Az ágazati kapcsolatok mérlegének szerepe az ipari hatékonyság elemzésében

(1)

AZ ÁGAZATI KAPCSOLATOK, MÉRLEGÉNEK SZEREPE AZ IPARI HATÉKONYSAG ELEMZÉSÉBEW

NYITRAI FERENCNÉ

Az ágazati kapcsolati mérlegek (ÁKM) egyik igen lényeges felhasználási terü-

lete a közgazdasági analízis. Az elmúlt 10 év gyakorlati elemző munkájában, külö—

nösen az ipar helyzetének és fejlődésének vizsgálatában igen gyakran vettük igény—

be ezt a módszert. Az analízisek között különösen előkelő helyet foglal el a haté-

konyságelemzés, mint napjaink egyik legfontosabb vizsgálati szempontja. Tanul—

mxányomban ezt a kérdést kívánom kissé részletesebben szemügyre venni. Azt vizs- gálom, hogy az ipari hatékonyság elemzésében milyen szerepet kaptak a múltban és kaphatnak a jövőben az ÁKM-xmérlegek, ezek felhasználásának milyen sajátos- ságai. előnyei, illetve korlátai vannak.

AZ IPARI HATÉKONYSÁG FOGALMA

Mielőtt meg—kísérelnénk választ adni arra a kérdésre, hogy a hatékonyság vizs-

gálatában az input-output technika milyen szerepet játszik, tisztáznunk kell egyrészt a hatékonyság fogalmát, másrészt azt. hogy ménése, illetve közelítése milyen mérő—

számmal vagy mutatószáimakkal lehetséges.

A hatékonyságot közgazdasági szakirodalmunkban elég változatosan definiál- ják. Sokan a hatékonyságot igen tágan értelmezik. mások éppen ellenkezőleg szű—

kebb körre vonotkoztatják. Véleményem szerint e téren időálló, "örökérvényű" de—

finíció nehezen képzelhető el, az ipar hatékonyságának értelmezése több objektív és szubjektív tényezőtől függően változhat.

Az objektív tényezők közé sorolom a konkrét gazdaságpolitikai célkitűzést mint a hatékonyság értelmezésének kiindulópontját és a mindenkori gazdasági mecha- nizmust mint a kitűzött gazdaságpolitikai cél eléréséhez vezető utat. Példát keresve önként adódik az ötvenes évek és jelenlegi időszakunk összehGSOnIítása. Nyil- vánvaló. hogy abban a periódusban, amikor a gazdaságpolitika alapvető célki- tűzései között rangos helyet foglalt el a fogyasztók mennyiségi igényeinek kielé- gítése. és az irányítási rendszer alapvetően a kötött tervgazdálkodás volt. azt a vállalatot vagy iparágat tekintettük hatékonyan működőnek, kedvező hatékony-

ságúnaak, amelyik nagyobb voIumen'ben tudta előállítani a tervben megjelölt ter—

mékeket, és amelyik a felső szintről kapott tervfeladatainak teljes mértékben

(mennyiségben, választékban, minőségben) és határidőre eleget tudott tenni.

" Az 1971. október 18—20 között Siklóson megrendezett II. Magyar AKM Konferencia "Az—ágazati kapcsolati mérlegek elemzési célú felhasználásával kapcsolatos módszertani problémák" targyköru ulesén elhangzott előadás kisse' kibővített változata.

(2)

NYITRAINÉ: AZ ÁKM AZ IPARI HATÉKONYSÁG ELEMZÉSÉBEN 431

Úgy vélem, teljesen egyértelmű az is, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikai célok és a mai mechanizmus mellett nem ilyen egyszerű véleményt alkotni arról, hogy melyik vállalatot vagy iparágat tekintsük hatékonyan működőnek. A gazdaság—

politikai célt a szocializmus magasabb szinten való építése determinálja, és mai gazdasági mechanizmusunk e cél eléréséhez változatos eszköztár alkalmazását teszi lehetővé. A "hatékony működés" irányítási szintenként is eltérően ítélhető meg. Egy vállalat munkája lehet hatékony a vállalat dolgozói és vezetői szemszögé—

ből, ha kedvező nyereséget, anyagi érdekeltséget biztosít, de nem biztos, hogy ugyanolyan hatékonynak minősül az egész gazdaság szempontjából.

A hatékonyság megítélésénél ezeken az objektív tényezőkön kívül egy sor szubjektív elem is érvényesülhet aszerint, hogy mit tekintünk a fontosság szem- pontjából elsődleges tényezőnek. Egyes kutatók, kutatócsoportok a gazdasági ha—

tékonyságot, illetve ezen belül az ipar hatékonyságát rendkívül szélesen értel- mezik. Bár e tanulmány keretében nincs mód arra, hogy ezt a kérdést részletesen megvilágítsam, utalni szeretnék többek között Wilcsek Jenőnek a Hosszútávú Ter- vezés Iparfejlesztési Bizottsága részére készitett tanulmányában rögzített definí-

cíójóra1 vagy Szabó Kálmán megfogalmazásáraá vagy Csikós—Nagy Béla megha—

tározásairaü'. lsmeretesek a Gazdaságkutató Intézet ilyen irányú vizsgálatai is, amelyekben az ipari ágazatok gazdasági hatékonyságát egy összevont mutató- szám-rendszerrel elemezték: a bér— és eszközköltség egységére jutó tiszta jöve- delemmel. A Gazdaságkutató Intézet elemzésében tehát e széles körű fogalmat egyetlen mutatószámcsoporttaI/l jellemezte.

Nyilvánvaló. hogy mindezek az értelmezések helytállók, más és más oldalról közelítik az ipari hatékonyság fogalmát. Nézetem szerint azonban mind a viszonylag széles körű definíciónak, mind az egy mutatószámcsoportra összevont értel- mezésnek vannak hátrányai. Ha túlságosan tágan értelmezzük az ipari haté—

konyságot s így annak alakulását egy sor különböző típusú mutatószámmal kö—

zelítjük. meglehetősen nehéz viszonylag egységes képet kapni a hatékonyság ala- kulásáról. Elképzelhető —- s a gyakorlatban elég gyakori is —, hogy a mutatószámok némelyike javuló, más része romló tendenciát mutat, s az egyes mutatószámok jelentősége az összhatékonyságban egyértelműen nehezen súlyozható. Az egyetlen mutatószámfojtán alapuló értelmezés — minta másik véglet — azzal a veszély- lyel jár, hogy túlságosan szimplifiikáljuk a kérdést; figyelmen kivül hagyunk olyan

tényezőket. amelyek a hatékonyság alakulására számottevő befolyást gyakorol—

nak.

Véleményem szerint az ipari hatékonyságot és alakulását célszerű oly módon értelmezni, hogy az viszonylag :kevés mutatószámmal és eléggé egyértelműen jel- lemezhető legyen. Ipari hatékonyságon a következőket értem:

— a munka termelékenységének színvonalát;

— az eszközigényességet;

— az anyagigényességet, különös tekintettel az importigényességre;

—- az értékesítési struktúrát és ezen belül különösen a korszerű termékek arányát a ter—

melésben és az értékesítésben.

Ez az értelmezés véleményem szerint mind makroökonómiai, mind pedig mik—

roökonómiai szinten alkalmazható. Kétségtelen azonban. hogy különböző szinte—

ken nem dolgozhatunk azonos típusú konkrét mutatószámokkal.

1 Wilcsek Jenő: A gazdasági hatékonyság elemzése. Kézirat. Budapest. 1970.

2 Szabó Kálmán: A szocialista termelés alapvonásai. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1964. 409 old.

3 A gazdasági hatékonyságról. Interjú Csikós-Nagy Bélával. Valóság. 1971. évi 2. sz. 14—18. old.

" Mutatószámok csoportjáról van szó. mert e számításokban az ipari ágazatokban keletkezett tiszta jövedelme! többféle áron is számították.

(3)

432 NYlTRAl FERENCNE

Amikor tehát az ipari hatékonyság vizsgálati módszereiről kívánunk szólni, azt

is tisztázni kell, hogy a hatékonyságot milyen szinten vizsgáljuk. E tekintetben elég jól elhatárolható három fokozat:

-— a vállalati szintű.

— a fázis- és

—— a népgazdasági hatékonyság.

A vállalati szintű hatékonyság vizsgálatánál elsősorban a hagyományos ipart

statisztikai mutatószám-rendszerre alapozhatjuk az elemzést. Bár elképzelhető.

hogy egyes olyan nagyvállalatok, amelyek egész iparágat képviselnek, rendelkez-

nek olyan statisztikai és számviteli adatbázissal, amely alapján bonyolultabb szá—

mitások is végezhetők; ilyen esetekben az ÁKM—módszer is alkalmazható, azon—

ban úgy vélem, hogy ezek csak egyedi esetek. és nem jellemzők az iparvállalatok

széles körére.

A másik két szint — tehát a fázis- és a népgazdasági hatékonyság - vizsgál-'

ható ágazati kapcsolati mérlegek segitségével. Nézetem szerint az ilyen típusú vizsgálati módszernek különösen a népgazdasági szintű hatékonyság elemzésé-

ben van szerepe.

A iázishatékonyság vizsgálata esetén általában az iparág vagy az ipavrcsoport hatékony iunkcionálásáról kivánunk képet adni abban a gyártási szakaszban.

amelyet a vizsgált iparág vagy iparcsoport tevékenysége felölel. Ha például a gépipar vagy ezen belül a híradástechnika hatékonyságát vizsgáljuk. akkor a fázis—

hatékonyság elemzése esetén figyelmen kivül hagyjuk a gépipart, illetve a hir—

adástechnikai ipart megelőző kitermelési és gyártási szakaszokat. Amennyiben a népgazdasági hatékonyságot vizsgáljuk, ez is végezhető egyes ipari ágazatok (iparágak. iporcsoportok) vagy akár az ipar egészére vonatkozóan. Ilyen esetek—

ben is beszélhetünk a gépipar vagy axhiradástechnikai ipar népgazdasági szintű hatékonyságáról. Ezen most azt értjük, hogy a végső, a terméket kibocsátó tázisig bezárólag az összes ráfordítások együttes hatékonysága milyen volt.

AZ ÁGAZATl KAPCSOLAT! MÉRLEGEK SZEREPE

AZ lPAR NÉPGAZDASÁGI SZlNTÚ HATÉKONYSÁGÁNAK ELEMZÉSÉBEN

A hatékonyság fogalmát az előzőkben mondottaknak meg—felelően értelmezve

igen fontos annak a mutatószám-rendszernek rögzítése, amelynek segítségével a hatékonyságot és alakulását elemezni kívánjuk. Az elmúlt évek gyakorlatában a következő tipusú mutatószámokat alkalmaztuk a hatékonyság mérésének köze- litésére.

—- A munkatermelékenységi mutatószámokat. illetve általában ezek reciprok értékét. tehát a munkaigényességi mutatószámokat vizsgáltuk. Ezen belül három- fajta mutatót számítottunk rendszeresen: az egységnyi termelésre jutó a) összes foglalkoztatottak, b) munkások, illetve c) teljesitett órák számát. ,

A három mutató együttes vizsgálata módot ad a munkaigényesség alakulásá-

nafk részletesebb elemzésére. A termelés .,munkatartalma" ugyanis több tényezőtől függ. Az élőmunka-tartalom a legpregnánsabban a teljesített órák alapján szá-

mítható. Az ágazatok munkaerőhelyzetéről úgy kaphatunk megbízhatóbb képet,

ha a termelés egységére jutó létszámokat elemezzük. Gyakorlatilag azért szoktuk mind a munkások, mind az összes foglalkoztatotta—k számát szemügyre venni. mert az ipar fejlődésének egyes szakaszaiban elég számottevő mértékben eltér a mun—

kások és alkalmazottak aránya. Általában a fejlettebb ipari struktúra a munká-—

sok számához viszonyítva magasabb alkalmazotti aránnyal párosul. !

(4)

AZ ÁKM AZ IPARI HATEKONYSÁG ELEMZESÉBEN 433

— Az eszközigényességet rendszeresen vizsgáljuk az állóeszköz-ellátottság és

a forgóeszköz—igénybevétel szempontjából egyaránt. Minthogy fajlagos adatokat

elemzünk, tehát egységnyi termelésre illetve termék kibocsátására jutó értéki ada—

tokat számítunk.

A népgazdasági szintű eszközigényesség megfelelő vizsgálata különösen az állóeszközök vonatkozásában részletesebb bontást is szükségessé tesz. ismeretes, hogy az egyik legizgalmasabb kérdés egy gyorsan fejlődő iparban az, hogy a termelés. illetve a termelés növelése milyen eszközigénnyel jár együtt. E tek—intet—

ben elsősorban a termelési rendeltetésű állóeszközök igénybevétele képezheti a kutatás bázisát. A nem termelési rendeltetésű állóeszközök volumene ugyanis nem elsődlegesen a mindenkori termelés függvénye, hanem egy sor más tényezőé (pél- dául szociálpolitikai intézkedések, kulturális jellegű elhatározások stb. is érvé- nyesülhetnek.) Sok esetben emellett az is szükségessé válik, hogy az eszközigé- nyességnél külön vegyük szemügyre az ingatlanlekötés. a gépek és berendezések mértékét s a járművek igénybevételét is.

— Bár sorrendben nem az elsőként említettem. azonban az ÁKM-technika szempontjából úgy vélem elsődleges helyet foglal el az anyagigényesség vizsgá- lata. Az input-output technika alkalmazása ugyanis arra a kérdésre ad választ, hogy az egyes ágazatok vagy akár az egész magyar ipar anyagszükséglete köz—

vetlenül és más ágazatokon keresztül gyűrűztetve hogyan alakul.

Az anyagigényesség vizsgálatán belül mód nyílik az importigényesség igen részletes vizsgálatára is. A hazai közgazdasági irodalomba/n, az input-output mód—

szer elemzési felhasználásában talán a legkorábban éppen az importigényesség vizsgálatára való felhasználás jelentkezett nemcsak azért, mert — mint minden külföld felé nyitott gazdaságban — ez a kérdés nálunk is igen jelentős, hanem azért is, mert a különböző típusú mérlegfajták lehetőséget nyújtanak az importig—ényesség olyan mélységű vizsgálatára, amelyet hagyományos eszközeink ko—

rábban nem tettek megoldhatóvá. Az anyagigényességen belül napjainkban az energiaigényesség, illetve az energiastruktúra elemzése úgyszintén a hangsúlyos kérdések közé tartozik.

-— Fontos szerepet kapott az ÁKM-módszer a jövedelmezőség elemzésében. Itt

elsődlegesen arra nyílik alkalom, hogy az egyes iparágak által előállított társa- dalmi termékvolumenen belül vizsgáljuk a társadalmi tiszta jövedelem arányát.

Természetesen a társadalmi tiszta jövedelem egyes alkotó elemeinek, tehát a kü- lönböző típusú adóknak, járulékok—nak és nem utolsósorban a nyereségnek (vagy esetenként a veszteségnek) arányát és az arányok alakulását külön—külön is ele-

mezhetjük.

Az ágazati kapcsolati mérlegek ezen túlmenően arra is lehetőséget adnak, hogy az egységnyi végső felhasználás halmozott bér- és j'övedelemtartalmát, illetve ezek társadalmi tisz*tajövedelem—tartalmát elemezzük. ltt tehát arról van szó, hogy minden anyagjellegű hazai ráfordítás visszaszámítható az ÁKM—ek segítségével vagy *bérre vagy tiszta jövedelemre, vagy értékcsökkenési leírásra, va—

lamint az importból származó anyagfelhasználásra. Az ilyen értelmű ,.halmozott jövedelmezőség" arról ad képet, hogy az egyes ágazatokban a végső felhaszná- lás céljára előállított érték milyen mértékű és milyen összetételű tiszta jövedel- met tartalmaz; ez a tiszta jövedelem mennyiben jelentkezik nyereség (vagy vesz- teség) formájában és milyen arányt képviselnek az állam számára befizetett ele-

mek (forgalmi adó, i'lletményadó, eszközlekötési járulék stb.). Az ÁKM alkalmazása

azt is lehetővé teszi, hogy az egyes ágazatok importtartalmót és amortizációját is visszavezessük bér- és tisztajövedelem—tartalomra. Ez az eljárás azon a feltevésen

7 Statisztikai Szemle

(5)

434 NYITRA! FERENCNE

alapul, amely szerint az import tulajdonképpen nem más. mint az ugyanolyan értékben (illetve volumenben) exportált termékek ellentétele, és így az import bér—

tartalma közelíthető az adott év azonos összegű exportjának átlagos bértartal- mával.

ily módon végső soron képet kaphatunk az egyes ágazatok egységnyi nettó ' kibocsátásának teljes bér- és tisztajövedelem-tartalmóról is. Jóllehet itt egy olyan fikció alapján dolgozunk, hogy 100 forint értékű import azonos értéket képvisel

100 forint értékű exporttal, és ebben a hipotézisben elég sok a bizonytalanság.

mégis ezek a számítások nagyságrendi közelítés céljaira igen alkalmasak. Az egyes ágazatok fázis és népgazdasági szintű tartalommutatói közötti összehasonlitások-

nál igen előnyösen használhatók. ,

-— Végül a hatékonyság elemzése során az iparban ún. ráfordításhatékonyr' sági indexet is szoktunk számítani. Ehhez mind a motorhajtás céljára szolgáló

villamosenergia-felhasználást, mind pedig az amortizációt az ágazati kapcsolati mérlegek segítségével visszavezetjü-k munkaidőegységre, illetve létszámtartalomrat Az átszámítás célja csupán az. hogy egyetlen mutatószámban összegezhető. tehát azonos mértékegységű adatokat kapjunk. Ez az összevont mutatószám az élő és a holt munka együttes hatékonyságának alakulását kívánja közelíteni.

A felsorolt mutatószámfajtákhoz még egy megjegyzés szükséges. A gyakor—

latban ugyonis a népgazdasági szintű hatékonyság elemzésekor a ,,termelés" fo- galmát különböző módokon értelmezzük. Amikor egy ágazat fázishatékonyságáról beszélünk, akkor általában bruttó termelési mutatószámmal dolgozunk. Amikor viszont a népgazdasági hatékonyságot kívánjuk jellemezni. akkor az ún, (az elmúlt 10 év terminológiájában már elterjedt) halmozott ráfordítás esetén a termelés

fogalmán a végső felhasználásra kibocsátott termelési volument értjük. Az ún.

..teljes ráfordítási mutatószámoknál' viszont ez a termelési fogalom a nettó kibo- csátás fogalmával azonos. A vizsgált mutatószá—mokat tehát mind az ágazatok

végső felhasználásának egységére, mind pedig az ágazatok nettó kibocsátásának

egységére szoktuk számítani. Ez az egység a gyakorlatban az egy millió forint ér-

ték.

A népgazdasági szintű hatékonyság elemzésében az ágazati kapcsolati mér- legeket különböző típusú vizsgálatoknál egyaránt felhasználhatják. Általában há- rom fajta főbb felhasználási terület ismeretes.

1. Az ágazatok közötti összehasonlítások esetében való alkalmazás. Ilyenkor a különböző iparágak. iparcsoportok, szektorok hatékonyságát egymással vetjük össze. Természetesen ennek az összehasonlításnak csakis és kizárólag alakot van közgazdasági tartalma. ha az árak jól tükrözik az ágazatok értéki viszonyait, ha tehát a termelői árak (illetve a mérlegek értékelésekor alkalmazott árak) alkal—

masok arra. hogy segítségükkel reális képet kapjunk az egyes ágazatok tény-

leges hatékonyságáról. Ha az árakat különböző gazdaságpolitikai vagy egyéb meggondolásokból eltérítik a reálisnak mondható (ráfordítás- vagy értékarányos)

áraktól, akkor az összehasonlítások egy része talaját veszti. Természetesen ilyen esetekben is mód van ágazatok közötti hiatékonyságösszehasonlításokra: ez azonban újabb — éspedig bizonyos kalkulatív árakon való —— számításokat igényel. Sta—

tisztikai gyakorlatunkban (: Központi Statisztikai Hivatalnak mind a Közgazdasági.

mind az lparstatisztikai főosztálya végzett ilyen jellegű számításokat, és dolgoztak kalkulatív árakkal az Országos Tervhivatal Tervgazdasági intézetének munkatár—

sai is. A rkalkulatív ára—k lehetnek ráfordításarányos vagy értékarányos árak és eze—

ket annak megfelelően szoktuk meghatározni, hogy milyen jellegű. milyen típusú kérdésre kívánunk választ kapni.

(6)

AZ ÁKM AZ lPARl HATEKONYSÁG ELEMZÉSEBEN 435

Az ágazatok hatékonyságának összehasonlításaxkor az a kérdés is felmerül- het. hogy milyen típusú mérlegekből kell vagy célszerű kiindulni; ennek a kérdés- nek tárgyalására még a következőkben visszatérek.

2. Az ágazati kapcsolati mérlegek felhasználhatók a hatékonyság térbeli ösz-

szehasonlítására is. Hazánk esetében úgy vélem. hogy kisebb jelentőségűek az or- szágon belüli térbeli összehasonlitások, különösen az ipari elemzéseknél, hiszen az ipar jelentős hányada Budapesten koncentrálódott. Lényegesen nagyobb sze—

rep jut e téren a nemzetközi összehasonlitásoknak, amelyeknél vannak — úgy vé- lem —— eredményes hazai kísérleteink. A gyakorlat azt mutatta, hogy a hatékony- ság nemzetközi összehasonlitásának alapfeltétele az, hogy a vizsgálatba bevont országok azonos felépítésű és közelítően azonos tartalmú input-output mérlegekkel rendelkezzenek. Még ilyen feltételek mellett is azok a mutatószámok bizonyultak jobban értékelhetőknek. wahol értéki adatot viszonyítottunk ugyancsak értéki adat- hoz; kevésbé voltak értékelhetők azok a hatékonysági mutatószámok, amelyek naturálíá-k és értéki adatok hányadosát fejezték ki. A reális megítélés érdekében alkalmazhatók a nemzetközi összehasonlításoknál is azonos elvek alapján kalkulált árak (lásd például a bolgár—magyar nemzetközi összehasonlítás anyagát).

3. Végül és talán a legnagyobb mértékben alkalmazhatók az input-output mu- tatószámok a hatékonyság országon belüli időbeli alakulásának vizsgálatára. E tekintetben elég jelentős hazai gyakorlati tapasztalattal rendel—kezünk. Mind az ipar egészének hatékonyságelemzésekor, mind pedig a különböző ipari ágazatok vizsgálata alkalmával rendszeresen alkalmaztunk és alkalmazunk ágazati kapcsolati mérlegmutatószámokat, ezek között a felsorolt mutatószámok csaknem mind- egyikét. A következőkben a teljes-körűség igénye nélkül. néhány példán szeretném az ismertetett mutatószámok alkalmazhatóságát szemléltetni.

1. tábla

A gép- és berendezésigény szempontjából szélső helyet elfoglaló ágazatok 1968-ban'

Egy millió forint értékű tevékenységre jutó gépek és berendezések értéke (millió forint)

Ágazat közvetlenül , _ népgazdasági

a vegso termelesr halmozottan szinten fázisban

Villamosenergia-ipar . . . 1.39 (1) 1.76 (1) 4.31 (20) Műtrágya és szervetlen alapanyagok

gyártása . . . 1,02 (2) 1,47 (2) 5.83 (2) Cukoripar . . . ' 094 (3) 1.21 (6) 3.22 (46) Városi gáz gyártása . . . 0.92 (4) 1.24 (4) 5.39 (6) Baromfi— és tojásfeldolgozó ipar . . . 0.05 (64) 0.43 (57) 2.86 (54) Textilruházati ipar . . . 0.05 (65) 0.56 (45) 3.30 (43) Kézmű- és háziipar . . . 0.06 (66) 0.42 (58) 225 (62) Húsipar . . . 0.08 (67) 0.34 (65) 2.42 (61)

* B típusú mérleg alapján számítva; a zárójeles számok a sorrendet jelölik, éspedig az (1) a legnagyobb, a (67) a sorrendben legkisebb értéket.

Az ágazatok közötti hatékonysági összehasonlításokra mód nyílik az 1968. évi mérlegek alapján. Kétségtelen, hogy a munkaigényesség és az eszközigényesség

ágazatok közti összehasonlításátwegy sor ágazati specialitás befolyásoljawsok esetben ezek hatása nem eliminálható, mégis néhány érdekességre érdemes fel-

figyelnünk. Az előző táblában azokat az ágazatokat soroltam föl. amelyek fá-

7—

(7)

436 NYITRAI FERENCNE

zis szintű gép- és berendezésigénye a legmagasabb és azokat, amelyeké rela—

tive a legkisebb. (Az 1968. évi ágazati mérlegben részletezett 67 ipari ágazat közül

a gépigény szempontjából első és utolsó helyen szereplő 4—4 ágazatot emeltem ki.)

Az adatokból világosan látható, hogy a végső termelési fázis g-épigénye ko—

rántsem determinálja az ágazat halmozott vagy népgazdasági szintű teljes gép- lekötésének mértékét. Az előző szakaszokból rárakódott gépigény jelentősen be- folyásolja a halmozott és a teljes gépigényesség nagyságát és sorrendiségét is.

Ilyen típusú, tehát a példában ismertetetthez hasonló vizsgálatok nemcsak az el- múlt időszakok elemzése szempontjából jelentősek, hanem fontos segitséget nyúj-—

tanak az ágazatok fejlesztési terveinek alapozó számításaihoz is.

Ugyancsak az ágazatok közötti összehasonlítás tárgykörében szeretnék ismertetni egy példát a jövedelmezőség ágazatok közötti összehasonlitására. Természe- tesen nem veszíthetjük szem elől azt a tényt, hogy minden jövedelmezőségi muta—

tó csakis és kizárólag az adott árrendszerben ad tájékoztatást a jövedelmezőség színvonaláról és így az ágazatok megítélése függvénye annak. hogy az árak meny- nyiben fejezik ki a termékek valós értékviszonyait. Az 1968. évi mérlegből számított adatok azt mutatják, hogy például a gépipari ágazatok közül 'a végső termelési fázisban a legmagasabb arányú (100 forint értékű társadalmi termékre jutó) tiszta jövedelmet a műszeripari vállalatok állították elő (26,7 százalékot). Legalacsonyabb a társadalmi tiszta jövedelem aránya (13,3 százalék) a közlekedési eszközöket gyártó vállalatoknál volt. A különbség tehát az egységnyi társadalmi termékre jutó tisztajövedelem—tartalom között mintegy 100 százalék. Más képet kapunk akkor, ha nem a végső fázisban előállított társadalmi tisztajövedelem—tartalmat vizsgáljuk, hanem a 100 forint értékű végső kibocsátás halmozott vagy a 100 forint értékű

nettó kibocsátás teljes tisztajövedelem-tartalmát. Minél erőteljesebb mértékben

gyűrűztetjük ugyanis tovább az adatokat, vagyis minél inkább vezetjük vissza az anyagi ráfordításokat, az amortizációt, valamint az importanyag-felhasználást bérre és tiszta jövedelemre, annál nagyobb mértékben eliiminálódnak a különbségek.

A gépipari ágazatok halmozott társadalmi tisztajövedelem-tartalma lényegében kisebb határok között mozog; százalékos arányban 35,5 és 43,0 százalék között, a

két szélső érték különbsége tehát már csak 21 százalék. Itt azonban még azonos a két szélső értéket képviselő ágazat. Ha viszont a népgazdasági szintű teljes tiszta—

jövedelem-tartalmat vesszük szemügyre, akkor a két szélső érték lényegesen köze—

lebb kerül: a gépipari ágazatok teljes tisztajövedelem—tartalma 53.3 és 58.8 szá-

zalék között változik, és bár a legalacsonyabb értéket továbbra is a közlekedési eszközök gyártása képviseli, a legmagasabb érték már nem a műszeriparban.

hanem a villamosgépiparban jelentkezik. A példából azta következtetést vonhat- juik le. hogy a népgazdasági szintű tisztajövedelem—tartalom szempontjából nem tekinthetjük teljesen irányadónak a végső fázisban előállított társadalmi tiszta- jövedelem-mennyiséget. Különösen érvényes ez a megállapítás azokra az ágaza—

tokra (mint például a gépipar). amelyekben viszonylag nagymértékű átvitt munka testesül meg. A példa arra enged következtetni, hogy a továbbgyűrűztetéssel azok- nál az ágazatoknál. amelyek erősen összefonódnak más ágazatok munkájával.

csökkennek a különbségek. a népgazdasági szintű jövedelmezőség már kevésbé szóródik ágazatonként, mint a fázis szintű.

Ez a két példa csak némi tájékoztatást ad az ágazatok közötti összehasonlí- tások lehetőségeiről. A gyakorlati alkalmazás azonban lényegesen sokrétűbb lehet és Énnek kiaknázása nem zárult le eddigi elemzéseinkkel. Minél jobban megismer—

jürk a rendelkezésre álló lehetőségeket, annál több és újabb szempontot kapunk a gyakorlati alkalmazáshoz.

(8)

AZ AKM AZ lPARl HATEKONYSÁG ELEMZESÉBEN 437

A térbeli összehasonlitásokra elsősorban nemzetközi összehasonlítási példákat sorolhatunk fel. Ismeretes gyakorlati alkalmazásuk a bolgár—magyar összehason- lításban, amelyet kisérleti jellegűnek tekintünk és amelynek kifejezetten az volt a célja, hogy szemléltesse az ágazati kapcsolati mérlegek alkalmazhatóságát nem—

zetközi összehasonlitásokra. Kétségtelen, hogy e téren bizonyos mértékben korlá- tozza a lehetőségeket az, hogy kevéssé rendelkeztünk a múltban összehasonlit-

ha'tó ágazati kapcsolati mérlegekkel több ország vonatkozásában. A közeljövő azonban erre is nagyobb lehetőséget ad, hiszen a KGST-országok ilyen irányú törek—

vései sikerrel jártak és ma már sok ország eléggé hasonló felépítésű és tartalmú mérleget dolgozott ki. lsmeretesek olyan számítások és elemzések is, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete és az Országos Tervhivatal munkatársai végeztek és amelyek keretében nem teljesen összehason- litható tartalmú és részletezésű mérlegekből egy sor valóban helytálló következ- tetést vontak le a nemzetközi összehasonlításoknál. Úgy vélem, hogy még szélesebb lehetőségeket ad az ilyen irányú további munkára az, hogy az ENSZ keretében az Európai Gazdasági Bizottság egyik osztálya foglalkozik az európai országok ágazati kapcsolati mérlegeiből származó adatok összehasonlitásának probléma- körével. (Erről egy szerzői kollektíva nyújtott be anyagot az 1971. januári genti

nemzetközi input-output konferenciára-5.)

Legátfogóbb gyakorlatunk az időbeli elemzésekkel kapcsolatban van és né- zetem szerint e téren nyilik a jövőben is a legtöbb lehetőségünk az input—output módszer alkalmazására. Ezzel kapcsolatban is néhány példát szeretnék ismertetni a legújabb mérlegünk alapján.

Az ágazati kapcsolati mérlegek segitségével számított ráfordításhatékonysági

indexek alapján érdekes következtetése'ke't vonhatunk le szocialista iparunk és a fontosabb ipari ágazatok ráfordításhatékonyságának alakulásáról. Erről ad táj—é- koztatást a 2. tábla.

Az indexértékek alapján az a megállapítás adódik, hogy a szocialista iparban az élő- és a holtmunka—ráiordítás együttes hatékonyságának alakulását erősen determinálta az élő munka termelékenységének alakulása. Kisebb mértékben gya- korolt hatást az összevont mutatószámra a motorikus villamosenergia—felhasználás hatékonyságának változása. Ez a mutatószám csökkentette az összhatékonyságot és ugyancsak csökkentőleg hatott az amortizáció egységére jutó termelés szinvo- nalának változása. Az adatok arra engednek következtetni, hogy különösen 1967 és 1969 között az átvitt munka haté'konyságiszínvon—al-változása romlott. nemcsak a szocialista ipar egészében, hanem a vizsgált ágazatok többségében is.

Kissé más a helyzet, ha a ráforditáshaté'konyságot hosszabb távon vizsgáljuk.

tehát az 1960 és 1969 közötti mintegy 10 éves időszakban. Ebben a periódusban az ágazatok mindegyikében nőtt az élő munka hatékonysága és az amortizáció alap- ján számított hatékonyság is; egy sor ágazatnál azonban a motorikus villamosener—

gia—felhasználás hatékonysága ilyen távon sem volt kedvező. Különös előnye en—

nek az indexfajtának az, hogy módot ad arra. hogy az élő és a holt munka elemek hatékonyságát, illetve a hatékonyság változását összevont mutatószámmal szem- léltesse. A példaszerűen ismertetett tábla anyagra arra is módot ad. hogy az időbeli változás mellett ágazatok közötti összehasonlítást is eszközölhetünk. Fel- hívnám a figyelmet két ágazatra: az utóbbi évtizedben dinamikusan fejlődő vegy- iparban mind az eleven munka, mind pedig az élő és holt munka együttes ráfo—r- ditáshatékonysága kiemelkedő mértékben kedvezően változott; a bányászat vi—

5 A genfi 5. Nemzetközi Input-output Konierenciáról (: Statisztikai Szemle 1971. évi 3. száma (318. old.) adott hírt.

(9)

438

2.tábla Aráfordításokhatékonyságátjellemzőindexekaszocialistaiparban !: Amotorikus,Amotorikusl-- villamos-Axlzsgaltvillomos-Az-.-'Aggígglt Azegyfoglal-energlo-,?SSIÉS,Alngfoglal—'energlo-amortnzocmráfordítás koztatottrafelhasználás"'orditaskaztatottrafelhasználás

Azamortizáció ;:Ágazat_ 'egységéreegységére jutótermelés1967-ben_jutótermelés1969-ben (Index:1960.év:100),(index:!1967.év::100) 82.8107,01242103.ó1052101,5103.3

! Bányászat...13291 1069'138.01520113,0129.6124,11182 l

Villamosenergia—ipar..1683 Kohószat...135.13 Géplpor...148,1 Építőanyog-ipar....1489 Vegylpor...165,4 Nehézipar.....148.5

107,1l34,1'l33,0103,'l9251033102.4 1079167,5l49.1101.6103285.4100,4 86,0199.0150,792.1590970,589,5 9391419153,0lO3,899989,6í100,1 992l44,6l45.7101,799.596,6lOO.8 Könnyűipar.....131,088,7177.6132.695298,763,593.6 Élelmiszeripar....138.390,6l18,7134,795,098,773,392,6 Szocialistaiparösszesen141,9l95,l]142,3É140,3100,398,8589,899,0

NYlTRAl FERFNCNEL

(10)

Avegyiparegységnyinettókibocsátásáraiutóeszközfelhasználásokértéke (millió(mint)

3.tábla Azágazategymiiiióforintértékűnettókibocsátásárajutó összesterme- röni ;iésirendei- ! !

gépek,be-§'; rendezésekés*járművek ieiszereiések(íállóeszközök

ingatianok'

tetésu Aami 9eszkozok éviótiagosbruttóértéke

fargáeszközök átlagos értéke 1965;1968;1965519681965;1968*1955;19681958 !1965 1.67 1.54 1.31 0.98 1.70 1.33 1,45 129 1.6?) 1.40

Kőolaj—feldolgozóipar1.64;192 Városigázgyártása...3.673.22;8.30 Szénfeidolgozóipar...2.54;2,67;6,704,63 Gyógyszeripar...1.49§1.454.713.15 Festékípar.............1.76*1.576.50498

ó , 7 9 i i l i

'!1 Háztartásiéskozmetikaivegyicikkekgyártása.1.135§1.44ó,3014.021

l . ' '1

5.82 5.39

0.11 0.17 0.19 0,07 0.09 0.08 0.07 0.06 0.13 (Mi

0.09 0.11 0.18 0.04- 0.05 0.05

0.34 14.12 1107 7.3 "IO,14 9.59 0.049.43 O,G47.90 0.0913.01 0,089.22

9.49 (10.26 8,78 5,63 8.30 6.83 7.55 6.64 9.97 7.85

.

Gumiipar."...TAO1.44?6.314.62 Műanyag—feldolgozóipar...124i,35 Műtrágyaésszervetlenaiapanyagokgyártása..2.50242 Egyébvegyiparitermékekgyártása...1.691.81

396 5.83 11.55

5.20 8.33 5.88

oow—oo—oomm ixowocuoczrinowom

v—r—v—wr—v—r—x—Nv—

1965 0.74 0,88 0,80 0,81 0,95 099 0.81 0.74 0.93 O,84

! §

! i s l

5

§ i !

i

i i 5 ( i !

1968 0.44 0.64 0.58 0.63 0.55 0.79 0.53 0.56 0.72 0.71

AZ ÁKM AZ 'IPAR! HATÉKONYSÁG ELEMZÉSEBEN

439

(11)

440 NYiTRAl FERENCNE

szont e tekintetben a viszonylag legkedvezőtlenebb fejlődési, tendenciát mutatja.

S ha már a vegyiparra hívtam fel a figyelmet, vizsgáljunk meg még egy vegyipari

hatékonysági elemzési példát. Vegyük szemügyre a közismerten eszközigényes vegyipar fajlagos eszköztartalmánwak változását 1965—1968 között. (Lásd a 3. táblát.) Úgy gondolom, joggal várhatnák a vegyipar jelentős mértékű beruházásai alapján, hogy a népgazdasági szintű eszközigény — legalábbis átmenetileg az új létesítmények üzembe helyezésekor — évről évre növekszik. A 3. tábla adatai azon—

ban azt jelzik, hogy az új beruházások magasabb hxatékonyságúak. s így a terme- lés népgazdasági szintű teljes esz-közigénye nemcsak hogy nem nőtt. hanem a ter- melő állóeszközök vonatkozásában több vegyipari ágazatban (például a városi gáz gyártásában. a műtrágya és szervetlen alapanyagok gyártásában stb.) jelen- tős mértékben csökkent is. Különösen figyelemre méltó az, hogy ez a csökkenés a gépek és a berendezések fajlagos ráfordításában is jelentkezik, s ez a gépek és a berendezések hatékonyságának jelentős javulását jelzi.

Hasonló jellegű időbeli elemzést végezhetünk a felsorolt mutatószámok mind-

egyikével. A rendelkezésre álló ágazati kapcsolati mérlegek mintegy 10 éves távú összehasonlítást tesznek lehetővé.

A HATÉKONYSÁG ELEMZÉSÉHEZ FELHASZNÁLHATÓ MÉRLEGVÁLTOZATOK

Az ipari hatékonyság realitásokat jól tükröző vizsgálata elég súlyos köve- telményeket állít az alkalmazandó input—output technika elé. Lehetős—égeink azon-

ban megfelelők. A rendelkezésre álló mérlegek fajtái és részletezettségük biz-

tosítják a hatékonyságelemzés alapfeltételeit.

A közgazdasági analízisre —— jelenlegi gyakorlatunkban — általában a mérleg

ún. B típusú változatát használják fel, tehát azt a mérlegfajtát, amely a hazai előállítású termékek elosztását ágazatonként részletezi és az importált termékeket egy sorban, összevontan tartalmazza. Viszonylag kevesebb teret adtunk eddigi ? elemzéseinkben az A és C típusú mérlegváltozatoknak. Ami az A típusú mérleget illeti — véleményem szerint —, a jövőben sem lesz ugyanolyan szerepe. mint a másik két mérlegfajtána'k. Ebben a mérlegben ugyanis az importból származó termékeket és azoknak elosztását együttesen vizsgálják a hazai előállítású termé- kekével. Ez azt jelenti, hogy továbbgyűrűztetés esetén úgy végezzük szá'mitásainkat, mintha az importból származó termékek anyagjellegű, bérjellegű és egyéb ró- forditásai azonosak lennének a hazánkban ténylegesen gyártott termékekével.

Ez a feltevés azonban eléggé erőszakolt. és így realitástartalma sem megfelelő.

Egészen más a helyzet a C típusú mérlegek esetében. Elemzéseinkben ennek

a mérlegtípusnak a jövőben nagyobb szerepet kell szánnunk. Különösen jelentős lehet ez a mérlegfajta az importtartalom elemzésében. éspedig abban az esetben, ha az importált termékeket nemcsak a termék jellege szerinti ágazatokra bontjuk.

hanem ezen belül különváflasztjuk a szocialista és a tőkés országokból származó importot is. Kétségtelen, hogy nagyobb szerepe lehet e 'mérlegtipusnak a köz-

gazdasági elemzésben, mint a közép- vagy akár a hosszú távú tervezésben. Az

import ugyanis mind volumenében, mind pedig összetételében évről évre eléggé

számottevően változik és talán a legkevésbé stabil mutatószáma mérlegeinknek.

Tervezési célokra tehát csak elég nagy fenntartásokkal alkalmazhatjuk ezt a mér- legfajtát.

Az ágazati kapcsolati mérlegeknél — amennyiben a hatékonyság elemzésére használjuk fel azokat — külön figyelmet érdemel az is, hogy milyen árakon állítjuk össze a mérleget. A hazai gyakorlatban a mindenkori tényleges eladási árak

(12)

AZ AKM AZ IPARI HATEKONYSÁG ELEMZÉSEBEN 441

alapján végzünk számításokat. illetve a dinamikai összehasonlítás érdekében több egymást követő év mérlegét azonos árszinten is összeállítjuk. Ismeretes emellett más gyakorlati meggondolás is, például a Gazdaságkutató lntézet rubel. illetve dollár árakon számított mérlegfajtákkal is dolgozik. A bevezetőben említettem az ún.

kalkulált árakon végzett számításaink gyakorlati tapasztalatait is. Mindezek azt mutatják, hógy (: hatékonyságelemzés szempontjából célszerű és ajánlatos is többfajta értékelést alkalmaznunk. többfajta árrendszerben számolnunk: ezek kö—

zött azonban úgy vélem, hogy elsődlegesek azok a számítások, amelyeket a tény—

legesen realizált árakon végzünk. hiszen az adott helyzet, a ráfordítási és az érté- kesítési kapcsolatok megítélésében a ténylegesen érvényesített árak szolgálhatnak alapul.

Egy másik — látszólag technikai — kérdés az, hogy a modellen belül a főátló—

ban szerepeljenek-e adatok vagy ún. nettósított modellel dolgozzunk-e? A fő dia- gonálisban szereplő adatok azt mutatják, hogy az ipar (és a népgazdaság más ágainak) adott szerkezeti felépítése mellett milyen volumenű az ágazaton belüli kooperáció. (Nyilvánvaló, hogy ez a megállapítás csak a szervezeti elven felépí- tett mérlegmodellre érvényes, a tevékenységi elv érvényesítése esetén a fő diago- nális adatai a tevékenységi egységek közötti kooperációs szállítások volumenét

érzékeltetik.) Ez a szempont az országon belüli dinamikai összehasonlításoknál

feltétlenül figyelemre méltó, és így a magyar mérlegek általában olyan válto- zatban készülnek. amelyben a fő diagonálisban szerepelnek adatok. A nemzet—

közi összehasonlításoknál azonban jelentkezhet torzító tényező is — szervezeti bá—

zison összeállított mérlegek alkalmazásakor — abban az esetben, ha az ipar szerkezeti felépít—ése számottevő mértékben eltér az összehasonlításba bevont országok között. Itt elsősorban arra gondolok, hogy összevont nagyvállalatok esetében az iparágon belüli kooperáció mértéke lényegesen kisebb. mint egy olyan iparszer—

kezetben. ahol sok az egymással együttműködő középméretű vagy kisvállalat.

Másrészt viszont különösen érdekes lehet ez a szempont a gépipari nemzetközi összehasonlítása'knál, ahol a vállalatok egymásrautaltsálga, kooperációs kapcsolata általában sokrétű, és bizonyos mértékben jellemzi az ágazat fejlettségét, a belső munlkamegosztásból adódó előnyök érvényesülésének mértékét is. Ezért a nemzet—

közi összehasonlításoknál legalább olyan szerepe van a fő diagonális szempont—

jából nettósított mérlegeknek, mint az ún. bruttó jellegűekne'k. —

Az alkalmazandó mérlegmodell esetében a részletezettség kérdése mind a térbeli. mind az időbeli összehasonlításnál igen fontos szempont. lsmeretesek az ún. kismérlegek előnyei és hátrányai (: technikai koefficiensek stabilitása. illetve a homogeneitás problematikájából adódóan." A kérdést csupán azért kivántam megemlíteni, mert a hatékonyság elemzésénél nem mindegy, hogy iparági szin—

ten vizsgáljuk—e az ipart vagy iparcsoportokra, esetleg ipari főcsoportokra össze- vontan. Úgy vélem. hogy ebből a szempontból feltétlenül nagyobb szerepük van a részletesebb mérlegeknek. hiszen a hatékonyság elemzése elég nagyfokú homo- geneitást és ennek megfelelő részletezettséget igényel. Az összevont ágazatok haté- konysága nagymértékben függ a belső összetevőktől és így a változás erősen függvénye a struktúraváltozásoknaxk (az utóbbi hatás hatékonyságjavulást vagy romlást egyaránt eredményezhet).

Végül utalni szeretnék — a hatékonyság elemzése szempontjából — az össze- hasonlíthatóság fontosságára. Már a korábbiakban említést tettem arról, hogy különösen nemzetközi összehasonlítások esetében kerül az érdeklődés homlok-

6Az ún. kismérlegek előnyeivel és hátrányaival — mint ismeretes —- mind a hazai, mind pedig a nemzetközi irodalomban igen széles körben foglalkoznak.

(13)

442 NYITRAlNÉ: AZ ÁKM AZ IPARI HATÉKONYSAG EL'EMZÉSÉBEN

terébe az ö'sszehosonlithatósóg problémája mint a hatékonysógelemzés egyik

pontossági kritériuma. A kérdés azonban [nemcsak igy vetődhet fel. hanem Úgy is. hogy az ágazati kapcsolati mérlegen ial'apuló haté'konysógelemzés nem él és nem is élhet önálló életet; az egyik eleme, fontos lóncszeme az ipari hatékonyság komplex vizsgálatának. de csak abban az esetben jelenthet valóban értékes elemet, ha az összehasonlíthatósóg az ágazati kapcsolati mérlegek és a hagyo- manyos statisztikai módszerek között is fennáll. Ezt a szempontot azért tartom

fontosnak, mert ha a homogeneitós biztosítása érdekében igen sok ..profiltiszti-

tós"-ra kerül sor, minden ilyen lépéssel csökkentjük a szervezeti elven alapuló hagyományos statisztikai adatbázissal való összehasonlíthatósógot s ez a haté—

konysóg analízise esetén nem könnyíti az elemző munkat.

PEBIOME.

C'raTbn coaepmm' TeKCT AOKAaaa,Hp€ACTaBAEHHOTO an'ropom Ha coc-ronmneíácn c 18 ne 20 omnőpn 1971 rolla II Haguonawnoü Konmepengnn no MBDKO'I'paCAeBbIM óaNchaM.

Ha npammeunn uc-rexmnx 12 AE'I' B Bcnrepcxoü SKOH'OMMKC HOAy'HíAO mnponoe pac- npocrpanenne npnmeuenn TeXHHKH MemoTpacweBoro Gawauca. B Hac'romgee Bpemn a'ror metalt npmweune'rcn kan B anonomnuecxux anarmaax n n nmanaponannu, Tax n B OÖAaCTH aHíiAMZ-Ia gene ;! paepaőo'rxncncremm gen. ABTOp oőoőlgaeT npaK—rnuecxnü OUblT a'retrecTBeHuoro apu- MeHeHHH memmpamenblx GaAchon, yAEAHHVOCOÖOB BHHMaBI/le SKOHOMHWCCKHM anannsami B Ka'lCCTHe Becaeuun npueoau'r 're (popmaAbexe u cylgecmennbre Tpeoőomnnn, Ko'ropme moryT BAHSITb Ha npak'muecxoe npnmenenne őaAchon. Cpema max ynomnnaer paem'ep arrperagun.

CTeHeHb onnopoamocm " npoőxemaTnKy conoc'raB/xeunn B npiocrpancme " Bpewrenu.

_ B comm c chowbsoeauuem Memowpameabrx őawaucos ;; exonomuuecxnx aHaAaaax, amop npnnoam- TeMbl, B KoTopbrx yzxe B Hacmmgee BpeMR AOCTHI'HY'PM npamnuccxne peSyAbTaTbl.

Crona OTHOCHTCH OÖCAeaonam—m C'rpymypm, annamnuecxne anammbr a B onpeaenennoü mepe memztynapozmbie cpaunenun. B xone Bcex nepenncxennmx aHaAHBOB őoAhmoe nnnmanne yaeA- HAOCb ucunmeumo paBAHlleIX noxaaareweü a(prpexmnnlocru, B TOM 'mcwe HOTPEÖHOCTH B umnoprumx ma'repnaAax n aneprun, npOHSBOJIHTeAbHOC'I'H przxa Ha ypOBHe naponnoro xoa—

ili—inna " uaxoneg, (DOHILOCMKOCTH. B Ka—recrne oöoőrgennn mmyuennoro 110 cnx nop onbrTa ae'rop yctauanA'unac—r, wro mama—rpaCAe—Bue ()aAaHChl mymm— B Kalrccwe HOAPBHIDPO noname—

mm Konneugmonmbnbix mamam; C'rarucrwmcxoro anaxxnsa.

SUMMARY

The study was given as a lecture on the Second Hungarian Conference on lnput- Output Balances organized from ieth to 20th October, 1971.

Application of input-output technics has gained an ever increasing field in Hun- garian national economy in the last 12 years. At present this method is used even both in economic analyses and in the course of planning. as well as in price analyses and in the sphere of planning the price—system. This article summarizes the practical experiences of the domestic application, with special regard to economic analyses. By way of introduction the formai ancl content reauirements, which may influence the practical application of the balances, are discussed. Among these measure of aggregation, degree of homogeneity and the auestion of dynamic and spatial comparability, are mentioned.

' ln relation to the application of input-output balances in economic analyses the author outlines the sphere of those subjects where considerable practical results have been achieved up till now. These are the structural investigations, dynamical analyses. and in a smaller extent the international comparisons. ln all of these analyses great attention has been given to the computation of various indicators of effectiveness, among these to investigation of import and energy reauirements. to productivity at national economic level as Well as to demand for implements. To sum uplthe experiences gained so far the author established that input-output balances serve as' useful complements to the methods of conventional sta-

tistical analysis.