- sé tér el az alaptevékenység ráfordítási szerkezetétől. Egyébként a másodlagos tevékenységek átvitele általában is ott indokolt, ahol ráfordítási szerkezetük jelentősen eltér az alaptevékenység rá—

fordítási szerkezetétől.

Az egyik legfontosabb profilidegen te—

vékenység minden országban a ,,saját—

rezsis" építési tevékenység. A saját építési tevékenység jelentős tételeit a legtöbb országban áttételezik és ezt ajánlás is rögzítette. A Munkacsoport kérte, hogy az országok a másodlagos tevékenységek kezeléséről (és lehetőleg arányairól is) adjanak bővebb magyará—

zatot tábláikhoz.

Szó esett a termelő szektorok saját

felhasználásánáíé' a mérlegbe—történő be—

állításáról is; Az egyes prezágokí eltérö gyakorlatot folytatnak ezen a területen.

Általában a következő három, elszá—

molási módot alkalmazzák: ' ', T

átlag!) kimutatható a saját felhasználás e 16—

an,

b) levonható a saját felhasználás mind a rá- fordításokból. mind a klbocsátásokból és kö—

zölhető zárójelben, ,

c) teljesen kihagyható a saját telhasmima.

Az ajánlás az a) módszert javasolja.

Előnye ennek a módszernek, hogy ily módon rendelkezésre áll ez az adat és a továbbiakban bármilyen módón kezel—

hető a tábla.

A STANDARDIZALT szemembn'me

Eléggé hosszas vita alakult ki a stan—

*dardizált tábla szektor-bontásával kap—

" csolatban. E területen olyan ajánlást kellett és sikerült is elfogadni, amely figyelembe veszi mind az egyes országok gazdasági szerkezetének sajátosságait, mind a standardizálás szempontjait. Az ágazatok kialakitásának alapjául az ISIC (International Standard Industrial Classification 0! All Economic Activi—

ties: Gazdasági Tevékenységek Egységes Nemzetközi Osztályozása)4 szolgált, érmek alapján a Munkacsoport egy összevon- tabb és egy részletesebb csoportosítást fogadott el. Az elfogadott csoportosítást

a következőkben ismertetjük.

A standardizált input-output táblák szektorbontása

133333" Részletes csoportosítás Összevont csoportosítás

01 1. Mezőgazdaság

02 2. Erdészet és fakitermelés A) Mezőgazdaság

03 3. Vadászat, vadfogás és vadtenyésztós

04 4. Halászat

11 5. Szénbányászat

13 6. Kőolaj— és földgázkltermelés B) Banyászat és kőkitermelés, 12, 14, 10 7. Egyéb bányászat és kőkitormelés

20 8. Élelmiszeripar ' G) Élelmiszeripar

21, 22 9. Itnl- és dohánygyártás D) Ital- és dohánygyártáa

23 10. Textilipar

__ _

241, 242 11. Clpógyártás és javítás 15) Textilipar,bőnpar és ruhá- 243, 244 12. Textllruházati mcikkek és lakástextíl gyártása zati ipar

29 13. Bör— és szőreipar

* Lásd a Statisztikai Szemle 1964. évi 3. (320—322. old.). 4. (ülj—440. Old.) és 5. (541—0 2545. olc'L) számában.

SZEMLE

1153

§

ISIC 4 in ' . ' .

kódsxgogl Részletes csoportosltás E Összevont csoportosítás

§ . . ,

:;l 14. Yogyianyagok és vegyieikkek gyártás.-x I") Vegyianyagok és vegyicik—

kek gyártása

341 15. Vas- és acélipar

341! 16. Nem vastartalmú fémek gyártása

36 17. Gépgyartás, a villamosgépipar kivételével G) Fémgyártás, gépgyártás 37 18. Villamosipari gépek, készülékek és berendezések stb.

gyártása

38 H). Közlekedési eszközök gyártása 35 20. Egyél) félutnrmékek gyártása

25, 26 ill. Fan paral'acikkek és bút—orgyártás '271 22. Papirgyártás

272 23. Papírárngyártás

28 24. Nyomdaipar

30 25. Gumitermékek gyártása Il) Egyéb gyáripar

321 26. Kőolajfinomitók

329 27. Vegyes kőolaj- és széntarmékek gyártása

33 * 28. Egyéb (a kőolajat! kivüli) nem fémes ásvám'i termékek gyártása

50 29. Egyéb ipar

140 30. Építőipar I ) Épitőixmr

511 31. Villamosenergialpar

512 32. Gázgyártás J) Villamosenergia. gáz- én

öli), 521 33. Gőzgyártás, vízszolgáltatás víztenmlésés szolgáltatá-s

(H. 72 34. Nauy— és kiskereskedelmn, tárolás és raktározás - K) Nagy- és kískereskedeieni.

tárolás és raktározás

71, 73 35. Közlekedés és hírközlés L) Közlekedés és hírközlés

"36. Lakás M) Lakás

' 62, 63, 522 37. Bank és biztosítás , , '

64, 82, 83, 38. Egyéb szolgáltatások N) Egyéb szolgáltatások

84. 85

81 39. Állami szolgáltatások 0) Állami szolgáltatások

A MÉRLEG ÖSSZEALLITÁSANAK NÉHÁNY TECHNIKAI KÉRDÉSE

Az ülés több, a mérleg készítése szem—

pontjából fontos technikai jellegű kér—

dést is megvitatott. Ezek részben érin—

t—ik a mérleg tartalmi meghatározottságát is (például az import kezelése), másrészt e technikai kérdések tisztázása a stan—

dardizáláshoz is elengedhetetlen.

A _ fel nem osztott tételek tekintetében az egyes országok gyakorlata eltérő.

Egyesek külön oszlopban és sorban mutatják, ki a fel nem osztott tételeket, más országok tábláiban viszont nem! je—

lennek ezek meg. Mindkét eljárás mellett és ellen hangzottak gel: ények..- Azok,;

6 Statisztikai Szemle

akiknek mérlegében szerepel ilyen adat, a statisztikusi lelkiismeretre hivátkoz4 nak, mondván, hogy van olyan része a ráfordításoknak, amiről nem tudíák honnan való és van olyan része ate?—

melésnek, amiről nem tudják, hol hasz—

nálják fel. Következésképpen — mond—

ják — nem lelkiismeretes eljárás, [be ezeket a tételeket nem tüntetjük_.ffe'l külön. Mások viszont arra hivatkoztak, hogy a tábla alapösszefüggésein, ezeknek a részeknek valamilyen :módonÉ történő

feloSztása nem' Változtat,—_- ,de iteljeSSéz meszi

tóság" * meglehetősen- Visjzanyiágegf 7163,

lom. E temara vonatkozóan nem tör—

tént ajánlás.

A Munkacsoport hangsúlyozta az tm- port kezelésének alapvető fontosságát, mivel ez lényegesen befolyásolja a ráfor—

dítási együtthatók tartalmát is. A prob- léma különösen a nagy külkereskedelmi forgalommal rendelkező országok szem- pontjából jele-ntős. Az egyes országok által ismertetett gyakorlat alapján meg—

állapítható volt, hogy az import keze—

lésének öt változata fordul elő, ezek a következők:

a) feltüntethető az import a felhasználó szektorban külön importráfordltásként,

b) kezelhető úgy, mintha az import a ha—

sonló terméket belföldön termelő szektor ki—

bocsátása lenne,

c) megkülönböztetve a kompetitív és nem kompetitív termékek5 importját, az előbbit b), az utóbbit a) szerint kezelve,

a) elkészíthető úgy a tábla, hogy minden ráfordítási elemet megosztunk belföldi és lm- port származás szerint, és

e) kimutatható a végső felhasznalási szektor külön oszlopában negatív exportként.

A Munkacsoport a (1) változatot aján- lotta és megállapította, hogy az országok növekvő számban ezt az eljárást alkal—

mazzák. E változat közlése lehetővé teszi az import többféle kezelését, mivel ebből több más változat is előállítható.

Ez az eljárás a táblák közlésénél vagy az alaptábla sorainak kettébontásához vezet, vagy külön import-matrix közlését kívánja meg. Ahol ez a változat statisz- tikai nehézségek miatt nem alkalmaz—

ható, temészetesen más eljárás is kö—

vethető, ugyanakkor a tábla felhaszná—

lásának speciális céljai indokolhatnak is más eljárásokat. Említés történt az im- port megosztásáról földrajzi vagy pénz—

ügyi területek szerint is. (Ilyen jellegű megosztás alkalmazható egyes gazdasági közösségek országaira vonatkozóan is.)

§, Az értékelés problémájával kapcso- latban a Munkacsoport abban egyezett ismeg, hogy termelőt árakon való elszá—

molást ajánl, melyek a termelők vagy importőrök részéről fizetett forgalmi adót (ártámogatás) is magukban foglalják.

A forgalmi adók és ártámogatások rendszere országonként eltérő; e tekin—

tetben azonban csak azt lehet kérni, hogy erről az országok részletes tájé- koztatást nyújtsanak. Sok esetben hasz- nosak lehetnek a forgalmi adó nélküli táblák is, melyekkel néhány országban

n is termelt, illetve belföldön nem ' ékek.

(Hollandia, Magyarország) már foglal—- koztak. A Munkacsoport megvitatta az értékesítési irányok szerint eltérő árak kérdését is és arra a megállapításra jutott, hogy bár az azonos árak érvénye-- sítésének elve elméletileg e tekintetben indokolt lenne, gyakorlatilag ennek.

végrehajtása statisztikai nehézségek és bizonytalanságok miatt nem ajánlható.

Változatlan árakon ez ideig még ke—

vés esetben készültek táblák, ez külön-4 leges nehézségekkel jár, s e téren első—

sorban a nemzeti tapasztalatok össze—

gyűjtése kívánatos. Nemzetközi össze- hasonlítások céljára jól hasznosíthatók lennének azonos valutában kifejezett táblák. Számos elméleti és gyakorlati nehézséggel jár azonban ezek össze—

állítása és e tekintetben is még tovabbi kutatásokra és tapasztalatok gyűjtésére van szükség.

A Munkacsoport megegyezett a végső felhasználási szektorok és az elsődleges ráfordítások tagolásának standardizálár—

sában. E kérdések vonatkozásában külö—v nösebb vita nem volt, mivel szinte vala- mennyi részt vevő ország azonos elvek alapján jár el. íg a végű felhasználás bontására a következőket javasolta a Munkacsoport. :

a) lakossági fogyasztás, 17) állami fogyasztás, c) beruházás és felújítás, d) nettó készletváltozás, e) export.

Az elsődleges ráfordításokat a követ-—

kező nagy csoportokra ajánlották bon—v tani:

a) munkarárorditások (bérek),

b) egyéb jövedelmek (amortizáclóval együtt), 0) import.

Hasznosnak mutatkozik azonban, ha e csoportokon belül további bontást is Vé- geznek az egyes országok. Különösen fontos az amortizációt, valamint a for- galmi adót és az ártámogatást külön—

kimutatni.

Szóba került az ülésen az a kérdés is, hogy a táblákban kb. mekkora lehet az üres kockák aránya. Az eddigi ta—

pasztalatok szerint ez 15—50 százalék között változik és ez különböző ténye—

zőknek tulajdonítható. Befolyásolják ezt az egyes országok gazdasági struktú- rája, a táblák mérete, az alkalmazott statisztikai módszerek stb. Az üres koc—

kák számára vonatkozóan nem hozható ajánlás. (Különben e kérdés az előzők- ben ismertetett viszonylag összement szektorok alapián készülő táblák eseté—

ben kevésbé érdekes.)

Felvetődött az ülésen az alaptáblán

kívül az egyéb táblák kérdése is. Álta- lában megállapítható, hogy a szocialista országok kivételével más országokban nem készítenek a népgazdaság valamely speciális területére vonatkozóan részle—

"tesen bontott mérlegeket. Az Egyesült

Államokban jelenleg foglalkoznak olyan speciális táblázatok készítésével, ame—

lyek nagyobb vállalatoknál alkalmasak az input—output módszer alapján vég—

zendő elemzésekre, A legtöbb országban kidolgoznak azonban az alapmérleghez, annak bontásában, ún. kiegészítő vekto—

rokat, például a létszámra, az állóesz- közök állományára stb. vonatkozóan. A mérleg inverzének felhasználásával az- után e kiegészítő vektorokra vonatko- zóan további számításokat is végeznek.

1155

Végüá megbeszélték

mérleg '—készítésének idejére vonatkozo problémákat is. Olyan év kijelölése, melyre vonatkozóan valamennyi ország törekszik input—output táblát összeállí—

tani, nemcsak maguknak a tábláknak az összehasonlítása szempontjából, hanem olyan más összehasonlítások szempontjá—

ból is előnyösnek látszik (termelés, fo—

gyasztás, beruházás), melyhez a táblák további fontos adatokat szolgáltathat—

nak. Minthogy az 1963. év az ipari vi—

lágcenzus éve, a Munkacsoport azt ajánlja, hogy az országok 1963. évről vagy ehhez közel eső évről készítsenek és közöljenek standardizált táblát. Ha—

sonló táblákat készítsenek az országoka továbbiakban lehetőség szerint 5 éven—

ként, így legközelebb az 1968. évről is, a résztvevők a

MAGYAR SZAKIRODALOM

BEVEZETÉS A DEMOGRÁFIÁBA

Szerkesztette: Szabady Egon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1963. 610 old.

Demográfiai kézikönyv, tankönyv és módszertani alapvetés harmas igényé- nek felel meg a ,,Bevezetés a demográ—

fiába" c. kötet. Azoknak a fogalmaknak a társadalmi és gazdasági életben való fokozott fontossága, melyekkel a demog—

ráfia operál — és ebből következően a népességtudomány korszerű követel—

ményei megfelelő ismeretének a szűk—

ségessége —, már hosszabb ideje sür- . getővé tette egy összefoglaló, jól átte—

kinthető és egyben eléggé részletező standard demográfiai munka megírását és közzétételét.

A 14 szerző által irott mű előszava, melyet a szerkesztő dr. Szabady Egon irt, elsősorban a" demográfia és ezen belül a magyar népességtudomány múltjával és fontosságával foglalkozik.

Jelenleg is sok helyen tanítanak demog—

ráfiai ismereteket, de összefoglaló mun—

kák eddig hiányoztak. Ilyen munkák hiányoznak külföldön is; főleg az össze—

foglaló módszertani művek. Többféle szempontot kellett koordinálni, és az volt a cél, hogy minden szakterületet illetékes szaktudós dolgozzon fel.

A könyv 9 fejezetből áll. Az 1. fejezet a bevezetést tartalmazza; a 2. a népesség

állapotáról, a 3. a házasságról és csa—

lád—ról, a 4. a születésről és termékeny—

ségről, az 59 a halálozásról, a 6. a Ván- dorlásról, a 7. a demográfiai reproduk- cióról szól; a 8. a demográfia történetét

63!

öleli tel, és a népesedéspolitika, népese—

désstatisztika kérdéseit tárgyalja, míg az utolsó fejezet a jelölések mutatóját, az irodalmat és a tárgymutatót tartalmazza.

A ,,Bevezetés" (Acsádi György tollá—

ból) a demográfia fogalmát, tárgyát és módszerét ismerteti. Először az alap—

vető fogalmakat tisztázza (népesség, ne'—

pesedés; a népesség alkotóeleme: az em—

ber, az ,,örök változó"). A demográfiai gondolat fejlődésének külön fejezetet szentel, majd rátér a demográfia tudo—

mányágainak és tárgyköreinek a tárgya—

lására, ami nagyjában megegyezik a könyv fejezeti beosztásával: strukturális demográfia; natalitás—fertilitás; mortali—

tás; migráció; reprodukció. A könyv a demográfia minden területét felöleli.

A könyv második és legterjedelme—

sebb fejezetét (,,A népesség állapota") Bene Lajos, Klínger András, Acsádi György, Szabady Egon és Vukom'ch György írták. A fejezet igen szerteágazó problémakört ir le.

A terület és népesség, a népszámlálási népességkategóriánk alapfogalmainak is—

mertetése után a világnépesség számá—

nak alakulását írja le. Ki kell emelnünk e helyen a könyvnek azt az érdemét, mely különben az egész műre jellemző.

hogy genetikus képét igyekszik nyújtani az egyes fogalmaknak, intézményeknek, és azok kialakulását történelmi távlatba helyez-i. Felhasználja azokat az eredmé—

nyeket, melyeket a legutóbbi években a világnépesség elmúlt évszázadokban, sőt évezredekben történt alakulásának felbe—

csülése terén elértek.